9. fejezet. ~Wrong perfection.

Kedves Olvasó!

Remélem, ez a rész is elnyeri a tetszésed! Kérlek, foglald véleményed szavakba, hideg-meleg jöhet...bár remélem, inkább szép szavak lesznek. Jó szórakozást! #smile

9. fejezet.

Lustán ettük a pizzánkat. Ma ez volt a kaja a suliban. Nem volt bajom a gimi főztjével, már ha Ők csinálták egyáltalán. Doncaster-ben már több gond volt vele. Liz szorosan mellettem ült, míg velem szembe Niall foglal helyet. Ma kicsit felborult az ülés rend, hisz tegnap összejöttünk Liz-zel, így átült mellém. Lényegtelen, hogy nem vagyunk osztálytársak, mégis együtt ebédelünk hatan. Befogadtak engem, így már egyel többen ültünk egy nyolcszemélyes asztalnál. Soha senki nem csatlakozott, de nem is bántuk.

- Ma délután lesz a verseny. Semmi kedvem nincs ott rohadni...ráadásul ki kell állnom a suli elé abban a szar ruhában. - panaszkodott Liz.

Elmosolyodtam, és megfogtam a kezét az asztalon. Meg akartam nyugtatni.

- Szerintem, csinos az a ruha.

Liz kicsit elmosolyodott, és el is pirult. A pasija voltam, kötelességem volt megnyugtatni. Éppen egy puszit akart adni a számra, mikor Niall közbeszólt.

- Menjetek szobára!

Elnevettük magunkat, és visszahelyezkedtünk a pizzánk felé. Nyugodtan nevetgéltünk, minden a legnagyobb rendben ment. Még nem írtunk fizikát, de meglepő módon nem féltem tőle. Az anyag felét nem tudtam, de szerintem tanultam annyit leckéről leckére, hogy össze tudjam hozni.

De ekkor olyan dolog történt, mint még soha. Egy gyík gyerek tálcával a kezében hozzánk jött, és le akart telepedni mellénk. Lepetten néztünk rá mindannyian. Még én is. Haz egész normálisan kérdezte meg a srácot:

- Már ne is haragudj, de mi a francot csinálsz?

Azért a hangjában érezhető volt a kelletlenség, a bunkóság. A srác halál nyugodtan, ami soha nem volt jellemző azokra, akik a csapatunkkal beszéltek, felelt. Feltűnt, hogy csend lett az ebédlőben. A tekintetem a húgomra tévedt, aki egy tőlünk nem olyan távoli asztalnál ült. Még a 9.-esek is minket figyeltek. Bár nem voltak itt régen, tudták, hogy az a kis csapat, ahova én bekerültem, elérhetetlen és tabu.

- Ha Ő leülhet hozzátok, hát mi is.

Tudtam, hogy ezzel a jegyeimre és a jellememre utalt. Mindnyájan lepetten néztek fel rá, míg én kicsit lehajtottam a fejem. Liz felállt mellettem, majd ez látva Haz és Zayn is felpattant. Niall fel akart állni, de Liam halál nyugodtan visszahúzta Őt. A szöszi lepetten kapkodta a fejét Liam és az események között, de maradt ülve.

- Miért is? - kérdezte Liz élesen.

- Mert ugyanolyan, mint Mi. Ha őt befogadtátok, hát minket is. Miben különbözik tőlünk? Hisz Ő is stréber.

A srác bártan felelt. Nem látszott ijedtnek. Liz komolyan előrébb állt, majd megragadta a kezem, és felhúzott maga mellé. Nem tudtam mit fog tenni, de tudtam, a srácnak igaza van. Nem tartoztam közéjük, ezt én is tudtam jól.

- Sok mindenben különbözik. Mutatok egyet, hogy a drága kis okos lelked megnyugodjon.

 Liz cinikusan felelt, majd hirtelen megcsókolt. Nagyon meglepődtem, mégis automatikusan lehunytam a szemem. Egyből megfogtam a derekát, és magamhoz húztam. A hajamba túrt, és bátran csókolt, hogy mindenki láthassa, én más vagyok. Jól esett, hogy a srácok megvédtek. Jól esett, hogy mindenki felállt.  Tudtam, Liam is megvédett volna, de jobbnak látta, ha ezt mi rendezzük el. Tudtam, ha úgy alakul fél perc alatt odaszúr a srácnak egy olyat, hogy nyikkanni se tud. Mosolyogva távolodtam el Liz-től, aki elégedetten kacsintott rám, majd a srác felé fordult. A gyerek szeme kikerekedett, de nem csak az övé. Az ebédlőben mindenki így reagált. Összekulcsoltam ujjaink, míg Zayn mellénk jött, és egy hessegető mozdulattal jelezte a srácnak, hogy ideje lelépnie. A gyerek csak becsukta a száját, és szó nélkül megfordult. Nyomtam egy puszit Liz szájára, majd leülünk ismét a székekre.

