4. fejezet. -School for boys.

Sziasztok!

Tudom, én sem nagyon szeretek időhúzós részeket írni, de néha muszáj, ugyanis ennek a végén fontos dolgok történnek, és majd a büntetésnek is szerepe lesz később. Ez a majdnem csók segít ráébreszteni valamire Louis-t és Zayn-t, így szegény Harry-nek nem éppen lesz nyugodt estje. Hahaha, majd meglátjátok.

Jó olvasást, várom a véleményetek.

                                                                                                                                 xoxo    Zsoo

 

Jó kedvvel keltünk fel másnap reggel, széles vigyor égett arcunkon, ami nem is csoda tekintve, mennyire király esténk volt. És vár ránk a szombat, alig várom! Aztán pofon vágott a felismerés, miszerint péntek van, és holnap lesz életünk egyik legjobb éjszakája. Vágyakozva néztem a dolgok elébe, azon agyaltam, vajon milyen egy igazi szórakozóhely itt. Minden vágyam volt végre megismerni, így aztán széles mosollyal mentem be a fürdőszobába, és beálltam a csaphoz Zayn mellé készülve a fogmosásra. A poharában lévő fogkeféhez nyúltam, de tudtam, többé ez a poén nem válik be, azonban meglepődve tapasztaltam, hogy a kis tárgyon ezúttal nem díszeleg a nevem. Elnevettem magam, mire kérdő nézett rám. Alig tudtam egy szót kinyögni, Ő is biztosan el van varázsolva a tegnaptól, ha bedőlt ismét ennek a poénnak. Pillanatnyi beszédképességem híján felmutattam a kezemben tartott fogkefét, mire Ő kihúzta szájában lévő, és megnézte nyelnének hátsó részét. Valóban ott díszelgett nevem, bevette.

- Ezt nem hiszem el! - nevette el magát Ő is, majd megrántva vállát visszatette szájába az én fogkefém, és folytatta a fogmosást. Én csupán nevettem, majd forró vízzel leforrázva az övét én is elkezdtem fogat mosni.

Ismét elindultunk a főépület felé a kolitól, így meghallottuk percre pontosan, a napirend szerint Mrs. Faihling kiabálását.

- Képtelen vagyok felfogni, hogyan nem képesek normálisan hordani az egyenruhájukat Uraim. Talán majd egy hét büntetés megteszi. Mostantól minden délután egy héten át 4-től várják magukat a büntető szobán. - mosolygott elégedetten, mire csupán megrántottuk a vállunk, és mentünk tovább ugyanolyan hanyag öltözetben a suli fele. Nem hatott meg igazán jelen pillanatban egyikünket sem. A büntetés az egyetlen olyan dolog, amit soha nem lógtunk el, hisz ott csupán csendben kell lenni, szóval ledőltünk mindig a padra és csupán aludtunk. Ez igazán nem nagy dolog, este attól függetlenül ugyanúgy kilógunk, és az öltözködési szokásainkon sem változtat, de ha ez megnyugtatja a Kaméleon lelkét, ám legyen.

*Harry*

Tudtam, hogy a srácok mentek valahova tegnap, ami másnap meg is látszott rajtuk. Valahányszor láttam Őket a suliban nevettek, és próbálták visszafogni izgatottságukat, mely nem tudom, mire irányult. Irigykedtem rájuk, talán sikerült volna kiszökniük? Az edzés előtt, az öltözőben is feltűnően jó kedvükben voltak, amitől az egész csapat nevetésre kényszerült. Bolondoztak együtt, de rengeteget, még soha nem láttam ilyennek Őket.

- Mi van veletek? - kérdeztem óvatosan, mikor Zayn megállt mellettem a szekrénye mellett, és végre óhajtott elkezdeni átöltözni.

- Semmi-semmi. - nevetett rám, majd hátrafordult.

Egy mindent-tudó pillantást váltottak Louis-val, aminek nem értettem okát, mégis tudtam, nagyon jelentőséggel bír. Megvártam, míg a csapat többi tagja elszállingózik, így a mi szekrénysorunknál, már senki nem volt. Ezt tartottam a legjobb időpontnak rákérdezni.

- Oké, mi van veletek? Láttalak titeket tegnap este az ablakból. Mibe keveredtetek? Ugye nincs baj? - kérdeztem óvatosan.

Ismertem már Őket eléggé ahhoz, hogy tudjam valami bajt okoztak. Nem most fordult volna elő először a "világtörténelemben", hogy amikor viszonylag vidámak, akkor hirtelen megszólal a hangosbemondó, és azt parancsolja az igazgató, hogy aki leeresztette kocsijának kerekét, kékre festette a szürke iskola ajtót, vagy éppen belenyírta fűnyíróval a focipálya füvébe; "Freedom", jelentkezzen azonnali hatállyal nála. Tudtam, hogy Ők voltak azok ketten, voltak hatalmas dobásaik, az egész iskola tudta, mégsem dobta fel Őket senki, hisz mindenki egyet értett lázadásukkal.

