Oldalak

What are you thinking of?



Kedves idetévedt Olvasó!
Nagyon remélem, tetszik a blogom, és van kitartásod végigolvasni ezt a történetet. Mert megéri. Szerintem sok tanulság van benne, miszerint nem mindig a legegyszerűbb út a legjobb. Kérlek, írd le a véleményed, ha már végigolvastad, ezt a történetet. Remélem, tetszik, és nem okoztam csalódást.  #smile. 


1. fejezet.

Vajon az emberek mit gondolhatnak, mikor rám néznek? Vajon a nagy Louis Tomlinson-t látják? Vagy csak egy srácot a nagyvilágból? Néha én is szeretném, hogy csak ezt gondolják rólam. Hogy ne ismerjenek, hogy csak egy arc legyek a sok közül. Akkor sokkal egyszerűbb lenne minden. De végtére is nem volt gondom az életemmel, már elfogadtam. És vajon az a lány mit gondol rólam, aki ott ül a medencében, a bárpult előtt, és le nem veszi a tekintetét rólam? Vajon tetszem neki, vagy csak szimplán felismert? Igazán csinos lány, kimondott modell alkat. De lehet, csak valami vicces van rajtam, és azért néz annyira. Bár nem hinném. A fürdőgatyám jól áll rajtam, a testem kicsit vizes, de hát egy medence partján vagyok. A hajam szerintem összevissza áll, de az nem nagyon foglalkoztat. Szétnézett, valamin elidőzött a távolban, majd ismét vissza rám. Lehet a srácokat kereste. Legalábbis a rajongók többsége egyből a többieket keresi, mikor meglátja valamelyikünket, de azt nem tudtam, hogy ez a lány rajongó volt-e. Remélem, nem, mert akkor ugrik vele az estém. Az kéne még, hogy elterjedjen a hír. De arra soha nem gondol senki, hogy én is elmehetek egyedül nyaralni és kikapcsolódni?! Hogy nekem is jólesik egy kicsit a magány?! Ugyanis most tényleg teljesen egyedül jöttem el a Bahamákra nyaralni. Imádtam a srácokat, de nem bírtam volna elviselni mellettük még a nyaralásom is. Pláne nem Harry mellett. Egy kis időre volt szükségem, hogy átgondoljam, mit is tettünk mi 8 napja egy buliba részegen. Nem akartam ismét erre gondolni. Eddig sem voltam tisztában az érzéseimmel. Egyszerűen kikészülök, mikor nevetünk, és közel vagyunk egymáshoz. Elkalandozik a tekintetem ajkaira, ami elég kínos tud lenni. 8 napja majdnem megcsókoltam, de időben észhez tértem, és előcsábítva a vicces énem az orrára nyomtam egy puszit. Ő csak sokkosan, kábán állt ott. Teljesen letaglózott, de hamar elnevette magát csak, hogy ne legyen ez még kínosabb.
Úgy döntöttem, ez a lány jó lesz elterelni a figyelmem erről az átkozott ügyről, így felálltam, és a medencébe mentem, ahol egyenesen a lány fele vettem az irányt a bárpultnál. Felültem egy székre a medencében, és miután kértem két italt, hozzá fordultam. Édesen mosolygott rám, tuti megismert, látom a szemében. Ebből se lesz semmi. Pár percet beszélgettem vele, míg megittuk az italunk, majd egy idióta indokkal leléptem, mivel az előérzetem beigazolódott, miszerint rajongó. Egyenesen a lakosztályomba mentem, ahol próbáltam összekapni magam. Nem volt erre szükségem. Nem akartam ennyire egyedül lenni. Ha csend van, ha nincs, ami elterelje a figyelmem, mindig ismét Harry-re gondolok, és egyéb hülyeségekre. Felöltöztem, és elindultam a recepciós fele. Ő elmondta nekem, melyik a legjobb szórakozóhely a szálloda területén, és készségesen elmagyarázta az irányt, hogyan jutok el oda. Annak ellenére, hogy ez egy sziget, meglehetősen nagy.
***
Hulla fáradtan keltem fel egy függőágyban a strandon valahol. A fejem hasogatott, a végtagjaim fájtak, mintha átment volna rajtam egy úthenger. A tegnap este úgy, ahogy van kiesett. Nem emlékeszem semmire, eléggé berúghattam. Remélem, mindenki lefényképezte Louis Tomlinson-t részegen egy függőágyban aludni. Ha nem, van rá még két percük, mert pillanatokon belül felkelek. Pontosabban csak akartam ugyanis felültem, de a fejem majd' szétrobbant.  Sürgősen szükségem van egy fájdalomcsillapítóra. Egy lelket nem láttam a parton, amit jó előjelnek vettem. Lassan feltápászkodtam, és megindultam vissza a szobám fele. Nagyjából be tudta azonosítani, hol vagyok, csak azt nem tudtam, hogy kerültem ide. Az első ember, aki szembejött velem, egy nagyon csinos lány volt. Már távolról kiszúrtam, és szerencsére felém jött tovább a járdán. Kicsit spanyol beütése volt. A szemembe nézett miközben közeledtünk.
- Dios mío, Louis! Ahora definitivamente un beso! Ahora! Ahora! Frac, no me atrevo. /Édes istenem, Louis! Most tuti lesmárolom! Most! Most! A francba, nem merem!/ - hallottam egy hangot. A lány hangja lehetett, miközben eljött mellettem, de Ő nem nyitotta ki a száját. A fejemben szólt a hangja. Hasbeszélő lenne?!
- Ne haragudj, mondtál valamit? - fordultam meg, és szóltam utána.
Lepetten fordult meg, és értetlen nézett rám.
- No habla ingles. /Nem beszélek angolul./ - felelte a lány ártatlanul.
Csak homlok ráncolva bólintottam, és visszafordultam. Ezt még azért megértem spanyolul. De az előbb sem értettem, amit mondott csupán a nevem, szóval ez csak még jobban arra utalt, hogy Ő volt. Bárki is volt ez a lány, csúnya játékot űzött velem, de az is lehet, hogy csak kegyetlenül másnapos vagyok.
Visszasiettem a szállodába, és megcsapott a nyüzsgés. Mindenfele emberek kiabáltak, mintha egyenesen a fejembe szólaltak volna meg. A halántékomhoz kaptam, és lehajtottam a fejem. Még soha nem volt ekkora kiabálás ebben a szállodában. Nagyon másnapos vagyok. De a fejem hasogatott, és ez a nagy kiabálás igazán nem tett jót.
A rosszullétem a portásnak is feltűnhetett, mivel aggódóan jött hozzám. A vállamra tette a kezét, és udvariasan kérdezett:
- Jól van Uram?
Zavartan néztem fel rá, de ekkor egy minden eddiginél hangosabb hang szólalt meg a fejemben, ami semmit nem segített.
- Megint ez a szerencsétlen, idióta sztár. Ráadásul tegnap este is majdnem lehányt, aztán még egózott itt nekem. Legszívesebben tökönrúgnám!
