Oldalak

2014. március 30., vasárnap

Teach me how to do!

Sziasztok!
Tudom, hogy régen jelentkeztem, de elég elfoglalt voltam mostanában. A lényeg, hogy ez a történet annak a bizonyos Névtelennek íródott, aki kérte tőlem a Ziam-et. Meg persze mindenkinek, aki szereti.
WARNING: +18-as!
Jó olvasást kívánok!
                                                                                                                                 xoxo    Zsoo


Teach me how to do!

Szórakozottan sétáltam le a konyhába. Üde tavaszi nap volt, a madarak csiviteltek a hátsó, üvegajtó előtt, mely a konyhából nyílt, és én azonnal ki is nyitottam, mielőtt hozzá fogtam volna kávét főzni. Mélyen magamba szívtam a langyos tavaszi levegőt, a napsugár betöltötte az egész amerikai konyhámat. Jól telt a tegnap estém, bár a partnerem hamar lelépett, azt sem tudom ezúttal melyik pasival feküdtem össze, de én szerettem ezt az életet.
A telefonom csörögni kezdett, mikor a kávémat öntöttem ki a bögrébe. Először megcsináltam az ébresztőmet, aztán indultam el a gőzölő itallal a kezemben a készülékért. A kijelzőn Liam neve villogott, én pedig elmosolyodtam. Kíváncsi voltam, mit akarhat ismét barátom, így aztán kellemes, friss hangon szóltam bele a készülékbe:
- Jó reggelt!
- Neked is, Zayn! Segítened kell! - hadarta kétségbeesetten.
Lepetten húztam fel a szemöldököm. Tudom, hogy szinte már testvérek vagyunk, azonban ha Liam-nek gondja van, akkor inkább Niall-lel beszéli meg, vagy újdonsült pasijával, akinek mellesleg a nevét sem tudom.
- Hűh, ugyan miben? - kérdeztem szórakozottan.
- Öhm...hát... - hebegte kínosan, mire széles mosolyra húztam ajkaimat, és belekortyoltam a kávémba. Mindig is szerettem az embereket kínos helyzetbe hozni szórakozottságommal, de persze tudtam, meddig feszegethetem határaimat. - ...elég kínos az ügy. - nyögte ki végül.
- Mégis mennyire kínos? Mond csak nyugodtan. - kuncogtam halkan.
- Inkább élőben. Átmehetek most hozzád? - kérdezte félénken.
- Hogy a fenébe ne?! Várlak, Li. - mosolyogtam szélesen, majd kinyomtam.
Nem lakik messze, tudtam, hogy autóval alig 5 perc lesz neki. Nem erőltettem meg magam, nem volt kedvem felöltözni, hát csupán egy pólót kaptam magamra, mely az étkező egyik székén pihent, így még csak fel sem kellett mennem a hálóba. Mellesleg nem volt valami szép látvány most az a szoba. A földön még a saját ruháim hevertek, valamint egy ismeretlen pulcsit is találtam a szememmel reggel, de lehajolni már lusta voltam érte. Talán visszajön majd érte a tegnap esti áldozatom, de nem érdekelt, ha itt marad az sem. Majd bevágom a legalsó fiókba a többi közé. Vannak ott érdekes dolgok, amiket nálam hagytak...még egy tűzpiros alsó is. Ne kérdezzétek, arra az estére sem emlékszem, de biztosan jó volt.
Csengettek, mire összerezzentem, eléggé elmerültem gondolataimban. Nem akartam menni ajtót nyitni, csupán kikiabáltam, hogy nyitva van. Liam már úgyis ismeri a járást, be tud jönni magától is. Fél perc múlva már egy ideges Liam rontott be hozzám a konyhába. Aggodalmasan pillantott rám, így a mindig szokott huncut, játékos vigyorom, amivel fogadtam, lefagyott.
- Ekkor gáz van? - kérdeztem érdekes grimasszal arcomon, mely leginkább olyannak tűnt, mintha azt kérték volna; egyek csigát. Kicsit lazított testtartásán, és oldalra pillantott gyakran pislogva.
- Hát...nem annyira, de nekem fontos. - hebegte kínosabban talán, hogy ennyire túlreagált egy egyszerű dolgot. Úgy tűnt, kicsit elment a bátorsága, amitől ismét előjött bohókás vigyorom.
- Akkor meg nyugi, és mesélj! - nevettem el magam.
Rám kapta a tekintetét, haloványan elmosolyodott. A pultnak dőltem, így Ő leült velem szembe a konyhaszigethez. Látszólag kicsit végigmérte szabadon lévő alsótestem, amitől kuncogni kezdtem, de inkább nem mutattam jobban, hogy feltűnt, ugyanis látszólag kínosan kapta el tekintetét. Vannak határai a játékosságomnak, tudom, meddig mehetek el.
- Hát...még mindig elég kínos a téma... - hebegte, arcára kicsi vörösség szökött, amitől mosolyom még szélesebb lett. Aranyos volt, beugrottak régi érzelmeim Liam iránt, de ma már csak mosolyogni tudok ezeken. Ugyan már, még hogy én szerelmes lettem volna belé?! Én, a nagy kéjhajhász? Képtelen lennék megállapodni, butaság volt, csak egy teenager fellángolás. - Tudod 94%-os lett Mark vizsgája, és szeretném meglepni... - hebegte halkabban. Az arcom ismét olyan grimaszba fordult, mint az előbb.
- Ki az a Mark? - kérdeztem közbevágva, mire lepetten kapta rám tekintetét.
- Hát a párom. Zayn, már 4 hónapja együtt vagyunk. - csóválta meg a fejét fájdalmasan.
Nekem még mindig olyan arckifejezésem volt, orrom felhúztam, szám fele grimaszosan görbült felfelé, és csupán a fél szemöldököm emeltem meg. Mókás vagyok ilyenkor Louis szerint, de magától jön.
- Ja, az a szöszi seggdugasz? - kérdeztem kuncogva.
- Oké, Zayn nem szükséges beszélgetnünk. Azt hittem, tudsz érett felnőtt módjára válaszolni a kérdéseimre, de semmit nem változtál! - csóválta meg a fejét lenézőn, majd felállt a székről.
Nem akartam megbántani, nem hittem, hogy ennyire szereti azt a srácot. Valóban alacsony, ahhoz képest, hogy sportoló nem izmos, bár felesleg sincs rajta. Louis focicsapatában játszik, ott ismerkedtek meg Liam-mel. Szőke, szeplős szürke szemekkel, és számomra érthetetlenül beszél. Túl gyorsan, alig nyitja ki a száját, mely fölött mellesleg kicsit borostát hagy, de nem növeszti bajusszá. Talán valamilyen akcentusa van, nem is tudom. Még 3 hónapja találkoztam vele először és utoljára, elég is volt belőle. Azt hittem, szakítottak, ugyanis egyáltalán nem ilyennek ismertem Liam eseteit. Eddig mindig rosszfiúkkal járt, velük jól kijöttem, olyan volt a személyiségük, mint nekem...
- Ne! Sajnálom, oké? Normális leszek. - ragadtam meg a karját, így megállt, és felém fordult.
Sóhajtott, és bólintott, majd visszaült a helyére, én pedig mellé telepedtem kávémmal. Türelmesen vártam a folytatást, és tudtam, mostantól félre kell tennem szokott énem, különben elmegy. Túl fontos volt ahhoz, hogy megbántsam.
- Szóval szeretném meglepni valami újdonsággal a-az ágyban, és arra gondoltam, hogy...hogy Te...Te el tudnád magyarázni. - hebegte kínosan leszegve a fejét. Egészen elpirult, amitől szám széle felfelé rándult, de nem szabadott elengednem széles mosolyom.
- Mégis mire lennél kíváncsi? - kérdeztem olyan halk hangon, mint ahogy Ő beszélt az előbb. Talán ilyen lágyan már évek óta nem szólaltam meg, egyszerűen soha nem voltam gyengéd mostanában senkivel sem, de durvának sem mondanám magam. A szokott játékos, zavarba hozós rosszfiú vagyok.
- Öhm...hát... - hebegte össze-vissza pillantva a pulton és a padlón, majd végül kinyögte: - ... a-arra, hogy szájjal hogyan...érted!  - hebegte kínosan.
A szemeim lepetten kerekedtek ki pár pillanatra. Oké, ebben nincs semmi érdekes, de Liam esetében van. Ő komolyan erre lenne képes egy pasi miatt? Valamilyen furcsa érzés tört rám, mely kisördög módjára suttogott belülről. Először azt tanácsolta, hogy ne mondjak neki semmit, aztán taktikát váltott, mikor rájött, ezt nem tenném meg. A második javaslatában viszont benne voltam, így úgy kezdtem, ahogy a hang utasított.
- Ez egyszerű. Tudod magadtól is, de rendben, megtanítalak. - mosolyodtam el szélesen.
Felálltam a székről, és elé álltam, majd a hang utasítására közel hajoltam hozzá, és megcsókoltam. Abban a pillanatban érdekes érzés tört rám...olyan jóleső, mint amikor egy nehéz nap után hazaérkezünk a meleg házba. Amolyan "mostantól minden nyugodt lesz" érzés. Aztán átfutott az agyamon, hogy neki barátja van, én pedig úgy kezelem most Őt, mint minden pasit, akivel esténként összeakadok. Azonban legnagyobb meglepetésemre nem lökött el magától, sőt! Visszacsókolt! Ezen kicsit meglepődtem. Ha nem ez a megcsalás, akkor mi?! De persze nem bántam, hogy nem kaptam elutasítást, azonban Liam-et elég hűséges típusnak ismertem meg ehhez.
Hevesen csókoltam, Ő pedig felvette a tempóm és a stílusom is. Nyakam köré fonta karjait, én pedig csípőjénél fogva közelebb húztam magamhoz a széken. Lábai közé álltam, Ő pedig kihúzta magát, így egyforma magasságba kerültünk. Hajamba túrt, aminek reggel úgyis tökmindegy, hát nem bántam. Felhúztam állásba, Ő pedig hagyta magát. Továbbra is csak csókoltuk egymást, ha levegőre volt szükségünk, akkor megtépve másik ajkát fogunkkal szívtuk magunkba az édes oxigént.
És ez így ment jó sokáig, míg úgy nem döntöttem, hogy ideje tovább lépni a tanításban. Övéhez nyúltam, és pólóját feltűrve, hogy ne zavarjon kibontottam szintén csók közben. Idegesen szívta magába a levegőt, és elszakadt tőlem, azonban nem vártam a szokott szavakat, miszerint van barátja, és ezt nem lenn szabad. Lerántottam pólóját, és nyakát kezdtem csókolgatni.
- Z-Zayn...le ké-kéne állnunk. - hebegte szuszogva.
Válasz képpen csupán beleharaptam kulcscsontján a bőrbe, amitől felnyögött. Úgy tűnik, csupán eddig tartott nagy bűntudata, ugyanis a következő pillanatban már a pólót húzta le rólam, így én már csupán csak egy boxerben voltam. Azonban most nem ez a lényeg. Letoltam róla nadrágját, és alsójába nyúlva nem játszadoztam vele tovább. Halk sóhaj hagyta el száját, mikor megérezte érintésem, és kicsit hátrébb döntötte fejét.
- Figyelj! Megmutatom, hogyan kell! - motyogtam fülébe kéjesen.
Kicsit aggodalmasan pillantott rám, miközben kezdtem térdre ereszkedni, kezeit még vállamra is helyezte, de egy apró taszításnál többre nem tellett, így nem is hagytam félbe a munkálataim. Azt hiszem, most éppen a kötelességtudat, a hűség és az élvezet, a kéj harcol benne. Azonban még ha a csatát meg is nyerem a szenvedéllyel, a háborút soha. Mark marad Liam pasija, bár érdekes, hogy ilyenek ötlenek fel bennem, és fájdalommal járnak. Én nem akartam pasit. Régen persze odavoltam Liam-ért, de ez mára már kihűlt, eltűnt. Akkor mit meg nem adtam volna pár ilyen heves pillanatért...
Kezem közé fogtam férfiasságát, majd lassan mozgatni kezdtem csuklóm. Lehunyta a szemét, de arca továbbra is kínosan vörös volt. Elmosolyodtam, mikor ismét felnyíltak szemhéjai, és a nagy, barna tekintet rám meredt. Lassan nyaltam végig oldalán, majd játszottam kicsit tetejével is, végül számba engedtem, úgy döntöttem, nem kínzom tovább. Lassan kezdtem mozgatni a fejem, de ez egyre inkább gyorsult. Eddig még semmi olyat nem tettem, amit Ő ne tudott volna megcsinálni elsőre is, nem is értettem, ennyivel miért nem érte be.Látszólag Neki nagyon tetszett, vállamon pihenő kezeit, hajamba vezette, és gyengéden beletúrt. Talán még az a híres, nevezetes Mark, sem csinált ilyet neki soha. Ebbe belegondolva nagyon valószínű, hogy nem.
Kiengedtem számból hosszát, mire fájdalmasan nyögött fel, és barna tekintetét kíváncsian fúrta enyémbe. Huncut vigyort villantottam rá, amolyan "most figyelj!" pillantással. Először nyomtam pár lágy puszit egész hosszára, hogy ingereljem, majd ismét számba engedtem, de ezúttal nem álltam meg. Liam hangosat nyögött ezt érezve, de ez a hang semmi volt ahhoz, mint amit akkor hallatott, mikor teljesen torkomban volt. Egyszerre keveredett élvezetének zaja a lepettséggel és a teljességgel, ugyanis egy nyelés kellett, és sikeresen elélvezett a torkomban. Ezt még soha nem hagytam senkinek sem, de valahogy Liam-nél nem zavart. Neki megengedtem, kiváltságos helyzetet élvezett.
Visszahúztam rá alsóját, és felállva szemébe néztem játékos vigyorommal. Szemei csillogtak, mikor rám nézett, azonban volt benne valami vészjósló; a bűntudat. Haja tökéletes volt, homlokán kevés izzadtság gyöngyözött. Pólójához kapott maga mellett a pulton, de nem vette el onnan, csupán megmarkolta az anyagot, mintha érezni akarná, hogy még megvan.
- M-megcsaltam Mark-ot. - hebegte halkan, miközben aggódva nézett a szemembe.
Hosszan lehunytam a szemem, és hangosat sóhajtottam ezt hallva. Igen, rosszul esett, hogy ez az első dolog, ami eszébe jut.
- Komolyan? Ennyi? Kit érdekel, hogy megcsaltad, még csak nem is az eseted! Én megmutattam hogyan kell mélytorkozni, csak neki lesz jobb tőle. - rántottam meg a vállam.
Nem tudom, miért, de féltékenységet éreztem és fájdalmat, haragot is, amiért nem csókol meg, és motyogja, hogy csodás voltam, valamint velem akar maradni, Mark egy pöcs. Úgy éreztem magam, mint régen, amikor árgus szemekkel lestem Liam egy-egy felém intézett szép szavát csak, hogy a napom csúcspontjára érjen.
- Nem kellett volna megmutatnod. Én egy magyarázatért jöttem.  - hebegte inkább csak magának, kicsit sem mondta ingerülten, ahogy én tettem ez után.
- Ahogy elnéztem nem nagyon ellenkeztél. - feleltem hangosabban.
Ő csupán lesütötte szemét, bűntudata volt, láttam rajta a szégyenérzetet. Hűséges típus volt, Harry mindig azt mondta; Liam-nek azért van csak egy veséje, hogy jobban elférjen a hatalmas szíve, és én ezzel teljesen egyet is értek, csupán ez a tökéletes szív mindig rossz embereket talál meg, mint Mark...vagy azt hiszem, bárki, aki nem én vagyok.
Hirtelen csörögni kezdett a telefonja, amitől mindketten kellemetlenül lehunytuk a szemünk. Sietősen hajolt le előttem, így én egy lépéssel távolabb kényszerültem. Felhúzta bokájánál heverő nadrágját, majd kivette zsebéből telefonját. Én ezután ismét visszaálltam elé, amit talán kicsit feszélyezte, de nem érdekelt. Pontosan láttam a kijelzőn, ki a hívó, és rá volt most a legkevésbé szükség. Felvette, és bár próbálta levenni a hangerőt minimumra, olyan közel álltam, és olyan csend volt, hogy pontosan hallottam Mark minden egyes szavát.
- Li! Ugye nem felejtetted el, hogy ma esten ünnepelünk? Már bekészítettem a pezsgőt. - hallottam meg hadaró hangját. Néhány szót ugyan nem igazán értettem, de ez nem is érdekes.
- Nem, persze, hogy nem. Alig várom. 6-ra ott vagyok. - felelte Liam, és ha Mark nem is, de én hallottam és láttam rajta, hogy ezután már nem tudja, hogyan viszonyuljon hozzám és pasijához.
- Siess, nagyon várlak. Szeretlek, Édes. - felelte Mark sietősen.
- Én is Téged. - felelte Liam lesütött szemekkel.
Nem tudom, mi ütött belém, az a kis ördög, mely eddig azt suttogta, csábítsam el Liam-et, most haragból beszélt, én pedig követtem szavait azon az elven, hogy már úgyis mindegy. Sietősen hajoltam Liam-hez, és beleszóltam a készülékbe, olyan hangosan, hogy Mark is hallja.
- Az Isten szerelmére! Most szoptam le a pasidat, és nagyon hálás lennék, ha nem nyáladzanátok előttem a telefonba! - akadtam ki mérgesen.
Liam szeme üveges lett ezt hallva, és azonnal ellökött magától. Fájt a tudat, hogy ekkora erőt használ fel ellenem, de akkor nem érdekelt. Féltékeny voltam, az a "szeretlek" betette a kulcsot. Azok az érzelmek, amelyekre azt hittem, hogy eltűntek, most újra felszínre törtek, és még többet akartam belőlük, arra vágytam, hogy Liam viszonozza őket.
- Mark, ez nem az, aminek... - akart belekezdeni a mentegetőzésbe Liam, de egy kiabáló hang félbeszakította, melyet még én is jól hallottam.
- Liam James Payne, Te képes voltál megcsalni? - akadt ki Mark, és amikor üvölt, meglepő módon tisztán beszél, azonban a hangja borzalmas. Liam is elemelte fülétől a készüléket, hogy ne süketüljön meg.
- Nem, vagyis, nem azért, amiért Te gondolod. Én csupán... - túrt a hajába előttem, és kétségbeesetten pillantott rám, meglepő módon haragot nem láttam a szemében. Ettől felbátorodtam, míg Ő járkálni kezdett, és idegesen hallgatta (ex)párját a telefonba, akit bár már nem hallottam olyan jól, ismét hadarni kezdett, mégis Liam arckifejezéséből, és könnyes szemeiből rájöttem, hogy elég csúnyákat vág a fejéhez. A srác ugyan tiltakozni akart, de az a szőke pukkancs nem hagyta szóhoz jutni. Megelégeltem a dolgot, nem hagyhattam, hogy így beszéljenek vele, mikor érzelmeim már nagyon is jelentősek iránta. Hozzá siettem, és kikaptam a kezéből a telefont, így elcsíptem Mark félmondatát, miszerint szánalmasnak tartja Liam-et.
- Ide figyelj, Te pöcs! Nem vághatsz ilyeneket a fejéhez! Azért jött hozzám, mert neked akart jót, de elcsábítottam. Nem tehet róla, de örülök, hogy így alakult. Tudod mit?! Elbasztad, mert nem figyeltél rá eléggé. Nem érted el, hogy eléggé szeressen, ahhoz, hogy ne tegye meg. Szeretem az exedet vedd tudomásul, egy olyan kis seggdugasz, mint Te, nem szállhat velem harcba. Tűnj a francba, kis pöcs! - mondtam komolyan.
Nem tudott közbe se szólni semmit, csupán hebegett, mint a végén. Kinyomtam, tovább nem érdekelt, mit kiabál. Elképzeltem a szőke fejét tiszta vörösen a dühtől, és elég jól szórakoztam. Ettől a képtől vigyorogva fordultam Liam felé, aki könnyes szemekkel, fájdalmasan meredt rám. Egy pillanatra megijedtem, hogy talán rosszat tettem, és nem kellett volna ilyen szemétnek lennem, de a féltékenység elborította agyamat. De nem bántam meg, és ha kiabálva jön hozzám, akkor sem tennék máshogy. Rájöttem, hogy tényleg szeretem még mindig, Mark elmehet a picsába.
Közelebb mentem hozzá, de Liam megcsóválta a fejét, és távolabb állt, miközben egy könnycsepp futott végig az arcán. Ennyit jelentett volna neki a pasija? Kétlem, nem tartott még olyan régen, de ezek szerint mégis, hisz sír miatta. Leszegtem a fejem, rájöttem, hogy talán rosszat tettem, olyat, amit soha nem fog nekem megbocsájtani.
- M-mi...?  - akart belekezdeni, de itt elakadt.
A hang eltűnt a fejemből, amint rájött, hogy rosszat súgott, nem mondott többet. Jellemző. Magamra maradtam, az ösztöneim után mentem, azok pedig azt súgták, hogy lépnem kell, vagy elvesztem. Sietősen szeltem át a köztünk lévő távolságot, nem volt ideje elhúzódni, kezem közé fogtam arcát. Hüvelykujjammal lágyan letöröltem a könnyét, miközben Ő végig a szemembe nézett. Íriszei nem mutattak mást, mint zavart. Nem volt sem haragos, sem szomorú, sem bűnbánó.
- Komolyan mondtad? - kérdezte halkan zavartan.
Ekkor pillantott el szememről, és minden felé vezette a tekintetét, csupán az enyémet kerülte. Halványan elmosolyodtam, ezek szerint csak nem tettem olyan rosszat.
- Meglepő, mi? - kérdeztem szórakozottan.
Tudtam, hogy ezzel kicsit enyhíteni tudom a feszültséget, és Ő is haloványan elmosolyodott, majd ismét szemembe nézett. Itt találtam a megfelelő alkalmat, hogy ismét megcsókoljam, de ezúttal lágyan, érzékien. Kezei ismét arcomra csúsztak, nekem pedig derekára. Nem érdekelt Mark, és látszólag Liam-et sem...de nem csak akkor.
Ezt egy hétre rá tudtam meg, mikor az ágyban feküdtünk egymásba gabalyodva immáron tündérmesés hangulatban. Érdekes volt ennyire közel lenni csak úgy valakihez, mikor mindig is független lélek voltam, soha nem hittem, hogy egyszer meg tudnék állapodni egy ember mellett, azonban Vele nagyon is komolyan gondoltam.
- Tudod, soha nem érdekelt Mark, mindig olyan pasim volt, aki kicsit hasonlít rád. Te voltál a pasi-ideálom, de nem hittem, hogy ennyire. - nevette el magát a végére.
Elmosolyodtam, amitől kicsit elpirult, imádtam, hogy ilyen könnyű zavarba hoznom. Kiismertem az évek során, de még soha nem voltam közelebb hozzá, mint akkor. Olyan érzés volt, mintha megmásztam volna a Mont Everest-et, és most a csúcson tűzném ki a zászlóm. Hirtelen ült föl, és felém kerekedett, én pedig kérőn pillantottam rá, ismét a szokott grimaszommal, amitől kuncogni kezdett.
- Ki szeretném próbálni, amit tanítottál. - motyogta, és bele is pirult kicsit.
Elnevettem magam, és megcsókoltam. Az este további részletei mindenkinek a fantáziájában élnek, én csupán annyit mondanék, hogy Liam őstehetség, elsőre! 

19 megjegyzés:

  1. juujj eszt imááádoom. .! :D nem tudom h észre vetted -e de 69-tag van a blogodon. :) úgy h Harry veled van. .:)) legközelebb légy szíves Zarry-sat is hoz. ! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, észre vettem, de szerencsére gyorsan gyűlnek az olvasóim, így már elugrott. Örülök, hogy tetszett, most párhuzamban írok két kisregényt/regényt, az egyik történetesen Zarry. A címe How you remind me? lesz. :)

      Törlés
  2. Hehe,de jö lett:)

    Mariann:)

    VálaszTörlés
  3. Juuuuuuj! :D
    Nagyon jo lett! Allati aranyos! :3
    Annyira imadom a sztoriaidat! Hihetetlen vagy! Komolyan mondom, hogy nem tudnek nelkuluk elni! Imadom!
    A legeslegjobb blogiro like-olja a kepeimet... Ez olyan hihetetlen! Koszonom! :')
    Imadlak es istenitelek!!!
    Puszi es oleles!!! xoxoxo
    Reni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Boldog vagyok, hogy így gondolod. Hahaha, nincs mit köszönnöd, inkább nekem lenne. Olyan hihetetlen ez az egész, ugyanolyan átlagos lány vagyok (talán kicsit idióta), mint bárki, de jól esik, hogy ennyire különlegesen kezeled ezt az egészet. :)

      Törlés
  4. Nagyon jó lett, imádtam! Aranyos volt, kellenek az ilyenek, hogy feldobják a napot :)

    VálaszTörlés
  5. Nem találok szavakat...Hát ez egyszerûen tökéletes lett :") Hihetetlen,hogy tudsz ilyen jól írni *-* Annyira boldoggá tettél evvel a történettel,rám fért most,úgyhogy köszönöm! Annyira örülök,mert ugye Ziam a másik kedvenc párosításom és ez a történet annyira klassz volt :3 <3
    Imádtam,ahogy téged is :)
    Remélem máskor is hozol még Ziamot,persze nem akarom rád erôltetni,csak ha lesz hozzá kedved én nem bánom :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. U.i.:Most látom mennyire találó az a kép xDD
      És azt a 69 feliratkozót nekem is muszáj megemlítenem :D

      Törlés
    2. Jól esik, hogy ennyire elnyerte a tetszésed, király! Én is bírom Ziam-et, ahogy minden párost, amiben Zayn van, érdekes a személyisége, szeretek róla írni, még ha nem is Ő a kedvencem. Sok helyzetbe beilleszthető. Szóval biztosan lesz még ilyen sztori. :)

      Törlés
  6. Uristeen köszönöm! <3 imádtaam nagyoon! *-* lehet nem hiszed el,de eddig minden One Shot.odat kinyomtattam és minden regényedet,és a suliba mikor lyukas óra van vagy csak unatkozom valamelyik órán,azokat olvasgatom! Imádlaak nagyoon *-* köszönöm mégegyszee,én lennék az a névtelen aki zaklatott. És csak hogy tudd nem azért nem írok googke fiókból,mert szégyelem,hogy ilyeneket olvasok vagy micsoda..csak azért,mert nincs fiókom,de fogok egyet csinálni,hogy csak Neked tudjak névvel írni,és névvel is elismejem a tehetségedet! <3 nagyon..nem is..tökéletesen írsz! Nimcsenek rá szavak! *-* <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Komolyan? Aztaaa! Soha nem hittem volna, hogy bárki is képes ennyire oda lenni egy munkámért is. Ez hihetetlen, nem tudok semmit sem kinyögni. Nagyon jól esik, egyszerűen...király. Nem szükséges miattam csinálni, de köszönöm, hogy megtennéd. Én nagyon örülök a névtelen olvasóimnak is. Köszönöm szépen ezt a sok szép szót, nagyon hálás vagyok értük, és örülök, hogy tetszett a sztorid. :)

      Törlés
  7. Nagyon,nagyon boldog lettem mikor megláttam,hogy végre nem Larrys. Annyira jó, hogy végre nem az volt. Ziam a kedvencem, Larry már unalmas. De szívesen olvasnék más párosról. Szóval már nagyon várom a Zarryset!!

    Ölel: Betti

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom, hogy gyakran van Larry, de azt gondolom, az megy a legjobban, az fekszik nekem igazán. Az az igazság, hogy amikor hosszabb regényt/kisregényt írok, gyakran írom el a neveket, mondjuk egy Narry-ben Niall nevét Louis-ra cserélem néha. Ennek ellenére próbálkozom. :)

      Törlés
    2. Helyes próbálkozz! Mert csak akkor fog sikerülni! Sajnos mostanában amit Larryset írsz el se olvasom, mert már számomra unalmas, hogy mindig ez van. Ezért szokott felcsillani a szemem, amikor másik párosról olvashatok. Azt azért bevallom, hogy a Captured fordításodat olvasom, mert az nagyon magával ragadt plussz mert manga. A lényeg ezt én nem bántásból írtam csak tudod a jóból is megárt a sok. Oh viszont a 18-as Larryket elolvasom, mert imádom, ahogy leírod de a Ziames a legjobb és tudod, hogy miért gondolom így.

      Ölel: Betti

      Törlés
    3. Igen, értem. Igyekszem, hogy mindenkinek jó legyen. Örülök, hogy tetszenek, bírom Ziam-et, de még szokni kell, ennek ellenére biztosan lesz még :)

      Törlés

Music Note 4