23. fejezet. ~Wrong perfection.

Sziasztok!

Mivel már mindjárt vége van a történetnek, így kezdenek helyrejönni benne a dolgok. Vége a Karácsonynak, remélem, mindenkinek jól teltek az ünnepek. Pihenjetek sokat a két ünnep között, hogy aztán legyen energiátok végigbulizni a Szilvesztert. Én már alig várom, minden évbe király bulik szoktak lenni, csak talán a felére nem emlékszem.

Jó olvasást, remélem, elnyeri a tetszéseteket.

                                                                                                                      xoxo    Zsoo

23. fejezet.

Liz megmutatta a hatalmas házat Tommy-nak, amíg én elmentem lezuhanyozni a szerelmem szobájából nyíló fürdőbe. A srác kapott egy vendégszobát szintén saját fürdővel, és kijelentette, hogy elmegy lefeküdni. Látszott rajta, hogy még mindig nincs magánál teljesen. Biztos lappangott még egy kis kábító oldalt, ami gondolom, kijön egy kiadós alvástól. Írtam Anyának egy SMS-t, hogy ma itt alszunk, ne ijedjen meg.

Végigmértem magam tusolás után a fürdőszobában. Nem voltam elragadtatva a látványtól. A hasamon kék-zöld foltok éktelenkedtek, melyek tapintása kellemetlen volt, már nem fájt annyira. Megtapogattam a lengőbordáim, melyek szerencsére épségben voltak, nem éreztem még csak megrepedve sem őket. Szerencsém volt.

Nem akartam, hogy Liz is meglássa a foltokat, így gyorsan felkaptam még a fürdőszobában a pólóm, amibe terveztem az alvást, és úgy mentem ki boxerben. Liz már az ágyban feküdt és nyomkodta a telefonját. Mikor meglátott, oldalra tette a kis készüléket, én pedig bebújtam mellé a takaró alá. Lekapcsoltuk az éjjeli lámpát, és hozzám bújt. Védelmezőn átkaroltam a hátát, miközben arcát a nyakamba temette. Oldalt feküdtünk mindketten egymás felé, így lábainkat egymásba fontuk. Éreztem rajta, hogy nagyon zaklatott még mindig.

Mocorogni kezdett, és kihúzta egyik kezét maga alól, ami így kis ideig neki nyomódott a hasamnak. Fájdalmasan felszisszentem, és kicsit hátrébb csúsztam. Lepetten nézett rám, majd sóhajtott egyet.

- Sajnálom. - mondta halkan, majd ismét hozzám bújt ezúttal már óvatosabban.

Nyomtam egy puszit a fejére, és lehunytam a szemem. Már biztonságban voltunk, ennek vége.

***

Sietősen mentünk be a házunkba reggel, nem volt kedvem összeakadni így Anyával. De tudtam, nem kerülhetem örökké. Tommy felment, hogy még visszadől kicsit aludni. Nem tudom, mikor múlik el ennek a kábító cuccnak a hatása, de egyfolytában álmos. Bárhol képes lenne elaludni. Lementem a konyhába Anyához. Úgy gondoltam inkább előbb, mint utóbb. Éppen lent itta a kávéját.

- Szia Anya. - köszöntem neki, és kivettem a hűtőből a narancslevet.

- Jó reggelt. - mosolyodott el halványan.

Töltöttem magamnak juice-t, majd visszatettem az üveget a hűtőbe. Lassan belekortyoltam, de kicsit megcsípte a szám, amitől gyorsan lenyeltem, és megtöröltem a sebet ajkam szélén. Anya zavartan nézett rám, és érdeklődve jött közelebb. Hiába vesztünk össze nemrégen, Ő akkor is csak az Anyám marad. Próbáltam elfordítani a fejem, hogy ne lássa felrepedt ajkam, de Ő csak figyelt. Sóhajtva fordítottam felé a fejem. Szemei ijedten kerekedtek ki a seb láttán, mire én csak megforgattam a szemem.

- Mi történt veled, Louis? - kérdezte aggódva.

- Semmi. Anya nem lényeg, tényleg. - rántottam meg a vállam, és leültem a konyhasziget egyik székére.

Láttam, ahogy Anya még ott áll, és gondolkozik valamin. Furcsálltam ezt, aztán vett egy mély levegőt, és komolyan hozzám jött.

- Louis, én tudom, hogy sok mindent elvártunk tőled, és nem akartam, hogy ezért rosszul érezd magad, de tudnod kell, hogy ma már csak úgy boldogulhatsz el, ha tanulsz és neves egyetemeket végzel. Nem akarok neked rosszat, én csak azt szeretném, ha ismét úgy beszélgetnénk, mint Doncaster-ben. Ha ismét megbeszélnéd velem a napod, és a gondjaidat. Nem foglak visszatartani az élettől, csupán annyit kérek mellette, hogy tanulj és beszélgess velem őszintén. - mondta halkan, lehajtott fejjel a konyhaszigetnek támaszkodva.

