6. fejezet. ~ My religion & your mistake.

Nos, sziasztok!

Immáron itthon vagyok, így személyesen teszem fel a részt. A képeket, amiket ígértem a Madame Tussauds-ban, hamarosan megtekinthetitek, de még kicsit várni kell vele, sajnálom. Még válogatok.

A részről annyit, hogy sok esemény lesz benne, aminek fontos szerepe lesz a jövőben, de nem árulok el előre semmit. Annyit súgok meg, hogy aki eddig Ziam-ért imádkozott, most kap egy kis ízelítőt, de még csigázom kicsit az idegeket. #hehe

Jó olvasást, remélem, tetszeni fog.

                                                                                              Xoxo Zsoo

Eljött az utolsó nap, és nekem semmi kedvem nem volt bulizni. Zayn minden energiáját felőrölte, hogy nekem segédkezett, de úgy láttam, szívesen tette. Bár azt azért bánta kicsit, hogy inkább a menekülést választottam, és kerültem Louis-t, nem volt mit tenni. Így mindig Zayn nézett ki először, nincs-e a folyosón Louis. De soha nem volt ott. A reggelinél és az ebédnél máshova ültünk, jó messze tőlük. Louis arca kemény volt, még annyi emberiség sem volt benne, mint eddig. Mintha valami elnyelte volna a szívét még jobban. Tudtam, ezt én tettem vele, ami borzalmas bűntudatot keltett bennem, de ha egyszer nem tehettem meg, hogy vele legyek. Volt egy kis időnk a gyülekezőig, úgy két óra, hisz ma már csak buli lesz. A Campus klubjába megyünk, a hátsó részhez, kicsit távolabb a koli résztől. Ez alatt az időt alatt pihenhettünk és készülődhettünk. Zayn ismét a laptopja előtt ült, és a rajztab-ján rajzolt valamit. Lehuppantam vele szembe az ágyamra, majd kis idő után felé fordultam.

- Mit rajzolsz egyfolytában? - kérdeztem fekve.

Letette a gumi végű tollát az ágyra, majd kicsit elmosolyodott.

- Tényleg látni akarod? - kérdezte szégyenlősen. Válaszul bólintottam, mire elnevette magát, és biccentett, hogy üljek át mellé. Én megtettem, majd lenéztem a laptopjába.

Egy képet láttam meg, ami Liam-et és Zayn-t ábrázolja. Meztelen a felsőtestük, tovább nem látom. Zayn vörös sapkában van, még a tetoválása is ott virít a mellkasán. Éppen fújja a cigi füstöt Liam szájába, aki tűri ezt, és vágyakozva lehunyja a szemét. Elképedve figyeltem a rajzot, és zavartan pislogtam párat. Még nem volt kész, a hajuk még messze nem volt kifestve. Megállapítottam, hogy Zayn remekül rajzol. Tudtam, hogy cigizik, bár még soha nem láttam, mivel szégyelli ezt a szokását, így nem szereti mutogatni. De ezen a képen határozottan előjött ez a szokása, amitől a szívem megdobbant, és Louis jutott eszembe. Olyan érzéki volt ez a kép, olyan szerelmes, vajon mi is ilyenek lennénk, ha lehetne bármi esélye is annak, hogy összejöjjünk? Ezen gondolatok az őrületbe kergettek.

- A csók óta beszéltetek? - kérdeztem Rá és Liam-re utalva.

- Nem. - rázta meg a fejét szomorkásan. - De ma este újra meg fogom tenni. Látszólag szabad utat kaptam tegnap. Remélhetőleg az enyém lesz végre. - mosolygott rám boldogan. Én csak szomorkás mosollyal bólintottam erre. Megint Louis jutott eszembe, mint a percek többségében. - Örökké kerülni fogod? Még keményebb lett, olyan mintha már semmilyen érzelem nem lenne benne. - húzta össze zavartan a szemöldökét.

Sóhajtottam, és ismét eszembe jutott, amit tegnap mondott, és tett. Újra bizseregni kezdett az ajkam. Ezek voltak azok, amiket minden áron el akartam űzni elmémből. Nem akartam erre emlékezni, erre gondolni... akkor minden sokkal könnyebb lenne.

