Kedveseim!
Íme egy újabb történet külön Tess* kérésére, aki azt írta
nekem; nagyon szeretne olvasni egy Niall fanfiction-t tőlem. Tudjátok, hogy nekem Ti,
vagyis az olvasóim a legfontosabbak, így természetesen megírtam. Elkezdtem agyalni
egy alap-sztorin, és másnap a matekóra legunalmasabb részén be is ugrott. Nagyon
jó volt ismét visszakanyarodni ehhez a témához, de azért belecsempésztem
Larry-t, remélem, nem baj. Hahaha. Öhm...amit
még el kell mondanom, hogy érdekes a szerkezete ugyanis E/3-ban íródott, mint
mostanában a történeteim. Nem tudom, miért, de rákaptam erre. Sokkal több
mindent le tudok írni, ugyanis utálom váltogatni a szemszögeket, ezt azt
hiszem, Ti is megtapasztaltátok már.
Ennyi lenne tömören, jó olvasást kívánok, remélem,
elnyeri a tetszéseteket.
xoxo
Zsoo
1. fejezet.
- Nem hiszem el, hogy képes voltál ezt tenni! Tönkre
akartál tenni, hogy voltál erre képes?! - kiabált mérgesen Niall önmagából
kikelve.
A lány, akibe olyan szinten beleszeretett, mind eddig még
senkibe egyre jobban összehúzta magát előtte. Ő is szégyellte saját magát, ha
tudja, hogy ez lesz ebből, soha nem fog hozzá, de már késő volt ezen rágódni.
- N-Niall, nagyon sajnálom, hidd el, megbántam. - hebegte
a lány halálosan félve attól, hogy ezzel mindent tönkretett.
- Menj el, Brook! - csóválta meg a fejét Niall többször
is hajába túrva.
- Micsoda? - kérdezte a lány ledöbbenve.
- Menj el! Nem tudok ezek után megbízni benned. Semmivel
sem vagy jobb, mint az eddigi lányok. Neked is csak a nevem miatt kellettem. -
fordult Brook-nak háttal szőke hercege, és szorosan lehunyta szemét, hogy ne
engedjen el egy könnycseppet sem, míg itt van (ex)barátnője.
2
hónappal ezelőtt
- Biztos vagy benne Brookie? - kérdezte komolyan a férfi
az íróasztal mögött.
Jobb kezének ujjaival merengőn dobolt a hatalmas faasztal
szélén. A lány már milliószor elmondta, hogy semmi kétsége sincs, de még mindig
nem hitt neki Apja.
- Igen! Csak egy esélyt kérek! Adj egy szerencsétlen
lehetőséget, és bebizonyítom, hogy erre születtem. - támaszkodott ingerültebben
az asztal szélére a lány.
Apja maga elé meredve gondolkozott, hogy vajon
felkészült-e már lánya, de semmi akadályát nem látta, hogy egy lehetőséget
adjon, csupán azt nem tudta, mit kéne rábíznia. Sokat agyalt mostanában ezen,
de nem tudott kitalálni semmi olyat sem, ami nem lenne veszélytelen, és nem
ütne vissza keményen, hogyha elrontja. A legokosabb lehetőséget eszelte ki,
amit csak lehetett jelen pillanatban, és egyben kapnának érte az emberek is.
Előre dőlt székében, és komolyan lánya szemébe nézett.
- Rendben, legyen. Van egy srác... - kezdett bele
komolyan a dologba, mire Brookie arcára széles mosoly kúszott, és figyelmes
hallgatta Apját. Végre megkapta azt a lehetőséget, amire oly' régen vágyott.
2 hónap...ennyit kapott elvégezni feladatát, melyet, ha
sikeresen véghezvisz, az egész világ megtudja nevét. Semmi egyébre nem vágyott,
mint arra a bizonyos álomra, melyért annyira dolgozott, és most megkapta élete
nagy lehetőségét. Kislány kora óta Apját tekintette példaképének, legfőbb célja
volt olyanná válni, mint Ő, és átvenni a helyét a cég vezetésében, de ehhez
sikeresnek kellett lennie, és minimum olyan ügyesnek, mint Édesapja. Végre
bebizonyíthatja, van olyan talpraesett, hogy elnyerje a tisztelet.
A tükör előtt állva gondolkozott, vajon, hogyan kéne a
srác közelében jutni. Tudta kiről van, hogyne ismerte volna, ahogy az egész
világ, és hála az internetnek azt is tudta, hol lesz ma áldozata. Nehéz dolga
lesz, Apja nem könnyítette meg feladatát, de a módszer az Ő fantáziáján múlik.
Nagy dolgot akart, olyat, amely egy életet tehet tönkre, ezzel mindenki
megismerheti a Brooklyn Mortange nevet. Végignézett magán a tükörben, és az a
terv, mely eddig csupán körvonalazódott elméjében, most határozottan
kirajzolódott. Szélesen elmosolyodott, amint maga elé meredve kezdte kitervelni
a 2 hónap minden egyes percét, napját. Hibátlan tervet hozott össze, egy
homokszem sem képes a szerkezetbe kerülni, minden érinthetetlen, többszörösen
bevédett lépés törhetetlen.
Ágyához sietett, melyen telefonja pihent, így azt azonnal
fel is kapta, és kikereste a megfelelő nevet.
- Brook szia! Mi a helyzet? - kérdezte a vidám hang,
melyhez most is társult Brookie képzeletében egy széles mosoly.
- Lucy, mit csinálsz ma este? - kérdezte a lány elszánt
hangon.
- Úgy vélem, valami fontosat veled a hangsúlyból ítélve.
- nevetett a lány, mire Brook arcára is halovány mosoly kúszott.
- Jól látod. Ja, és a bátyádnak van bármi dolga? -
fordult ismét a tükör felé Brook, és alaposan végigmérte alakját. Csípőjének
vékonysága, kiemelte csinos lábait, és kebleit, melyek ebben a pólóban még nem
voltak olyan kihívóak, mint abban a ruhában, melyet este tervez felvenni.
- Mire készülsz már megint Brooklyn? - hallotta meg
aggódó barátnőjének hangját, mely kizökkentette gondolataiból.
- Bebizonyítom, hogy vagyok olyan jó, mint Apám. Estre
6-ra gyertek hozzám, díjátadóra megyünk! - mondta komoly hangon, ellentmondást
nem tűrve, de Lucy ezt már megszokta.
Brook hallotta barátnője szomorú sóhaját, majd bontotta a
hívást. Saját szemébe nézett a tükrön keresztül, melyben égett az elszántság, a
bizonyításvágy. Ma este minden eldől, sikerrel kell járnia.
Erőteljes kopogás az ajtón, melynek hatására a tükör
előtt készülődő srác ajkait halk sóhaj hagyta el. A zaklató bár nem kapott
engedélyt a bejövetelre, mégis nyílt az ajtó és egy göndör fej jelent meg
benne.
- Azt ugye vágod, hogy már vagy fél órája a konyhádban
dekkolunk rád várva? - kérdezte Harry játékos vigyorral.
Niall nem felelt semmit, tovább igazgatta haját a
tükörben. Érezte, olyat tudna visszaszólni, mely nem lenne okos dolog,
mostanában elég feszült, fáradt. Magába fordult, senki se érti, miért, de Ő
pontosan tudja, mire van szüksége. Egy lányra, egy emberre, aki végre megérti,
és szereti Őt. Aki mellette lesz. Mindenhol kereste, megrökönyödve vágyott a
szerelemre, de az eddig mindig csupán nekiment, és feldöntötte.
- Menjünk! - fordult Harry fele, és rezzenéstelen arccal
indult el az ajtó fele, ahonnan ketten folytatták útjukat lefelé.
Valóban a maradék három srác is a konyhában várakozott
szépen kiöltözve a ma esti díjátadóhoz. Sietős léptekkel indultak meg a nekik
rendelt kocsi fele, mely Niall háza előtt várakozott már egy ideje. Niall
tudta, ma este ismét viselnie kell maszkját, miszerint semmi gondja sincs, és Ő
a legboldogabb ember, akit valaha hátán hordott a világ. Nem is sejtette, hogy
a mai este gyökerestül megváltoztatja életét.
A vörös-szőnyeg, a sok kamera és villogó vaku, a
híresebbnél híresebb emberek, akikkel jó pofizni kellett, mind azon dolgok
egyike volt, mely a hírnévvel járt. Niall szívesen elrejtőzött volna néha
napján. Ábrándozott egy olyan szigetről a világ másik végén, ahol senki se
ismeri, az emberek kedvesek, és van egy olyan lány, aki csak Őrá várt, hogy
végre megmentse.
A díjat megnyerték, de ezt már napok óta tudták, máskülönben
el sem jöttek volna. Mindent megnyernek, nem is értették soha, hogyan képesek
ennyi mindenre a rajongók, ez volt sikerük titka; az a millió fiatal, aki
mögöttük állt.
Niall érdekes ízű italt kortyolgatva figyelte az éppen
kivonuló énekesnőt, aki nyert egy díjat. Gyakran pislogott párszor, ahogy egyre
kevesebb levegő jutott tüdejébe. Jól légkondicionált, hatalmas stadionban
voltak, ahol kényelmesen elfért a több szár ember, mégis alig kapott levegőt,
úgy érezte fojtogatja az oxigénhiány. Úgy érezte, mindenki Őt nézi, feszengeni
kezdett. Pedig valóban csupán egyetlen egy lány figyelte Őt, aki eléggé bánta
is, hogy legjobb barátnője belerángatta ilyenbe, de megtette érte
természetesen. Semmi egyéb dolga nem volt, csupán egy kis tablettát Niall italába
csempészni, mely idegességet okoz, így várható lesz, hogy a srác valószínűleg
hamarabb lelép.
- Minden rendben? - kérdezte suttogva Liam.
- P-persze, csak ki kell mennem a mosdóba. - felelte
dadogva Niall, majd fel is állt.
Feltűnés nélkül sietett le a lépcsőn a folyosókhoz, így
kijuthatott a stadion azon részéből, ahol az ünnepség került megrendezésre. Nem
mosdóba ment, úgy érezte az nem eléggé szabad hely. A hátsókijárat fele
sietett, hisz tudta hol találja, annyiszor volt már itt koncertjük. Nagy
léptekkel haladt előre a folyosón, míg ki nem érkezett egy aprócska utcára.
Hátát a falnak vetette, és próbált megnyugodni. Jól esett tüdejének a
frisslevegő, mely kicsit talán csípte is kipirult arcát. Nem értette, mi
történik vele, még soha nem fordult elő ilyen. Arra gondolt, talán csak a
fáradtság teszi ezt vele, eszébe sem jutott, hogy egy alaposan kigondolt terv
áldozata.
- Nee! Segítség! Kérem, ne! - hallotta meg egy nő
kétségbeesett kiabálást.
Azonnal abba az irányba kapta a fejét, és egy hangos
dübbenést hallott meg, majd egy fájdalmas nyögést, és halk sírást. Sietősen
indult el a megfelelő irányba, és egy konténernél meg is látta a hang
forrásait.
"Eindult"
látta meg az üzentet telefonján Brook legjobb barátnőjétől. Elégedett vigyor
kúszott ajkaira, és újra beletúrt hajába, hogy barna tincsei még kócosabbnak
tűnjenek. Szeme alatti részre apró csíkot kent az irritáló hatású kenőcsből,
melyet az egyik kellékes boltból szerzett be. Azonnal folyni kezdtek könnyei,
most már minden színészi képességein áll vagy bukik. Letolta ruhájának egyik
pántját, és cipőit is levette. Egyiket eldobta a sikátorban, hogy úgy tűnjön,
mintha futás közben esett volna le lábáról, míg másikat tőlük nem messze
ejtette le a konténer sarkába. Tökéletes díszletet teremtett ahhoz a jelenthez,
mely hamarosan kezdetét veszi.
- Mindjárt kezdődik. Ügyesen, Bard, nem ronthatjuk el. -
suttogta komolyan Brook könnyektől úszó arccal.
- Rajtam ne múljon. - villantott gonosz mosolyt a srác,
és azonnal a falhoz tolta Brookie-t.
- Még ne! - forgatta meg szemeit a lány, de Bard nem
távolodott el.
Brooklyn tisztában volt vele, mennyire szerelmes belé a
srác, és bármit megtenne, hogy megszerezze magának, így természetesen ebbe is
belement, még ha tudta is, mi lesz a vége ennek az egésznek, de az vigasztalta,
hogy így áhított szerelme eléri álmát. És Ő segíteni fog neki ebben.
Brook-nak semmi több nem volt ez az egész, mint egy
színpadi előadás, mely 2 hónapig fog tartani. Minden információt meg kell
szereznie, hogy büszke legyen rá Apja, elismerje tehetségét, és elismerjék az
emberek. Hallották az ajtó nyitódását, mely azt jelentette, áldozatuk kijött a
megfelelő vészkijáraton. Mostantól számolva úgy 5 perc és kezdhetik. Annyi idő
kell, hogy kicsit helyreálljon légzése a tabletta után. Idegesen figyelték Niall-t
a konténer mögül úgy 40 méterrel arrébb, nehogy elmenjen, vagy bármi máshogy
alakuljon, mint Brook eltervezte. Végül a lány határozottan bólintott Bard-ra,
mire az ismét gonosz vigyort villantott, és a falnak tolta a lányt. Végre
érezhette Őt, még ha kis ideig, és csak játékból, akkor is.
- Nee! Segítség! Kérem, ne! - kiabálta Brookie hangosan,
miközben Bard kezei élvezettel jártak testén.
Tudta, hogy a fiú élvezi ezt, de neki semmit sem
jelentett, mint egy játékot. Gondosan el volt tervezve a forgatókönyv, így Bard
a konténer oldalának tolta a lányt, háta erősen csapódott hozzá. Fájdalmasan
felnyögött, mire a srác azonnal leállt, de Brook megszorította karját, jelezve,
folytassa. Sírni kezdett, melyhez csupán hangokat kellett imitálnia szeméből
ígyis folyta a könnyek hála a kenőcsnek. Combján lila foltok éktelenkedtek,
melyeket már egy órája okozott magának.
- Hé, Te kapucnis! Hagyd békén a hölgyet! - kiabált Niall
úgy 20 méterről, mikor észrevette, mi is folyik ott.
Bard idegesen hátrafordult, majd egy utolsó pillantást
vetve Brook-ra rohanni kezdett. Niall-nek éppen annyi ideje volt, hogy a
kapucnit lerántsa a fejéről, viszont az arcát nem látta. Kicsit üldözte, hátha
elkaphatja, de rájött, rá nagyobb szüksége van a védtelen lánynak. Alaposan
végigmérte a srácot, és lepetten nyugtázta, ugyanolyan Supra cipője van, mint
neki, és a gatyáját is ugyanannyira tolja le, mint Niall. A nyakán is kiszúrt
egy tetoválást, mintha egy hajó lett volna, viszont nem foglalkozott ezzel
tovább, a lányhoz sietett a konténer mellett, aki idő közben már lecsúszott a
fal tövébe, és félve húzta fel térdeit, hogy még észrevehetetlenebbnek tűnjön.
