Sziasztok!
Sikeresen
kivettem a kommentek ellenőrzését, sajnálom, hogy eddig nem tettem meg, de nem
tudtam, hogy kéri. Tőlem nem kérte, de ezek szerint csupán azért, mert alkotó
vagyok.
Ma
hamarabb jelentkezem, ugyanis nem mentem edzésre...sajnos.
Jelentem,
a futó történet jól halad, de most jött az ihlet, így ismét egy novellába
fogtam bele, így félbe maradt a Take me to the other side. Sajnálom, de ha
minden a terveim szerint alakul, akkor hétvégén felkerülhet belőle egy rész,
ahogy a novella is.
A
részről annyit, hogy még most letisztáznám: párhuzamba mutatom be a Liam-nél
történeteket (az előző részt), és eközben a Harry és Zayn közös lakásában futó
eseményeket. Remélem, tetszik, ez most szerelemes rész lett. Hálás vagyok a
szép szavakért, a megtekintőkért és a feliratkozókért is, köszönöm szépen. xoxo
Zsoo
*Harry
szemszöge*
-
Hogyan tudod így beállítani a hajad? - vizsgálgatta Louis göndör fürtjeimet
olyan közelről, hogy szinte rákancsított. Homlokom felhúzva próbáltam felnézni
rá, ahogy a hajamba hajol, és figyelmesen végignéz minden egyes tincset. Nem
értettem, ez miért lényeg, de végtére is nagyon vicces volt. Egyre jobban
kezdett megnyílni nekem.
-
Ez miért lényeg? - kérdeztem mosolyogva, és felfelé akartam fordítani a fejem,
hogy rá tudjak nézni.
Én
törökülésben ültem az ágyamon, míg Ő előttem térdelt, így magasabb volt nálam,
és a hajam vizsgálgatta. Fel akartam nézni rá, de hirtelen rám szólt.
-
Meg ne mozdulj! - ijedten kaptam előre a tekintetem.
Olyan
ijesztően komolyan mondta, hogy komolyan azt hittem, valami gond van. Idegesen
kapkodtam a levegőt, és mozdulatlanul vártam, mit tesz Louis. Elnevette magát,
majd visszaereszkedett, és a sarkára ült, így egy szintbe került velem.
Zavartan méregettem.
-
Annyira imádom, hogy ennyire megbízol bennem. Nem volt semmit, csak olyan
tökéletesen néztél ki fentről. - mosolygott rám szeretetteljesen.
Lehajtottam
a fejem, és elpirultam, de a tekintetem továbbra is rajta tartottam. Ezen még
szélesebben mosolygott, pontosan tudta, mennyire félénk vagyok, és ezt örömmel
ki is használta.
-
Mit csinálsz? - kérdeztem félve, mikor Louis elkezdet hátra dönteni az ágyon.
-
Megmutatom, mennyire imádom, mikor félénk vagy. - felelte huncut vigyorral az
arcán, mire nagyot nyeltem, de nem ellenkeztem.
Fölém
mászott, és mint mindig most is felhúzott, behajlított lábaim közé fészkelte
magát. Annyira közel éreztem magamhoz, teljesen hozzám simult a teste, és ez a
tudat kicsinált. Óvatosan kezdte el csókolgatni az ajkaim, mintha csak lágy
puszikkal hintené be. Mélyeket lélegeztem, és igyekeztem nem mutatni, hogy már
ez is teljesen kikészít. Eltoltam magamtól, és komolyan kezdtem pásztázni. Az
utóbbi napokban, mióta Louis-val vagyok egyfolytában figyelem. Mindig próbálom
olvasni arcának rezdüléseit, szemének csillogását. Egyfolytában azt figyelem,
hogy, amit tesz az valódi-e, de eddig még soha nem találtam semmit, Ő pedig
soha nem kérdezett vissza, miért állítom meg gyakran csók előtt. De most a
zavar a szemében elhatalmasodott, és éreztem, mindjárt rákérdez.
-
Miért csinálod ezt egyfolytában? - vonásai ismét kezdtek keményedni, szemében
csak azok az érzelmek maradtak, melyeket engedett kiszökni. Innestől már nehéz
dolgom van. Én profi emberismerő vagyok, Ő profi színész. Ősellenségek, nem
tudjuk kiismerni a másikat...és ez kiakasztott.
