Oldalak

Can a summer love last forever?



Sziasztok!
Előre leszögezném, hogy ez csak egy gyors fellángolás, ami két nap alatt született, de készülök nektek egy fantasztikus témájú, hosszabb történettel. Ez egy egyszerű kis történetecske, ismét csupán 20 oldal Word-be.
CSAK ANNAK AJÁNLOM, AKI TUD ANGOLUL, VAGY NYELVET AKAR TANULNI!
Félig angolul írtam meg, majd meglátjátok, mi sült ki belőle.
ANGOL KÁROMKODÁST TARTALMAZ!
+16-OS RÉSZT TARTALMAZ!
A hozzá kapcsolódó zene: One Direction - Summer love.
Már most is elindíthatjátok, aki bírja folyamatosan ugyanazt hallgatni, de ki fogom írni, honnan érvényes ez a szám. Előre szólnék: SZOMORÚ LESZ! Zsepit készíteni!
Azt hiszem, minden elmondtam volna, jó olvasást, remélem, elnyeri a tetszéseteket.
                                                                                                                      xoxo    Zsoo


 1. fejezet.

Éreztem, hogy nem lesz jó ötlet, hogy elmegyek egy egész nyárra táborvezetőnek, de nem volt mit tennem. Részben, mert az egyetemen a szakom megkívánta. Szükségem volt a közösségi munkára, és a nyelvvizsgára is, és erre mi lett volna jobb, mint egy nyári táborfelügyelő meló. Még napozhatok is. Viszont éreztem, hogy nem fog valami jól alakulni ez az egész. Persze meg tudtam magam értetni angolul, de nem tudtam volna nehezebb szavakat használni, mint amit egy középfokú nyelvvizsga megkíván. Azzal már rendelkeztem, de a diplomámhoz nem volt elég. Így aztán sporttáskámmal a vállamon indultam meg a feltételezetten helyes irányba a tűző napon. Hallottam, ahogy a vasútállomáson felcsendül a hangosbemondó, mely immáron idegen nyelven szól hozzám. Nagyot sóhajtottam, eleve rossz előérzetem volt emiatt, az utazás miatt. Talán le fognak nézni, amiért csak töröm az angolt. A gyerekek is simán kibeszélhetnek a hátam mögött. Gimisekkel leszek egész héten, és talán nem is fogom érteni őket. Akkor meg hogyan felügyeljek rájuk? De hála Anya és Apa ismeretségének, egy telefonba került, hogy jöhettem nyelvet tanulni. Állítólag lesz pár velem egykorú, és Ők segíteni fognak nekem, hogy könnyebben megértessem magam.
Megláttam az út szélén a nagy épületet, és a sok kisebb faházat. Tudtam, hogy jó helyre jutottam. Már itt kell lenniük a táborozók kis részének, de a tanároknak biztosan. De állítólag délután jön a nagycsapat. Mély levegőt véve léptem be, és felkészültem, hogy mostantól nélkülöznöm kell anyanyelvem. Egyenesen a főépületbe mentem, ahol meg is találtam egy felnőttet.
- Good morning! - köszöntöttem meg illően.
- Hello! - mosolygott rám kedvesen, és felém fordult.
- I'm the new boy from Hungary! I'm at the right place? - kérdeztem mosolyogva.
Tisztában voltam vele, hogy néha talán kicsit udvariatlannak tűnhet beszédem, de nem tehettem róla, még csak törtem ezt a nyelvet.
- Oh, yes. We've been waiting for you! The director said that you'll come. So, Louis, right? - kérdezte mosolyogva a nő. Igazán barátságos volt kicsit kerekded arca, nagyon jól kijöhetett a gyermekekkel. Nálam alacsonyabb volt, barna haját összefogta feje tetején. Szeme csillogott ragyogó mosolyától.
- Yes. Louis Tomlinson! - feleltem.
- So, Louis, I'm Lena...Lena Johnson, the maths teacher. - nyújtotta felém a kezét, mire megráztam apró mancsát.
- I'm sorry in advance if I'll have mistakes. I'm not perfect at english, but I'm learning. - jegeztem meg előre is, amitől szélesen elmosolyodott.
Bár próbáltam mindent alkalmazni, amit tanultam, tisztában voltam vele, hogy lesznek hibáim, és már vétettem is szerintem az igeidőkben.
- No problem. You'll be excellent at the end of the summer. - mosolygott rám. - So, come with me! - karolt belém, és húzni kezdett az épületből kifele.
Igazán rendes nő volt, nagyon megkedveltem már most. Reménykedtem benne, hogy mindenki ilyen lesz, de amilyen az én formám, biztos voltam benne, hogy akadnak majd olyanok, akik keresztbe akarnak tenni nekem.
Kimentünk az épületből, és a faházak fele vettük az irányt. A legelsőnél megálltunk, ahova Lena azonnal be is ment. Aranyos kis faház volt, mind olyan természetesnek tűnt. Amikor gyerek voltam, én is mindig elmentem a barátaimmal táborba, így nem volt új ez a környezet, most mégis ismeretlennek hatott.
- Come in, Darling! It's my house. One moment, and I'll say where you have to go. - mosolygott rám, mikor félve cövekeltem le az ajtóban.
Beljebb álltam pár lépést, és szétnéztem. Ő máris berendezkedett, és ahogy elnéztem, együtt lakott még három másik nővel a különböző tárgyakból ítélve. Kotorászott kicsit az asztalon a papírok között, közben megszólaltam.
- Who are you living with? - kérdeztem óvatosan félve, hogy hibát ejtettem, de nem mondtam rosszul semmit sem.
- With my three coleagues. They're a bit messy. - nevetett rám, mikor megtalálta a papírt, amit keresett, és alaposan szemügyre vette. - So, Darling, It seems to me you'll live with two other boys who're also supervisors. They call Liam and Zayn, but you're going to get to know anyway. - mosolyogott rám.
Megörültem, hogy két szintén felügyelő sráccal leszek együtt, remélem, rendesek lesznek. Lena kedvesen beszélt róluk, nem fintorgott, ezek szerint nem lehetnek rossz arcok. De a biztonság kedvéért megnyugtatott, talán látta az arcomon, hogy tartok ettől.
- Don't be afraid, Dear! They're so nice. You'll like them. - mosolygott rám bíztatóan, majd ismét karon ragadott, és húzni kezdett kifele.
Mentünk talán két házat, majd megállított. Bentről ízes férfinevetés hallatszódott ki, mely feltételezem az egyik lakótársam hangja lesz. Nagyot nyeltem, de Lena biztatóan megszorította karom, majd behúzott az ajtón. Bent két srác állt, az egyikükön nem volt fölső, míg a másik éppen három pólót tartott a kezében. Ahogy megláttak minket, a fekete srác hozzávágott egy pólót a barnához, aki azt egyből felkapta. Lena mellettem hangos nevetésben tört ki, mire a két srác is csatlakozott, és még én is elmosolyodtam.
- Are you okay, guys? - kérdezte nevetve Lena.
- Yep. - felelt nevetve a fekete.
- No! Zayn took away my shirt when I was changing it! - csóválta a fejét a barna, mikor már felvette a pólóját, de azért Ő is nevetett.
Elmosolyodtam, akkor ezek szerint a fekete lesz Zayn, míg a barna Liam. Rendes srácoknak tűntek, és meg kell vallanom, nagyon tetszettek, ugyanis tudni kell rólam, hogy meleg vagyok, de ezt nem szoktam híresztelni, és most amúgy sem pasizni jöttem.
- Right, guys! Here's Louis! He comes from Hungary to learning our language. He's one of the supervisors, and he's going to live with you. Be nice! - mosolygott Lena.
Zayn és Liam egymásra nézett, és egyszerre bukott ki belőlük a nevetés, mire én is kacagni kezdtem. Erre rám néztek, és elégedetten nyugtázták, hogy én sem lehetek nagyon rossz arc.
- Everything's gonna be right, Lena, don't worry! - mosolygott Zayn, és karomnál fogva berántott.
Lena csak megcsóválta a fejét, majd kiment a házból, de előtte még lenyugtázta, hogy rendben leszünk.
- So I'm Zayn Malik. - veregette meg a vállam a fekete srác.
- Liam, Liam Payne. - mutatkozott be a barna is.
- Louis Tomlinson, but to my friends just Lou. - mosolyogtam rájuk, mire bólintottak.
- So, Lou! Do you like music? - kérdezte Zayn vigyorogva, mire Liam látványosan megforgatta szemeit. Nem értettem ezt, így kicsit zavartan feleltem.
- Of course!
- Cool! - nevetett fel Zayn.
Kinyitotta az ablakot, majd kikapott az egyik táskából két közepes méretű hangfalat. Kihelyezte az ablakpárkányba, hogy fele befele forduljon, míg fele kifele, majd egy laptopot is előkapott, melyet pedig hozzájuk kötött. Azonnal hangos zene indult, még pedig elég jó mix, melyben mai slágerek mentek. Szélesen elmosolyodtam, és azonnal dobolni kezdtem lábammal a földön.
- Zayn wants to be a Dj, but he's just a student. - magyarázta Liam egyszerűen.
- Yet! - jegyezte meg Zayn feltartott mutató ujjal, mire elnevettem magam.
A zene nem volt sem túl hangos, sem túl halk. Éppen megfelelő, mely senkit nem zavar, és lehet is beszélgetni mellette.
- And what's the reason you're here? - kérdeztem ismét megfontolva szavaimat.
- This was our high school. - rántotta meg a vállát Zayn.
- We loved the camps, so we come back every year as supervisors. - fejtette ki részletesebben Liam.
Mindent tudóan bólintottam, és feltettem a táskám egy üres ágyra, hogy elkezdek kipakolni.
- And why are you here? - kérdezte Zayn felém pillantva, majd visszafordulva laptopja felé. 
- I need a higher level language exam to finish the University. - magyaráztam remélve, hogy hiba nélkül.
Nem szerettem hosszabb, összetett mondatokat használni, mert féltem, hogy hibázok, de kénytelen voltam, hisz a felsőfokún is ezt várják el tőlem.
- That's suck. - nevetett rám Zayn, mire én is csatlakoztam.
Tényleg az volt tekintve, hogy soha nem volt jó nyelvérzékem. Sokkal inkább irodalmi beállítottságú voltam. Mondjuk úgy, hogy a sajátnyelvemet kiválóan beszéltem, de egy idegent csak nagy nehézségek árán. A tanáraim mindig dicsértek választékos fogalmazásomért, de itt nem tudtam ezt kamatoztatni.
Kicsit beszélgettünk. Megtudtam, hogy ugyanannyi idősek, mint én, szintén egy évük van vissza az egyetemből, amitől muszáj volt mosolyognom. És már több mint 10 éve legjobb barátok, szinte már testvérek. Elmentünk a tanárokhoz, miután elrendeződtünk a házunkban, így nekik is bemutatkozhattam. Mind nagyon aranyosak voltak, még csak négy nő volt itt köztük Lena, de állítólag még érkezik az igazgató és a tesitanár a gyerekekkel úgy két óra múlva.