- Azt mondta tegnap akkor, hogy én képes lennék elérni, hogy újra érezzen, és azt hiszem ez meg is történt tegnap este. Még kérte is, hogy ne törjem össze, de ami felszakadt, az úgy tűnik, még keményebb lett. Megtagadtam a csókba tett ígéretem, összetörtem.  - hajtottam le ismét a fejem, és nem mertem a szemébe nézni, de a szemem sarkából láttam, ahogy bólint egy aprót, és szomorúan elhúzza a száját. Ebben is igaza volt, tudom, mert megmondta, hogy történt vele valami régen, ami ilyenné tette. Tudtam, hatalmas hibákat követtem el tegnap este, melyekért meg kell bűnhődnöm. - Holnap elmegyek gyónni, és mindent elfelejtek. - jelentettem ki határozottan egy mély levegővel, majd visszaültem az ágyamra. - Amúgy gyönyörűen rajzolsz. - mosolyogtam rá óvatosan, mire szélesen elvigyorodott, és visszanézett a gépébe. 

*Zayn szemszöge*

Tudtam. Minden egyes dolgot sejtettem, amit Harry elmondott. Én már az eshetőségeknél éreztem, hogy Louis-val történt valami a múltban, ami ilyenné tette, de látszott, hogy Harry-be beleszeretett. Viszont Harry mindent összetört benne, talán már soha nem jön helyre a jelenlegi állapotát elnézve. Tudtam, mit érezhet Louis, bár én talán csak a töredékét éltem át régebben, mikor életem első nagy szerelme visszautasított, mert meleg vagyok. De én felépültem, nem zuhantam ennyire magamba. Louis viszont úgy tűnt, soha nem fog már mosolyogni emberek előtt. Bár Harry azt mondta, Niall-nek megnyílik, néha bolondozik. Akkor csak van még egy kis esély, hogy a szöszi ki tudja rángatni a depresszióból.

Sietősen törtem át a tömegen a Campus Klubban. A tekintetem Liam-en akadt meg, aki éppen nevetve, boldogan táncolt a többiekkel. Elmosolyodtam, és felé akartam menni, de hirtelen megláttam azt az embert, akit eredetileg kerestem. A bárpultnál ült magányosan és iszogatott. Megsajnáltam szomorú alakját, muszáj volt beszélnem vele. Hozzá siettem, és leültem a mellette lévő székben. Kértem egy italt, majd mikor megkaptam, felé fordultam. Ő pillantására sem méltatott, és teljes mértékben megértettem, miért félt tőle Harry. Tényleg nagyon ijesztő volt rezzenéstelen arca.

- Louis! - kiabáltam neki a zenében. Végre rám emelte érzelemmentes tekintetét, és várta ugyan, mit akarok mondani neki. - Beszélnünk kell! - kiabáltam neki, és éppen javasolni akartam, hogy menjünk egy nyugodtabb helyre, de Ő gyorsabb volt.

- Mégis mit akarsz Te beszélni velem? - kérdezte hidegen, alig hallottam az üvöltő zenében.

- Harry-ről van szó. - feleltem sokatmondóan, mire a szemei egy pillanatra fájdalommal teltek meg, de hamar ismét érzéketlen lett. Csak komolyan bólintott, majd leugrott a székről, és a kijárat fele indult. Én követtem. Kint leültünk egy padra, a bejárattól nem messze. Bármikor vissza tudtunk menni, volt karszalagunk. A pad támlájára ültem fel, mikor láttam, Ő is úgy helyezkedett.

- Szóval? - kérdezte maga elé bámulva, de nem bambult el. Tekintete össze-visszajárkált mindenfele. Én sem néztem rá, helyette inkább belekezdtem a szövegbe, amit magamba már megfogalmaztam.

- Tudok a tegnap estéről, Harry sírva rontott be a szobába. Hazudnék, ha azt mondanám, nem láttam volna előre. Én is meleg vagyok, próbáltam győzködni Harry-t, hogy Te sok mindent tudsz nyújtani neki, de nem sikerült meggyőznöm. - magyaráztam óvatosan, de Ő félbeszakított.

- Nem vagyok meleg! Harry az első férfi, akibe beleszerettem, nem tehetek róla. - vágott közbe érzéketlen hangon. Lepetten néztem felé. Erre nem számítottam. Ezek szerint Ők különleges vonzalmat éreznek egymás iránt, és egymást tették meleggé. Ez hihetetlen, ilyet még soha nem láttam.

