Oldalak

2013. december 29., vasárnap

4. fejezet. - I'm not your toy! ~TMTTOS


Sziasztok!
Megint későn hoztam, nincs mentségem, mikor előre meg van írva. Talán csak annyi, hogy szünet van, én pedig teljesen abba voltam, hogy szombat van, így felhívtam az egyik barátnőmet, hogy elmegyünk-e este bulizni. Ő meg elnevette magát: "Hogy Te idióta vasárnap van, egy haver sem lesz városba!". Ekkor esett le, hogy fel kéne tennem a rész, így 10 óra fele. Bocsánatot kérek, de remélem, kárpótollak titeket egy elég eseménydús résszel.
Jó olvasást!
                                                                                                                      xoxo    Zsoo


Álmosan keltem fel, koszosnak éreztem magam, és ez egyáltalán nem vall rám. Soha nem megyek el úgy aludni este, hogy nem zuhanyozok, de tegnap olyan álmos voltam, mikor bedőltem az ágyba, hogy képtelen voltam megmozdulni...pedig még csak 8 óra volt. Egész nap a lakásomon dolgoztam, és valljuk be, volt mit csinálnom vele. Először is lefóliáztam minden bútort, ami már ott volt, majd elkezdtem tervezgetni, hogy mi hol is kap helyet. Aztán este elmentem a festékboltba, és megvettem a megfelelő festékeket. A srácok felhívtak pont, mikor az egész közepében voltam, majd gyorsan le is tették, mikor megmondtam, mit csinálok. Talán azért mert nem akartak segíteni, inkább mentek focizni a parkba. Harry-nek és Liam-nek könnyű, Louis pedig ideje nagy részét nem szüleinél tölti, hanem párjánál, így már szinte együtt is élnek, de azért még nem teljesen. Ellenben Ő is keres magának lakást. A munka elterelte a figyelmem a szombat este történtekről...bár minden lehetséges módon próbált visszaszivárogni elmémben Zayn arca, de nem engedtem.
Viszont most az ugrott be először, hogy mi lesz, ha ma meglátom a suliban? Talán levegőnek fog nézni? Talán arra vár majd, hogy én lépjek? Ez kizárt tekintve, milyen domináns egyéniség. Biztosan nem fog rám várni. Még akkor is ezen gondolatok kavarogtak a fejemen, mikor beszálltam a srácokhoz a kocsiban.
- Mi a helyzet, Ni? Milyen lett a lakás? - kérdezte szinte azonnal Liam, mikor beszálltam mellé.
- Király. A nappali világosszürke lesz, már félig kész van. Fehér és fekete bútorokkal. - mosolyogtam rájuk elégedetten a profi tervezésemen, de Ők nyilván nem tudták úgy elképzelni ezt, mint én.
- Majd segítünk legközelebb. - felelte Louis huncut vigyorral, ebből tudtam, úgysem így lesz.
De nem is volt szükségem segítségre, egyedül akartam megcsinálni, hisz ez az én lakásom lesz. És ha minden hétvégén ráfordítok egy egész napot, akkor egész hamar beköltözhetek.
Feszengve szálltam ki a kocsiból, de ezt azt hiszem, sikerült palástolnom. Észrevétlenül végigvezettem tekintetem a tömegen a suli előtt, hisz most még volt bőven időnk az első óra előtt. De Zayn-t sehol nem láttam...talán jobb is így.
Elindultunk a srácokkal a szokott asztalunk fele, miután betettük a cuccunk a szekrényünkbe. A falnak támaszkodva Zayn-t láttam meg, és félelem rándított össze gyomrom. Tisztában voltam vele, már régen, hogy én képtelen leszek odamenni hozzá, és megbeszélni vele ezt, és most őszintén reménykedtem bene, hogy nem szúr ki...viszont egy részem reménykedett benne, hogy feltűnök neki. Ez kész agyrém!
A srácok nevetgéltek mellettem, de képtelen voltam rájuk figyelni. Arra koncentráltam, hogy ne essek el, vagy ne tegyek semmilyen kínos dolgot, miközben szigorúan kerültem Zayn alakját, mintha észre sem vettem volna, hogy ott áll.
- Niall! - hallotta meg magam mögött a halkabb, mégis határozott hangot.
Azonnal felismertem, így megtorpantam, és szorosan lehunytam a szemem. Gyomromból a görcs a torkomba ugrott, és hangosan dobogott szívem. Bár senki nem szólt a srácoknak, mégis Ők is megálltak, és kérdőn fordultak a hang irányába. Zavart tekintetüket köztem és Zayn között járatták, mikor kinyitottam a szemem. Mély levegőt vettem, és megfordultam, így Vele találtam szembe magam. Ma még tökéletesebb volt, mint szombat este, de arról a dologról a srácoknak fogalmuk sem volt. Bátortalan léptekkel indultam meg felé, míg éreztem magamon a kis csapatunk tekintetét. Elégedetten elmosolyodott, majd mikor hozzá értem egy határozott mozdulattal megfogta állam, és magához húzott egy csókra. Nem tűrt ellenkezést, ezt ujjainak erős szorításából is éreztem állkapcsomon. Erőteljesen csókolt, mégis élveztem, magam sem tudom, miért. Vonzott magához, hogy ilyen határozott, domináns és rossz. Hallottam már, hogy a lányoknak a rossz pasik jönnek be, dehogy a fiúknak is...
