Oldalak

2013. szeptember 26., csütörtök

8. fejezet. ~Nobody knows how can I love you.



Kedves idetévedt Olvasó!
Íme egy újabb része a történetnek. Remélem, elnyeri a tetszéseteket, és ezt ki is mutatjátok. Hálás vagyok az eddig összegyűlt kommentekért, és üdvözlöm a most befejezett blogomról áttévedteket. Remélem, itt is jól fogjátok magatokat érezni, és minimum annyiszor csalok könnyeket a szemetekbe, mint az előzőekben. Szóval jó olvasást, remélem, tetszik. #smile



Még soha nem láttam Louis-t ennyire felszabadultnak. Bedőlt az ágyba, én pedig mellé feküdtem. Egymás felé fordultunk, és a másikat vizslattuk. Teljesen más szemmel néztem Louis-ra, ami nagyon furcsa volt. Még soha nem éreztem ezt...nem csak nála, egyik lánynál sem. Mintha...bele tudnék halni a hiányába. De szerencsére az enyém volt, és az is marad örökké.
- Mi az? - mosolygott rám édesen Louis.
Úgy éreztem, belebolondulok abba az édes, szívdöglesztő mosolyába. Válaszul csak megráztam a fejem. Tényleg nem volt semmi érdekes, csupán jól esett nézni Őt. A fejembe akartam vésni minden egyes pillanatot vele, soha el nem felejteni.
Kicsit lehajtottam a fejem, ahogy kintről zajokat hallottam. Szerintem Tommy kiabált nem éppen józan állapotba. Egyszer mindenki meg fogja tudni, mi van köztem és Louis között. Ez gimnázium, arról is megy a pletyka, ami meg sem történt. Egy ekkora robbanás nem marad sokáig titokban, én pedig féltem. Féltem az emberektől, féltem a véleményektől. Féltem, hogy elítélnek, hogy kinevetnek, hogy megaláznak. Ezt még Louis drága mosolya sem tudta elfeledtetni velem. Hisz én voltam a suli álompasija, és ezt a címet meg is akartam tartani. Louis-nak senki nem szólt, mikor kiderült biszex, sőt inkább lefeküdt vele a suli srácinak fele. Oké, elismerem nekem is megvolt már az összes valamire való lány...sőt olyan is volt, hogy egy csajt mindketten meghúztunk Louis-sal, de ez soha nem zavart minket. Inkább csak jót nevettünk rajta. Most viszont...minden darabokban fog heverni, csupán azért, mert beleszerettem a legjobb barátomba. Miért kellett ez köztünk? De ez már visszafordíthatatlan, és őszintén; én sem akartam visszacsinálni.
Louis látta, hogy valami nem stimmel. Kérdőn nézett rám, de ismét csak megráztam a fejem. Ettől a hasára fordult, és feltolta magát. A könyökén támaszkodott. Ő is tudta, hogy nem semmi. Tudta, hogy csak nem mondom el.
- Mi a baj Haz?
Kicsit oldalra néztem, hogy ne lássa, ahogy lesütöm a szemem. Nem akartam erre gondolni, azt meg pláne nem akartam, hogy emiatt neki is rossz kedve legyen. De Louis akaratosan nézett rám. Ismertem már, mikor ilyen. Nincs ellentmondás, csupán az igazság. Így aztán nagyot sóhajtottam, és kiöntöttem neki a szívem.
- Semmi, csak...tudod, félek, hogy mi lesz ezek után. Mit fognak mondani rólunk?
