Oldalak

2013. október 15., kedd

3. fejezet. ~My religion & your mistakes



Íme az újabb rész!
Nagyon hálás vagyok az eddigi szép szavakért, remélem, ez is elnyeri a tetszéseteket, és megajándékoztok ismét betűitekkel, melyek mikor összeállnak, melegség járja át szívem. Előre is köszönöm, és jó olvasást!  


 - Zayn siess már, vagy el fogunk késni a reggeliről! - mondtam neki az ajtóban állva a harmadik reggel.
De Ő csak bújta a laptopját, amihez hozzá volt csatlakoztatva egy rajztablet, amin nagyban dolgozott. Ő megmondta, hogy elektronikus ábrázoláson van, bár még egy munkáját nem láttam. Pedig nagyon kíváncsi lettem volna rá. Biztos remekül rajzol, hisz ezzel akar foglalkozni.
- Menj csak, majd megyek, de ezt még befejezem. - legyintett, fél kézzel, de a másikkal tovább rajzolt, és mereven a képernyőt bámulta.
Én csak megrántottam a vállam, és kiléptem a szobából. Becsuktam magam mögött az ajtót, és amikor megfordultam egy sráccal találtam szembe magam, aki most jött ki a szembe lévő szobából. Becsukta az ajtót, közben pedig érzéketlen arccal nézett fel rám. Egy pillanatra ijedten szívtam be a levegőt, és hátráltam egy lépést. Valamiért ezt váltotta ki belőlem. Olyan érzésem volt, félnem kell tőle. Olyan mintha megfagyna az ereimben a vér, ahogy rám néz azzal a fagyos tekintetével. Csak állt velem szembe, és bámult. Talán várt? De mire? Valamit mondanom kéne! Ez az! Köszönj Harold!
- Sz-szia. - mosolyogtam óvatosan, és hebegtem halkan.
Felhúzta fél szemöldökét, és amolyan "miért szóltál hozzám?", szemrehányó módon nézett rám. Annak ellenére, hogy én voltam a magasabb, mégis meg tudott félemlíteni egyetlen pillantásával.
- Hello. - felelte egyszerűen, majd megfordult és elindult a lift fele, de előtte még erősen meglökte a vállával a vállam, így a falhoz lökött. Lepette kaptam rá a tekintetem.  
Csak bámultam, ahogy eltűnik a folyosó végén. Ez meg mi volt?! Legalább visszaköszönt, de az a tekintet...hátborzongató.
Ekkor ismét kinyílt az ajtó, és összerezzentem. Hirtelen azt hittem, az előbbit csak képzeltem, és ismét kijön Louis, de persze ez butaság. Ehelyett Niall lépett ki az ajtón, majd bezárta maga után. Ezután felém fordult. Széles mosoly kúszott az arcára, ami engem is jobb kedvre derített.
- Harry, szia! Mit csinálsz itt? - kérdezte vidáman.
- É-én... - hebegtem még mindig sokkosan, majd egy mély levegő után összeszedtem magam. - Ez a mi szobánk Zayn-nel. - mutattam a mögöttem lévő ajtóra.
- Igazán? Hogyhogy még nem találkoztunk?! Mi pedig itt vagyunk Lou-val. - bökött hátra a fejével a szemközti ajtóra. Egymással szembe vannak a szobáink?! Na ne! Ez most csak vicc! Ezt nem hiszem el! És hogy szólította? Lou? Ez aranyos...
- Komolyan? Hát ez... - hebegtem.
Nem találtam megfelelő szót. Egyben örültem is, hisz Niall nagyszerű ember, de Louis-tól már kicsit tartottam.
- Megyünk kajálni? Vagy megvárjuk Zayn-t? - kérdezte Niall.
- Azt mondta majd jön. - rántottam meg a vállam.
Niall csak bólintott, majd elindultunk a folyosón a lift fele. Louis-nak nyoma sem volt. Arra gondoltam, hogy Niall-lel nagyon jóba vannak, talán Őt kéne kifaggatnom róla. De persze csak óvatosan.
- Niall. - mondtam, miközben vártuk a liftet, mire kérdőn fordult felém. A mosolya nem fagyott le az arcáról, ezért irigykedtem rá. - Louis... - kezdtem bele, de nem tudtam folytatni.
- Ne is folytasd! - húzta el a száját, és kicsit lejjebb hajtotta a fejét. - Összefutottatok? Megbántott valamivel? - kérdezte gyanakodva.
Ledöbbentem ezen. Ezek szerint Ő sok minden tud róla, és már ismeri. Szerintem Ők is jó barátságot kötöttek, mint mi, Zayn-nel.
- N-nem mondanám. Csak...a falnak lökött. - hebegtem össze-vissza, miközben beszálltunk a liftbe.
- Ó! Harry, nagyon sajnálom az Ő nevében is. Ma nagyon fájt a feje, velem is ilyen volt. Ő...engem is megijesztett az elején. Aztán elmondta, hogy színház szakon van, színésznek készül. Azért nem látsz rajta soha érzelmet, tudja, hogyan kell nem mutatni. De amúgy nagyon jófej. Ha hallanád, mennyire bolond tud lenni néha, de valahogy ezt mások előtt nem mutatja. Nem is értem. - csóválta meg a fejét.