Lepetten néztem fel, ez katasztrófa. Akkor ezek szerint Ő látott engem tegnap. De ezzel nagyon megbántott. Mindent elkövettem, hogy ne legyek egoista, és mégis annak lát.
- Mit mondott? - kérdeztem kicsit ingerültebben.
A srác elég óvatosan méregetett, nem értette mi bajom van. Még Ő néz rám furcsán. Csak egy jó indokot mondjon, miért ne kéne elintéznem, hogy kirúgják?! Azok után, hogy sértegetett egy vendéget. De ettől még inkább elkényeztetett sztárnak tűnnék, így inkább igyekeztem lenyugtatni magam.
- Azt kérdeztem, jól van-e? Nem néz ki valami fényesen Uram! - mondta aggódást színlelve.
- Ennek meg mi baja van? Na, ennek sem hallgatom meg egy számát sem! - hallottam ismét a srác hangját, de mégsem mozgott ajka.
Lepetten pislogtam rá.
- Nem. Te azt hiszed, őrült vagyok és nem akarod hallani a számaim. - mondtam óvatosan.
- Uram, én ilyet egy szóval nem mondtam. - tette maga elé védekezésképpen a kezét.
- Ez meg honnan a picsából tudja, mit gondoltam? Basszameg, ki ez? - hallottam ismét a hangját.
Valakik nagyon csúnya játékot űznek velem. Hitetlenkedve, ijedten néztem rá, és hátráltam pár lépést. A hangok kicsit halványodtak, bár még mindig hallottam pár mondatot egybefolyni. Nem értettem, mi a lényege. Most én komolyan...komolyan hallottam, amit a srác gondol? Megőrültem! Esküszöm megőrültem! Álmodok, keltsetek fel!
Egyszerűen képtelen voltam felfogni. Felrohantam a lakosztályomba, és magamra zártam az ajtót. Nem akartam látni senkit, nem akartam ismét ezt átélni. De lehet jobb lenne. Meg kéne tudnom, mi folyik itt. Sürgős lenne. Bárcsak most azonnal berontana a szobámba a nagy, rózsaszín nyuszi, és azt kiabálná; Átvertünk! De ez nem történt meg, én pedig magamba roskadva mérlegeltem, hogy ez mégis hogyan lehetséges. Semmit nem értettem. Semmit.
Meg akartam tudni, mi folyik itt. Tuti, az este történt velem valami, amiről fogalmam sincs. Nagyon berúghattam, és ez lenne a másnaposság?! De az már szinte el is tűnt a nagy ijedelem mellett.
Úgy döntöttem, lezuhanyzok, rendbe teszem magam, veszek tiszta ruhát, és utána járok ennek az egésznek. De így nem mutatkozhatok. Elkezdtem levenni a ruháim, majd beálltam a zuhany alá. Letusoltam, nagyon jól esett. Úgy éreztem, szinte ujjá születtem. Erre nagyon szükségem volt, egy jó zuhany csodákra képes. Megtörölköztem, majd a tükör elé álltam, hogy végigmérjek magamon. A szemem lepetten kerekedett ki. Ilyen nincs.
- Mi a szar...?
Közelebb hajoltam, és idegesen nyúltam a nyakamhoz. Mi ez? Mégis mikor került ide? A törölközőért nyúltam, és idegesen próbáltam ledörzsölni. Egyre erősebben nyomtam rá az anyagot, amivel csak azt értem el, hogy vörös lett a bőröm, de a tetoválás nem jött le. Egyszerű volt, nem is olyan nagy, mégis engem zavart. Nem akartam a nyakamra tetoválást, pláne nem ilyet. Bár tény, ironikus volt. A fülem mögül indult két egyre nagyobb kör lefelé, majd egy nagy következett. Épp úgy nézett ki, mint a képregényekben a gondolat-buborék csak fejjel lefelé, mintha a fejemből indulna. Ez nem lehet véletlen. Hirtelen hallom a gondolatokat, és rám kerül egy ilyen tetoválás?! Egyre inkább bepánikoltam. Mit csináltam én tegnap este?

2. fejezet.

Rendbe szedtem magam, bár az ingem gallérjával próbáltam takarni újonnan lett tetoválásom kisebb sikerrel. Nem volt nagy, nem volt feltűnő, de tuti, pár óra múlva ezzel lesz tele a net. A fejem megint halk hangok zaja töltötte be, ahogy kiléptem a hallba. Zavartan néztem szét, de most halkabb volt. Még szerencse. Jobb ötlet híján a pultos hölgyhöz mentem.
- Miben segíthetek? - kérdezte a hölgy.
- Remélem, Ő nem egy kurvát akar estére, mint az előző kettő.  - hallottam a hölgy hangját a fejemben. Kicsit elmosolyodtam, azért ez vicces is volt valamilyen szinten.
- Az érdekelne, hogy van-e itt tetoválószalon? - mondtam mosolyogva.
- Igen Uram. A nyugati parton van egy a  koktailbár mellett. - felelt a hölgy, miközben gondolatban hálát adott az égnek, hogy nem kell ismét egy prostiért telefonálnia.
Kuncogva mentem ki a szabadba, és a tetoválószalon felé vettem az irányt. Nagyon máshol nem tudtam ezt csináltatni. Velem szembe egy csomó ember jött, akiknek mind hallottam a gondolatát. Néha ijesztő, néha pedig vicces volt. De rájöttem, hogy csak egy bizonyos távolságig hallom a gondolatokat, és ha valamilyen fal elválaszt egy embertől, tovább nem hallom legyen akármilyen közel légvonalban. Kb 5-8 méterig hallom a gondolatokat. Aki közelebb van, annak hangosabb. Tapasztalgattam. Már rájöttem, kizárt, hogy valaki átverjen, ez így már képtelenség. Viszont abban még mindig nem vagyok biztos, hogy nem bolondultam-e meg. Lehet hatalmas idiótának fognak nézni engem a szalonban, de nem érdekelt. Most csak válaszokat akartam kapni.
Mély levegővel nyitottam be a szalonba. Bent a barna árnyalatai váltakoztak, amik nyugtató hatást keltettek. A fonott kanapékon és fotelekben emberek várakoztak, gondolom tetoválásra vagy piercingre. Én egyenesen a pulthoz mentem, a fiatal sráchoz. Meglepő módon szelídnek tűnt, semmi testékszer vagy varrat nem volt rajta. Mint egy stréber, aki most szabadult az iskolából. 
- Engem ez a tetoválás érdekelne. Itt csináltattam? - kérdeztem óvatosan, miközben a nyakamra mutattam.
A srác meglepődött, szemét szigorúan a tetoválásomra szegezte. Ebből tudtam, tudja, mi ez, és nagyon nem örül. De emellé, még a gondolatait is hallottam:
- Basszus! Ezt nem hiszem el! Már megint! Kinyírom Tymo-t! - gondolta magában.
Olyan mérges volt a fejemben a hangja, hogy komolyan félni kezdtem ettől a kis egybél sráctól, de ezt nem mutattam.