Végigsimított a karomon. Tudtam, hogy ez Őt nem zavarja. Róla tudják, milyen, neki nincs vesztenivalója. Nekem viszont nagyon sok van. Azt hiszem, szándékosan nem mondott semmit. Ezért hálás voltam neki, nem akartam vitába szállni vele.
- Harry...csak szarj le most mindent. Gondolj arra, holnap milyen jót fogunk fürdeni és baromkodni. - nyugtatott.
Lehunytam a szemem, és elképzeltem. El is nevettem magam, ahogy elképzeltem magunkat. Louis hozni fogja a szokásos formáját, és mivel már egyáltalán nem tartózkodok tőle, én is benne leszek minden hülyeségébe. Ha Lou is beáll, pont megleszünk négyen Tommy-val és Upszi-val, és még röpizni is fogunk tudni...én ugyanis hoztam labdát.
- Haz! - szólt Louis.
- Hmm? - kicsit felé döntöttem a fejem, de a szemem nem nyitottam ki.
Nem akartam elszakadni a képzeletemtől. Benne volt Louis is főszereplőként, édesen mosolygott rám a tengerből. Hozzá akartam menni, megcsókolni, és megmutatni; Ő az enyém. De ez képzelet volt, ott minden olyan egyszerű. A valóságban ezt nem tudnám megtenni. Még biztosan nem.
Kipattan a szemem, mikor erős kezek elkezdtek csikizni. Felnevettem, és értetlen néztem Louis-ra. Ő csak tovább folytatta elfoglaltságát. Gondolom, zavarta, hogy máshol járok. Én is a hasához kaptam, ha már elhúzódni nem tudtam tőle. Ő is felnevetett, és egyből elkapta a kezeit, hogy engem megállítson. De ez nem volt olyan egyszerű. Ez az egész addig fajult, hogy mindkettőnknek folyt a könnye a nevetéstől, végül Louis rám dőlt. Lefagytam, ahogy a hasamon feküdt, és elcsípte a tekintetem. Ahogy elnéztem, Ő is elképedt, egyik szememből a másikba nézett. Közel voltunk egymáshoz, teljes súlyával rám nehezedett, de nem bántam. Louis soha nem nyomott. Már máskor is kerültünk ilyen helyzetbe, de akkor nem tűnt fel, mennyire tökéletes a szeme, az arca és persze az ajka. Azok az édes ajkak, melyeken most kapkodta a levegőt. Muszáj volt megcsókolnom, de mégsem én tettem meg. Ismét egy jó példa, mennyire egy rugóra jár az agyunk. Ő tapasztotta ajkait az enyémekre. Ezúttal hagytam, hogy Ő irányítson, gondoltam, most kipróbálom, milyen. Nem is volt olyan vészes, már tudom, mit éreznek a csajok csók közben. Jó volt, hogy nem nekem kellett figyelnem a tempóra, én csak élveztem a pillanatot. Louis izmos felkarjához nyúltam, mellyel tartotta magát fölöttem. Hozzám simult. Éreztem, már túl messzire mentünk, de úgy akartam leállítani, hogy ne bántsam meg. Így aztán a kezeim levezettem az oldalán, és megcsikiztem. A levegő ijedten szaladt ki a száján, és gyorsan eltávolodott. Komolyan a szemembe nézett, de láttam a szája sarkában megbújni azt a kis huncut mosolyt, mely azt jelentette, mindjárt elneveti magát. Végül egyszerre bukott ki belőlünk a nevetés. Louis a nyakamba hajtotta a fejét, éreztem nyakamon forró leheletét. A fejem fölé nyújtottam a kezem. Louis-sal minden olyan egyszerű volt...még.

