Dear Diary! ~ You make me strong!

Kedves Olvasóim!

Ez csupán egy random kis One-Shot, de nem véletlen írtam oda a címe mögé; "You make me strong". Ez azt jelenti, hogy még tervezek több One-Shot-ot is ebben az alaptémában, mintha Harry írná a netes naplóját várva, hogy valaki végre rájöjjön valóban Ő az, és nem egy rajongó. Na, viszont nem mondom el a lényeget, de tudnotok kell, hogy még jöhet One-Shot ehhez az ötlethez. Remélem, elnyeri a tetszéseteket, jó olvasást. 

Ui.: Nagyon fontos, hogy figyeljétek a dátumot a naplóbejegyzések elején!

                                                                                                          xoxo    Zsoo

 (2013.11.20.)

Kedves Naplóm!

Ma rájöttem egy nagyon fontos dologra. Nem éri meg küzdeni, az élet úgyis úgy alakul, ahogy az el van tervezve. Csak az fáj, hogy az én életem úgy van eltervezve, hogy magányosan sínylődök, míg meg nem halok. Mert a világ nem akarja, hogy én boldog legyek, az is biztos. Ha lenne egy Őrangyalom, akkor biztosan történne velem valami jó is, de mivel én mindig csak szenvedek, ezért gondolom, hogy nincs, aki vigyázzon rám a felhők fölül.

Hogy miért is írom ezt ma? Mert ma kijelentette a menedzsment, hogy nem költözhetünk össze Louis-val. Talán emlékszel, Kedves Naplóm, hogy azt írtam egy hónapja, össze akarunk költözni, már csak a menedzsment engedélye kell, hisz lassan már arra is kell engedély, hogy kérjek egy üdítőt a boltban. Nos, Ők ezt az engedélyt nem adták meg, mert szerintük nem tesz jót nekünk, ha együtt látnak minket. Szóval nincs mit tenni, a karrierünk a legfontosabb... vagyis nekem nem az a sajátom, de a srácoké már nagyon is számít, és persze Louis-é. Az övékét nem tehetjük tönkre, csupán mert egymásba szerettünk. Szóval nem volt mit tenni, csendbe tűrtünk. Így is örültünk, hogy azt megengedték, hogy szeressük egymást, és nem akarnak minden erejükkel szétszedni minket.  Szóval ennyi lenne a mai nap, holnap ismét jelentkezem.

A nap száma: Marron 5 - One more night.

Ásítva keltem fel a gép elől, majd még egy utolsó pillantást vetettem a laptopomra, hogy biztosan elküldte-e a bejegyzést, és lehajtottam a tetejét. Kinyújtóztattam karjaimat, és tarkóm vakarva indultam el a fürdőszoba fele. Ma nagyon későn jutottam a gép elé, de a világ összes kincséért sem hagynám ki a Naplóm írását. Hogy mi is ez pontosan? Az én Drága Naplóm...pontosabban blogom, amin a naplóm vezetem. Hogy miért nem írom egy füzetbe, mint minden átlagos ember? Mert bár az emberek azt hiszik a nevem alapján, hogy egy directioner vagyok, én mégis remélem, hogy egy nap majd rájönnek, ez valóság, és már egy éve követik a napjaimat. Rengeteg olvasót szereztem, és sokan kommentelnek is, hogy ugyan hogyan tudok ennyi mindent kitalálni Harry és Louis életéről. Azt válaszolom rá (mert akármilyen meglepő, a blogomon mindig válaszolni szoktam minden kommentre), hogy a saját napjaimból merítek ihletet. Nem is hazudok. Ők azt gondolják, egy lány vagyok a sok közül. Ha tudnák...

(2013.11.21.)

Kedves Naplóm!

Ma tulajdonképpen semmi érdekes nem történt. Igazából a legjobb része az volt a folyamatos hajtásunknak, amikor félrevontam Louis-t, mert egyszerűen már nem bírtam nélküle, és egy mozgáskorlátozott mosdóban csattant el a csókunk. Utálom, hogy nem érhetek hozzá, amikor csak akarok, és aki előtt csak akarok. Attól félek, hogy ígyis-úgyis szét fogunk szakadni. Ha elmondjuk a világnak, akkor a sok rosszindulat szed szét, így viszont a titok, ami bár felpezsdíti vérem, mégis össze fogunk roppanni alatta. Érzem, és ez megrémít. Vajon miért vagyok ezzel ennyire tisztában? Hisz soha nem voltam sem jós, sem jövőbelátó, most mégis úgy érzem, ennek sehogy sem lesz jó vége, és csak sírás lesz belőle. Isten adja, hogy ne így legyen...ámen.