- Komolyan? Ő tett ilyenné akarata nélkül? - hebegtem zavartan. Ő csak komolyan bólintott, még mindig valami érdekeset pásztázva a távolban.

- Lényeg, amit mondani akartál? - kérdezte morcosan.

- Ja, hogy szeret téged. - rántottam meg a vállam. Próbáltam úgy kezelni, mintha a világ legegyszerűbb dolga lenne, de persze mindketten tudtuk, hogy ez nem egy szimpla beszélgetés.

- Nem úgy tűnik. - felelte halkan.

- Pedig tudna szeretni, csupán katolikus, és ez sokat jelent neki. A vallása szerint, veled istenkáromlást követett el, amit nem lehet megbocsájtani. Biztos Te is észrevetted a keresztet a nyakában. - mondtam óvatosan felé fordulva.

Az arcán a felvilágosodás futott végig, és mindent tudóan nézett rám.

- Akkor ezért? Akkor ugrott fel, mikor a nyakláncához értem. Azt szorongatta utána, és Istenről motyogott valamit, de nem értettem az összefüggést...- jött rá, majd szomorúvá vált. - Akkor semmi esélyem. Nem fogja feladni a vallását miattam.

Lehajtotta a fejét, és egy pillanatra szomorú lett, majd ismét érzelemmentes maszkot öltött magára. Sajnáltam Őt, igazán megérdemelte volna a szerelmet, hisz nagyszerű ember lenne, ha engedné ezt megnyilvánulni az emberek felé.

- Nem biztos. Holnap el fog menni gyónni. Remélhetőleg az Atya nem nagyon fogja vétségként kezelni, hisz manapság már nem olyan vészes ez. Ha rájön, hogy a vallása nem is veszi ezt olyan véresen komolyan, hogy kitagadják vagy ilyesmi, talán még lesz esélyed. - magyaráztam neki.

Lepetten húzta fel a szemöldökét, és hirtelen kiegyenesedett. Láttam az arcán megformálódni egy őrült ötlet körvonalait. Maszkját elhagyta valahol, nem viselte, de csak maga elé meredt a távolba, így oldalról figyelhettem immáron barátságosabb arcát.

- Kösz Zayn! - eresztett meg felém egy mosolyt, majd hitelen leugrott a padról, és visszasietett a bárba. Ez meglepett, de azt hiszem, sokat segítettem, bár nem nagyon tudom, mivel pontosan, de ez már nem is lényeg. Úgy tűnik, szükség lesz itt rám is kicsit. Talán egy külső kéz közrejátszásával, aki tud közvetíteni sikerül nyugalomban együtt lenniük. Végre foglalkozhattam a saját szerelmi életemmel.

Én is visszamentem a klubba, és arrafele indultam, ahogy Liam táncolt a többiekkel. Megpillantottam őket a tömegben, de Liam kerekded fejét nem láttam köztük. Pedig Ő lett volna az első arc, amit kiszúrok, az biztos. Lepetten torpantam meg, és néztem szét, de sehol nem láttam Őt. Aztán úgy gondoltam, megkérdezem a többieket, ugyan merre van Liam, bár szerintem csak a mosdóba ugrott ki. Hozzájuk igyekeztem, és hangosan kiabálni kezdtem nekik, hogy a zenében is meghallják.

- Liam merre van?

- Azt mondta nincs valami jól, hazament. - kiabált vissza egy srác, akinek már el is felejtettem a nevét.

Lepetten húztam fel a szemöldököm, de nem kérdeztem semmit. Aggodalom telepedett arcomra. Liam rosszul van? És senki nem segített volna neki visszajutni a szobájáig?! Szép kis társaság mondhatom. Sietős léptekkel rohantam ki a langyos éjszakába végleg otthagyva a klubbot. Nem aggódtam Harry miatt, Ő eleve nem jött el. Szegénynek egy rohadt csók megkeseríti az életét.

Sietős léptekkel indultam el a sötét, fákkal övezett járdán az "A" szárny fele. Tekintetemmel Liam-et kerestem, és szerencsére meg is találtam. Egy padon ült, könyökét térdein támasztotta, és a fejét kezeibe temette. Sietősen mentem hozzá, és leültem mellé. Megijesztett, nem tudtam, mi a gondja. Komolyan megfordult a fejemben, hogy mindjárt hívhatom a mentőket, hisz vesegondjai vannak.

