Oldalak

2013. december 24., kedd

13. fejezet. ~My religion & your mistake.



Sziasztok!
Először is szeretném elmondani, amit a részről tudni kell. Szóval elég érdekes a felépítése, de szerintem érthető. Előre szólok, hogy tele lesz dalszövegekkel! De ne aggódjon az sem, aki nem tud annyira angolul, mellé írtam magyarul, hogy értsétek. És linkbe a szám is megnyitható a szövegeknél.
Ezúton is Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak! Eredetileg készülni akartam nektek egy meglepetés történettel vagy One-Shot-tal ebből az alkalomból, de mint mondtam, mostanában borzalmas dolgok zajlanak a fejemben, így nem nagyon van ihletem. Viszont ne aggódjatok, ez nem fog sokáig tartani, max egy hét. Így is sajnálom, hogy nyári történetet tettem fel télen, de remélem, sikeresen azonosultatok vele. Szóval Boldog Karácsonyt minden kedves olvasómnak, és persze jó olvasást.
                                                                                                                      xoxo    Zsoo


Másnap fájdalommal bújtam Zayn mögé, mikor beléptünk a nagy ajtón. Már mindenki bent volt, így Louis is. Egyből rá terelődött a tekintetem a sok arc között. Ő nem bújt el a mellette ácsorgó Niall mögé velem ellentétben. Arca komoly volt, egyetlen egy izma sem rezdült soha. Mint egy szobor, amit most faragtak ki márványból. A testet öltött tökéletesség. Persze, hogy szerettem még, de ezek után már egyben undorodtam is tőle. Bemocskolta mindazt, amiben én hiszek. Olyat tett, amire csak Isten küldötteinek van joguk. Az arca ismét maszkba burkolózott, de valahogy mégis ki tudtam venni, hogy ezt már soha nem fogja ismét eldobni. Ez volt az, ami a legjobban fájt. De ha Ő rám mer nézni, akkor én miért is bujkálok? Kiléptem Zayn mögül, és pillantásra sem méltattam Louis-t, pedig hogy rá akartam nézni?! Beálltunk a sorba. Az amúgy is két részre szakadt társaságunk, most három fele esett. Louis és Niall, Liam egymagában, meg persze Zayn és Én.
Berontott a Tanárnő, magas-sarkúja csak úgy kopogott a parkettán. Megálltunk egy félkörben és mindenki rá nézett.
- A mai feladat egy nagyszerű játék lesz. Élvezni fogják. A múlthéten nagyjából kiismertem a társaságot, így be tudtam osztani magukat kettes csoportokba. - magyarázta, majd elővett egy lapot, és olvasni kezdte. - ...Niall-Zayn...Liam-Maya...Harry-Louis... - a vér is megfagyott az ereimben. Oké, hogy múlthéten ezt látta, de azóta rengeteg minden megváltozott. Mindenki a párja mellé állt, így kénytelenek voltunk egymás mellett megállni, de egyikünk sem nézett a másikra, ellenkező irányba fordultunk testünkkel.
- A feladatuk a párbaj lesz, mintha egy versenyen lennének. Bármit lehet énekelni, a lényeg, hogy összefüggésben legyen. Mintha beszélgetnének, csupán ismert dalok szövegével, és énekelve. - magyarázta a tanárnő.
Láttam, ahogy Louis csóválva lehajtja a fejét mellettem, és vesz egy mély levegőt. Én sem akartam ezt, mégis muszáj volt. Páran lefutották a kört, jó sokáig tartott egy-egy párbaj.
- Harry Styles és Louis Tomlinson. - mondta a nő, mire felsétáltunk a színpadra, ugyanis itt is volt egy kis emelvény.
Ekkor néztem rá először Louis-ra, aki zavartan méregetett, nem tudta, hogy kéne kezdeni. Lehunytam a szemem, és elkezdtem énekelni.
And now when all is done /És most, hogy befejeztük,
There is nothing to say /már nincs mit mondani.
You have gone and so effortlessly /Könnyedén elmentél
You have won /győztél
You can go ahead tell them /mondd el nekik!