- Jöjjön velem! - intett mikor felállt.
Ezen meglepődtem, de választ akartam, így követtem. Egy függöny mögé vezetett, ahol egy sötét folyosó végére mentünk. Mellettünk minden ajtó nyitva volt, és tetoválásokat készítettek, csupán egy volt csukva, mi pont oda mentünk. Idegesen szívtam magamba a levegőt, mikor a srác benyitott. A szoba úgy nézett ki, mint a többi, ami mellett eljöttünk. Egy 40 körüli férfi ült az asztalnál, és valamit nézett a laptopján. Zavartan tekintett fel ránk, mikor benyitottunk. Kicsit elmosolyodott, mikor engem meglátott.
- Tymo, ezt nem hiszem el! Már megint! Miért kell folyton ezt csinálni? Lassan a fél világ rólad fog beszélni! Ész nélkül cselekszel! - oltotta be a kissrác Tymo-t.
Zavartan figyeltem őket, de a férfi csak mosolygott, és hozzám jött. Kicsit félénken néztem rá, de nem tágítottam. Tűrtem, ahogy elhúzza a gallért, és megnézi a tetoválásom.
- Megmaradt. Éreztem már reggel. - zavartan néztem rá, miközben a kissrác mérges káromkodásait hallgattam, de persze Ő egy szót sem szólt. Viszont Tymo gondolatait nem hallottam. Különös.
A srác fejcsóválva, mérgesen lelépett, és becsukta az ajtót, én pedig ott maradtam ezzel a férfival. Leültünk az asztalához, bár kicsit feszélyezve éreztem magam. De a gondolataim nem hagytak nyugodni, ha már itt vagyok, nem fogok csendben ülni.
- Mi ez az egész? - kérdeztem óvatosan Tymo-t, aki ezt látva elégedetten elmosolyodott.
- Tegnap este bejöttél az üzletbe, de nem voltál biztos benne, akarsz-e tetoválást. Valami idóta "H" betűt akartál a szívedhez. - lehajtottam a fejem, és elmosolyodtam. Vajon miért éppen "H"?! Persze, hogy Harry. - Nyugi, nem ítéllek el. Ha tudnád, mit hallok nap, mint nap... - nevetett fel a pasi.
- T-Te is...? - hebegtem zavartan.
Kínosan éreztem magam, azt sem tudtam, milyen szóval illessem hirtelen magunkat. Tymo vigyorogva húzta fel a gatyájának a szárát, így kivillant a kis gondolat-buborék, ami nekem is van a nyakamon. Én miért nem kaphattam ilyen láthatatlan helyre?!
- Szóval lebeszéltelek erről a hülye "H"-ról, és úgy döntöttem, Te érdemes leszel rá. A fejedben rengeteg kérdés és gond kavargott, gondoltam, jól fog jönni. Az emberek többségének nem marad meg, mivel nem így van megírva, de én ugye azt nem tudhatom. Általában kiesik nekik az este, azt hiszik, bepiáltak, de a tetoválás eltűnik. Viszont a tinta úgy gondolta, megajándékoz téged. Már éreztem reggel, hogy vissza fogsz jönni, vártalak.
Magamban kicsit kiakadtam, és tudtam, ezt Ő is hallja. Még hogy ez így van megírva?! A tinta érdemesnek gondolt?! Álmodok baszki, keltsetek fel! Ez tuti, nem a valóság. Miért? Hogy kell leállítani?
- Nem álmodsz Louis. Ez volt a sorsod, érdemes voltál rá. Nem tudod leállítani. Majd ha rendbe jön az életed, és boldog leszel, eltűnik magától. Lehet pár nap, lehet pár év. Attól függ. Sok ember van az életedben, akiket azt hiszed, ismersz , de valójában sok dolog van, amit nem tudsz róluk. Ők segítségre szorulnak, és te végre megkaptad ezt az ajándékot, hogy segíts rajtuk. De vigyázz, hogyan használod, ha túl gyorsan lépsz, és lebuktatod saját magad, a sors szándékosan még több gondot okoz neked.
Magamba mérlegeltem, nem nagyon fogtam még fel, hogy most tulajdonképpen én gondolatolvasó lettem. Ajándék?! Szerintem nem. Meg fogja keseríteni az életemet. Mostantól ezt hallgathatom nap, mint nap. Csodás lesz. Bár lehet, így még közelebb kerülök a srácokhoz. Talán igaza van Tymo-nak, és így majd olyanokat tudhatok meg róluk, amiről eddig fogalmam sem volt annak ellenére, hogy szinte a testvéreim.
Leléptem a szalonból, többet már nem tudott mondani Tymo. Meg kell tanulnom ezt kezelni, mert lehet sokáig velem marad. Talán nem is olyan rossz. Nem hallok minden gondolatot, csak, a fontosabbakat. Mintha az illető magába beszélne. Szerencsére az ilyen idióta gondolatlevezetéseket nem hallom.
Fürdőruhát kaptam, és kimentem a medencéhez. Furcsa volt hallani, ahogy a lányok az gondolják rólam, milyen szexi vagyok. Tudtam, hogy megnéznek, de azt hittem azért, mert felismertek. Erre most kiderül, hogy alapból megbámulnak, mert jól nézek ki. Ez a gondolatolvasás nagyon jót tesz az önbizalmamnak. Még van itt két napom, addig megtanulom ezt használni, utána pedig senki nem fog rájönni, mi is történt velem. Hazudnom kell majd a srácoknak, és ez a tudat már most nagyon kiakasztó volt számomra.
Leültem a medence partjára oda, ahol tegnap is napoztam. Lehunytam a szemem, de a hangok akkor is kísértettek.
- Basszus meg kéne találni azt a csajt, akivel tegnap voltam. Ma is el tudnám viselni az ágyamban. - hallottam egy pasi hangját.
- Ezt nem hiszem el! A férjem csak azért hozott el ide, hogy a szemem előtt flörtölhessen egy csajjal a bárpultnál? Esküszöm, elválok! - gondolta egy középkorú nő a hang alapján.
- Romlott a font....na jó most már tényleg nem gondolok munkára a nyaraláson. - gondolta egy idősebb férfi hang.
Ezt nem hiszem el! Nem lehet nyugtom? Ahogy lehunyom a szemem, egyből hangosabbak lesznek ezek a hülye hangok. Ezek szerint akkor, ha lehunyom a szemem, ez felerősödik, mint mondjuk a hallás. ELÉÉÉG! Kiabáltam magamba, ezt már nem bírtam. És csodák csodájára, minden elhallgatott. Csend lett. Ezek szerint tudom kontrollálni?

3. fejezet.

Letelt a vakációm sajnos, ideje felszállni a Londonba tartó gépre. Mit ne mondjak ez a hülye tetoválás megkeseríti az életem. El akartam menni egy lánnyal az este. Hát mit nem mondjak, ez volt életem legrosszabb szeretkezése. A lány csendben volt, de a gondolatai az őrületbe kergettek. Egyfolytában gondolkodott, egy percre nem kapcsolt ki. De a gondolataiból legalább megtudtam, hogy véleménye szerint holnap nem fog tudni járni, és ez volt élete legjobb estéje. Így végtére is büszke voltam magamra.