Elhajolt tőlem, és elégedett vigyort villantott, majd elengedte az állam, és határozottan megfogta a felkarom. Lepetten néztem le az erőszakos érintésre, majd vissza gonosz mosolyára.
- Ma lógni fogunk, Baby. - mosolygott rám elégedetten, mire nagyot nyeltem.
- Én... én ne... - akartam ellenkezni, de egyszerűen belém fojtotta a szót.
- Gyere, garantálom, hogy élvezni fogod. - vigyorgott, majd húzni kezdett maga után.
A fejemben kavarogtak a gondolatok, miközben kifele indult meg velem a kijárat fele.
- Niall! - hallottam meg a srácok kétségbeesett kiabálást.
Értetlenségük kivehető volt. Hátranéztem rájuk egy pillanatra, és elnéző pillantással illettem őket, aztán eltakart előlük a fal. Idegesen szívtam magamba a levegőt, még soha nem lógtam, de úgy tűnik, most fogok. Zayn határozottan húzott maga után karomnál fogva, míg egy sötét autóhoz nem érkeztünk. Kinyitotta nekem az anyósülést, és jobbnak láttam beszállni, mert ha nem teszem meg, talán belök, és elrabol. Ő is beszállt mellém a kocsiba, és elindult a sulitól lehető legmesszebb. Kétségbeesetten néztem a hatalmas épületet távolodni. Ezért még kapni fogok. Ha nem a srácoktól, akkor a szüleimtől a lógásért. Egy sóhajjal fordultam egyenesbe, és kinéztem a szélvédőn. Zayn elégedett mosollyal figyelte az utat. Biztonságosan vezetett, nem féltem mellette, nem úgy, mint Harry mellett. Meg merem kockáztatni, hogy még Lou-nál is jobban vezetett.
- Miért kell lógunk? - kérdeztem beletörődve sorsomba.
- Mert az élet izgalmas, és adrenalinnal telve kell eltelnie. - felelte széles vigyorral arcán.
Ezzel nem vitatkozhattam, de nem ez a fajta izgalom kell nekem. Előre féltem a srácok reakciójától. Kapni fogok, azt fogják hinni, hogy nem bízok bennük, és mást kerestem helyettük.
- És hova megyünk? - kérdeztem óvatosan.
- A parkba. - rántotta meg a vállát.
Csak megcsóváltam a fejem. Semmit sem értettem, de nem akarta többet kérdezni. Így is elég idegesítőnek találtam azt az elégedett vigyort az arcán, de egyen imádni valóan is hatott. Pár pillanat múlva megállt a park előtt, majd befele kezdett húzni a kezemnél fogva. Arrafele tartottunk némán, ahol engem mentett meg szombat este. Soha nem fogom elfelejteni, milyen volt, mikor akkor megláttam a sötétben. Olyan, mintha Superman érkezett volna meg. Ő volt az én hősöm akkor...és talán még most is...talán örökké az marad, csak kérdés, milyen érzelmek társulnak még e mellé.
Végül onnan nem messze, ahol akkor "összefutottunk" behúzott az erdőbe. Arra gondoltam, hogy most fog megölni, és élvezettel végignézni, ahogy vérbe forogva szenvedek. De ezeket gyorsan el is hessegettem, hisz fényes nappal van, és már többször is megcsókolt.
Aztán megállt egy nagyobb fánál egy apró rózsabokorban a tövénél. Ámulva figyeltem a rózsa vörös árnyalatát, ahogy egyik oldalról a fának dől. A nap lágy sugara cirógatta a zöld leveleket és a hegyes töviseket. A fa védelmezőn magasodott fölé, mégis hagyott neki elég helyet és fényt. Elmosolyodtam ezen a csodás helyen.
- Erről beszéltem szombaton. - hallottam meg magam mellett Zayn hangját, mire rá kaptam tekintetem.
Miért mutatta meg ezt nekem? Miért hozott el ide? Talán többet jelentenék neki, mint hittem.  Kezdtem elhinni, hogy komolyabb érzelmeket is fektethetek Zayn-be, talán Ő lesz az első férfi az életemben...talán lehetnénk olyan boldogok, mint Harry és Louis együtt.
Közelebb araszolt hozzám, kezeit derekamra csúsztattam, én pedig vártam, ami jönni fog. De a telefonom idegesítőn csörrent meg a farzsebemben, amitől összerezzentem. Zayn mérgesen sóhajtott, majd kivette a zsebemből a készüléket, és kinyomta. Visszahelyezte eredeti helyére, én pedig sajnáltam a srácokat, hogy ennyire aggódnak értem, mégsem kapnak életjelet felőlem. Talán már a legrosszabbat is elképzelték.
Viszont ezt kivertem fejemből, mikor Zayn ismét felém közeledett arcával. Alig vártam, hogy megcsókoljon, mivel minden félelmem ellenére vágytam rá. Azonban az idegesítő hang ismét akaratosan törte meg a csendet. Zayn megforgatta a szemét, majd ismét kivette a zsebemből a telefonom. De ezúttal maga elé vette, én pedig eszmélve, mire is készül, idegesen kaptam a készülék után.
- Ne! - leheltem idegesen, de késő volt.
Felvette a telefonom, és komor hangon szólt bele.
- Niall ajkainak sokkal jobb elfoglaltsága is lenne a beszédnél, ha végre békén hagynád. - mondta tömören, majd ki is nyomta.
