Oldalak

2013. december 5., csütörtök

20. fejezet. ~Wrong perfection.

Sziasztok Manook!
Nos, még csak most értem haza, kutyafuttába rohanok egész nap, de nem bánom. Még csak most ért véget az utolsó (infó) órám, amit amúgy végignevettünk, mivel ott volt egy köcsögduda, és a tanárnőnk borzalmasan perverz, ahogy a mi 8 fős kis csoportunk is. Szóval a köcsögduda szépen terelte a beszélgetést folyamatosan a +18-as karika felé, amin mindenki röhögött a teremben kivétel nélkül. Minden fiú próbálta megszólaltatni, és idegesített, hogy nem megy nekik, így én is megpróbáltam. Hát nem voltam jobb, mint Ők, sőt, de azt mondták csináljam még, mert "tetszett" nekik...if you know what i mean. Szóval borzalmas a csoportunk, de imádjuk a tanárnőt. Most pedig futok vissza a fiúk röpiedzésére, ahova amin mi hárman is részt vehetünk, lányok. Alig várom! Bár annyi pasi között...bár a többség jó haverom. Hahaha.
A rész remélem, elnyeri a tetszéseteket, és elnézést, ha íráshibák akadnak benne, de nem volt időm átnézni. Még jó, hogy előre meg vannak írva, különben igencsak szenvednék. Hálás vagyok a sok szép szóért is, örülök, hogy tetszenek az írásaim. Nem is tudom, hol lennék a bíztatásotok nélkül, épp ezért nagyon szépen köszönöm.
                                                                                                          xoxo    Zsoo

20. fejezet.

Izgalommal telve vártam, hogy végre kicsengessenek. Már nagyon nem volt kedvem itt ülni, ezen az unalmas matekon. Haza akartam menni, hisz Tommy már otthon vár. Tegnap elmondtam ebéd közben a srácoknak, hogy összevesztem Anyával, de nem érdekelt. Persze Liz már előre tudta. Először vigasztaltak, bár nem volt rá szükségem, de azt hiszem, kötelességüknek érezték, hisz miattuk volt a vita, aztán pedig elvicceltük a dolgot, mint mindig. Megbeszéltük ma a többiekkel, hogy elrendeződünk otthon, aztán a Starbucksba találkozunk a szokott helyünkön. Először még nem akartuk bevinni Tommy-t a kenyérgyárba, hadd szokja még kicsit az új stílust.
Sietős csókot nyomtam Liz ajkaira, aki csak nevette, mennyire rohanva szállok be a kocsimba, és hajtok haza. Most villám sebességgel hajtottam L.A. utcáin, azt hiszem, sokan felfigyeltek rám, de nem érdekelt. Igazán nem volt hosszú az út, hisz tövig nyomtam a gázpedált, nekem mégis óráknak tűnt, míg végül megálltam a bejárón.
Azonnal berohantam, ledobtam a táskám és a cipőm az előszobában. Anya próbált úgy tenni az elmúlt napban, mintha mi sem történt volna, de történt, és ezt nem tudtuk eltitkolni. Így aztán most is csak köszönt nekem, majd a szobám felé biccentett. Lottie persze még mindig nem szólt hozzám, amit bár nagyon sajnáltam, már egészen megszoktam. Széles vigyorral rohantam fel a lépcsőn, egyenesen a szobámba. Feltéptem az ajtót, és Tommy valóban ott ült az ágyon, és a telefonját bújta. A hirtelen jött nagy mozgásra felkapta a fejét, és egyből elvigyorodott. Felpattant, de én nem vártam meg, mit akar mondani. A nevét kiabálva magamhoz öleltem, és jó alaposan megszorongattam.
- Lou, van róla fogalmad, mennyire hiányoztál? - kérdezte nevetve, miközben megveregette a vállam.
Csak nevettünk, és még vagy 10 percig biztos csak szorítottuk a másikat. Oké, ez a lányokra jellemző, de mi nagyon sok mindenen mentünk keresztül ketten, és a távolság otromba módon szakított minket el. Így azt hiszem érthető ez a reakció. Végül, mikor megnyugodtunk, letelepedtünk az ágyra, és csak meséltünk, és meséltünk a másiknak.