-
Tudni akarom, hogy ez valódi-e. Remek színész vagy, soha nem tudhatom mikor
vagy őszinte, és mikor rejtesz el előlem olyat, amit más ember nem képes bent
tartani. Csak azokat mutatod, amiket akarod, hogy lássak, és soha nem tudhatom,
van-e még ott valami, amit azért rejtesz el, mert tisztában vagy vele, én ki
tudnám olvasni a jelentését. - mondtam meglepően bátran. Louis jó hatással van
rám. A szeme szomorú lett, vonásai ismét ellágyultak. Bár rengeteg dolgot
kimutatott, nem voltam biztos benne, hogy ez minden. És ez idegesített a
legjobban. Sóhajtott egyet, és komolyan a szemembe nézve fölülem.
-
Harry, 6 éve hordom ezt a maszkot...veled önmagam lehetek. Ha azt hiszed,
elrejtek előled valamit, tévedsz. Olyan régóta erőltetem magamra, hogy tény,
már nem mindig tudom, hogyan kell eldobni, de veled szabadon levethetem, nem
kell megjátszanom magam, mert Te nem élsz vissza vele. Igen, vannak dolgok,
amiket még neked sem mutatok, de ez csak azért van, mert tudom, hogy Te szavak
nélkül rájönnél sok mindenre. Viszont ezt én akarom elmondani, ha majd eljön az
ideje. Azt akarom, hogy tőlem tudd meg, de még én sem vagyok rá kész.
Csak...kérlek, bízz bennem, oké? - mondta teljesen őszintén. A szemébe fájdalom
telepedett, de nem engedte kiszökni az okát, így nem tudtam meg pontosan, mire
irányulhat fájdalma. De egyértelműen nem friss, ezt Ő is alátámasztotta, mikor
elmondta, 6 éve ilyen. Nagyon régóta cipeli magával ezt a terhet, én pedig
segíteni akartam neki ledobni magáról a nehéz súlyokat.
-
Bízom benned. - simítottam kezem arcára.
Elmosolyodott,
amit már egészen megszoktam, sőt kimondottan szerettem mosolyát, majd
megszólalt:
-
Megtanítasz engem érzelmet olvasni? - kérdezte óvatosan.
A
szemem lepetten kerekedett ki. Jó érés volt, hogy van valami, amit én tudok, Ő
pedig nem. Elmosolyodtam, és azonnal beindult az agyam.
-
Rendben, de Te cserébe taníts meg elrejteni azokat. - feleltem halovány
mosollyal.
-
Oké. - felelte egyből, majd lemászott rólam, és leült velem szembe törökülésbe.
Én
is feltápászkodtam, majd elgondolkoztam, hogyan kéne kezdeni. Hátra nyúltam az
asztalhoz, az egyik kamerámért. Láttam Louis-on nem nagyon értette ezt, de
bízott bennem.
-
Az érzelmeket kiolvasni pofon egyszerű, csak rá kell jönnöd a technikájára. Ez
a szívedből jön, muszáj hozzá megnyílnod, átérezned a másikat...az egyéniségét.
De meg kell ígérned, hogy soha nem élsz vissza vele senkin sem! - mondtam
komolyan, mire Ő határozottan felelte:
-
Megígérem. - bólintott hozzá egyet.
-
Akkor mondok két igaz, és egy hamis állítást magamról, neked pedig rá kell
jönnöd, melyik-melyik. - mondtam, Ő pedig bólintott.
Én
bekapcsoltam a kamerát, és a kezébe adtam, majd elmagyaráztam, hogy vegye fel
az arcom, így később majd vissza tudjuk nézni, hol árulom el magam.
-
Figyelj, kezdem! - mosolyogtam rá haloványan, Ő pedig bólintott, és az arcomra
irányította a kamerát, majd mozdulatlanul tartva felnézett rám. Már előre
kigondoltam, mit fogok mondani, ami mind hihető lesz, de mégis nehéz.
-
A nővéremtől tanultam ezt a képességet, aki most pszichológus. Nem könnyen
bízok meg az emberekben, mivel régen egyfolytában átvertek. Imádom a macskákat,
otthon van is kettő.
Fejeztem
be, mire Ő leállította a kamerát, és letette közénk a takaróra. Kérdőn néztem
rá, hogy szerinte melyik a hamis. Kicsit gondolkozott, majd határozottan
felelte.