***

Másnap reggel Louis-hoz bújva ébredtem. Nem így aludtunk el, nem tudom, hogyan kerültünk ilyen pózba, de nem is érdekelt. Jól esett az Ő csodás illatára kelni. A reggeli felszabadultan ment. Az osztály négy személyes asztalokhoz ült, mi persze Upszi-val és Tommy-val ültünk együtt. Utána elindultunk a partra végre. Csodásan telt...az a másfél óra, amit kint tudtunk tölteni reggel. Hatalmas viharfelhők jöttek, ilyen sötétet talán még soha nem láttam. Sietősen kapkodtuk össze a cuccunk. Ennyit a nagy fürdésről a tengerben. Szépen megszívtuk. Senki nem azért jött, hogy elázzon. Holnap pedig valószínűleg már nem fogunk tudni kimenni, mivel a hosszú út miatt már délelőtt indulunk, úgy meg nincs értelme. Bár ennyi erővel ennek a másfél órának sem volt, de ki tudta, hogy ez lesz. Mintha külön nekünk jött volna ez a vihar.
Ahogy beértünk a szállodába, már zuhogott is az eső. Épp időben. A hallban megbeszéltünk, hogy szabadfoglalkozás lesz, még kimenni is ki lehet, ha valaki bevállalja, de szólni kell az ofőnek, hova megyünk és mikor jövünk. Nekem személy szerint a mászkálástól elment a kedvem, amikor kinéztem az üvegen, és a fák szinte vízszintesen voltak, akkora szél fújt.
Sóhajtva indultam el fölfele a szobánkba, Louis természetesen jött velem. Visszaöltöztünk normál ruhákba, ledobtuk a fürdőnadrágunk. Ezért érdemes volt bevizezni. Louis nevetve jött hozzám, és húzott magához. Látta rajtam, hogy nincs jó kedvem ettől a rossz időtől.
- Ne morcizz már! Inkább menjünk át a srácokhoz, csináljunk valamit!
Csak elhúztam a szám, és bólintottam. Ettől széles mosolyt villantott.
- Gyerünk, mosolyt kérek! - nyúlt az arcomhoz.
Erőteljesen elkezdtem neki vicsorogni, mire elnevette magát. Itt már nem bírtam megállni, én is csatlakoztam hozzá. Louis mindig feldobja a napom legyen a párom vagy a legjobb barátom, lényegtelen. Azért talán most kicsit jobban.
- Annyira bolond vagy. Úgy imádlak. - mosolygott rám, és mélyen a szemembe nézett, mikor a tenyerével körbefogta arcom.
Elmosolyodtam, és vártam, mikor csókol már meg. Hát nem kellett sokat várnom. Louis az enyémre tapasztotta ajkait, és erőteljesen megcsókolt. Szenvedély égett a csókjában, ami beindított. A derekához kaptam, és magamhoz rántottam. Kis ideig tűrte, de éreztem, nem tud sokáig ennyire visszafogott maradni. Hamar megindult a keze, és egyre csak ment lefele. Végül megállapodott a fenekemen és belemarkolt. Lepetten sóhajtottam fel. Ilyet még csaj se csinált velem soha, nemhogy Louis. De amúgy nem volt rossz érzés. Viszont éreztem, lassan kezdjük túllépni azt a bizonyos határt, azt pedig nem akartam. De csak nem tudtam ellökni magamtól.
Ajtónyitódást hallottam. Louis is észrevette, tudtam, mégsem tett semmit. Meg sem hatotta. Én viszont gyorsan löktem el magamtól. A szívem is kihagyott egy pillanatra, ahogy próbáltam rendezni magamba a gondolatokat. Nem mertem odanézni, ki lehet az. Óvatosan emeltem fel a fejem. Kicsit megnyugodtam, de egyben ideges is lettem. Upszi és Tommy állt az ajtóban. Tudtam, hogy Louis-nak megvolt Upszi, de soha nem mondtam el, hogy tudom. Ez a hármunk titka volt, hisz Louis viszont mindent elmondott nekem. Meglepődtem, hogyan zsebeli be a csapat tagjait szépen lassan, de pár tag azért ellenállt neki. Például Tommy, bár szegénynek nagyon nehezen ment. Emlékeszem, mennyit nevettünk azon, mikor Louis elmesélte, hogy Tommy remegett már, annyira próbált ellenállni Louis-nak, és meglepő módon sikerült neki. Pedig ez nem megy sok mindenkinek...én már csak tudom. Mindig azon töröm a fejem, mi van Louis-ban, ami ennyire ellenállhatatlanná teszi mindenki szemében...még az enyémben is. De nem jöttem rá, és szerintem nem is fogok soha.
