3. fejezet. - Whatchu doin'? ~TMTTOS.

Sziasztok!

Örülök, hogy ennyire elnyerte a tetszéseteket ez a történet, hálás vagyok a sok bíztatásért, miszerint folytassam. Hát, megteszem. Ebben a részben kis ízelítőt kaptok, de vajon ezzel minden megoldódik egyből? Sajnálom, ha elírásokat találtok benne, de nem néztem át, mivel pénteken megérkezett a megrendelt This is us! DVD-m, és megnéztem jó párszor azóta, illetve ajándékokat is kellett vennem, csomagolnom, sütiket sütni valamint fát díszíteni. Ennek ellenére próbáltam haladni minden történetemmel, ahogy ezzel is, de még mindig nincs befejezve a laptopomon. Szóval következő vasárnap kiderül, mi fog kisülni Zayn kis akciójából.

Karácsonykor is számíthattok rám, ugyanúgy készülök részekkel, történetekkel. Ennek ellenére elmondanám már most is, hogy Kellemes Ünnepeket kívánok mindenkinek. Na, meg persze jó olvasást. 

                                                                                                          xoxo    Zsoo

Vidáman lépkedtem fel a már megszokott lépcsőkön, ahogy minden szombaton. Már törzsvendégeknek számítottunk, nem volt mit tenni. Nevetve indultunk meg a megszokott asztalunkhoz, és egyből egy bevezető körrel kezdtünk, amitől mindannyiunknak megjött a kedve. Vagyis, még ha ennyitől nem is, akkor a második és a harmadik pohártól egészen biztosan. Harry és Louis azonnal táncolni kezdtek, és csupán inni álltak meg. Aranyosak voltak, mikor összhangban mozogtak a ritmusra. Látszott, mennyire szeretik egymást. Csak reménykedtem benne, hogy most nem fognak addig fajulni a dolgok, hogy ismét itt essenek egymásnak. Ettől ismét felrémlett Harry tökéletes mélytorkozása. Ez az információ már soha nem fog szabadulni az elmémből.

Liam egy barna lányt talált magának, akivel szívesen táncolt, míg én egy fekete, rövidebb hajú csajt szúrtam ki magamnak csinos ruhában. Megtudtam, hogy a neve Lindsey, és vele kezdtem táncolni. Meg akartam csókolni a lányt, hogy legyen legalább egy jó estém, de elhúzódott.

- Niall, nekem barátom van. - jelentette ki határozottan.

A szemöldököm lepetten húzta fel. Akkor meg minek ment bele eddig a játékomba? Ez is csak azt bizonyítja, hogy eleget ivott már. Egy Rendben-nel otthagytam, és a pult felé indultam az italomért...nem mintha eleve nem lett volna már elég híg a vérem.

- Niall! - hallottam meg egy ismerős hangot magam mögül.

Megtorpantam, és hátra fordultam. Harry és Louis közeledett felém igencsak vigyorogva.

- Mi lelépünk. - jelentette ki Harry.

Éppen kérdezni akartam, hogy miért, de Lou elkezdte csókolgatni a nyakát, amitől megremegett, és vágyakozva beharapta alsó ajkát. Úgy döntöttem, mégsem vagyok kíváncsi annyira az okukra, nem mintha nem lenne elég egyértelmű.

- Oké, védekezzetek! - nevettem rájuk, mire válasz nélkül indultak meg a kijárat fele.

Hihetetlen, ezek mennyire imádnak szeretkezni. Szerintem, ha tehetnék, be sem jönnének suliba, de végtére is aranyosak együtt. Csupán kicsit rossz érzés látni őket, mikor nekem nincs senkim. Vágytam egy barátnőre, egy emberre, aki szeret, de egyben tartottam is egy komolyabb kapcsolattól.

Tovább folytattam az utam a pult felé, ahol azonnal kaptam is a szokott italomból, lehörpintettem, és a táncolók felé fordultam, egy lányt keresve, aki talán megadja magát nekem. Az idő már jócskán éjfél után járt, így a testek igencsak részegen vonaglottak a szórakozóhelyen. Nem volt friss levegő, de ez soha sem zavart igazán.

- Niall. - kérdőn fordultam Liam hangjának irányába, és meg is láttam tőlem jobbra Őt egy lánnyal közeledni felém.

- Én megyek, ha nem gáz. - mosolygott jelentőségteljesen a lányra.