Lepetten néztem rá, és a szívem egy kéz markolta meg. Tényleg alig beszélgettem Anyával, amióta ide költöztünk. Talán mert kicsit nehezteltem rá eleinte, aztán meg ott voltak nekem a többiek. Láttam, hogy neki ez mennyire rosszul esett, és ez nekem is fájt.

- Anya...én... - nem bírtam kinyögni, amit akartam, csak hebegtem össze-vissza.

El akarta mondani neki mindent az elejétől a végéig. És itt lett volna rá a tökéletes alkalom. Élnem kellett vele, hisz talán soha nem fog még egy ilyen lehetőség adódni. Sóhajtva néztem fel rá, így összeakadt a tekintetünk.

- Elmesélem. Elmesélek mindent. - mondtam határozottan, mire elmosolyodott. - De meg kell ígérned, hogy nem avatkozol bele a dolgaimba. - ezt hallva kicsit meghökkent, majd bólintott. Innentől nem mertem ránézni, inkább a márványpultra szegeztem a tekintetem. - Szeretem Liz-t. Még soha nem éreztem ezt. Ő olyan más, mint az eddigi elit barátnőim. Mellette élek. Mikor szobafogságra ítéltél, Liz bemászott az ablakomon, és itt maradt este. Akkor berontott Lottie, és véletlen megtudtam, hogy belezúgott valami Gevin-be. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, még bíztattam is, de mikor kiment, én pedig Liz után mentem a fürdőszobába, ahol elbújt, sírva találtam rá. Soha nem sír, nagyon erős. Az a srác régen bántotta. Ő volt a legelső barátja, és pár hónap után rendszeresen megalázta és megütötte. A srácok mentették meg. Ezért óvtam Lottie-t, és mikor hívtál, hogy eltűnt, Haz elmondta Gevin buliját. Tudtuk, hogy ott lesz. Elmentünk utána, de ott ez kikerekedett egy szócsatává, és Gevin megfenyegetett engem meg Liz-t, hogy bajunk eshet. Azt hittem, csak a szája nagy, így tűrtem, hogy Lottie megharagszik rám jogtalanul. Aztán megjött Tommy, és tegnap este eltűnt. Felhívtam, de a mobilját Gevin vette fel, és elhívott a parkba a régi körhintához. Elkábította Tommy-t, és odarángatott engem egyedül. Lefogott két haverja, Ő pedig elkezdett ütni, de tűrtem, mert akkor elengedi Tommy-t, aki ebből semmit nem érzékelt. Azt hittem, senki nem követ, de egyszer Liz rohant elő. Őt is megütötte egyszer, de megvédtem. Utólag derült ki, hogy Liz írt egy SMS-t a srácoknak, mielőtt odarohant. Így hamar előjöttek, és onnan már Gevin berezelt. Tommy-t kábultam eltámogattuk Liz-hez, ahol tovább szunyált, és engem is elláttak. Vége van. Gevin többé nem jön a közelünkbe, végleg nyertünk. Már nem fenyeget többé. - meséltem gyorsan.

Vártam valamilyen válaszra, de nem kaptam. Féltem, hogy Anya mit fog szólni ehhez, hisz csak egy beteg köcsögről van szó. Felnéztem rá, és könnyes tekintetével találkoztam. A szemöldököm belső részét felhúztam, így a homlokom szomorú és aggodalmas ráncba szaladt. Nem akartam így látni Anyát, de tudtam, ez lesz, ha elmesélek neki mindent. De Ő akarta.

- Louis...ez...büszke vagyok rád, de... - hebegte halkan, viszont valami félbeszakította.

Hosszan mögém bámult, amit nem értettem. Lassan fordultam hátra az ajtó irányába. Lottie állt ott tejesen lefagyva. Te jó ég, remélem, nem hallotta, amit beszéltünk.

- Komolyan Ő vert meg? Gevin megütötte Lisa-t? - kérdezte halkan, ledöbbenve.

Csak aprót bólintottam válaszul. Rosszul éreztem magam, hogy mindent hallott, és most már mindenről tud, de lehet jobb ez így. Remélem, Liz sem haragszik meg rám, amiért elmondtam.

- Sajnálom. - mondta halkan, és gyorsan megölelt.

Lepetten kerekedett ki a szemem, de hamar megszorítottam a hátát, hogy érezze; nem haragszom. Nyakamba fúrta fejét, amitől muszáj volt mosolyognom, bár ez kicsit fájt a számon lévő seb miatt. Soha nem hittem volna, hogy Lottie képes lesz ismét így kezelni engem. Azt hittem, örökké haragudni fog rám Gevin miatt. De végre sikerült felnyitni a szemét, bár nem szándékosan. Féltem, hogy most el fogja mondani, ami Liz-zel történt, de bíztam benne. És jelen pillanatban sokkal jobban örültem annak, hogy visszakaptam a húgom.

Kinyújtottam a kezem Anya felé, aki vette a célzást, és Ő is odabújt hozzám. Ismét együtt volt a család, ami boldogsággal töltött el. Ennél szebb dolog nem is történhetett volna velem egy ilyen borzalmas éjszaka után. Visszakapta a családom. Talán...a végén még otthonnak fogom hívni ezt a helyet.