- Semmit, komolyan. - vágta rá egyből Zayn, és huncut vigyorral Lou-ra nézett.

Én csupán megcsóváltam a fejem, nem akartam tovább faggatózni, arra jutottam, hogy úgyis lebuknak, és akkor majd megtudom. De féltem, hogy nagy bajba kerültek, olyanba, amiért el is tanácsolhatják őket. Nem tudtam, milyenek a szüleik, de saját Apámból kiindulva, nem akartam, hogy hatalmas szidást kapjanak otthon. Ennek ellenére csendbe maradtam, és inkább fejcsóválva mentem ki a pályára bemelegíteni.

Ma úgy döntött az edző, hogy a múltkori lazulásunk miatt keményen meghajt minket. Teljesen kifáradtam, alig vártam, hogy végre bedőljek az ágyba, és nem érdekelt, hogy még csak 3 óra, aludni akartam, semmi egyebet. Pénteken lenne egyedül 1-ig órám, akkor is van még utána egy 2 órás edzésem, de nem baj, legalább a focit szeretem. Bementem az ajtón, de ott Liam és Niall szomorú arccal fogadott.

- Mi történet? - kérdeztem döbbenten rájuk nézve, mire Liam elhúzta a száját, Niall viszont csak felnevetett.

- Bevágtam az ajtót magam mögött. - nevette el magát a szöszi, mire teljesen értetlen ábrázattal meredtem rá.

- Bevágta az ajtót, és azért az egész szoba egy hét büntetést kapott. Szóval egy óra múlva a büntető szobában a helyünk. - csóválta meg a fejét Liam kiegészítve Niall mondatát.

Kikerekedett szemekkel néztem a szöszire, aki csupán ártatlan vigyorral felhúzta vállát jelezve, Ő semmiről sem tehet. Én csupán megcsóválta a fejem, majd nevetve levágtam magam az ágyra. Nem érdekelt a büntetés, amúgy sincs ott felügyelő tanár, ha szerencsénk van, szóval tudunk beszélgetni meg egyéb. Általában a felügyelő tanár elmegy, és intézi a dolgát, nagyon ritkán marad csak bent velünk....legalábbis ezt tapasztaltam, ugyanis még csak kétszer voltam egy-egy hétig büntetésben, ami nem sok valljuk be.

Alig volt időm valamire, így aztán 4-kor morcos arccal indultunk meg a büntető felé. Liam természetesen hozta a könyveit, Ő tanulni akart itt is. Megcsóváltam a fejem, miközben leültünk. Bent volt a tanár, soha nem szerettem Mr. O'Burn-t, de most kivételesen nem tűnt olyan erőszakosnak, mint eddig. Halovány mosollyal mérte végig a tanuló Liam-et, azt hiszem, szerette, ha valaki szorgalmas, és nem csupán alszik büntetés alatt.

Ismét nyílt az ajtó, így mindannyian oda néztünk. Zayn és Louis jött be rajta, majd leültek azon padok közül a leghátsóba, melyek eddig üresek voltak. Mr. O'Burn csupán megforgatta a szemét, majd felállt, és kiment. Ebből tudtam, hogy több embert nem várunk. Szerencsénkre magunkra maradtunk, nem óhajtott velünk foglalkozni, de sajnos idő előtt sem mehettünk el, ugyanis szúrópróbaszerű ellenőrzésre vissza szokott jönni, és ha nem talál itt minket, mehetünk az igazgatóhoz.

- Miért kerültetek ide? - kérdezte Zayn, miközben lábát feltette a pad tetejére, és kényelmesen elhelyezkedett.

- Bevágtam az ajtót. - rántotta meg a vállát Niall morcosan.

- Úristen, csoda, hogy nem kaptál életfogytiglanit. - nevette el magát Louis, mihez mindannyian csatlakoztunk.

- És Ti? - kérdeztem rájuk mosolyogva, mire Louis szeme megcsillant, amint végigmért gödröcskéimen.

- Nem tűrtük be az ingünk. - rántotta meg a vállát Zayn.

Niall viccesen elkezdett "Ó"-zni, ami arra vonatkozott, hogy tehettek ekkora szabálysértést, mire mindannyian elkezdtünk nevetni, csupán Liam nem. Ő továbbra is csak olvasta a könyvét, és közben jegyzetelt pár sort. Nem értettem, miért nem nyit Louis és Zayn felé jobban, de nem szóltam semmit, hisz Ő teljesen máshogy fogta fel ezt a helyet, mint mi kezeltük.

- Csinálhatnánk valamit, ha már itt vagyunk. - jegyeztem meg megrántva a vállam.

- Üvegezzünk! - nevetett fel Louis, mire szemöldök felhúzva mértem végig Őt.

- És mégis mivel? - nézett rá szemrehányón Zayn.

Látva kis játékuk felnevettem, majd figyeltem, amint Lou elgondolkozik, és szétnéz a szobában. Üres üdítősüveget ugyan nem találtunk, de az egyik polcon egy palack díszelgett benne egy hajóval. Louis felnevetett, majd lekapta a kis tárgyat. Nekem személy szerint nem igazán tetszett, hogy egy dísszel játszunk, de úgysem törjük össze, nem igaz?!