- Hú, de felcseszte az agyam ez a kis buzi. Ezentúl nem lesz nyugta itt az biztos.

Zayn mérgesen motyogott maga elé. Én csak felnevettem, de mindenki ezt tette. Az asztal felé néztem, ahova a gyerek letelepedett, a többi tudós közé. Szégyenkezve lehajtotta a fejét. Kicsit rossz érzés volt, hogy ennyire beégettük, de hát Ő kezdte. Aztán a tekintetem a 9.-esek asztalára tévedt. A húgomra néztem, aki lepetten pásztázott. Kicsit elmosolyodtam, és felhúztam a szemöldököm. Lottie csak gyorsan pislogott párat, és elégedetten rám mosolygott. Egy lány, akivel mostanában mindig együtt láttam (még egyszer jöttek is haza együtt), meglökte a vállát. Valamit mondott neki, de abból, ahogy felém lökött a fejével, levettem; Rólam/Rólunk van szó. Lottie kicsit elnevette magát, majd megrántotta a vállát. Rám nézett, de közben még mondott valamit a lánynak. A tekintete a kezemre tévedt, mellyel Liz-ét fogtam az asztalon. Kicsit elkomolyodott, majd kedvesen mosolygott. A húgom további figyeléséből csodás barátnőm zökkentett ki mellettem.

- Mit nézel ennyire Lou?

A szemem továbbra sem vettem le húgomról, de közben feleltem Liz-nek.

- Lottie. Meglepte a dolog. - tömören feleltem.

Liz mellém hajolt, mivel az előtte ülő Niall-től pont nem látta a húgom. Még soha nem beszéltek egymással, de természetesen tudta, kicsoda Lottie, hisz Ők mindent tudnak a suliban. Rámosolygott húgomra, mire Lottie lepetten kapta el a tekintetét. Liz felnevetett, és visszahelyezkedett eredeti helyére.

- Pont olyan félénk, mint Te voltál. Talán Őt is meg kéne kicsit dolgoznunk.

Liz szavaira az összes srác felnevetett, és helyeselt. A szemeim ijedten kerekedtek ki. Nem volt semmi bajom a társaságukkal, de nem akartam, hogy a Húgom is bekerüljön ebbe. Nem azért, mert a Húgom, hanem, mert Ő jó barátokat érdemel, nem olyanokat, akik megrontják. Persze nekem ez tetszett, és vágytam arra, hogy rossz legyek, de nem akarom, hogy Ő is ilyen legyen, mint amilyenné én váltam.

- Ne! Ő még csak 16.

Megnyugtattak, hogy csak vicceltek, mire megengedtem feléjük, egy nem éppen szalonképes megjegyzést, mennyire gonoszak. Ezen ismét csak nevettünk, hogy már én is kezdem átvenni a stílusuk. Hiába, csak velük vagyok szinte egész nap. De nekem ez pont jó volt így.

Az ebédnek hamar vége lett, és utána matek, latin majd A fizika jött. Liz és Zayn leszarta az egészet, Haz azért kézbe vette a füzetét, de bele sem nézett. Szerintem csak azért fogta, hogy ne legyen bűntudata, hogy meg sem próbálta megtanulni. Míg én a folyosón, a falnak dőlve vadul bújtam mellettük a leckéket, és próbáltam megjegyezni. Liz mellém telepedett, én pedig fél kézzel átkaroltam a derekát, de továbbra is tanultam. Aztán egyszer egy kéz oldalra tolta a füzetem. Mérgesen néztem fel Zayn vigyorgó arcára.

- Te meg mi a francot csinálsz ezzel a valamivel a kezedben?

Vicces volt a megszólalása, de most nem volt kedvem nevetni rajta. Ideges voltam.

- Tudod, ezt füzetnek hívják, de Te persze ezt nem szoktad használni.  Amúgy meg tanulok, mert VALAKIK - utaltam rájuk jelentőségteljesen. - félbeszakították tegnap a tanulásom.

Csak felnevettek. Haz megejtett egy megjegyzést, hogy én sem bántam nagyon, de inkább Liz-re figyeltem, aki édesen nézett fel rám a kis barna folttal a szemében.

- Azért érdemes volt eljönni, nem?