- Otthon katasztrófa most az élet. Az iskolában eljárást indítottak, mivel az egyik ablakot kitörték a kicsik, így az szépen megsebezte egy lány kezét. Azt állítják, ez a tanár hibája, ugyanis nem figyel eléggé az alsóbb évesekre. Én személy szerint ezt inkább a gyerekek hibájának mondanám, de akkor meg persze a szülők lázadnának fel. - mesélte Tommy.
Elmosolyodtam a választékos megfogalmazásain. Régen én is így beszéltem, ma már teszek rá. Ő olyan szépen beszél, mint kevesen, hisz ezt csak nehéz tanulás és sok olvasás árán érheti el az ember. Én is szenvedtem ezért a beszédmódért, de kárba veszett, és azt hiszem, nem is bánom.
- Király. Akkor otthon is megy a felhajtás. Itt pedig az a baj, hogy a tanárok szerint kár értem. És Anya is eltiltott a többiektől, karanténba zárna, mint egy állatot. Kibaszott nagy szívás. - húztam el a szám.
- Louis, mióta kaptál te rá ennyire a káromkodásra?! Csúnyán beszélsz, nem ügyvédhez méltó. Ocsmány a szád, akár egy kamionsofőrnek. - mondta mérgesen, és komolyan méregetni kezdett.
Én csak elnevettem magam, és megrántottam a vállam, majd eljátszottam, hogy fél kézzel az ablakon könyöklök, míg a másikkal vezetek, és közben vadul rágózok. Akár egy kamionsofőr. Tommy is elnevette magát, és csak megcsóválta a fejét.
- Szóval...arra gondoltam, hogy bedobhatnánk egy kávét....és közben...megismerhetnéd a fontos embereket számomra. Tulajdonképpen az új "családom" L.A.-i része. - kezdtem bele óvatosan.
Tommy csak bólintott, Ő azt hiszem az én óvatoskodásomon mosolygott. Mulatatta, hogy félek a kialakuló helyzettől, ha találkoznak. Hát majd meglátjuk. Így aztán lent a konyhában elköszöntünk Anyától, és leléptünk. Egyenesen a plázába hajtottam a kocsimmal, és megálltam a mélygarázsban. Tommy csak ámult, még soha nem volt Los Angeles-ben. Mutattam neki az utat, merre kell menni a kávézóba. Nagyon izgultam, hisz lehet Tommy is elítéli őket, bár szerintem nagyon szeretetre méltó bagázs, csupán meg kell ismerkedni velük. Mikor beértünk, már megpillantottam őket a szokott asztalnál. Niall-nél és Liam-nél még táska volt, tudtam, hogy Ők nemrég végeztek. Tommy kérdőn mérte végig a díszes társaságot, akik kávét és egyéb italokat szürcsölgettek.
- Hali srácok. - köszöntem vidáman, mire mindannyian felénk kapták a fejüket. - Na, akkor Ő itt Tommy. - mutattam be a mellettem álló srácot.
Liz egyből felpattant, és megölelte a mellettem ácsorgó fiút. Tommy csak felnevetett, és végigmérte szerelmem.
- Liz, igaz? Már nagyon...tényleg nagyon sokat hallottam rólad. - mondta Tommy, és felém biccentett, mire mindenki felnevetett.
Szépen sorba bemutatkozott mindenki, majd kértünk mi is italt, és belefogtunk a beszélgetésbe, aminek a fő tárgya persze Tommy volt.
- Szóval, Te is olyan Bagoly vagy, mint Lou volt? - kérdezte nevetve Zayn.  
Láttam, ahogy Tommy először lepetten néz rá, majd rám. Nem értette, ez mit jelent.
- Zayn! - szóltam rá halkan, de Tommy csak felnevetett.
Most hálát adtam az égnek, hogy legjobb barátom ennyire nyitott az ilyen helyzetekre. Hiába a versenyeken meg kellett tanulnunk alkalmazkodni, nem kérdezni, és csinálni.
- Hát nem tudom, milyen az, ha valaki bagoly, tekintve, hogy az egy éjszakai madár, de biztos olyan vagyok, hisz régen ugyanolyanok voltunk Louis-val. - mondta diplomatikusan Tommy, mire elmosolyodtam.
- Pont ugyanolyan. Még rosszabb. - jelentette ki lepetten Niall.