Brook tudta, hogy Niall el van szállva magától, öntelt popsztár, de reménykedett
benne, hogy egy védtelen nőt azért nem hagy magára a bajban...és szerencsére igaza
lett.
Niall idegesen térdelt le a lány elé, kinek arcán
rettegés játszott, bőre könnyektől csillogott, szemében olyan félelem lakozott,
melyet a szöszi még sosem látott. Óvatosan nyúlt a lány kezeihez, és lágyan
simított végig bőrén, mire az azonnal elkapta kezei az idegen érintésre. Halkan
szipogott, rémülten bámult Niall-re, amitől a srác szíve összefacsarodott.
- Semmi gond, elment! Nem fog bántani! - mosolygott rá
biztatóan.
A lány csak aprót bólintott, Niall-t elbűvölte szépsége.
A fény épp elegendő volt, hogy megvilágítsa tökéletességét. Arcának szép
formája volt, ártatlan, kedves, félénk. Bőre napbarnítottan hibátlan volt,
zöldes barna szemei távolságtartón csillogtak. Világosbarna haja kócosan omlott
vállára, az iménti támadástól. Niall kedvesen dőlt előre, és megnyugtatón
ölelte magához a lányt, hogy ezzel is csitítsa. Csupán biztonságban akarta
tudni, de reménykedett benne, hogy még találkoznak.
- Jobban vagy? - kérdezte tőle lágyan, mikor eltávolodtak
pár perccel később.
A lány óvatosan bólintott, mire Niall elmosolyodott.
Felhúzta, és Ő is feláll. Végigmérte tökéletes alakját, és nagyon tetszett neki
a látvány, de nem akarta megrémíteni ismét, így csupán szemébe nézett. Azonban
Brook nagyon is jól látta, Niall mennyire kívánatosnak találta Őt, amit már
fél-sikernek könyvelt el.
- Niall vagyok. Niall Horan. - mosolygott rá kedvesen
bemutatkozva.
- Brooklyn Mortange. - vezetett Brook remegést halk
hangjába.
- Hazaviszlek, gyere! - mosolygott rá Niall, de Brook
félve elkapta karját ezzel megállítva.
- Ne! Tudja, hol lakom, azt mondta onnan követett. -
magyarázta idegesen, és ismét a sírás szélén állt.
- Jól van, nyugodj meg! Akkor hozzám megyünk, rendben? -
kérdezte óvatosan Niall.
Brook kicsit hezitált, de valójában mindvégig ez volt a
terve. Aprót bólintott végül, mire Niall barátságos mosolyt villantott rá.
Felvette a lány cipőjét a földről, és alaposan végigmérte a magas-sarkút.
- Hol a párja? - kérdezte Niall.
- Valahol arra. - mutatott egyik irányba Brookie halkan.
Niall csak bólintott, és elindult abba az irányba,
megkeresni a lány cipőjét. Hamar meg is találta, így visszakocogott a számára
földre szállt angyalhoz.
- Tudnál benne most járni? - kérdezte óvatosan Niall.
Brook haloványan elmosolyodott, és bólintott. Kivette
Niall kezéből a cipőjét, majd felhúzta lábaira, és kiegyenesedett. A srác ismét
végigmérte, és lenyugtázta, mennyire hihetetlenül csinos ebben a cipőben, meg
amúgy is. Szorosan maga mellett tartva a számára törékeny teremtést kisétáltak
a főút széléig, ahol sikeresen fogtak egy taxit. Niall megadta a megfelelő
címet, így egy hosszadalmas, szótlan út után megérkeztek a házhoz. Brook nem
tudta, hogy itt lakik, ennyire nem nézett utána, hisz úgy gondolta, úgyis eljut
ide Niall által. Otthonos ház volt, nem ilyenre számított. Kirikítóra,
felvágósra, csupa luxuscikkekkel, ehelyett Niall egy olyan házban lakott,
melynek másik felében egy házaspár élt a névtáblából ítélve. Brookie mindent
alaposan felmért, miközben még mindig mutatta a félő lány képét.
- Itt élsz? - kérdezte óvatosan, mikor Niall az ajtóval
bíbelődött.
- Rajongó vagy? - kérdezett vissza a szöszi, mikor
betessékelte a lányt.
- Rajongó? Minek? - kérdezte zavartan Brook, miközben
megállt az előszobában.
Niall haloványan elmosolyodott, és felettébb megkönnyebbült
belül, mivel rajongóval nem akart kikezdeni, viszont Brooklyn-t nagyon
csinosnak találta.
- A One Direction-nek. - rántotta meg a vállát Niall,
miközben segített levenni a lány cipőjét, majd sajátját is lekapta.
- A One Direc...? Oh.. - esett le Brook-nak. - Akkor
innen voltál olyan ismerős. - mosolyodott el haloványan.
Niall széles vigyort villantott, tetszett neki, hogy nem
ismerte fel. Brook nagyon sokat agyalt rajta, hogy vajon egy rajongó vagy
csupán egy idegen képében közelítse meg Niall-t. Nem tudta, Niall mit szeret,
melyiket. Hisz amilyen önteltnek tartotta, lehetséges, hogy azt szereti, ha
fényezik, dicsérik, ezért inkább rajongónak kéne lennie, viszont ahhoz nagyon
sokat kellett volna utána olvasnia, amire nem volt ideje, szóval maradt inkább
az idegennél. És éppen így nyerte meg Niall-t.
- Szóval...van egy vendégszobám, addig maradsz, míg
jólesik, de el kéne mennünk holnap a rendőrségre. Tanúskodom melletted,
megígérem. - mosolygott rá kedvesen Niall.
- Felesleges. - sóhajtott gondterhelten Brook. - Semmit
nem tudok róla, még az arcát sem láttam. Bárki lehet, a rendőrség nem fog tudni
tenni semmit sem. Megússza az a szemét. - csóválta meg lehajtott fejét a lány.
- Én sem láttam az arcát, sajnos... Csinálok teát! Jót
fog tenni. - kapott észbe Niall, és azonnal a konyhaszekrényhez ment, de
Brooklyn kedvesen visszautasította:
- Nem szükséges. Egy pohár víz sokkal jobban esne. - mosolygott
haloványan.
Niall csupán bólintott, és azonnal töltött neki vizet,
majd lerakta a lány elé a konyhaasztalhoz, mivel Brook addigra már helyet
foglalt. Úgy érezte, most jön a színészkedés java része, így legjobb maszkját
öltötte magára.
- Niall, én alapvetően nem vagyok ilyen félénk, de az a
férfi...sajnálom, nem akarok a terhedre lenni. Inkább fogok egy taxit és
hazamegyek. - nézte a poharában maradt vizet, melyet nem tudott meginni. -
Köszönöm, hogy megmentettél, nem tudom, mit tettem volna, ha nem vagy ott. -
mosolygott fel a szöszire, majd felállt.
- Micsoda? Nem mehetsz haza! Tudja, hol laksz, és le
merem fogadni, hogy egyedül élsz. Nem vagy a terhemre, addig maradsz, ameddig
csak akarsz, komolyan. - állt elé Niall határozottan.
Brook pont erre számított, de el kellett hitetnie
Niall-lel, nem az a célja, hogy itt maradhasson éjszakára. A lány haloványan
elmosolyodott ezen, nem volt meglepetés Niall reakciója. A férfiak mind olyan
kiszámíthatóak. Meglátnak egy szép, félénk pofit, egy csinos lábat, feneket,
dús dekoltázst, és máris bármire képesek. Brooklyn ezt az elvet vallotta, de
arról fogalma sem volt, hogy Niall teljesen más, mint hiszi. Niall nem ezek
miatt marasztalta, egyszerűen csak meg akarta óvni. Semmi hátsószándéka nem
volt az estét tekintve, csupán biztonságban akarta tudni Brook-ot, és
reménykedett benne, hogy talán el tudja hívni egy randira ezt a tökéletes
lányt. Teljesen más volt, mint a férfiak többsége. Brooklyn nem merte elfogadni
az ajánlatát, félt, hogy akkor Niall átlátna szitáján, így inkább csak
megölelte a srácot, és szorosan hozzá bújt. Halkan szipogni kezdett, és szemeit
is erősen összezárta, hátha akkor sikerül kicsikarnia belőlük egy könnyet. Most
nagyon jó hasznát vette annak a 4 év színjátszó szakkörnek a gimnáziumban. Nagy
nehézségek árán, de sikerült előcsalogatnia egy sós cseppet, így mikor Niall
eltolta magától, hogy szemébe tudjon nézni, ismét egy megtört lányt látott,
akinek egy könnycseppje már elő is tört, de többet nem enged el.
- L-lezuhanyozhatok? - kérdezte szipogva Brookie, mire
Niall kedves mosollyal az arcán bólogatni kezdett.
Felkísérte a lányt az emeletre, majd a fürdőszobába vezetve
adott neki törölközőt, egy alsóját és egy pólót, amiben aludhat. Brook hálás
mosollyal vette el a dolgokat.
- Fogkeféket találsz a csap fölötti szekrényben. - szólt
még az ajtó túloldaláról Niall, mire Brook kinyitotta azt a szekrényt, és
valóban volt benne 4 darab bontatlan csomagolású fogkefe.
- Köszönöm. - felelt színészi hangon, de valójában
mosolygott.
Ezek szerint sok ember tölti itt az éjszakát, hisz eléggé
felkészült ilyen szempontból. Brookie megjegyezte ezt az infót, miközben
szétnézett a fürdőszobában. Semmi érdekes nem akadt, mint egy átlagos
fürdőszobában. Belenézet a szennyestartóba, és kicsit beletúrt, így a kezébe
akadt egy fekete tanga, amit azonnal el is dobott undorral arcán.
Elgondolkozott, és felmérte a helyzetet. A pohárban egy darab fogkefe, nyoma
sincs női parfümnek, dezodornak egyéb ilyen dolognak, szóval nem valószínű,
hogy a barátnője volt, sokkal inkább egy futókaland. Megcsóválta a fejét, és a
pult szélére támaszkodott. A kis tartóra nézve előtte megpillantotta Niall
parfümjét, melyet elvett, és óvatosan beleszagolt. Meglepően olcsó fajta volt
ahhoz képest, hogy egy világsztárról van szó, de nagyon kellemes illata volt
Brook szerint. Széthajtotta a pólót, amit kapott. Egyszerű fehér póló volt,
vállán valamiféle logo, melynek egy része a mosástól lekopott. Valamiféle
gimnáziumi póló lehet, talán egy sportegyesülettel. Telefonját kihalászta combfixéből,
és rákeresett, hova járhatott Niall iskolába. Meg is lett a gimnázium neve, és
a focicsapatának logoja lenne a pólón. Szóval Niall focizott. Megszagolta a
ruhadarabot, mely kellemesen frissen mosott illatot árasztott magából. Vagy
idejár az Anyukája mosni, aminek az esélye minimális tekintve, hogy Írországban
él, vagy van egy bejárónője. Az meg sem fordult a fejében, hogy Niall esetleg
magára mos, főz, takarít. Az alsót vette a kezében, és azonnal megvizsgálta
méretét. Elmosolyodott, mikor lenyugtázta, hogy Niall L-es alsót használ,
viszont látszik, hogy nincs rajta felesleg.
Levette ruháját, és gondosan összehajtva a pultra
helyezte, majd beállt a zuhany alá. Ott első dolga az volt, hogy beleszagoljon
tusfürdőjébe, melynek kellemes férfi illata volt. Oldalra nézett, és egy
borotvát látott meg, melytől lepetten húzta fel szemöldökét. Elhúzta a kabin
ajtaját, hogy kinézzen, és valóban a pulton is volt egy borotva. Huncut vigyort
villantott, kezdett rájönni, ez mire is vonatkozhat, de hamarosan úgyis
személyesen is megtekintheti, mihez van szüksége Niall-nek két borotvára. Nem
vonzotta a gondolat, hogy egyszer majd ágyba kell bújnia Niall-lel, de ha ez
kell ahhoz, hogy elérje célját, megteszi. Fontos része a feladatának, megtudni
milyen az ágyban.
Niall eközben azzal volt elfoglalva, hogy megágyazzon a
világ legszebb lányának, akivel valaha is találkozott. Nem tudja, mi ütött
belé, de azonnal fülig belezúgott Brook-ba. Mellette erősnek, férfinek
érezhette magát, rászorult segítéségére, és Niall lovagnak érezte magát, hogy
képes volt megvédeni attól a férfitól. Azt várta, hogy minden olyan lesz, mint
a mesében. A szőke herceg megmentette a híresen szép királylányt a csúf
gonosztól, ezek után örökké együtt élnek az Óperenciás-tengeren túl, ahol a kurta
farkú kismalac túr.
Brooklyn nyitott be a szobába Niall-t kizökkentve
gondolataiból, és kedvesen mosolygott. Haja selymesen omlott vállára, arca
kipirult a gőztől, a póló és az alsó, melyet Niall adott tökéletesen passzolt
pizsamának, bár meglehetősen nagy volt rá. Mezítelen lábujjait behúzta a
parkettán, majd lépett előre egyet, így a szőnyegre érkezett. Niall szívesen
gyönyörködött volna természetes szépségében, de nem akart teljesen idiótának
tűnni, szóval hebegve elmagyarázta, hogy megágyazott, és nem éhes-e Brook. A
lány kedvesen visszautasította az ajánlatot azzal, hogy most inkább csak
lepihenne, és nagyon hálás mindenért.
- Rendben, akkor jó éjt. Ha bármi gond van, kelts fel
nyugodtan. - mosolygott rá Niall az ajtó elé indulva, de mikor elment a lány
mellett, az megállította.
- Niall! - mondta halkan.
Mosolygós arccal fordult a fiú felé, és lágy puszit
nyomott arcára hála képpen, egy őszinte köszönöm mellett. Niall csak hebegett
valami olyasmit, hogy bárki megtette volna, majd kiment a szobából. Teljesen
zavarba jött Brooklyn-tól, de a lány ezt felettébb élvezte, és kezdett rájönni,
hogy több érzelem lehet ebben a srácban, mint amit Ő gondolt.
2. fejezet.
Brook halovány mosollyal az arcán kelt fel, és azonnal
eszmélt, hogy az álmai 2 hónap múlva valóra válnak, és Niall-nak semmi esélye
sem lesz ellene. Sajnálta kicsit, hogy porba fogja tiporni, de ez az élet
rendje; van, aki elesik, hogy a másik felemelkedhessen. Feltolta magát, majd
hajába túrt. Mosolya továbbra sem tűnt el, de vissza kellett fognia magát, ha
nem akar lebukni. Mezítláb, a Niall-től kapott pizsamában indult meg a konyha
felé, hátha ott találja a srácot. Reménykedett benne, hogy ébren van, majd
mikor a lépcsőről hangokat hallott, rájött, hogy nagyon is felkelt, és vendégei
is vannak. Az csak még jobb, hogyha mind az 5 srácról kiderít valami
különlegeset, szóval eldöntötte, hogy úgy fog tenni, mintha reggeli kómájában
nem hallotta volna, hogy vendégek vannak.