Csak megforgattam a szemem, és egy mosollyal bólintottam, ezt látva. Liam mindig sikeresen felszed egy tuti csajt, csak tudnám, hogy csinálja. Talán a kerekded arca olyan észveszejtő? Vagy a tökéletesen kidolgozott felsőteste? Ha így jobban belegondolok, Liam a csajok bálványa lehetne, szóval nincs min meglepődni.

Egy sóhajjal húztam le még egy italt, majd úgy döntöttem, nekem itt véget ért az este. Egyedül indultam meg kifele, se a srácok nem maradtak itt velem, se egy csajt nem szedtem fel. Szerencsétlen vagyok, az egyszer biztos. Hogyan létezik, hogy nekem semmi sem jön össze? Pedig ír lennék, a szerencsémről híres.

Összehúztam pulcsim cipzárját, hiába volt ebben a városkában mindig jó idő, azért hajnal fele már igencsak le tud hűlni a levegő. Felhúzott vállakkal, sietős lépekkel indultam meg a kihalt utcákon hazafele. A srácok elég horrorfilmet nézettek velem, hogy tudjam, mikor kell jönnie a gyilkosnak, és most határozottan ezt éreztem. Már csak a vérfagyasztó zene hiányzott. Idegesen pillantottam körbe az utcában, de egy lelket nem láttam sehol sem. Az egyik lámpa villódzni kezdett, amitől idegesen gyorsult fel szívverésem, és gyomrom is görcsbe rándult.

Úgy döntöttem, lerövidítem az utat, hogy mihamarabb hazaérjek, így átvágtam a parkon. Idegesen pillantottam a fák sűrűjébe mellettem, és egyre inkább bemeséltem magamnak, hogy van ott valami. Minden egyes suhogásra, melyet a szél keltett a fák ágai között, idegesen ugrottam meg. Egy bagoly kezdett huhogni a fülembe, így a gyomromból a görcs a torkomba ugrott. Eleve nem voltam józan, így bárkinek könnyű préda lehettem, de próbáltam a lehető legjobban elrejteni véremben keringő hatalmas alkoholmennyiséget.

Előrébb egy padon három fiatal srácot pillantottam meg. Ők külön bulit szerveztek maguknak a parkban. Már kettő üres vodkás üveg hevert a pad mellett, és kicsit sem fogták vissza a hangerőt. Próbáltam a lehető leggyorsabban elmenni mellettük, hogy véletlen se figyeljenek fel rám, de amilyen szerencsétlen vagyok ez nem jött össze.

- Hé, Szöszi! Van cigid? - szól oda nekem az egyik.

Összerezzentem, de nem álltam meg, és nem is feleltem. Haladtam tovább előre, mintha meg sem hallottam volna.

- Hozzád beszéltem, Öcsi! Süket vagy? - kérdezte bunkón a srác mögülem.

Jöttek utánam, és ettől a gyomrom görcsbe rándult.

- Ennek tuti, van cigije, csak nem ad. Kis köcsög! - mondta az egyik mögöttem gondolom, a haverjának.

Összerándultam, és gyorsabbra kapcsoltam. Tényleg nem volt cigim, soha életemben nem próbáltam ki, és nem is akartam. De ezek nem akadtak le rólam, és tudtam, ha hozzájuk szólok, csak rontok a helyzeten. Egyenesen előre szegeztem a tekintetem, és sietős léptekkel haladtam a járdán.

Egy kezet éreztem meg a vállamon, melytől idegesen ugrott össze gyomrom, szívem kihagyott pár ütemet. Erősen rántott vissza a kéz gazdája, így elvesztettem az egyensúlyom, de szerencsére éppen nem estem el. Egy mérges szempárral találtam szembe magam, így egyből el is kaptam a tekintetem róla, bár talán az volt a lehető legrosszabb dolog, amit tehettem, hogy így gyengének tűntem...de hisz az is vagyok. Szánalmas.

- Hagyd Őt, Eric! - hallottam meg egy hangot oldalról, így oda kaptam a fejem, ahogy mind a három srác.

Zayn állt tőlünk nem messze, kezeit mellkasa előtt összefonta, ábrázata nem tűrt ellentmondást.

- Mert mi lesz, Malik? Ez a pöcs megérdemli, hogy kapjon párat. Beszállsz? - rántotta meg a felkarom erőszakosan, amitől felé kényszerültem mozdulni.