A nap száma: Rihanna & Eminem - Monster.

(2013. 11. 22.)

Kedves Naplóm!

Ugyan miért van az, hogy a világ összeesküszik ellenem? Ha valaki tudja a megoldást, kérem, írja le alá! Nem vágyom semmi egyébre, minthogy valaki megmondja, mit kell tennem. Érdemes küzdeni értünk? Már én magam sem tudom. Vajon hány ember van hasonló helyzetben, mint Mi? Vajon hány ember ellen sző gonosz terveket egy egész bolygó? Ha kiderülne, mi is van köztünk, a lányok szíve ketté hasadna. Abban reménykedtek, hogy egy nap majd Őket öleljük, még ha egy éjszaka erejéig is, de ha ez kitudódik, vörösre sírhatják a szemüket, hogy ez soha nem fog bekövetkezni, hisz az oly' hűen áhított pasik, melegek. Keserű érzés ezt ízlelgetni, nemde?

A nap száma: Jason Derulo - In my head.

(2013.11.23.)

Kedves Naplóm!

Egyre jobban kezdem elveszteni a kapcsolatunkba vetett hitem. Az aggodalom, hogy elvesztem, elnyomja a szertetem. És szerintem ezt Ő is érzi rajtam. Csupán idő kérdése, mikor fogja szóvá tenni, és mi fog kisülni ebből az egészből. Félek ettől, bevallom. Félek tőle, hogy elhagy, de attól is, hogy együtt maradunk. Nem tudom, mit kéne tennem, kettős érzelmek között hánykódom. Az egyik azt mondja, nélküle minden könnyebb lenne, míg a másik kétségbeesetten kiabál, hogy hülye vagyok, ha nélküle próbálok élni, hisz úgysem menne. Nem tudom, melyiknek higgyek, mivel mindkettőnek igaza van, és kiegészítik egymást. Talán hagynom kéne, hogy minden alakuljon a kedve szerint? De akkor meg az idegeim őrlődnek fel szépen lassan, és minden eshetőségnek az a vége, hogy roncsként rogyok a földre, mint egy szerencsétlen, aki mindent elvesztett. Akkor meg miért is küzdök?

De egy dologra rájöttem! Tudom, mi volt többek között Pandora szelencéjében. A ládika háromnegyedét biztosan a szerelem töltötte ki, és csak a maradék részében volt a többmillió bűn. Mert én rájöttem, hogy a szerelem a legnagyobb rossz a földön, az Ördög eszköze, hogy több embert állítson maga mellé. Mégis vágyunk rá, mert még ha csak pár pillanatig is, de melenget és hiteget. Viszont ez a legrosszabb, amit tehet, de ezt azokban a pillanatokban senki nem érzi. Azok a világ legcsodásabb percei, és ezért képes úgy fájni a szomorú vég.

A nap száma: James Arthur - You're nobody 'til somebody loves you

(2013.11.25.)

Kedves Naplóm!

Ma kijött az új albumunk, ami azt jelenti, hogy ismét adhatom a világ legboldogabb emberét a millió dedikáláson, de ez a hatalmas hír eltörpül a többi esemény mellett.

Hogy mi volt olyan óriási hírértékű, hogy ezen is túltesz? Mindjárt leírom, csak meg kell törölnöm a szemem, hisz könnyes tekintettel nem látok semmit sem abból, amit írok, és tele lesz hibával.

Szóval jól sejtettem, hogy Louis nem fogja sokáig tűrni az arcomra kiírt félelmet. Ma rá is kérdezett az előszobámban. Külön ezért eljött hozzám. Örültem, hogy ennyire fontos vagyok neki, de mikor feltette a kérdését, fájdalom telepedett a szívemre. Nem tudtam, mit feleljek, hisz az igazság fájna neki, míg hazudni nem tudok. Szóval igazat mondtam:

- Az a gond, hogy fáj ez az egész. Már nem bírom tovább. A titok is képes minket szétszedni, nem látod? - kérdeztem halkan leszegett fejjel.