A szemem lepetten kerekedett ki, erre igazán nem tudtam mit felelni. Szinte láttam a túloldalon valamelyik barátom lepett tekintetét, és teljesen összezavart arcát.
- Ezt most miért kellett? - kérdeztem ingerültebben Zayn-től, aki csak felkuncogott, majd megrántotta a vállát.
- Mert mókás volt. Kíváncsi lettem volna a fejére.
Megcsóváltam a fejem, nekem ez nem tűnt ilyen szórakoztatónak. Kikaptam a kezéből a telefonom, és sebesen kezdtem nyomkodni, hogy vissza tudjam hívni, aki keresett. Mikor megnyitottam a híváslistát, rájöttem, hogy Harry volt az, de rányomni a nevére már nem volt időm. Zayn erőszakosan tolt hátra, így hátam egy fának ütközött. Fájdalmasan felnyögtem, és összeszorítottam szemem. Telefonom kifordult kezemből, így valahol oldalt landolt a földön.
- Nem fogod visszahívni, mikor most ráztam le! - motyogta mérgesen közel hajolva arcomhoz.
Szűköltem szorításában, megrémített. Úgy néztem rá, mint vad a halált jelentő lövedékre, mely pillanatok alatt eléri testét, és véget vet életének. Kicsit elmosolyodott, látva félelmem, mintha élvezte volna, hogy ilyet válthat ki belőlem. Nem elég, hogy rávett; lógjak, még terrorba is tart. 
- Ugye nem fogsz bántani? - kérdeztem remegő hangon, és olyan közel volt hozzám, hogy ajkaim súrolták övét beszéd közben.
Lepetten emelte fel egyik szemöldökét, ahogy kicsit hátrább hajolt, hogy kényelmesen a szemembe tudjon nézni.
- Miért bántanálak?! Nem adtál rá okot! - húzta játékosan vigyorra ajkait.
Teljesen megdöbbentem. Ezek szerint hajlandó lenne bántani, ha olyat tennék? De hisz megcsókolt. Akkor én csak egy játékszer lennék neki? Semmit nem értettem, és eléggé meglepett, amit mondott.
- Mi akarsz tőlem? - kérdeztem óvatosan.
Az az idegesítő vigyor nem fagyott le arcáról, mikor közelebb hajolt hozzám, és lágyan suttogta ajkaimra.
- Egyszerű. Téged. - motyogta, majd fenekembe markolva előre rántotta csípőm.
Megremegtem ezt hallva, és hirtelen minden adrenalin a testembe áramlott. Erősen löktem el magamtól, még én is meglepődtem, mikre vagyok képes.
- Nem vagyok játékszer, nem fogsz terrorizálni! - kiabáltam mérgesen, és telefonom felkapva rohanni kezdtem.
Erősen kellett figyelnem, hogy ne bukjak fel semmiben, mert amilyen béna vagyok, kitelik tőlem. A lábam elé néztem, és próbáltam minden erőm összeszedve rohanni a fák között a biztonságot jelentő park felé. Ha emlékezetem nem csal, a játszótérhez fogok kijutni, de nem mertem volna fogadni rá. Felpillantottam lábaimról és egy fatörzzsel találtam szembe magam. Talán még lett volna időm kikerülni, de soha nem voltam elég gyors reagáló, így csupán arcom elé kaptam kezeimet. A kezeim felfogták az ütközést, de így is hátralökődtem, és a földön találtam magam. Idegesen kapkodtam a levegőt, térdem, és két könyököm fájt az erőhatástól, a fenekemről nem is beszélve hála az esésének. Idegesen pillantottam hátra, d nem láttam ott Zayn-t. Viszont ágak reccsenésére lettem figyelmes, így még ha nem is látom, biztosan mögöttem lesz valahol. Sietősen pattantam fel, és rohanni kezdtem tovább. Végre kiértem a park azon részére, ahova sejtettem. A játszótér felé rohantam, ahol elfogott megkönnyebbülés. Tudtam, itt már nem bánthat, még ha utol is ér, de ettől függetlenül nem lassítottam. Rohantam tovább egyenesen a park kijárata fele, majd tovább a sulihoz, ami úgy 10 percre volt. Egyre inkább határa pillantottam, de nem láttam Zayn-t magam mögött, így meg mertem kockáztatni, hogy lassítok.
Tüdőm vad ütemben igényelte az oxigént, így sietősen kapkodtam az oxigént, mely képtelen volt megtölteni normálisan szervezetem. Homlokomon gyöngyözött az izzadtság, miközben haladtam az emberek között. Úgy éreztem, mindenki engem néz, és magának ól kinevet, milyen szerencsétlen vagyok.
Hisz üldöz egy elmebeteg, akivel amúgy minden nap találkoznom kell továbbra is. Meg akar kapni magának, és úgy tűnik, ebbe nekem egyáltalán nincs beleszólásom. Miért nem tudok én egy normális párt találni? Még az sem baj, ha férfi, de akkor legalább szeressen úgy, mint Harry és Louis szeretik egymást. Ennyi idő után mellettük, már én is el tudtam képzelni magam egy pasi oldalán, de nem olyanén, mint Zayn. Ő erőszakos, durva és vad. Bármennyire is vonzott magához rosszasága, most annyira féltem tőle. Nem akartam semmi mást, csak soha többé nem látni, de ez ki volt zárva tekintve, hogy egy osztályba járunk. Miért kellett neki erre a szakra jelentkeznie?!