Mire felnevettünk, még Tommy is elmosolyodott. Tudtam, nincs nagyon ínyére a helyzet, hogy a modorát tárgyaljuk ki, amiért oly' sokat dolgozott régebben velem együtt.
- Lesz veled dolgunk rendesen. - nevetett Liz, mire kicsit megszorítottam a kezét jelezve, ezt ne.
Ő csak szélesen elmosolyodott, de tudtuk mindannyian nagyon jól, ezalatt az egy hét alatt Tommy is nagyon sokat fog változni. Talán csak az említett ragaszkodott makacsul igazához, miszerint, Ő megmarad ilyen unalmas, fakalapos stréber. Persze én így is szerettem.
- Nekem van egy olyan ötletem, hogy ünnepeljük meg ma az érkezésed. - mosolygott Haz gonoszul.
Mindenki bólintott, még Tommy is benne volt egy kis bulizásban.
- Király, akkor indul a szokott gyűjtőkörút, mondjuk 9-kor? - kérdezte Haz Liz-t, mivel ők laknak a legtávolabb a Kenyérgyártól, így ők járják sorba a házakat, és szednek össze minket, legutoljára engem. Liz válaszul bólintott, majd felém fordult.
- Figyeljétek az ablakot Baglyocskám. - simította meg a mellkasom, hogy magára terelje a figyelmem.
Én csak aprót bólintottam válaszul. Szerintem Tommy még nem volt tisztában vele, hogy mi tulajdonképpen most a Kenyérgyárba tervezünk bemászni, de lehet jobb is, ha nem tudja még.
- És milyen népszerű los anegelesi clubba visztek. - kérdezte mosolyogva Tommy.
Jól sejtettem. Én csak lehajtottam a fejem, míg a többiek felnevetettek. Persze Tommy nem értette, miért lett ennyire vicces a kérdése.
- A Kenyérgyárba. - nevetett Zayn.
Tommy szeme lepetten kerekedett ki. Tudtam, hogy ez lesz a reakciója sajnos. Ő nem akart bajba keveredni, az Ő szemébe ez betörés, és mi banditák vagyunk ilyen szempontból. Régen én is ilyen voltam, csupán annyi kötünk a különbség Tommy-val, hogy én meg akartam változni, vonzott ez a világ...vonzott az élet.
- Én oda nem megyek be! - jelentette kihatározottan.
Mindenki elhallgatott, és lepetten nézett rá. Láttam, hogy Zayn szeme kicsit mérgesen méregeti Tommy-t, hogy ennyire nyíltan kinyilvánítja nemtetszését a helyünkkel szemben. De Tommy szerintem nem vette észre, vagy nem zavartatta magát.
- Oké, srácok akkor menjünk a Dark Angel-be. Ott már úgyis régen voltunk. - mentette meg a helyzetet Haz.
Hálásan néztem rá, mire csak kedvesen rám mosolygott. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, mikor mindenki rábólintott. Bár Zayn csak megrántotta a vállát, jelezve; neki aztán mindegy.
Megittuk az italunk, majd megbeszéltük, hogy 9-kor indult a szokásos gyűjtőkörút, aminek szokásosan ismét a mi házuk lesz az utolsó megállója. Gyalog megyünk, hogy mindenki meg tudja ünnepelni az őszi szünet kitörését. Tommy szerencsére egész délelőtt aludt, míg én suliba voltam, így nem viselte meg különösebben az óraátállítás, és kirobbanó formában volt.
***
- Furcsák a barátaid. Még szoknom kell a modoruk. - mondta Tommy otthon, miközben a ruháinkat dobáltuk ki a szekrényből tusolás után, amit készülünk felvenni. Már fél 9 volt, nemsoká jönnek a srácok a ház elé.
- Megszereted Őket, amúgy nagyon rendesek. Csak mindenki fél tőlük, mert banditának néznek ki. De valójában mind csupa-szív emberek. - mosolyogtam rá, miközben felrángattam magamra a kedvenc, fekete gatyám.
Ő csak bólintott, majd felkapta a pólóját. A fürdőszobában még bezseléztük a hajunk, és befújtuk magunk, így mikor végeztünk az egész fürdőszoba bűzlött a két különböző kölni elegyétől.