Azt hiszem, a kapcsolatunkban mindig is én voltam az alárendelt szerepben, de ez soha nem zavart. Mindig is arra vágytam, hogy valaki magához húzzon, biztonságban tartson maga mellett, és gondoskodjon rólam, és ezt Tőle meg is kaptam.

- Harry, az égvilágon semmi gond nincs köztünk. Minden a legnagyobb rendben van így.

Oly' édesen, ártatlanul tudta kiejteni a szavakat tökéletesen ívelt ajkain, hogy pár pillanatra még én is elhittem hazugságát, melyet Ő sem gondolt komolyan. Hitegetni akart, hogy engem megóvjon, eléggé ismertem már ahhoz, hogy erre rájöjjek.

- Hé, nézz rám, Babycakes! - fogta meg államat lágyan, és megcirógatta bőröm. Kék íriszeibe fúrtam tekintetem, és éreztem, ahogy elnyel és magába foglal, akárcsak a tenger hullámai. - Ne törődj ezzel, oké? Fölösleges emésztened magad ilyeneken, azért vagyok itt melletted, hogy megoldjam, rendben? Csak bízz bennem, hisz szeretlek. Nem akarok neked rosszat. - mondta lágyan.

Haloványan bólintottam jelezve, hogy megértettem, hisz ez volt a legegyszerűbb út. Igen, gyáva vagyok! Szánalmas! Tudtam, hogy nem zúdíthatom a nyakába az összes terhet a kapcsolatunkban, de ez olyan egyszerűnek tűnt, és tudtam, ha nem szállok ki ebből, aggódásommal tönkreteszek mindent, melyet Ő próbál megmenteni.

A nap száma: Avicii - Wake me up!

(2013. 12. 04)

Kedves Naplóm!

Tisztában vagyok vele, hogy nem helyes, amit teszek. Látom Louis-n, hogy feszült, amiért folyamatos harcban áll a menedzsmenttel. Tudom, hogy én tehetek róla...pontosabban a kapcsolatunk. De nem hagyja, hogy beleszóljak, makacsul kirekeszt vitájukból. Próbál megóvni minden erejével, hogy véletlen se zuhanjak össze a terhek alatt, de az nem megoldás, ha egyet sem helyez a vállamra. Én is tisztában vagyok vele, hogy sokkal törékenyebb, gyengébb egyéniség vagyok, mint Ő, de pont azért van mellettem, hogy erősebbé tegyen. Nem hagyhatom, hogy mindent magára vállaljon, különben még az Ő erős személyisége is összeroppan a nyomás alatt. És ez csakis az én hibám lesz.

A nap száma: One Republic - Counting Stars

(2013. 12.08.)

Kedves Naplóm!

Sajnos ma reggel írom le a tegnapi napom, ugyanis nem itthon aludtam. Ennek hamarosan megtudod az okát, hosszú története lesz!

Nem tűrtem tovább, ami a szemem előtt zajlott, mégis próbáltam lehunyni pilláim. Próbáltam figyelmen kívül hagyni, ahogy beleroppan védelmezésembe, de képtelen voltam tovább figyelni zombihoz hasonló arckifejezését. Így aztán ma hozzá akartam menni, hogy megbeszéljük ezt az egészet, de egy egészen megdöbbentő látvány fogadott nála. Volt kulcsom házához, így természetesnek éreztem, hogy bemegyek magamtól. De a ház csendes és üres volt. Mintha nem lakna itt senki, rendezettség honolt, mint amikor turnézunk, és hátra kell hagyni a házunk majdnem egy évig. Viszont az emeleti folyosón égett villany, így arrafele vettem az irányt. Egyenesen a hálójába mentem, és megérzéseim nem csaptak be. Ott találtam az ágyon elterülve. Hason feküdt, kispárnáját vadul ölelte mellkasához. Közelebb mentem hozzá. Még korán volt az idő, bár az évszaknak megfelelően hamar sötétedett. Nem volt rá jellemző, hogy ilyen hamar elalszik csak úgy, valahol...ráadásul ruhában. A gyér fényben megláttam arcán csillogó könnycsíkokat, melyektől szinte kettészakadt szívem. Álomba sírta magát...és valamiért volt egy biztos sejtésem ennek okát tekintve.