Niall nem örült, hogy a srácok éppen most jöttek, nem
akarta, hogy megtudják, ki aludt nála az este. Csak gyanakodnának, és nem
akarta elmondani nekik, mi történt tegnap Brooklyn-nal, hisz talán nehéz neki
erről beszélnie. Az engedélye nélkül senkinek sem szól egy szót sem. Teljesen megbabonázta
az este, mikor természetesen jött be a szobába. Tökéletes volt, még soha nem
látott senkit ilyennek.
- Szóval, ma el kell mennünk a rádióba. Fél 2-re várnak
minket, ne késs! - mondta komolyan Liam, mire csak bólintott egyet, de
gondolhatta volna, hogy nem fognak lelépni, amint elmondták, amiért jöttek.
Louis felpattant a pultra, Harry pedig figyelte
mozdulatait. Szemében elhatározás csillant, amiről nem tudta Niall, mire
vonatkozott, mikor Lou-ra nézett, de nem is nagyon tartotta fontosnak. Zayn nem
jött, egyértelműen menyasszonyával van. Niall szerint felettébb aranyosak
együtt, alig várta az esküvőjüket, de még nincs kitűzve az időpont. Perrie tavaszi
esküvőt szeretne, ahhoz pedig még várni kell egy évet.
- Harry, itt vagy? - kérdezte Liam zavartan, mire a
göndör kérdőn odakapta a fejét.
Lepetten pillantott Niall is az iménti jelenetre.
Louis-nak fel sem tűnt, hogy Harry ennyire bámulta?
- Szóval Niall jó estéd volt? - kérdezte incselkedve
Louis, mire az említett kérdőn pillantott rá.
- Hmm? - kérdezte zavartan.
- Láttuk a női magas-sarkút az előszobába. Ha engem
kérdezel elég sáros, megtakaríthatná néha, de csinos darab. Gondolom, még itt
van, hacsak nem szeret mezítláb mászkálni. - nevetett Louis, mire Liam és Harry
is kérdőn fordult Niall felé.
- Én...öhm.. - kezdtem volna bele valamiféle
magyarázatba, de nem volt rá szükség.
Ekkor kinyílt az ajtó, és Brooklyn jött be rajta. Álmosan
túrt hajába, majd szemét dörzsölte, és csak ezután pillantotta meg a srácokat.
Arcán ijedtség, lepettség, döbbenet égett, mikor meglátta a jövevényeket, és
azonnal védekezőn összefonta maga előtt karjait vállait felhúzva. Louis
vágyakozva mérte végig a lányt, még soha sem látott ilyen szépséget, mint
Brook. Liam eléggé meglepődött, míg Harry kérdőn méregette Louis-t, féltékeny
volt.
- Oh, Te jó ég, én... - nyöszörögte idegesen Brook, mikor
minden figyelem rá irányult.
- Brooklyn, Ők a barátaim, Harry, Louis és Liam. Srácok,
Ő itt Brooklyn Mortange. - mutatta be Niall egymásnak Őket, mire a lány csupán
apróbb mosollyal köszönt egyet. Brook el akarta játszani, hogy új neki ez az
egész felhajtás, nem kedveli az ismeretlen arcokat, pedig valójában nem volt
ilyen zárkózott. Szociális lény volt, nagyon is. A srácok alaposan végigmérték
Őt, ami elég kínosan hatott mindannyiuknak.
Végül a srácok észhez tértek, és hamar leléptek, bár
teljesen félreértették a helyzetet. Viszont sem Niall, sem Brook nem magyarázta
el nekik, mi is történt, hisz akkor el kellett mondani az igazat nekik.
- Niall, hazamegyek. Köszönöm szépen, amit értem tettél,
de muszáj hazamennem. - mosolygott haloványan Brook a szőkeségre.
- Biztos? Nem fogsz félni? - kérdezte aggódva Niall.
- N-nem...nem hiszem. - rántotta meg a vállát oldalra
pillantva Brookie.
Niall azonnal válaszolt Brooklyn kedve szerint, hisz a
lány pontosan tudta, mi lehet a reakció erre. A pasik számára nyitott könyvek
voltak, mind ugyanazt akarták; egy csinos lányt. Brook-ot az sem érdekelte, ha
Niall-nek csupán kis időre kellett, de gondolta, hogy nem a szex miatt van
vele, hisz akkor már régen elcsábította volna. De Niall semmit sem tett. A lány
abban sem lett volna biztos, hogy egyáltalán van bármi esélye Niall-nál, ha
nincs annyira képzett, hogy kiszúrja a titkolt pillantásokat.
- Figyelj! Írd be a számom! Bármikor hívhatsz! Komolyan!
Akár az éjszaka közepén is, rendben? - mosolygott Niall kedvesen.
Brook csupán bólintott, hisz a telefonja fent volt.
Elkezdett készülődni, jobb ötlet híján a tegnapi ruháját vette fel, mely elég
gyűrötten nézett ki, igényes koktail-ruha lett volna, de ez most nem igazán
látszott. Kifésülte haját, és befújta magát Niall parfümjével. Még mindig kellemesnek
tartotta illatát, de nem értette, miért ilyet használ Niall. Minden esetre
megjegyezte a nevét.
Leérve a konyhába ott találta Niall-t. Ismét
megfigyelhette, ahogy a srác ámulattal végigméri, miközben úgy hiszi, ezt Brook
nem látja. Telefonszámot cseréltek, majd a lány elindult, hogy hív egy taxit,
de Niall nem engedte. Erősködött, hogy hazaviszi, amit Brook el is fogadott.
Hasonló lakást bérelt ugyanabban a városrészben, mint Niall, szintén laktak a
másik felében. Szerette a szomszéd gyerekeket, az idősebbik lány gyakran átjárt
hozzá tanácsokat kérni szerelmi dolgokban. Két lány egyedül maradt az
Édesapjukkal, a férfi számított Brook-ra ilyen szempontból.
Az autóban nem sokat beszélgettek, így Brook-nak volt
ideje merengeni, és belegondolni, miért is kezeli úgy a szomszéd lányokat,
mintha a saját gyermekei lennének, mikor még csak 22 éves. Brook-nak kismillió
kapcsolata volt már, a leghosszabb fél évig tartott. Valamiért soha nem volt
szerencséje ilyen szempontból a pasikkal. Egy srác sem bírta sokáig elviselni
nehéz, határozott személyiségét, és persze Apja küllemét.
- Megérkeztünk. Ez az a cím, nemde? - kérdezte Niall
leparkolva egy ház előtt.
- Igen, még egyszer köszönök mindent, Niall. Majd egyszer
talán sikerül meghálálnom. - mosolygott rá a lány, miközben a kilincsért nyúlt.
Eleget tapasztalt már ahhoz, hogy tudja, erre minden pasi ugyanazt felelné, de
Niall egy igencsak enyhe választ adott.
- Mondjuk, eljöhetnél velem egy randira...persze csak, ha
neked is van kedved...nem akarom rád erőltetni...öhm, én... - kezdett
össze-vissza hebegni Niall tarkóját dörzsölve.
- Niall! Nyugalom. Szívesen elmegyek veled egy randira. -
mosolygott rá kedvesen Brook.
- Akkor holnap este ráérsz? Elmehetnénk vacsorázni. -
kérdezte kedvesen Niall.
- Tökéletes. - bólintott a lány.
Közel hajolt Niall-höz, és látta, amint a srác
visszatartja lélegzetét idegességében. Lágy puszit lehelt arcára, majd halovány
mosollyal kiszállt az autóból, és bement a lakásba kulcsát előhalászva a
postaládából. Niall figyelte a lány mozdulatait, és aranyosnak találta, hogy
ott tartja kulcsát, de persze ezzel nem akart visszaélni.
Brook széles mosollyal az arcán esett be a házba, nagyon
örült, hogy sikeresen halad előre tervében. Niall kedves srác, talán
félreismerte, nem ilyennek hitte személyiségét, de nem is számít. A lényeg,
hogy minél több pikáns, kínos dolgot meg kell róla tudnia, amiről eddig senki
sem tudott. Mosolyogva kezdett készíteni magának egy reggelit, hisz eddig erre
eddig még nem volt lehetősége, és a hasa igencsak jelezte, mennyire szüksége
van már a táplálékra.
Niall napjára kihatott reggele, nem is bírta felfogni, hogyan
lehet esélye egy ilyen csodás lánynál. Úgy érezte, most megtalálta azt a
személyt, akinek tényleg önmaga miatt fog kelleni, hisz megmentette, és talán
most lehet olyan sikeres kapcsolata, mint Zayn-nek vagy mondjuk Louis-nak. Fél
2-kor még mindig levakarhatatlan mosollyal ment be a rádióba, ahol már ott
vártak a srácok, csupán Harry-nek nem volt még nyoma sehol. Zayn azonnal vállba
veregette a srácot, és gratulált neki.
- Haver, hallom, milyen csinos csajt szedtél fel az este.
Minden elismerésem. Végre Te is kezdesz normálisan viselkedni. - mosolygott rá
Zayn.
Niall ezt csak egy grimasszal díjazta, gondolhatta volna,
hogy a srácok elmondják azonnal mindenkinek a nagy hírt.
- Nem történt semmi. Holnap este elviszem vacsorázni, ha
annyira érdekel. - rántotta meg a vállát Niall, de még mindig nem tudta
eltűntetni elégedett vigyorát, csupán minimálisan csökkenteni.
A srácok csak megcsóválták fejüket, nem hittek saját
fülüknek, de ezt nem mutatták. Zayn és Harry próbálta kikupálni a srácot, hogy
kicsit jobban élvezze a lányok jelenlétét, ha lehet így fogalmazni, de Niall
nem lelete örömét idegen lányokban. Ő komoly kapcsolatot keresett, és szent
meggyőződése volt, hogy ezt megtalálta Brook-ban.
Brooklyn eközben a kanapén ült laptopjával ölében, és
átolvasta, amit eddig sikerült összehoznia. A rádió szólt a házban, de persze
csupán háttérzajként.
"Emberek
milliói vannak oda érte, mégsem ismerik igazi arcát. Minden rajongó csupán azt
a Niall Horan-t ismeri, aki a kamerák előtt szerepel. Íme a valóság; milyen is
Niall a valóságban?
Könnyen
megtéveszthető, fogalma sincs a körülötte zajló világról. Nyitva van a szeme,
mégsem képes vele látni, ami segítette ezt a cikket. Niall lovagias, örökké
védelmezni akar. Olyan lány való neki, aki mindig bajba kerül, őrző-védő
kutyusnak képzeli magát. Szóval, lányok, ha össze akartok jönni Niall
Horan-nal, kerüljetek bajba az orra előtt, de ne feledjétek a kutyasípot!"
Brook elégedett mosolyt villantott, mikor rájött, hogy
eddig így jó lesz a dolog, de még sok mindennel ki lesz egészítve a cikk.
Megmutatja Apjának, hogy igenis érdemes a munkára, a Seventeen magazinhoz való,
kicsi-kora óta ez az álma, és Apja segítségével talán be is kerülhet az egyik
számba, hisz Ő a lap főszerkesztője, tulajdonosa.
Az ajtón kopogtak, Brook pedig azonnal kikiabált;
"Bújj be!". Csak három ember van, ki bejön a kapun, és nem a csengőt
használja, hanem kopog. Lorell feje jelent meg az ajtóban, az idősebbik lányé. 17
éves volt, legrosszabb kor. Szőke haját most éppen felkötötte, kék szem csillogott,
fogszabályzója, jelen pillanatban világoskék színben pompázott.
- Szia Brook! - köszöntötte a lányt.
- Hello. - köszönt az vissza, de még a laptopját
tanulmányozta.
Örült, hogy átjött Lorell, ugyanis már beszélgetni
szeretett volna vele. Kíváncsi volt, Ő mennyit tud Niall-ről, hátha Lorell
rajongó, és mesél neki, így nem kell átrágnia magát a millió netes oldalon.
Lorell levágta magát a Brook mellé, és belekukkantott a lány laptopjába.
- Ezúttal miről írsz? - kérdezte óvatosan, hisz tudta, ez
érzékeny téma a lánynál.
- Végre kaptam egy cikket, 2 hónapom van megcsinálni. -
szakította el végre a tekintetét Brooklyn a képernyőtől, és Lorell-re
mosolygott elégedetten.
- Hát ez király! Miről?
- kérdezte kedvesen a lány, miközben Brook lehajtotta laptopja tetejét,
és az asztalra helyezte.
- Niall Horan-ről kell valami nagy dolgot írnom, de eddig
nem sok. Kedves srác, olyan, mint egy juhász kutya. Védelmezni akar mindenkit,
olcsó parfümöt használ, a háza sem kihívó, egyik este egy nővel volt a fekete tangából
ítélve a szennyesben, de nem a barátnője, ha randira hívott. Ja, és két
borotvája van, amit szerintem mindketten tudunk, mit jelent. Alig van valamim.
- rántotta meg a vállát unottan Brook.
Lorell szeme egyre inkább kezdett kikerekedni, semmit nem
szólt, de teljesen ledöbbent. Rajongó volt természetesen, és nem volt képes
felfogni Brook szavait.
- T-te találkoztál Niall-lel? - kérdezte sokkolva.
- Ja, csak egy bajba-esett hölgy kellett, és szőke
hercegnek képzelte magát. - nevette el magát a lány, mire Lorell még ennél is
jobban ledöbbent, ha ez lehetséges egyáltalán.
- Mire készülsz Brooklyn? - vonta kérdőre a lányt, mire
Brook összeráncolta homlokát.
- Jaj, akkor Te is rajongó vagy. Remek, mesélj nekem
róla! Minden tény, ami az eszedbe jut, bármi jöhet. - mosolygott elégedetten a
barnaság.
- Nem! Gonoszságot tervezel ellene, nem segítek neked! -
fonta össze maga előtt karjait Lorell. Brook csupán megforgatta szemeit, és
készült, hogy átrághatja a millió rajongói oldalt, ahol azt tárgyalják, milyen
tökéletes a szőkeség. Soha nem volt az a könyörgő, kiengesztelő típus, ha nem,
hát nem, majd megoldja máshogy. Viszont tudta, hogy Lorell valószínűleg
érdekesnek találja ezt az egészet, így úgyis rákérdez:
- Szóval randizol Niall-lel? - kérdezte izgatottan a
lány.
Brook arcára elégedett mosoly kúszott, tudta, hogy ez itt
nem marad félbe. Bólintott egyet, és Lorell-re nézett, aki csak sóhajtott
egyet.
- Mázlista. Minden nő álma, amit Te elértél, mikor csak
össze akarod törni. - csóválta meg a fejét Lorell fájó arccal.