2. fejezet

És ez a két óra nagyon hamar elrepült, mivel kiültünk a főépület teraszára a srácokkal, és dumáltunk. Még több dolgot megtudtam róluk, ahogy Ők is rólam. Néha-néha kijavítottak, de erre külön én kértem meg őket, hogy tudjak tanulni hibáimból.
- How do you say for example "thanks" on hungarian? - kérdezte Liam mosolyogva egyszer.
- I say: köszönöm. - mondtam neki, és nagyon jó érzés volt végre a saját nyelvemen beszélni.
Próbálták megtanulni, ízlelgetni, de elég érdekesen ejtették ki. Jót mosolyogtam rajtuk, aranyosak voltak.
- And "fuck you"? - kérdezte Zayn is.
- That's bazdmeg. - nevettem el magam kérdésén.
Zayn elég trágár módon beszélt, de azért nem volt vészes. És cigizett is, így amíg ott ültünk elszívott két szálat. De engem ez soha nem zavart. Liam viszont meglepően nyugodt és visszafogott természetű volt. Megmosolyogtatott, milyen különbözőek, mégis szinte már testvérek.
- I note. - nevetett rám, mire csak bólintottam.
Ekkor zsivaj ütötte meg fülünk a hatalmas, nyitott fakapu felől, ahol én is bejöttem reggel. Hatalmas gyereksereg indult meg felénk, nevetgéltek, melyet egy férfi és egy nő próbált összetartani. Látszólag sikerült is nekik, eléggé félelmetesnek tűntek. Anya soha nem mondta, hogy ez a nő ennyire ijesztő. Olyan volt, mint aki életébe nem mosolygott még soha, de a pasi is hasonlóképpen festett. Emlékszem, az én testneveléstanárom is hasonló személyiség volt, utáltam is ezért rendesen az óráit, de nem panaszkodom erőnlétemet tekintve.
- The trouble is started right now. - forgatta meg szemeit Zayn.
Mindketten felálltak, így én is követtem példájukat, és elindultunk a sereg felé. Lena és a többi tanár éppen akkor ért oda, mikor mi is.
- Good afternoon Mrs. - köszöntötte Zayn és Liam egyszerre az igazgatónőt, aki visszaköszönt, de arca semmilyen érzelmet nem tükrözött. Én is hasonlóképpen tettem, mint a srácok, ellenszenves nőnek tűnt. Felém fordult, és egyszeriben elmosolyodott.
- Louis, I haven't seen you since you were 2. You've grown so much! Your eyes are look like your mom's. - mosolygott kedvesen, és megölelt, majd ismét komoly lett.
Nekem személy szerint nem rémlett ez a nő, így csupán mosolyogtam. Nem mertem mit mondani, és nem is találtam még a megfelelő szavakat hirtelen egy idegen nyelven. Zayn csak köhögött mellettem egyet miután elment a nő kifejezve, mennyire szórakoztatta az iménti jelenet. Kicsit oldalba löktem, mire felnevetett, majd hátrahúzott a diákok között Liam után. Megálltunk egy csapat előtt, kiket rendesen végigmértem.
- Waliyha! - örült meg Zayn, és magához ölelt egy lányt, aki nevetve ölelte vissza.
Liam már előtte megszorongatta a lányt, míg én értetlenül álltam oldalt. Halkan köhögtem egyet, amitől Zayn eszmélt, és bemutatott minket egymásnak, mikor elengedte a lányt. 
- Waliyha, He's Lou. He comes from Hungary to learning the language. Lou, she's my sister, Waliyha. - mutatott be minket egymásnak.
- Hi, Lou. Nice to meet ya'. - mosolygott rám a lány, majd ismét megszorongatta bátyját.
 Mosolyognom kellett, hogy ennyire szeretik egymást. A diákok mindenfele hömpölyögtek körülöttünk, sokan nekünk jöttek. Az emberek egybefolytak, de egyszer Liam megfogta a vállam kizökkentve elmélyült bambulásomból.
- Let's divert the guys! - mosolygott rám, majd tolni kezdett.
- What does it mean? - kérdeztem óvatosan, mivel ez a szó nem volt nagyon ismerős.
- Uhm...told everyone to go to the cafeteria! - magyarázta el egyszerűen.
Így már megértettem, és hálásan bólintottam, majd együtt elindultunk szólni a szétszéledt diákoknak, hogy menjenek az étkezdébe eligazításra. De én is voltam diák, tudtam, hogy ilyenkor sokkal fontosabb az ismerkedés, és a szórakozás, mint megtudni, melyik házba leszel beosztva.
Én beszéltem, de Liam sokszor segített, mikor látta rajtam, hogy nem nagyon értem, vagy nem tudom, mit kéne mondani. Hálás voltam neki, hogy így segít nekem tanulni, talán tényleg kiváló leszek a nyár végére angolból.
- Okay, We finished! - veregetett hátba Liam, majd megindultunk befele mi is.
Elindultunk az étkező felé, de a szemem sarkából megláttam egy srácot az egyik fának dőlni és telefonozni.
- Not yet! There's another one guy! - böktem balra a fejemmel.
Megindultunk Liam-mel az Ő irányába, de fel sem nézett a készülékből, pedig biztos voltam benne, hogy lát minket. Göndör, barna tincsein megtört a nap sárgás fénye, melytől vonzóvá vált a szemembe. Arca markáns vonásokkal rendelkezett, kezdtem benne kételkedni, hogy tényleg diák-e.
- Hello! Please, go to the cafeteria! - mondtam határozottan, mégis barátságosan.
Felnézett rám, így megláttam csodás, zöld íriszeit, melyben ott csillogott a nemtörődömség szikrája. Arckifejezése unalmasan festett, melytől kezdtem elbizonytalanodni. Szemei még vonzóbbá tették Őt szememben.
- Why? - kérdezte zsebébe csúsztatva telefonját.
- 'Cause there are the other guys too. - rántottam meg a vállam, és úgy éreztem, ebben a mondatban elrontottam valamit, de akkor ez nem érdekel. Talán csak azért volt, mert előtte nem akartam hibázni.
- What do you think I'm interested in? - kérdezte egy vállrátással.
- Harry, please, go to the cafeteria! - szólt közbe Liam ellentmondást nem tűrően.
A srác ellökte magát a fától, majd megforgatta szemeit, és elindult szépen lassan az étkező felé. Lepetten néztem utána. Ez meg kinek hiszi magát? Zavartan, kérdőn fordultam Liam felé.
- Who was this? - kérdeztem...nem is! Inkább hebegtem zavartan.
- He's Harry Styles. The son of the director. He belives that he's the king of the school, if you know what I mean. - rántotta meg a vállát közömbösen.
"Kár, pedig milyen aranyos!" gondoltam magamba, de kifele persze csak egy bólintást engedtem meg. Liam nem tudhatta meg, kikhez is vonzódom valójában...senki sem tudhatta meg itt. A családom sem tudta, csupán az otthoni pár jó barátom. Talán csak három-négy ember. Nem arról volt szó, hogy szégyelltem, inkább csak féltem az emberek véleményétől. Arról nem is beszélve, hogy bár eddig talán ezt nem említettem, de ez egy református iskola tábora, így nem hiszem, hogy jó szemmel néznének egy meleg felügyelőt a diákok közelében. Bár én soha nem tartottam magam tévesnek, félresikerültnek, de az emberek hajlamosak ezt gondolni. De ezzel csak azt cáfolják meg, amiben Ők maguk is hisznek. Hisz azt vallják, hogy Isten mindent tökéletesre teremtett, akkor én miért ne lennék az, csak mert a férfiakhoz vonzódok?
De nem is húzom fel magam ezen, mivel túl sok szem szegeződött ránk Liam-mel, mikor benyitottunk az étkezőbe, és félő volt, hogy valami olyat látnak rajtam, amit nem kéne. Az igazgató először minket mutatott be, mint a vezetőket. Engem nagyon megbámultak, talán mert még soha nem láttak itt, de úgy éreztem, magukban mind kinevetnek.
Az igazgatónőből sem néztem volna ki, hogy van egy gyermeke. Talán azért lett ilyen az a srác, mivel az anyja, olyan mogorva. Bár otthon biztosan máshogy viselkedik, hisz velem is kedves volt. Végignéztem a diákokon, és itt mindenki elitnek tűnt. A vallásosság sütött róluk, és ez feszélyezett. A tekintetem megakadt a sarokban egy társaságon, akik a kelleténél hangosabban beszélgettek, bár még így is csak susmusolásnak hatott. A kis csapat középpontjában Harry Styes állt, akinek figyelmét mindenki próbálta kicsit magára terelni. Láttam az emberek arcán mellette, hogy úgy érzik, Harry sokkal feljebb való, mint Ők, és behódoltak neki. Az arcából ítélve, szerintem végzős volt, azt hiszem, ez egyértelmű markáns arcvonásain. A lányok is próbálták magukra vonni figyelmét, de nem érdekelte. Csak az egyik szőke sráccal beszélgetett maga mellett, de vele tényleg úgy láttam, őszinte a mosolya, és már sem tűnt annyival magasabb rangú személynek.
Végül vége lett a gyűlésnek, és mindenki elindult a neki kijelölt szobába. Tolongás vette kezdetét, de én és Liam okosan hátra maradtunk. Zayn kiment húgával, úgy tűnt, a diákok nagyon jóba vannak vele. De Liam is sok mindenkivel leállt beszélgetni, ezért én is így tettem vele. Megismerkedtem pár diákkal, majd mire visszaértünk a házunkba, már Zayn is ott volt.
- Hey, Guys! Wats zup? - kérdezte tőlünk a házban, miközben ezúttal már a faházunk apró teraszára helyezte ki a hangfalakat, hogy a táborozóknak zenét nyújtson.  
- Harry becomes a bit better in this year. - rántotta meg a vállát közömbösen Liam.
- Really? Than we'll get less work. - nevetette el magát.
Az ajtófélfának dőltünk Liam-mel, mivel Ő kint ügyködött a laptopjával.
- Is your sister fine? - kérdeztem mosolyogva.
- Yep. She's still in love. - sóhajtott fel egy fejcsóválással, miközben az egyik vezetéket igazította meg. Liam hangosan felnevetett, míg nekem kérdőn kerekedett ki a szemem.
- With who? - kérdeztem óvatosan hátha titok.
Zayn nevetve fordult felém egy pillantás erejéig, majd belekezdett.
- With Harry Styles like most of the girl. She thinks it's a secret, but everyone can see it. Just look at her! - rántotta meg a vállát.
Elmosolyodtam. Ezek szerintem Harry tényleg elég nagy menőnek számít a gimiben. Az én suliban is volt egy ilyen srác, Ő a kézicsapat kapitánya volt. Minden csaj oda volt érte, én is, mikor rádöbbentem, hogy a férfiakhoz vonzódok, de az egyénisége hamar lerombolta Őt a szememben. Talán Harry is ilyen lenne?
- I don't understand what's so special in that guy... He's just uppity. - csóválta meg a fejét Liam. Zavartan néztem rá.
- What does it mean; uppity? - kérdeztem óvatosan.
Zayn felnevetett, míg Liam kedvesen elmosolyodott. Azt hiszem, viccesnek és aranyosnak is találták, hogy nem vagyok tisztában az összes szó jelentésével, de így lehet a legjobban tanulni.
- It's a kind of people, who believes that the sun orbits around him. - mosolygott rám kedvesen Liam, mire csak bólintottam.
- But he looks like nice with that blonde boy. - néztem rájuk zavartan.
- Yep, that was Niall, his best friend. Probaly he's the only one who earned Harry' trust. - magyarázta Zayn, miközben valamit vadul kezdett gépelni.
- So does he know the real Harry? - kérdezte összegezve, amit eddig összeraktam.
- I don't know. We've never liked him. - rántotta meg a vállát Liam.
- Nope! We've hated him since the world is world. - javította ki Zayn, amitől Liam elkezdett nevetni.
Én is csatalakoztam, miközben már a zene szólt a hangfalakból. Arra gondoltam, hogy talán Zayn és Liam félreismerik Harry-t, de csak sokkal jobban tudják, kicsoda Ő, mint én. Reménykedtem benne legbelül, hogy nem ilyen, mint ahogy Ők leírták, de nem tudtam sem megcáfolni, sem egyetérteni. Egyszerűen még nem ismertem. De nagyon szerettem volna, ha valójában rendes srác lenne, és kiderülne, hogy Ő is vonzódik némiképp a pasikhoz.

