2. fejezet. ~Nobody knows how can I love you.

Kedves Olvasóim!
Szeretnék kérni pár komentet, ha tetszik a történet, hogy tudjam, folytathatom. #simle.
Mellesleg az összes részt megtaláljátok a fejléc alatti Nobody knows how can I love you linken.

*Harry*

Louis nálam maradt. Mikor jöttünk haza vezetésből, bementünk a cuccáért, amire szüksége volt a fürdőhöz. Mondanom sem kell, ott ismét hülyültünk egy sort. Imádom, ahogyan soha nem vesz semmit komolyan. Mindig olyan kötetlen, szókimondó. Ezt irigyeltem tőle. Louis...olyan volt, amilyen én mindig is akartam lenni.

Gyorsan kapkodtuk magunkra a szobámban a fürdőruhát, majd rá még egy pólót. Egy oldaltáskát vittünk ketten, ami az övé volt, így én belepakoltam a cuccaim. Már késésben voltunk. A buli már bőven tarthat. Sietősre fogtuk. Imádtam, mikor Louis száguldozik este. Olyan vadnak és felszabadultnak éreztem magam, mikor mellette ülve a hajamba tépett a szél.

Leparkoltunk viszonylag közel a bejárathoz. Ez is egy előkészület volt tőlünk, hiszen ki tudja, mennyire részegedünk le, és hogy olyan állapotba hogy találunk el a kocsihoz. A másik előkészület, amit Louis mindig megtesz, hogy egy fél citromot tart a kesztyűtartóban egy kisdobozban. Tudtam már, hogy ez azért kell, hogyha sokat inna, és még vezetnie kell, ezzel kijózanodik. Elég vicces látvány szokott lenni, mikor megáll a kocsi mellett, és a szájába facsarja a citrom levét. Utána a lehető legtöbb módon szitkozódik és grimaszol, de minden elismerésem ugyanis tényleg beválik. Tudtam, hogy most is rejtőzik egy fél citrom a kesztyűtartóban. Imádtam Louis-ban, hogy ennyire tapasztalt... nagyon sok mindenre tudja a megoldást, és mindig segít, ha gondom van.

Bementünk a fürdőbe, ahol kiválasztottunk magunknak két ágyat, a kamera alatt így nyugodt szívvel ott mertük hagyni a cuccunk is. Lekaptuk a fölsőnk, mire a mellettünk lévő székektől pár lány felült, és jól végigmért minket, vagy éppen sóhajtozott. Én is nagyon jól láttam, de Louis azért még rátett egy lapáttal. Meglökte az oldalam a könyökével, és a fejével hátrafele biccentett a csajokra, mivel Ő háttal állt nekik.

- Most figyelj! - tátogta el nekem.

Lepetten húztam fel a szemöldököm. Mikor ott rejtőzik az a bizonyos valami a hangjában, amit nem tudok hogyan leírni, tudtam, ennek hatalmas nevetés lesz a vége. Komolyan mondom, Ő az idősebb 1 évvel, mégis én vagyok az érettebb. De mindig benne voltam a baromságiaban. A világ összes pénzéért sem hagynám ki.

Louis hátrafordult a csajok fele, és komolyan végigmérte Őket, mire a lányok csak sóhajtoztak. De Lou ezen fél perc alatt tudott változtatni.

- Bocs csajok, Ő az Enyém! - mondta nyávogós hangon.

Dobott egy puszit a csapat felé, és ha ez még nem lett volna elég, rácsapott a fenekemre. Szólt a zene, de még így is lehetett hallani, ahogy csapódik keze a bőrömön. Csípett a nyoma, de nem tettem ellene semmit. Tudtam, hogy Louis ennyire bolond. Átvetette a karját a vállamon, majd elsétáltunk. Persze, hogy nem ellenkeztem. Benne voltam minden hülyeségébe. Gyakran járatott le a leendő áldozataim előtt, amit soha nem értettem, de már megszoktam. Már nem akadtam ki rajta...nagyon:

- Ezt megint miért kellett? Láttad, mennyire jó csajok voltak? Szerintem kettőt is lenyúlhattam volna...

Gondoltam bele, mennyire jó estém lett volna, de Louis tönkretette. De már nem lényeg. Ő csak nevetett és elengedte  nyakam, hogy kérjen két sört. Lezártuk a témát, nem is bántam annyira. Ma nem akartam becsajozni, hisz Ő is azt ígérte, nem lép le. Bunkóság lenne, ha ma én hagynám magára egy jó élményért.

Sörrel a kezünkbe beültünk a langyos vízbe, és hallgattuk a zenét. Közben szemezgettünk. Én kiszúrtam magamnak egy csajt a medence másik végében, míg Louis-t egy pasi kezdte környékezni. Még mindig felfoghatatlan volt számomra hogyan érte el, hogy az azonos neműek oda legyenek érte. De Őt látszólag most nem érdekelte, így én is hagytam a szőkét a francba.

- Melegem van Haz. Menjünk át a hidegbe! - fordult felém komolyan Louis.