De ezek az átkozott hangok egyfolytában, ha zsúfolt helyen vagyok. Kiakasztanak. Viszont kezdem megtanulni, hogyan kell kikapcsolni. Kíváncsi leszek a srácokra. Vajon van olyan titkuk, amiről nem tudunk? Vajon mit nem mondtak el? Lehet, ez gonoszság, de nagyon érdekel, mit gondolhatnak. És most végre megvan a képességem hozzá, hogy megtudjam. Talán mégsem olyan rossz ez, de azért jó, hogy néha ki tudom kapcsolni.
 Leszálltam Londonban, és egy taxival hazautaztam. Végre otthon, édes otthon. Itt csend van, csak egyedül vagyok, nincs, aki zavarna...még. Holnap ugyanis irány a turnébusz, ahol nem lesznek falak, nem fog semmi sem megkímélni a srácok gondolataitól. Basszus.
És mint minden, amitől tartunk, és késleltetni akarjuk az időt, ez is eljött. A nagy, fekete autó megállt a házam előtt, én pedig kivittem a csomagjaim. Az egyik testőr bepakolta őket, én pedig beszálltam a srácokhoz a kocsiba. Mindenkinek boldogak voltak a gondolatai, mikor megöleltem őket. Örültek, hogy újra látjuk egymást, hisz egy hétig nem is beszéltünk. Igyekeztem ismét kikapcsolni ezt a hülye gondolatolvasását, és elterelni a figyelmem róluk. Végig beszélgettünk, miközben felszálltunk, és bepakoltunk a buszba. Ez még szebb, mint a tavalyi, ha ez egyáltalán lehetséges. A srácok is ezt gondolák, bár Niall aggódott, hogy ezzel a busszal nem fogunk tudni megállni a Mc Donald's-ba, bár ezt nem mondta ki. Tipikus. Vicces, hogy olyat hallok, amit azért nem mondhatnak ki, mert nem akarják, hogy valaki megtudja, de én kijátszom őket. Bár néha elég idegesítő is. De így, hogy ki tudom kapcsolni, nem olyan vészes.
Zayn és Liam a telefonját babrálta a kanapénál, mikor elindultunk. Leültem hozzájuk. Niall és Harry még pakolásztak kicsit. Elővettem a telefonom, de jobban érdekelt Zayn gondolata, még ha ez csúnya is.
- Cseszd meg, most minimum egy hónapig nem tudom megismételni a tegnap estét Perrie-vel. Máskor is csinálhatnánk így. Ez kurva jó volt. De legközelebb hagyom, hogy egyszer Ő irányítson. Hátha... - gondolta bandatársam.
Oké, én is megkaphatok bárkit, de akkor is, most szívesen láttam volna képeket is ehhez. Hisz neki nyilván van emlékképe, ami ilyenkor előjön, de én csak hallani hallom a gondolatokat. Kuncogtam kicsit, de betudták annak, hogy valami vicceset láttam a neten. Zayn szerencsés, hogy van neki egy ember, akit szerethet, de Ő az egyetlen a bandából jelen pillanatban.
Hamarosan besötétedett, és Niall valamint Harry is csatlakozott körünkbe, így immáron 5-en ültünk az asztalnál.
- Milyen volt a nyaralás? - kérdezte Niall.
Ha tudnád...gondoltam magamba, de ezt persze nem mondhattam ki. Tymo is megmondta, ha lebuktatom magam, a sors keresztbetesz nekem.
- Jó volt. Igazán pihentető. De sajnos a Bahamákon is volt jópár directioner. - nevettem el magam a végére.
- Hol ne lenne?! - gondolta Harry cinikusan, mire elmosolyodtam kicsit.
- És milyen volt Ciprus? - néztem kérdőn Liam-ra.
- Csodás. Dani is nagyon élvezte. - mosolygott elégedetten, és gondolatban dícsérte magát, hogy ilyen csodás ajándékkal lepte meg barátnőjét. Ja, és nem mellesleg még azt is megtudtam, hogy minden este lefeküdtek a nagy szabadság örömére, de ezt persze Liam kihagyta.
Tetszett, hogy így sokkal több információt tudok meg, mint az szándékomban áll. De ezt nem fordítottam ellenük...még!
De két nap múlva, mikor már lement az első koncertünk, és indultunk tovább a busszal, bepróbálkoztam. Úgy gondoltam, vicces lesz. Este úgyis csak unatkoznánk a buszon, jobbik esetben Xbox-oznánk.
- Srácok, üvegezzünk! - hoztam fel, mire mindenki helyeselni kezdett, de a gondolatiak már koránt sem voltak ilyen elszántak. Csak azt nem tudom, miért. Most végre felhasználhatom a képességem, és megtudhatok olyan dolgokat is, amiket eddig nem is sejtettem.
Letettünk középre egy üres Coca-Cola-s üveget, és pörgettem, mivel az én ötletem volt. A választásom Zayn-re esett, amit Ő nem igazán díjazott a gondolatai alapján.
- Felesz vagy mersz? - kérdeztem gonosz vigyorral.
- Felelek. - válaszolta.
Tökéletes. Már tudtam, mire fogok rákérdezni, nem lényeg, hogy kicsit gonoszság. Hisz a tesóm volt, kötelességemnek éreztem szivatni, de ezzel mindenki így volt a másik iránt.
- Három napja kellőképpen elbúcsúztál Perrie-től? - vigyorogtam rá gonoszul.
Kicsit meglepődött, majd gonosz mosolyt villantott.
- Ha tudnád... - felelte vágyakozva, vigyorogva.
- Menj a francba Zayn! - hallottam Niall irígy gondolatait, de Harry is eféleképpen vélekedett.
- Bár itt lenne most Dani. Ezúttal nem állnék meg a harmadik elélvezésnél. - gondolta Liam.
Nagyot nyeltem a gondolattól. Eszembe jutott a lány gondolatai, akivel még a szállodában feküdtem le. Oké, ilyet nem feszegetek többé.
Zayn Niall-t pörgette ki, aki merni óhajtott, így ki kellet lógatnia a fejét az ablakon, és úgy tennie, mintha kutya lenne. De a gondolatai elárulták, ezt viccesnek találta, és eszébe jutatta a gyerekkorát, amikor egyfolytában ezt csinálta a kocsiba. Ezen nevetni kezdtem, de a srácok azt hitték, ez Niall idióta fejének szól.
Niall választása Harry-re esett. Eszembe jutott a majdnem csókunk. Vajon Ő is gondol rá? Eddig nem hallottam erről a fejében. De talán csak akkor pont nem figyeltem. Niall kedvezett nekem.
- Hazz, ki az újabb áldozat, akit fel akarsz szedni? - kérdezte Niall gonoszul.