Elégedett vigyor égett az arcán, amibe beleremegtem. Zayn közelebb jött hozzám, szája mosolyra görbült. Éreztem, hogy most végem lesz, ha nem kerülök kórházba, akkor is sérülésekkel fogok hazajutni. Gyomrom remegett, szívem száguldott, de esélyem sem volt ellenük.

- Nem! Nem mondom még egyszer, hagyjátok Őt békén! Jó srác, ismerem! Gyerünk, tűnés innen! - ropogtatta meg a kezét figyelmeztetően Zayn, mire lepetten kaptam rá a tekintetem.

Ennek a bizonyos Eric-nek a száját csupán egy gúnyos "chh" hagyta el, majd kigáncsolt, így pillanatok alatt a földön találtam magam. Ijedten néztem fel rájuk, de szerencsére odébb álltak. Meglepett, hogy Zayn-nek ekkora hatalma van már is, mikor két hete van itt csupán.

Hozzám jött, és lenyújtotta a kezét. Zavartan néztem rá ezt látva, majd elfogadtam, így felhúzott a földről. Leporoltam magam, és félve pillantottam fel Zayn-re.

- K-kösz. - hebegtem zavartan.

Nem értettem, mi oka volt megvédeni, mikor az utcán is az arcomba fújta a füstöt, aztán jót nevetett rajtam. Egy mosollyal bólintott, majd komolyan szétnézett.

- Hazakísérlek. Nem kéne egyedül mászkálnod a parkban ilyenkor. Tele van arrogáns seggfejekkel. - csóválta meg a fejét, és elindult velem tovább abba az irányba, amerre tartottam.

Lepetten néztem rá. Komolyan haza akar kísérni, mert fontos neki a testi épségem? Ez valóban ugyanaz a Zayn? Talán beteg? Vagy van egy ikertestvére?

- Akkor Te miért vagy itt? - kérdeztem halkan.

Csak szélesen elmosolyodott, és hanyag lépteit figyelte zsebre dugott kézzel. Olyan más volt, mint eddig, mit történt vele?

- Mert ez egy jó hely. - rántotta meg a vállát egyszerűen, és egy mosolyt eresztett meg felém.

- Mire? - hebegtem óvatosan, félve, hogy talán nem óhajt erről beszélni.

- A nyugalomra. Van az erődben egy király hely. Olyan zavartalan...bár már kicsit tele van cigicsikekkel. - nevette el magát a végére.

Lepetten ráncoltam össze homlokom, nem tudtam kiigazodni ezen a srácon. Mintha egy teljesen már egyéniség állna előttem, mint aki eddig terrorizált a suliban...és a sulin kívül. De lehet, csak én ismertem félre.

Elfordultam balra a parkból kiérve, tudtam, hogy innen már csak pár ház, és otthon vagyok. Zayn zsebre dugott kezekkel jött mellettem meglepően barátságos mosollyal az arcán. Nem mertem megkérdezni, miért mentett meg, mégis hálás voltam neki érte. Olyan szürreális volt az egész. Mintha nem is Zayn Malik jönne mellettem, csupán egy nagyon hasonló srác. De az az Eric is Malik-nak szólította, szóval nem lehetnének kétségeim.

Végül megálltam a házunk előtt, így Zayn is megtorpant.

- Megjöttünk. - mondtam egészen halkan, mintha nem lenne egyértelmű, hogy azért álltunk meg. - Köszönök mindent. - hebegtem pirult arccal, mintha csak egy randiról hozott volna haza. Miféle badarságok járnak a fejembe, nemde?

- Semmiség. - rántotta meg a vállát.

Én csak bólintottam, és egy halovány, tűnő mosolyt erőltetve arcomra, hisz még mindig megrémített kicsit. Meg akartam fordulni, hogy bemegyek a házba, de kezeit csuklómra fonódva megakadályoztak ebben. Az utca kihalt volt, én pedig a menekülési útvonalakat vettem számba, miközben halálra vált arccal fordultam felé. Arra gondoltam, talán azért mentett meg, hogy most Ő verjen szét, de csak nem tenne ilyet...ugye nem?

Játékos vigyorával találtam szembe magam, mely némiképp megnyugtatott. Kíváncsian néztem barna, melegséget tükröző íriszeibe, melyek még a sötétben is lágyan csillogtak.