Felnevettem, és határozottan bólintottam, majd megcsókoltam. Persze, hogy érdemes volt, hisz végre megtudtam, Ő is szeret engem. Annyira jellemző volt ránk a friss szerelmesek kifejezés. Még csak tapasztaltuk egymást, és sülve főve együtt voltunk. Jó, mondjuk eddig is, de most máshogy. Most közelebb voltunk egymáshoz arról nem is beszélve, hogy megcsókolhattam, megfoghattam a kezét és a derekát. Belefeledkeztünk egymásba csók közben, de egy határozott hang arra késztetett, távolodjak el Liz-től. Gyorsan megtettem, és oda fordultam. A fizika Tanár nő éppen nyitotta az ajtót előttünk, és anélkül beszélt hozzánk, hogy ránk nézett volna.

- Mr. Tomlinson ez sérti a szabályzatot. Mellőzzék egymást az iskola falain belül.

Liz csak gúnyosan felnevetett, de megszorítottam a csípőjét jelezve, ezt most ne. Sajnálkozva néztem a Tanár nőre, és elnézést kértem. A szemüvege mögül mustrált minket.

- Kitudja még a végén magának sikerül megszelídíteni Miss. Green-t és bandáját. Hálás lenne érte a tanári kar.

A Tanár nő bement a terembe, így nem látta, hogy Liz és Zayn már készült volna visszavágni neki, de így csupán mindketten felhorkantak. Haz nevetett, míg én csak megrántottam a vállam, és elnevettem magam. Azt nem tudta a Tanár nő, hogy nekem pont azért olyan tökéletesek, mert ilyenek. Egyszerűen vonzott magához a rosszaság, ami belőlük áradt.

A dolgozat katasztrófa volt. Mindent tudtam, és mégis semmi nem jutott eszembe. Tudtam, hogy erről hol tanultunk, tudtam, hogy nagyjából mi volt a lényege, de ez édeskevés volt, mikor a fogalom kellett. Valamit azért összehoztam, az alapján, ami rémlett, és amit tudtam már arról a témáról. Szerintem egész jó lett. Rájöttem, hogy nem is kell olyan sokat tanulnom, és mégis meg tudok írni tökéletesre egy témazárót. Büszke voltam magamra, és mosolyogva indultam el ki a suliból, mivel ez volt az utolsó óránk ma. Mivel latinos vagyok, így nekem vége volt a mai napra az iskolának, és faktra sem mentem ma szerencsére.

De az egyik padnál megálltunk Liz-zel, míg a srácok kicsit odább cigiztek. Vagyis csak Zayn cigizett. Liz kicsit elhúzta a száját. Tudtam, nem akar ma menni, de ez csak a ruha miatt van.

- Mikor kezdődik a verseny? - kérdeztem, miközben átkaroltam a derekát.

- Van addig még két órám.

Lepetten húztam fel a szemöldököm. Sok, de nem akartam egyedül hagyni addig sem. Hisz mit kezd itt magában?! És azt hiszem, kötelességem a barátjaként vele maradni. Hisz imádom, és imádok vele lenni.

- Itt maradok veled, ne unatkozz.

Mosolyogva nézett fel rám kicsit talán kételkedve is. Aztán a felismerés gyorsan suhant át az arcán.

- Vagy csövezhetnénk addig nálam! Amúgy is rá kell néznem Pömpire.

Lepetten néztem rá erre a...még azt sem tudom, hogy minek mondhatnám. Talán név lenne? Csak elnevette magát, és rám kacsintott egy amolyan "majd meglátod" mozdulattal. Kézen fogott, és elhúzott a többiekhez. Elköszöntünk, majd a kocsimhoz tereltem. Tudtam, hogy Ő is azzal jött, de most minek menjünk külön autóval. Úgyis visszahozom. Holnapra amúgy sem kellett semmit sem tanulni, de ha kellett volna sem érdekelt volna.

Kézen fogva mentünk a kocsimhoz, de egy kéz fogta meg a karom. Kicsit volt, és egyáltalán nem fenyegető, mégis gyorsan pördültem meg, és már löktem is volna el magamtól. Ez is a srácoktól van. Lottie apró alakja állt előttem. Lepetten méregette fenyegető mozdulatom. Elmosolyodtam, mire Ő is megnyugodott.

- Lottie.

- Louis...én csak... - lepetten hebegett, mire kérdőn néztem rá. Ettől elpirul.

- Baj van Lottie?

Zavartan néztem rá, megijesztett. Zavarban érezte magát, majd rájöttem, hogy ez biztosan Liz miatt van mellettem. Kicsit felnevettem.

- Lottie Ő Liz. Liz, Lottie.

Liz kedvesen elmosolyodott, amilyet még csak felém villantott. Ez kicsit letaglózott.

- Szia Lot. Már hallottam rólad.

Lottie-t is kicsit meglepte, hogy Liz ennyire rendes és közvetlen. De lehet Ő az új beceneve miatt fagyott le így. Én csak kuncogtam magamban. Már ismertem Liz-t, tudtam, hogy a becézgetés a mániája.