- Liam! Minden rendben? - ültem le mellé.

Felnézett rám, arcán fáradt mosoly terült szét. Aggodalom égett szemeiben, ami engem egyáltalán nem nyugtatott meg.

- N-nem. Túl sokat ittam. A vesém... - hebegte halkabban, mire ijedten szívtam magamba a levegőt. Fogalmam sem volt, mit kéne tennem, ha baj történne vele most, itt. Megtapogattam a zsebem, de a telefonom szerencsére benne volt, majd átgondoltam, mi is itt a mentők száma, de azt is tudtam. - De jól vagyok. Már hánytam kétszer, és szédültem is, de elmúlt. Nincs gond. Még időben eljöttem. - mosolygott halványan.

 Ennél a pontnál szinte megállt egy pillanatra a szívem. Nem is szinte...tutira megállt, és szerintem az ijedtség ki is ült az arcomra.

- Basszus! Liam! Menjünk el a nővérhez! Vagy menjünk be a kórházba! Lehet, tényleg gond van! - aggodalmaskodtam, és a felkarjához nyúltam, amitől kiegyenesedett, és komolyan rám nézett.

Nem vagyok benne biztos, hogy az érintésem tette ezt vele, vagy a szavaim, de elég kemények lettek lágy vonásai, bár nem olyan vészes, mint Louis-nak szokott. Lassan lenézett a kezemre a felkarján. Nem tudtam, hogy most rosszat tettem vagy jót. Óvatosan engedtem el, és félve húztam vissza a kezem. De ekkor elkapta, és hirtelen csókolt meg. Lepetten kerekedett ki a szemem, majd automatikusan visszacsókoltam. Közelebb csúsztam hozzá, hogy kényelmesebben legyünk. Liam ajkai alkohol-ízűek voltak, de ez engem jelen pillanatban egyáltalán nem érdeket. Még többet akartam belőle, örökké csak csókolni. Rá vártam, senki másra. Őt kerestem eddig minden pasiban, és valljuk be, nem volt könnyű dolgom. A kezem, amit még mindig szorított, erőtlenül csuklott felé, így mellkasához ért. Éreztem a forróságot, mely testéből áradt. Liam tökéletesen csókolt, nyelve szinte az enyém mellé lett teremtve. Mennyei érzés volt végre normálisan megcsókolni, csak egy szájra-puszi a játék alatt, nem volt valami kielégítő. Lágyan hajolt hátra, de nem távolodott el nagyon. Csupán, hogy kényelmesen a szemembe tudjon nézni. A levegőt kapkodta, majd hirtelen nevetni kezdett, és felállt. Lepetten néztem fel rá. Semmit nem értettem abból, amit csinál.

- Hova mész? - kérdeztem értetlen, mikor elindult az egyik irányba.

Vagy azt hitte, hogy követem, vagy tényleg itt akart hagyni, miután egy csodás csókot váltottunk.

- A szobámba, de nem igazán tudom, merre van. - nevetett rám.

Szemei lomhán csillogtak, részeg volt, ez látszott rajta. Sóhajtottam, majd mosolyogva felálltam. Kicsit én is mérlegeltem, hogy merre is kéne elindulni most, majd óvatosan megfogtam a kezét, és az egyik járdán elkezdtem húzni a szerintem megfelelő irányba. Készségesen követett, bízott bennem, és azt is hagyta, hogy ujjaim az övéibe kulcsoljam.

Jó fele jöttem, mert beértünk az "A" épületbe, és egyenesen a lifthez mentünk, ahol lenyomtam a 4. emelet gombját, Liam ugyanis ott lakott. Egy szót sem szólt, csak mosolygott, és figyelte cselekedeteimet. A liftben uralkodó fény még jobban kiemelte szemében rejlő üvegességet az alkoholtól. Komolyan aggódtam, hogy tényleg valami baja fog esni, hisz neki nem lett volna szabad ennyit innia. Nyugodtabb lettem volna, ha látja egy orvos, de úgysem jött volna el velem. Végül megérkeztünk Liam lakása elé, hisz már én is tudtam a számot. Hogyne tudtam volna?!

- Liam, biztos, ne menjünk el egy dokihoz? - kérdeztem tőle óvatosan, mikor megálltunk a szobája előtt, Ő pedig a kártyáját próbálta előkotorni a zsebéből.