Tommy és Upszi szeme lepetten kerekedett ki. Éreztem, ahogy lángol az arcom, és vörös vagyok, mint a rák. Louis csupán felnevetett, és a srácokra nézett. Azt hittem, nem tudja még tovább fokozni, de ment neki. Elégedetten megtörölte a száját, majd megnyalta ajkait, és kihúzta magát. Mit is vártam, hisz Louis-ról van szó. Annyira bolond, de nem tudtam rá haragudni.
- Okéé...mi visszajövünk később. - mért végig rajtunk kikerekedett szemekkel Tommy.
Felkaptam a fejem, és tudtam, ha most elmennek, az a legrosszabb dolog, amit tehetnek. Talán meg akartam magyarázni, talán nem. Én magam sem tudom, de gyorsan közbeszóltam.
- Ne! Nem kell! Csináljunk valamit! - vetettem fel.
Louis csak köhögött párat jelezve, hogy mi éppen egy nagyon jó dolgot csináltunk. Ezzel nem tudtam vitatkozni, de nem akartam, hogy a srácok elmenjenek. Azt hiszem, nem akartam ismét kettesbe maradni Louis-sal, mert tudtam, Vele pillanatok alatt áteshetek azon a bizonyos határon, és onnan már nem lesz megállás.
A srácokkal leültünk az ágyra. Hoztak magukkal négy üveg sört, ami most igazán jól jött. Kicsit csend volt, ami nem megszokott köztünk, de azt hiszem, most mindenki kicsit kínosan érezte magát. Talán Louis nem, de Ő mindig is kivétel volt. Végül Tommy, a megtestesült elevenség szólalt meg először.
- Pedig azt hittem, Te ellent tudsz állni neki. - szegezte nekem a mondatot.
Én csak elpirultam, és lehajtottam a fejem. Igaza volt, én is ezt hittem, de megdőlt minden. Nem tudtam mit felelni Tommy-nak. Én vagyok a szókimondó, most mégis elakadtam.
- Én nem tudtam neki ellenállni. - sietett a segítségemre Louis.
Kicsit elmosolyodtam. Igaza volt. Ha Ő nem csókol meg, soha nem szerettem volna belé. De jobb is így. Talán enélkül soha nem tudom meg, milyen Ő valójában. Talán szomorúan halok meg. De így van egy csodás része az életemben.
- A Nagy Louis Tomlinson szerelmes lett a legjobb barátjába. Ezt soha nem gondoltam volna. - nevetett fel Upszi.
Hát én sem gondoltam volna, mégis igaz. Louis mindig olyan független lélek volt, erre most függ tőlem. Megfogadtam magamba, hogy ezt soha nem fogom eljátszani. Vele soha nem tudnék játszani.
- Oké, nem ugrunk inkább témát?
Bár kérdésként tettem fel, mindenki tudta, valójában ez felszólítás volt. Louis ismét csak nevetett. Nagyon sokat nevettünk, és mindenki feloldódott. Louis próbált párszor hozzámérni vagy közeledni, de mindig eltávolodtam, vagy kibújtam érintése alól. Magam sem tudom, miért, talán mert ez még mindig új volt nekem, és a srácok is itt voltak. Mit gondolhatnak most rólam? Hogy én is buzi vagyok? Ennyi erővel Ők is azok...jó, Tommy éppen nem. A különbség csupán az, hogy nekem megtartani is sikerül Louis-t, nem csupán egy egyéjszakás kaland lesz köztünk. És azt hiszem, erre sokan irigykedni fognak, ha egyáltalán kiderül ez az egész. Én részemről nem nagyon örülnék neki, de egyszer mindennek eljön az ideje. Már most görcsbe rándul a gyomrom, ha belegondolok, egyszer meg fogja tudni az egész iskola, talán még a tanári kar is.

4 megjegyzés:

  1. :3 :3 Annyira jóóóóóóó! :D Nagyon-nagyon várom a kövi csütörtököt! Olyan jól írsz! :) Csak így tovább!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hahaha, pont azon gondolkoztam, hogy az egyiket előrébb kéne hozni, hogy ne egy napon legyenek. Majd meglátjuk, mindenesetre örülök, hogy tetszett. :)

      Törlés
  2. Nagyon jóó *-* Kérlekk siess mert nagyon tetszik :DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ennek nagyon örülök. csütörtökig, kell várnod :)

      Törlés

Music Note 4