Brook erre nem felelt semmit, valóban fájdalmat fog
okozni Niall-nek, de még mindig úgy fogta fel, hogy ez egy szükséges rossz,
hogy a csúcsra jusson. Nem érdekelte Niall fájdalma, nem tudta meghatni, hogy
esetleg utálni fogja, az emberek ettől jobban fogják venni a lapot, és mindenki
megtudja, ki is írta ezt a cikket. Brook neve ismert lesz, sikereket fog aratni
ezzel a sztorival kezdve.
3. fejezet.
Nem izgatta különösebben a randi, de kénytelen volt úgy
tenni, mint akinek minden álma az volt, hogy megmentőjével vacsorázhasson.
Niall ellenben majdnem kiugrott a bőréből, mikor 8 előtt nem sokkal befordult
azon a bizonyos sarkon. Tenyere izzadt a kormányon, és nem akarta, hogy ezt
Brook észrevegye, hisz Ő maga is visszataszítónak tartotta eme rossz szokását.
Lefékezett a ház előtt, és kiszállt a kocsiból. Becsengetett, mire Brook
megkapta a jelet, hogy ki kéne mennie. Készen volt teljesen, csupán ki kéne
nyitnia az ajtót, de nem akarta, hogy Niall azt higgye, mindvégig ott várt, így
elszámolt magában 20-ig, majd kiment. Bezárta az ajtót maga mögött, és Niall
fele indult meg. Egy kedves puszival az arcán köszöntötte a szavak mellett,
amitől Niall szíve hevesebben kezdett verni. Kinyitotta Brook-nak az ajtót,
majd Ő is beült, és elindultak.
- Hova megyünk? - kérdezte az ablakon kibámulva a lány.
- Van egy aranyos kis étterem egy hajón a Temzén. Oda
foglaltam asztalt magunknak. Aranyos hely. - magyarázta kedvesen Niall.
Brook csak egy elismerő bólintással válaszolt, majd
tovább tanulmányozta az ablak túloldalán rohanó várost. Brook-nak úgy tűnt,
minden ember céltalanul bolyong, legalábbis nincs álmuk, amiért küzdhetnének.
Neki nagyon is volt, és éppen a lehető legjobb úton halad annak elérése
érdekében.
Niall lefékezett a Temze partján egy út széli parkolóban,
majd udvariasan kiengedte Brook-ot, aki kedves mosollyal karolt a szőkeségbe.
Elindultak a rámpa fele, mely a kedves kis hajóra vezetett fel. Nem volt
flancos hely, Brook-nak mégis nagyon elnyerte tetszését. Virágok díszelegtek teraszán,
hisz most jó idővel büszkélkedhetett Anglia. Fájt neki is beismernie, de Niall
tökéletesen eltalálta az ízlését, imádta az ilyen helyeket, de itt még soha nem
volt. Ámulva nézte a kis hajót, ahova Niall felvezette, majd udvariasan előre
engedte az ajtón. Leültek asztalukhoz a pincér vezetésével, és rendeltek italt.
Brooklyn-nak nehéz volt elhinnie, de valóban nagyon jól
érezte magát az este, és bármikor szívesen elmenne ismét egy randira. Nevettek,
megismerte Niall-t, aki imád viccelődni, a nevetése pedig igazán édes Brook
szerint. De ki kellett vernie ezen gondolatokat fejéből, és a feladatára
koncentrálnia, így aztán kérdezősködni kezdett finoman.
- Nem nehéz néha, hogy híres vagy? - kérdezte egy falat
köretet bekapva.
Niall kezében egy pillanatra megállt a villa, majd sűrűn
pislogva oldalra nézett. Brook elkönyvelte magában, hogy ez a kérdés valamiért
érzékeny pontot érint a srácban.
- Sajnálom, én... - hebegte, hisz tudta, hogy Niall ettől
felelni fog. Annyira kiszámítható.
- Nem, semmi gond. Elég nehéz, nem tehetem, amit akarok,
és amikor akarom, de ez volt az álmom. Nem panaszkodom. - rántotta meg a
vállát, és tányérjára szegezte tekintetét.
Brook csupán bólintott, ebben a válaszban semmi hírértékű
sincs, mintha külön a média kedvéért lett volna ilyenre formálva. Egy buktató
sem volt benne, csupán amit a józan ész is diktál. De az, ahogy Niall reagált a
kérdésre váratlanságában, már sokkal különlegesebbnek tűnt Brook számára, így
nem is vette komolyan a srác válaszát.
- És Te minek készülsz? - kérdezte Niall.
- Kommunikációt tanultam az egyetemen, de még nem tudom,
mihez kezdek vele. - mosolygott Brook kedvesen.
Félig igazat mondott, az újságírói szak valóban a
kommunikáció egy része, csupán azt nem kell tudnia Niall-nek, hogy nagyon is van
célja ezzel.
- Értem. És milyenek voltam az egyetemi évek? Biztos
rengeteg bulizással teltek. - mosolygott fájdalmasan Niall.
Brook azonnal észrevette, a srácnak fáj, hogy Ő nem
élhette át ezen egyszerű dolgok egyikét sem. Ez ígéretes témának tűnt a lány
számára, így úgy döntött, ebből többet kihoz.
- Fantasztikus volt, életem egyik legszebb időszaka.
Neked nem hiányzott? - kérdezte óvatosan.
- Pár dolgot nem tapasztalhatok meg, amit az átlag
emberek, de sok mást viszont igen, szóval megint csak azt mondanám; nem
panaszkodom. - mosolygott kedvesen Niall.
Brook magában kezdett egyre idegesebb lenni. Niall nem
nyílik meg neki, ugyanazokat a válaszokat adja, mintha egy interjún lenne,
semmit többet vagy kevesebbet, de majd idővel ezeket is kideríti. Csupán kis
idő, és Niall mindent el fog árulni neki.
Az este csodásan telt, Brook kimondottan élvezte, és úgy
döntött, ma előrébb lép egy szinttel kapcsolatukban, így mikor Niall hazavitte,
és udvariasan kinyitotta neki az ajtót a lány egyszerűen megállt előtte. Niall
édesen elmosolyodott, és lassan kezdett közelíteni az ajkai felé. Brook hagyta,
így szájuk összesimult, lágy csókot váltottak. Niall derekához ért, és kicsit
közelebb húzta magához, amitől szíve megugrott. Azt hitte, most előtör a
srácból az ösztön, és ruháját letépve tolja be az ajtón, de nem így lett. Niall
lágyan elmosolyodott, mikor eltávolodott, és egy puszit hagyva Brookie orrán
elköszönt tőle. A lány csak mosolygott, majd bement a házba. Niall elhajtott,
de a mosolya nem fagyott le arcáról. Csodás estét köszönhet Brookie-nak, és egy
nagyszerű lányt tudhat maga mellett, amitől a felhők fölött érezte magát.
Brook eközben az ajtajának dőlve próbált megnyugodni.
Elpirult, de Ő maga sem tudta, mitől, a csóktól bizseregtek ajkai, és úgy
érezte, meg is duzzadtak kicsit. Megrázta a fejét, hogy elűzze ezen érzéseket,
de nem sikerült, csupán háttérbe tudta nyomni őket. Sürgősen ki kell vernie
ilyen ismeretlen dolgokat a fejéből, ha nem akar elbukni.
Leült a laptopja elé, és egy újabb jegyzetbe leírta
ismét, amit ma tapasztalt dátummal ellátva. Niall csókját is részletesen
leírta, amitől ismét bizseregni kezdtek ajkai.
***
Brook teljesen összezavarodott, de legalább már több
dolgot megtudott Niall-ről. Két hét telt el, és Niall megkérte, hogy legyen a
barátnője, amit természetesen el is fogadott. Így aztán Niall átkarolva
Brook-ot ücsörögtek a lány kanapéján, miközben valamit idióta vígjátékot
néztek. Niall jókat nevetett rajta, de Brookie számára már nagyon fárasztó
volt. Jobb szerette a komoly filmeket, az elvont témájúakat, viszont a srác
kedvéért nevetett rajta, mikor a szöszi is.
- Oké, inkább nézzünk mást. - simított végig a lány
karján Niall, miközben másik kezével lejjebb vette a hangerőt.
- Mi? Miért? - kérdezte lepetten Brook, és felülve
Niall-re nézett.
- Mert látom, hogy nem élvezed. - mosolygott
szeretetteljesen Niall.
- Ez nem igaz. Nevettem rajta. - fonta össze maga előtt
karjait a lány.
- Igen, mikor meghallottad, hogy én nevetek. - kuncogott
a szöszi, és lágyan megsimította Brook arcát.
Brooklyn testén bizsergés futott végig, mikor megérezte a
szeretetteljes érintést. Niall-höz hajolt, hogy megcsókolja. A srác
természetesen azonnal viszonozta a gesztust, és azt is hagyta, hogy Brook
eldöntse a kanapén, és fölé másszon. Lágyan csókolták egymást, de ez egyre
szenvedélyesebb csatává kerekedett ki. Niall kezeit Brook derekára vezette, és
lágyan simogatta azt, míg a lány egyik kezét a szőke tincsekbe fúrta.
- Szeretlek! - nyögte a csókba Niall, mire Brook lepetten
távolodott el, és felhúzott szemöldökkel bámulta a srácot. - Sajnálom, tudom,
mit gondolsz, de kibukott. - pirult el a szőkeség, és oldalra pillantott. Brook
aranyosnak találta félénkségét, nem akarta megbántani, így a létező
legnagyobbat hazudta, amit egy ember mondhat:
- Én is szeretlek. - és még egy szeretetteljes mosolyt is
sikeresen magára öltött.
Niall örömtáncot tudott volna járni, mosolya olyan széles
lett, mint talán még soha. Brook szívébe fájdalom költözött, de ezt nem engedte
kiszivárogni. Rossz volt neki látnia Niall boldogságát, mikor hazudott neki.
Hitegette, hazug módon, és ezért undorodott magától, de ismét az jutott eszébe,
hogy egyeseknek el kell bukniuk, ahhoz, hogy ez erősebb csúcsra jusson.
De Niall-lal más volt a helyzet, élvezetből adta neki
magát, teljesen elvarázsolta Niall tökéletessége, olyan éjszakát nyújtott neki,
mint keveseknek sikerült eddig. Niall pont olyan kedves, figyelmes volt az
ágyban, mint a hétköznapi életben is, Brook minden egyes kívánságát leste,
amitől a lány szíve nagyra dagadt, de ezt elhessegette az aktus végével.
Mindezek ellenére reggel mégis elégedett mosollyal ébredt
Niall karjaiban, aki védelmezőn tartotta Őt ölelésében. Lehelt egy lágy puszit
a srác állára, aki ettől mélyen magába szívta a levegőt, és széles mosollyal
nyitotta ki csodás, kék szemeit. Azonnal megtalálták Brook zöldes-barna
íriszeit, melyeket egyre csodásabbnak, és csodásabbnak tartott, de látta
bennük, hogy valami nincs teljesen rendben. Akármennyire is volt jó színész
Brook, azért azt nem tudta elrejteni, hogy csupán érdekből van együtt
Niall-lel, és ezért bűntudata volt.
- Jó reggelt Hercegnőm! - lehelt egy lágy csókot ajkaira
Niall, majd erősen magához ölelte.
Brook csupán mellkasába mosolygott, és kezével eltolta
magától Niall-t. Egy puszival orrán hagyta ott a srácot, és a fürdőszoba felé
vette az irányt. Niall nem tudta figyelmen kívül hagyni Brook csinos hátsóját
bugyijában, és mezítelen felsőtestét. Tökéletes volt szemében a lány, semmi
egyébre nem vágyott, csupán örökké maga mellett tartani. Brookie pontosan
tudta, Niall mit néz, így elégedett vigyorral lépett be a fürdőszobába, ahol
fogat mosott, majd mikor bejött Niall, az Ő kezébe is nyomott egy felbontatlan
csomag fogkefét.
- Rózsaszín? Komolyan? - nevetett a srác, mire Brook csak
fogkefével a szájában megrántotta a vállát, és kedvesen oldalba lökte Niall-t
saját csípőjével.
Ni nevetve kezdte mosni fogát, miután beállt a másik csap
elé. Brook végzett, de még kifésülte a haját, amiben Niall immáron
leplezetlenül gyönyörködött a tükrön át. Brook tudta ezt, így néha-néha
szélesen rámosolygott a srácra, de épp mikor az kiköpte a fogkrémet, csörögni
kezdett a telefonja. Mérgesen sóhajtott fel, míg Brookie csupán nevetett.
Kiment és felvette a telefont, ami egyáltalán nem közölt jó hírt: 5 perce van
odaérni egy fotózásra egy ilyen csodás éjszaka után.
- Brookie el kell mennem. - kiabált be a fürdőszobába,
miközben sebesen kapkodta magára a ruháit.
- Micsoda? Miért? - sietett ki a hálóba a lány értetlen
arccal.
- Annyira sajnálom, egy fotózás. Köszönöm éjszakát,
fantasztikus volt. Szeretlek. Felhívlak, ha a végeztünk. - fordul felé Niall a
végére, és lepetten mérte végig barátnőjét, aki még mindig csupán egy
francia-bugyiban állt előtte. Brook soha nem volt szégyenlős, most pedig
különösen nem, hisz el kellett érnie céljait, és őszintén vágyott Niall-re
ismét. A srác álla leesett, és alsóajkát beharapva nézett végig párján, aki
ettől széles vigyort villantott. Közelebb lépett, és lágyan megcsókolta
Niall-t, aki azonnal visszacsókolt. De tényleg nem volt hosszú életű, ugyanis
mennie kellett, akármennyire akart volna maradni Brook-kal.
- Imádlak, hívlak! - puszilta meg a homlokát, majd
kisietett a szobából.
Brooklyn magára kapott egy combközépig érő, fekete
selyem-köntöst, és még éppen elcsípte Niall-t, amint kimegy az ajtón, de még
visszadob egy csókot szerelmének.
A szöszi olyan felemelően érezte magát, mint még soha.
Ujjaival játékosan dobolt a kormányon a rádióban szóló zene ritmusára, és újra
meg újra Brook járt a fejében. Fülig belezúgott, ezt nem is tudta volna
tagadni. Sebesen hajtott a londoni forgalomban a megbeszélt helyre, ahol a
fotózás lesz. A srácok kocsija már mind ott állt, csupán Ő hiányzott.
Bekocogott az épületben, ahol azonnal letámadták a sminkesek, valamint az
öltöztetők, így pillanatok alatt tökéletes külsőt teremtettek neki. A srácok
immáron készen csatlakoztak hozzá, míg csinosították.
- Brook-kal voltál az este? - kérdezte Liam játékosan.
Niall csupán megforgatta szemeit, majd aprót bólintott. A
srácok néha olyan gyerekesen tudnak viselkedni, hogy teljesen kiakad tőlük, de
Ő sem volt jobb, ezt tudta magáról.
- Szóval igen. Haver, király estéd lehetett. - veregette
hátba Louis viccelődve.