- Senki. - felelte Harry komolyan.
- Ha megtudná, nekem végem. Ezt senkinek nem szabad tudnia. Pedig fel fog tűnni, ha egy csajt sem szedek fel. Miért éppen Ő?! - hallottam Harry gondolatait, amitől félrenyeltem, és köhögni kezdtem.
Kire értette? Jaj, miért nem gondolt egy nevet is?! Nem jöhetünk rá? Ki ez a titokzatos idegen? Reménykedtem benne, hogy azért nem felelt, azért nem lehet együtt a kiszemelt áldozatával, mert fél, hogyan reagálok. Igen, reménykedtem benne, hogy én vagyok az. De persze, ez ki van zárva. Hogy is lehetnék én?! Harry nem olyan. Bár én sem vagyok meleg! Vagy mégis? Hisz furcsán kezdek érezni egy férfi iránt, de csak iránta. Jaj, mi van most velem?! Talán erre értette Tymo, hogy szükségem van erre a gondolatolvasásra, hogy megoldódjanak a gondjaim. Ki kell derítenem, Harry szeret-e engem.
Harry választása rám esett. Na ne! Ha azt mondom, most berezeltem, akkor hazudnék, ugyanis remegtem. Féltem már attól is, hogy felteszi azt a kérdés: "felelsz vagy mersz?" ugyanis tudtam, Ő képes a legjobban megbántani. De Ő feltette ezt a kérdést, én pedig a felelést választottam.
- És neked ki az újabb kiszemelted, Lou? - kérdezte huncut vigyorral az arcán, és várta a válaszom. Háh, Harry, miért könnyíted meg ennyire a dolgom?! Így sokkal egyszerűbb lesz, mint hittem, csupán a szokott idióta énem kell.
- Tudod, hogy Te, Hazz! - hajoltam hozzá, és egy nagy, cuppanós puszit nyomtam az arcára.
Mindenki nevetett, még Harry is, de a gondolatai elárulták, ami nekem nagyon jól jött.
- Basszameg, ezt miért kellett? Miért csinálja ezt velem? Felrobbanok! Bárcsak! Bárcsak!
Elmosolyodtam. Ennyire egyszerű lenne? Harry valóban rám vágyna? Ebben az esetben szabad utam van, nem kell megint a kételyek miatt visszariadnom, mint annál a majdnem csóknál két hete.
A sros keze ismét Niall-t jelölte ki nekem, aki ismét merni óhajtott, így kitaláltam neki, hogy minden egyes autónak, ami elmegy a busz mellett vágjon pofákat. Hát Niall megtette, amiből hatalmas nevetés lett. De sajnos tovább nem játszhattunk, mivel Paul és a soför a buszban lévő kis telefonon keresztül ránk szólt, hogy okosan. Abbahagytuk a játékot, és elkezdtünk készülődni a lefekvéshez.


4. fejezet.
Harry bevonult a fürdőszobába zuhanyozni legutolsónak, mint mindig. A srácok már feküdtek, Niall és Zayn a telefonját nyomkodta, míg Liam forgolódott, és szerintem a plafont bámulta.
Most láttam eljönni a megfelelő alkalmat, nem bírtam tovább várni. Már szabad utat kaptam...mondjuk. Azért még mindig nem voltam 100 %-osan biztos a dolgomban, így óvatos voltam. Majd a gondolatai elárulják, mit akar.
- Lou, te vagy az? - kérdezte Harry, és elzárta a zuhanyt.
- Ahan. Beszélgetni akartam veled. - mondtam komolyan, és a csapnak támaszkodtam.
- Jaj, a francba. Össze leszek zárva Louis-val ebben a szűk helyiségben. Ez az én formám. Komolyan fel fogok robbanni. - szólalt meg Hazz kétségbeesett hangja a fejemben.
Elmosolyodtam, hogy tényleg tart tőlem. De még mindig nem kaptam egyértelmű választ arra, hogy vágyna rám. Lehet, szimplán csak fél tőlem.
Egyik keze kinyúlt a függöny mögül, és elvett egy törölközőt. Nem szólt egy szót sem, de én sem. Bár a gondolatai elárulták, hogy most ideges, és kicsit feszélyezve érzi magát. Pedig velem igazán nem kéne. Végül a függöny hirtelen elhúzódott, és egy félmeztelen Harry lépett elém törölközővel a derekán. Annyira szexi volt, most azonnal le akartam teperni. Te jó ég, miket gondolok?! De ez volt az igazság.
- Vajon miért néz ennyire? Tetszem neki? Vajon én is tetszem neki? Szép is lenne! - gondolta Harry.
Elmosolyodtam. Ez volt, amire szükségem volt. Végre valami egyértelműbb gondolat. Közelebb léptem hozzá, egészen elé. Pár centire volt egymástól az arcunk, és Ő tűrte.
- Édes istenem, most arra készül, amire gondolok, hogy készül? - örült meg Harry magában.
Elmosolyodtam vidám hangján, még jobban bátorított.
Lassan kezdtem közeledni felé, épp mint két hete. Még mindig nem mertem megcsókolni. Mi van, ha félreértettem? Mi van, ha a hangokat csak képzeltem? Mi van, ha teljesen hülyének néz? Soha nem bocsájtanám meg magamnak, ha ezzel tennék tönkre mindent.
- Oh te jó ég! Mindjárt megcsókol! Mindjárt! Végre! De ez nem helyes! Ez butaság! Ez csak a szív illúziója, ami mindent tönkre fog tenni...és én mégis akarom. Neee! - kiabálta Hazz gondolatban meglepően hangosan.
Megijedtem, és gyorsan kaptam el a fejem. Ijedten fordultam meg, és kapkodtam a levegőt.
- Neee! Miért? Miért nem? Édes istenem! - hallottam Harry szomorú, csalódott gondolatait.
Lehunytam a szemem, s kicsit lejjebb hajtottam a fejem. Harry akarta. Tényleg akarta, de nem voltam rá képes. Igaza van. Tönkre fogunk tenni mindent, ez nem helyes. Ezt normál emberek megengedhetik, de mi nem. Nekünk túl sok forog kockán. Utáltam magam. Utáltam, hogy bedőltem az édes csábításnak, és tévesen hitegettem Őt. Utáltam, hogy nem lehet az enyém, nem csókolhatom meg, mikor Ő is akarja. Ha megteszem, ha nem, akkor is fájdalmat okozok neki. Ez nem áldás, ez átok!
Nem akartam látni a világot, el akartam tűnni, kámforrá változni, de Harry gondolatai csak nem hagytak nyugtot. Egyre inkább azt kérdezgette magától: "Miért nem?". Magát okolta, azt hitte, még Ő rontott el valamit. Pedig Ő tökéletes volt. Talán pont ez a baj.
Óvatosan jött közelebb, és lassan fogta meg a derekam. Mélyen magamba szívtam a levegőt, és még jobban összeszorítottam a szemem. Eddig is kapkodtam az oxigént, most ez még intenzívebb lett. Nem akartam, hogy hozzám érjen, de egyben vágytam is lágy bőrére.
