Oldalak

2013. november 14., csütörtök

15. fejezet. ~ Nobody knows how can I love you.



Sziasztok!
Nos, itt is elmondom, hogy köszönöm a sok bíztató szót, feliratkozót, díjat, megtekintőt...stb. Igazán hálás vagyok értük. Ahogy ígértem a következő történetem egy átlag fanfiction lesz, mely az I'm the new pet! nevet viseli. Hát ennek jelent meg oldalt egy kis bevezetője, hogy csigázzam kicsit az idegeket.
Ezzel a résszel kapcsolatba már most felhívom a figyelmet, hogy zsebkendő szükséges! Az előző fejezetnek csúnyán hagytam félbe a végét, hát most meglátjátok a folytatását. Remélem, tetszik, és sajnos a minap én is közelről kerültem ilyen helyzetbe. És az a legszörnyűbb, hogy a történetem, még kíméletesebb, mint a valóság. A lányt, akiről talán már hallottatok egy bejegyzésben, a szülei még bántalmazták is, azért mert felvállalta előttük, hogy más...hát én ilyet nem írok le, azért a szereplőimben van némi emberiség is.
Szóval jó olvasást, várom a véleményeket! #smile
                                                                                                          xoxo    Zsoo



*Louis*
Vannak, amik örökéletűnek tűnnek, de semmit nem vehetünk készpénznek. Semmi nem valós, csupán a szív illúziója, amiben mi elvesztünk. Egy labirintusba csöppentünk, mely falait magasra építette a szerelem, és akárhogy keressük a kiutat, nem találjuk, mert nincs. Ketten barangolunk a sötét, magas falak között, próbáljuk feltérképezni a terepet, mégsem sikerül. Örökké itt fogunk bolyongani, mert túl sok minden van még, aminek meg kell történnie, el kell hangzania. De mi ezt felvállaltuk, szembenéztünk a kihívással.
Az ajtót lassan, remegő kézzel nyitottam ki. Tudtam, Harry-nek most szükség van rám, a komoly egyéniségemre, így tartanom kellett magam. Soha nem kezelte jól az ilyen helyzeteket. Egy vizsga nála kész agyrém volt. De ezt csak én láttam, csak nekem mutatta, így nem hagyhattam, hogy Ő is félelemmel lásson engem. Akkor elvesznénk mindketten, és elmenekülnénk a kihívás elől.
A nappali erőteljes fénye egy pillanatra mindkettőnket elvakított. Az alakok egybefolytak, majd szép lassan kitisztult a kép. Láttam, ahogy Harry is hunyorog kicsit mellettem, majd megindultunk kifele. A kezeink szorosan fogták egymást, nem akartak külön lenni soha.
Megköszörültem a torkom, mire mindenki felénk fordult. Erre éreztem, hogy Harry megremeg, de még tűrte. Kérdő pillantásokat kaptunk a szülőktől, amik nem nagyon könnyítették meg a dolgunk.
- Öm...mi...el akartuk mondani... - az a szöveg melyet már olyan jól kitaláltam, most cserben hagyott. Magamra hagyott az út szélén megalázottan, bizonytalanul. Erőt vettem magamon, és komolyan kijelentettem. - El akartuk mondani, hogy szeretjük egymást.
Kicsit meglepődtek, majd Harry édesapja, Robin szólalt meg először.
- Ez nem is csoda, mikor szinte testvérek vagytok, de mi ebben a hírértékű?
Mindkettőnk álla leesett. Most komolyan ennyire hülyék, vagy csak tettetik? Ezt nem hiszem el. Végre kimondtuk/kimondtam ezt másoknak is, erre nem bírják felfogni. Harry lehajtotta a fejét, a keze remegett.
- Nem. Mi komolyan szeretjük egymást. - hebegtem óvatosan.
Harry gyorsan felkapta a fejét, ami meglepett. Göndör fürtjei kicsit körbeugrálták arcát ettől a hirtelen mozdulattól.
- Szerelemből. - tette hozzá érzéketlen hangon.
