Oldalak

2013. december 3., kedd

10. fejezet. ~My religion & your mistake.



Sziasztok!
Sikeresen kivettem a kommentek ellenőrzését, sajnálom, hogy eddig nem tettem meg, de nem tudtam, hogy kéri. Tőlem nem kérte, de ezek szerint csupán azért, mert alkotó vagyok.
Ma hamarabb jelentkezem, ugyanis nem mentem edzésre...sajnos.
Jelentem, a futó történet jól halad, de most jött az ihlet, így ismét egy novellába fogtam bele, így félbe maradt a Take me to the other side. Sajnálom, de ha minden a terveim szerint alakul, akkor hétvégén felkerülhet belőle egy rész, ahogy a novella is.
A részről annyit, hogy még most letisztáznám: párhuzamba mutatom be a Liam-nél történeteket (az előző részt), és eközben a Harry és Zayn közös lakásában futó eseményeket. Remélem, tetszik, ez most szerelemes rész lett. Hálás vagyok a szép szavakért, a megtekintőkért és a feliratkozókért is, köszönöm szépen.                                                                                                                                                          xoxo    Zsoo


*Harry szemszöge*
- Hogyan tudod így beállítani a hajad? - vizsgálgatta Louis göndör fürtjeimet olyan közelről, hogy szinte rákancsított. Homlokom felhúzva próbáltam felnézni rá, ahogy a hajamba hajol, és figyelmesen végignéz minden egyes tincset. Nem értettem, ez miért lényeg, de végtére is nagyon vicces volt. Egyre jobban kezdett megnyílni nekem.
- Ez miért lényeg? - kérdeztem mosolyogva, és felfelé akartam fordítani a fejem, hogy rá tudjak nézni.
Én törökülésben ültem az ágyamon, míg Ő előttem térdelt, így magasabb volt nálam, és a hajam vizsgálgatta. Fel akartam nézni rá, de hirtelen rám szólt.
- Meg ne mozdulj! - ijedten kaptam előre a tekintetem.
Olyan ijesztően komolyan mondta, hogy komolyan azt hittem, valami gond van. Idegesen kapkodtam a levegőt, és mozdulatlanul vártam, mit tesz Louis. Elnevette magát, majd visszaereszkedett, és a sarkára ült, így egy szintbe került velem. Zavartan méregettem.
- Annyira imádom, hogy ennyire megbízol bennem. Nem volt semmit, csak olyan tökéletesen néztél ki fentről. - mosolygott rám szeretetteljesen.
Lehajtottam a fejem, és elpirultam, de a tekintetem továbbra is rajta tartottam. Ezen még szélesebben mosolygott, pontosan tudta, mennyire félénk vagyok, és ezt örömmel ki is használta.
- Mit csinálsz? - kérdeztem félve, mikor Louis elkezdet hátra dönteni az ágyon.
- Megmutatom, mennyire imádom, mikor félénk vagy. - felelte huncut vigyorral az arcán, mire nagyot nyeltem, de nem ellenkeztem.
Fölém mászott, és mint mindig most is felhúzott, behajlított lábaim közé fészkelte magát. Annyira közel éreztem magamhoz, teljesen hozzám simult a teste, és ez a tudat kicsinált. Óvatosan kezdte el csókolgatni az ajkaim, mintha csak lágy puszikkal hintené be. Mélyeket lélegeztem, és igyekeztem nem mutatni, hogy már ez is teljesen kikészít. Eltoltam magamtól, és komolyan kezdtem pásztázni. Az utóbbi napokban, mióta Louis-val vagyok egyfolytában figyelem. Mindig próbálom olvasni arcának rezdüléseit, szemének csillogását. Egyfolytában azt figyelem, hogy, amit tesz az valódi-e, de eddig még soha nem találtam semmit, Ő pedig soha nem kérdezett vissza, miért állítom meg gyakran csók előtt. De most a zavar a szemében elhatalmasodott, és éreztem, mindjárt rákérdez.