Lágyan simítottam kezem arcára, és megcirógattam bőrét. Még nedves volt, de nem csupán csíkokban, mindenhol. Nagyon sokat sírt. Mélyen magába szívta a levegőt érintésemre, és homloka fájdalmas ráncba szaladt. Talán hirtelen azt sem tudta, hol van. Kimerült volt a napokban, ez tisztán látszott rajta. Felnézett rám csodás kék íriszeivel, melyek mindig csillogva pillantottak rám, történjen bármi. Ez most sem volt másképp, mégis zavartság is ült mellette. Egyértelműen nem számított rám, és mikor eszmélt, hogyan is látom, azonnal felült, és letörölte könnyeit.

- Babycakes... - hebegte kínosan. - M-mit csinálsz itt?

Haloványan elmosolyodtam, és én is segítettem neki könnyei letörlésében.

- Nem hagyhatsz ki engem ebből az egészből. Látom, hogy egyedül nem bírod, ez sem mutat mást. Megértem, hogy engem akarsz védeni, nehogy összeroppanjak, de így Te rogysz térdre a súlyok alatt. Azért vagyunk egymásnak, hogy ezeket megosszuk. - mondtam lágyabban.

- Nem jól látod! Ismerlek, és tudom, hogy összetörnél a menedzsment nyomása alatt. Nem akarlak elveszteni, szóval jól van ez így. Hagyd rám, rendben? - mondta komolyan.

- Boo Bear, én megértem, hogy féltesz, de akkor azzal is tisztában vagy, hogy én mit érzek. Azért sírsz, mert engem akarsz védeni. Erre nincs szükség. Kibírom a menedzsmentet melletted. - mosolyogtam rá szeretetteljesen.

Melengette szívem, hogy ilyenre volt képes miattam. Saját magát áldozná fel csak, hogy én ne érezzem a dolgok rossz oldalát. Talán emlékszel drága Naplóm, hogy régebben leírtam, megígérte nekem, hogy mellette csak a derűs oldalt fogom látni. Most ehhez próbálta tartani magát, de nem hagyhattam, hogy ezt tegye magával, és talán pont emiatt megy tönkre kapcsolatunk. Szükségünk volt egymásra, ketten kellett ezt megoldanunk.

- Harry, nem tudod, miket vágnak a fejemhez. Hidd el, nem bírnád ki. Még nekem is nehezen megy néha. - csóválta meg a fejét.

- Miket? Mondd el! - kértem halkabban.

Láttam, milyen, mikor bemegy az irodába egy-egy hívásra. Úgy fest, mint akit a halál hivatott magához, arca fal fehér. Bezzeg mikor kijön, az arca vörös, feldúlt, olyankor nem lehet vele beszélgetni. Akárhogy is próbálom megnyugtatni, már megtanultam, hogy ilyenkor nem szabad hozzá beszélnem, eléggé fel van dúlva. Olyan is volt már, hogy csak ölelt magához, makacsul, mint egy kisgyerek, és azt motyogta nyakamba; "Nem akarlak elveszteni.". Talán erre emlékezhetsz Naplócskám. Azóta sem tudom, mit vágtak a fejéhez akkor, de talán ma eljött a megfelelő alkalom.

- Nem! Sírnál! Összeroppannál! - csóválta meg a fejét makacsul.

- Louis! Add ki magadból, kérlek! Könnyebb lesz, hidd el. - néztem kérőn szemébe.

Kicsit úgy festett, mint aki magába mérlegel. Biztos vagyok benne, hogy Ő is tisztában volt vele, mekkora terhek nyomják a vállát, és egyedül nem fog boldogulni velünk. És szerintem Ő is beszélni akart már valakivel erről az egészről, és nekem bármit elmondhat.

- Azt szokták mondani röviden, szépen fogalmazva, hogy el vagyok cseszve. Ez nem bántana, de utána Téged is szájukra vesznek, amiért ütni tudnék, és pont erre várnak. Azt akarják kiprovokálni belőlem, hogy bedurvuljak, ártsak nekik, és elküldhessenek terápiára, ahol kiölik belőlem az irántad érzett szeretetet. - magyarázta fejcsóválva.