-
A harmadik volt a hamis.
Elmosolyodtam,
tudtam, hogy ezt fogja mondani, de engem érdekelt, mi alapján választott.
-
Indokold, és menj végig egyesével mind három állításomon! - mosolyogtam rá
elégedetten, amit látszólag nem tudott hova tenni. Nem tudta, most eltalálta-e
vagy nem.
-
Az első tuti igaz, teljesen összefüggő. A második rád vall, elhiszem. A
harmadik viszont annyira eltérő az előzőektől, hogy nem lehet az is igaz. Az
olyan bohókás. - magyarázta egy vállrántással.
Elismerően
bólintottam, mire elégedett mosolyt villantott, és láttam a szemében, örül,
hogy eltalálta.
-
Rendben, akkor nem találtad el. - mondtam komolyan. Lepetten kerekedett ki a
szeme, és zavartan nézett rám. - Te azt használtad fel, amit hallottál, és nem,
amit láttál. Nem az a lényeg, hogy a szavaim jelentősége mi, nem lényeg, az
mennyire utal rám. Bele kell látnod a fejembe, az arcom rezdülései, a
hangsúlyom és a szemem alapján kell rájönnöd. A hamis a második volt, soha nem
bántottak meg, én mindig elkülönültem. Azért lettem ilyen bizalmatlan, mert
eleve félénk vagyok. - rántottam meg a vállam.
Louis
szeme lepetten kerekedett ki hogy nem találta el, és tényleg elrontotta. Magam
elé vettem a kamerám, és mellé ültem, hogy együtt vissza tudjuk nézni.
-
Nézd, a másodikat és az elsőt ugyanúgy mondom. A harmadiknál hirtelen kettőt is
pislogok egyszerre. - mutattam neki, hogyan jöhet rá.
Ő
csak egyetértően bólintott, majd elhúzta a száját, hogy nem jött rá. Én csak
nyomtam egy puszit az arcára, majd éppen mondani akartam, hogy ne csüggedjen,
ez időbe telik, de megakadályozott. Kivette a kezemből a kamerám, az asztalra
tette, majd eldöntött az ágyon. Bár ezúttal nem tártam szét térdeim, hogy szabadon
fölém mászhasson, széttornázta őket.
-
Mit csinálsz megint? - kérdeztem félénk vigyorral.
-
Megpróbálom kiolvasni, milyen érzésekkel reagálsz egyes helyzetekben. -
mosolygott rám huncutul, majd megcsókolt.
Nyelvemmel
azonnal felfogtam övét, és vad táncot kezdtünk járni. Louis annyira tökéletesen
csókolt, hogy a már fizikai fájdalommal járt. Fejem megemeltem a párnáról, hogy
közelebb érezhessem magamhoz, de mikor elhajolt, az visszahuppant a párnára. A
nyakam kezdte csókolgatni. Fejem hátradöntöttem, hogy jobban hozzáférjen,
nyakamon az izmok megfeszültek, így a mellkasom is kicsit megemelkedett.
Mennyei érzés, mikor ezt csinálja, azt akartam, hogy csak adjon és adjon. És
Louis adott.
Egyszer
az ajtó erősen kivágódott, és egy ideges Zayn üvöltött ránk, mikor kiszúrt
minket.
-
A kurva életbe srácok! Muszáj ez a kibaszott nyáladzást épp előttem?! Menjetek
gyónni cseszd meg! - üvöltött ránk, majd kikapott valamit a tegnapi gatyájából,
és kiviharozott.
A
szoba szinte beleremegett, ahogy becsapta maga után az ajtót. Aggodalmasan
tekintettem fel Louis-ra, aki zavartan támaszkodott fölöttem.
-
Ez meg mi volt? - kérdezte mérgesen.
Láttam
a szemében, Zayn felmérgelte, hogy ilyeneket mondott. Felállt, és már indult is
utána, a szemében harag égett. Én is mérges volt Zayn-re, hogy ilyeneket vágott
a fejünkhöz, de egy titkos kis csillanás kék szemében elárulta, hogy valójában
engem féltett, hogy azokkal, amiket Zayn mondott, eszembe juttatja a nemünket,
és elhagyhatom.
