5. fejezet. - School for boys.

Sziasztok!

Íme a rész, de most nem ezzel kapcsolatban szeretnélek titeket első sorban tájékoztatni. Az a helyzet, hogy én és a családom, valamint a család közeli barátai elutazunk holnap délután. Elméletileg lesz wifi ott, ahova megyünk, és telefonomon is lesz még net. Úgy volt, hogy síelni/én snowboard-ot tanulni megyünk Szlovéniába/Szlovákiába/Ausztriába, de sehol nincsen hó, szóval csak szimplán kirándulni megyünk a Mátrába egy meseszép kis helyre. Sajnos még ott is haladnom kell a tételek kidolgozásával, ennek ellenére biztosan jelentkezem, One-Shot-tal...remélem. Szóval ne aggódjatok, ehhez pedig nagyon jó olvasást kívánok mindenkinek.

                                                                                                                                 xoxo    Zsoo

 

Mély sóhaj csúszott ki ajkaim közül, miközben a plafonra vetülő árnyékokat figyeltem. A Hold ismét ezüstre festette az ablak alakzatában a plafont fejem fölött, de ezt a csillogást pár langyos szélben hajlongó fa ága megtörte. Szokásomhoz híven, most is nehezen ment az elalvás. Ma is jól mulattunk a srácokkal büntetésünk alatt, de ezúttal szerencsére nem álltunk neki üvegezni. Szombat este volt, és míg más velem egykorú most éppen mulatozik egy bárban, mi szenvedünk ezen a helyen.

Lehunytam a szemem, nem akartam ilyeneken agyalni tovább, csupán az álmok édes világába vágytam, ahol gondtalannak éreztem magam, semmi sem tudott bosszantani. Ezúttal kivételesen hamar elaludtam, Niall egyenletes, halk horkolása megnyugtatott.

Hirtelen egy erős kéz tapadt számra ezzel megnémítva, míg két másik a matracon tartott, de nem túl erősen. Először fel sem fogtam, mit történet, azt hittem, álmom része, de a testem észlelte, hogy ez külső beavatkozás, így szemeim sebesen pattantak ki, és idegesen néztem a két fejre fölöttem. Mindketten mosolyogtak, mintha csak egy Anya keltette volna fel szeretett kisgyermekét, de én sajnáltam azt a gyermeket, ha így keltik. A szívem hevesen dobogott, nem tudtam mire vélni ezt. Louis szája elé emelte mutató ujját jelezve, hogy maradjak csendben, mire zavartan bólintottam, így Zayn elvette kezét számról. Homlokráncolva néztem rájuk, miközben feltoltam magam ülésbe. Tudtam, hogy sántikálnak valamiben már csütörtökön, de nem hittem, hogy engem is be akarnak vonni. Ellenkezésemet figyelmen kívül hagyva kérdőn meredtem rájuk, hisz tulajdonképpen betörtek a szobánkba, és engem akarnak.

- Öltözz, megyünk mókázni! - formálta a szavakat hangtalanul, vigyorogva Zayn, mire zavartan húztam össze szemöldököm.

- Hova? - kérdeztem ugyan olyan nesztelenül, mint Ő.

- Élni! Nem fogod megbánni, ez biztos! - felelte Louis, és kedvesen megfogta a kezem, így felhúzott állásba.

Niall és Liam felé lestem, akik éppen az igazak álmát aludták, szőke barátom továbbra is hortyogott halkan, nyitott szájjal, amin mindig jót mosolygok. Liam szokott módon a fal felé fordult, csendesen aludta az igazak álmát. Visszanéztem két "elrablómra", akik mindketten csillogó szemekkel mértek végig tetőtől-talpig. Lenéztem magamra, ekkor eszméltem csupán, hogy egy pólón és alsón kívül nem takar más. Elpirultam, így elkapták tekintetüket, bár őszintén nem értettem, miért voltam olyan érdekes.

- Bulizni fogunk, csinos legyél! - utasított hangtalanul Zayn, mire bólintottam, és felkapva pár ruhát bementem velük a fürdőszobába.