Elköszöntünk Anyától, aki jó szórakozást kívánt nekünk, és ki is mentünk a ház elé, mivel megcsörrent a telefonom. Ez jelentette, hogy toljuk ki a seggünk, ahogy Zayn mondaná. És mi megtettük. Bulira készen sétáltunk ki az ajtón, majd bezártam azt magunk mögött. Én lepacsiztam a srácokkal, de Tommy csak köszönt nekik. Liz-zel egy szenvedélyes és hosszú csókot váltottunk, míg Niall szokott beszólását meg nem hallottuk:
- Menjetek szobára.
- Jó lenne. - szólt vissza nevetve Liz.
Erre én csak elpirultam, Tommy szeme lepetten kerekedett ki, míg a srácok csak nevettek ezen az egészen. Utána már én is csatlakoztam hozzájuk, de látszólag Tommy nem volt hozzászokva ezekhez a fajta beszólásokhoz. Nem is csodálom, én sem voltam, míg ide nem tartoztam. De már örömmel veszem, és szólok vissza rájuk.
Elindultunk gyalog a Dark Angle-be, ami egy nagyon jól menő L.A.-i szórakozóhely volt, és szerencsére csak 5 utcára volt tőlem. A többiektől persze messzebb, de mi levágtuk ezt kisutcákban. A srácok még egy kerítésen is át akartak mászni, de Tommy kedvéért visszafogták magukat. Pedig én benne lettem volna.
Így aztán hamarabb oda értünk, és gyors karszalag után, már bent is voltunk. Pár kör után, már gátlástalanul táncoltam Liz-zel, a tömegben, míg a srácok is találtak maguknak egy-egy lányt. Csak szegény Tommy ült egymagába az asztalnál.
- Megnézem! - kiabáltam túl a zenét Liz-nek, mire Ő csak bólintott, majd határozott mozdulattal elhajtotta a szőke lányt Haz elől, és Ő kezdett vele táncolni. Ezen csak nevettem, de látszólag Hazza le se szarta. Talán kicsit bánta, hogy Liz elűzte az aznap esti kiszemeltjét, de nem látta rajta, hogy különösebben aggasztaná a dolog.
Így aztán én nyugodt szívvel indultam el az egymagába iszogató Tommy felé. Tudtam, neki otthon ott van Kim, így aztán nem nagyon akar táncolni más lánnyal. Hát ennyi a hátránya, ha a szerelmed nélkül mész el egy buliba.
- Csak próbáld meg élvezni kicsit Haver! - ültem le vele szembe, és én is kértem magamnak egy italt.
- Elárulnád, hogyan? - kérdezte morcosan.
Nekem azonnal eszembe jutott a megoldás, pedig már ittam jópár pohárkával. Tudtam, hol lehetne a legjobb a buli, hova kéne menni, de akkor Tommy-nak a hely tudta nélkül kell beleegyeznie, ami szerintem sima ügy lesz tekintve, hányadik italát issza éppen.
- Oké. Akkor elviszünk egy király helyre, de csak, ha megígéred, hogy bejössz velünk.
Szerintem ennyiből már leeshetett volna neki, hogy én a Kenyérgyárra gondolok. Talán le is esett, de ennek ellenére beleegyezett, aminek nagyon megörültem.
Összeszedtük a többieket, bár Niall vonakodva ugyan, de magára hagyott egy kivágott ruhába bújt, vörös lányt. Elindultunk visszafele az utcán, és sokat nevettünk, az alkoholtól mindenki felszabadult, még Tommy is. Végül megérkeztünk a Kenyérgyárhoz, ahol a srácok persze egyből bemásztak. Liz kuncogva hagyott ott, amit őszintén nem nagyon értettem, majd Tommy kezdtem tolni a drótkerítésen lévő lyuk felé. Úgy tűnik, mégsem volt még annyira részeg, mint hittem, mert kibújt tolásomból, és idegesen tekintett a többiek után, akiket elnyelt a betonfal, mikor az ablakhoz értek. 
- Jaj, Tommy gyerünk már! Király lesz, meglátod! - bíztattam türelmetlenül.
- Louis, ez betörés! - aggodalmaskodott.
- Akkor lenne betörés, ha ez a telek használatban lenne, de a kutya se jár ide. Bent király hely van, gyere! - toltam ismét. Ő nem csinált semmit, csak lecövekelt, és idegesen méregette a nagy épületet előttünk. Gondterhelten sóhajtottam. - Tommy, ne csináld már! Nem lesz gáz.
