4. fejezet. ~Wrong perfection.

Kedves Olvasóim!

Ismét szeretnék kommenteket kérni, hisz az előző részhez, is annyira örültem, mikor lett kettő. Szóval kérlek titeket, ne sajnáljátok, válaszolok mindre. #smile

4. fejezet.

Felálltam, és kiittam azt a picit a sörömből, ami maradt benne. A srácok vették a célzást, és gyorsan lekapcsolták az égőt, majd Niall ismét elhúzta a fekete kartont.

- Elmegyek veled, mert a végén még eltévedsz Baglyocskám.

Jött mellém Liz. Bevallom, nagyon örültem, hogy felajánlotta, de kicsit kínosan éreztem magam. Nem tudtam, hogy tényleg ezt szeretné, vagy csak udvariasságból teszi, bár szerintem náluk nincs olyan, hogy udvariasság.

- Nem muszáj. Nem akarlak feltartani. Visszatalálok egyedül is.

Próbálta udvarias lenni, hogy ne jusson arra a következtetésre, nem akarom. De Lisa csak nevetve mellém jött, és megcsípte az arcom, pont úgy, ahogy az öreg nénik szokták a kisgyerekeknek. Tőle még ezt is elviseltem.

- Persze, aztán meg lebuktatsz minket a bénaságoddal.

- Hé, én nem vagyok béna!

Nevetve lökött előre, az ablak fele a sötétbe. A srácok nem köszöntek, de őszintén szólva nem is vártam el. Ezt úgy vettem, hogy még biztosan találkozunk. Kimásztam az ablakon, majd Liz már mellettem is volt, és könnyed mozdulattal. Szétnézett az épület fala mellől, majd kézen ragadott, és gyorsan áthúzott a gazos részen. Gyorsan bújtunk ki a kerítés rácsai között, majd mintha mi sem történt volna, sétáltunk az utcán. Liz megigazította magán a ruhákat. Lassan sétáltunk, mivel nem akartunk sietni. Legalábbis én nem akartam. Minél többet akartam vele lenni. De némán ez elég kínos volt, így kigondoltam egy jó témát.

- Hol tanultál olyan ugrást, amivel bementél a Kenyérgyárba?

Kicsit elmosolyodott, miközben a cipőjét vizslatta. A kezeit a zsebébe csúsztatta, hogy a hüvelykujja kint legye, így kicsit felhúzta a vállát, és felelt.

- Táncos vagyok. A suliban járok szertornára, akrobatikára, röpire és néha a kézisekhez is beugrok egy-egy meccsen.

Elégedetten beszélt, engem pedig lenyűgözött, hogy mennyire sok mindent tud, de ahogy hallgattam bent, a tanulás nem megy neki. Azt hiszem a sporttal kompenzálja a tanulás iránt érzett utálatot.

- Látom, inkább az a sportos alkat vagy.

- Hát a srácok kineveltek.

Elnevettem magam, de Ő is. Nem csodálom, hogy ennyire mozgékony, mikor négy pasival van egyfolytában. Bár azt nem tudom, a srácok mit sportolnak...lehet, hogy semmit.

- Mióta vagytok jóban?

Kicsit elgondolkozott. Nem tudom, hogy a válaszon vagy az emlékeken, de viszonylag hamar visszatért hozzám. Sajnos egyre inkább közeledtünk a házunkhoz, még ha lassú tempóban is mentünk.

- Harry-vel már az oviba nagyon jóba voltunk. Aztán felmentünk alsóba, és csapódott hozzánk Liam és Niall. Én a lányok, a Barbie és a sértődés helyett inkább a srácokat választottam. A sport és a keménység mindig is jobban bejött, mint a lovacskázás. Nem bírtam, hogy a csajok egyből kiakadnak és megsértődnek, ha csak a szokásos formámat hozom. Így maradtam a srácoknál. Aztán gimiben csapódott hozzánk Zayn is, aki akkor új fiú volt, de ugyanolyan rossz, mint most. Talán még rosszabb. Szóval kölcsönösen kisegítettük egymást. Ő megmutatta nekünk az életnek azt a rossz oldalát, amit mi még nem láttunk, mert azért mi sem voltunk négyen egy szentek, mi pedig kicsit visszafogtuk Őt.

