8. fejezet. ~ My religion & your mistake.

Sziasztok!

Sajnálom a késői időpontot, de az edzésem kicsit elhúzódott. A részről annyit, hogy egyenlőre csak boldogság van...egyenlőre.

Hálás vagyok a sok oldalmegjelenítését, látogatóért, feliratkozóért és szép szórét. Remélem, elnyeri a tetszésetek a rész, jó olvasást.

                                                                                                          xoxo    Zsoo

Bevásároltam otthonra magunknak, és volt mit, így eltelt egy kevés idő, míg kipakoltam a hatalmas szatyrokat, mert persze Zayn ilyenkor éppen nincs sehol. Közben végig azon rágódtam, vajon, hogyan mondjam meg Louis-nak. Zayn javaslatai jutottak eszembe. Fehér ló és virág nem kell, de romantikusan. Egyszerűen csak megcsókolom!

Mély levegőt vettem, sajnos már végeztem, így nem volt mivel húzni tovább az időt. Kimentem a szobából, és egyenesen a szembe lévő szobába tartottam. Aggódtam, hogy talán már nem tudom jóvátenni. Talán már nem fog bennem bízni, már eljátszottam a bizalmát. De ha minden igaz, azzal, amit Zayn javasolt pár napja, le tudom nyűgözni.

Óvatosan kopogtam kettőt az ajtón, és reménykedtem benne, hogy Louis fog ajtót nyitni. Kicsit kínos lenne, ha Niall előtt történne minden.

- Niall! - hallottam meg Louis letört, érzelemmentes hangját.

Ezek szerint itthon van, de Niall is. Francba! Sietős lépteket halottam meg, majd Niall nyitott ajtót. Ahogy meglátott, azonnal elmosolyodott.

- Harry! Szia. - széles mosolyán meglepődtem. Talán nem mondta el neki Louis?! Elnéztem mögötte, de a srácot sehol nem láttam. Nekik máshogy volt a szobájuk, az ajtóval szembe a fürdőszoba volt, valahol jobbra helyezkedett el a konyha és az ágyak.

- Szia Niall. É-én Louis-hoz jöttem. - hebegtem halkabban, és haloványan elmosolyodtam.

- Ó, rendben. Gye... - akart beinvitálni, de ekkor jobbra nézett, és gondolom meglátta Louis-t, aki természetesen itthon volt. Niall arca lesápadt, komoly lett, majd hirtelen fordult vissza felém. - Vagyis nincs itthon. Most ment el valahova. Megmondom, hogy kerested, oké?

Szemöldököm szomorúan húztam fel középen, csalódott lettem. Louis itthon volt, ez egyértelmű, de nyilván nem akart engem látni, így jelzett Niall-nek, hogy hajtson el. 

- Ó, értem. Ebben az esetben mondd meg neki, miután becsuktad az ajtót, hogy ez nem volt szép. - hajtottam le a fejem, és megfordultam, hogy visszamegyek a szobámba.

Niall sóhaját hallottam meg magam mögött, majd hirtelen egy kéz ragadta meg a karom, és ezzel egy időben megszólalt tulajdonosa:

- Harry, várj!

Ijedten torpantam meg, és húztam ki magam, de nem mertem megfordulni. A levegőt gyorsabban kezdtem kapkodni. Hangja érzelemmentes volt, és halk, ahogy általában. Tudtam, mit kell most tennem, mégsem engedelmeskedett testem. Csak a sokadik próbálkozásra sikerült uralmam alá vonnom végtagjaimat, és megfordultam. Érzelemmentes szemével találtam szembe magam, de vonásai ezúttal nem voltak olyan kemények. A szemébe néztem, szinte elvesztem bennük még annak ellenére is, hogy nem olvashattam ki belőle semmit. 

Hirtelen hajoltam hozzá, és megcsókoltam. Lepetten szívta magába a levegőt, de szinte azonnal reagált, és az arcomhoz kapott. Erőtlenül simította állam vonalára a kezét, és elmélyítette a csókunk. Abban a pillanatban az sem érdekelt, ha az egész Campus minket bámul ezen a szerencsétlen hátraeső folyosón. Mindent kizártam, csak Louis-ra koncentráltam. Nyelvünk szenvedélyesen táncolt, élveztem. Jobban, mint a legelső csókunk. A hátához kaptam, és még jobban magamhoz húztam. Érezni akartam, hogy velem van, hogy megbocsájtott nekem, hisz ez azt jelenti. Szabadon lehettem vele, ez nem bűn. Ez ajándék, ahogy Zayn mondta.

Lassan távolodtunk el, de nem teljesen. És ekkor olyat láttam, amit még soha. Louis vigyorgott. Igazán, szélesen mosolygott. A szeme csillogott, ahogy az enyémbe nézett. Szeme körül ráncokba gyűrődött bőre mosolyától, szinte kivirult.

- S-sajnálom. - hebegtem halkan.