Tell them all I know now /mondd el mindenkinek, hogy már tudom
Shout it from the roof tops /Kiáltsd le a háztetőkről
Write it on the sky line /írd ki az égboltra
All we had is gone now /minden, amink volt, szertefoszlott

Tell them I was happy /mondd el nekik, hogy boldog voltam
And my heart is broken /és a szívem most összetört
All my scars are open /minden sebem nyílt
Tell them what I hoped would be /mondd el nekik, hogy azt reméltem ez
Impossible, impossible /lehetetlen.
Lepetten pislogott rám, majd láttam, ahogy egy pillanatra megcsillan a szemében a fájdalom. Tudtam, ez tarolni fog, de nem hagyott tovább énekelni, párbaj lévén közbevágott.
And my heart won’t beat again / a szívem nem fog többé dobogni
If I can’t feel him in my veins /ha nem érezhetem őt az ereimben.
No need to question, I already know /nincs szükség kérdésekre, már tudom

It’s in his DNA /ez a DNS-ében van
And he just takes my breath away /és elveszi a lélegzetem
I feel it every day, and that’s what makes a man /minden nap érzem, ez az, amit tenni tud egy férfi
Not hard to understand /nem nehéz megérteni
Perfect in every way /minden módon tökéletes
I see it in his face /látom az arcán
Nothing more to say /nem kell többet mondani
It’s in his DNA /ez a DNS-ében van.
Válaszolt egyszerűen az én soraimra. A dalát hallva összeszorult a szívem. De, ha a sorok nem lettek volna elég fájdalmasak, még az Ő hangján is szólaltak meg a szavak...és ez fájt  legjobban.
What about love? /mi van a szerelemmel?
What about our promises? /mi van az ígéretekkel?
What about love? /mi van a szerelemmel?
You take it all and leave me nothing /megfogadtad, és egyedül hagytál
What about love? /mi van a szerelemmel?
You cut my wings, now I am falling /levágtad a szárnyaim, és most zuhanok
What about love? /mi van a szerelemmel? 
Abban a pillanatban senki nem érdekelt. Nem érdekelt a tanárnő zavart tekintete, nem érdekelt az a 11 szempár, ami ránk szegeződött. Akkor csak Louis érdekelt, aki ezt hallva, szinte azonnal válaszolt is nekem.
I know I’ve done wrong, I left your heart torn /Tudom, rosszat tettem, összetépve hagytam a szíved
Is that what devils do? /Ezt teszik az ördögök?
I took you so low, where only fools go /olyan sokáig mentem, ameddig csak a bolondok mennek
I shook the angel in you /Felráztam benned az angyalt
Now I’m rising from the ground /Most kiemelkedek a földről
Rising up to you /Felemelkedet hozzád.
Feel with all the strength I found /Érzek minden erőt, amit gyűjtöttem
There's nothing I can’t do! /Nincs olyan, amit ne tudnék megtenni