Kicsit meglepődtem, hogy tulajdonképpen Ők nem olyan rosszak, csak van egy sajátos lázadási formájuk, melyet szerintem minden fiatal magának alakít. Ők így döntöttek. Megformálták maguknak azt életet és azt a közeget, melyben jól érzik magukat, így nem volt gondjuk semmire. Ott voltak egymásnak, és ez megdöbbentett. Még soha nem láttam ennyire összetartó csapatot.

- És a szüleid?

Kicsit oldalra nézett, látszólag nem szerette ezt a témát. Már éppen mondani akartam, hogy ha nem akarja, nem kell róla beszélni. Kezdtem volna mentegetőzni, de megszólalt.

- Ők...tudom, azt hiszed, a szüleim olyanok mint én. Le se szarják a világot, csak tengnek össze-vissza. A szüleimnek lemezkiadójuk van, ezért szinte soha nincsenek otthon. Ők törődni akartak velem, de én űztem el őket magamtól. Jobbnak láttam így, hisz akkor nem csalódok bennük újra meg újra a munkájuk miatt. De végtére is családnak ott vannak nekem a srácok. Még nem ismersz itt senkit, nem tudod, milyen a mi csapatunk. Nem vagyunk mi olyan nincstelen banditák, mint hiszed. Haz szülei például befektettek egy üzletbe, aminek a Starbucks nevet adták. Niall Apja feltalált egy programot, amit már csak Instagram-ként ismerünk. Zayn szülei egy nagy fesztivált szerveztek, amit szerintem Te TomorrowLand-ként ismersz. Liam Édesapja pedig híres rendező Hollywood-ban.

Meglepett minden, amit mondott. Meglepett, hogy ennyire komolyan tudott beszélni mindenféle szleng nélkül. Meglepett, hogy Ők tulajdonképpen kik is valójában. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer együtt leszek ennyi híres, milliárdos ember gyerekével.

- És nem tudom, miért zúdítottam ezt így rád Lou, sajnálom. Én...nem szoktam ilyen hamar kiönteni mindent. Nem tudom, mi a franc van velem.

Elmosolyodtam, és átkaroltam a vállát, hogy séta közbe közelebb húzzam magamhoz. Magam sem tudom, honnan lett hirtelen ennyi bátorságom, talán mert tudtam, most erre vágyik. Most kellett neki egy barát, és azt hiszem, én az lettem, még ha nem is ismer az ovi óta, mint Hazza-t. Liz átkarolta a hasam, és így mentünk tovább még egy házat.

- Szerintem nincs azzal baj, ha kiöntöd a szíved. Meghallgatom.

Felnevetett egy legnagyobb bánatomra ellökte magát tőlem, majd viccesen vállba boxolt.

- Ez már nagyon csöpögős, és amúgy is célnál vagyunk.

Megállt a járdán, én pedig felé fordultam, de előtte még komolyan végignéztem a házon.

- Liz, én...

Magam sem tudom, mit akartam mondani, de nem tudtam befejezni. Tudatni akartam vele, mennyire sajnálom, hogy nincs vele mindig az Anyukája és az Apukája, és el akartam mondani, hogy én mellette vagyok, de nem mertem. Megismertem már ahhoz, hogy tudjam kicsit kínosan érintené ez, és nem akartam ilyen helyzetbe hozni. De ő várt a válaszra, így füllentettem.

- ...köszönöm, hogy megmutattátok nekem a Kenyérgyárat. Nem lesz gond, míg visszamész vagy bejössz?

Tudtam, kemény csaj, de mégis egyedül járkál este az utcán. Az igazat megvallva nagyon örültem volna, ha bejön velem, bár azt nem tudom, mit mondtam volna Lottie-nak és esetleg Anyáéknak. De nem ez volt a lényeg. Most Liz számított. Tudtam, csak nem olyan kemény Ő, mint amilyennek mutatja.

- Kösz nem. Nem lesz para, nem vagyok én cukorborsó.

Felnevetett, majd biccentett egyet, és nemes egyszerűséggel sarkon fordult. Figyeltem, ahogy távolodik tőlem a kicsit trampli járásával abban a csízmában, de még így is olyan tökéletes volt. Rájöttem, nem kéne itt állnom, így bementem a házba. Ledobtam a cipőm, és kitettem a kulcsom. Halkan siettem fel az emeletre, nehogy felkeltsek bárkit is. Csak reménykedni tudtam benne, hogy már Lottie is alszik, de nem volt ilyen szerencsém. Ahogy felértem, kinyílt az ajtaja, és kijött elém.

