13. fejezet. ~ˇWrong perfection.

Sziasztok!

Nos, én jövő héten nem leszek, London utcáit fogom koptatni, de a részek nem maradnak el. Beütemezem nektek a Blogger-t, így felteszi, amikor kell, viszont a fejléc alá nem fogom tudni belinkelni nektek. Remélem, ez azért nem olyan nagy baj, majd azt megcsinálom, ha hazaérek. A lényeg, hogy a rész a főoldalon fent lesz. #simle

Ja, amúgy a részről annyit, hogy remélem, elnyeri a tetszéseteket jó olvasást.

13. fejezet.

Hirtelen pattant fel ülésbe, és átlendítette a lábát a csípőm felett. Még fel sem ocsúdtam az iménti merengésemből, mi lesz a suli után velünk. Mire észbe kaptam, már a csípőmön ült, és elégedetten mosolygott rám. Nagyot nyeltem, bevallom, nagyon élveztem a helyzetet. Liz ismét csak tudta, mit csinál. Ő is ki akar engem készíteni. Kicsit előrébb hajolt...szándékosan. Ettől a mozdulatától akarva-akaratlanul is a dekoltázsára vándorolt a tekintetem, mely éppen előttem domborodott. Beleremegtem a gondolatba, hogy mi mindent tehetnénk most, de még mindig nem akartam. Erőt vettem magamon, és felnéztem Liz szemébe, aki diadalittas mosolyt villantott. Kicsit szerintem elpirultam, amitől édesen elmosolyodott. Szeretetteljesen nézett le rám, majd lassan a lehajolt, és kacéran a fülembe suttogott.

- Ugye tudod, hogy egy szavadba kerül?

Beleremegtem, a szavaiba. Forró levegője csiklandozta a bőröm, ami lassan az őrületbe kergetett. Nem feleltem. A testem felforrt, az agyam kikapcsolt, ami még soha nem történt meg eddig...soha. Erősen gyűrtem magam alá Liz-t, mire Ő csak mosolygott. A testem remegett, miközben tartottam magam fölötte. Nem tudtam, hogy a vágytól vagy az izgalomtól, de remegtem. A mellkasomra tette a kezét, és huncut mosollyal a szemembe nézett. A lábait felhúzta, a csípőm két oldalán pihentek behajlítva.

- Nyugalom! Mitől kezdtél hirtelen ennyire remegni?!

A hangja játékos volt. Pontosan tudta, hogyne tudta volna?! Szeretett velem játszani, én pedig nem tudtam ellenállni neki. Fél kézzel a feje fölé emeletem mindkét kezét, és ott összekulcsoltam az enyéimmel. Már megtanultam, hogy a nők így kiszolgáltatottnak érzik magukat, ami beindítja őket. Liz is egyből megakadt, és csak a szemem pásztázta. Lassan hajoltam az ajkaihoz. Kicsit Ő is megremegett, és előrehajolt, hogy végre összeérjenek ajkaink. Én is játszottam vele. Sikerült elérnem, hogy annyira vágyjon egy csókra, hogy Ő tegye meg. Mindketten élveztük ezt a játékot. Tudtam, Ő már piszkosul kíván, hisz nem ehhez volt szokva, de én még mindig féltem. Attól féltem, hogy ha elkapkodjuk ezt, talán megint rossz tapasztalat lesz belőle, és megint megutálom a szexet. Pedig Vele pont ezt nem akartam. Azt akartam, hogy Ő törje meg a jeget, Ő legyen az első, akivel élvezem.

Nem tudtam, hogyan kéne ismét elutasítani, mivel éreztem, megint túl messzire mentünk, de szerencsére ez a feladat nem rám hárult. Kopogtak az ajtón, mire ijedten kaptam el a fejem, és néztem abba az irányba. Liz ijedten figyelt engem, mikor visszatekintettem rá.

Gyorsan felpattantam, és felhúztam Őt is.

- Ki az? - szóltam ki, miközben hangtalanul betoltam Liz-t a fürdőszobába.

Nyomott még egy puszit a számra, majd beállt a nyitott ajtó mögé.

- Lottie.