Kinyitotta az ajtót, majd megrázta a fejét, és továbbra is csak mosolygott. Vártam a búcsúcsókot, de legnagyobb meglepetésemre Liam berántott az ajtón, majd becsukta, és hevesen csókolni kezdett. Először meglepődtem, és lefagytam, majd hamar átvette a testem fölött az irányítást az élvezet, és visszacsókoltam. Liam sietősen kezdte lehúzni rólam a trikót, amit ma felvettem. Hagytam neki, mindent hagytam volna neki. Mellénk ejtette, éreztem, ahogy fele a lábamra esik, majd hátrafele kezdett tolni, mígnem ledőltünk az ágyra. Lepetten figyeltem, ahogy részeges vigyorral az arcán felém mászik, és ismét megcsókol. Ezt soha nem néztem volna ki Liam-ből, de nagyon tetszett ez az arca is. Szenvedélyes volt és tökéletes. Felfele toltam a fejem, hogy még jobban el tudjam mélyíteni a csókunk, de ez már lehetetlen volt. Mikor Liam eltávolodott, a fejem erőtlenül zuhant vissza a párnára. Kezei meztelen felsőtestem barangolták be, érintése alatt felforrósodott bőröm. Már most a mennyben éreztem magam. A szemembe nézett, és láttam benne a hetyke, részeges csillogást. Hirtelen tapadt ajkaival a nyakamra, én pedig a hirtelen jött élvezettől a hajába vezettem ujjaim, és átkaroltam, hogy ne távolodjon el. Szívni kezdte az érzékeny bőrt, és meglepő módon elsőre eltalálta a gyengepontom, amitől szemeim erősen lehunytam. Fejem hátravetettem, így mellkasom megfeszült, és az övének ütközött. Nyomott egy puszit a valószínűleg vörös foltra, ami remélem, még jó sokáig emlékeztetni fog erre az estére.

Emlékeztetni? Én emlékezni fogok rá életem végéig. És Liam? Vajon mennyire részeg? Talán azt sem tudja, mit csinál. Talán azt sem tudja, ki vagyok. Megszorítottam rövid tincseit, majd motyogni kezdtem, miközben Ő a nyakam hintette be édesebbnél édesebb csókokkal.

- Liam, emlékezni fogsz erre holnap? - kérdeztem tőle szinte suttogva, mivel hang már nem jött ki torkomon.

- Nem. - motyogta a nyakamba két csók közben teljesen őszintén részegesen.

Mintha ez semmit nem jelentene, ugyanúgy csinálta tovább, amit elkezdett. A szemeim csalódottan meredtek fölöttem a plafonra. Az átverés, a megbánás kavargott bennem. Őszintén neki akartam adni magam, senki más nem érdemelte meg jobban ezt, mint Ő a szememben. Most hagyjam, és ne lökjem el, vagy teljesen jogosan sétáljak ki a lakásából? Egy könnycsepp folyt ki a szemem sarkából, majd a fülem és a hajam találkozásánál szertefoszlott. Sója égette bőröm. Fájdalmasan toltam le magamról Liam-et, és lemásztam az ágyról. Zavartan mért végig, részegesen nézett szemembe. Láttam benne, hogy nem fogott fel semmit, neki ez az egész csak egy játék, ami holnap már csupán pár emlékkép marad jobb esetben. De nekem a szívem törte össze most. Könnyes szemekkel néztem rá, majd felkaptam a trikóm a földről, és kimentem az ajtón. Csak zavartan méregetett, semmit nem tudott értelmezni.  Nem szólt egy szót sem, nem jött utánam, nem próbált megakadályozni. Csak ült az ágyon, ahogy oldalra toltam, és figyelte, ahogy kimegyek az ajtón. A folyosón magamra kaptam a trikóm, és a lifttel nem törődve lépcsőn rohantam le egy emeletet. Biztos volt valahol kártyám, de eszembe sem jutott, hogy előszedjem, és halkabban menjek be, hisz Harry már valószínűleg alszik. Az is kész csoda volt, hogy egyáltalán megtaláltam a megfelelő lakást, hisz könnyes szemeimtől alig láttam a számokat. Berontottam, és amint biztonságban éreztem magam, sírva csúsztam le az ajtónak dőlve.