- Ha Ő nem tesz semmit, majd én! - gondolta határozottan, amitől megijedtem.
- Ne! - hebegtem hirtelen.
- Mi? Mit? Miért ne? - teljesen összezavartam szegényt.
Egyik pillanatba még meg akarom csókolni, aztán pedig ellököm magamtól. Én sem érteném a helyében. Utáltam magam a meggondolatlanságomért.
- Lou! - motyogta halkan, és maga felé fordított.
Engedtem neki, és óvatosan nyitottam ki a szemem. Csodás, zöld írisze a lelkemig hatolt, nem tudtam ellene mit tenni. Automatikusan szétpattantak ajkaim, hogy ott tudjam kapkodni a levegőt Harry látványától. Nagyon közel voltunk egymáshoz, de nem bántam. Kezei még mindig a derekamon pihentek. Lassan kezdett közeledni felém arca, én mégsem tudtam elhúzódni. Nem voltam rá képes, a szerelem legyőzött. Mert tuti, hogy beleszerettem, ezt ha akarnám, sem tagadhatnám le. Ellopta a szívem, magánál őrzi, csak nehogy összetörje.
Ez a hülye gondolatolvasást automatikusan kikapcsoltam, mintha egy gombnyomás lenne. Nem bírtam kivárni, előrébb hajoltam, így összeértek ajkaink. Egyszerre kezdett el szakadni az eső, de sütött a nap. És az az egyetlen egy kitartó szivárvány, mely nem akart eltűnni, azok voltunk mi. Úgy éreztem, bármire képes vagyok most. Harry ajkai végre az enyémen pihentek, én pedig mohón vettem birtokba azokat. Óvatosan beszívtam alsóajkát, majd végigfutattam rajta a nyelvem, amitől halk sóhaj szaladt ki a száján, és még inkább közelebb húzott magához a derekamnál fogva. Fogaimmal megszorítottam ajkát, majd végighúztam rajta, mikor elengedtem, de itt még nem terveztem eltávolodni. Vadul martam ismét édes ajkait, míg végül elmélyítettem csókunk, és átvezettem nyelvem a szájába. Óvatosan fogta fel a sajátjával, és édes táncba kezdtünk. Még soha nem éreztem ilyet. Mennyei mámor kerített hatalmába, mikor Harry-t csókoltam. Még soha nem éreztem ezt egy partneremnél sem. Ő képes megszelídíteni, Ő képes viszonozni, amit én érzek. Rá vártam.
Lassan váltak el ajkaink, mikor homlokát enyémnek döntötte. Lihegve kapkodtam az Ő kifújt levegőjét, ami még tökéletesebbé tette nekem ezt a pillanatot.
- Lou. - lehelte a nevem az ajkaimra.
Kiakasztott, ahogy kiejti a nevem, olyan tökéletes volt minden. Nem volt szükségem a gondolatolvasásra, hogy tudjam, mire gondol. Szeme csillogása elárulta, hogy most Ő is olyan boldog, mint én.
- Édes istenem. - hebegtem halkan levegő után kapkodva.
Elmosolyodott, és lágyan érintette ismét ajkait az enyémekhez, de ezúttal amilyen hamar kezdődött, olyan hamar véget is ért. Ismét a homlokunk érintkezett, de ez nekem így volt tökéletes. Kezeim derekára szorítottam, de Ő is így tartott engem. Egyszerűen nem akartam elengedni, féltem, akkor rájövök, ez az egész csak egy álomkép, egy kámfor, mely mindjárt szertefoszlik.
- Ez most tényleg valós volt? - kérdezte halkan Harry.
Én is ezen rágódtam. Vajon ez most tényleg megtörtént, vagy csak képzeltem? De ha Harry is átélte, márpedig a kérdése alapján átélte, akkor nem képzelgek.
- Ez...megtörtént. Harry! - motyogtam halkan, de minek is kiabáljak, mikor itt van tőlem pár centire.
Azok a centik is olyan kínzóan óriási távolságnak tűntek, mintha három kontinens választana el minket egymástól. Talán ez is lesz, ha ezt a világ megtudja.
- Imádom, ahogy kimondod a nevem. - suttogta az ajkaimra, amitől végigfutott a hátamon a hideg.
Csodálattal ejtette ki a szavakat, szeretetteljesen nézett a szemembe. Elvette az eszem, többet akartam, soha meg nem állni. Soha nem akartam innen kimenni, nem érdekelt, hogy egy busz mosdójában vagyunk. Nekem most ez volt a legszebb hely a világon. Itt akartam megdermedni, mint egy kőszobor, melynek részecskéit az örökkévalóság súlya nyomja.

5. fejezet.

Senki nem tudja, mennyi erő kell ahhoz, hogy mi ilyen tökéletesen ki tudjunk állni a nagyvilág elé. Mert kifele egy bolond világsztárt kell mutatnunk, aki minden ember példaképe lehetne, de valójában távol állunk ettől. Ezt a látszatot keltjük, mert ezt várják el tőlünk, de valójában semmi nem ilyen csodás. Elég ha valaki csak rám és Harry-re néz úgy, hogy tudja, mi van köztünk már három napja. Ha a világ látná, hány lopott, titkos csókot rejt a busz mosdója, hány tüzes érintés történt már az asztal alatt, semmi nem lenne ugyanaz. De ezt nem hagyjuk kiszökni, még a srácok sem tudják. Még csak nem is sejtik, hisz a gondolatuk soha nem terelődik ránk. Pedig az Ő gondolataikat figyelem. Ugyanúgy a két bolond testvért látják, akik elválaszthatatlanul egymáshoz nőttek az évek alatt. Csak ezt nem tudják, ebből szerelem lett.
Niall idegesen rohangált az öltözőben, soha nem kezelte jól az ilyen helyzeteket. Én és Harry a két fotelbe ültünk egymás mellett, de egymás felé lévő karjaink lelógattuk, így észrevétlenül kulcsolhattuk egybe ujjaink, a srácok nem látták a fotelek szélétől. Harry érintése megnyugtatott. Könnyebb volt kiállni, a nagyvilág elé, hogy tudom, Ő mellettem van, és szeretni fog legyen bármi.
- Megint egy újabb koncert, valamivel megint keresztbe fognak tenni nekem. Talán ki kéne lépnem, akkor senkinek nem lenne gondja többé velem. - hallottam meg Niall hangját a fejemben.
