20. fejezet. ~Nobody knows how can I love you.

Sziasztok!

Tudjátok, ez a csütörtök igencsak húzós lett számomra, amióta visszajárok a fiúk edzésére is, és bár ma semmi kedvem nincs menni, kénytelen vagyok tekintve, hogy ma tanár diák röplabdamérkőzés lesz, és bár a fiúknak, minket is hívtak lányokat. Arról nem is beszélve, hogy az edző egyben a föcitanár is, és holnapra még van egy komplett földrajztételem, szóval rohanásban vagyok, így elnézést kérek, ha lesz benne hiba, de nem olvastam át mielőtt feltöltöttem. Remélem, elnyeri a tetszéseteket, amit ki is mutattok, és az eddigi csodás szavakért is nagyon hálás vagyok.

                                                                                                          xoxo    Zsoo

 

Eljött a nagy reggel, amit annyira nem vártam. Louis-val minden nap beszéltünk, most nem mertem felhívni, mivel csak röpke 8 óra különbség volt köztünk. Féltem, hogy alszik. Martha lent reggelivel várt, mikor megérkeztem. Már megvolt minden autónk, minden cuccom megékezett, ami azért kicsit feldobta a kedvem.

- Hárry, melyík kocsivál mégy? Beteszém a táskáját. - mondta, miközben mosolyogva méregette, ahogy jóízűjen megeszem a reggelimet.

- Nem kell Martha, de azért köszönöm. Felesleges, én is ki tudom vinni majd. Nem tudom, melyik kocsival megyek, nem akarok nagy feltűnést már az első nap.

Elgondolkoztam az autókon, amik a rendelkezésemre állnak. Az a "gond", hogy volt egy fekete Audi R8-asom, egy fehér Aston Martin One 77-esem és a fekete Porsche Boxter S. Ezek mind, egytől egyig nagyon kihívó autók voltak. Csupán egyetlen egy fekete Range Rover állt a bejárónkon, de abba nem voltam hajlandó beülni, pedig kétség kívül az lett volna a legjobb. A gond csak az volt, hogy az Apáé. Kizárt, hogy kölcsönvegyem. Anyának nincs jogsija, pedig biztos az Ő autóját vinném el, ha egyszerűbb lenne, mint az enyém. Utáltam, hogy ilyen autók állnak a bejárón. Azt akartam, hogy a suli ne tudja meg, ki is vagyok én. Mert egyáltalán nem vagyok olyan, mint amilyennek a látszat tartja.

- Megértém Hárry. - mosolygott rám Martha.

Megreggeliztem, és egy halovány mosolyt engedtem meg felé.

- Nagyon finom volt, köszönöm szépen.

- Egészségéré. - biccentett nekem.

Elköszöntem tőle, majd kiléptem a házból a cuccommal. Hosszan válogattam az előszobában a kulcsok között, majd végül megfogtam az Aston Martin kulcsát. Nem az volt a legvisszafogottabb a három közül, de kétség kívül az volt a kedvencem. Úgy ment, mint egy angyal, álom volt vezetni. Ez terelte el a legjobban a figyelmem a mai napról. Az elmúlt idő alatt már felderítettem, hol az iskolám, hova kell mennem, így most könnyűszerrel megtaláltam. Megálltam egy, a bejárathoz közeli parkolóban, és kiszálltam. Kiszedtem a válltáskám, majd megfordultam, hogy elindulok, de fogalmam sem volt, hova kell mennem. Zavartan néztem szét a suli előtt, mely mellett volt egy apróbb park, ami a diákoknak volt fenntartva a kikapcsolódáshoz. Lejjebb húztam a jacket-em cipzárját, mivel hirtelen nagyon melegem lett ettől a sok ismeretlen embertől. Egyedül éreztem magam, nem voltam ehhez hozzászokva. Próbáltam nem emlékezni, miért kerültek ide. Így, hogy tegnap is beszélünk, nem volt olyan elviselhetetlen Louis hiánya. Legalább a hangját hallom nap, mint nap. Arra bíztatott, érezzem jól magam, így úgy döntöttem, nem fogok kizárni mindent. Nagyot sóhajtottam, és elindultam a lépcső fele, melynek két oldalán, a korlátokon diákok ültek. A lányok mind loptak felém egy-egy pillantást, ami már kezdett idegesíteni. Mi bennem olyan különleges?