Liz-t eltakarták a törölközők, melyek az ajtó belsejére voltak felakasztva, de azért nem engedtem volna be a húgomat a fürdőszobába. Gyorsan leültem az ágy szélére, hogy ne legyen olyan feltűnő. Épp időben érkeztem, mikor benyitott. Felesleges volt leülnöm, mert egyből fel is álltam, mikor megláttam a húgom. A kezében a laptopja volt, és valami nagyon felmérgelte, de nem tudom mi. Leült az ágyamra, én pedig mellé telepedtem.

- Valami gond van a billentyűzetemmel. Megnyomhattam valamit, és nem angol a billentyűzetem. - panaszkodott. - Nézd!

Benyomott pár billentyűt találomra, és valami arabszerűségek jelentek meg a képernyőn. Lepetten húztam fel a szemöldököm, és elnevettem magam.

- Nem is tudtam, hogy arabul akarsz tanulni.

- Ez nem vicces. Csinálj valamit Louis, kérlek! - mérgelődött továbbra is.

Az egérpadja jó volt, visszaállítottam neki a billentyűzetét angolra. Fogalmam sincs, hogy került oda a, mint utólag kiderült török billentyűzet, de kitöröltem a mentettek közül.

- Kész is van.

Visszatoltam elé a Macbook-ját, és figyeltem, ahogy kipróbálja.

- Kösz Louis.

Boldogan megölelt, és nyomott egy puszit az arcomra, amitől felnevettem. Eszembe jutott Liz, hogy Ő tulajdonképpen most ott bujkál a fürdőszobámban. De a gondolataim megszakadtak, mikor Lottie telefonja pityegett egyet mellettünk az ágyon. Mindketten oda néztünk. Én csak annyit láttam, hogy SMS-e jött, egy olyan embertől, akinek a neve mögött egy rúzsos száj pihent. Lottie gyorsan felkapta, és a zsebébe csúsztatta a kis készüléket. De a zsebébe is pityegett még kettőt, mire kelletlenül lehunyta a szemét. Gondolom, nem akarta ezt előttem.

- Valakinek nagyon hiányzol. - méregettem gyanúsan.

Csak lehajtotta a fejét, és elpirult. Itt már kezdett gyanús lenni a dolog. Lottie ilyeneket még soha nem csinált. Vagyis de...egyszer csinált, mikor beleszeretett egy srácba otthon, akivel aztán egy hónapig bírták együtt..."nagy szerelem" volt, de elsőnek belefér.

- Lottie, kivel beszélgetsz ennyire? - kérdeztem óvatosan.

Félénken oldalra nézett, és kínosan felnevetett.

- Csak egy srác. Nem nagy ügy. - próbált laza lenni, de nem nagyon jött össze.

A szemeim kikerekedtek. Oké, hogy vannak fiú ismerősei, barátai, de még soha nem viselkedett így, mikor beszéltünk róluk. Ez nagyon gyanús volt.

- Nem. Ő nem csak egy srác. Te belezúgtál! - jelentettem ki határozottan.

Belém költözött a testvéri féltés. Nem akartam, hogy az a srác, akiért a húgom ennyire oda van, átverje és fájdalmat okozzon neki. Lottie nem tagadta, csak pirulva lehajtotta a fejét. Ez nagyon meglepett. Ilyen felhők felett lebegő, szívecskéket látó tinédzser még soha nem volt, mint most.

- Kicsoda ez a szerencsés? - kérdeztem vigyorogva.

- Egy ismerősöm. Gevin.

Elmosolyodtam, és bólintottam. Az ajtó Lottie háta mögött meglibbent egy pillanatra. Liz volt ott, és valami nagyon komoly dolog történhetett, ha az ajtót csapkodni kezdte, és kirohant mögüle. Egyenesen átsietett a vécé mellé, így nem látszott a szobámból, de már nem takarta semmi, ha bemegy valaki oda. Ijedten néztem oda, mire Lottie zavartan kezdett méregetni.

- Louis minden rendben? - kérdezte óvatosan.

Ijedten néztem rá, ahogy rájöttem a húgom előttem ül, míg a szerelmemmel valami nincs rendben a fürdőszobámban.

- Mi?! Ja, persze.

Lottie kétkedve méregetett, de nem kérdezett többet szerencsére.

- Oké, akkor jó éjszakát, és köszi a segítséget.

Egy puszival az arcomon sietett ki a szobából, mire én fellélegeztem, és egyből Liz-hez siettem.  Ahogy beértem, megláttam, hogy összekucorodva ül a vécé lehajtott tetején. A karjait úgy fonja össze maga előtt, mintha fázna. Ez nagyon megrémített.