Lepetten kaptam rá a tekintetem. Valóban ez nyomná a lelkét? Lenne valóság alapja, hisz a múltkor is kikapcsolták a mikrofonját szándékosan a Little things közben. Én adtam neki a mikrofonom, hogy el tudja énekelni a részét. Elég nagy gonoszság volt. Bár soha nem mutatta, soha nem hoztam szóba, hogy tudom, az egész estét végigsírta a párnájába fojtva szomorú üvöltéseit. Emlékszem, mekkora fájdalommal járt ezt hallgatni a szobámba, ami épp az övé mellett volt. Azt hitte a falak elég vastagok a szállodában, de tévedett. Annyira segíteni akartam rajta, de nem ment. Tudtam, nem állhatok elé, hogy mindent hallottam, így inkább egy árva szót sem szóltam, és többé nem hoztam ezt szóba. Kevesen látják, tudják, Niall csengő nevetése mögött mekkora fájdalmak rejlenek. Ezt mutatja, mert ez a legegyszerűbb, és mindenki ezt várja el, de valójában belül darabokban hever. Soha nem volt tisztában adottságaival, soha nem fogta fel, mennyien szeretik. Mindig feleslegesnek érezte magát, és ezen nem segítettek azok a gonoszságok, amiket a menedzsment intézett felé. De mi mindig megvédtük, soha nem hagytuk, hogy elszakadjon tőlünk, vagy szánt szándékkal elszakítsák. Ő velünk van, a részünk lett, nélküle már semmi nem lenne ugyanolyan, nem lenne One Direction többé...legalábbis nem az igazi. Hiányozna Niall ízes nevetése, kócos haja reggelente, állandó gyomorkorgása. Mindaz, amit Ő utált magában, egy világ imádott. De Ő ezt soha nem hitte el.
Harry bíztatóan megszorította a kezem, ezzel visszazökkentve a valóságba. A szoba idegességgel telt meg, vállunk a tökéletesség terhe nyomta. Muszáj volt hibátlannak látszanunk, de ez már elég fárasztó. Mitől vagyunk mi különbek, mint bárki más? Miért hiszik, hogy nekünk nem lehetnek hibáink?
- Basszameg, miért nem hat még? Lehet vissza kéne mennem, és ismét bevennem egy tablettát a matrac alól? Ilyenkor már hatni szokott. A koncert végéig kibírja, utána muszáj lesz ismét bevennem egy adagot. Nem bukhatok le a srácok előtt. Nem tudhatják meg! - hallottam meg Zayn kétségbeesett, vágyakozó gondolatait.
Félrenyeltem, és ijedtemben leestem a kanapéról elengedve Hazz kezét. Mindenki zavartan nézett rám, majd Liam és Niall nevetni kezdett. Zayn csak méregetett, de Harry aggódóan, szeretetteljesen nézett le rám. Ezt nem hiszem el! Ezt félreértettem! Valami tuti, nem stimmel! Az nem lehet! Zayn nem! Ennek utána kell járnom! Szóval a matraca alatt, mi?! Lehet, csak fejfájáscsillapító. Talán valami gyógyszer, amit titkol előlünk, mert szégyenli. Nem kell egyből a legrosszabbra gondolni. De akkor miért nem szabad megtudnunk, és miért rejtegeti?
Harry zavartan nézett rám, én pedig csak halványan elmosolyodtam, és felálltam. Ezt még emésztenem kell, és persze felfogni. Tymo jutott az eszembe, Ő megmondta, hogy sok minden van, amit nem tudok bandatársaimról. Talán pont azért kaptam ezt a képességet, hogy ezeket rendbe tegyem.
- Srácok kezdés van! Irány a színpad! - nyitott be a szobába egy ducibb, középkorú hölgy kosztümben.
Egy emberként pattantunk fel, és indultunk meg az ajtó felé. Én szándékosan hátra maradtam, hogy észrevétlenül, míg a srácok kimennek, nyomjak egy pár pillanatig tartó csókot Hazz szájára. Széles vigyorral az arcunkon indultunk meg a színpad lépcsője fele. A kezünkbe nyomták mikrofonjainkat, majd feltrappoltunk a színpadra.
***
Még mindig cseng a fülem a rajongók sikításától. Ettől fogok megsüketülni, de a világ összes pénzéért sem válnék meg tőle. Mikor lenézek, és meglátom a tömérdek rajongót, akik csak azért jöttek el, hogy minket lássanak...hihetetlen érzés. Mintha magasan szárnyalnék az égben.
Csak ledobtam a mikrofonom, és már indultam is meg a buszunk fele. A srácok persze még az öltözőbe mentek. De én nem bírtam ki, egész koncerten ezen járt az agyam. Berontottam a buszba, és Zayn ágya felé vettem az irányt. Felhajtottam a matracának először az alsó sarkát, de nem volt ott semmi, majd a felsőt is, amerről a feje volt. És valóban ott pihent egy kis zacskó tele apró, színes tablettákkal. Kikaptam, és zavartan mértem végig az ablakon beszűrődő kevés fény felé tartva. A tablettákon mindenféle bohókás minta díszelgett, elég nagy adag volt. Megismertem, láttam már ilyet a neten. Ez drog! Az nem lehet! Te jó ég, Zayn! Mit tettél? Hogy gondoltad? Tettem fel magamban sorra a kérdést. Zayn dorogozik. Rászokott. Ezt nem hiszem el. Miért? Hogyan? Minek? Mikor? Honnan? És még millió kérdés kavargott a fejemben. Hallottam, ahogy nyílik az ajtó, így gyorsan behúzódtam a szekrény mögé, hogy ne lásson. A zacskót a zsebembe rejtettem, bár kicsit kinyomta. Nem akartam lebuktatni Zayn-t a srácok előtt, inkább én magam vonom kérdőre. Nem kell, hogy ezt mindenki megtudja. Kilestem a szekrény mögül, és a sötétben jól láttam, ahogy Zayn az ágyához megy, és felemeli a matracot. Idegesen hajol lejjebb, és kotozni kezd, amikor nem találja, amit keresett. Most találtam a jó alkalmat, elő léptem a szekrény mögül, és előhúztam a zsebemből a kis zacskót.
- Ezt keresed? - kérdeztem meglengetve a zacskót a tablettákkal.
Zayn teljesen lefagyott, csak bámult rám. Mintha azzal, hogy megdermed, nem látnám. Mint a vad, mikor veszélyt érzékel.
- L-Louis...ez...ez nem... - akart kinyögni valami értelmeset, de nem vártam meg, míg nagy nehezen 5 perc alatt kinyög valami elfogadható magyarázatot. Mérgesen csattantam fel:
- Zayn, hogy gondoltad? Ez drog az isten szerelmére! Mi a faszért? - akadtam ki.
Szégyenkezve lehajtotta a fejét, látszólag nagyon szégyellte magát. Volt is miért. Hogy gondolhatta ezt? Egyszerűen nem bírtam felfogtam. Nem volt olyan mentség, mely ezért megbocsájtást nyert volna.
- Louis, én...egyszerűen csak felszabadít, érted? Nincsenek gondjaim, olyankor nem kell megfelelnem senkinek. Boldog vagyok. Jó érzés, mikor beveszem. Olyan felemelő. - hadarta lehajtott fejjel.
Szomorúan elhúztam a szám. Ezt nem hiszem el. Mellette élek, szinte egész nap vele vagyok, mégsem vettem észre, hogy drogozik. Biztos vagyok benne, hogy könnyebb ezt az utat választani, de ezzel csak magát teszi tönkre, ezt pedig nem hagyhatom.