- Hello. - felelte zavartan Lottie.

Kérdőn néztem rá, hogy ugyan, miért jött hozzánk. Aztán leesett, hogy mit mondott reggel Anya. Teljesen elfelejtettem.

- Basszus, én viszlek haza, igaz?

Lottie szeme lepetten kerekedett ki a trágárságomra. Liz csak elégedetten elmosolyodott, mire én felnevetettem, és elnézését kértem a Húgomtól. Mindhárman beültünk a kocsiba, és elindultam. Mi igazán nem laktunk messze a sulitól, csupán pár perc, de Liz-t nem tudtam.

- Akkor maradhatunk akár nálunk is, nem? - néztem kérdőn Liz-re mellettem.

Ő az anyósülésen ült, míg Lottie csendben hátul, ami amúgy nagyon nem volt rá jellemző, de gondolom, kicsit feszélyezte Liz jelenléte.

- A-a, mondtam, hogy haza kell mennem. - felelte határozottan.

- Tényleg, ahhoz a Pötihez.

Nevettem ezen a még mindig nem tudom, min, de Ő csak morcosan nézett rám. Nem értettem, mi a gond.

- Nem Pöti, hanem Pömpi. Most a lelkembe gázoltál Baglyocskám. - szipogott párat, hogy hitelesebb legyen.

- Nahát, tényleg jó hatással vagyok rád. Milyen választékosan kezdtél beszélni hirtelen.

Mindketten elnevettük magunkat. Majd a sebváltó lévő kezemre helyezte az övét, mire elmosolyodtam, de továbbra is az utat figyeltem. Lottie csendbe maradt hátul, ami már kezdett idegesíteni.

- Mi volt ma a suliba Lottie? Sikerült a matek?

Hirtelen eszembe jutott, hogy ma Ők is írtak egy dolgozatot. Még tegnap mondta, és most ez egy ígéretes beszédtéma volt. Azt mondta, semmit nem ért belőle, amit nem is csodálok. Lottie soha nem értette a matekot, és kicsit meg is lepett, hogy nem aggódott reggel a dolgozat miatt.

- Nem írtunk. A tanárunk hiányzott szerencsére. Semmit nem értek belőle. Egyes lett volna.

Sajnos minket nem ugyanaz a tanár tanít, így nem tudtam, hogy ma nem volt. Nagyot sóhajtottam, és kicsit hátramosolyogtam rá a visszapillantó tükörből.

- Majd ha hazaérek úgy három óra múlva, segítek, oké?

Elmosolyodott, és bólintott egyet. Tudtam, hogy szüksége van rám, hisz a matekot mindig velem tanulja. Hiába volt már 9.-es, ez szokás maradt, és csak így értette meg. De nekem nem volt ellenemre, hisz imádtam a Húgom. Mindig is jóba voltunk, de azért szerettük húzni egymás agyát, és már én is visszaszóltam.

Megálltunk a házunk előtt, Ő pedig kiszállt.

- Lottie, üzenem Anyának, hogy majd jövök, de sietek. És ne aggódj a matek miatt.

- Oké. Kösz Louis.

Az ablakom le volt húzva, Ő pedig pipiskedve nyomott egy puszit az arcomra. Elmosolyodtam, és figyeltem, ahogy bemegy. A táskája a hátán pihent, és lóbálta a kezeit a levegőben. Mint egy kislány, de Ő már csak ilyen. Így szerettem. Megvártam, míg bemegy, hátha Anya nincs itthon, neki pedig nincs kulcsa, de az ajtó nyitva volt. Mosolyogva fordultam ki az üres útra, és kérdőn néztem Liz-re, hogy mutassa az utat. Először nem értett, de aztán észbe kapott.

- Ja, itt balra.

Bekanyarodtam, és összeráncoltam a homlokom. Nem is figyelt, ez megzavart.

- Hol jártál? - kérdeztem.

- Csak elgondolkoztam. Olyan cukik vagytok együtt. - mondta kicsit talán szomorkásan.

Elpirultam, de nem mertem rákérdezni, hisz ez a szülei miatt volt, tudtam. Rosszul esett neki, hogy nem törődnek vele, pedig tudtam, Ő űzte el magától Őket. Azt hitte, így nem fogják bántani, mikor mindig egyedül hagyják, de csak még rosszabb lett neki. Most pedig már a szülei nem figyelik, ha közeledik. Fel sem tudtam fogni, hogy ez mennyire borzasztó lehet. Én soha nem kényszerültem ilyen helyzetbe, de nem is akartam. Ezért próbáltam minden lehetséges módon felvidítani, és segíteni neki, még ha el is lökött néha.