I need to know now, know now /Tudnom kell most
Can you love me again? /Tudnál ismét szeretni?
Most jött el az a pillanat, hogy megelégeltem ezt selymes hangján. Még soha életembe nem rappeltem, de most ez volt az első szám, ami az eszembe jutott.
Are you crazy? Are you crazy? Are you crazy? /Megőrültél?
Must be stupid, if you think that we can start again /Idiótának kell lenned, ha azt gondolod,                                                                                                                  újrakezdhetjük.
Are you joking? Must be joking /Viccelsz? Biztosan viccelsz!
You ain't laughin', I ain't smokin' /Nem nevetsz, én nem dohányzok
Must be crazy, if you think that we can start again. /Őrültnek kell lenned, ha azt hiszed,                                                                                                                           újrakezdhetjük.
Lehajtotta a fejét, nem rejtette el érzelmeit. Úgy éreztem, csak ketten vagyunk, nyugodtan megbeszélhetjük a dolgainkat, és szerintem Ő is ez érezte. Hirtelen mindent megláttam rajta, mindent kimutatott nekem. Szándékosan akarta, hogy lássak mindent, és halkan kezdet énekelni.
Just take my hand and reload /fogd meg a kezem, és kezdjük újra
This is free love /ez egy szabad szerelem
That's what we are made of /ez az, amiből készültünk
Yes, We are. /igen, mi.
Lehajtottam a fejem, nem bírtam ezt tovább. Kicsordult egy könnycseppem, így elfordultam, hogy észrevétlenül le tudjam törölni. Szépeket énekelt nekem, kedvezett neki ez a helyzet. Mindig is tudtam, hogy sokkal erősebb egyéniség nálam, és ez ki is jött, ugyanis én törtem meg hamarabb. Gonosz pillantást vetettem felé, mire sajnálkozva nézett rám. Szemében fájdalom és szeretet lakozott, így nem bírtam sokáig figyelni.
- Nem megy... - motyogta a tanárnő felé, majd lementem a színpadról.
Miközben haladtam lefele mindenki tapsolt, még a nő is, de nem tudtam, hogy ez most kettőnknek szól, vagy Louis-nak, hogy győzött. Lehajtott fejjel megálltam Zayn mellett, majd a tanárnő hangját hallottam meg, így felkaptam a tekintetem rá. A szemem sarkából láttam, ahogy Louis is lejön maszkját magára öltve.
- Köszönjük a srácoknak, így kell ezt csinálni! Remélem, most mindenki látta, milyen egy párbaj. Tökéletes volt, gratulálok. - dicsért minket a tanárnő, de szerintem pontosan látszott rajtam, hogy én nem annyira örülök ennek, mert szívből jött. - 15 perc szünet! Louis, Harry magukkal pedig beszédem van! - intett felénk, majd elindult ki a teremből.
Engedelmesen követtük. Mikor visszanéztem az ajtóból, Zayn aggódó tekintetével találtam szembe magam. Én is féltem, vajon mit szeretne tőlünk? Kimentünk az ajtón, majd becsukta, és komolyan felénk fordult. Próbáltam olyan távol állni Louis-tól, amennyire csak tudtam, mert féltem, hogy nekiesek, és megcsókolom. De ez meggondolatlanság lenne a részemről, hisz nem tudnék bízni benne ezek után.
- Srácok, csodás hangjuk van, és amit előadtak...! Meseszép! Milyen szakon vannak? - nézett először rám várva a választ, így halkan feleltem.
- Fényképész. - csak bólintott majd Louis felé fordult.
- Színház. - felelte szerelmem egyszerűen.
Miket beszélek?! Nem a szerelmem, már nem! De akkor is szeretem! Harold, elég!
- Gondoltam, az alakításából. - nevetett Louis-ra, aki elmosolyodott ugyan, de nem mutatott érzelmet kifele. Csupán azért húzta fel a szája szélét, hogy a tanárnő ne furcsálljon semmit.
- Srácok szeretném, ha egy hónap múlva Maguk, ketten képviselnék az egyetemet egy iskolák közötti versenyen. - mondta nekünk vigyorogva.
A szemem lepetten kerekedett ki. Louis elégedett képet vágott szándékosan, mert tudta, hogy ebből le tudom venni, Ő örül, mivel így nagyobb az esélye, hogy visszaszerez. Testem megremegett egy pillanatra, majd komolyan a tanárnőre néztem.
- Én nem éneklek Louis-val. - mondtam határozottan, ami tőlem meglepő.
A srác fájdalmasan nézett fel rám, láttam, hogy ez szíven ütötte, de hamar rendezte arcvonásait.
- Harry, ne csinálja ezt! Miért? Hisz olyan jól elvoltak múlt órán is, és a színpadon is remekül játszottak. - nézett ránk kétségbeesetten.
Egy 30-as nő volt, de nagyon jól tartotta magát, csinos volt, szép és kedves. Lehajtottam a fejem, nem mertem megszólalni. Nem tudtam, mit kéne mondanom, hogyan kéne mondanom. De Louis segített, és megszólalt.
- Tanárnő, mi a színpadon nem játszottunk. Minden valós volt. - hajtotta le a fejét Louis.
Én csak pirultam, nem mertem felnézni. Rossz volt hallani, hogy ezt Ő mondja, nem is tudom, miért. Egyszerűen fájt, de az okát már nem tudtam megfejteni. A tanárnő pár pillanatra lefagyott, majd zavartan pillantott kettőnkre.
- Öm...hát...rendben...ha...ha mégis bevállalnák, tudják, hol találnak. Elengedem magukat mára, menjenek! - mondta lágyan, majd visszament a terembe.
Ott maradtam ketten Louis-val, aki ismét érzelmekkel telve méregetett. Szomorú volt, ezt egyértelműen ki tudtam venni. Lassan lépett közelebb egyet, mire lehajtottam a fejem. Nem bírtam ránézni, de eltávolodni sem tudtam. Valami természetfeletti erő húzott magához benne, ami ellen nem tudtam mit tenni.
- Harry...mindenféle színjáték nélkül neked adtam a szívem, és látod, még most is tudsz belőlem érzelmet kifacsarni. Te voltál az első, akinek meséltem a családomról. Még soha nem mondtam ilyet senkinek, de könyörgöm neked, hogy bocsáss meg. - nézett komolyan a szemembe már egészen közelről. Még én is meglepődtem, mikor került ennyire közel hozzám? A szemében fájdalom és szeretet lakozott, melytől meglágyult szívem köré épített védőfal ellene. Szemöldököm középen felhúztam, így kimondottan gyenge ábrázatom lett. Azt mondta, még soha nem könyörgött. Én sem, így pontosan tudom, mekkora bátorság kell neki. Sejtettem, most gyengének érzi magát, de értem bevállalta. Lágyan nyúltam arcához, és hüvelyujjammal megcirógattam borostás bőrét. Arcát tenyerembe fektette, szemét enyémbe fúrta, de már tudta, nyert ügye van.
- Csak ne hazudj nekem többet... - hebegtem halkan.
- Soha többé. - mondta lágyan, majd lassan kezdett közeledni.
Ajkaink gyengéden forrtak össze, forró bőrünk cirógatta egymást. Az energia forróság képében futott végig egész testemen, majd hidegrázásként megállapodott a hátam alján. Ezt is csak Louis tudta kiváltani belőlem egyetlen egy csókjával. Bár csak egy napig tartott nagy szakításunk, mégis úgy kaptam ajkai után, mintha egy éve harcban állnánk. Ő boldog volt, láttam a szemén, én mégis elszégyelltem magam. Eszembe jutott, mi mindent vágtam a fejéhez teljesen jogtalanul.
- Sajnálom, amiket mondtam, egy szó sem volt igaz. Soha nem tudnálak gyűlölni. - döntöttem homlokom övének, de Ő csak mosolygott.
- Tudom. - lehelte lágyan.
Lehelete csiklandozta ajkam, úgy éreztem, minden helyrejött. Soha nem fogunk szétszakadni, mostantól jön az élet édes része.