- Kicsim. Minden rendben? - mentem hozzá.

Felállt, ahogy elé értem, és egyből megöleltem. Hozzám bújt, és a mellkasomba temette a fejét. A lapockám szorította, és éreztem, ahogy remeg. Még soha nem láttam Őt félni, de most félt. Egyértelműen. Nem értettem, mi váltotta ki ezt belőle. Dörzsölgettem a hátát, és csitítani próbáltam, hogy nyugodjon meg.

- Minden rendben, itt vagyok Kicsim. Nincs mitől félned.

Nyomtam egy puszit a fejére, hogy biztosan megnyugodjon. Kis idő után nagyot sóhajtott, és lehuppant a vécé tetejére. Én leguggoltam elé, és vártam, a magyarázatot erre. Még soha nem láttam olyan összetörtnek. Remegett és a szemei üvegesek, könnyesek voltak.

- Louis tisztában vagy vele, kibe szeretett bele Húgod? - kérdezte tőlem halkan.

Itt már én is végleg kibuktam. A gyomrom görcsbe rándult. Én nem ismertem ezt a srácot, de ezek szerint kellet volna. Ijedten néztem rá. Nem tudtam, hogy ez az egész Lottie miatt van...vagyis Ő is benne van. Még jobban féltem, hogy neki fájdalmat fognak okozni. Ha még Liz, ez az erős lány is kibukott ettől a pasitól, mi lesz a húgommal.

- Egyetlen egy Gevin-t ismerek csupán, Gevin Davis Ő pedig tavaly ballagott. Nem tudom, most mit csinál, utoljára nyár végén hallottam, hogy a haverokkal elloptak egy kocsit, amit aztán felrobbantottak. - itt végképp bepánikoltam. A Húgom egy ilyen emberbe szeretett bele? Az nem lehet. Egyáltalán honnan ismer Ő ilyeneket? De Liz még folytatta. - Oké, rossz, mi is azok vagyunk, Te mégis engem szeretsz. De Gevin-nek a rosszaságnál nem áll meg a lista. Tudod...Ő volt a legelső pasim. 9. elején szerettem bele, ugyanígy kezdődött. SMS-ek, aztán elérte, hogy lefeküdjek vele. Ő volt az első, de ezt kicsit sem becsülte. Talán 5 hónapig lehettünk együtt. A harmadik után, már bántott. Rendszeresen megütött, sértegetett, megalázott. Aztán a srácok ezt megunták, és bár kértem Őket, hogy ebbe ne szóljanak bele, de megtették. Niall lefogott, hogy ne tudjak odamenni. Haz, Zayn és Liam péppé verték Gevin-t meg a haverjait előttem. Többet nem szólt hozzánk, nem találkoztunk. Azt hiszem, félt tőlünk. Akkor utáltam érte a srácokat, de hamar rájöttem, megmentettek. Lottie is így fog járni. Gevin nem változott. Már 9.-esként kiharcoltuk magunknak a hatalmat a suliban, de Ő ebbe nem nyugodott bele. Továbbra is odaszúrt, befeketített minket. De elballagott. Féltem a Húgod. Úgy fog járni, mint Én Louis! Ezt nem akarom!

Nem bírtam felfogni Liz szavait. Azt hittem, viccel velem. Még soha nem mesélt nekem erről a Gevin-ről. Én nem ismertem, nem tudom, milyen valójában. Ha nincs Liz ma itt, soha nem tudtam volna ezt meg, csak amikor már megtörténik a baj Lottie-val. Féltettem a Húgom. Meg akartam óvni, nem bírtam volna elviselni, ha megütik Őt vagy bántják. Azt akartam, hogy egy csodás pasit találjon maga mellé, aki megérdemli Őt.

- U-ugye most csak szívatsz?! - kérdeztem...vagy inkább kértem halkan, elhaló hangon.

Liz csak megrázta a fejét, és lehajtotta azt. Nem hittem a saját fülemnek. Féltettem a Húgom, féltettem Liz-t. Ez a Gevin még az én szerelmemnek is fájdalmat tudott okozni.