3. fejezet.

Elég érdekes volt ez a tábor. A gyerekek meglepő módon visszakényszerültek fogni lelkesedésüket, mivel az igazgatónő és a tesitanár egyfolytában rájuk szólt, bár a többi tanár nem ellenezte volna a jó hangulatot. Minden reggel imát kényszerültünk mondani, az étkezésekről nem is beszélve. Teljesen más elveket vallott ez a tábor, mint amibe eddig én jártam, de azért kétség kívül voltak szórakoztató programok is. Végtére is élveztem.
- Hey Lou, let's go to the beach! - mosolygott rám Zayn, mire hevesen bólogatni kezdtem.
Eleve úgy volt, hogy ma lemegyünk a partra, így már nálam volt minden szükséges dolog.
- Hey, Boys! A few guys are coming with you, right? - állított meg minket Lane hirtelen.
Imádtam ezt a nőt, nagyon megkedvelem. Még fiatal volt, és teljesen jó szándékú.
- Right, but why? - kérdezte Liam.
- Because of the directior don't want to let'em without supervisors. - forgatta meg viccesen, már-már túl dramatikusan a szemeit Lena.
Felnevettünk mindhárman, és bólintottunk. Ő megköszönte, majd hátrakiabált, így egy csapat diák indult meg felénk a főépület felől. Nevetgélve jöttek, ahogy elnéztem a menőbbek. Az itt töltött két és fél hét alatt már kitapasztaltam, melyik csapat hova tartozik a suli hierarchiájában, bár ez még kicsit új volt nekem. Nálunk nem volt ilyen rangsor. Az arcok között fel véltem fedezni Harry-t is, és egyszeriben a torkomba ugrott a szívem. Nagyot nyeltem, és elkaptam a tekintetem a kis csapatról. Elindultunk hárman, Ők pedig követek minket, de látszólag két részre szakadtunk. Liam és Zayn nem bírta ezt a társaságot, így tudtam, hogy nehezükre esik velük lenni, mégis kötelességük most. Én azon agyaltam, hogy vajon nem nézek ki bénán? Vajon elég izmos vagyok? Tény, hogy rengeteget dolgoztam a testemen, de talán ez kevés egy ilyen helyzetben. Talán Harry meghódításához több kell.
Leértünk a partra, és mi hárman azonnal leheveredtünk egy árnyékos részre tőlük távolabb, míg a csapat velünk egyből a vízbe rohant. Egymás mellett feküdtünk hason a törölközőkön, Liam volt középen. Zayn egyből elnyúlt, és lehunyta a szemeit, csak élvezte a nap lágy sugarait, míg Liam a hátára fordult, és szintén napozni kezdett. Mindkettejük arca békés volt, így haloványan elmosolyodtam, és előre fordultam. A könyököm támaszkodtam hason a törölközőn, és figyeltem magam előtt a vízben bolondozó csapatot. Olyan közönségesnek tűntek, csak nevetgéltek, és locsolták egymást a tenger langyos habjaival. Harry is nevetett, de ekkor Niall ráugrott a hátára, és belebuktak a térdig érő vízbe. Még jobban nevetni kezdtek, amitől nekem is mosolyognom kellett.  Olyan boldognak tűntek, talán ez lenne Harry igazi arca. Felkeltek, így a nap fényében megcsillant kiszemeltem tökéletesen kidolgozott felsőteste, melyen a víz megtisztelve érezte magát, hogy végigfolyhatott. Végig akartam simítani izmos, kockás hasán. Csókolgatni akartam lágy, napbarnított bőrét, míg ki nem mondja a nevem. És amikor megrázta haját, mely összetapadt a víztől, majd oldalra nézett a többiek fele, ajkaimba haraptam. Olyan csodásan tökéletes volt, mint egy angyal, úgy éreztem belehalok, ha nem lehet az enyém. Akkor, először éreztem azt, hogy akár egy éjszakára is képes lennék odaadni valakinek magam, és ez a személy Ő volt. Teljesen elvette az eszem, még egy pasira sem vágytam így, mint rá. Addig akartam kényeztetni, míg végül nevemet nem nyögve elélvez, gyönyörködni akartam szenvedésében alattam. Fejemben lepörögtek az eseményeket, melyeket együtt tehetnénk. Belém kapaszkodhatna, fülembe könyörögne még többért, én pedig...
- Lou, what's so interesting? - kérdezte mellettem Liam.
Idegesen szívtam magamba levegőt, ahogy eszméltem, és egyből felé kaptam fejem. Megijesztett, de inkább saját magamtól rettentem el. Még soha nem fogott meg így senki sem, hogy ennyire elkalandozzak, és már a közös éjszakánk tervezgessem. Ekkor éreztem csak meg, hogy annyira ajkaimba haraptam idő közben, hogy kicsit kiserkent a vérem, amit Liam azonnal ki is szúrt, és zavart ábrázattal kezdett méregetni.
- N-nothing. - feleltem még mindig sokkosan, és teljesen összekavarodva.
Azt sem tudtam, hol áll a fejem, nem értettem saját magamat. De Liam sem volt hülye, kiszúrta, hogy valami nem stimmel, és azt hiszem, elég egyértelmű volt a helyzet, így hasára fordult, és elnézett a kis csapat irányába, hogy megtudja, kit találtam olyan érdekesnek.
- Let me see, who did catch your eyes! - töprengett nevetve, mikor végigérte a csapatot, akik már kifáradva dobáltak egy gumilabdát a vízben. Én csak a homokot mustráltam magam előtt, nem mertem ránézni, féltem, hogy akkor rájön a titkomra. - That's brown girl with the tattoo? - kérdezte játékosan, de én még mindig nem néztem fel rá. - No, then... That one with the nice butt? - kuncogott, de még mindig nem néztem fel rá. Nem mertem semmit sem mondani, vagy tenni. - No again...than Harry? - bukott ki belőle a nevetés, és a hasára gördült a saját poénjától. - I'm just joking. - kacagta, mire már Zayn is kinyitotta a szemét. Ijedten néztem fel rá, így egyből elhallgatott, és feltolta megát a könyökére még mindig háton. - I'm just joking, right? - kérdezte bizonytalanodva, mire leszegtem a fejem, és fülig vörösödtem. - Noo! Is it not? - hebegte lesokkolva.
- What's goin' on? - kérdezte Zayn feltolva magát hason a könyökére, míg Liam is így fordult.
Hangos sóhajt hallattam, és hajamba túrtam. Nem akartam, hogy rájöjjenek.
- I'm joking! That blonde is my type. - nevettem el magam kínomba, fülig vörösödve.
Azt hiszem, elég érdekes mentése volt a helyzetnek, de nem volt szabad megtudniuk. Liam hangosan kezdett nevetni, míg Zayn értetlen meredt ránk, de hamar megrántotta a vállát, és elnyúlt a törölközőjén ismét. Én is eldőltem, és lehunytam a szemem. Ez meleg helyzet volt, nem tudom, mit tettem volna, ha rájönnek, milyen is vagyok valójában. Sürgősen ki kell vernem a fejemből Harry-t, ha nem akarom teljesen elrontani a nyaramat itt.
***
A hideg végigjárta a testem, ahogy kipattantak szemeim. Olyan hirtelen toltam fel magam a könyökömre, mint még talán soha. A naptól felhevült testem, hirtelen érte valami hideg, amire rájöttem, hogy víz volt hála a srácoknak, akik éppen nagyon mulatságosnak találták fejem.
- What the hell are you doin'? - kérdeztem feltolva magam ülésbe, de már én is nevettem.
- We didn't wanna see you burn. - nevetett rám Zayn, mitől vigyorognom kellett.
A vízbe rohantak mindketten, én pedig követtem Őket. Belerúgtam a tenger habjaiba, így egyenesen hátba találtam Őket. Locsolni kezdtük egymást, amitől mindenem tiszta sós lett, még a szemem is alaposan tele ment a tenger csípős vizével. Hajam tincsekbe összetapadt, de akkor ez nem érdekelt, csak jól akartam érezni magam. Nevetve álltam meg egy pillanatra, és szétnéztem a parton. A csapat ott beszélgetett a törölközőkön fekve, de egy arc megragadta tekintetem. Harry szemébe néztem éppen, aki szintén engem figyelt. Lefagytam, és a szívem hevesen kezdett verni. Beharapta alsó ajkát, és feltűnően mért végig, melyet még ilyen távolságból is tisztán láttam. Ajkaim között halk sóhaj szaladt ki, amitől szélesen elvigyorodott, de a következő pillanatban a nevem hallottam meg.
- Louuu! - kiabálta egy számomra ismerős hang, majd egyszeriben már a térdig érő vízben hasaltam hátamon Zayn-nel. Fájdalmasan felnyögtem, miközben ledöntöttem magamról.
- Are you crazy? You owe me a new kidney! - nevettem el magam, miközben felálltam.
Ő is csatlakozott, és hátba veregetett, majd ismét Harry felé pillantottam, aki magába mosolygott rajtunk.
Miért néz rám így? Miért nevet rajtam? Miért csinálja ezt velem? Talán nekem is lenne esélyem nála? Vagy esetleg csak egy rossz tréfát űz velem? A kérdések kavarogtak a fejemben, de kétség kívül vágytam rá, és talán ez neki csak egy játék, de hatalmas reményt nyújtott nekem egyetlen pillantásával. Kiragadta szívem mellkasomból, és magánál őrzi, csak arra várva, mikor megyek már érte hozzá.