Ő csak boldogan megrázta a fejét, egyfolytában a szemembe nézett. Boldog volt, láttam a szemén. Igazán boldog volt, ez pedig nagyon feldobott engem is. Tekintetem a Louis mögött ácsorgó Niall-re tévedt. Ledermedt az ajtóban, majd szeretetteljesen elmosolyodott. Csak megcsóválta a fejét, és bement. Ezek szerint Ő tudta.

- Ha tudom, hogy ezért jössz, nem kérem Niall-t, hogy küldjön el. - mosolygott rám szélesen.

- Miért nem akartál látni? - kérdeztem óvatosan.

- Ezt nem itt kéne megbeszélnünk! - nézett szét a folyosón, de legnagyobb örömömre még mindig mosolygott.

Én is szétnéztem, majd rövid mérlegelés után behúztam a mi lakásunk ajtaján. Hisz nála ott van Niall, Zayn viszont nincs itthon. Mosolyogva nézett szét, majd ismét rajtam állapodott meg a tekintete. Leültem az ágyamra, és felhúztam a lábam törökülésbe, ezt látva Ő is így tett. Egymással szembe helyezkedtünk, így tudtam figyelni arca vonásait. Most nem rejtett el semmit...remélem. Kérdőn néztem rá, hogy válaszoljon. Halkan nevetett, amitől lepetten húztam fel a szemöldököm. Még új volt nekem ez az érzelmes Louis.

- Nem akartalak látni, mert tudtam, úgy csak még nehezebb lenne ez az egész. Akkor este nagyon megbántottál, ugye tudod? De már minden tökéletes. - mosolygott rám szeretetteljesen.

Lehajtottam a fejem, és szomorúan pásztáztam köztünk a takaró gyűrődéseit. Tudtam, hogy összetörtem, és fájt hallani, hogy ezt Ő is megerősíti.

- É-én...megijedtem, mert. Azt hittem, a hitem tiltja ezt, de...de ma a Pap azt mondta, ez már nem vétség. - hebegtem össze-vissza, mint általában.

Elnevette magát, mire én ismét lepetten kaptam fel rá a tekintetem. Tetszett a nevetése, csilingelően felemelő volt. Egyrészt meglepődtem, hogy egyáltalán nevet, másrészt pedig, hogy ezt viccesnek tartja, de nem kérdeztem semmit. Még szoknom kellett Louis-t, minden új volt benne. Vágytam a megismerésére, hisz semmit nem mutatott eddig nekem. Semmit nem hagyott, hogy lássak.

- Imádom, hogy ilyen félénk vagy. - hadarta mosolyogva, majd előre hajolt, és megcsókolt. Fél kézzel támaszkodott köztünk, a másikkal pedig az arcom érintette. Én a mellkasához kaptam, éreztem teste forróságát. Jobban csókolt, mint eddig bárki, akivel kapcsolatba kerültem. Bár tény, hogy Ő volt az első férfi. Talán tényleg olyanokat képes adni nekem, amit más nem.

Óvatosan döntött hátra az ágyon, én pedig egy pillanatig nem ellenkeztem vagy hezitáltam. Elnyúltam a párnákon, lábam behajlítottam, így be tudta fészkelni magát közé. Fölöttem tartotta magát, hatalmas ereje volt. Kezeim még mindig a mellkasán pihentek, de most egyiket a hajába, másikat pedig a hátára vezettem, hogy még közelebb tudjam húzni magamhoz. Ajkaink mintha egymásnak lettek volna teremtve, tökéletes táncot jártak együtt. Louis végigszántott ujjaival hajában lévő karomon, majd a hasam felé vette az irányt, és óvatosan megcirógatta bőröm a pólóm alatt. Hasizmaim összerándultak ettől, a hátam aljába jóleső hidegrázás kötözött. Lágyan csókolt, mint még senki, éreztem csókjában az önzetlen szeretetet.

- Ó, baszdki! - hallottunk meg egy káromkodást oldalról, így én automatikusan letoltam magamról Louis-t, és ijedten ültem fel. Ő lepetten nézett rám, egyáltalán nem zavarta, hogy már nem csak ketten vagyunk. Azonnal fülig elvörösödtem, és félő pillantást vetettem Zayn fele, aki ledöbbenve állt a szoba közepén.

- Basszus, tudtam! Jaj, srácok úgy örülök nektek! - vigyorodott el szélesen, és közben nagy mozdulatokat tett a kezével. Louis halványan elmosolyodott mellettem. Megint mosolyog! Mi a...? Erre Zayn is felfigyelt. - És mosolyogsz! Louis! Azt a kurva! - örvendezett.

Nos, igen, ebben az egy hétben több káromkodást hallgattam, mint valaha. Én soha nem beszéltem trágár módon, a hitem kötelezett. De itt az emberek többsége normális fiatal felnőtt, így természetesen gyakran hangzik el egy-két obszcén szó. Zayn is szokott káromkodni, néha meglepően sokat, de nem zavar. Nem veszem át, nem szólok érte, egyszerűen csak figyelmen kívül hagyom.

- Oké, Haver lenyugodnál? - kérdezte még mindig mosolyogva, a legkevesebb bántó szándékkal Louis.