- Miért csinálod ezt egyfolytában? - vonásai ismét kezdtek keményedni, szemében csak azok az érzelmek maradtak, melyeket engedett kiszökni. Innestől már nehéz dolgom van. Én profi emberismerő vagyok, Ő profi színész. Ősellenségek, nem tudjuk kiismerni a másikat...és ez kiakasztott.
- Tudni akarom, hogy ez valódi-e. Remek színész vagy, soha nem tudhatom mikor vagy őszinte, és mikor rejtesz el előlem olyat, amit más ember nem képes bent tartani. Csak azokat mutatod, amiket akarod, hogy lássak, és soha nem tudhatom, van-e még ott valami, amit azért rejtesz el, mert tisztában vagy vele, én ki tudnám olvasni a jelentését. - mondtam meglepően bátran. Louis jó hatással van rám. A szeme szomorú lett, vonásai ismét ellágyultak. Bár rengeteg dolgot kimutatott, nem voltam biztos benne, hogy ez minden. És ez idegesített a legjobban. Sóhajtott egyet, és komolyan a szemembe nézve fölülem.
- Harry, 6 éve hordom ezt a maszkot...veled önmagam lehetek. Ha azt hiszed, elrejtek előled valamit, tévedsz. Olyan régóta erőltetem magamra, hogy tény, már nem mindig tudom, hogyan kell eldobni, de veled szabadon levethetem, nem kell megjátszanom magam, mert Te nem élsz vissza vele. Igen, vannak dolgok, amiket még neked sem mutatok, de ez csak azért van, mert tudom, hogy Te szavak nélkül rájönnél sok mindenre. Viszont ezt én akarom elmondani, ha majd eljön az ideje. Azt akarom, hogy tőlem tudd meg, de még én sem vagyok rá kész. Csak...kérlek, bízz bennem, oké? - mondta teljesen őszintén. A szemébe fájdalom telepedett, de nem engedte kiszökni az okát, így nem tudtam meg pontosan, mire irányulhat fájdalma. De egyértelműen nem friss, ezt Ő is alátámasztotta, mikor elmondta, 6 éve ilyen. Nagyon régóta cipeli magával ezt a terhet, én pedig segíteni akartam neki ledobni magáról a nehéz súlyokat.
- Bízom benned. - simítottam kezem arcára.
Elmosolyodott, amit már egészen megszoktam, sőt kimondottan szerettem mosolyát, majd megszólalt:
- Megtanítasz engem érzelmet olvasni? - kérdezte óvatosan.
A szemem lepetten kerekedett ki. Jó érés volt, hogy van valami, amit én tudok, Ő pedig nem. Elmosolyodtam, és azonnal beindult az agyam.
- Rendben, de Te cserébe taníts meg elrejteni azokat. - feleltem halovány mosollyal.
- Oké. - felelte egyből, majd lemászott rólam, és leült velem szembe törökülésbe.
Én is feltápászkodtam, majd elgondolkoztam, hogyan kéne kezdeni. Hátra nyúltam az asztalhoz, az egyik kamerámért. Láttam Louis-on nem nagyon értette ezt, de bízott bennem.
- Az érzelmeket kiolvasni pofon egyszerű, csak rá kell jönnöd a technikájára. Ez a szívedből jön, muszáj hozzá megnyílnod, átérezned a másikat...az egyéniségét. De meg kell ígérned, hogy soha nem élsz vissza vele senkin sem! - mondtam komolyan, mire Ő határozottan felelte:
- Megígérem. - bólintott hozzá egyet.
- Akkor mondok két igaz, és egy hamis állítást magamról, neked pedig rá kell jönnöd, melyik-melyik. - mondtam, Ő pedig bólintott.
Én bekapcsoltam a kamerát, és a kezébe adtam, majd elmagyaráztam, hogy vegye fel az arcom, így később majd vissza tudjuk nézni, hol árulom el magam.
- Figyelj, kezdem! - mosolyogtam rá haloványan, Ő pedig bólintott, és az arcomra irányította a kamerát, majd mozdulatlanul tartva felnézett rám. Már előre kigondoltam, mit fogok mondani, ami mind hihető lesz, de mégis nehéz.
- A nővéremtől tanultam ezt a képességet, aki most pszichológus. Nem könnyen bízok meg az emberekben, mivel régen egyfolytában átvertek. Imádom a macskákat, otthon van is kettő.