- Szia. Te vagy Harold Styles? - kérdezte egy óvatos női hang mögöttem.

Megtorpantam, és lepetten fordultam meg. Egy magas lánnyal találtam szembe magam. Majdnem egy magasságban voltunk. Szoknyát viselt a hideg ellenére és térdzoknit valamint egy hosszú ujjú garbót. A haja feszes lófarokba volt kötve a feje búbján, egy barna tincs sem rakoncátlankodott. Szemei félénken méregetek. Igazán szép volt.

- Öm...csak Harry. - feleltem.

Az én akcentusom olyan szokatlan és csúnya volt az Ő tökéletes kiejtése mellett. Kicsit elmosolyodtam, hogy ne féljen annyira tőlem, ugyanis feltűnően feszélyezve érezte magát mellettem. Ezt látva félénken oldalra pillantott, és kicsit el is pirult. Hát ezért nem mert velem beszélni. Vajon mivel váltom ki azt a nőkből, hogy ennyire vonzónak találjanak? Vagyis nem csak a nőkből, hanem Louis-ból is...

- É-én Kimberli vagyok, va-vagyis Kim. Engem jelöltek ki, hogy fogadjalak. - hebegett, és közben nem mert a szemembe nézni.

Kicsit elmosolyodtam az ügyetlenkedésén. Nem tudtam róla, hogy várni fognak, de könnyebb lesz így.

- Örvendek Kim. Nagyon örülök neked, mert fogalmam sincs, hova kell mennem.

Ettől elpirult, és intett, hogy kövessem. Bejártuk a sulit, majd megmutatta a szekrényem, és átadta hozzá a kulcsot. Egyből bevágtam a táskám, csak a két telefonom csúsztattam a zsebembe. Az normálisat a farzsebembe, ahol mindig is szokott lenni, míg a másikat előre. Kim szerint első óránk matek, de előtte bejön az öfő az én tiszteletemre. Még soha nem találkoztam előtte az osztályfőnökkel, pedig ez nem így szokott lenni, igaz?

Az ofő bemutatott az osztálynak, így én lettem az új látványosság. A második óra végére az egész iskola a nevemtől zengett; Harry Styles, az új gyerek L.A.-ből. Megalázó. Megkörnyékeztek páran, akik "meg akarták mutatni az iskolát", de kedvesen leráztam őket, hisz mind lányok voltak, akik édesen pislogtak rám. Kim segítségét is elutasítottam a továbbiakban, de persze kedvesen. Igyekeztem kerülni a feltűnést és a diákokat. Szerintem pont ez tűnt fel sokaknak.

De ez az ebédszünetben megváltozott. Leültem egy üres asztalhoz, nem csatlakoztam senkihez. Láttam, sokan elindultak felém, mégsem ült le senki szerencsére. Nem volt annyi bátorságuk, pedig én nem voltam olyan ijesztő, mégis örültem a magánynak. Nem volt szükségem senkire Louis-on kívül.

Elindult felém három lány nagy bátorsággal. Láttam rajtuk, hogy Ők nagy embereknek számítanak a suliban. Már az öltözködésük és a menésük ezt árulta el. Mindhárman az osztálytársaim voltak. Azt hittem, Ők is megfutamodnak, és stílusosan távoznak, de csak közeledtek, és mereven figyeltek. Kezdett nem tetszeni a helyzet, de ezt nem mutattam. Inkább visszahajoltam az ebédem fölé.

De azt már végképp nem tudtam figyelmen kívül hagyni, mikor a mellettem lévő szék kihúzódott, majd a velem szembe lévő kettő is. Erős, már-már fojtogató parfümszag csapott meg, ahogy leült mellém a lány. Közel csúszott hozzám, ami nagyon nem tetszett, de nem akartam bunkó lenni. Kíváncsi voltam, mit akar, bár volt egy sejtésem.

- Szia Harry, igaz? - kérdezte a lány mellettem. Válaszul csak bólintottam, és ránéztem. Egy pillanatra megakadt, majd félénkebben folytatta. - Én Lara vagyok, Ők pedig Abby és Maya. - mutatta be saját magát és a barátnőit is, bár azt nem tudtam, melyik-melyik. Csak biccentettem egyet, majd visszafordultam az ebédem felé, de csak turkáltam. Nem volt étvágyam.