- Elmondtam neki, hogy szeretem. - mondta halkabban
Niall, és kicsit el is pirult.
- Az örök aduász. Fogadok, hogy az ágyban landolt
azonnal. - nevetett Zayn hangosan, de a srácok azonnal lecsittelték, hisz bárki
lehet itt, aki kiadja egy újságnak a hallottakat. Niall a földre bámult ezzel
megnehezítve a sminkes munkáját, és el is pirult.
- Tehát igaza volt Zayn-nek. Oh, Haver, az a csaj... -
csóválta meg a fejét elismerőn Liam.
Niall azonnal mérgesen ránézett, mire Liam elnevette
magát, és védekezőn maga elé emelte kezeit. A szöszinek nem tetszett, hogy
ennyire vonzónak tartják barátnőjét, de persze tudta, hogy a srácok semmit sem
tennének. Tiszteletben tartják egymást barátnőit, hisz mind egytől egyig kedves
lány. Harry meglepően szótlan volt, semmilyen idióta poént nem sütött el a
szex-el kapcsolatban, amit Niall szokatlannak tartott. Csupán állt ott, és
meredt a semmibe. Mikor a többiek nevettek, akkor Ő is elmosolyodott, de semmi
egyebet nem tett. Mintha nem is itt járna. Niall eldöntötte, hogy majd
kifaggatja.
4. fejezet.
Brook eközben még mindig köntösben készített magának
reggeli kávét, mikor csengettek. Lepetten húzta fel szemöldökét, majd a
kaputelefonhoz ment bögrével a kezében, és kiszólt rajta:
- Ki az? - kérdezte határozottan.
- Brookie, én vagyok az. - hallotta meg Apja hangját, így
megnyomva az egyik gombot, beengedte Őt a kapun.
Lepetten ment vissza a konyhába, mikor észrevette Niall
kanapén pihenő pulcsiját. Tegnap este letette oda, és otthagyta. Csupán
elmosolyodott, és visszasétált a konyhába, ahol a konyhaszigethez ülve várta
Édesapját. Hamar meg is jelent feje az ajtóban, és mosolyogva ment lányához.
Brook felállt, és üdvözölje a férfit, és két puszit nyomott arcára, majd
megölelte.
- Kérsz esetleg egy kávét? - kérdezte udvariasan, de a
férfi visszautasította.
Helyette inkább lányát mérte végig alaposan, amit Brookie
nem tudott hova tenni. Nem tudta, mi nézni való van rajta az Apja számára, hisz
Niall teljesen más.
- Még csak most keltél? - kérdezte óvatosan a férfi.
- Igen. Legközelebb telefonálj, ha jössz! Alig 5 perce
ment el Niall, Téged biztosan felismer, és ugrott a cikkem. - korholta kedvesen
Apját, mire a férfi szeme lepetten kerekedett ki.
- Micsoda? Ti lefeküdtetek? Te jó ég, Kincsem! Nem az
volt a feladat, hogy bújj ágyba vele, hanem, hogy írj róla egy sztorit. Ezt nem
hiszem el! Egyáltalán hogyan gondoltad, hogy egy ilyen csavargóval... - akadt
ki Apja, mire ezúttal Brook lepődött meg, majd elnevette magát.
- Apa, már 22 vagyok. Különben is, együtt vagyunk
Niall-lel, azt hiszi, én vagyok a Nagy Ő. Hamarosan minden titkát elmondja majd
nekem, tökéletes cikket fogsz kapni, az emberek úgy fogják kapkodni a lapot,
mint a cukrot. - mosolygott elégedetten a lány.
Édesapja nem tudta, hogy büszke legyen rá, vagy inkább
lekorholja azért, amiért ilyen aljas módon akarja megszerezni az információt,
de valószínűleg a helyében Apja is így cselekedett volna, így teljes mértékben
rá ütött Brook. Így inkább csupán csendben maradt, és normális dolgokról
kezdtek beszélgetni, majd a férfi elővette telefonját, és egy képet mutatott
Brooklyn-nak az e havi szám egyik beszkennelt oldaláról. A lány lepetten vette
el a telefont, hogy jobban végig tudja olvasni a pár soros részletet.
"Következő
számban olvashatjátok Niall Horan titkos szokásait, mindent, amit eddig nem
tudtál róla!"
- Na látod! - adta vissza neki a telefont Brook. - Ennél
jobban ezekre rá sem jöhetnék. - kortyolt kávéjába elégedetten a lány. Apja
csupán megadón mégis szeretetteljesen bólintott, hisz büszke volt lányára.
Utólag már megbánta, hogy eddig nem bízott rá sztorikat, igazán tehetséges
újságíró vált belőle.
A fotózás végeztével Niall beült kocsijába, de nem
hazafele vette az irányt. Harry autóját követve előre megbeszélték, hogy hozzá
megy. Niall tudni akarta, mi baja lett göndör barátjának. Harry sejtette, mi
lesz beszédtémájuk, és úgy döntött, elmondja Niall-nek, hisz csak jó barátja,
és egyben testvére is.
Így aztán a két kocsi egymás mögött parkolt le Harry háza
előtt, mely már sokkal inkább fényűzőbb volt, mint Niall háza. A göndör
szótlanul ment Ni előtt befele, amit a srác nagyon furcsállt, ez egyáltalán nem
jellemző rá, de mostanában ilyen. Ennek fogja most kideríteni az okát. Leültek
a nappaliban, Harry a kanapéra, míg Niall vele szembe egy fotelbe.
- Szóval...mi a baj? Mi történt, hogy ilyen szótlan
lettél? Mondd el, hátha tudok segíteni! - kérdezte biztatón Niall.
Harry bár tudta, hogy ezzel talán csak furcsa nézéseket
fog kapni, és tönkreteheti a kapcsolatukat, mégis úgy döntött, elmondja
Niall-nek, hisz szüksége van valakire, akinek kitalálhat. Már nem bírja tovább
titkát egyedül, és mostanában egyre nagyobbra nő az is.
- Nem tudsz segíteni, de elmondom. Louis...azt hiszem,
szeretem. Ez van, nem tudok ellene mit tenni. Van róla fogalmad, milyen pokoli
egy érzés, mikor nap, mint nap melletted ül a szerelmed, mégsem csókolhatod
meg, vagy érhetsz hozzá?! Neki ott van Eleanor, én pedig csak az édes, göndör
Harry vagyok számára. - buktak ki Harry-ből a szavak, mintha egy láthatatlan
gát átengedte volna az eddig felgyülemlett hatalmas mennyiségű víztömeget.
Niall-nek lepetten kerekedett ki a szeme, álla szinte a földet súrolta. Kellett
kis idő, míg felfogja, ez mit is jelent, és ezek szerint Harry valójában az
azonos nemhez is vonzódik valamilyen szinten, mégsem érzett fenyegetést.
Sajnálta barátját, hogy ennyire fáj neki a szerelem, ha Brook-kal ez lenne,
valószínűleg Niall-nek is megszakadna a szíve.
Harry fájdalmasan meredt maga elé. Borzalmas érzéssel
járt kimondania ezen szavakat, úgy érezte, így még valósabb lett, hogy szerelme
viszonzatlan marad immáron örökké. Vágyott valakire, aki megérti, azt akarta,
hogy határozottan álljon elé egy ember, és két pofon után mondja meg nyíltan,
mit tegyen. De erre Niall sem volt képes, csupán átült Harry mellé, és magához
ölelte a srácot. Segíteni akart neki, de nem tudott mivel. Ilyen szempontból
soha nem volt a szavak embere, nem tudta, mit mondhatna, csupán ölelte
barátját, ezzel próbálta megnyugtatni.
***
Niall még másnap is ezen agyalt, mikor Brooklyn-nal
feküdtek a srác ágyán, és filmet néztek, de helyette Ni inkább a plafont
bámulta. Arra gondolt, talán meg kéne kérdeznie óvatosan Louis-t, Ő mit gondolt
Harry-ről, mint pasi. Talán úgy kéne bevezetnie, mint egy rajongó, vagy
ilyesmi.
Hirtelen már csak arra lett figyelmes, hogy az elvont
témájú film, amilyet Brook imád, hirtelen elhalkul, a lány pedig hasán ülve néz
rá nagy szemekkel.
- Mi a baj, Ni? - kérdezte Brookie óvatosan.
Niall lehunyta a szemét, nem mondhatja el neki, hisz egy
nagyon fontos titkot bízott rá Harry. Bízott Brook-ban, de talán ezek után
máshogy fog nézni Hazz-ra, amit pedig nem akart.
- Mindegy, nagyon hosszú. - nézett halovány mosollyal a
lányra, de soha nem volt jó hazudozó és színész ellenben barátnőjével, aki már
1 hónapja tökéletesen alakítja szerepét. És most is megvolt az aduásza, mellyel
kiszedi Niall-ből a dolgot.
- Nekem elmondhatod, tudod, hogy figyelek. - mosolygott
rá kedvesen.
- Nem, ezt nem lehet. Sajnálom. - húzta el a száját
Niall, mire Brook bevetette ütőkártyáját.
- Nem bízol bennem, Niall? - kérdezte fájdalmas arccal,
és lenézett a srác hasára.
Niall szíve megfacsarodott, nem akarta ilyen szomorúnak
látni szerelmét, akinek pont az volt a célja, amit Niall tenni készült:
- Nem erről van szó, Kicsim, bízok benned, de ezt nem
értenéd meg, ez nem az én titkom. - támaszkodott fel Niall könyökére, és egyik
kézzel lágyan végigsimított a lány arcán.
- Nem érteném meg? Bármit megértek, ami veled
kapcsolatos, nem tudsz olyat mondani, amitől nem szeretnélek. - mosolygott rá
kedvesen Brook, mire Niall megadón felsóhajtott.
- Rendben, de ne mondd el senkinek! - szögezte le Niall,
mire Brooklyn határozottan bólintott, de ez már akkor meg volt szegve, mikor
még el sem hangzott. - Harry-ről van szó. Beleszeretett valakibe, akibe nem
lett volna szabad, és ennek a bizonyos embernek kapcsolata van, ha amúgy is nem
lenne elég maga a személye. - csóválta
meg a fejét fájdalmasan Niall. Brook zavartan ráncolta össze a szemét.
- Szegénykém! Ki ez a bizonyos személy? Én is ismerem?
Hátha tudok segíteni? - aggodalmaskodott azonnal a lány, de persze az igazi
célja a név kiderítése volt.
- Nem tudunk segíteni, ismered, ahogy én is. Louis az. -
motyogta a nevet alig hallhatóan Niall. Brook szeme döbbenten kerekedett ki,
még fel kellett fognia, amit Niall mondd. Nem hitt a saját fülének,
megerősítésre volt szüksége.
- Komolyan? Nem viccelsz, Ni? - kérdezte ledöbbenve.
- Nem, kérlek, ne mondd el senkinek. Ez az Ő titka kell,
hogy maradjon, amíg úgy nem dönt, hogy elmondja Louis-nak. - nézett komolyan
szerelme szemébe Niall.
- Persze! Szegény, te jó ég! Nem is tudtam, hogy Harry
hajlamos...öhm...ilyenre. - hebegte halkabban Brooklyn, hisz annak ellenére,
hogy újságíró ilyet még tapasztalt, bár még csak kezdő.
- Én sem. Remélem, összejön nekik, utálom ennyire
levertnek látni. - csóválta meg a fejét Niall.
Brook belegondolt, hogy mostantól nem csupán egy életet
fog tönkretenni, hanem egyből hármat. Majd Ő segít Harry-nek, hogy Louis
megtudja, mégpedig a Seventeen magazinon keresztül. Belegondolt, Louis-nak
mekkora fájdalommal járhatna ez, és Harry mennyire utálni fogja majd magát
valamint Niall-t. Egyetlen lány képes felrúgni az egész bandát, ha elég okos,
márpedig Brooklyn az volt. Túl okos is, de a szívének egy ember sem tud
parancsolni, az pedig bűntudatot érzett, de nem hagyta ezt elhatalmasodni
magán.
Az idő megdörrent kint, amitől Brook zavartan kapta
tekintetét az ablak felé. Azonnal elhúzta a száját, mikor meglátta a kinti
időjárást.
- Remek! Esik. - húzta el a száját, mikor ez egyáltalán
nem ritkaság London-ban.
- Nem szereted? - kérdezte Niall lepetten.
- Mindig lehangol. - felelte teljesen őszintén Brook,
mire Niall csak kuncogni kezdett.
Elkönyvelte magában, hogy ezek szerint Brookie elég
gyakran lehet szomorú, hisz London-ban nincs olyan hét, mikor ne esne az eső
legalább kétszer. De eldöntötte, hogy majd Ő megszeretteti vele az esőt.
5. fejezet.
Brook otthon ücsörgött a kanapéján egy héttel később. Már
14 napja volt a lapzártáig. Apja alig
várta a nagy sztorit, de a lány még nem
mondta el neki, miket is tudott meg, amik valóban tönkre tudnák tenni az egész
bandát.
Öt!
Ennyi élet dőlne romba Brook által, de megrázva a fejét
verte ki ezen gondolatokat a fejéből. Nekik el kell bukniuk, hogy Ő
felemelkedhessen. Vannak ilyen emberek, akik csak azért lettek teremtve, hogy
az erősebb általuk jusson a csúcsra. Ezzel vigasztalta magát.
Hamarosan nyílt az ajtó, hisz ma Ő vigyázott a lányokra. Lucy
már eleve nála volt, szóval tarthatnak egy csajos estét négyen. Christine
azonnal széles vigyorral ugrált Brook-hoz, aki egy meleg öleléssel fogadta Őt.
Még csak 12 volt, ennek ellenére Ő is nagy rajongója a bandának. Éppen ezért
nem is volt szabad megtudnia, amit Nővére, Lorell is tud. Egy 12 éves hamarabb
fecseg, mint egy 17, ezzel akár romba is dőlhet az egész tervet.
Már egész hosszúvá nőtte ki magát a cikk. Leírta benne az
eddig viccnek hitt brománc valóságát, Niall érzékenységét és védelmezését, na
meg persze, hogy milyen az ágyban, hisz ez kell az olvasóknak. Azt sem hagyta
ki, mire kell a második borotva, ugyanis Niall alhasán egy aprócska csík töri
meg tökéletes bőrét lefelé haladva. Nem nehéz innentől kitalálni.
- Hogy haladsz? - kérdezte Lorell, mikor Christine éppen
Brook sminkcucca között válogatott, ahogy mindig is.
- Niall teljesen megbízik bennem, belém szeretett.
Olyanokat elmond nekem, amit soha sem gondoltam volna. Csak egy ártatlan
pislogás és a jó öreg "Nem bízol bennem?" szöveg kell. - utánozta el
a lány, mire Lorell csak megforgatta szemét. Lucy csupán elhúzta a száját, Ő
mindig is sokkal visszafogottabb volt, mint legjobb barátnője.
- Nagyon gonosz vagy. - csóválta meg a fejét Lucy, így
fekete, göndör loknijai lengedezni kezdtek. Brook csupán megrántotta a vállát.