- Jaj, bocsi. Már lépek is, hagylak titeket. - mosolygott Zayn, és már hátrált volna, de az csak még kínosabb lett volna, hisz már nem tudtuk volna ugyanazt folytatni Louis-val, amit elkezdtünk.

- Zayn, várj! Nem kell menned! - hebegtem félénken, ahogy általában.

Zayn megtorpant, és lepetten mért végig kettőnket. Láttam a szemében a csillogást, mely szerelemre utalt, és ez most nem a mi látványuktól lett. Lepetten pislogtam rá, ebből már Ő is tudta, hogy sejtek valamit.

- Mitől vagy ilyen? Kivel voltál? - kérdeztem zavartan, miközben próbáltam kizárni a mögöttem ücsörgő Louis-t, aki egyre közelebb csúszik hozzám, és már szorosan hozzám simul hátulról.

- Én...- hebegte kínosan, és lehajtott fejjel a tarkóját kezdte dörzsölni. - Utálom, hogy ennyire jó emberismerő vagy. - nevette el magát, amin én csak elmosolyodtam. - Liam-mel voltam. - felelte 1000 wattos vigyorral az arcán. Eszembe jutott a reggeli csevejem Liam-mel. Ezek szerint, akkor megbeszélték a dolgokat.

- És megbeszéltétek? - kérdeztem reménykedve.

- Igen. Bár nem olyan jól, mint Ti. Azt hiszem, nem emlékszik semmire. - húzta el a száját, de nem mondhatnám nagyon letörtnek. Talán még kicsit örült is neki, hogy Liam mindent elfelejtett. De én pontosan tudtam, már mindenre emlékszik, hisz reggel felvilágosítottam. Azt hittem, Ő is szereti Zayn-t, most mégsem akar tőle semmit. Úgy tesz, mintha semmiről nem tudna. Ezen meglepődtem, amit ki is mutattam, de szerencsére egyikük sem volt olyan jó emberismerő, mint én, így betudták annak, hogy Liam nem emlékszik a tegnapra. Bár Louis amúgy sem értett semmit. - És Ti hogyhogy itt így, ketten? - kérdezte huncut vigyorral.

- Nem tiltja a vallásom. Azt mondta a Pap, mikor ma bent voltam, hogy ez egyáltalán nem bűn, és nincs mi alól feloldoznia. Bár kicsit szórakozottnak tűnt, nem válaszolt a köszönésemre, és még faggatott is. - ráncoltam zavartan a homlokom. Louis mögöttem a vállamra támasztotta az állát, így még közelebb került hozzám. Kicsit feszélyezve éreztem magam, de ezt igyekeztem nem mutatni. Persze nem sikerült, hisz én soha nem tudtam befolyásolni az érzéseim kimutatását.

- A lényeg, hogy felesleges volt emésztened magad, nem lett gáz. - mosolygott Zayn, és levágta magát az ágyára. Mostanában egy rajzfüzetbe szokott rajzolni tollal, de soha nem látom, mit. Most is ezt a füzetet vette maga elé, de még mindig ránk mosolygott.

- Harry, egy fagyi? - mosolygott rám oldalról Louis.

Először az rémített meg, hogy érzéketlen volt az arca, most pedig az, ha mosolyog. Megdöbbentően hamar váltogatja arcait, mintha egyetlen egy csókunktól hirtelen megnyílt volna a világ fele. Ha ezt tényleg én tettem vele, akkor hatalmas erővel bírok.

Aprót bólintottam, majd felálltam. Ő is így tett, majd köszöntünk Zayn-nek, és kimentünk a lakásból. Egyenesen az "A" épület előtti fagyizóhoz mentünk, ahol kértünk két csoki-vanília fagyit. Ez olasz fagyizó volt csavartfagyival, de ez engem egyáltalán nem zavart, ez volt a kedvencem.  Louis még mindig olyan vidám volt. Csendben sétáltunk el ahhoz a fához, ahol Aznap este először csókolóztunk, és leültünk a tövébe egymás mellett pont, mint pár napja. Furcsa volt a csend, de már egészen megszoktam Louis mellett.

- Zayn szereti Liam-et? - kérdezte óvatosan egyszer.

Felé fordítottam a fejem, hogy ki tudjam olvasni az érzelmeit, és az alapján tudjak felelni kérdésére. Boldog volt, semmi mást nem láttam rajta. Pedig egészen biztos vagyok, hogy sok mindent tudna még mutatni nekem kék írisze, de nem hagyott mást kiszökni. Ez kicsit még elszomorított, de őszintén feleltem.

- Igen, és szerintem Liam is szereti, mégsem jön össze nekik. - csóváltam meg a fejem.

Bíztam benne, nem fogja elmondani senkinek, hisz ha más nem is, mi pontosan tudjuk, milyen helyzetbe vannak most Ők ketten.

Louis erre csak bólintott, és ismét belenyalt fagyijába. Legalább már a boldogságot láttam rajta, de mást nem. Viszont ezt nem tettem szóvá. Úgy gondoltam, időre van szüksége, és majd hamarosan teljesen meg fog nyílni nekem.