- Louis, mióta vagy Te ilyen rosszfiú?

Szerettem Lottie-t, de néha nagyon fel tud mérgelni. Tudtam, hogy egy jó testvérnek az a dolga, hogy szívasson, és az is közre játszott, hogy mindig hozzám hasonlították otthon. Tudtam, ez nagyon kiakasztja, így Lottie 3-as, 4-es átlagon van. Elmondása szerint: már azért se.

- Nem rád tartozik. Amúgy meg csak sétáltam kicsit.

- Aha, persze!

Minden felelet nélkül magamra csuktam a szobám ajtaját. Bementem a fürdőbe, és megmostam az arcom. Még szerencse, hogy minden hálóhoz van saját fürdőszoba. Ez kivételesen tetszett ebben a házban. Le akartam zuhanyozni, de úgy döntöttem, inkább nem csapok zajt. Majd reggel. Bedőltem az ágyba. Lehunytam a szemem, de valami nem volt rendben. Amit először megláttam, csukott szemhéjam alatt a sötétségbe, azt Liz csodás kék szeme volt azzal az apró barna folttal. Rabul ejtette a fantáziám, és nem hagyott szabadulni. Ez kiakasztott.

***

Álmosan baktattam le a konyhába 11-kor, ami nem vall rám. A szokott boxerem és egy fehér póló volt rajtam még a régi sulim emblémájával. Anya lent volt, és lepetten nézett rám, mikor elnyomtam egy ásítást, és öntöttem magamnak a teából.

- Hogyhogy ilyen sokáig aludtál Édesem? Ez nem vall rád.

Ezt már megszoktam Anyától. Én voltam az "Édesem", Lottie volt a "Kincsem". Nem tudom, mire voltak jók ezek a becenevek, mikor nekem ott a Louis, de nem zavart soha igazán. Arra gondoltam, majd ha egyszer gyerekem lesz, biztos megértem ezeket.

- Álmos voltam. Este sokáig voltam fent.

Nemes egyszerűséggel feleltem. Nem különösebben zavart, ha Anya rákérdez, hisz Ő bíztatott, hogy menjek el kicsit szórakozni. De legnagyobb meglepetésemre nem tette.

- Értem. Nem néznéd meg Mark-ot a garázsban. Kérlek, kérdezd meg, nem kér-e teát.

Felhúztam a szemöldököm ezt hallva, hisz Mark ilyenkor általában már rég dolgozik. Egy tőzsdével foglalkozó hatalmas cég alelnöke, gyakran van bent az irodában. Ezért kellett ide költöznünk, ami azért érthető valamilyen szinten. Letettem a kávém a konyhaszigetre, és álmosan slattyogtam ki az előszobából nyíló ajtóhoz, mely a garázsba vezetett. Nem tudtam, mit csinálhat Mark ott, minden esetre Anya megkért, én pedig teljesítem. Kinyitottam az ajtót, de egy nagy fekete kocsi egyből szemet szúrt. Kicsit eltátottam a szám, hisz mindig is ilyet szerettem volna. Nem tudtam, hogy kerül ide, és kié lehet. Talán Mark egyik ismerőséé. Ekkor a kocsi mögül Mostohaapám lépett elő széles vigyorral. Csak vizslattam elégedett tekintetét.

- Mit szólsz ehhez a kocsihoz Louis?

Zavartan néztem rá, hisz pontosan tudta, mi a véleményem.

- Mégis mit szólnék, mikor ez egy Range Rover?! A kedvenc autóm.

A szemem nem tudtam levenni a kocsi tökéletes fényezéséről. Ez a legújabb verzió volt. Titkon reménykedtem abban, hogy Mark azt fogja mondani az enyém, mégsem hittem el, mikor felkiáltott:

- Akkor jó, mert a tied.

Lefagytam és csak hebegtem egyhelyben. Közben Anya megölelt hátulról, és szinte láttam magam előtt elégedett vigyorát az arcán. Nem hittem el, hogy kaptam egy autót.