Valójában kedves lány volt, ezt mindenki tudta, de a céljaiért nem érdekelte,
kiken gázol át.
- Komolyan beléd szeretett? Te jó ég! - hebegte
ledöbbenve Lorell.
- Igen. Múlthéten kimondta, én pedig hazudtam válaszul. -
felelte Brookie maga elé meredve. Kicsit rossz érzése volt emiatt, de nem
tudott vele mit kezdeni. Bűntudat? Fájdalom? Elűzte őket szívéből, nem volt szabad
elterelnie figyelmét. - Ebből lesz az eddigi legnagyobb cikk. Majd meglátjátok!
- fonta össze maga előtt karjait Brook és elégedetten dőlt hátra a kanapén.
Lucy és Lorell sem szólt egy szót sem. Inkább csendben
maradtak, bár nem tetszett nekik, hogy barátnőjük ennyire önfejű, és szívtelen.
Ők tudták nagyon jól, mekkora szíve van, csupán elnyomja magában érzelmeit.
Lucy biztos volt benne, hogy Brook nem olyan közömbös, mint az mutatja, kezd
többet érezni Niall iránt, mint szeretné, csupán nem ismeri be.
- Jaj, Brookie! Bard szülinapja most szombaton lesz!
Bulit szervezünk neki, meglepetés lesz. El kell jönnöd! Hozhatod Niall-t is, ha
gondolod. - magyarázta izgatottan Lucy, majd a szőkeség felé fordult. - Gyere
el Te is, Lorell! Majd Brook kezeskedik felőle, hogy Apukád elengedjen. -
mosolygott rá a lány.
- Ez nagyszerű! Természetes, hogy megyünk! - örült meg
Brook, majd azonnal kérdezgetni kezdett, miben segítsen, mit vigyen, kiket
hívjon meg.
Megbeszélték a dolgokat, nem akadt sok dolga, csupán eljönni
Lorell-lel. Brook úgy döntött, nem szól Niall-nek, de ez a terve megdőlt, mikor
másnap a sráccal mentek el ebédelni, hisz most éppen akadt ennyi ideje a
rohanásban a szöszinek.
- Szombaton elmehetnénk moziba. Van egy film, most
kezdték vetíteni, de nem jut eszembe a címe. Egy srácról szól, betörő, és
beveszik valami nagy balhéba. - magyarázta izgatottan a srác, mire Brook csak
haloványan elmosolyodott.
- Sajnálom, nem jó. - csóválta meg a fejét.
- Igazán? Mit csinálsz, amiről nem tudok? - kérdezte
játékosan Niall, de kicsit sem tartotta viccesnek, hogy Brook nélküle tervez
programot. Ezt látta rajta a lány, így a legjobbat hozta ki az egészből.
- Igazából egy meglepetés buli lesz Lucy bátyjának.
Eljöhetnél velem. - mosolygott kedvesen a lány. Niall már találkozott Lucy-val,
és nagyon kedves lánynak találta szép kék szemekkel, melyek tökéletesen
passzoltak éjfekete hajához.
- Rendben. Nyolcra érted megyek. - mosolygott Niall
kedvesen, mire Brook hasonló gesztussal válaszolt.
Így alakult, hogy 6 nappal később Niall autójában
ücsörgött Brookie, és együtt mentek el a meglepetés bulira, mely tökéletesen
meg lett tervezve. Bard olyan 9 körülre várható, addig mindenkinek megjön a
hangulata. Hátul ücsörgött Lorell is, aki ugyan kínosan érezte magát, hogy
belerondított ebbe az egészbe, mégis jól érezte magát, ugyanis Niall az úton
végig beszéltette. Brook melegséget érzett, mikor Niall-re nézett. Azok az apró
pillanatok jutottak eszébe, melyeket még egy barátjával sem élt meg. Niall más
volt, romantikus, figyelmes, kedves, A Tökéletes Pasi. Brook nem tudta mi ez a
különös érzés a mellkasába, mintha a szíve hevesen dobogna, mikor Niall
rámosolyog, vagy hozzáér. Próbálta elűzni ezen érzelmek sokaságát ismét, de
ezúttal nem járt sikerrel. Eldöntötte, hogy nem érdekli ez az egész, ma önmaga
lesz, és csak jól fogja érezni magát Niall társaságában.
Megérkezetek a buli helyszínére, ami egy kedves kis
szórakozóhely volt külön Bard számára kibérelve. Niall udvariasan kinyitotta az
ajtót szerelmének, aki ezúttal teljesen őszinte mosollyal karolt bele párjába,
és hármasba megindultak a bejárat fele. Lucy azonnal széles mosollyal fogadta
Őket, és egy-egy italt nyomott kezükbe. Lorell is elfogadta, de ez az volt az
első, és az utolsó, amit tervezett inni. Nem akart berúgni, hisz még csak
fiatal volt. Ő is tisztában volt vele, hogy nem a részegség miatt jött el, és
nem akarta, hogy Brook-nak miatta fájjon a feje, mikor rábízta Édesapja.
Niall sok mindenkit megismert Brook baráti köréből, és
kedves embereknek tartotta Őket. Végül Bard is betoppant, és teljesen
ledöbbent, amint meglátta, mit szerveztek neki barátai. Elérzékenyülve ölelt
meg mindenkit, majd Niall-lel is megismerkedett. Bár Bard tudta, a szöszi
szépen át lesz verve Brook által, mégis fájt együtt látnia Őket, hisz még mindig
szerelmes volt a lányba. Annak ellenére is, milyen nehéz személyiség, viszont
Bard nem volt Brook esete, nem akart vele kezdeni már csak Lucy miatt sem.
Niall számára az egész este kiesett, így mikor reggel
Brook mellett ébredt a lány ágyában meztelenül kicsit meglepődött. Feje majd'
szétrobbant, mindene sajgott, de a hiányos öltözetből ítélve volt egy jó
éjszakája szerelmével ismét. Brook fel sem kelt arra, mikor Niall kimászott
mellőle, és pólóját valamint alsóját magára kapva kiment a konyhába. Előtúrt a
szekrényből egy fájdalomcsillapítót és reggeli kávéja előtt bevette. A
konyhaszigetnél ült, és azon agyalt, ami tegnap este történt, de semmi sem
ugrott be neki, csupán egyetlen egy kép. Egy hajó tetoválás, melynek tudta
jelentése van, de nem értette, hogyan függ ez össze bármivel is. Valaki nyakát
díszítette, de még arra sem emlékezett, kiét, pedig rémlett neki, hogy sokat
beszélgetett az illetővel az este folyamán. Lehunyt szemmel próbált
visszaemlékezni a részletekre.
Eközben Brook a szobában kezdett magához térni, és eléggé
meglepődött, mikor nem találta maga mellett Niall-t. Tisztán emlékezett
mindenre az estéből, arra a csodás egy órára is, amit Niall adott neki úgy 3
fele. Úgy érezte, beleszeretett a srácban, de ezt még nehéz volt elfogadnia.
Nem tudta, mi tévő legyen, Niall minden porcikája vonzotta, de ez nem volt
helyes. Neki tönkre kellett tennie a srácot egy leleplező cikkel, és nem
beleszeretnie. Így aztán kiűzte ezeket a fejéből, mikor fekete köntösét magára
kapva kisétált a konyhába. Nem hitte, hogy ott találja a fiút, azt gondolta,
elment. Ehelyett ott várta, és azonnal egy kávét adott szerelmének reggeli
csókjuk után. Brook elmosolyodott a kedves gesztuson, még soha nem voltak vele
ilyen figyelmesek. Vagyis de, viszont ez most valahogy mást jelentett számára.
- Semmire nem emlékszem. Ugye nem csináltam hülyeséget? -
kérdezte óvatosan Niall.
- Nem! Tetszett a részeg éned, miután átlendültél a
lelkizős részen, hogy milyen nehéz az élet, beindultál, és hazarángattál, de
nem bántam meg. - nevetett Brook, és játékosan Niall fenekébe csípett jelezve,
mire is értette mondatait.
Valóban Niall úgy fél órát sírt, és panaszkodott az
alkohol hatására, miszerint a média minden szavát kiforgatja. Brook-nak rossz
volt ezt hallani, de arra gondolt, hogy Ő nem fog kiforgatni semmit sem, a
színtiszta igazat fogja leírni mindenről, még ha ez fájni is fog a rácoknak.
6. fejezet.
Kedd éjszaka volt, és Niall csak arra a hajóra tudott
gondolni, az egyetlen emlékére a szombat estéről. Brook-kal tegnap együtt töltötték
az egész napot, le is kapták Őket a fotósok, de Niall-t nem érdekelte. Ellenben
Brook-ot nagyon is zavarta. Niall megértette, de arra nem gondolt, hogy azért,
mert félt, felismerik Apja után. A lány most már őszintén élvezte az
együttlétet Niall-lel, de ezt el kellett nyomnia magában, hogy meg tudja írni a
cikket. Tisztában volt vele, hogy nem szerethet bele abba, akit tönkre fog
tenni pár nap múlva.
Niall lehunyt szemekkel feküdt kanapéján, és azon
gondolkozott, honnan volt ismerős az a tetoválás. Harry nyitott be az ajtón, és
levágta magát egy fotelba. Ni meglepődött, hogy csak úgy bejött, de nem szólt
semmit.
- Tegnap este majdnem megcsókoltam... - szögezte le Harry
egy sóhajjal, mindenféle kérdés nélkül.
Niall lepetten fordult felé, és felült várva a
folytatást. Harry csak maga elé meredt, Niall volt az egyetlen, aki ismerte
titkát, így meg tudták ezt beszélni.
- Nem ellenkezett, de talán csak azért, mert részeg volt.
Megijedtem, szóval nem csókoltam meg. - csóválta meg a fejét Harry. - Ha tudná,
hogy pár tetoválásom is miatta csináltattam. Biztosan elítélne, pedig
belepusztulnék, ha én bántanám azzal, hogy szeretem. Pedig nem szeret viszont. -
motyogta halkan Harry.
Niall csak fájdalmasan elhúzta száját. Értette Harry
mondatait, és gondjait, de akármennyire is akart segíteni neki, most nem tudott
rá figyelni. Pár szó, melyeket Harry mondott visszhangot vert elméjében: "tetoválás", "bántani", "nem szeret viszont". Ezen szavak
kavarogtak elméjében, és érezte, szorosan összefüggenek, mégsem volt képes
összerakni a képet. Majd hirtelen minden kitisztult, így idegesen pattant fel,
mire Harry lepetten pillantott rá.
- A tetoválás! Ezt nem hiszem el! Ez nem lehet igaz!
Mondd, hogy ez nem igaz! - akadt ki Niall maga elé suttogva a szavakat,
melyeket nem is igazán Harry-nek a szánt, a srác mégis zavartan pillantott
társára. Niall felhajtotta asztalon heverő laptopját, és megnyitotta az
internetet. Harry mellé telepedett, és figyelte cselekedeteit. Niall nem akarta
elhinni, ami az orra előtt zajlott, meg akart bizonyosodni mindenről. A
Mortange nem olyan szokványos név, beírta a keresőbe, hátha azt adja ki, amitől
a legjobban félt. És valóban az első dolog, amit kiadott egy férfi képe volt,
aki meglepően jól hasonlított Brook-ra. Az Édesapja lehetett, ha Niall nem
téved, és mikor meglátta a férfi foglalkozását oldalt, teljesen lefagyott.
"Seventeen magazin tulajdonosa".
Niall hirtelen még lélegezni is elfelejtett, csak bámult
a képernyőre, és érezte, ahogy szépen lassan minden összeállt benne, majd amit
eddig felépített benne a szerelem, az most darabokra hullott egyetlen ember
által.
- Mi ez az egész? Niall jól vagy? - kérdezte aggódva
Harry.
- Átvert! Mindvégig átvert! Nem én kellettem neki, csupán
a szokásaim. Hallottam, hogy nagy leleplező sztori készül rólam a Seventeen
magazinban, de nem hittem, hogy ekkora. Brook volt az, érted? Hogy nem vettem
észre hamarabb? Kommunikációra járt, aminek egyik része az újságíró szak, még
nincs munkája, én lennék az első nagy sztorija Apja által. És nem is akarták bántani
aznap este, mikor megmentettem, a legjobb barátnőjének bátyja volt a támadó.
Megismertem a tetoválását, de eddig nem tudtam összerakni. - csóválta meg a
fejét Niall, és könnyeivel küszködött. A harag, a fájdalom, a bánat, a
megalázottság mind belülről perzselte mellkasát. Azt hitte, végre megtalálta Az
Igazit, de Brook mindvégig csak átverte és az orránál fogva vezette. Úgy
ugrált, ahogy a lány fütyült, és fel sem tűnt neki, hogy nem kölcsönös
szerelme. Abban a pillanatban úgy érezte, képes lenne ártani a lánynak, de
saját magának sokkal inkább, hisz vak volt, ráadásul még el is árulta neki nagy
titkait.
Harry idegesen figyelte Niall-t, aki rettegve kapta a
göndörre tekintetét. Leesett neki, mit tudott még meg Brook, amitől miden romba
dőlhet.
- Harry, én annyira sajnálom. Kérlek, ne haragudj rám, de
elmondtam neki azt is, hogy kit szeretsz. Azt hittem, bízhatok benne, nem
hittem, hogy átver. Bocsáss meg, annyira sajnálom. Utálom magam, ne haragudj
rám, kérlek. - hebegte Niall halálra váltan, mire Harry arca elfehéredett, és
teljesen ledöbbent. Az egész világ meg fogja tudni, mi történt, és ez ellen
semmit sem tehetnek már. Egy okos lány, aki mindent tönkretett, ennyi volt az
egész.
***
Harry aggodalommal és fájdalommal hagyta magára az
összetört Niall-t, de ezt el kellett intéznie. Nem hagyhatta, hogy Louis az
újságból értesüljön érzelmeiről, el kell mondania neki. Így aztán padlógázzal
közeledett a srác háza felé, és félelemérzet nélkül szállt ki autójából. Így
nem érezte akkora hibának, mintha az újságból olvasná vissza Lou. Sietősen tört
be az ajtón, és megkönnyebbülten tapasztalta, hogy nincs női cipő az
előszobában, szóval nincs itt Eleanor. Louis hangja csapta meg fülét az
emeletről:
- Ki az? Harry Te vagy? - kérdezte a srác, majd meg is
jelent a lépcső tetején.
Harry sebesen lerúgta cipőjét, míg Louis megindult lefelé
széles mosollyal. A göndör nagy léptekkel, elszánt arccal szelte át a folyosót,
és a lépcsőn elindulva Louis elé ért, aki megállt volna pár fokot hagyva
köztük, de Harry azt is eltűntette, és határozott mozdulattal húzta magához a
srácot, majd megcsókolta. Hála annak a lépcsőfoknak, mely köztük volt, pont egy
magasságban voltak. Louis teljesen ledöbbent, pulzusa hirtelen ugrott meg, és
azonnal visszacsókolta Harry-t, amitől a göndör a Mennyben érezte magát.
Azonnal Louis dereka köré fonta karjait, míg társa hajába túrva vonta közelebb
magához Őt. Olyan régen vágyott már erre, és akkor úgy érezte, még jól is jött
Brook aljassága, mivel így legalább volt elég mersze megcsókolni Louis-t.
Eltávolodva összedöntötték homlokuk, és próbáltak megfelelő mennyiségű oxigént
juttatni tüdejükbe, melyet mellkasuk heves emelkedése és süllyedése jelezett.
- Végre gyűjtöttél elég bátorságot. - kuncogott Lou, mire
Hazz szélesen elmosolyodott. Ha tudta volna, hogy nincs mitől tartani.
- Azt hittem, nincs esélyem El miatt. - felelte Harry
elhúzva száját.
- Már régen nem szeretem Eleanor-t. - simította végig
kezét a göndör arcán Louis.
- Szóval akkor engem tudnál szeretni? - kérdezte óvatosan
Harry.
- Minden mennyiségben. - bólintott aprót Lou.
- Akkor is, ha jövő héttől mindenki meg fogja tudni,
hogyan érzek irántad?
Harry hangja elcsuklott a végére, és elemelte homlokát,
hogy távolabb kerüljön szerelmétől, akit végre megkapott azonban az a tény,
hogy minden tönkre fog menni, nem hagyta nyugodtan élvezni a tökéletes
pillanatokat.
- Történt valami? - kérdezte zavartan Louis.
- Brook újságíró, átverte Niall-t, Ő pedig elkotyogta
neki, hogyan érzek irántad. És elég kicsi az esélye, hogy pont ezt a részletet
elejti el megemlíteni a nagy leleplező cikkben. - rántotta meg a vállát Harry,
mintha ez az egész semmiség lenne, pedig valójában nagyon is félt. Nem attól,
hogy megtudják, kihez is vonzódik, sokkal inkább a banda szétesésétől, és Louis
elvesztésétől retteget.
- Oh... - hebegte Louis ledöbbenve. - Szegény Niall.
Akkor is veled maradok! Szakítok El-lel, már régóta esedékes a dolog kettőnk
között inkább már csak barátok vagyunk, azok pedig ezek után is lehetünk. -
magyarázta Louis széles vigyorral.
- Szeretlek. - örült meg Harry a hallottaktól, és
kicsúszott a száján.
- Én is. - felelte széles mosollyal Louis, és azonnal
megcsókolta párját.
Nem érdekelte Őket a cikk, akkor nem. Csupán örültek
annak, hogy végre volt elég merszük bevallani a másik iránt érzett gyengéd
érzelmeket.
***
Niall semmit sem tett, csupán várt, míg másnap jön hozzá
Brook, bár nem aludt sokat az este ez tény. Folyton azon agyalt, hogy dőlhetett
be egy ilyen csábító ördögnek. Rájött, hogy a szerelem nem neki való, csupán
bajt okoz, és bajba sodorja, ugyanis valószínűleg élete legnagyobb hibáját
követte el, mikor elhívta ezt a lányt randira. Miért nem elégedett meg azzal,
hogy megmentette?! De Niall túl naiv volt ilyen téren, nem látott át az
embereken, bár Brook eszességén és kiváló színészkedésén amúgy is nehéz lett
volna.
Brooklyn ezekről mit sem tudva, vigyorogva indult meg
Niall ajtaja fele, és felkészült, hogy ma ismét egy csodás napot töltenek
együtt, de a cikk mégis aggasztotta. Még nincs kész, s nem tudta, mivel
fejezhetné be. Bűntudata volt, de ezt ismét próbálta kizárni, viszont már
akkora volt, hogy talán lehetetlenség volt, még számára is.
Benyitott az ajtón, már régen túllépték a kopogós
szintet. Levette cipőjét, és a nappali fele indult, ahol egy komoly Niall-lel
találta szembe magát, kinek karjai össze voltak fonva maga előtt, és mérgesen
bámult a lányra.
- Szia, Ni. Mi a gond? - kérdezte mosolyogva Brook, és
hozzá akart menni egy csókra, de Niall hátrált, így a lány is megtorpant.
Semmit nem értett, de egy belső érzék jelezte, hogy most bajban van.
- Nincs nekem valami mondandód? - kérdezte Niall fojtott
hangon, pedig nagyon is kiabálni tudott volna, ami rá egyáltalán nem jellemző.
- Miféle mondandóm? - kérdezte Brook lepetten.
- Leszögezhetted volna az elején, hogy "Én nem szeretlek Te faszkalap, csupán
egy sztori kell rólad, de azért vagyok olyan gonosz, hogy hitegesselek."
- játszott Niall mérgesen egy lányt, mire Brook szeme lepetten kerekedett ki.
Nem tudott mit felelni, csupán bámult a kék íriszekbe, melyekben minden düh
ellenére fájdalom, szeretet, megalázottság lakozott. Nem akarta ezt, abban a
pillanatban döbbent rá, mekkora baromságot csinált, és Ő igenis szereti
Niall-t. Nem kellett volna ezt tennie vele, de a szöszi folytatta:
- Nem hiszem el, hogy képes voltál ezt tenni! Tönkre
akartál tenni, hogy voltál erre képes?! - kiabált mérgesen Niall önmagából
kikelve.
A lány, akibe olyan szinten beleszeretett, mind eddig még
senkibe egyre jobban összehúzta magát előtte. Ő is szégyellte saját magát, ha
tudja, hogy ez lesz ebből, soha nem fog hozzá, de már késő volt ezen rágódni.
- N-Niall, nagyon sajnálom, hidd el, megbántam. - hebegte
a lány halálosan félve attól, hogy ezzel mindent tönkretett.
- Menj el, Brook! - csóválta meg a fejét Niall többször
is hajába túrva.
- Micsoda? - kérdezte a lány ledöbbenve.
- Menj el! Nem tudok ezek után megbízni benned. Semmivel
sem vagy jobb, mint az eddigi lányok. Neked is csak a nevem miatt kellettem. -
fordult Brook-nak háttal szőke hercege, és szorosan lehunyta szemét, hogy ne
engedjen el egy könnycseppet sem, míg itt van (ex)barátnője.
Brook fájdalmas arccal nézte a tökéletes hátat, melyen
úgy szerette végighúzni körmeit az ágyban. A tökéletes hajat, melyet milliószor
kócolt már össze csók közben, vagy csupán mókából, de Niall-t soha nem izgatta.
Fájdalmas sóhajjal kiment a nappaliból, és cipőjét magára kapva távozott.
Mindent sikeresen elcseszett, és azért halálosan haragudott magára. Beülve
autójába hajtott haza, semmi másra nem vágyott, csak egyedül lenni, és
átgondolni a dolgokat, amit meg is tett, amint becsukódott mögötte az ajtó. Ő
maga sem értette, mi ütött belé, de egy könnycsepp futott végig hibátlan arcán.
Még soha sem sírt pasi miatt, de Niall más volt. Tényleg belészeretett, de
ennek már nincs semmi értelme. Butaság volt belekezdenie ebbe az egészbe, de ha
már a szerelmét elvesztette, legalább az álmát érje el. Mérgesen fújta ki a
levegőt gyengeségétől, és a laptopja felé vette az irányt. Két napja volt
lapzártáig, holnap meg kell mutatnia Édesapjának a cikket, amit összehozott,
szóval nekiállt a tökéletesíteni, és kijavítani az apró hibákat. Úgy döntött,
már amúgy is lényegtelen neki, Niall rájött, és szakított vele, szóval ennek a
cikknek tökéletesnek kell lennie, hogy elérje álmait.
"Emberek
milliói vannak oda érte, mégsem ismerik igazi arcát. Minden rajongó csupán azt
a Niall Horan-t ismeri, aki a kamerák előtt szerepel. Íme a valóság; milyen is
Niall a valóságban?
Könnyen
megtéveszthető, fogalma sincs a körülötte zajló világról. Nyitva van a szeme,
mégsem képes vele látni, ami segítette ezt a cikket. Niall lovagias, örökké
védelmezni akar. Olyan lány való neki, aki mindig bajba kerül, őrző-védő
kutyusnak képzeli magát.
Emellett
csókja lágy, és gyengéd, képtelen a durvaságra, hacsak nem részeg. Akkor önzővé
válik az ágyban, és a legkisebb alkoholmennyiség is képes a padlóra juttatni.
Részegségének első szakasza az önfeledt táncolás. Azután jön a hangoskodás,
majd a lelkizés, amikor elsírja a világnak, mennyire utálja, hogy nem teheti a
média miatt, amit csak akar, és minden szavát kiforgatják. Végül ezt átlépve
előbújik domináns, perverz egyénisége, amikor is sürgősen szükség van egy
ágyra. Képtelen elviselni, ha arca vagy mellkasa szőrös, alhasán is csupán egy
vékonyka csík húzódik lefelé jelezve lányok milliónak a "helyes"
irányt.
Szóval,
lányok, ha össze akartok jönni Niall Horan-nal, kerüljetek bajba az orra előtt,
de ne feledjétek a kutyasípot!
A többi
srácról csupán annyit, hogy Harry rajongóitól előre is elnézést kérek, de
sajnos semmi esélyük a srácnál, ugyanis az reménytelenül szerelmes legjobb
barátjába, Louis Tomlinson-ba. Niall készségesen elfecsegte ezen pikáns
részleteket, biztos a forrás.
Íme a
One Direction, semmi egyéb, mint szereleméhséggel telt srácok sokasága,
érthető, miért váltogatják minden este partnerüket."
Brook elégedetten olvasta vissza a cikket, de valamiért
bűntudata volt, és ismét ki akart csordulni egy könnycsepp, viszont nem engedte
neki. Erősnek kellett maradnia.
Holnap első dolga Apjához vezetett, hisz másnap lapzárta.
A férfi elégedetten olvasta végig a kinyomtatott cikket, mely immáron szép
külsőt is kapott hála Brook képszerkesztő programjának. A cím szándékosan
kopottas betűkkel hirdette a cikk tartalmát, mely Apja figyelmét is
felkeltette. Halovány mosollyal olvasta végig, majd elégedetten felnézett
lányára. Brook már Apja arca láttán érezte a siker ízét szájában, de valahogy
nem volt őszinte mosolya.
- Zseniális! A valaha volt legjobb cikk! Kapkodni fogják
a lapot, millióan akarnak majd idézni belőle. Az én lányom! Nagyon ügyes vagy,
Brookie, üdv a lapnál! - mosolygott rá Apja elégedetten.
A lány szélesen elmosolyodott, és hálásan megköszönte. Ez
volt, amire a legjobban vágyott, mégis valamiért fájt a tudat, hogy tönkreteszi
annak az embernek az életét, akibe beleszeretett önös érdekei miatt.
Hazament, és csak meredt maga elé a kanapén ülve. Nem
futotta erejéből semmi többre, mint bámulni a parketta fájának érdekes
mintáját. Agyában egyik gondolat követte a másikat, mígnem olyan bonyolult lánc
nem keletkezett, amiről már azt sem lehetett megmondani, honnan indult.
Agya tekervényes szálainak tovább csigázásában egy
kopogás zavarta meg, majd az ajtó nyitódása. Lucy feje jelent meg kis idő után
a nappaliban, Brook számított rá, hisz gondolta, hogy benéz lapzárta előtt.
Lucy elrettenve mérte fel Brookie állapotát, nem hitt a saját szemének. Még
soha sem látta ennyire elkenődöttnek. Volt már párszor szomorú, mikor valami
nem sikerült, de most reményvesztettnek tűnt, összezavarodottnak
- Brook, mi a gond? Valami baj történt? Niall? - kérdezte
idegesen, miközben leült mellé a kanapéra.
- Jól vagyok. Beadtam a sztorit, Apának nagyon tetszett.
Bekerültem a magazinhoz. - rántotta meg a vállát a lány, de valahogy nem mondta
olyan izgatottsággal a szavakat, mint az elvárható lett volna. Lucy azonnal
levágta mi a gond, eléggé ismerte már barátnőjét.
- Te beleszerettél... - csóválta meg a fejét Ő is maga
elé meredve.
Brook csak aprót bólintott továbbra is maga elé bambulva,
mint eddig. Fájt neki beismerni másnak is, de valóban szerelmes lett ráadásul a
legrosszabb emberbe, akit megtalálhat magának a szíve. Miért nem volt neki elég
jó Bard? Vagy az eddigi barátai? Mert egyik sem Niall Horan volt. - válaszolt
egy belső hangocska a millió költői kérdésre, melytől Brook mérgesen fújta ki a
levegőt, és hátravetette magát a kanapén.
7. fejezet.
Brooklyn alig hunyta le szemét egész este, végül olyan
hajnali 4 fele sikerült elaludnia, így mentsvárat jelentő álmai elhúzódtak
egészen délig. Kómásan tolta fel magát az ágyban könyökére, és azonnal rájött, mennyire
fontos dolgot vesztett el. Képtelen volt kiverni fejéből Niall-t, és már abban
sem volt olyan biztos, hogy az a cikk megér ennyit. Viszont, ha visszavonja
akkor Apja csalódik bene, és az sem biztos, hogy Niall adna neki még egy
esélyt. Az agyában egy őrült ötlet kezdett megfogalmazódni, melynek már nem
volt jelentősége, és talán még nagyobb nézettséget köszönhetne neki a lap, mint
a mostani sztorinak.
Köntösét magára kapva, reggeli kávéjával kezében ült le a
kanapéra laptopja elé, majd ölébe véve írni kezdett. A sorok maguktól
szaporodtak egyre inkább, Brook ujjai villám tempóban jártak a betűk felett.
Sürgette a határidő, ha este 5-ig nem viszi be ezt a cikket, akkor minden romba
dől benne is. Már csak pár órája volt, ami amúgy nem lenne elég egy normális
cikkhez, de most olyan erő szállta meg, mellyel nem tudott mit kezdeni, mégis
hálás volt jelenlétéért.
Fél 4-kor bevágta magát a kocsijába a kész cikkel, amely
már csupán nyomtatásra várt. Még szerencse, hogy a hátteret nem kellett
teljesen elölről kezdeni, csupán egy képet cserélt ki másikra, amin ketten van
Niall-lel. Még a buliban csinálták róluk Brook telefonjával.
Fél 5-re beért a szerkesztőségbe, ahol azonnal a nyomda
fele vette az irányt. Megtalálta az ottani főnököt, és azonnal hozzá sietett.
- Ezt cseréljék ki a 6.-7. oldali cikkre. Mr. Mortange
utasítása! - mondta komolyan a nő szemébe nézve, aki csak sietősen bólintott,
és már ki is cserélte a dolgokat. Brook megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy
immáron a rossz példányt tartja kezében, amitől alig várta, hogy
megszabadulhasson. Arra gondolt, hogy nem gyűrheti össze egyszerűen és dobhatja
ki, hisz akkor még bárki elolvashatja. Vagy elégeti, vagy bedarálja, de inkább
az égetés mellett döntött. Elégedett volt magával, megtalálta az arany
középutat. Nem érdekelte, mit fognak gondolni róla, csupán abban reménykedett,
hogy Niall is elolvassa a lapot holnap. Hazaérve első dolga az volt, hogy egy
gyufával meggyújtotta a papírlap alját, amit aztán a mosogatóba ejtett, hogy
nyugodtan elégjen, és senki ne tudja meg, mi is zajlik a One Direction
magánéletében. Úgy érezte, jót cselekszik, és most először látott némi reményt,
hogy újságírói céljai elérése nélkül is boldog legyen, viszont ehhez Niall-re
volt szüksége.
A srácok idegesen ültek az asztalnál Liam kivételével,
pontosan tudták, mi fenyegeti Őket. Niall majd' összeroppant a nyomás alatt, miszerint
Ő tehet mindenről, ami történt. Szét fog esni a banda, soha többé nem lesz
semmi esélyük sem, minden elúszott egyetlen okos lány miatt. Harry idegesen
szorongatta az asztal alatt Louis kezét, bár a srácok tudtak róluk, valamint
egymás felől lévő bokájukat is összefonták, hogy egy kis biztatást kapjanak. Ők
legalább ott voltak egymásnak, ahogy Liam-nek és Zayn-nek a barátnőjük, de
Niall-nek senkije sem maradt. Brook-kal még a reményt is elvesztette, hogy
egyszer talán boldog lehet egy lánnyal.
Liam rontott be a szobába, és idegesen szorongatott egy
újságot, mely kicsit már össze volt gyűrve. Arcán széles mosoly játszott, amit
senki sem értett, hisz ez most nem a legmegfelelőbb alkalom az örömre. Éppen a
jövőjük megy tönkre a mai nap folyamán.
- Mi ez a nagy levertség? Még nem olvastátok a Twitter-t,
igaz? - kérdezte nevetve Liam, mire mindannyian lepetten kapták rá a fejüket.
Szándékosan nem nézték a Twitter-t, nem akarták látni, amint romba dől az életük
az utálkozók miatt. - Világelső trend a: #BrookAndNiall, meg valami hülye név,
mint a #Nrooklyn. - nevette el magát Liam, mire mindannyian ledöbbenve
pillantottak rá. Semmit sem értettek. - Brook nem tett tönkre minket, a csúcsra
juttatott. - mosolygott Liam elégedetten, majd fellapozta a kezében tartott
Seventeen magazint, és Niall elé helyezte a megfelelő dupla oldalt, melyen az Ő
története volt.
"Békából
királylány!
Az
eredeti célom Niall Horan leleplezése lett volna, mivel úgy hittem, egy öntelt
popsztár, semmi több....hát nagyon tévedtem.
Be
akartam bizonyítani Apámnak, és a világnak, hogy megértem az újságírói
feladatra, azt akartam, hogy megismerjék a nevem. Apám végre adott nekem egy
sztorit, mely ez lett volna. Arra jutottam, hogy mint minden férfinek,
Niall-nek is van annyi hősvágya, hogy nem hagy magára egy bajba jutott nőt. Így
aztán eljátszottam, hogy bajba kerültem az orra előtt, Ő pedig megmentett.
Láttam rajta, hogy elnyertem a tetszését, és céljaim elérése érdekében ezt ki
is használtam. Belementem, hogy elvigyen randira, ami megjegyzem csodás volt.
Engem is meglepett, hogy tudatán kívül eltalálta ízlésem egy csodaszép
hajó-étteremmel a Temzén. Kedves úriember volt, szóval ha nem lettek volna
hátsószándékaim, valószínűleg akkor is hagytam volna, hogy megcsókoljon. Meg
akartam ismerni, minden titkát, minden szokását, hogy egy nagyszerű sztorit
írjak, ami sikerült is. Ám Niall belém szeretett, amit be is ismert, így
kénytelen voltam a szemébe hazudni. Itt kezdődtek a gondok, és jelentkezett
elsőnek a bűntudat szívemben. Aztán szépen fokozatosan kezdtem ráébredni,
milyen nagyszerű srácot akarok tönkretenni a médiában. Rám bízta minden titkát,
én pedig ezekből egy nagyszerű cikket kerekítettem, hatalmas sikere lehetett
volna a lapnak, de tönkretettem volna az egész bandát. Niall rájött mindenre,
és önmagából kikelve szakított velem. Mikor szemébe nézve láttam a fájdalmat, a
csalódást, rájöttem, hogy mindent tönkretettem, és elvesztettem egy nagyszerű
srácot. Leadtam a sztorit, és vártam, mikor kapom meg az elismeréseket,
melyekre csupán műmosollyal lettem volna képes reagálni. A lapzárta napján
döbbentem rá, hogy nem tehetem ezt ezzel a csodás sráccal, így kutyafuttába
rohantam a nyomdába azzal a cikkel, amit éppen olvastok. Minden, amit hittem,
megdőlt, Niall egy nagyszerű ember, ahogy mind az öten.
Niall,
ha olvasod ezt, tudnod kell, hogy nagyon sajnálom, amit tettem, rájöttem,
mennyit érsz, és ha hamarabb felnyílik a szemem, minden máshogy alakulna.
Remélem, meg tudsz nekem bocsájtani, mert (bár ezt még senkinek nem mondtam
őszintén) teljes szívemből beléd szerettem. xoxo"
A sarokban Brooklyn neve díszelgett, amitől Niall-nek
minden kétsége eloszlott, hogy ez esetleg csak egy rossz vicc. Csak bámult maga
elé az újságra, nem hitt a saját szemének. Úgy érezte, ez nem lehet igaz, ilyen
csupán a Disney mesékben fordul elő, vele soha nem történhet ilyen csoda.
- Haver, mi a faszra vársz még? A csaj szerelmet vallott
neked az egész világ szeme láttára! - nevette el magát Zayn.
Niall maga elé meredve bámulta az újságban a közös
képüket a bulin, ahol rájött mindenre. Nem tudta, mi lesz ebből, és félt, hogy
Brook ismét átveri, de valami húzta magához a lányban. Vágyott rá, úgy érezte,
mellette más lesz, egy újabb, jobb Niall. Meg akarta ismerni az igazi arcát
ennek a szépségnek, aki egyszerre ékes-hangú Angyal és számító Ördög.
Felpattant az asztaltól, és az ajtó fele kezdett sietni.
- Én ezt látni akarom. - nevette el magát Liam, és Louis
után sietett, ahogy a srácok is.
Viszont mire az ajtóhoz értek, Niall már elhajtott, így
lemaradtak a nagy egymásra találásról. Elhúzott szájjal mentek vissza a
konyhába, hol immáron megnyugodva, hogy nem derült ki semmi sem ücsörögtek.
Harry nem bírta ki, lehelt egy lágy csókot Louis ajkaira, ami a srácoknak még
nagyon új volt, de nem zavarta Őket.
Niall villám sebességgel hajtott Brookie házához, és
azonnal be akart menni a kapun, de az be volt zárva. Lepetten nyomta a csengőt,
de senki nem jött ki, ami nem meglepő; ha a kapu zárva van nappal, akkor nincs
itthon. Helyette a szomszédokhoz csengetett be, ahol szerencséjére pont Lorell
nyitott ajtót.
- Niall, szia! - mosolygott kedvesen a lány, és
kinyitotta a srácnak a kaput, Ő viszont nem ment be.
- Lorell, Brook-ot keresem. Nem tudod, hova mehetett? -
kérdezte sietősen Niall.
- De. A szerkesztőségbe ment. - mondta kedvesen a lány.
Niall már meg is fordult, de Lorell még utána szólt gyorsan. - Olvastad a
cikket? - kiabálta.
- Igen, pont azért megyek! - fordult meg futva Niall, és
egy széles mosolyt eresztett még meg, amiből a lány rájött, hogy mostantól
ismét napsütés lesz a Paradicsomban. Niall bevágta magát a kocsiba, és úgy
kerülgette a londoni forgalomban a kocsikat, mintha forma1-es pilóta lenne.
- Bár megleptél, nem csalódtam benned! Tudtam, hogy ez
lesz belőle, és bár nem az a cikk, amit nekem mutattál, mégis ezrek vették meg
az újságot csupán ma. - döntötte össze ujjbegyeit Brook Édesapja a székében
ülve, íróasztala mögött, míg a lány ismét az asztal másikvégén ácsorgott vele
szembe.
- Köszönöm. - mosolyodott el Brookie kedvesen, és aprót
bólintott még pluszba.
- A következő cikked a suli kezdéshez szükséges dolgokról
fog szólni. A tinik felmennek egy csodás nyár után a suliba, tanácsokat kell
nekik adnod; mit viseljenek, hogyan viselkedjenek, és természetesen, hogyan
pasizzanak. - magyarázta a férfi, mire Brook ismét csak bólintott.
Édesapja jelzett, hogy ennyi lenne, így a lány kiment az
irodából. Már most tudta, mit fog írni, de nem tudott ezen járni az agya. Folyamatosan
Niall-re gondolt, és arra, hogy talán képes megbocsájtani. Minden vágya lett
volna, hogy elölről kezdjék, de ez nem csak rajta múlt.
Egy lifttel lement az első szintre, ahol egyenesen a nagy
üvegajtó fejé vette az irányt, melyen kilépve megcsapta az immáron őszies
levegő London-ban, hisz mindjárt kezdődik az iskola. Az ég kezdett beborulni,
és hatalmasat dörrent Brookie feje felett, mire a lány felnézett, így egy
esőcsepp éppen az arcán landolt. Fájdalmasan elhúzta a száját, utálta az esőt,
mindig lehangolta.
- Brook! - hallott meg egy nagyon is ismerős kiabálást a
háta mögül, így az esővel nem törődve arra fordult. Niall-t látta meg, aki
immáron csurom vizes hajjal rohant felé, de Brookie sem nézett ki jobban. A
lány szemében remény csillant, arca viszont zavartságot tükrözött.
- Niall?! - hebegte ledöbbenve, haja nedves tincsekben tapadt arcához, de Niall szemében ez még szebbé tette Őt. A lány arcához nyúlt,
mikor hozzá ért, és egy vizes tincset oldalra tűrt, mire Brook a kék íriszekbe
nézett.
- Én is szeretlek. Most megszerettetem veled az esőt. -
mosolygott rá a szöszi.
Lágyan érintette össze ajkaikat, egyből elmélyítették
csókjukat. Brook élvezettel túrt Niall hajába. Teljesen másmilyennek látta ezt
a csókot most, hogy tisztában volt érzéseivel. Testének minden apró centijét elektromosság
töltötte meg, mely lágyan csipkedte bőrét belülről. Most még a hűvös eső sem
tudta érdekelni, vagy, hogy teljesen eláznak.
Niall is hasonlóképpen élte meg ezen pillanatokat, csupán
annyi különbséggel, hogy a legelső csókuk óta érzi ezeket, és még sok más
hasonló dolgot, mely arra utál, szerelmes mégpedig ebbe a csodásan okos lányba,
aki kis híján tönkretette Őt.
Én,mint Niall girl most a Paradicsomban érzem magam*-* A kedvenc íróm a kedvencemről ír:D Egyszerűen imádtam:)
VálaszTörlésEzt örömmel hallom, köszönöm szépen, hogy én vagyok a kedvenced, ez hihetetlen :)
TörlésNagyon jó volt, minden sorát élveztem, és köszönöm, hogy Larryt is tettél bele :)
VálaszTörlésEz csak természetes, én sem tudtam megállni, hogy ne legyenek benne valamilyen formában, hahaha. Örülök, hogy tetszett :D
Törlésjaj úristen ez hihetetlen volt.:D fel nem foghatom,hogy van ilyen fantáziád.:D
VálaszTörlésbár kb a felismerésig, hogy Brook milyen is, kifacsartad vagy én magamnak a szívem és valaki ugrált rajta, mert ahogy írtad az elején, hogy egy van benne Larry és a sztori elején még nem voltak együtt kb egyből leesett, hogy a csajszi tervezi leleplezni őket és jaj nagyon izgultam. szerintem 2x gyorsabban olvastam, pedig amugyis gyorsan olvasok.>< de juuuj a végén észresevettem, hogy vigyorgok.>< nagyon jó lett.:D egek.:DD
Réka.x
Nos, azt hiszem a fantáziám csakis Anyának köszönhetem, és a millió meséjének :D
TörlésÖrömmel tölt el, hogy ennyire elnyerte a tetszésed, és ezek szerint sikeresen bele tudtad élni magad :)
uhhh... áhhh... hűűű... FANTASSSZTIKUS (amazayn:D) lett :DDD tényleg nagyon nagyon nagyon tetszett, és most asszem kicsit túlpörögtem a boldogságtól :DD imádom, ahogy írsz, amit írsz, bármit írsz :)) sajnálom, de a komment írás nem az erősségem, az érzéseimet a történettel kapcsolatban sokkal inkább tudnám kifejezni a vigyorogva/visítva szökdécseléssel, mint így :DD a lényeg, hogy imádtam, csak így tovább :)) egy kérdés: nem gondoltál még egy félig angol sztori megírására? mert nekem, azt hiszem, az egyik legnagyobb kedvencem a Can a summer love last 4ever, és szívesen olvasnék még ilyet :DD azt hiszem ennyit akartam, igen,és remek lett a rész tényleg ;)) *K
VálaszTörlésBoldog vagyok, hogy ennyire tetszett, én is elgondolkoztam már, hogy ha lehetne video kommentet hagyni a blogomon, akkor vajon, milyeneket kapnék. Azt hiszem, most megkaptam a választ, hahaha :D
TörlésA kérdésedre válaszolva, gondoltam már rá, de most jelent pillanatban annyi minden kavarog a fejemben, és az edzések miatt is alig van időm írni, ugyanis kb. fél 8-kor esek haza, és még utána kezdek hozzá tanulni, aztán írni. Benne lesz az elkövetkező történeteimben biztosan, de nem tudok időpontot mondani. Lehet, egy hét, lehet sokkal több. Sajnálom. :)
Bocsánat, hogy még csak most írok hozzászólást, már mikor felkerült a történet, két órán belül elolvastam, csak telefonról voltam. Most volt félév, mindenki meg volt bolondulva, így nem volt időm. Nagyon röstellem, de meg szeretném köszönni nagyon! Eszméletlen egy történet volt, csodállak, amiért ilyenek jutnak eszedbe. Tényleg nagyon köszönöm! Ez a kedvenc Niall-os történetem, amit olvastam. Csak így tovább! <3
VálaszTörlésOh, nem gond, nekem az elég nagy dicséret, hogy még azután is észben tartottad ennyi ideig, hogy írni szeretnél. Annyira jó olvasni, hogy ez a kedvenc Niall fanfiction-öd, igazán hálás vagyok érte. Hihetetlen, mekkora dicséreteket kapok, elmondhatatlanul jól esnek. Köszönöm :)
Törlés