8 megjegyzés:

  1. Annyira de annyra jóó! :) Imádom Zayn rossz fiús szerepét! ;) Semmi baj, hogy ilyen későn hozod, ilyenkor a legjobb olvasni! ;) Nagyon várom a kövit :)

    VálaszTörlés
  2. Már tűkön ülve vártam hogy mikor hozol egy újabb részt akármelyik történetedhez. Ha 20-or nem néztem rá a blogodra akkor egyszer sem :D
    Annyira örülök hogy folytattad ezt is, eddig Larry shipper voltam, de úgy tűnik hamarosan Ziall shipper is leszek, hiszen annyira édesek "együtt".
    Imádom hogy Zayn ilyen rossz fiús, Niall pedig a "jó kisfiú" :D csak így tovább ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom, hogy megzavarodtam, és későn került fel. Legközelebb figyelni fogok, ígérem. Bizony, de mi van, ha ez a "jófiú-rosszfiú" felállás felborul, a törékeny kártyavár feldől, és minden a földre hullik? :P

      Törlés

  3. Ez eddig a kedvenc törtènetem tôlled:) Nem tudom mièrt,de valami már most megfogott benne a negyedik rèsznèl*-* Úgy tökèletes,ahogy van.Imádom az,olyan sztorikat,amik egy iskolában játszódnak ès nem híres emberek...Meg ez a rosszfiús Zayn,a fèlènk Niall ès termèszetesen Larryt sem felejtsük el,akik itt is nagyon-nagyon aranyosak...El sem tudod kèpzelni mennyire várom már a kövit,csak így tovább ;) <3 Imádlak ♥ És az sosem baj,ha későn hozod :)) Itt egy kis meglep nálam : http://whataboutlovenarryfanfiction.blogspot.hu/2013/12/1dijam.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, mind a díjat, mind a csodás szavakat, melyekkel megajándékoztál. Nagyon jól estek, melegség öntötte el a szívem. :)

      Törlés

Music Note 4