13 megjegyzés:

  1. Te jó ég, ez nagyon édes volt. Már megint a dalokról fogok beszélni, de akkor is el kell mondanom, hogy amikor elolvastam az Impossible első sorát, a felismeréstől hatalmas vigyor kúszott az arcomra, hiszen imádom azt a számot. Mindegy is, nagyon aranyos rész volt, imádtam. Nagyon tetszett az a "dalban beszélős" párbeszéd, hihetetlenül ötletes. :)
    Nagyon Boldog Ünnepeket...megint. :D
    xx ~camille

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett, igyekeztem olyanokat beleszőni, amelyeket mindenki ismer, és akár dúdolni is tudja olvasás közben. :)

      Törlés
  2. Ez.. annyira aranyos.. *-* könnyeimet törölgetem.. :3 annyira jo volt ! Nagyon siess a kövivel ! *-*
    Ês nagyon boldog Karácsonyt..:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy ennyire elnyerte a tetszésed. :)

      Törlés
  3. Imádom, annyra jó lett! :) Ez a párbaj valami fenomenális volt! Nagyon ügyes vagy! :)
    Nagyon Boldog Karácsonyt! :)

    VálaszTörlés
  4. ohyes dolce vita. *------* ez olyan cuki volt:D en tökre tudtam a szöveggel azonosulni mert hianyzik a nyar:c .. bar most inkabb lenne februar.....februar 22...dgfjéegjeéjg
    egyebkent szupcsi hozd a kövit ^-^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Grazie! Azt hiszem olaszul írtál, nemde?! Ennyit még felismerek :D

      Törlés
  5. Wííí :DD decukik :D na szóval, nagyon-nagyon tetszett, egyszerűen imádtam, tökély kari-ajándék :) neked is boldog karácsonyt :) *K

    VálaszTörlés
  6. Jujj,ez nagyon tetszett*-* Este 10-kor kezdtem el olvasni,úgy voltam vele a felènèl fèlbe hagyom ès reggel folytatom...Aztán mi lett belôlle?!Hajnali nègy van èn meg itt mosolygok,mint egy idióta azon,hogy milyen aranyos ez a törtènet<3 Remèlem Ziam-mal is törtènik valami jó,mert imádom ôket...Olyan kis aranyos ez az egèsz törtènet,de mègis megannyi èrzelemmel teli,ez csodálatos fôlleg,ha így egyszerre olvas el valaki ennyi rèszt :) Nagyon várom a kövit...Azt szeretnèm kèrdezni,hogy most akkor csak kèt rèsz van hátra belôlle vagy utána mèg lesz?Ès,hogy a címèt letudnád fordítani Magyarra,mert tudom gàz,de nem vagyok valami jó Angolos ès fèlek,hogy rosszul fordítom le :)
    U.i.:Kèrlek ne haragudj,hogy mindig ilyen sokat írok,de ilyenkor csak úgy dôlnek belôllem a szavak...Máskor megpróbálok szûkszavúbb lenni :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyira jól esik, hogy ennyire elnyerte a tetszésed. Hálás vagyok, hogy ezeket írtad nekem, nagyon boldog lettem szavaidtól. Nem, csupán két része lesz már. Azért írtam annyit az oldalához, előre megvan írva, így pontosan tudom, mennyit kell megjelenítenem nektek az oldalakon (ez alól csupán a TMTTOS kivétel még). Ezt nem tervezem folytatni, de nem hagylak unatkozni, ezt garantálom. A címe magyarul pedig annyit tesz: "Az én vallásom és a Te hibád". Nem mellesleg pedig egyáltalán nem gond, hogy ennyit írtál, kérlek, ne fogd vissza magad legközelebb sem. :)

      Törlés
    2. Okés:)) Köszönöm!*-*

      Törlés

Music Note 4