Fejeztem be, mire Ő leállította a kamerát, és letette közénk a takaróra. Kérdőn néztem rá, hogy szerinte melyik a hamis. Kicsit gondolkozott, majd határozottan felelte.
- A harmadik volt a hamis.
Elmosolyodtam, tudtam, hogy ezt fogja mondani, de engem érdekelt, mi alapján választott.
- Indokold, és menj végig egyesével mind három állításomon! - mosolyogtam rá elégedetten, amit látszólag nem tudott hova tenni. Nem tudta, most eltalálta-e vagy nem.
- Az első tuti igaz, teljesen összefüggő. A második rád vall, elhiszem. A harmadik viszont annyira eltérő az előzőektől, hogy nem lehet az is igaz. Az olyan bohókás. - magyarázta egy vállrántással.
Elismerően bólintottam, mire elégedett mosolyt villantott, és láttam a szemében, örül, hogy eltalálta.
- Rendben, akkor nem találtad el. - mondtam komolyan. Lepetten kerekedett ki a szeme, és zavartan nézett rám. - Te azt használtad fel, amit hallottál, és nem, amit láttál. Nem az a lényeg, hogy a szavaim jelentősége mi, nem lényeg, az mennyire utal rám. Bele kell látnod a fejembe, az arcom rezdülései, a hangsúlyom és a szemem alapján kell rájönnöd. A hamis a második volt, soha nem bántottak meg, én mindig elkülönültem. Azért lettem ilyen bizalmatlan, mert eleve félénk vagyok. - rántottam meg a vállam.
Louis szeme lepetten kerekedett ki hogy nem találta el, és tényleg elrontotta. Magam elé vettem a kamerám, és mellé ültem, hogy együtt vissza tudjuk nézni.
- Nézd, a másodikat és az elsőt ugyanúgy mondom. A harmadiknál hirtelen kettőt is pislogok egyszerre. - mutattam neki, hogyan jöhet rá.
Ő csak egyetértően bólintott, majd elhúzta a száját, hogy nem jött rá. Én csak nyomtam egy puszit az arcára, majd éppen mondani akartam, hogy ne csüggedjen, ez időbe telik, de megakadályozott. Kivette a kezemből a kamerám, az asztalra tette, majd eldöntött az ágyon. Bár ezúttal nem tártam szét térdeim, hogy szabadon fölém mászhasson, széttornázta őket.
- Mit csinálsz megint? - kérdeztem félénk vigyorral.
- Megpróbálom kiolvasni, milyen érzésekkel reagálsz egyes helyzetekben. - mosolygott rám huncutul, majd megcsókolt.
Nyelvemmel azonnal felfogtam övét, és vad táncot kezdtünk járni. Louis annyira tökéletesen csókolt, hogy a már fizikai fájdalommal járt. Fejem megemeltem a párnáról, hogy közelebb érezhessem magamhoz, de mikor elhajolt, az visszahuppant a párnára. A nyakam kezdte csókolgatni. Fejem hátradöntöttem, hogy jobban hozzáférjen, nyakamon az izmok megfeszültek, így a mellkasom is kicsit megemelkedett. Mennyei érzés, mikor ezt csinálja, azt akartam, hogy csak adjon és adjon. És Louis adott.
Egyszer az ajtó erősen kivágódott, és egy ideges Zayn üvöltött ránk, mikor kiszúrt minket.
- A kurva életbe srácok! Muszáj ez a kibaszott nyáladzást épp előttem?! Menjetek gyónni cseszd meg! - üvöltött ránk, majd kikapott valamit a tegnapi gatyájából, és kiviharozott.
A szoba szinte beleremegett, ahogy becsapta maga után az ajtót. Aggodalmasan tekintettem fel Louis-ra, aki zavartan támaszkodott fölöttem.
- Ez meg mi volt? - kérdezte mérgesen.
Láttam a szemében, Zayn felmérgelte, hogy ilyeneket mondott. Felállt, és már indult is utána, a szemében harag égett. Én is mérges volt Zayn-re, hogy ilyeneket vágott a fejünkhöz, de egy titkos kis csillanás kék szemében elárulta, hogy valójában engem féltett, hogy azokkal, amiket Zayn mondott, eszembe juttatja a nemünket, és elhagyhatom.