Megöleltem Liz-t, aki ezt érezve megadta magát, és előre csúszott. Lehuppant a vécé tetejéről hozzám, és az ölemben ült a hideg csempén. Olyan volt, mint egy kislány. Begubózódott az öleben, és a mellkasomba temette az arcát, ahogy szorosan átkaroltam. Próbáltam védelmezőn tartani, hogy érezze, mellettem nem kell félnie. Megéreztem, ahogy kihullik egy könnycseppje. Már nagyon régóta üldözi régi démonja, és most utolérte. Még neki is sok volt a múltjának egy ekkora jelentőséggel bíró alakjával szembe nézni, mikor egy fontos személyt akar ugyanúgy bántalmazni, mint Őt. De Liz erős volt, hamar megtörölte a szemét, és kezdett lenyugodni. A légzése nyugodt lett, kicsit lazábban fogtam, mikor éretem, kezd kicsit kinyújtózni az ölemben.

- Nem akartam így kibukni. Sajnálom, csak...azt hiszem sok minden jött elő ismét. Megvédjük a Húgod. A srácoknak holnap elmondjuk, és nem lesz gond. Mi hatan vagyunk, Ő pedig fél tőlünk. - nyugtatott ezúttal Ő, de azt hiszem, nem csak engem, hanem saját magát is.

Egyetértően bólintottam. Mindketten kicsit megnyugodtunk ettől, de azért bennem még ott volt, hogy mi van, ha Lottie megharagszik rám?! Hisz először Liz is utálta a srácokat, mikor megmentették.

Felálltunk a hideg csempéről, ami amúgy már megmelegedett alattunk, és visszamentünk az ágyamhoz. Leültünk a szélére, és Ő a vállamra hajtotta a fejét. Samponjának illata megcsapta az orrom, és kitöltötte érzékeim. Tökéletes volt.

- Ugye itt maradsz ma este? - kérdeztem óvatosan.

Kicsit elmosolyodott, és egy huncut vigyort villantott.

- Nem lenne egyszerűbb, ha te jönnél át hozzám? Ott a nagy, üres ház. Senki nem hall minket, csupán Pömpi, de az nem lényeg.

Kacér beszéde közben a keze végigsimított mellkasomon, amibe bár beleremegtem, próbáltam ezt nem mutatni. Már nyoma sem volt a szomorú Liz-nek, ugyanaz a vidám, kacér lány ült mellettem.

- Én nem mehetek sehova. Túl feltűnő lenne. - feleltem egyszerűen.

- Akkor valahogy csendbe kell maradnunk, de figyelmeztetlek; én hangos vagyok. - suttogta a fülembe.

Elnevettem magam és eltoltam. Már Ő is csak nevetett. Tudta, hogy én csak alvásra gondoltam, nem kellett mondanom. Nevetve fogta meg a kezem, és felállt. Halkan voltunk, bár tudtam azért nem olyan végkonyak a falak. Nyugodtak lehetünk, de azért nem kéne kiabálni. Megállt előttem, és már vette is le a fölsőjét. Lepetten néztem rá, és meg akartam fogni a kezét, hogy visszahúzzam a felsőjét, de már késő volt. A póló a pulton landolt, Ő pedig melltartóban állt előttem. Hitetlenkedve figyeltem. A tekintetem egy pillanatra a melleire tévedt, de hamar elkaptam onnan, és az arcára koncentráltam. Huncutul mosolygott rám.

- Mit művelsz? - kérdeztem halkan.

- Lezuhanyozok. Velem tarthatnál! - állt meg előttem, és édes mosollyal akasztotta ujját a nadrágom szélébe, hogy letolja, de megfogtam a kezét.

- Én akkor zuhanyoztam, mikor jöttél.

Kicsit elhúzta a száját, és egy vállrántással, már nyúlt is hátra a melltartójához. A szemeim lepetten kereketek ki, de nem vártam meg, míg leveszi. Elfordultam, és hátraszóltam neki, miközben megfogtam a kilincset.

- Hihetetlen vagy!

Ő csak felnevetett, és éreztem, ahogy átölel hátulról. Kirázott a hideg, és a hátam aljába hidegség költözött. Forró bőre hozzám simult. Már nem takarta fölül semmi, éreztem.

- Pedig azt hittem, bent maradsz. - motyogta a nyakamba pipiskedve.

- Kint várlak. Törölköző az ajtón. - mosolyogva megráztam a fejem, és becsuktam magam mögött az ajtót.