-
Louis, ne! - pattantam fel, és fogtam meg a karját, nehogy utána tudjon menni.
Erősen lökte el magától a kezem, miközben védekezőn megfordult. Szemembe
fájdalom telepedett ettől, de ahogy ezt meglátta, egyből megenyhült, és
sajnálkozva sietett hozzám.
-
Sajnálom Harry, a megszokás. Nem akartalak ellökni. - hebegte, és átkarolta a
derekam.
Láttam,
hogy tényleg megbánta, így elnéztem neki. Sejtettem, milyen szörnyűségeken ment
keresztül, amik ilyenné tették. De a szemében még mindig ott égett a harag Zayn
iránt, és láttam, nem tett le róla, hogy beszél a fejével.
-
Louis, Zayn nem úgy gondolta. Ismerem már, valami nem jól alakult Liam-mel,
fájt neki látnia, hogy mi együtt vagyunk. Nem láttad, mit vitt el? - kérdeztem
aggódva.
Louis
szemében megvilágosodás gyúlt, és már egyáltalán nem láttam haragot.
Megnyugodtam, hogy nem akar Zayn után menni, megértette a helyzetet. Nyugodt
hangon felelt nekem, mintha ez egy semmiség lenne.
-
Azt hiszem egy doboz cigit vitt el. - mondta egy vállrántással.
Egyből
tudtam, hol kell keresnem, hisz soha nem dohányzik az erkélyükön, az szerinte
túl szem előtt volt, hisz szégyellte ezt a rossz szokását, bár ezt így soha nem
mondta ki.
-
Ne haragudj Louis, meg kell keresnem Zayn-t. Most szüksége lehet egy barátra. -
hadartam, miközben már kifele tartottunk a lakásból.
Lou
csak rezzenéstelen arccal bólintott, majd nyomott egy puszit ajkaimra, mielőtt
elviharoztam volna.
A
lift felé tartottam, de nem szálltam be, hisz az nem megy oda, ahova nekem
kellett most eljutnom. Tudtam, Zayn hova szokott menni cigizni. A lépcső felé
vettem az irányt, és egyenesen a tetőre rohantam. A tető is egy kijelölt
dohányzóhely volt, de senki nem használta, hisz voltak erkélyek. Szerintem csak
Zayn járt fel ide elszívni egy-egy szálat. Most is ott állt a korlát mellett
egy falnak dőlve. Fejét lehajtotta, kezében a káros ki anyag.
Óvatosan
mentem hozzá. Hallotta, és a szeme sarkából látta is, hogy jövök, mégsem nézett
fel rám.
-
Liam? - kérdeztem halkan, miután megálltam mellette.
Nem
nézett fel rám, csupán lehajtott fejjel bólintott egyet. Egy hangos sóhaj
szaladt ki a száján. Nem tudtam többet tenni, hozzá mentem, és megöleltem.
Szipogva temette arcát vállam és nyakam hajlatába. Éreztem bőrömön forró
könnyeit, melyek egytől egyig Liam miatt hullottak. Zayn halkan, motyogva,
szipogva mesélte el az egészet, én pedig mérges voltam Liam-re, de valahol meg
is értettem. Én is féltem ettől Louis-val, de felvállaltam, mert Ő megéri. És
Zayn is megérné ezt a kevés áldozatot, netán egy apró ujjal mutogatást, de Liam
ezt meg sem próbálta. Elmenekült, gyáva módon elmenekült, és összetörte Zayn
ártatlan szívét.
Első kommentelő, jippy! :D Ez annyira aranyos lett!! :3 (viszont szegény Zayn! :/) Imádom, nagyon de nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra!! :D
VálaszTörlésNagyon jó rész volt, csak úgy mint a többi. Hihetetlenül jól írsz, imádom. Szegény Zayn-t nagyon sajnálom, annyira aranyos és odaadó, remélem összejönnek. Louis és Harry pedig valami hihetetlenül édesek együtt *-*
VálaszTörlésNagyon várom a kövi részt. :)
Köszönöm szépen, jó ezt olvasni. Boldog vagyok, hogy ezt gondolod :)
TörlésHuu.. nagyon nagyon jo lett *-* remélem össze jön Ziam.. *-* gyors kövit! *-*
VálaszTörlésHahaha, majd meglátod, mi lesz ebből. Még tartogatok csavarokat. :P
Törlés