- És Te Los Anegeles-ből jöttél, ugye? - kérdezte ismét Lara.

- Aha. - feleltem egyszerűen, és ismét ránéztem.

Komolyan a szemembe nézett. Szerintem ezzel az volt a szándéka, hogy rabul ejtsen barna íriszeivel, de el kell szomorítanom, nem vált be. Nekem csak Louis kék szemei jutottak eszembe, de ezt gyorsan elhessegettem.

- Úristen, az meseszép város. - áradozott Maya, mire Lara egy határozott pillantással illette.

Erre a lány elszégyellte magát, és nem szólt többet. Ebből arra következtettem, hogy Lara itt nagy hatalommal rendelkezik valamilyen okból kifolyólag. Otthon ilyen nem volt megszokott.

- És miért jöttél ide Harry? - terelte ismét magára a figyelmem a barnaság.

Erre nem akartam válaszolni, de mégis mit felelnék. Az igazat? Kizárt. De nem fogok csendbe maradni, az bunkóság, én pedig nem akarom első nap leírni magam a szemekben. Pláne nem egy olyan szemben, ami ekkora befolyással rendelkezik, mint Lara. Eldöntöttem, most még jó pofizok vele, de nem leszek a kutyája.

- Apám úgy döntött, átdob egy másik kontinensre. - rántottam meg a vállam.

Erről nem akartam beszélni, és ez egyáltalán nem volt vicces dolog, Ő mégis elnevette magát, így a másik két lány is csilingelő kacajba kezdett. Legszívesebben undorodva felugrottam volna, de erőt vettem magamon, és helyemen maradtam.

- Harry arra gondoltam, hogy esetleg suli után megmutathatnám neked a várost. - mosolygott rám Lara, és a lehető legédesebb arcát vette fel. Gyakran pislogott fel rám, de én egyszerűen lerendeztem.

- Köszönöm, de már egy hete itt vagyok. Már szétnéztem. - feleltem komolyan.

Lara szeme kikerekedett, majd kicsit megfeszült az álla. Látszólag, nem volt hozzászokva a visszautasításhoz.

- Úgy látom, nem értettél Harry. Én ezt nem kérdésnek szántam.

Próbált nyugodt maradni, és halkan beszélni, de láttam rajt a mérget és az idegességet.

Kérdőn néztem rá, és felhúztam a szemöldököm. Mi az, hogy csak úgy kijelenti, hogy elmegyek vele ma egy randira?! Ez a csaj nem százas az biztos.

- Te valamit nagyon félreértettél. Én nem leszek a bábod. Tőlem elmehetsz városnéző túrára, de én nem leszek ott, az biztos. - feleltem határozottan.

A szeme kikerekedett ismét, és láttam, ahogy egyre jobban felmegy benne a pumpa.

- Elnézést kérek Hölgyeim... - fordultam egyértelműen Abby és Maya felé, Lara-ra direkt nem néztem. - ...de elment az étvágyam.

Felálltam a tálcámmal, és elindultam a pult fele. De Lara felállt, és velem szembe helyezkedett, hogy elállj az utam. Komolyan meredt rám. Majdnem olyan magas volt, mint én hála a magas sarkújának.

- Most nagy hibát követsz el. Tönkre tudom tenni az életed itt. - fenyegetett visszafojtott hangon.

A szemöldököm az égbe csúszott, majd hangosan felnevettem. Régen nem nevettem, de most muszáj volt. Már csak azért is, hogy idegesítsen.

- Sok sikert. Már úgysem tudod jobban elrontani. - mondtam hangosan a szemébe, mivel idő közben mindenki minket kezdett figyelni.

Letettem a tálcám a pultra, majd menet közben megráztam a hajam, és a jobb oldalra húztam a frufrum ezzel jobban idegelve a lányokat és Lara-t. Tudtam, oda van értem, gondoltam adom alá még egy kicsit a lovat, hogy jobban felmenjen benne a pumpa.  Még engem fenyeget azzal, hogy tönkreteszi az életem?! Ha tudná, mennyire el van már cseszve így is?! Igazán befoghatná a lepcses kis száját!