Csak úgy dőltek belőle a szavak, de ez nekem nagyon jól jött. Legalább megértettem mindent. Azért tudja irányítani az érzelmeit, profi módon uralja testét. Csak azt mutatja, amit Ő akar. És azért tud ilyen hamar megjegyezni dolgokat, mint a neveket, mert komplett szövegeket kell bemagolnia. Minden világossá vált. De azt, hogy Niall szerint bolond tud lenni, és nagyon vicces, valahogy nem fért össze. Ő? Komolyan?
***
- Azt a kibaszott...! - dőlt Zayn az ajtónak mikor feljöttünk, mivel aztán Ő is megjelent. Tény, hogy nagyon jóban lettünk, imádtam a bolond fejét. Engem egyáltalán nem tekintett prédának, az új legjobb barátjaként kezelt. Lecsúszott az ajtó tövébe, és leült. Fáradt mosollyal nyúltam el az ágyamon, és hangosat sóhajtottam. Jó ez a tábor, de tuti kicsinál. Csomó vicces programunk volt, melyeket szívesen átélnék, de Troy és Jimmy szerint még sok játék van ott, ahonnan ezek jöttek. Tuti, tartogatnak még nekünk valamit.
- Harry! - mondta Zayn. A hangsúlyát nem tudtam hova tenni.
- Hmm? - fordítottam oldalra a fejem, így rá tudtam nézni fekve. Még mindig ott ült, hátát az ajtónak vetette, ahogy fejét is. Szemei csukva voltak.
- Elmondok neked valamit, de ezt senkinek nem szabad megtudnia. - mondta mosolyogva.
Nem nézett rám, szemeit még mindig csukva tartotta, feje az ajtónak döntve, térdei felhúzva, szája mosolyra görbült.
- Nem mondom el senkinek. - feleltem. Soha nem voltam pletykás típus, ez a félénkségemből adódott.
- Szerelmes vagyok. - motyogta még mindig ugyanúgy. És valóban látszott rajta. Annyira ki volt virulva. Lepettségemben felültem, és úgy néztem rá. Sóhajtott egyet mosolyogva, majd rám nézett, és folytatta. - Még soha nem láttam olyan embert, mint Liam. Ő annyira csodás. Ma meg fogom csókolni, de előtte leitatom. A részeg ember mindig igazat mond. Ha akarja, nem ellenkezik, ha nem akarja, meg legalább nem fog rá emlékezni holnap. - mondta elszántan.
Lepetten húztam fel a szemöldököm. Ez ellen rengeteg kifogásom volt, amit egyből fel is hoztam neki.
- Először is: Zayn, még csak három napja találkoztatok. Hogy lehetsz szerelmes három nap alatt? - tártam szét karjait.
Ő csak szerelmesen felnevetett, mint egy tinilány. Nagyon meglátszott rajta, hogy beleszeretett Liam-be. Ez hihetetlen.
- Nem tudom. Nem is akarom tudni, csak érezni akarom. - csóválta meg a fejét, bárgyú vigyorral az arcán.
- Oké, ugorjunk. A második: Zayn, nem itathatod le! Azt akarod, hogy meghaljon?! Elmondta, hogy csak egy veséje van, nem ihat sokat. - mondtam neki komolyan.
Egy kicsit lefagyott a mosoly az arcáról, és eszmélt, hogy igazam van. Hosszan gondolkodott. Még jó, hogy elmondta, mire készül, különben még a végén tényleg kórházba juttatta volna szegény Liam-et a puszta szeretetével.
- Basszameg! Erre nem gondoltam, tényleg! Most mit tegyek, Harry? Egyszerűen muszáj megtudnia, de abba meg belehalnék, ha ezért már a barátom sem lenne. - temette kezeibe arcát, és egyszeriben elszállt minden boldogsága.
Nagyot sóhajtottam, és hozzá mentem.  Leültem mellé, és óvatosan meglöktem vállát enyémmel.
- Figyelj! Viselkedj úgy vele, mint egy baráttal. Közeledj felé, de ne nagyon feltűnően. Majd ha úgy adja a helyzet, elmondod neki, de lehet, már kiderül a viselkedéséből, Ő hogy tekint rád. - mondtam neki higgadtam.
Óvatosan felnézett rám. Tekintete szomorú és üveges volt. Barna íriszei alatt sápadt volt a bőre, de az nekem is a sok másnaposságtól. Felnézett a szemembe, majd sóhajtott egyet, és a vállamra hajtotta a fejét. Csak ültünk a földön egymás mellett, azon tűnődve, vajon mi lesz most. Kétségbe voltunk esve, csak más okokból. Ő azért, mert Liam nem tudja, hogy szereti Őt, én pedig azért, mert egy elmebeteg a szembe szomszédunk. Erről jutott eszembe, hogy erről tájékoztatnom kéne Zayn-t is.
- Képzeld, Niall-ék épp szembe laknak velünk. Tudtad? - próbáltam terelni a gondolatait.