4. fejezet.

- Hey Ladz?! Are you awake? - kérdeztem óvatosan az ágyban.
Nem tudtam aludni, az utóbbi napok álmatlanul teltek. Egyfolytában Harry-n gondolkoztam. Folyton összeakad a tekintetünk, még ha csak pillanatokra is, de az én szívem olyankor leáll verni. Álmaim saját csapdámmá váltak, ahova nem lehetett többé menekülni. Ott is Őt láttam magam előtt, teljesen belemászott elmémbe.
Reménykedtem benne, hogy ébren lesznek, de egyedül voltam. Bár a mai nap olyan fárasztó volt, hogy nem csodálom korai álomba szenderülésüket. Halk sóhajt hallattam, nem akartam őket felkelteni. Óvatosan ültem fel, majd felálltam. Felkaptam egy rövidgatyát és a sportcipőm, majd hangtalan léptekkel indultam meg az ajtó fele, nem akartam felkelteni Őket. Próbáltam a lehető legkevesebb zajjal távozni, ami össze is jött, így elégedetten indultam meg a járdán a főépület fele. Már késő volt, éjfél is elmúlt. Ilyenkor senki nincs fent. Felsétáltam a teraszra, de elképzelésem, miszerint leülök a sötét padok egyikére, és bámulom az estét megdőlt, mikor észrevettem, hogy nem vagyok egyedül. Megtorpantam, és nagyot nyeltem. A hold fényében tökéletesen ki tudtam venni a göndör tincsekbe burkolózott arcot, melyet térdére döntött. Elaludt idekint egy takaróba burkolózva. Remegő gyomorral merészkedtem közelebb hozzá. Arca békés volt, tökéletesnek hatott így. Elég kényelmetlen lehetett ez a helyzet, így úgy döntöttem, felkeltem, és szólok neki, hogy menjen a házába. Amúgy is táborfelügyelő lennék, nem hagyhatom, hogy itt aludjon kint.
Óvatosan simítottam végig arcán. Szívem a torkomba ugrott, hogy végre megérezhettem selymes bőrt ujjaim alatt. Hibátlan volt, tökéletesnek hatott. Mélyen magába szívta a levegőt, míg én előtte guggoltam, és arcát cirógattam, hogy felkeljen. De ébredezésem ellenére, nem nyitotta ki szemeit, sokkal inkább elmosolyodott, és tenyerembe fektette arcát, hogy cirógassam még. Elmosolyodtam, olyan volt, mint egy kisfiú, vagy mint egy kiscica.
- Harry... - próbáltam halkan felébreszteni, hisz itt nem maradhat.
 A hangomra kipattantak szemei, és idegesen nézett fel rám. Majdnem hátraestem guggolásomban hirtelen mozdulatára. Sebesen egyenesedett ki, így a takaró, melybe burkolózott lecsúszott derekáig. Lábait is lehelyezte a földre, amitől végképp hátra estem a fenekemre.
- Sorry, I'm...I just wanna tell you to go to the house. The nights are cold. - hebegtem össze-vissza, tele hibákkal, rossz kiejtéssel.
Elmosolyodott, levette a plédet magáról, így felállt, majd lenyújtotta nekem a kezét. Kicsit hezitáltam, miközben a szemébe meredtem, melyek kedvesen csillogtak rám, majd elfogadtam mancsait. Felhúzott, így közel kerültünk egymáshoz, ami pirulásra kényszerített, de szerencsémre sötétben talán nem lehetett látni...hittem ezt én.
- Are you blushing? - nevetett rám, mire szégyenlősen leszegtem a fejem.
- It was awkward.  - feleltem játszva a sértetett, majd én is elnevettem magam. 
- Are you saying "It was awkward", when I was sleeping here like a homeless? - kérdezte játékosan, mire végképp nevetésben törtem ki.
Jó fej srác volt, Zayn és Liam teljesen félreismerte. Volt humora, és pillanatok alatt sikeresen elsimította ezt a kínos helyzetet poénnal.
- What were you doin' here? - kérdeztem óvatosan felnézve rá.
Leült ismét a padra, míg én mellé telepedtem, de nem mertem nagyon közel férkőzni.
- I was just...just... thinking. And you? - terelte át rám egyből a témát, amitől muszáj volt mosolyognom. Aranyos volt, ahogy nem akart beszélni erről, pedig érdekelt volna.
- I can't sleep. - rántottam meg a vállam.
- You know, you're cute with your accent? - kérdezte maga elé vigyorogva.
Erre nem tudtam mit felelni, én is csak magam elé mosolyogtam, és el is pirultam, amit ezek szerint láthatott. Büszke voltam a származásomra, de tisztában volta vele, hogy az országom semmi az övéhez képest...talán azt sem tudja, pontosan hol van.
- Who are you? - kérdeztem magam elé motyogva, de neki szánva.
- What are you meaning? - kérdezte felém kapa a fejét.
Félve néztem fel rám, annyi kérdés kavargott a fejemben, és nem tudtam, bízhatok-e benne, vagy tényleg olyan, amilyennek a srácok mondták.
- Sometimes you look like an egoist, but then you become a nice person. Which is the real? - fejtettem ki óvatosan. Elmosolyodott és tudtam, most azt akarja, hogy a szemébe nézzek.
- Everyone wanna get something from me. I don't think so I'm egoist. I just protect myself in this way. To say the truth my friends aren't standing by my side...they are just with me. Niall's the only one who knows me, so when I'm with him, I don't have to play.  - rántotta meg a vállát, mintha az imént semmiségeket mondott volna el.
Fájt ezeket hallanom, segíteni akartam neki, és hirtelen megértettem, miért is teszi azt, amit. Tudtam, hogy nem lehet olyan egoista, mint azt mutatta. Ő annál sokkal jobb ember, csupán a világ keresztbe akar tenni neki, és szüksége van emberekre, akikben megbízhat. Én egyike akartam lenni ezen embereknek.
- And your family? - kérdeztem felnézve rá.
- They're too religious to get notice me. One might say, God took them away from me. - szegte le a fejét. Láttam rajta, hogy erről nehéz volt beszélnie. Bár én nem voltam ilyen helyzetben, mégis átéreztem fájdalmát. Közelebb csúsztam hozzá, és megöleltem. Nagyon óvatosan húzta magamhoz, hátha ellenkezne, de nem tette. Ahogy beszélt erről az egészről pontosan le tudtam szűrni, hogy esze ágában sincs gyakorolni annak az Istennek a vallását, aki elvette Tőle szüleit.
- Lou, are you homo?  - kérdezte egyszer nyakamba suttogva.
Lepetten kerekedett ki a szemem, és nagyot nyeltem, amit talán Ő is érezhetett. De úgy nem fog összejönni vele semmi sem, ha nem mondom el, így kénytelen voltam elmondani neki, mikor eltávolodott. De nem tudhattam, miért kérdezi. Talán kinevet, ezt nem hagyhattam.
- W-why? - kérdeztem remegve.
- I saw the way of your look at me. And you sighed when I bit my lip. - magyarázta egyszerűen.
Elnéztem oldalra, és fülig pirultam, nem gondoltam, hogy ennyire feltűnő volt. Ha nyár elején azt mondják nekem, hogy ez fog velem történni, esküszöm, kinevetem az illetőt. Erre itt ülök egy sráccal, akit nem is ismerek, mégis belezúgtam.
- And 'cos I'm gay too. - mosolyogott el a végére.
Kikerekedett szemekkel néztem fel rá, ajkaim között apró rés keletkezett ezt hallva. De nem volt időm értelmezni, ez mit is jelent pontosan, ajkait enyémekre nyomta. A szívem hirtelen ugrott meg, mintha még soha nem csókoltam volna férfit. De Harry más volt, az Ő csókjáért tényleg szenvednem kellett. Melyre oly' régen vágytam, most megkaptam. Már napok óta...sőt hetek óta erről álmodoztam, és most végre érinthettem ajkait. Hirtelen hatalmába kerített a vágy iránta, így sebesen löktem el magam, és ölébe ültem. Csókunk egyre mélyebb lett, végre megízlelhettem Őt. Mámoros volt ajka, mintha enyém mellé lett volna teremtve lágy metszésével. Kezei erősen szorították derekam, míg én göndör tincsei közé fúrtam ujjaimat, hogy ezzel is közelebb húzzam magamhoz. Egyik kezét pólóm alá csúszatta, így bőröm felforrósodott érintése nyomán. Fogaim közé fogtam alsó ajkát, és lágyan meghúztam, amitől számba nyögött. Elmosolyodtam, és végigkarcolva bőrét fogammal elengedtem. Eltávolodtam, és övének döntöttem homlokom. Éreztem ajkaimon kapkod leheletét hevességünktől. Kirázott a hideg, és kezeim hajából arcára vezettem.
- I think I answered your question. - mosolyogtam rá haloványan, mitől kuncogni kezdett.
 Megszorította derekam, majd kicsit lehunyta a szemét.
- This must remain secret. - mondta halkabban.
Pontosan értettem, miért mondja, így egyből bólintottam, én sem akartam, hogy kiderüljön. Féltem az emberek véleményétől, ahogy szerintem Ő is.
- If my mom knew this, She'd kill me. His God condemnation of people like us. - magyarázta. Értettem nagyjából, mit akar mondani, még ha azt az idegen szót nem is tudtam volna lefordítani. Ennek ellenére rákérdeztem, miközben lemásztam öléből.
- What does it mean; cond...? - de nem tudtam kiejteni utána.
Szeretetteljesen elmosolyodott ezt hallva, majd átkarolva derekam hozzákezdett.
- It means when the people say bad things about something without right reason. - magyarázta egyszerűen. Így már én is megértettem, hogy azt jelenti; ítélkezni...vagy valami ilyesmit. - Let's say; condemnation! - mosolygott rám.
- Condemnation. - ismételtem el utána.
Próbáltam jól kiejteni ismét, mire már sikerült, így szélesen elmosolyodott, és adott egy puszit arcomra. Sóhajtva hajtottam le a fejem.
- So I'm afraid of the condmenation too. - mondtam jól kiejtve, mire megszorította derekam.
- Lou! Tomorrow night right here in this time? - kérdezte mosolyogva.
- In any case! - mosolyogtam rá.
Felkeltünk mindketten, és elindultunk a házak fele. Harry otthagyta a plédet, gondolom, onnan hozta. Megálltunk a házunk előtt, mivel az enyém közelebb volt, mint az övé. Felém fordult, és egy lágy csókkal búcsúztunk el. Azt hiszem, ezek után még annyira sem tudtam aludni, mint eddig, de nem érdekelt. Megszereztem magamnak, így boldogan osontam be a házba, majd bedőltem ágyamba. Az enyém a világ legcsodásabb angyala.