Csak bólintottam és felálltam. A testemen apró vízcseppek folytak végig, melyek csikizték a bőröm. Louis kicsit lefagyott, és bámulta a cseppeket. Ez megzavart, de mikor lenyújtottam neki a kezem, az arcomra kapta a tekintetét, és megfogta a kezem. Megijedtem. Louis gyakran tesz baromságokat, de ez olyan valóságosnak tűnt. A szemébe néztem, és láttam a csillogást. Kéksége egy árnyalattal sötétebb lett, és odafigyelt, hogy csak az arcomra nézzen. Féltem tőle, de betudtam a bolondságának. Louis gyakran csinál hülyeségeket pláne, mikor már van benne négy sör.

Tulajdonképpen hálás voltam neki, hogy átmentünk az uszoda hideg medencéjébe, mivel az alkoholnak nagyon nem tett jót a véremben a melegség. Már a hányinger kerülgetett, és a langyos gőztől, ami annál a medencénél keringett, még jobban fejbe vágott az a pár sör. Ahogy sétáltunk a napozóágak között vizesen, papucs nélkül a másik vízhez, a tekintetem Louis hajára tévedt. Vizesen tapadt a nyakához.

- Rád hajtott az a pasi! - nevettem el magam, hogy tereljem a figyelmem. Még magam is megijesztettem.

- Tudom. Ijesztő volt, nem? Juj, vele nem mennék el sehova!

Meglepődtem. Ilyet még soha nem mondott, mikor vicceltem az ízlését. Nem vagyok otthon abban, mikor néz ki jól egy pasi, de az a srác szépen ki volt gyúrva. A felsőteste pont annyira volt kidolgozva, amennyire kellett, és olyan göndör haja volt, mint nekem.

- Komolyan? Pedig hasonlított rám kicsit, nem? - nevettem, és meghúztam a söröm.

Ő is így tett, de a mondatom hallatán, előredőlt, és szinte hallottam a zenében, ahogy félrenyelt. Köhögni kezdett, majdhogynem fulladozni. Ijedten torpantam meg, és ütögetni kezdtem a hátát, hogy kicsit jobban legyen. Nem tudtam, mi történt vele. Úgy láttam, több sört már nem szabad neki adnom. Már így is elég alkohol van benne, hogy ok nélkül félrenyeljen.

Feltartotta a kezét, és hátrébb lépett jelezve, ne ütögesse a hátát. Még soha nem utasította el a segítségem, még akkor sem ha az tényleg nem használt. Lepetten figyeltem, ahogy távolodik tőlem, és próbálja rendezni légzését. Kis idő után sikerült neki, és kiegyenesedve ismét közelebb lépett.

- Jól vagy? - zavartan kérdeztem.

Egyszerűen fájt, hogy eltávolodott tőlem. Nem tudom megmagyarázni, fizikailag fájt. Komolyan a szemembe nézett. Tudtam, hogy most valami irtó nagy butaságot mondtam vagy csináltam, és nem viccel velem. Már ismertem Louis minden arcát, hisz egymás mellett nőttünk fel. Azt hiszem, csak egy évig voltunk külön egymástól, mikor én még nem éltem, de Ő már megszületett.

- Ilyet soha többé ne mondj! Rád senki sem képes hasonlítani, érted? Azért nem mentem el azzal a pasival, mert látásból kiismertem. Mindketten irányító egyéniségek voltunk. Nem tudtuk volna eldönteni, ki van fölül, márpedig én nem leszek alul az biztos.

Lepetten hallgattam, és talán egy kicsi undor is felkúszott az arcomra, ahogy megérkeztünk a medence mellé. Louis elnevette magát, és letettük a sörünk egy padra, de azt már úgysem látjuk viszont épen. Louis-t zavarta, hogy ennyire undorodva néztem rá, tudtam, éreztem. És ezt be is bizonyította, mikor egy gyors mozdulattal belelökött a medencébe. Elmerültem, de mivel ez még nem volt mély rész, így hamar a felszínre is jöttem. Először nagyon nem eset jól a hirtelen hideg víz, de hamar megszoktam. Már kellemes volt, de bár ne jöttem volna fel, mivel ahogy kinyitottam a szemem, Louis már landolt is mellettem egy bombával. Szépen arcba csapott, de Ő most is csak nevetett, mint mindig.

Oldalra úsztunk, de bár ne tettük volna. A szemem megakadt a sarokban, mivel egy elég érdekes párra lettem figyelmes. Nem mindennapi. De ahogy megláttam az egyik pasit, arcon csapott a felismerés. Úgy gondoltam, jobb ha ezt Louis nem látja. Megkímélem egy fájdalomtól. Átúsztam a másik oldalára, hogy nekik háttal legyen, ha rám néz.

- Lou! - kérdőn fordult felém, ami megnyugtatott. - Menjünk ki! Pisilnem kell!

Elnevette magát, és bólintott. Meg akart fordulni, hisz a párocska...vagy fene tudja, mi mellett volt egy lépcső. De én gyorsan elkaptam a kezét, hogy ne vegye észre őket.

- Louis!

Kérdőn nézett rám, hogy mit akarok még mondani. A gond csak annyi volt, hogy én sem tudtam.

- Lou...Öhm...én csak... - végre jött a megoldás. - ...a mosdó arra van!

Louis felnevetett, majd megrázta a fejét.

- Nem Haz. Túl sokat ittál! A mosdó a mögöttünk lévő épületbe van, hacsak nem akarsz a fák tövébe pisilni.

Szomorkásan lehajtottam a fejem. Elfogytak az ötleteim. Meg fogja látni Őket. Louis arcán villámcsapásként söpört végig a felismerés. Már előre féltem, hogy kimondja.