- Komolyan? - nézett fel rám, és elmosolyodott, de azért még mindig fel véltem fedezni a szemében egy kis félelmet. - Menjünk át! - javasolta, és már fel is pattant.
Félve néztem fel rá, majd hevesen rázni kezdtem a fejem, miközben tiltakoztam.
- Ne!
- Miért? - homloka zavart ráncba szaladt, értetlen nézett le rám.
- Öhm...Ő...Louis-val van egy szobába. - hebegtem lehajtott fejjel.
Zayn szerintem nem értette egyből, hogy ez miért baj, bár nem néztem fel rá. Visszaült mellém, és a vállamra tette a kezét.
- Ja, Ő az a srác, aki soha nem mosolyog. Mi baja van veled? - kérdezte óvatosan.
- N-nem tudom. Ma reggel a...a falnak lökött vállal, mert köszöntem neki. - hebegtem, és közben idegesen megrántottam a vállam, amitől a keze is megmozdult.
- Hmm... - adott hangot töprengésének.
Én csak gondolkoztam az elmúlt napokon. Annyi furcsa dolog történt, de még soha nem beszéltünk egymással, csupán Niall-lel beszélt a jelenlétemben. De ma reggel köszönt, bár tény, elég gonosz volt. Vajon, mi baja van velem? Nem is ismer!
- Oké! Három lehetőséged van. - mondta komolyan. Kérdőn néztem fel rá, hogy mondja. - Az első, hogy valamiért kurvára utál. - mondta egyszerűen. Elhúztam a szám, és morcosan néztem rá. Mintha ezzel nem lettem volna eddig is tisztában.
- Na ne mondd! Diplomát kaptál, hogy ilyeneket észreveszel? - kérdeztem cinikusan.
- Jól van, már. Most akkor ne mondjam?! - kérdezte vigyorogva.
- Oké, folytasd! - támasztottam meg az állam felhúzott térdeimen, melyeket átfogtam karjaimmal.
- A második, hogy valami történt vele régebben, amitől ilyen keményszívű lett, és soha nem nevet, soha nem boldog. - magyarázta.
Elgondolkoztam ezen, de ez nem volt helytálló megállapítás, és ezt Zayn-nel is tudattam.
- Nem. Niall azt mondta, hogy ha ketten vannak, nagyon bolond, nagyon sokat nevet, de ha kimennek, ilyen lesz. Ő sem érti. - magyaráztam szomorúan. Az állam kellemetlenül meg-megemelte a fejem, ahogy a térdemen támasztottam, de nem volt kedvem megmozdulni.
- Akkor már csak egy lehetőség maradt. Ezek után, azt mondanám, hogy... hogy... - hebegte egyre halkabban, és óvatosan az arcomhoz nyúlt. Lágyan megcirógatta hüvelykujjával bőröm, amitől a szemébe néztem. Láttam benne, hogy szomorú és félt. Nem értettem, ez most miért van. Miért lett hirtelen ilyen? Miért nem fejezte be mondatot, de nagyon érdekelt, mi lehet az utolsó eshetőség. 
- Mi a harmadik lehetőség, Zayn? - kérdeztem halkabban a szemébe nézve.
Lehunyta a szemét, kezét elkapta az arcomtól, és az ölébe ejtette. Oldalra fordította a fejét, és még mindig csukott szemmel megrázta a fejét.
- Hülyeség. Butaságra gondoltam. - motyogta, majd felállt, és bement a fürdőbe.
Semmit nem értettem. Már végképp nem. Most meg mi történt Zayn-nel? Eddig annyira vicces volt. Komolyan ezt csinálja velem?! Tudtam, hogy gondolt még valamire. Mire? Miért nem mondta el nekem? Szomorú lett, féltett engem. Mitől?
Annyi kérdés kavargott bennem, amire Zayn tudná a választ, mégsem áll elém, és mondja el őket. Talán Ő sem tudja, mi lehet még. Talán tényleg butaságra gondolt. Hisz most neki is össze-visszaállt a feje Liam miatt. De nem gondolok a rossz dolgokra. Legyünk optimisták! Zayn össze fog jönni Liam-mel, és boldogan élnek majd együtt minimum pár évig. Én megőrzöm ezt a három barátságot, amit itt kötöttem, Liam-mel, Zayn-nel és Niall-lel. Louis pedig egy idő után békén fog hagyni. Csak figyelmen kívül kell hagynom. Te jó ég, dehogy fog békén hagyni! Ennek soha nem lesz vége!

4 megjegyzés:

  1. Alig várom a folytatást! :D Zayn szerelmes, és a taktika ahogy elakarta csábítani Liamat, nagyon aranyos! :D Kíváncsi vagyok mi lesz Harryvel és Louisval! :D Harmadik lehetőségként rögtön az jutott eszembe, hogy Louisnak teszik Harry! vagy nem jól sejtem? :D Nagyon de nagyon jó lett! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát...nem árulhatok el semmit, akkor "lelőném a poént". :P

      Törlés
  2. nagyon jó lett:)) Larrynek szurkolok,remélem összejönnek:33

    VálaszTörlés

Music Note 4