- Louis, ne! - pattantam fel, és fogtam meg a karját, nehogy utána tudjon menni. Erősen lökte el magától a kezem, miközben védekezőn megfordult. Szemembe fájdalom telepedett ettől, de ahogy ezt meglátta, egyből megenyhült, és sajnálkozva sietett hozzám.
- Sajnálom Harry, a megszokás. Nem akartalak ellökni. - hebegte, és átkarolta a derekam.
Láttam, hogy tényleg megbánta, így elnéztem neki. Sejtettem, milyen szörnyűségeken ment keresztül, amik ilyenné tették. De a szemében még mindig ott égett a harag Zayn iránt, és láttam, nem tett le róla, hogy beszél a fejével.
- Louis, Zayn nem úgy gondolta. Ismerem már, valami nem jól alakult Liam-mel, fájt neki látnia, hogy mi együtt vagyunk. Nem láttad, mit vitt el? - kérdeztem aggódva.
Louis szemében megvilágosodás gyúlt, és már egyáltalán nem láttam haragot. Megnyugodtam, hogy nem akar Zayn után menni, megértette a helyzetet. Nyugodt hangon felelt nekem, mintha ez egy semmiség lenne.
- Azt hiszem egy doboz cigit vitt el. - mondta egy vállrántással.
Egyből tudtam, hol kell keresnem, hisz soha nem dohányzik az erkélyükön, az szerinte túl szem előtt volt, hisz szégyellte ezt a rossz szokását, bár ezt így soha nem mondta ki.
- Ne haragudj Louis, meg kell keresnem Zayn-t. Most szüksége lehet egy barátra. - hadartam, miközben már kifele tartottunk a lakásból.
Lou csak rezzenéstelen arccal bólintott, majd nyomott egy puszit ajkaimra, mielőtt elviharoztam volna.
A lift felé tartottam, de nem szálltam be, hisz az nem megy oda, ahova nekem kellett most eljutnom. Tudtam, Zayn hova szokott menni cigizni. A lépcső felé vettem az irányt, és egyenesen a tetőre rohantam. A tető is egy kijelölt dohányzóhely volt, de senki nem használta, hisz voltak erkélyek. Szerintem csak Zayn járt fel ide elszívni egy-egy szálat. Most is ott állt a korlát mellett egy falnak dőlve. Fejét lehajtotta, kezében a káros ki anyag.
Óvatosan mentem hozzá. Hallotta, és a szeme sarkából látta is, hogy jövök, mégsem nézett fel rám.
- Liam? - kérdeztem halkan, miután megálltam mellette.
Nem nézett fel rám, csupán lehajtott fejjel bólintott egyet. Egy hangos sóhaj szaladt ki a száján. Nem tudtam többet tenni, hozzá mentem, és megöleltem. Szipogva temette arcát vállam és nyakam hajlatába. Éreztem bőrömön forró könnyeit, melyek egytől egyig Liam miatt hullottak. Zayn halkan, motyogva, szipogva mesélte el az egészet, én pedig mérges voltam Liam-re, de valahol meg is értettem. Én is féltem ettől Louis-val, de felvállaltam, mert Ő megéri. És Zayn is megérné ezt a kevés áldozatot, netán egy apró ujjal mutogatást, de Liam ezt meg sem próbálta. Elmenekült, gyáva módon elmenekült, és összetörte Zayn ártatlan szívét.

5 megjegyzés:

  1. Első kommentelő, jippy! :D Ez annyira aranyos lett!! :3 (viszont szegény Zayn! :/) Imádom, nagyon de nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra!! :D

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó rész volt, csak úgy mint a többi. Hihetetlenül jól írsz, imádom. Szegény Zayn-t nagyon sajnálom, annyira aranyos és odaadó, remélem összejönnek. Louis és Harry pedig valami hihetetlenül édesek együtt *-*
    Nagyon várom a kövi részt. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, jó ezt olvasni. Boldog vagyok, hogy ezt gondolod :)

      Törlés
  3. Huu.. nagyon nagyon jo lett *-* remélem össze jön Ziam.. *-* gyors kövit! *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hahaha, majd meglátod, mi lesz ebből. Még tartogatok csavarokat. :P

      Törlés

Music Note 4