Hihetetlen Liz. Szándékosan kínoz. Tuja, hogy még nem tervezek lefeküdni vele, ezért kínoz, hogy ez minél hamarabb eljöjjön. Bevallom, nagyon imponál, amiket tesz, ahogy manipulál, és nehezemre esik visszafogni magam, de ellenállok. Liz csodás lány, de azt hiszem, lételeme, hogy azért is megtesz valamit, amire azt mondják, nem szabad. Vonzzák a tiltott dolgok, a kihívások. Átváltottam pizsamára, ami egy póló és egy boxer volt részemről. De ekkor leesett, hogy Liz-nek viszont nem adtam ruhát. Kicsit gondolkoztam rajta, hogy viszek be neki, de akkor biztosan bepróbálkozik. De így meg idekint fog villogni előttem ebben biztos vagyok. Már a nagy belépőjét tervezgeti bent, hisz Ő is rájött, hogy nincs bent váltóruhája. Kikaptam a szekrényemből egy pólót és egy boxert neki is. A lehető legkisebbet válogattam ki, amit találtam.

Tudtam, a zuhanyzó ajtaja átlátszó, de úgyis pára lesz bent, hisz hallottam, már zuhanyozik. Gyorsan benyitottam, és letettem a ruhát a csaphoz. Szándékosan nem néztem arra. Liz szerintem észre sem vett, lehet éppen háttal áll, már kint is voltam. Elégedetten fújtam ki a levegőt. Már nem lesz gond.

Kinyitottam az ablakot, majd ledőltem az ágyamra, és feltettem tölteni a telefonom. Liz hamar megjelent, az én ruhámban. A póló eltakarta a boxerem még így is túl nagy volt rá. De a boxeremnek még így is ki kellett volna lógni, nem? Elmosolyodtam, de ezt nem értettem. Felnevetett, majd elmosolyodott. A ruhája szépen össze volt hajtva, amit aznap viselt. Letette a kupacot a székemre, majd felemelt a tetejéről egy fekete dogot. Mikor széthajtotta, megláttam, hogy a boxerem az.

- Köszi Baglyocskám, de erre nem volt szükségem. - kacsintott rám, olyan huncut vigyorral, ahogy szokott.

Egy pillanatra megijedtem. Reménykedtem benne, hogy azért van a pólóm alatt valami, legfőképpen az Ő bugyija. A szekrényemhez sétált, és kinyitotta az ajtaját. A boxereimet mindig lent tartom a zoknik fölött egy fiókba. Liz hamar megtalálta, mivel kicsit ki volt húzva. Szándékosan úgy hajolt le, hogy a feneke imponáljon nekem. Ekkor kicsit megnyugodtam, hogy volt rajta bugyi, már ha az a falatnyi kis tanga annak nevezhető.

- Jesszus Liz! - nevettem fel, és elfordítottam a fejem.

- Mi az, nem ide kell tenni?

Egyenesedett fel, és kérdőn nézett hátra rám. Elnevettem magam, és fél szemmel próbáltam pislogni rá. De a legrosszabb kétség kívül az volt, hogy a játéka hatásos volt, és megindította bennem a vágyat, mely vészesen közel került a megjelenéséhez a testemen akaratom ellenére. Hiába, én is csak férfiból vagyok, de most bár ne lennék.

- Jól van, abbahagyom, de én soha nem voltam türelmes fajta, ezt jobb, ha tudod. - huppant le mellém az ágyra.

Kicsit elmosolyodtam, és átkaroltam a derekát. Hátradőltünk, és bebújtunk a takaró alá. Egymás felé fordultunk, hogy a másik szemébe tudjunk nézni. Sötét volt a szobában, én mégis láttam a kis barna foltot a kék íriszében.

- Furcsa vagy, ugye tudod? - kérdezte tőlem egyszer mosolyogva. Lepetten felhúztam a szemöldököm jelezve, folytassa. - Már az összes pasi letepert volna. Ha nem tudnám, mitől tartasz, azt hinném, meleg vagy, vagy netán félsz, mert kicsi van. - nevette el a végét.

Lepetten néztem rá. Nem tudom, mekkorának kéne lenni, erre még soha nem gondoltam. Eddig egyik partnerem sem panaszkodott, de lehet, csak nem mertek megbántani. Kicsit zavart grimaszt vágtam, majd úgy döntöttem, ezt hanyagolom. A grimaszomra kinyújtotta a nyelvét, majd rám kacsintott.

- Te nem vagy normális...de így szeretlek. - nevettem el magam.