***

Ma megy el Tommy. Sajnáltam, hogy itt hagy ismét. Azt akartam, hogy maradjon, de persze addig, míg vége nem lesz a giminek, tartósabban nem maradhat. Így aztán fájdalommal mentünk ki a reptérre Anyáékkal. Lottie mellettem jött, én pedig átkaroltam a vállát. Jó volt ismét tudni, hogy velem van, és a Húgom. Még volt egy kis időnk a gép indulásáig.

Leadtuk a csomagokat, amit átvilágítottak, de szerencsére semmit nem találtak. Mit is találtak volna?! Tommy soha nem csinálna semmi törvénytelent. Az első rendbontása az volt, mikor bemászott velünk a Kenyérgyárba.

Leültünk a székekhez és vártunk. Közben persze beszélgettünk, nem akartam hazaengedni. Most olyan vészesen gyorsan telt az idő, mint még talán soha. Nem akartam, hogy felszálljon a gép.

- Ne mozdulj, vagy lelőlek! - hallottuk meg magunk mögül a mély dörmögős hangot egész halkan.

Tommy lepetten húzta ki magát, én pedig hátranéztem. Anya ijedten kapkodta a fejét, míg Apa és Lottie velünk szembe már nevetett. Én is csatlakoztam, mikor megláttam, kik közelednek. Persze, hogy a srácok voltak...na, meg Liz. Eljöttek Ők is elköszönni. Ez rendes tőlük. Hozták a szokott formájukat.

- Túl sok filmet nézel! - nevetett Haz Tommy-ra, aki a mellkasához kapva próbált megnyugodni.

- Csodálkozol, hogy már komolyan veszem? - vágott vissza Tommy nevetve.

Megértettem. Elég volt belegondolni, min mentünk keresztül pár napja, már görcsbe rándult a gyomrom. Anya csak megcsóválta a fejét, míg a családom többi tagja nevetett. Anya szerintem elmondta Apának, mi történt velünk, de megígértette vele, nem veri nagy dobra, hisz azóta sem került szóba az az este.

- Mit kerestek itt? - kérdezte Tommy ledöbbenve, mikor végigmért a hiánytalan társaságon.

- Akármilyen hihetetlen, el akartunk búcsúzni. - mosolygott Niall.

Liz idő közben már hozzám jött, én egy gyors csókkal üdvözöltem. Mikor felnéztem, Apa nagyon vigyorgott rám. Tudom, hogy nem jogos Apánk hívni, hisz nem Ő a vérszerinti Apám, de nekem akkor is örökre Ő marad az igazi.

Tommy szeme kicsit meglágyult, ahogy felismerte a barátokat a srácok személyében. Befogadták Őt is maguk közé, ahogy engem. Ettől én is nagyon boldog lettem, hisz nekem fontosak voltak mindannyian. Megkönnyebbültem, hogy egybe tartozunk mostantól.

Sajnos már nem maradhattunk együtt sokáig, mivel indult a gép, amit a bemondó hangosan jelzett. Tommy szomorkásan megölelt mindenkit. Engem a végére hagyott, és jól megszorongattuk egymást.

- Miért nem tudsz maradni még egy kicsit? - nevettem a nyakába szomorkásan.

- Jövök még, ne aggódj. Vannak még meglepetések a tarsolyomban. - motyogta, miközben jól megszorongatott.

Ez meglepett, de nem kételkedtem, tudtam, hogy Tommy tervez még valamit. Ismertem ezt a hangsúlyt, csak azt nem tudtam, mit talált ki. De nem faggatóztam, tudtam, ha kivárom, még nagyobb meglepetés lesz.

Sajnos eltűnt a kapuban, de még utoljára visszaintett, ami szerintem csak nekem szólt. Szomorkás mosollyal az arcomon távoztam a többiekkel, Liz-zel az oldalamon. De kívül, a nagy fotocellás ajtó előtt Apa megállított minket. Komolyan végigmérte a díszes baráti társaságom, majd Liz-t is.

- Gyerekek, gyertek el vacsorára. 7 óra? - kérdezte Apa, mire nekem és Anyának is kikerekedett a szeme.

A srácok teljesen lefagytak, és csak lehajtott fejjel vizslatták a földet. Tudtam, hogy ez kínos nekik, hisz most komolyan a családom akar velük beszélgetni?! Na, ne!

- Igazán nem szeretnénk zavarni. - mondta Liam komolyan.

Ki más, mint Ő menti meg ismét a helyzetet?! Elmosolyodtam, és kicsit hálás is voltam.

- Jó rendben. Megértem, hogy ez kínos. Majd legközelebb, rendben? - kérdezte Apa kedvesen.

A srácok rábólintottak, Liz pedig halkan kuncogott mellettem, hogy csak én halljam. Liam ismét elrendezte a problémát...szerencsére. Nem tudom, mennyire akadtam volna ki, ha a barátainak és a szerelmemnek együtt kéne vacsoráznia a családommal.