Kicsit feszélyezett, hogy néznek, miközben öltözök, és fogat mosok, de tettem, amit mondtak, és nem éreztem hibának. Úgy gondoltam, végre én is élhetek, szórakozhatok kicsit, mint a korombeliek. Árgus szemekkel figyelték mindketten mozdulataimat, én pedig vörösödve próbáltam annyira elfordulni öltözködés közben, amennyire csak lehetett. Kínosan éreztem magam, és nem értettem az okát fene nagy csodálatuknak hirtelenjében. Végül beállítottam hajam is, majd feléjük fordultam, és szembe találtam magam csillogó mosolyukkal, mellyel végigmértek. Elégedettek voltak a látvánnyal, szóval késznek éreztem magam, így mikor kimentünk nesztelenül a fürdőből felkaptam a mobilom és a pénztárcám, majd már mentünk is ki a szobánkból az alvó Liam-et és Niall-t hátrahagyva, mely kicsit rosszul esett, de nem akartam erőszakoskodni, örültem, hogy engem elrángattak. Kiértünk, Ők pedig vezettek, merre, hogyan megy a járás a kamrák elől bujkálva. A sövény mögött végigfutva megpillantottam ablakunkat, melyből csütörtökön figyeltem Őket. Haloványan elmosolyodtam, és halkan megkérdeztem:

- Mit is akartok csinálni pontosan?

- Elmegyünk szórakozni! Király lesz! - mondta izgatottan Zayn hátra pillantva, majd tovább settenkedtünk.

- Hogyhogy eljöttetek értem? - kérdeztem óvatosan.

Nagyon örültem neki, félreértés ne essék, alig vártam, hogy végre éljek kicsit, de nem értettem, miért vagyok én olyan fontos, hogy magukkal rángassanak, és megkockáztatva a lebukást bejöjjenek este a szobámba.

- Mindketten arra gondoltunk, hogy Te is kijöhetnél velünk! Király srác vagy! - rántotta meg a vállát könnyeden Louis.

Szélesen elmosolyodtam, és kicsit talán el is pirultam ettől a dicsérettől, pláne mert az Ő szájából jött, Zayn pedig hevesen bólogatott megerősítésképpen. Besétáltunk az erdőbe, ahol még soha nem jártam, de nem is nagyon hajtott a vágy főleg így, este, de velük más volt. Ők megszokottan mozogtak, ismerték már a járást itt. Végül elékeztünk a falhoz, mely elválasztott minket évek óta a külvilágtól. Magasodott előttünk, nagynak tűnt, azonban Louis egyszerűnek tűnő mozdulatsorral a fán, majd a fal tetején termett, és egy kötelet nyújtott le nekünk. Lepetten pislogtam rájuk, nem hittem a saját szememnek. Soha nem hittem volna, hogy ennyire komolyan gondolták ezt.

- T-ti már voltatok kint? - kérdeztem ledöbbenve, mire elmosolyodtak mindketten.

- Csak csütörtökön. Pár srác vár ránk, és elmegyünk bulizni. - magyarázta Louis a fal tetejéről, miközben Zayn felmászott hozzá a kötélen.

- Na, Hazza? Jössz? - kérdezte Zayn immáron szintén a fal tetején ülve. Egyik lába erről lógott le, míg a másik már a szabadságban volt, ahogy Louis-nak is. Fél lábbal az életben, mondhatjuk. Kicsit mérlegeltem. Nem akartam bajba kerülni, de vágytam kifele, szórakozni akartam. Aprót bólintottam, majd megfogtam a kötél végét, és felmásztam a fal tetejére hozzájuk. Mosolyogva figyelték tettem, majd Zayn átlendítette a kötelet a másik oldalra, ahol lemásztunk kb. 3 méter magasból. Hirtelen vett körbe egyfajta boldogság és izgalom, mely a szabadságra irányult. Teljesen elkábított, immáron nem tudott érdekelni, ha lebukunk, vonzott magához ez az újdonság, mely sok mindenkinek megadatik, de nekünk nem.

A srácok vezettek, én pedig ámulva figyeltem a házakat, melyek olyan békésnek, barátságosnak tűntek. Aranyos volt ez a városka, nem is értem, miért éppen mellette épült az a Büntetőtábor, melyet iskolának becéznek nagyon finoman. Ők már ismerték a járást én pedig, mint a kiskutya mentem utánuk a rosszba, mely olyan csábítónak tűnt, hogy mellette elhomályosult a helyes út.

Úgy 10 perc után elértünk valószínűleg a főtérnek nevezett helyet, ahol pár srác integetve sietett elénk, én pedig lepetten néztem rájuk. Zayn és Louis egy este alatt ennyi barátot szereztek volna...normális barátot?