- Mióta? - kérdeztem higgadtan.
- 10 napja. A nyaralás első napján vettem be legelőször életembe drogot. - mondta halkan.
- Ez még nem sok! Zayn le kell állnod, még önszántadból sikerülhet. 10 nap még nem sok. Ezzel magad teszed tönkre, gondolj azokra, akik szeretnek. Ott a családod, a húgaid, Perrie, a rajongók és mi is a srácokkal. Zayn, ezt nem teheted velünk! - mondtam lágyan.
Szomorúan nézett fel a szemembe. Nagy barna íriszei szinte segítségért könyörögtek, miközben könnyektől csillogtak. Közelebb mentem hozzá, és megfogtam a vállát. Tehetetlennek érezte magát, gyengének, és ez belülről kiakasztotta. Hallottam a gondolataiból.
- Ezt elveszem, nem fogod látni többé. Csak gondolj arra, hogy nem kell ez neked, enélkül is boldog, teljes az életed. Ez teszi tönkre. Hidd el, megtudom, ha megint a drogokhoz nyúlsz, de akkor már én kevés leszek. Szólnom kell a srácoknak. - mondtam halkabban. Ijedten tekintett a szemembe.
- Ne! Le tudok szokni, ne mondd el senkinek! Ígérd meg Lou, hogy erről nem szólsz senkinek! - kérlelt kétségbeesetten, idegesen. A gondolataiból megtudtam, hogy nagyon szégyenli és utálja magát, amiért drogozott, de elhatározta, többet nem fog hozzányúlni. Magabiztosan hatott a gondolata, így bólintottam, majd megöleltem, és kimentem a buszból zacskóval a zsebemben.
Egyenesen az öltözőkhöz siettem, de nem mentem be a nekünk kijelölt ajtón. A mosdó fele vettem az irányt, és beviharzottam egy fülkébe. Magamra zártam, majd előkaptam a kis zacskót, és a tartalmát a vécébe szórtam. A víz elnyelte a kis tablettákat, lassan oldódtak fel, majd a zacskót is mellé ejtettem, és alaposan lehúztam, míg teljesen el nem tűnt mind.
Nem hittem el, hogy pont a testvérem fog majd ezekhez nyúlni. Tény, hogy Zany elég forrófejű, és hirtelen haragú, de soha nem néztem volna ki belőle, hogy drogozna. Ezzel a gondolatolvasással egyre több olyan dolog derül ki, amit nem szeretnék megtudni, viszont kénytelen vagyok, mert így még el tudom kerülni a katasztrófát. 


6. fejezet.

Időm nagy részében kikapcsoltam a gondolatolvasást, de ez az átkozott tetoválás csak nem akart eltűnni, pedig a srácok már meg is jegyezték, hogy milyen szép, mire én csak egy vállrántással feleltem, hogy henna. Hisz úgyis hamarosan el fog tűnni, már rendbe jött az életem. De a tinta úgy gondolta, még nem szívódik fel, ebből gondoltam, vár még rám valamilyen meglepetés.
Már lassan a második hét telt el a turnénkból, éppen ismét egy fellépés előtt idegeskedtünk. Idegesen járkálgattam a színfalak mögött, képtelen voltam az öltözőben maradni, valami azt súgta menjek egy kört. Már megtanultam, a megérzéseimre muszáj hallgatnom pláne most, mikor érzem, valami készülőben van. Próbáltam az emberek gondolatára összpontosítani, ilyenkor mindig jobban felerősödik a gondolatolvasásom. Elmentem az egyik menedzsment, Jered mellett, de a gondolatai gonoszak voltak.
- Niall-t ki kell tenni a bandából. Nem hagyhatjuk, hogy tovább rontsa a banda hírnevét. Ma ki fogom kapcsolni a mikrofonját a beszéde közben, hátha akkor rájönnek a rajongók is, Ő hanyagolható.
Lepetten néztem utána. Ez az ember tényleg képes lenne ilyenre. Hát én ezt nem fogom hagyni. Gyorsan visszasiettem az öltözőbe, de mire beértem, már jöttek ki a srácok, és a színpad felé tartottak. Csak egy puszit tudtam nyomni Harry arcára, a folyosón már túl veszélyes lett volna egy csók.
- Csak egy puszi? Kit érdekelnek az emberek? Még örülnék is, ha megtudnák, mi van köztünk. - gondolta Harry szomorkásan.
Kicsit megrémített a gondolata. Ezek szerint Ő szívesen elmondaná a kapcsolatunk, de nekem ehhez még időre van szükségem.
Beálltunk, hogy mindjárt mehetünk fel a színpadra, de előtte még Niall-hez szóltam. Nem hagyhattam, hogy ismét egy sebet ejtsenek így is vérző szívén.
- Hé Niall! Cseréljünk mikit, kérleeek! - nyafogtam neki a vicces énem elővéve.
Mindenki kérdőn és zavartan nézett rám, de én csak nyüsszögve pattogtam kicsit, mint egy akaratos kisgyerek. Nem hiába készültem régebben színésznek, sokan mondták, van hozzá tehetségem. Niall csak sóhajtott, és mindenféle kérdés nélkül felém nyújtotta a mikrofonját, én pedig a kezébe nyomtam az enyém, miután diadalittasan elvettem. Nem értette, nem tudta, ez mennyire fontos. Ő csak egy újabb heppemnek tudta be ezt az egészet, de valójában megmentettem. De erről nem kell tudnia, ez így van jól.
Fent hatalmas buli volt, nagyon jó hangulatot csaptunk. Aztán elérkezett Niall és Liam beszéde. Én direkt a színpad azon részére húzódtam, ahol az irányítópult volt. Tuti, ott lesz a menedzsment, mivel csak onnan tudják kikapcsolni a mikrofont. Hallottam az irányító gondolatát, így megfelelő közelségbe kerültem. Itt leültem az egyik magaslat szélére.
- Igen, mindjárt megutálják a szöszit! - hallottam a gondolatát annak az utálatos embernek.
Ezek szerint most kapcsolta ki a mikrofont, de ekkor Niall megszólalt, és elkezdte mondani, milyen csodás, hogy itt vagyunk. - Mi a...? Mégis hogyan? Miért nem kapcsolt ki? Akkor kinél van az övé? - akadt ki magában Jered, amin diadalittasan elmosolyodtam.
Viszont azzal nem számoltam, hogy ha én megszólalok, vagy énekelni kezdek, rájönnek, hogy az enyém van Niall-nél, és ismét ki tudják kapcsolni. Harry-hez siettem, mivel Ő volt hozzám legközelebb, pár méterre, és gyorsan elmondtam, hogy egy pillanat és jövök. Ő csak zavartan bólintott, miközben hallgattam aggódó gondolatait. Nem értette, miért rohanok ki ilyen sürgősen. Egyenesen az irányítópulthoz rohantam, ahol az ideges Jered állt. