Sziasztok!
Remélem, nem hiszitek, hogy a személyiségek már a
kurvaság határait súrolják...nagyon remélem. Köszönöm szépen a szép szavakat,
nagyon sokat jelentenek.
Jó olvasást!
xoxo
Zsoo
Nem bírtam magammal, Harry elrohant, én pedig ott
maradtam egyedül csókunk égető érzésével ajkaimon. Fájt, hogy ennyire ellök
magától. Haragudtam Louis-ra, talán ha Ő nem lett volna ilyen önző, hogy aljas
módon csókolja meg Harry-t, akkor nem taszítana el minket magától.
Sietős, haragos léptekkel rohantam be a terembe, ahol a
srácok még mókáztak, nevetgéltek, fociztak. Harry-nek nyoma sem volt, biztosan
a szobájába ment, azonban Louis ott ült oldalt enyhén...oké, eléggé ittas
állapotban. Bika módjára rontottam neki, és erősen megragadtam vállát. Zavartan
pillantott fel rám, tekintete ködös volt az alkoholtól. A többiek nem vettek
észre semmit, próbáltam visszafogni magam.
- Beszélnünk kell! - sziszegtem fogaim között.
Bólintott, úgy tűnik, az alkohol ellenére is felfogta,
hogy itt robbanok mindenki előtt, ha nem megyünk most azonnal a szobába. Lassan
állt fel, majd elköszöntünk a srácoktól, és a holnapi meccsekre hagyatkozva
kimentünk a csarnokból. Szótlanul haladtunk a szobánk fele, Louis leszegte a
fejét, talán sejtette, miről szeretnék beszélni vele. Bementünk az ajtón, majd
becsuktam mögötte. Megálltunk a szoba közepén egymás szemébe nézve.
- Akkora fasz vagy! Megcsókoltad Harry-t, és azt hitted,
nem fog rá emlékezni?! - akadtam ki, hangom is felemeltem, de ügyeltem rá, hogy
a szomszéd szobában ne hallják kiakadásom. Látszólag nem lepődött meg, tehát
sejtette, hogy ez lesz a téma.
- Te sem tudtál volna ellenállni neki, olyan csábító
volt. - mosolyodott el szélesen az eseményeken.
- Képzelem. Dühös tekintettel is az volt az imént.
Magunkra haragítottuk, többé nem fog hozzánk szólni. - gesztikuláltam
kiakadásom közben.
- Állj! Az oké, hogy hozzám nem, de veled miért ne
beszélne? - kérdezte rám bökve zavartan. Pár pillanatra elvesztette az
egyensúlyát, de hamar visszanyerte szerencsére.
Basszus! Erről nem akartam beszélni, hisz akkor hogy
venné ki magát a prédikálásom, mikor én is elkövettem ugyanazt a hibát?!
Azonban ha tőlem nem, majd megtudja Harry-től, így fölösleges lett volna
hazudni.
- Én is megcsókoltam az előbb. - sóhajtottam leszegett
fejjel.
Bevillant a mámoros érzés, amikor ajkaim övének ütköztek.
Eszembe jutott, milyen tökéletes szája van, mennyire jól csókol, és milyen
különleges bizsergés rázta végig gerincem vonalát. Kénytelen voltam benedvesíteni
ajkaimat íze után kutatva, de már nem találtam meg, azonban a bizsergés
visszajött az emlékek hatására.
- M-mit csináltál? - kérdezte zavartan.
- Megcsókoltam. De ellökött, és azt mondta nem vágyik két
pasitól a figyelemre. - bólogattam mellé beletörődve. Ajkaimat egy vonallá
préseltem, amint belegondoltam vereségembe. Azonban ez egyáltalán nem volt rám
jellemző. Én nem az a fajta srác vagyok, aki könnyen feladja. Szükségem volt
Harry-re, tapasztalni akartam ismét csókját, de akkor hirtelen kerített
hatalmában a vágyakozás testi kontaktus iránt. Végignéztem Louis-n, aki
leszegett fejjel vette tudomásul Harry döntését, talán Ő is éppen arra gondolt,
hogy nem adja fel, de ez akkor nem érdekelt. Éreznem kellett valakit, kellett
egy személy, aki érzékelteti velem, hogy élek.
Sietősen szeltem át a köztünk lévő távolságot, és
vállánál fogva erősen a mögötte lévő ajtónak toltam. Zavartan nézett fel rám,
tekintete még mindig homályos volt az alkoholtól. Kék íriszei most tompán
csillogtak a gyér fényben. Ajkai elnyíltak, én pedig ezt látva vettem a
célzást, és megcsókoltam. Azonnal szenvedélyes táncba kezdtek ajkaink és
nyelvünk egyaránt. Jól esett érezni valaki közelségét. Azt hiszem, Louis
érzékeltette velem, hogy élek, létezem, de nem keltette azt a bizsergést, mint
Harry. Ellenben, most bíztatásra volt szükségem, így tökéletesen megfelelt ez a
vad csók is, amit kétség kívül mindketten élveztünk.
*Harry*
Ha azt mondanám, hogy zaklatott voltam, akkor hazudnék.
Forrongtam, képtelen voltam lenyugodni. Zayn és Louis jó barátom volt, de nem
hittem, hogy ennyire. Én nem akartam tőlük többet, mint barátság, és fájt a
tudat, hogy emiatt kell eltaszítanom Őket magamtól.
Kezdtem rájönni, hogy egy fiúiskolában nem csoda, hogy
így éreznek, és valahol hízelgő is volt, hogy engem ennyire jó pasinak
tartanak. Jól esett rajongásuk. Ennek ellenére haragudtam mindkettejükre,
amiért tönkre tették barátságunkat.
Reggelinél inkább a csapat többi tagja mellé ültem, és
láttam, ez mennyire rosszul esett Zayn-nek és Louis-nak, akik egymással is
meglehetősen szótlanok voltak, mégis láttam még köztük a baráti kötődést. Felém
pillantottak néha, de figyelmen kívül hagytam Őket. Nem éreztem magam rosszul a
tegnapi ájulás ellenére, belehaltam volna, ha nem játszhattam volna. Szerencsére
az edző is így gondolta, így reggeli közben felvázolta a mai meccsek lényegét.
Eredetileg ma csak egy meccsünk van kitűzve, de ha ezt megnyerjük, akkor az
első helyért játsszuk a döntőt.
Reggeli után még kaptunk kevés pihenőt, amit a szobába
töltöttem az ágyon fekve, Dux fölöttem bújta a telefonját. Nem volt kedvem
beszélgetni, Ő pedig szerencsére nem volt fecsegő típus, így nyugodtan
merülhettem gondolataimba. Akárhogy kerestem megfelelő érvet Zayn és Louis
viselkedésére, nem találtam olyan indokot, ami amellett állna, hogy legyünk
továbbra is haverok. Ők többet akarnak, én pedig ebben a tudatban képtelen
lennék ugyanúgy viselkedni velük.
Az öltözőben talán mindenkinek feltűnt, hogy máshova
pakoltam a cuccom, nem Zayn és Louis mellé, mint általában. Szerencsére senki
sem tette szóvá. Itt még megtehetem, az otthoni öltözőben azonban mindenkinek
saját szekrénye van, így nem vándorolhatok kedvem szerint, kénytelen vagyok
Zayn mellett és Lou-val szemben maradni.
Felvonultunk a pályán, majd a formalitások elvégzése után
ismét üdvözöltem pár srácot a tegnapi, vagy éppen a tegnapelőtti estéről.
Lassan már az összes csapattal jóban leszek, így viszont hol marad a
versengés?! Bemelegítettem, majd a srácok lőttek párat kapura, Lou és Zayn
meglehetősen finoman, azonban mikor elkezdődött a játék, ez eltűnt. Olyan volt,
mintha minden dühüket kiadták volna, csúnyán, durván játszottak, ami az edzőnek
is eltűnt, így folyamatosan a pálya szélén kiabált a két srácnak. Normális
esetben mókásnak tartanám felesleges erőlködését, de akkor ez nem tűnt olyan
szórakoztatónak.
A meccset szerencsésen megnyertük, így azonban nem
kaptunk pihenőt, sokkal inkább egy hatalmas lecseszést, majd 20 perc pihenő
után ismét kezdődött a következő meccs. Az alatt a kis idő alatt, az edző
önmagából kikelve kiabált Zayn-nel és Lou-val, miszerint ha nem tudnak
normálisan, tisztességesen játszani, lecseréli Őket. Mindenki tudta, hogy ez
butaság, ilyet soha nem tenne, de akkor idegességében és káromkodásai között
meggyőzőnek tűnt. Tudtam, hogy ez miattam van, veszekedés szítottam,
kifordítottam önmagukból Őket kis időre tudatomon kívül. 3 napja nem hittem,
hogy ez a verseny ennyi mindent fog tartogatni.
A döntőben mindent beleadtunk, és mintha Zayn és Louis is
visszafogta volna magát valamennyire, de talán nem jó értelemben. Így azonban
alig futottak, inkább csak kocogtak, mind elfáradtunk erre a fontos meccsre. Én
is beengedtem egy nagyon egyszerű gólt, melyet normál esetben könnyűszerrel
megfogtam volna.
Vesztettünk! 2.-ok lettünk, de még ez is szép eredmény a
történek után, melyről csupán hárman tudunk. Az eredményhirdetésen a sok
ismerős mégis ismeretlen srác tapsolt nekünk, jobban, mint az elsőnek, hisz
velünk többet buliztak. Az elsők olyanok lettek, akikkel még nem találkoztam az
este, valóban komolyan vették a versenyt, nem mentek el bulizni, kipihenteknek
tűntek. Megérdemelték a győzelmet. Talán ha mi is inkább a szobákban ülünk este
hárman, mint a csapat többi tagja, akkor nem történik meg ez az egész incidens,
de már késő ezen rágódni.
Ezüsttel a nyakunkban szálltunk fel a buszra, mely
idehozott minket, és most haza is visz. Vissza arra a helyre, amely megkeseríti
az életünket. De talán jobb ott, hisz pár napig megízleltük a szabadságot, és
ez lett belőle. Elvesztettem két jó haveromat, akikre azt hittem, mindig
számíthatok majd, mint BARÁT. Nem vártam Niall és Liam faggatózását, milyen
volt a verseny, nem akartam erről beszélni, pedig tudtam, ezzel fognak fogadni.
Kínosnak éreztem, hogy két pasi is odavan értem. Nem vágytam a férfiak figyelmére,
ennek ellenére hízelgő volt valamilyen szinten.
áááá fantasztikus lett :DDD kövit !
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett :)
TörlésJaj..ez a Harry gyerek igazán eldönthetné már mit is akar :D Komolyan!!
VálaszTörlésNagyon jó lett, és hát azért még én reménykedem, hogy a végén Larry lesz, de te tudod :)
Siess, és köszönet ezért a részért ;)♥
Hahaha, majd meglátod, mit tartogatok a végére :D
TörlésWiii nagyon nagyon jo lett!:) varom mar a kovit, remelem kicsit boldogabb lesz:DD love ya *B
VálaszTörlésHát...talán csalódást okoztam akkor a következővel, de örülök, hogy tetszett :)
TörlésJuuuuj állati jóó!!
VálaszTörlésSok a probléééma és a komplikááááációóóó!!! :DD
Imádom! Remélem, hogy Harry végre megállapodik valaki (Louis) mellett és boldogan él azzal a valakivel ( Louis-val) míg meg nem halnak! c':
Imádlka és várom a köviiit!!!
Puszii! xXx
Reni
Hahahaha majd meglátod, mi lesz a történet végén azzal a valakivel (Louis-val). Boldog vagyok, hogy elnyerte a tetszésed :D
TörlésEjha,vannak itt meglepetések.Az nagyon nagy fordulat lenne,valószínűleg mindenki meglepődne rajta,hogyha a végén Zouis lenne.:D Ez csak egy tipp volt,úgy alakítod,ahogy akarod. ;)
VálaszTörlésNagyon tetszett,állati volt:)
(Tudom,hogy nem a történethez kapcsolódik,nem ide tartozik,de kíváncsi természetem van,tudom kell:D
Szóval,nálatok is ilyen bazi nagy szél van?)
Hát...nem ígérek semmit, ugyanis akkor lelövöm a poént. Várjunk, ezt csütörtökön írtad...igen, nagyon nagy szél volt, nem mertem kimenni az utcára :D
Törlés