Hozzá hajoltam, és nyomtam egy puszit az arcára. Elmosolyodott, majd hosszan méregetett. Tudtam, mondani akar valamit, de csak nem szólalt meg. Aztán végül kinyögte.

- Mit szeretsz bennem annyira?

 A hangja halk volt, már majdhogynem félénk. A szemöldököm az égbe szökött, nem tudtam, ezt hogyan érti.

- M-mi?

Elnevette magát, és hosszabban kérdezte ugyanazt indokkal együtt.

- Hát gondolom, nem a fenekem vagy a mellem miatt vagy velem, mivel akkor régen nem beszélgetnénk az ágyban. Akkor miért? Téged mindenki tökéletesnek tart. Mitől vagyok én annyira más, hogy itt legyek, most veled? Mit szeretsz bennem annyira?

Lepetten hallgattam kicsit talán kétségbeesett és zavaros mondatait. Elmosolyodtam. Úgy gondoltam, megmondom neki az igazat. Hisz a legtöbb csaj ezt aranyosnak tartaná szerintem, bár azt már megtanultam; Liz nagyon nem olyan, mint a legtöbb csaj.

- A szemedben azt a kis barna foltot szeretem a legjobban. Az mindig elárulja, mire gondolsz, mit érzel. Szeretetteljesen néz rám, még ha a szemed többi része haragszik is. Az a kis barnaság még szomorúbb, mikor sírsz, még boldogabb, mikor nevetsz. Olyan varázslatos.  - feleltem mosolyogva.

Liz szemei lepetten kerekedtek ki, ezzel még jobban kiemelve a foltot, majd ahogy mosolyogni kezdett, az is mosolygott, épp ahogy elmondtam az imént. A szemébe olyan csillogás ült, amilyet ritkán látok. Most az egész csillogott, nem csak a barna folt.

- Elmesélek neked most pár dolgot, de csak ha nem nevetsz ki. - felelte mosolyogva.

- Dehogy nevetlek ki. - fogtam meg a kezét a takaró alatt. 

Elmosolyodott, és belekezdett.

- Amikor eljöttem veled a házig legelső este, amikor bemásztál velünk, rohanva mentem vissza. Ez lehet idiótán fog hangzani, de megvártam míg bemész, és olyan gyorsasággal futottam, mint még soha. Amúgy sincs messze innen a gyár, de én alig értem oda pár másodperc alatt. Semennyire nem fáradtam el, tele voltam energiával. Ilyet még soha nem éreztem. Olyan voltam, mint egy idióta kis tinilány. Haz ki is faggatott utána, hogy mi történt velem. Tudod, ezt soha nem mondtam még, csak Haz tud róla, mert mindig vele voltam. Valahányszor megláttalak, vagy jöttél, Harry-nek mindig nyugtatnia kellett. Nem is tudom, hányszor áradoztam egész este Rólad neki, mikor nálunk volt. Amikor Lot-tal voltál a plázába és összefutottunk a kávézóban akkor is előző este végig rólad meséltem neki. Már tele volt a hócipője, de végighallgatott. Harry-vel tök jól lehet beszélgetni, néha olyan lesz, mint egy lány. És amikor reggel összefutottunk, erősen szorítottam a karját. Emlékszem azt mondta, már fáj neki, szóval vagy nyugodjak meg, vagy engedjem el. - nevette el magát, de én csak mosolyogva csillogó szemekkel figyeltem. - Szóval soha nem voltam ennyire lány. Soha nem érdekeltek a pasik, mindig csak játszottam velük, soha nem öltöztem ki, de miattad felvenném a legmagasabb magas sarkút is és a legminibb toppot csak, hogy észrevegyél.

Elmosolyodtam. Kicsit kínosan fordult oldalra. Nem tudtam, mit felelni erre. Üvölteni akartam örömömben. Olyan szépen beszélt, semmi szleng, semmi vicc. Csupán Ő és az érzései. Várta a válaszom, de én nem tudtam neki felelni. Ehelyett, feltoltam magam fekvőtámaszba fölötte, és gyorsan megcsókoltam. Sokkal többet jelentett nekem, mint bárki más. Még soha senki nem mondott rólam ilyen szépet. Úgy éreztem, én szelídítem meg ezt a megtestesült vadságot. Én képes vagyok elérni, hogy megmaradjon önmaga, mégis lánnyá váljon. És ez felröpített a csillagokig és tovább.