Ő is csak sóhajtott, majd bemászott a résen. Én is követtem, és mikor bent tehetetlenül lecövekelt, elkaptam a karját, és futni kezdtem az ablak felé. Már eltakart minket a betonfal, mikor az ablakhoz értünk, így nyugodtabban böktem a "bejárat" irányába jelezve, másszon be.
- Bent kicsit sötét lesz először, de ne zavarjon. - nevettem rá halkan.
Ő csak félénken bólintott, majd bemászott. Ahogy eltűnt az ablakban, és én is követtem. Bent megint nem láttam semmit, de én már tudtam, mi jön. A srácok elhúzták a fekete kartont az ablakoknál, majd felkapcsolódott a falon az égősor. Tommy elképedve nézett körbe a berendezett helyiség láttán.
- Én mondtam, hogy megéri bejönni. - nevettem rá, majd levágtam magam a szokott babzsákomba. Mind letelepedtünk, így Tommy is helyet foglalt a kanapén. Liz ismét felpattant az asztalra tőlem nem messze, Zayn pedig mellette állt a falnak dőlve. Ez már megszokott volt, de engem nem zavart, bár jobban szerettem, mikor az ölembe vágja le magát. Végül Liz-ből kibukott a hangos nevetés, mire mind kérdőn néztünk rá. Közben Haz osztott sört mindenkinek.
- Nektek nem ismerős kicsit ez a helyzet. Ugyanezt csináltuk Lou-val is, aztán nézzétek meg, most pedig Ő vezeti be az embereket a bűnbe. Milyen rossz Baglyocskám lett. - nevetett rám Liz.
Be kell vallanom, tényleg ugyanazt csináltam most Tommy-val, mint annak idején Ők velem. Mindenki elkezdett nevetni, talán Tommy fogta magát vissza. Tényleg nagyon ironikus volt. Zayn ismét rágyújtott egy cigire, és már majdnem a felét elszívta. A nagy nevetés után, Liz kivette a kezéből, és már emelte is a szájához. Gyorsan kapcsoltam, és rászóltam.
- Liz, cigi!
Éppen a szája előtt megállította a kis káros dolgot, majd kicsit gondolkozott. Mérgesen, pufogva nyomta vissza Zayn kezébe a cigit, és a mellkasa előtt összefonta karjait sértődöttséget színlelve. Megbeszéltük, hogy le szokik a cigiről, bár nem szív olyan sokat. Elmondta, hogy azért szív bele mindig Zayn-ébe, mert nem tud egy egészet egyedül elszívni, különben fáj tőle a torka. Így csak lop egy-egy slukkot. Én segítek neki leállni, és az ösztönzésre a lehető legjobb módszert választottam. Nem kap csókot, ha cigizett. Ki nem állhatom az ízét. Így aztán együtt le fog szokni róla.
Láttam a srácokon, hogy nehéz nekik visszatartani a nevetést, de még tudják magukat türtőztetni. Végül először Haz-ból csúszott ki egy beszólás.
- Még a végén jó kislány leszel. - kuncogott halkan Haz.
- És pink Vans-ot fogsz hordani. - egészítette ki Niall.
Megint ez a cipő. Én ismét lenéztem a cipőmre. Hiányoltam a kedvenc Vans-om, de mostanában inkább egy fekete Convers-et hordtam. Eddig fel sem tűnt, hogy ennek a váltásnak van jelentősége. A következő mi lesz?! Doc Martens?! Erről eszemben jutott, hogy még mindig nem adtam vissza a beszólásom Niall-nek.
- Jól van, le lehet akadni. - mérgelődött Liz, majd leugrott az asztalról sörrel a kezében.
Egyenesen hozzám jött, és az ölembe telepedett. Átkarolta a nyakam, én pedig a dereka köré fontam karjaim.
- Nem is olyan rossz ez a hely, ugye? - szögezte kérdését Tommy-nak Niall.
Ő csak elmosolyodott, és körbenézett a helyiségben. Bólintott egyet jelezve, jól érzi magát itt. Elégedetten sóhajtott, és meghúzta a sörét. Pontosan tudtam, mit érez. Ugyanazt érzi, mint én, mikor először jártam itt. Hazaértem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Music Note 4