5. fejezet.

Már egy hónapja minden áldott este kilógok a szobából, és Harry-vel vagyok. Egyre messzebbre megyünk, egyre nehezebben bírom nélküle. És ha ma Ő nem, hát akkor majd én kezdeményezek. Érezni akarom annyira, amennyire csak lehet. Ezúttal Ő ült ott, ahol tegnap este én vártam. A szokott helyünkön, a teraszon. Édesen mosolygott rám, majd meglepő módon egyből felpattant, ahogy meglátott, és elém jött.
- Hi, Babe! - lehelt lágy csókot ajkaimra, amitől mosolyognom kellett. - Come with me! - ragadta meg a karom, és húzni kezdett a part felé vezető járdán.
- Where are we goin', Hazz? - kérdeztem tőle szuszogva, ugyanis hosszú lábaival Ő nagyon gyorsan tudott közlekedni, de nekem ez már koránt sem ment apróbb végtagjaimmal. Félreértés ne essék, imádom izmos lábait és kerek fenekét.
- That's surprise! - felelte játékosan, és kicsit lassított a kedvemért.
Elmosolyodtam, vajon, mivel készült nekem? Amúgy egész jól fejlődik az angol tudásom, szerintem nagyon jól alkalmazom már az igeidőket, mivel a srácok és Harry is segít nekem, de azért még vannak hibáim.
- Did you tell anyone our relationship? - kérdezte rám pillantva.
- Actually no. - feleltem komolyan.
- Oh. I had to tell to Niall. In fact he found it out, but he didn't know that you're my partner. He knew about my identity, so he understood me. - rántotta meg a vállát.
Tudtam, hogy Niall-nek mindent elmond, így meg sem lepődtem. Csupán bólintottam. Azt kívántam, bárcsak nekem is itt lenne az egyik barátom, hogy meg tudjam vele beszélni ezt az egészet, hisz telefonon csak nem fogom nekik elmondani, mi a helyzet.
- That's right. - feleltem egy vállrántással.
Leértünk a partra, ahol egy pléd várt ránk leterítve pár fa takarásában. A szemem lepetten kerekedett ki. Nem volt nagy dolog, nekem mégis nagyon tetszett, hogy Harry ilyenre volt képes miattam. Ez csak azt bizonyította, hogy fontos vagyok neki, és talán szeret annyira, mint én Őt.
- That's...Is that for me? - kérdeztem ledöbbenten. Ő csak elégedetten bólintott. - Why? - kérdeztem ledöbbenve.
Széles vigyort villantott, és lehúzott a plédre. Egymással szemben ültünk, éreztem, ahogy elveszek zöld szemeiben, melyekben az érzelmek sokasága gomolygott, akárcsak égen a felhők.
- 'Cos...szeretlek. - mondta magyarul meglepően jó kiejtéssel, de azért még volt rajta mit csiszolni.
A szemeim kikerekedtek. Álmodnék? Olyan érzés volt, mintha ez az egész csak egy kámfor lenne, mintha egy tűnő játék lenne ez a nyár, mely pillanatok múlva elillan, és magamra maradok  komor valóságban Harry nélkül. De abban a pillanatban oly' édesen mosolygott rám, hogy elhittem, ez örökké tarthat.
- Én is szeretlek, mint még soha senkit. - feleltem elfelejtkezve magamról, amit egy zavart pillantással díjazott. Elnevettem magam, és úgy feleltem angolul. - I love you too, as a man can love. - feleltem neki kipirult arccal.
Szélesen elmosolyodott, és megcsókolt. Valóban éreztem csókján a szerelmet, az irántam táplált szeretet. Belemosolyogtam a csókjába, és hátradöntöttem a pléden. Ajkaink vadabb táncba kezdtek, mikor vízszintesbe kerültünk, felforrt testem. Kezeit hajamba vezette, és egyre közelebb húzott magához. Én eldöntöttem, hogy ez ma meg fog történni, de hogy Ő is így gondolta, azt nem hittem.
Harry mindenre gondolt, és bár néha elfelejtkeztem magamról a nagy izgalomban, és magyarul beszéltem, az Ő elmondása szerint ez csak még aranyosabbá tett engem a szemében. Épp, ahogy elképzeltem a strandon még nyár elején. A nevem suttogta fülembe még többért könyörögve, soha nem volt neki elég. Most volt életében először férfivel annak ellenére, hogy meleg, és én boldog voltam, hogy én foszthattam meg szüzességétől. Nyögdécselve mondogatta, hogy szeret, míg én próbáltam újra megtalálni azt a helyet, ahol prosztatája örömet okoz neki, és nyakán is kerestem érzékeny pontját. Izzadt testünk összetapadt, és bár egy parton voltunk, a szabad ég alatt, nekem a világ legszebb helyének tűnt. Izmai megfeszültek minden egyes nyögésnél, mikor hátravetette fejét, és élvezte mozgásom. Ilyenkor olyan gyönyörű volt alattam. Göndör tincsei homlokához tapadtak, apró csókokban forrtunk össze, de mindig számba nyögött, amitől felmordultam rendszeresen. Még soha nem volt ilyen csodás szeretkezésem, mint vele, pedig nem vetettem meg az élvezetet.
Megnyugodva feküdtünk egymás mellett a parton, immáron felöltözve. Harry mellkasára hajtottam a fejem Ő pedig ölelte hátam.
- Look, the stars're so beautiful. - dörzsölte meg a hátam, amitől nyomtam egy csókot póló fedte mellkasára. Lábaink egybefonódtak, éreztem rajta együttlétünk illatát, de magamon is, mégis tökéletes volt minden.
- Like you. - feleltem halkan.
- Nope. Like us, together. - nyomott egy puszit fejemre.
Harry mindig olyan szépeket mondott nekem, amitől egy tinilány simán elolvadt volna, de még egy 21 éves is, mint jómagam. Három év volt köztünk, de ez akkor nem érdekelt. Korom ellenére nekem is jól eshetnek a becéző szavak.
- Are you hurt? - kérdeztem óvatosan apró köröket írva le hasán.
- Just a little bit. - felelte hanyagul, és bár tudtam, hogy füllentett, mégis sokat jelentett nekem, hogy ezt mondta.
- Harry? - hallottunk meg egy lepett hangot magunk mögül.
Azonnal szétrebbentünk...vagyis én nem mozdultam volna, mivel nem kapcsoltam elég gyorsan, de Hazz letolt magáról. Kérdőn néztünk hátra, és az egyik lánnyal találtuk szembe magunkat. Pont azzal a szőkeséggel, akiről azt hazudtam Liam-nek és Zayn-nek, hogy az esetem. De igazság szerint, soha nem lesz az estem, mivel olyan buta szegénykém, mint a hátsó felem.
- Casie?! What're you doin' here? - lepődött meg Harry.
- What's goin' on here? - kérdezte lesokkolva a lány Hazz-zal nem törődve.
- We're just talking about tiny things. - rántotta meg a vállát Harry.
- No! I heared voices...sexvoices! That were you and this boy! Oh, my god! - nevette el magát a végére bugyuta kacajjal. Ez is azt bizonyította, hogy semmi sincs az agya helyén, így az űr akkora vákuumot képez, hogy belülről szőkíti haját.
- Nope! We heared tha' sound too. - felelte Harry improvizálva.
- No, I don't believe you. - felelte a lány még mindig kacarászva.
- Right, what do you want in return for your silent? - kérdezte Harry komolyan.
Én is felálltam, és kérdőn meredtem a lányra, aki látszólag próbált volna gondolkozni kicsit, ha lett volna mivel, de azért azt felismerte, hogy most akármit kérhet. Ezt ki is akarta használni.
- I want you to my boyfriend, Harry. You have to love me in return for my silent. - magyarázta egyszerűen.
A szemem kikerekedett, és azonnal Harry-re néztem. Mi az, hogy szeretnie kell? Magyarul szakítanunk kell, és Őt kell szeretnie, hogy senki ne tudja meg? Akkor inkább elmondom mindenkinek! Láttam rajta, hogy elgondolkozik.
- Casie, give us a few moment to talk, please. - kérte komolyan Harry.
- Okay, you've 5 mins! - rántotta meg a vállát, és elindult a part fele sétálni egyet.
Harry komolyan felém fordult, de én nem tudtam elhinni, hogy ezt komolyan megfontolja. Csalódottan néztem rá, szememben fájdalom csillogott.