***

Délután három fele járt az idő, mikor végre kezdtem megnyugodni a mai sok izgalomtól, és ismét a tetőn ültem. Kezembe vettem a telefonom, és felhívtam Tommy-t. Nagyon sok mindent kellett neki mesélnem. Szinte egyből fel is vette.

- Louis. Mesélj, mi a helyzet L.A.-ben?

Szokatlanul jó kedve volt, de engem nem szárnyalt túl az biztos. Most úgy éreztem, szabad és független vagyok, nincs, ami megállítson.

- Mivel kezdjem?! Kezdem a ma reggellel. - hallottam, ahogy ezen elnevetni magát.  - Tommy kaptam egy Range Rover-t!

Először lefagyott, majd úgy reagálta le, ahogy vártam. Mindenféle "ne viccelj" meg "úristen" és még sok hasonlót hadovált össze-vissza, pont mint én reggel.

- Hidd csak el! Mark és Anya azt mondja, azért kaptam, hogy kicsit jobban otthon tudjam magam érezni itt. Ez annyira cool.

A vonal másik végén csend lett. Nem tudtam, megint mi rosszat mondtam. Pont mint a tegnap esti csendnél, mikor véletlen szakszót használtam.

- Mit mondtál? Hogy "cool"? Louis ugye nem Ők?

Tommy nagyon okos volt, pontosan tudta, mi folyik itt. Kicsit elpirultam, hisz Ő nagyon ellenezte azt a társaságot, de ha elmondom neki, milyen jól érzem magam velük, és milyenek valójában, nem lesz kifogása ellenük.

- Hát...ez a másik dolog, amit mesélni akartam...

- Ne-ne-ne! - vágott közbe, ami nem esett jól.

- Tommy hallgass végig! Szóval tegnap este megint kiültem a tetőre, és megint jöttek. És Zayn, a fekete hajú be akart szólni, de én visszaszóltam, így Liz elhívott magukkal. Tommy én is bemásztam a Kenyérgyárba. El sem tudod képzelni, mi van bent. Mint egy külön szoba. Van égősor fénynek, meg kanapé. Söröztünk, meg üvegeztünk, és képzeld, le kellett tapiznom Lisa mellét. Juj, nagyon irracionális volt, aztán Liz hazakísért, mert nem akarta, hogy lebuktassam Őket a tiltott telken. És beszélgettünk. Haver, te gondoltad volna, hogy Ők mind egytől egyig milliomosok, és azért lettek ilyenek, mert nem figyelnek rájuk otthon eléggé? Nagyon sok mindenre rájöttem. Például hárman közülük osztálytársam lesz, míg a másik kettő évfolyamtárs. És istenem, Liz olyan szép. Képzeld kétszínű a szeme. Csodaszép tengerkék, de bal oldali íriszének a belső részén van egy barna folt. Annyira csodásan különleges. Felfoghatatlan.

Teljesen belemerültem a mesélésbe és az áradozásba. Tommy csak tűrte, de egy pillanatra elbizonytalanodtam, nem tette-e le, de úgysem. Az nem rá vallana.

- Oké. Akkor hadd foglaljam össze. Bemásztál egy tiltott telekre, és megfogtad egy rongáló lány mellét, akibe beleszerettél.

Így, ahogy Ő mondta már nem hangzott olyan jól, mint én akartam, de igazából ez volt a valóság, és nekem nagyon tetszett. Még mindig olyan felfoghatatlan ez az egész számomra, mintha csak egy álom lett volna.

- Ő nem rongáló. Senki sem rongáló. Nagyon jó fejek, és sokat lehet velük nevetni.

- Oké. De ugye tudod, hogy nem ilyen barátokat kéne szerezned L.A.-ben. És ha Ők fogják tönkretenni a karriered?

Ez már eszembe jutott tegnap este, de végre élvezhetem az életet. Épp ideje, hogy én is éljek kicsit, és most ami a legkevésbé izgat az a jogi pályám.

- Tommy nem lesz gond. Fel tudod fogni, milyen nagyszerű végre igazán élni izgalommal. Az adrenalinom még mindig a magasba van, ha a tegnapra gondolok.

Tommy jól megfontoltan mondta ki a szavakat nekem. Mintha egy gyerekkel beszélne, és jól artikulálnia kellene, hogy megértsem.

- Louis, végtére is Te cseszed el az életed, csak az a gond, hogy majd én foglak vigasztalni.