Az események pillanatok alatt történetek, alig tudtam felfogni. Hirtelen csókolt meg, mintha villámcsapás ért volna. Egyik kezével arcom fogta szorosan, míg a másikkal a csuklóm, így nem tudtam ellenkezni ellene, de úgy lefagytam, hogy hirtelen nem is akartam. Erőszakosan nyomta ajakaimat, melyet kénytelen voltam tűrni, tekintve kezét arcomon. Arra gondoltam, hogy ez nem lehet Zayn...de mégis Ő volt az, és ezt tette velem. Szemhéjam megrebbent, mikor engedtem neki akaratomon kívül. Az agyam vadul tiltakozott, de nem volt elég irányítása testem felett. Előrébb hajoltam saját akaratomból, és viszonoztam csókját, így nyelvünk is sikeresen bevontuk a játékba. Elégedetten elmosolyodott, mikor ezt érezte, és elengedte arcom, míg másik kezét, mellyel enyémet fogta megindította felfelé. Mancsom nyaka köré helyezte, ezzel megmutatva, mit kell tennem. Ez kínosan érintett, de legalább segített. Majd mindkét kezét csípőmre csúsztatta, és akaratosan húzott közelebb magához. Sietősen csókolt, melynek tempóját sikeresen felvettem, és furcsa érzés kerített hatalmába. Igazából már meg sem lepődtem magamon, hogy élvezem egy férfi csókját, hisz nap, mint nap látom Harry-t és Lou-t smárolni, és mivel meglehetősen aranyosnak tartottam őket, gondoltam, hogy velem sincs teljesen rendben minden identitás terén.  De Zayn tette teljesen meglepett. Soha nem néztem volna ki belőle, de élveztem csókját. Kezeit levezette a farzsebemre, és beletúrt, de nem tudtam figyelni tettére. Minden esetre meglepett, hogy nem markolt fenekembe, pedig azt hittem, arra készül. Ajkait levezette nyakamra, és erőteljesen szívni kezdte, mely egy nyögést váltott ki belőlem. Most jöttem csupán rá, hogy egy kézzel tart engem, míg a másikkal a hátam mögött ügyködik valamit, de nem volt kedvem kimozdulni érintése alól. Élveztem, ahogy szívja nyakam, beindított. Lány ilyen érzelmek kiváltására nem képes. Végül elengedett, és éreztem, ahogy kezei ismét a farzsebembe csúsznak, de ezúttal ott is hagynak egy nehéz súlyt...vagy inkább visszahelyeznek.

Lepetten néztem a szemébe, melyek játékosan csillogtak rám, mégis dominánsan.

- Jó éjt, Baby, álmodj velem! - kacsintott rám, majd egy lágyabb csókkal ajkaimon hátat fordított, és elsétált.

Meg sem várta válaszom, csak úgy lelépett, mintha az imént nem életem legjobb csókját kaptam volna tőle. Én lepetten néztem utána, teljesen összezavart. Görnyedt fekete alakja egyre inkább távolodott, míg teljesen el nem veszett a sötétségbe. Nem akartam, hogy csak így elsétáljon, de Ő már döntött, és talán pont azért tette, hogy rájöjjek, mennyire vágyom rá. Zayn ugyanis vonzott magához, hisz Ő volt az első férfi, aki csókot lopott tőlem, és ezt képtelen voltam figyelmen kívül hagyni. Ráadásul, ahogy csókolt...kiakasztóan tökéletesen csinált mindent. Arról nem is beszélve, hogy megmentett.

Megráztam a fejem, és bementem a házba. Nem akartam felverni Anyáékat, hisz még mindig velük éltem...bár már nem sokáig szerencsére. Már volt egy lakásom, de még nem költöztem be. Még ki kell festeni, és be kell bútorozni, ami rám vár, csupán nem tudom elszánni magam rá. El is határoztam magam, hogy holnap hozzá fogok, és elszabadulok szüleimtől. Nem akartam Őket tovább hallgatni esténként. Talán felhívom a srácokat, hogy segítsenek festeni...vagy talán egyedül csinálom, hogy legyen időm átgondolni a ma este történteket...hisz valljuk be, van min gondolkodnom.

A farzsebemhez nyúltam, hogy megnézzem, mit tett bele Zayn, de semmi nem találtam benne, csupán a telefonom. Egyből jött a felismerés, így kikaptam a készüléket, és feloldottam. A telefonszáma volt elmentve vele a neve is. A híváslistában pedig ezt a számot hívtam...vagyis csörgettem, tehát neki is megvan az én számom. Gondterhelt sóhajjal indultam el az emelt fele. Mi lesz ebből, Te jó ég?!