- Why are we talking about this? Isn't it obvious? - kérdeztem félve pillantva szemébe, melyben hasonlóképpen keveredtek az érzelmek, mint enyémben. És ekkor éreztem, hogy félnem kell, mert számára itt vége szakad közünk mindennek, bár még meg sem szólalt. Tekintetem üveges lett, mire gyorsan kezébe fogta arcom, és közelebb állt hozzám.
- Look, Lou! I love you...might too much, but I don't allow myself this. You're gonna go back to Hungary at the end of the summer, but I'm gonna stay with that people, who knows my biggest secret.
Kicsit lefagytam, hisz értelmeznem kellett mondatait, nem csupán angolul, de magyarul is. Nem bírtam felfogni, hogy ezt mondta. Eddig is pontosan tudtam, hogy most vége lesz mindennek, mégis olyan hihetetlen volt, hogy nem állt ki mellettem. Leszegtem a fejem, nem tudtam megcáfolni, de támogatni sem. Mégis kimondtam, ami a fejemben járt.
- So you throw away my love and these hours together. - csóváltam meg a fejem.
- No! I love you, but I haven't any choice. - tagadta egyből karom megragadva, de nem tudtam hinni neki.
Felnéztem egyenesen a szemébe, hogy tudja, mekkora fájdalmat okozott ezzel a pár mondatával. A földbe tiport, pedig én mindenem neki adtam kezdve a szerelemmel. Szemembe könnyek gyűltek, én tényleg szerettem.
- Everyone has choice, but you don't wanna notice at all. I loved you, but you tear me apart so heartlessly. - feleltem fejcsóválva, teljesen megsemmisülten.
- No, Lou! Please... - akart belekezdeni, de megcsóváltam fejem, és kitéptem karomat szorításából.
- I hope you'll be happy. - feleltem neki halkan, majd beszaladtam az erőbe.
Nem bírtam tovább vele maradni, tudtam, hogy el fogja fogadni Casie ajánlatát, és én csak háttérszereplő leszek. A szívem apró darabokra hullott, mint még senki után. De Harry más volt. Őt tényleg szerettem, de kegyetlenül fölbetiport, mint még soha senki. Úgy éreztem, ez életem legrosszabb nyara, a színek kifakultak mostantól, a boldogság kiszökött világomból Harry-vel együtt. Hogy volt képes ezt tenni velem egy ilyen csodás este után?!
Rohantam előre a sötét erdőben, az sem érdekelt, ha felbukok valamiben. Szemeim könnyesek voltak, hagytam őket végigfolyni arcomon, így égető csíkokkal díszítették bőröm, melyet nemrég, még Harry érintett és csókolt. Az érzékeim cserbenhagytak, de csak rohantam tovább előre, így egy idő után a tábor területére értem ki. Egyből a megfelelő házhoz rohantam, nem akartam, hogy bárki is így lásson. Bevágtam magam az ajtón, de tovább nem jutottam. Lerogytam a földre, és zokogva vetettem hátam az ajtónak. Nem érdekelt abban a pillanatban semmi sem, még a srácokról is elfelejtkeztem, de mikor Liam mocorogni kezdett, beugrottak, így sietősen töröltem le könnyeim...csak sajnos már késő volt.
- Lou?! What happened? Where were you? - sietett hozzám, de közben megszédült a hirtelen felállástól láttam rajta, bár nem mutatta.
Nem feleltem, csak felhúzott térdeimbe temettem arcom.
- Zayn, come here! - kiabált idegesen Liam, mire Zayn morcos hangát is meghallottam.
- What the fuck do you want? - kérdezte álmosan a srác.
- Shut up, and come here now! - szólt vissza Liam sürgetőn, mire Zayn mocorgását hallottam.
- What the fuck? - lepődött meg, gondolom, mikor észrevett, majd felpattant és sietős léptek zaját hagyva a ház csendjében hozzám rohant.
Immáron ketten guggoltak mellettem, és várták magyarázatom, de nem szólaltam meg, nem néztem rájuk. Egyszerűen semmit nem tudtam kinyögni, pedig Ők segíteni akartak nekem.
- Lou, we know that you go to somewhere every night. Tell us what happened! - kérdte Liam biztatón.
Mély sóhajt vettem, és felnéztem rájuk. Két aggódó szempárral találtam magam szembe a sötétben, miközben próbáltam letörölni könnyeimet, de nem nagyon ment. A szemem ugyanúgy vörös volt, csak abban bíztam, hogy ez nem látszik a hiányos fényben.
- He...he let me go... - hebegtem összetörve.
Többre nem futotta. Liam és Zayn szeme lepetten kerekedett ki. Szerintem nem hittek a fülüknek, mikor valóban férfi alanyt alkalmaztam. Nem volt mit tenni, már kinyögtem végső elkeseredettségemben, el fogom mondani az igazat, de előbb összeszedem magam kicsit.
- Who? - kérdezte Zayn zavartan, míg Liam karom dörzsölte nyugtatóan.
Vettem egy mély levegőt, és miközben kifújtam kinyögtem azt a nevet, mely most a világ legnagyobb fájdalmát okozta számomra.
- Harry. - feleltem szinte suttogva hang híján.
- What did he do? Did he hurt you? - kérdezte Zayn egyből, és felkelt.
Amúgy sem bírta Harry fejét, és most kapott egy okot, hogy szétverje, de nem hagytam neki. Elkaptam karját, és visszahúztam ülésbe.
- No! Don't hurt him! He just...just we can't. - csóváltam meg a fejem.
Erre még zavartabb fejet vágtak. Szerintem mindenre gondoltak, csupán arra nem, ami valójában zajlott az orruk előtt, már hetek óta.
- What? Lou, what the fuck are you talking about? - kérdezte ingerültebben Zayn.
Tudtam, hogy el kell nekik mondanom, és úgy éreztem, bízhatok bennük, hisz eddig is mellettem álltak, talán ez most sem fog változni. De mi van, ha elítélnek? Már az sem érdekelt, Harry olyan apró darabkákra tört szét, hogy képtelen voltam arra koncentrálni, hogy esetleg elítélhetnek.
- We love each other...namely I love him, and he loves me too, but we can't be together. He's afraid of his freinds and his family, and so do I. Niall knew about us. Every night we go out together, but tonight we're going to the beach. And...and we did it... if you know what I mean. But a girl saw us, Casie. She don't tell anyone, if Harry'll be her boyfriend. And...and he broke up with me. - támasztottam az állam a térdemre megsemmisülten.
Félve pillantottam fel rájuk, és láttam szemükben valamint az arcukon a merő döbbenetet. Valami ilyesmire számítottam, nem is volt meglepő reakciójuk. Már nem érdekelt, mit gondolnak rólam, és rólunk, de ezt tudatni is akartam velük. 
- I don't care what do you think about me, but don't tell anyone! If that was the reason why Harry broke up with me, be happy with his secret without me. - feleltem könnyeim nyelve.
Valóban haragudtam Harry-re, hogy ennyit jelentettem neki, és képes volt ily' könnyen eldobni, mintha csak pár sort jelentetem volna élete könyvén. Nem ezt érzékeltette velem, képes volt magyarul szerelmet vallani nekem...pont ma. Csak meredtem magam elé, mikor egy óvatos kéz simított végig karomon. Felnéztem gazdájára, aki Liam volt, de állam továbbra is térdemen nyugtattam.
- We'll be here with you. - mosolygott rám biztatóan.
- Yeah. That jerk didn't deserve you. - nevetett rám Zayn, mire csak haloványan elmosolyodtam.
Fájt, hogy ilyen jelzővel illette Harry-t, de végtére is igaza volt. Tényleg úgy viselkedett, mint egy seggfej, csakhogy ne döntse romba az imidzsét. És én ebbe nem fértem bele. Túl kevés voltam...vagy talán túl sok fene sem tudja, de egy biztos; életem legszebb nyarát kaptam tőle, már csak túl kell élni a hátra lévő másfél hetet...nélküle.  