- Zayn, Lou! - kiáltott fel egy srác, majd lepacsizott velük, Ők pedig csak köszöntek.

- Helló, Harry vagyok! - mosolyogtam rá, és próbáltam utánozni azt a mozdulatot, amit a srácok is csináltak előttem.

- Troy, csá. - nevetett, majd a többiek felé fordult. - Menjünk, így is régen dekkolunk itt.

Közben én bemutatkoztam a többi srácnak, de nem igazán tudtam megjegyezni a neveket. Mindig is rossz volt a memóriám ilyen szempontból, a nevek soha nem voltak az erősségeim. Elindultunk egy irányba, nem tudtam, hova megyünk, de mivel Zayn és Louis követték Őket, így gondoltam, nem lesz gond.

- Haver, nem is mondtátok, hogy hárman jöttök. - nevetett fel egy srác, a neve 'O' betűvel kezdődik, talán Oliver.

- Így alakult. - rántotta meg a vállát közömbösen Zayn, mire mélyen magamba szívtam a levegőt. Gondoltam, hogy nem akarják elmondani nekik, kik vagyunk.

- És amúgy honnan jöttetek ebbe a városba? - kérdezte Troy felénk pillantva.

- Londonból. - feleltem halkan.

- Párizsból. - hadarta Zayn.

- Moszkvából. - rántotta meg a vállát Louis velünk egy időben.

Nem csupán a helyi srácok, de még én és Zayn is kérdőn pillantottunk Lou-ra zavart ránccal homlokunkon. Úgy éreztem magam, mint holmi idióta szappanoperában, ahol mindenki mást mond egyszerre, és ezzel buknak majd le. Elég abszurd, nem hittem a tv előtt ülve, hogy ilyen megtörténhet a valóságban.

- Moszkvából? Tényleg, Lou? - kérdezte Zayn cinikusan, miközben én elnevettem magam.

- Öhm...csak vicceltem, Londonból jöttem én is. - rántotta meg a vállát nevetve, mire a srácok is csatlakoztak. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt.

- Zayn, akkor Te francia vagy? Mondasz valamit franciául? - kérdezte, ha jól emlékszem talán Freddy. Idegesen pillantottam Zayn-re, aki látszólag eléggé ledöbbent, majd gondolom azt, amit a többiek hatásszünetnek gondoltak, Ő kutatással töltötte agyában egy francai...vagy legalábbis annak hangzó mondat után.

- Öhm...Voulez vous coucher avec moi? - motyogta halkabban, mire a szemem lepetten kerekedett ki.

- És ez mit jelent? - kérdezte Troy.

- Uh...A lány fekszik az ágyon. - rántotta meg a vállát Zayn.

A vállam felfelé megrándult a kitörni készülő nevetéstől. Tudok franciául kicsit, és ha ezzel nem csak én vagyok így egyedül, akkor pillanatokon belül le fogunk bukni, de szerencsére ez egy kis városka, ahol egyáltalán nem található meg a francai nyelv ezek szerint, szóval szerencsénk van. A srácok csak mindent tudóan bólintottak, míg én észrevétlenül Zayn mellé settenkedtem, és fülébe suttogtam:

- Ugye tudod, hogy azt kérdezted: Le akar feküdni velem? - kuncogtam halkan, Ő pedig lepetten pillantott rám. Nem sokan tudják, hogy tudok franciául, de a nagymamám Párizsban élt, és mivel gyakran jártam el hozzá, így kicsit megy a nyelv, bár vele angolul beszéltünk.

- Komolyan? Basszus. - nevette el magát, amihez én is csatlakoztam végre.

A többiek kicsit talán értetlenül is néztek ránk, de akkor nem érdekelt, gondolom Ők is azt hitték, valami mókásat találtunk ketten, így nem is kérdeztek rá szerencsére. Alig pár perc séta után megérkeztünk egy buszmegállóba, ahol zavartan pillantottam körbe. Az váróterem üvegein kivilágított a fény, bent hajléktalanok beszélgettek, legalábbis a ruhájuk alapján annak tűntek. Kirázott a hideg, ha sokra viszem az életben, biztosan segítek az embereken ilyen szempontból is. Tovább haladtunk, így egy most éppen zárva lévő bevásárló központ mellett is elmentünk, mindezt alig 5 perc alatt olyan közel volt egymáshoz. Közben persze folyamatosan beszélgettünk, bár én nem nagyon folytam bele. Louis került mellém, nem is tudom, mikor, és kedvesen mosolygott rám, próbált szóra bírni:

- Na, milyen az élet, Hazza? - kérdezte halkan, izgatottan.

- Eddig...mókás, de érdekes. - feleltem intézve felé egy mosolyt, mire csupán bólintott.

- Srácok! Az az a hely, ott? - hallottam meg Zayn hangját, mire oda pillantottam.

Előttünk úgy 100 méterre egy szórakozóhely pihent, előtte cigiző emberek ácsorogtak. Felkeltette a kis csapatunk a figyelmüket, ugyanis minket figyeltek, és nagyon mosolyogtak. Troy intett, nem tudom pontosan, kinek szólt, későn kaptam észbe. Az viszont biztos, hogy megérkeztünk. Bentről zene hallatszódott ki, és mellé még kiabálás is, amin mosolyogtam. Nem dulakodó kiabálás volt, sokkal inkább tűnt mókásnak, mintha valakik játszanának, de nem tudtam, mit. Mellé még csattogások is társultak, ahogy jobban füleltem, de kétség kívül a zene volt a domináló zaj. Odaértünk a cigizős csapathoz, akik látszólag mind ismerték egymást, így addigra összeverődtek. Három fiúból és két lányból állt, igazán szimpatikusnak tűntek mind.

- Srácok, sziasztok! - mosolygott az egyik fiú Troy-ra főként, egyértelmű volt, hogy Ő a kis csapat feje.

- Richy, mi a pálya? - kérdezett vissza a srác, miközben lepacsizott vele, majd mindkét lánynak egy-egy puszit adott. A többi srác is így tett, mi pedig csak álltunk ott hárman, végül Zayn bemutatkozott, majd Louis, így én is kénytelen voltam. Még soha nem találkoztam ennyi ismeretlen arccal 30 perc leforgása alatt, mi lesz még bent?!

- Harry, igaz? Szia, Reachel vagyok. - jött mellém az egyik lány, elég közel állt hozzám, így alig észrevehetően egy lépést hátráltam, és úgy mosolyogtam vissza rá.

- Igen, szia. - feleltem nyugodtan.

- Honnan jöttél? Újak vagytok itt? Még soha nem láttalak titeket a városban. - kérdezősködött tovább hatalmas szempilláit rebegtetve, cigivel a kezében.

- Csak ideiglenesen vagyunk itt. - magyaráztam halkabban, és Zayn valamint Louis felé pillantottam, akik mindketten engem figyeltek, csupán máshonnan.

- Honnan jöttél? - kérdezte tovább.

- Londonból.

- Gyerünk, Hazza, megyünk be! - hallottam meg Louis hangját, mire oda kaptam a fejem.

- Mennem kell, majd még összefutunk. - hadartam a lánynak egy mosollyal felé, de már nem rá néztem.

- Ha rajtam múlik, biztosan. - kuncogott, miközben elmentem mellette, így egy pillanatra zavartan pillantottam vissza rá. Megráztam a fejem, hogy kicsit leplezzem döbbenetem, majd bementem Louis után az ajtón. Ez a lány komolyan flörtölt velem? Hogy is hívták? Rose, Rita, Rebecca? Reachel! Ez az, ez volt a neve! Furcsa, hogy bárki is flörtöl velem...vagy talán eddig is történt ilyen, csak nem tűnt fel? Egy fiú iskolában kizárt, butaság.

Bent kellemes meleg fogadott minket, a srácok azonnal egy asztalhoz vezettek, ahol letettük kabátunkat, az értékeimet a zsebemben hagytam, eleget hallottam a sok lopásról, bár nem tudtam, ez a kis városka mennyire biztonságos. A bárpulthoz mentünk, és mindenki rendelt magának italt. Én azt kértem, amit Zayn, gondoltam, Ő biztosan tudja, mit csinál. Lepetten figyeltem az aprócska pohárkát, melynek alján csupán egy barnás folyadék díszelgett, mégis érdekesnek tűnt. Még soha nem ittam alkoholt, nem akartam lerészegedni. Lehúztuk, nekem pedig elég szépen végigmarta a torkom. Aprót köhintettem, de nem akartam jobban kimutatni, így inkább visszafogtam magam, és tűrtem. Ezután táncolni húztak engem, de nem tudtam, mit kéne csinálni, így zavartan pillantottam Zayn-re. Mellettem állt, és figyelte Troy-t, aki egy lányhoz ment, és lekapta azt. Zayn elnéző pillantást vetett rám, aminek őszintén nem igazán értettem az okát, majd Ő is egy csajhoz ment, csinos fekete ruhában, és csípőjét megragadva táncba hívta, amit a lány azonnal el is fogadott, amit nem csodálok, hisz Zayn nagyon vonzó. Louis-ra néztem, aki megcsóválta a fejét, és visszament a bárpulthoz. Zavartan pillantottam utána, nem akartam, hogy rosszul érezze magát, aggódtam miatta.

Elindultam utána, de egy kéz elkapta a kezem. Lepetten fordultam felé, és azt a lányt láttam meg, akivel kint beszélgettem. Megint elfelejtettem a nevét...hogy is hívták? Reachel, ez az!

- Gyere, Harry, táncoljunk! - mosolygott rám kedvesen, és átkarolva nyakam mozogni kezdett velem.

Csípőjére helyeztem kezem, és én is mozogni kezdtem, tudtam, hogyan kell táncolni, rengeteget mókáztunk táncolással a szobában Liam-mel és Niall-lel, és mivel Li-nek fantasztikus mozgása van, így minket is megtanított táncolni. Élveztem ezt az egészet, ennek ellenére akaratlanul is folyton Louis fele pillantottam, aki a pultnál ült, és hol beszélgetett egy-két emberrel, hol figyelt engem vagy csak a tömegben valakit. Reachel a pulthoz húzott, ahol meghívtam italra, majd még egyre, és szerintem még nagyon sokra, ugyanis itt jött el az a pont, hogy az este kiesett.

A következő képem, már az, hogy a mosdó fölött hajolok, miközben Louis idegesen guggolt mellettem, és fél kézzel izzadtságtól homlokomhoz tapadt tincseimet simogatja lágyan hátra, míg a másikkal hátam cirógatja gyengéden. Kellemes bizsergés futott végig gerincemen ettől, mikor már csak támaszkodtam, végleg kiadtam gyomrom tartalmát. Idegesen pillantgatott rám, arcom is kényeztette kis ideig gyengéd ujjaival, melyek között el tudtam volna aludni, majd mikor éreztem, elvesztem az egyensúlyom, és oldalra dőlök, felé, elkapott és átkarolva derekam, mellkasára húzott, miközben Ő is leült a fülke falának döntve hátát. Hangosan szuszogtam mellkasának dőlve, Ő pedig anyai gondoskodással (ha már eddig ez nem adatott meg) cirógatta arcom bőrét, lágyan simította hátra kusza tincseimet.

- Harry, Lou! Itt vagytok? - hallottam meg egy ideges kiabálást kintről.

Tudtam, hogy Zayn az, de nem volt erőm megmozdulni. Louis kicsit talán fájdalmasan is felsóhajtott, majd felnyúlva, kinyitotta a kilinccsel a fülke ajtaját. Nem mozdult tovább, hogy Zayn ebből is rájött, itt vagyunk. Éreztem, amint megnyugszok, és józannak éreztem magam, hirtelen fázni kezdtem Louis ölelő karjai ellenére. Azt hiszem, ez annak a jele volt, hogy az alkohol hatása kezdett kiszökni szervezetemből.

- Te jó ég! Mi történt? - guggolt le mellénk aggódva.

- Harry túl sokat ivott. - simogatta továbbra is Lou arcom lágyan, miközben gyengéd hangon felelt.

Hirtelen egy másik kezet is megéreztem, amint nyakam, majd vállam és karom simogatja védelmezőn, és lassan felnéztem Zayn-re megszokva a szédülést, de ez most elmúlt.

- Jól vagyok. - feleltem halkan.

Kínosnak éreztem, hogy ez velem történt meg, Reachel-lel túl sokat ittam. Megfogadtam magamban, hogy ilyet többé nem teszek ismét, pokoli érzés volt, amikor a torkom marta még gyomrom tartalma, számban kellemetlen ízt éreztem. Felkeltem, és ki akartam menni a mosdóhoz, de a fülke falának estem. Zavartan pillantottam hol Zayn-re, hol Louis-ra, akik mindketten aggódva lesték mozdulataimat, egyből mozdultak felém, amint ismét elindultam. Én innentől ismét kihagyott az emlékezetem, fogalmam sincs mit csináltam rosszullétem előtt és után, de talán nem is akarom tudni, egészen biztosan, nem lennék rá büszke.