A szívem megnyugodott, megkönnyebbült, hogy Ő is csatlakozott hozzám. Nem csak nekem kellett beszélni. Ráadásul ezt a szót, pont Ő mondta ki, ami mindennél többet jelentett számomra. Megszorítottam a kezét jelezve, mennyire hálás vagyok neki. Kicsit elmosolyodott, majd ismét Anyáékat kezdte méregetni, akiknek idő közben már leesett, és a kezünket kezdték figyelni. Egymásba fonódott ujjainkon éreztem perzselő tekintetüket.
- Ez nem jó vicc! - jelentette ki Anya hüledezve.
- Ez nem vicc. - felelte neki Harry halál komolyan.
Itt helybe meg akartam csókolni, hogy ennyire kiáll értünk. Anya szeme aggódóan pásztázott végig. Láttam benne egy kis megértést, egy kis reményt, de ahogy Apára néztem, minden bátorságom elszállt. A szemében harag és undor égett. Ijedten remegtem meg elhagyva az álcám. Ahogy elnéztem Anne kicsit megszeppent, Robin ugyanúgy reagált, mint Apa.
Harry Apja idegesen pattant fel, és mérgesen szólt ránk.
- Mégis hogyan képzelitek ezt? Mióta tart ez a...valami köztetek? - hebegte mérgesen.
Lehajtottam a fejem. Ettől féltem. Mindenki felállt, mikor nem feleltünk. Anya szeméből egy könny csúszott le, és fájdalmasan bújt Apához. Fájt ezt látnom, a szívem szinte kettéhasadt. Anne hüledezve figyelt minket, míg Robin még mindig választ várt Tőlünk. Halkan kezdtem hebegni.
- Mi...mi csak...szeretjük egymást.
Harry határozottan bólintott megerősítve engem, de mikor meglátta Apja szilárdságát, kicsit elbizonytalanodott. 
- Ebből elég! - csattant fel immáron az én Apám is. - Nem tudom, hogyan gondoltátok ezt, de szégyent hoztok az egész családra, az egész cégre. Ki fogja továbbvinni így a nevünket, hmm? Nézd mit tettetek szegény Anyáddal! - mutatott a szomorúan sírdogáló nőre a karjaiban, aki csalódottan lopott felénk néha-néha egy-egy félő pillantást.
Fájt így látnom a családomat. Fájt a tudat, hogy miattunk szenvednek ennyire. Kikészített belül.
- Kit érdekel a hülye cég? Soha nem törődtetek velünk miatta! Most hírtelen ilyen fontosak lettünk? - kiabált rájuk Harry mellőlem.
Nem hogy a szülők, még én is megijedtem Tőle. Teljesen kiakadt. A szeme könnyes volt, végül hagyta, hogy kifolyjon az első könnycsepp. Remegő testtel, rázkódó háttal fordult felém, én pedig átöleltem. Bár én voltam az alacsonyabb röpke 3 centivel, mégis a nyakamba temette az arcát, és csak sírt. Védelmezőn átöleltem, és a háta dörzsölgetésével próbáltam nyugtatni. Közben nekem is kibuggyant a szememből egy könnycsepp. De nekem nem Anyáék miatt. Nekem sokkal inkább azért, hogy így látom Harry-t. Megtörték miattam, mert engem szeret.
Van valakinek fogalma arról, milyen érzés, mikor a családod csalódik benned? Mikor a szeretteid megtagadnak? Remélem, senki nem tudja. A legrosszabb ellenségemnek sem kívánom azt, amit akkor éltem át, mikor megláttam Anya és Apa reakcióját ránk...egy tiszta, lélekből jövő szerelemre. Borzalmas volt.
- Mi a jó fenét műveltek? Harry irány a szobád! - kiabált Robin.
Anne csendben gubbasztott a kanapén, úgy tűnt, magába roskadt kicsit, nem is itt járt.
- Louis szállj be a kocsiba! Most! - szólt rám is Apa.
Mérgesen néztem rá, a szemeim szerintem villámokat szórtak feléjük, hogy ennyire elutasítóak. Szét akarnak minket szedni, csupán azért mert szeretjük egymást?! Ez nem tiltott! Ma már szabad országban élünk! Azt szeretünk, akit akarunk! Harry továbbra is sírt a nyakamba, nem teljesítette a kéréseket.
- Nem. Felnőttek vagyunk! Jogunk van azt szeretni, akit akarunk. És ha ez az illető pont férfi, hát legyen. Miért olyan nehéz ezt elfogadni? - vágtam vissza mérgesen.
Apánál itt betelt a pohár és mérgesen nézett össze Robin-nal. Szavak nélkül megértették egymást, és szinte egyszerre indultak el felénk. Féltőn öleltem még jobban Harry-t, és kicsit talán hátrébb is fordultam Vele, hogy az én hátam legyen Apáék felől.
- Engedd el! Ez undorító és megalázó, Fiam. - szólt rám Apa fojtott hangon.
- Nem.
Bár határozottan feleltem, és komolyan a szemébe néztem, mégis kicsordultak a könnyeim. Nem akartam elengedni Harry-t, hisz akkor nem lenne biztonságban, ezt Ő is tudta a karjaimban. Soha nem akartam elengedni, féltem, hogy nem látom többé. Ijesztő volt a tudat, hogy a saját vérünk ennyire ellenségesen áll egy ennyire tiszta érzéshez köztünk.
Apa és Robin látva, nem engedek, úgy döntöttek erőszakkal szednek szét minket. Minden izmom megfeszítettem, mikor Apa erősen hátra húzott, míg Robin a hangosan zokogó Harry-t próbálta kifeszíteni karjaimból, aki a mellkasomba temette arcát, hogy véletlen se lásson semmit. De mi sem vagyunk végtelenül erősek, és ráadásul nem is voltunk a legjobb formában, így hamar megtörtünk. Harry kicsúszott a karjaimból, így ürességet hagyott a szívemben. Nem bírtam Őt megvédeni a saját családunktól. Kétségbeesetten nézett vissza rám, én pedig nyújtottam felé a kezem, hogy fogja meg. Utánam kapott, és majdnem elérte a kezem, de már éppen nem. Éreztem a levegőt, amit felkavart az ujjaim előtt, de éppen nem értünk össze.
Apa az ajtó felé kezdett húzni, míg Robin felfelé rángatta Harry-t, aki rugdalózva próbált ellenkezni. Én is hasonlóan tettem, de Apa lefogta a kezeimet a hátam mögött, nem tudtam rugdalózni sem a vállamba nyilalló fájdalomtól.
- Ne! Szeretem, miért nem fogjátok fel! - kiabáltam Apára, aki maga után húzott, de nem kaptam választ.
Helyette egy kétségbeesett üvöltés jött fentről, ami a szívembe markolt. Harry torkaszakadtából a nevem üvöltötte, amitől felzokogtam. Meg akartam menteni, mégsem tudtam.
- Harry. - suttogtam hang híján, mikor Apa kihúzott az ajtón, és erősen belökött a kocsi hátsó ülésére.
Ki akartam pattanni, de bezárta az ajtókat, mikor beszállt. Tehetetlen voltam, az ablakra tapadtam, és kétségbeesetten bámultam a nagy házat, mely olyan sok titoknak adott otthont. Az életemnél is jobban szerettem Harry-t, és hatalmas fájdalmat okozott, hogy a saját szüleink szakítottak el minket egymástól.
- Utállak titeket.
Pont olyan hangon motyogtam, amit éppen meghallottak. Anya kicsit felzokogott, majd elővett egy zsepit, és megtörölte szemeit. Apa komolyan meredt az útra, próbált mindent kizárni, máshol járt. Felnyögtem a fájdalomtól, és előre hajolva a kezeimbe temettem arcom.
Harry egyedül van, kitudja, milyen szavakkal bántják meg, és én nem lehetek ott, hogy megvédjem. Miattam kerültünk ilyen helyzetbe, én csókoltam meg először. Gyűlöltem magam, hogy ekkora fájdalmat okozok azoknak, akiket a legjobban szeretek. Egy egész óceánt tudtam volna sírni, de nem adtam meg ezt az örömet Apának és Anyának. Inkább tehetetlenül próbáltam újra meg újra kinyitni az amúgy száguldó kocsi ajtaját, de nem nyílt. Pedig képes lettem volna kiugrani belőle, és visszarohanni Harry-hez. Az életemnél is jobban szerettem. Ha Őt elveszik Tőlem, az életemtől fosztanak meg. A szívem helyén csak egy szikla marad, mely nem dobog, nem lüktet, nem érez.

10 megjegyzés:

  1. Imádtam!! Végem van, potyogtak a könnyeim, összetört a szívem! Miért ilyenek az emberek? Sose fogom megérteni... Azért remélem, hogy jóra fordul Harry és Louis sorsa, izgulok értük! :) Imádom!!!! :) Alig várom a folytatást! :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az emberek ilyenek. Ha valami nem kedvük szerint alakul, erőszakkal teszik számukra tetszetőssé. És ez sajnos minden emberre igaz valamilyen szinten. Majd meglátod, mi lesz ebből. :)

      Törlés
  2. ÁÁÁÁá*-* azta...mikor meg láttam hogy van rész, rögtön férre doptam mindent és ezt kezdtem olvasni! * a sarokba dobott tankönyvekre vigyorog* ez valami elképesztő volt! ezek a szülök, hopgy lehetnek ilyan szívtelenek?! jó meg értem a reakciót, de kérem szépen, két szerelems kis cukit tilos el választani, mert a szerelem hülyeséget csinál, így ők is! jaj szegények elsirtam magam TT-TT . Meghajlok előtted mester! imádom, és rohadtúl jó lett!:DD gyors kövit:D imádom, ahoyg téged is!!:DDD és bocsi a helyes irási hibákért, nem vagyok hires a helyes irásomrólxd

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nos, itt is lesznek szerelem szülte bonyodalmak és butaságok. Örülök, hogy ennyire elnyerte a tetszésed, hahaha. :D

      Törlés
  3. Neeee!!! TT-TT ez még nekem is fáj.. itt zokog TT-TT szegèny Larry ... jajj.Istenem! TT-TT
    gyors kövit! *-* TT-TT

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tény, hogy elég szívtelenek voltam, de rosszabbul is le tudtam volna írni. Például úgy, ahogy a valóságban is történt az ismerősömmel, akit bántalmaztak is a szülei, csak mert az azonos neméhez vonzódik. Az ilyen, milyen szülő?! A jövőben az én gyermekem semmilyen olyan dolgot nem tudna elkövetni, amiért ennyire felkapnám a vizet. A családnak szeretőnek kéne lennie, ahova boldogan térhet haza minden tag, gondok nélkül :/

      Törlés
  4. Ez valami eszméletlenül fantasztikus lett! Itt ülök a szobámban, és a könnyeimet törölgetve suttogom, hogy ,, Miért? Miért ilyen szívtelenek?!"...nagyon várom a következő részt, imádom :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy ennyire sikerült meghatódnom, de ez még csak a kezdet....

      Törlés
  5. mikor lesz kövi nekem nagyon tetszett?!? Imádom ezt a történetedet siess a kövivel :D
    B

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Keddenként van rész, bocsi, ha késve vettem észre a komidat :D

      Törlés

Music Note 4