6. fejezet.

Másnap a szívembe mintha kést döftek volna, mikor a srácokkal bementünk az étkezőbe, és megláttam bent Harry-t mellette szorosan Casie-vel, aki éppen szőlőt ad az én szerelmem szájában. Lesütöttem a szemem, és úgy mentem egyenesen a mi négyszemélyes asztalunkhoz, a többi táborfelügyelő mellett.
- He looks at you every time. - súgta oda nekem Zayn, mire Harry fele pillantottam.
Valóban akkor is engem nézett, és a szeme egyszeriben fájdalmas lett, mikor meglátott. Csak kelletlenül elfordítottam a fejem, amitől éreztem én törtem össze a szívét, de megérdemelte azok után, amit velem tett. A hírneve fontosabb neki, mint én...bár azt megértem, hogy a családját nem akarja beavat, márpedig az Anyja biztosan megtudná.
- What are you doin' now? - kérdezte Liam velem szembe.
- I don't know. I think I won't talk to him...but...eh. - sóhajtottam a végére mérgesebben.
- Okay-okay, that was just a question, right? - nyugtatott azonnal Liam.
Ettől elmosolyodtam. Nem fogok magamba roskadni, pedig Ők ezt várták. Viszont azt nem tudták, hogy az évek alatt már megtanultam elnyomni fájdalmam, és mindig mosolyogni. Egy mosoly a legegyszerűbb, abból soha nem lesznek kérdések és kínos helyzetek.
- What're we doin' today? I just wanna laugh! - kérdezem tőlük bekapva egy falatot.
Egymásra néztek, és vigyorogni kezdtek, látva, nem adom magam olyan könnyen. Ha Harry a földbe tipor, hát nem adom meg neki azt az örömöt, hogy szenvedni lásson.
- We'd play volleyball... - javasolta Zayn egy vállrántással.
- Cool. - egyeztem bele azonnal, imádtam röplabdázni.
Így aztán fürdőgatyában labdával a kezemben indultunk meg a part fele, de tudtuk nagyon jól, hogy hárman még kevesen leszünk. De legalább van egy pálya felállítva a parton. Sietősen pakoltunk le, majd birtokba vettük a pályát. Pár ütögetés után Zayn szétnézett, hogy szerez 3 ellenfelet számunkra. Megláttunk két srácot oldalt, akik éppen beszélgettek. Tudtuk, hogy velünk voltak, így Zayn feléjük vette az irányt. A srácok beleegyeztek, majd megtudtuk Liam-mel, hogy azt mondták; kerítenek még egy embert maguk mellé. Távolabb megláttam Harry-t és újdonsült nagy szerelmét. Hazz éppen dörzsölte a lány hátát napolajjal, aki nevetve tűrte. Viszont a srác arcán tisztán látszott, hogy nem díjazza ezt az egészet. Nem csodálom, de én jót mosolyogtam magamba. Csak magának ártott, hogy elhagyott. Igen, haragudtam rá, de bármit megtettem volna, hogy visszakapjam, viszont ez semmit sem ér, ha Ő nem akar engem az imidzse miatt. Láttam, ahogy a két srác, akikkel Zayn beszélt hozzá mennek, és felénk böknek kezükkel.
- No! I ain't playin' - jelentettem ki határozottan, mire Liam és Zayn egyszerre felém kapták fejüket, majd az ellenfeleink fel néztek. Tekintetem összeakadt Harry-ével, aki egyből fájdalmas arcot vett felé, és látszólag visszautasította az ajánlatot, viszont a cuki-muki barátnője unszolni kezdte, ha jól láttam, és a srácok sem tágítottak. Végül beleegyezett, és felállt.
- No, that'll be great! - mondta egyből Liam.
- Yeah, now you can fight back! - bólogatott Zayn is.
Elgondolkoztam. Valóban most megmutathatnám, hogy nem érdekel többé, talán még flörtölni is kezdek egy csajjal előtte...mint az oviban, azt úgysem teszem. Mellesleg nem is bírom a csajokat. Viszont Ő sem, mégis egy barátnő mellé kényszerült.
Végül beleegyezőn bólintottam, mire Zayn és Liam is lepacsizott velem nevetve. Harry és a két srác beálltak velünk szembe, és megbeszéltünk a szabályokat. A szememben elszántság égett, miszerint le fogom győzni. Ezt Ő is látta, és azt hiszem, fájdalommal töltötte el.
22 pontos meccset játszunk, két ponttal kell győzni. Egyszerű, mint az egyszer egy. Beálltunk fogadóállásba, ugyanis Ők kezdtek. Azt hiszem, szerencsém volt, ugyani Zayn röplabdázott gimiben, míg Liam minden sportban jeleskedik. Tökéletes volt köztünk az összhang, így sikeresen eladogattuk egymásnak a labdát, majd lecsaptuk. Az ellenfél is jól játszott, de még nem találták a közös hangot. Eközben már körbevettek minket a diákok valamint a tanárok nézőként. Oldalt Casie szurkolt Harry-nek teljes erejéből nyávogós hangján, amit már nem bírtam sokáig hallgatni. Feladtam Liam-nek a labdát, de ezzel egy időben kiabáltam is neki.
- Up! - szépen, ívesen visszaütötte nekem szélre kosárérintéssel, így egy egyszerű ugrással leütöttem éppen Casie elé a vonalra, így szegénykémnek a hasába pattant, amitől persze egyből sírni kezdett. Liam és Zayn nevetve pacsizott le velem ezt látva. Mikor visszaálltam a helyemre, elégedetten Harry-re pillantottam, aki elismerő pillantással illetett.
Már csak pár pont volt vissza, és most Ő következett, mely bár fájt, mégis úgy éreztem, tökéletes bosszú lesz. Ismét feladta nekem Liam a labdát, én pedig izomból lecsaptam, ami nyílegyenesen Harry felé repült. Próbálta maga elé tenni kezeit, és fogadni, de esélye sem volt. Ebbe most minden dühöm beleadtam. De egyből meg is bántam, mikor kezét fogva rogyott a földre. Pinki-minki berohant hozzá, és szúrós szemmel méregetett.
Szemembe fájdalom telepedett, talán elvetettem a sulykot, és ezt már nem kellett volna. Hozzá mentem átbújva a háló alatt, de köré már szép kis tömeg gyűlt. Felállt, és lassan mozgatta a kezét, miközben egyszer felszisszent a fájdalomtól, de ezt többé nem mutatta. A lényeg, hogy nem tört el.
- Are you okay? - kérdeztem érzelemmentes hangon.
- Yeah. - felelte halovány mosollyal nyugtázva, hogy aggódom érte.
Válaszul csak bólintottam, és hátat is fordítottam. Nem akartam vele ennél többet beszélni, és ettől két roppanást hallottam meg. Az egyik az én szívem volt, melynek már csak a darabkái törtek még jobban szét, míg a másik az Ő erős ketyegője hallatta. De ezen reccsenéseket a szél azonnal távol vitte tőlünk, mintha csak apró háttérzajok lennének, pedig úgy hatottak, mint a földrengés. Bárcsak a fájdalmat is így el tudná tűntetni a szél! Talán majd a távolság...
- Lou! - hallottam meg magam mögött egy hangot, mire megtorpantam. Azonnal megismertem. Lehunytam kicsit a szemem, majd lassan fordultam meg. - That was nice. Congratulation. - mosolygott rám haloványan, mire csak elmotyogtam egy "thanks"-et, és mentem tovább a srácokhoz.
Én tényleg nem akartam Őt megsebesíteni, de szerencsére nem lett komolyabb baj. Vágytam rá, de tudtam, hogy pár nap és nem látom többé. Miért ilyen számító, hátba támadó a sors?!