Indult a játék, Louis pörgetett, hisz az Ő ötlete volt ez az egész. Éreztem, hogy ezt még meg fogom bánni, de akkor nem érdekelt. Azonban a keze megállt az üveg felett, és kérdőn Liam-re pillantott, aki nekünk háttal tanult még mindig. Én is oda néztem, és óvatosan kezdtem méregetni. Én is meg akartam szólalni, de Niall megelőzött.

- Li, nem játszol velünk? - kérdezte kedvesen, mire a srác felénk nézett, és végigmérte a társaságot. Megrázta a fejét, amitől kérdőn pillantottam rá.

- Miért, Liam! Gyere, jó móka lesz! - győzködtem én is.

- Jah, nehogy már tanulj! Lazulj kicsit! - csatlakozott Zayn is.

Liam csak felsóhajtott, majd becsukta maga előtt a könyvet. Nem értettem szótlanságának okát, nem volt ilyen. Miért feszélyezte Zayn és Louis jelenléte? Mert valószínűleg ez volt a gond. Kifordította székét, így hozzánk tudott ülni az asztalhoz. Mind az 5-en körbe ültünk az újonnan szerzett üvegünket, melyben a kis hajó talán érezte, hogy most Ő lesz tengeribeteg a sok forgástól.

Louis végre pörgetett, szívem hevesebben vert, nem akartam sorra kerülni. Niall lett az első áldozat, aki kis gondolkodás után azt a feladatot kapta, hogy nyalja meg a földet egyszer. Mondhatom, elég gusztusos, de kénytelen volt megtenni.

- Sós! - jegyezte meg miután végzett, belőlünk pedig kitört a nevetés.

Niall pörgetett, a kérdések pedig egyre inkább fokozódtak csakúgy, mint a feladatok. A végén már ki sem láttam a könnyeimtől a sok nevetés közben, mindannyiunknak nagyon jó humora volt, az az egyetlen szerencsém a büntetés alatt. Még Liam is nevetett, és egyre jobban feloldódott, de láttam, sokszor néz az ajtóra, félt, hogy esetlen lebukunk.

Aztán eljött a játék legrosszabb pillanata, de egyben a legjobb is. Niall engem pörgetett, én pedig meg akartam mutatni neki, hogy bátor vagyok, így a merést választottam. Kicsit elgondolkozott, majd széles vigyorral a játék hevében benyögte:

- Csókold meg Zayn-t!

Lepetten kerekedett ki a szemem, de nem csak nekem, hanem Louis-nak is, amit személy szerint nem igazán értettem. Niall és Zayn szélesen elvigyorodott, míg Liam óvatosan méregetett engem. Kicsit megremegtem. Talán Niall csak segíteni akart nekem, de ezzel csak ront a helyzeten. Nem akarom, hogy az első csókom így csattanjon el. Ennek ellenére közelebb helyezkedtem Zayn-hez, és hajolni kezdtem felé. Figyeltem féloldalas vigyorát, amitől a szívem megdobbant, majd oldalra pillantva kiszúrtam Louis ideges, fájdalmas tekintetét. Zavartan emeltem fel a szemöldököm ismét Zayn-re nézve, aki csillogó szemekkel várta csókom.

A fejemben egy kis hang örült, hogy végre meglehet életem első csókja, míg egy másik kiabált, hogy ez nem helyes, hagyjam abba most azonnal. Én pedig az utóbbira hallgatva idegesen szívtam magamba a levegőt, miközben oldalra hajoltam, és csupán egy puszit nyomtam szája sarkába.

Lepetten nézett rám, mikor eltávolodtam, míg én fülig pirultam. Mi a fene folyik körülöttem? Az egyik legjobb barátom kerítő szerepbe bújt, és a csapattársam várja, hogy megcsókoljam, míg a másik látszólag féltékenyen méregeti mozdulatom. Most Louis vagy engem akar, vagy Zayn-t, míg a fekete látszólag vágyott csókomra, azonban nem kapta meg. Nem voltam képes ilyen jelentéktelen módon elveszteni az első csókom. Azt akartam, hogy különleges legyen, nem pedig ilyen olcsó trükk.

Lépteket hallottam az ajtó elől, ahogy mindenki, mivel odakaptuk fejünket. Gyorsan ültünk vissza a helyünkre, míg Zayn a padjába rejtette a palackot, majd lefeküdt a pad tetejére, mintha aludna. Éppen időben kerültünk a helyünkre, ugyanis ekkor benyitott Mr. O'Burn. Összehúzott szemöldökkel nézett végig rajtunk, majd intett, hogy menjünk. Sietősen pattantam fel, ahogy mind, és gyorsan távoztunk, egy perccel sem akartunk több időt itt tölteni, de holnap is kénytelenek leszünk. Egyszerűen csak nem akartam erről beszélni soha többé. Csak el akarom felejteni, ami történet...vagyis majdnem történt.