Tudtam, hogy a menedzsment gonosz, de hogy ennyire?! Soha nem hittem, hogy vannak olyan undorító emberek, akik képesek lennének meggyilkolni, kipusztítani egy ilyen tiszta szerelmet, mint amit a mi szívünk diktál.

- Boo nézz rám! - fogtam kezeim közé ideges ráncokba szaladt arcát, szemei kétségbeesettséget tükröztek. Jobban össze volt zavarodva, mint még soha, és most úgy éreztem, kivételesen nekem kell erősnek lennem, hogy megnyugtassam. - Nem fognak tudni szétszedni minket. Egy ilyen szerelmet nem tud megölni egy pszichológus sem. Túlságosan szeretjük ahhoz egymást. Miket vágtak a fejedhez? Ismételd el szóról szóra! - kérdeztem lágyan.

Kicsit mintha nyugodtabban szívta volna magába a levegőt hallva, mennyire kitartok magunk mellett, de én csak a gondolataimat mondtam ki. Valóban így láttam a helyzetet.

- Azt mondták, nem vagyok méltó hozzád, hisz velem sem lehetsz együtt normálisan. Nem mondod el senkinek sem, mert szégyellsz, nem mutatsz be a családodnak, mert félsz a reakciójuktól. Tudom, hogy ez igaz, de nem ilyen módon. Azt mondják, egy semmi vagyok azokhoz képest, akiket megkaphatnál. És bár tudom, hogy igazuk van, mégis engem szeretsz, így ezek nem hatnak meg. De amikor már Téged is ócsárolnak, és velem együtt buzinak neveznek, szánalmasnak, félresikerültnek, akkor egyszerűen kikelek magamból. Képtelen vagyok visszafogni magam, de látom az elégedett arcukon, hogy azt a pillanatot várták, mikor megindulok feléjük, akár egy bika, mely vöröset lát. De nem jutok el hozzájuk, mert a hidegvérem nem vesztem el teljesen. - csóválta meg a fejét, és üveges tekintettel meredt rám.

- Louis ezt nem tudod megoldani egyedül. Hálás vagyok, hogy ki akarsz hagyni belőle, de így Te roppansz össze, amit nem bírnék ki ép ésszel. Együtt meg tudjuk oldani, egymás kezét szorongatva lepattannak rólunk a sértő szavak. Te teszel erőssé! - mondtam lágyan szemébe nézve.

Szeretetteljesen elmosolyodott ezt hallva, és sietősen csókolt meg. Viszont előtte még volt annyi időm, hogy lássam szemében a megkönnyebbülést. Azt hittem, nehezebb lesz, de szinte meg sem éreztem, ahogy átpakolta én vállamra a nehéz súlyokat. Úgy élvezhettem édes csókját, mint régen nem. Újra önmagunkat adtuk, felszabadultan húzott magához heves csókunk közben, és ölébe ültetett derekam ölelve erősen. Imádtam, amikor ennyire szenvedélyes csókot váltunk, és nagyon hiányzott már.

- Szeretlek. - nyögte ajkaimra, amitől kénytelen volta elszakadni tőle.

Talán félénk és sebezhető vagyok, de ha úgy hozza a helyzet, egy ördöggé tudok válni az ágyban. Füléhez hajoltam, és kacéran belesuttogtam azt a választ, mellyel mindig is tisztában volt, mégis szükség volt néha a biztatásra. Ezután heves csókokkal hintettem be nyakát, és erősebben megszívtam az évek során kitapasztalt gyenge pontját.

- Babycakes. - nyögött fel kéjesen, mikor a megfelelő helyen megjelöltem.

Folytatnám tovább is a történéseket Kedves Naplócskám, de nem hiszem, hogy rád, vagy bárki másra tartozna a szexuális életünk. Annyit elárulhatok, hogy isteni éjszakám volt, olyan, amilyet csak Louis képes adni, és senki más. Bár a világnak fogalma sincs róla, milyenek is vagyunk valójában, kik is azok, akiket úgy szeret lányok milliói, de egymásnak legalább próbáljuk mutatni, hogy ez így van rendben. És kézen fogva nézünk majd elébe a kihívásoknak, nem fogom hagyni többé, hogy egyedül vállalja ezeket. Ki fogom bírni, mert Ő tesz engem erőssé, és senki más! 

A nap száma: One Direction - Strong