7. fejezet. [Zene]

Elérkezett az utolsó nap, amit részben nagyon vártam, részben pedig féltem tőle, mert tudtam, hogy így nem csak elvesztem Harry-t, de nem is láthatom. Eddig legalább titokban leshettem, de most már erre sem lesz lehetőségem. Nem volt kedvem mosolyogni ma, ahogy a srácoknak sem. Még nyár elején elmentettem Liam és Zayn számát és a címét, hogy tudjuk tartani a kapcsolatot, de kétség kívül sokkal jobb barátaimmá váltak, mint az otthoni ismerőseim. A táborozók nyüzsögtek a házak körül, de mivel én a reptérre megyek vonattal nem pedig velük haza, így hamarabb indul járatom. Liam és Zayn felajánlotta, hogy kikísérnek, de nem engedte el őket az igazgató, mivel kell a segítség a diákoknál.
Így aztán, ahogy jöttem, úgy távozok; táskával a vállamon, egyedül.
Tisztességesen elbúcsúztunk, megöleltük egymást, majd kiléptem a hatalmas, mindig nyitott fakapun. Természetesen a tanároktól is elbúcsúztam, és a még fontos emberektől, de Harry-hez nem mentem oda. Ráérősen sétáltam, míg egy kéz kapta el a karom. Teljesen letaglóztam, mikor maga felé fordított, és egy ismerős ajak nyomódott számra. A táskát leejtettem vállamról, és azonnal visszacsókoltam. Imádtam ezt az ízt, ezeket az ajkakat. Minden egyes érintés, csók, heves pillanat felrémlett, ami köztünk esett meg, és kettőnk titka marad örökké. Derekamnál fogva kényszerített magához olyan közel, ahogy csak tudott, és szenvedélyes csókkal ajándékozott meg. Nem érdekelt, hogy az utca közepén vagyunk, akkor csupán Ő volt fontos számomra. Újra érezhettem, és bár tudtam, hogy ez hatalmas fájdalommal fog járni, mégis szükségem volt rá utoljára.
- Szeretlek, mint még soha senkit. - mondta törve a magyart, de meg lehetett érteni. - Now I know that you tell me these words. I'll never forget it, 'cos this sentence means the world to me. - magyarázta homlokát enyémnek döntve.
- Hazz...I'm so sorry. I love you so much. When the sky's grey I'll think about you. - ígértem neki arcát érintve.
- I promise I'll never forget you, Lou! - mosolygott rám fájdalmasan.
- I love you...I can't say enough. I love you, Hazz. - ismételtem egyfolytában, majd újra ajkaira tapadtam.  
Hevesen csókolt, mégis lágyan, ahogy én is. Nem akartam Őt elveszteni, és bár majdnem három hónapig voltam itt, ebből csupán a felében volt az enyém. Utáltam magam, hogy a harag túlnőtt rajtam, és titokban nem használtuk ki a maradék időt is, de valahogy ez akkor már nem számított. Amikor ajkai enyémet becézték, nem ismertem lehetetlent. Egyre inkább azt suttogtuk egymás szájára, szeretjük a másikat. Oly' kevésnek tűnt az idő, míg ezt el tudtuk mondani, szinte semminek látszott. Egy kámfor, mely gonosz játékot űz velünk elröppenésével.
- Can summer love last forever? - kérdeztem mikor eltávolodtunk.
- You'll always be my summer love. - suttogta ajkaimra lágyan, és megcirógatta arcom ujjaival.
Nem tudtam, találkozunk-e még, nem tudtam, egymásba fonódnak-e útjaink, de egyben biztos voltam: ez volt életem legszebb nyara, melyet soha nem fogok elfelejteni, és Harry örökké birtokolni fogja szívem felét. Soha nem fogom hagyni, hogy bárki is elűzze onnan, az az Ő állandó lakhelye, de persze más is biztosan helyet fog kapni ott még. Benne találtam meg azt, akit mindenhol kerestem, de útjaink most különválnak. Talán még összetalálkoznak, talán soha többé nem láthatjuk egymást, de nekem akkor, az a nyár így volt tökéletes, és semmi többre nem vágytam, mint vele az emlékezetemben hazatérni, és mosolyogva ágyba dőlni a tudattal, hogy egy hónapra megkaphattam a világ legcsodásabb emberét. Még ha csak erről én is tudtam, de Ő az enyém volt, ahogy én is övé, és ez soha nem fog már változni. A szemei emlékezetembe vésődtek, mert talán nem csináltam róla képet, mégis úgy fognak ragyogni minden alkalommal, mikor lehunyom a szemem, mint a csillagok az égen, melyekre Ő mondta, hogy mi együtt szebbek vagyunk náluk. És ezzel teljesen egyet értettem. Egyedül nem sokat értem, de mellette éreztem, hogy én is vagyok valaki. Tisztában voltam vele, hogy ezek után nem leszek ugyanaz, ahogy Ő sem, de ezt nem éreztem hibának. Az emberek változnak, de egy biztos; Ő örökké a nyári szerelmem marad.

14 megjegyzés:

  1. Imádtam! Sikeresen megint megsirattál, de nem bánom, így legalább kiadhattam magamból! :) A számmal együtt olvasva folytak könnyeim! :) Annyira jól írsz, egyszerűen fantasztikus! :) Nagyon tetszett, hogy volt benne angol, írhatnál több ilyet is, mert legalább itt is gyakorolhatom :) nem vagyok nagy angolos, de elég sok mindent megértettem, ha pedig nem akkor ott volt a szótár! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. Arra gondoltam, hogy tudom, milyen nehéz felkészülni mondjuk egy nyelvvizsgára, talán az olvasóimnak is lehet ilyen gondjuk. Nekem tipikusan az a hibám, hogy nem merek beszélni, de rengeteget fejlődtem Londonban. :D Ezzel a történettel csak az a gond, hogy ha mostantól írok, egyfolytában beugrik, ez a párbeszéd, hogyan lenne angolul, és nem egyszer fordul már elő, hogy az új történetemben (Level5. a címe), amit most írok, angolul kezdtem hozzá a mondathoz. Elég vicces látvány, szóval lehet lesz még ilyen félig angol sztori :)

      Törlés
  2. Nagyon jó volt, iszonyatosan jól írsz és a fantáziából sincs hiányod :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. jól esik, hogy így vélekedsz :)

      Törlés
  3. Nagyon jó lett! Szerintem azok akik olvasták hálásak lehetnek, mert legalább így is gyakorolnak. Én elég jó vagyok angolból és ha megengeded adnék egy kis tanácsot (de ezt csak az én tapasztalatom alapján írom)
    a helyedben én legközelebb a "cut back" helyett azt írnám, hogy "fight back". Tényleg ez az egyetlen, amit másképp írtam volna. Ügyes vagy, csak így tovább!! :))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy szóltál, máris átírtam. És örülök, hogy elnyerte a tetszésed, jó ezt hallani :)

      Törlés
  4. jaaaaj ez gyönyörű volt.:') tetszett ez a félangolos dolog.:D és ott a 'pinki-minki' jelzőnél felnevettem. xddd
    csak így tovább, szuper vagy.:D és imádom a Larry történeteid.:3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Boldog vagyok, hogy így vélekedsz, és meg tudtalak nevettetni. Jól esik ezt hallani :)

      Törlés
  5. Azt.....a.....kurva....
    EZ KIBASZOTTUL ESZMELETLEN LETT!!!!!!!
    Imadom! ImadomimadomimadomimadomimadomimadomimadomIMADOM!!!!!!!
    A vilag leges legszebb tortenete! Olyan meghato es gyonyoru! Ebbol filmet kell forgatni! Komolyan mondom, hogy ezt meg kell filmesiteni!!! Hihetetlenul csodalatos! aaaaa! *ooooooo*
    Fantasztikuuuuuuus! Nekem a legkedvemcebb sztorik amiket irtal azok a Can summer love last forever? es a Can winter love last forever? !!!!
    Ezek a szemelyes kevenceim!!! Persze,termeszetesen a tobbit is imadom, hisz' ki ne szeretne azt amit te irsz? De az en kedvenceim ezek! Annyi erzelem van benne, olyan meghato, olyan valosagos.... olyan...tokeletes!
    Hihetelen minden amit te csinalsz! Imadlak! Minden egyes porcikadat imadom!!! :3 *0*
    Nagyon sok es hatalmas puszi es oleles!!!! :3 :* xoxoxoxoxo
    Reni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Woah, ennyi "imádom' a földön nincs, amennyit nekem leírtál. Köszönöm szépen. Talán egyszer majd eljutok arra a szintre, hogy egy könyvemet megfilmesítsék, de ahhoz hatalmas szerencsémnek kell lennie. Hihetetlen lenne. Örülök, hogy elnyerték a tetszésedet annak ellenére, hogy félig angol sztorik. Az ilyet sokan nem szeretik, de bőven lehet vele tanulni.
      Oh, köszönöm szépen, én is imádlak, és minden aranyos olvasómat, akik megajándékoznak figyelmükkel néha napján :')

      Törlés
    2. Engem a noverem mindig unszol, hogy olvassak angolul sztorikat, de nem tudok olyan jol angolul, medig en is ugy szeretnek olvasni! De ez igy tokeletes!! Es meg meg is ertem! :3 Imadom! Ha en kerek majd (ha majd sikerult utol erned magad, nem akarok a terhedre lenni. :3) tuti, hogy felig angolt fogok kerni! *0*
      Imadom! :333

      Törlés
    3. Hahah, rendben, felírom magamnak most, hogy neked lógok egy félig angollal, de nem ígérek semmit az időponttal kapcsolatban, remélem, ezt megérted. :) Szeretek ilyeneket írni, mert én is fejlődök vele, és az olvasóimnak is segítek a nyelvvel, örülök, hogy neked is segíthetek :)

      Törlés
  6. Hello! Most találtam rá erre a blogra, és elolvasva ez a kis történetet... hát nem tudom szavakkal kifejezni milyen csodás volt :'') Lehetséges hogy túl érzékeny vagyok, de én az utolsó fejezetet végig sírtam T__T <3 (awkward xdd )
    Egyébként én olyannal nem találkoztam még, hogy félig angol, félig magyar lett volna a szöveg, és így elsőre (bocsaszóért) kib@szottul tetszett!!!!!
    Egyébként nagyon jó az, az angol szövegbe, hogy az eredeti hangjukon olvasom (lehet hogy egyedül vagyok vele? :O xdd ) magyarul meg valahogyan nem. (meglehet ez valami furcsa izé nálam xd ) . No meg nem utolsósorban, hogy tanulni lehet vele pár szót.
    Most gazdagabb lettem egy csodás olvasmánnyal! Köszönöm <3.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Nos, üdvözöllek nálam, örülök, hogy eltaláltál hozzám, és tetszett a történetem. Ha az ilyen jellegű téma bejön, akkor a One-Shot-ok között találsz még egy kb fele ekkora (11 oldal) terjedelmű sztorit Can a winter love last forever? címmel. Remélem, velem maradsz, és a többi történetemmel is sikeresen tudok hatni az érzelmi világodra. Köszönöm a szép szavakat :)

      Törlés

Music Note 4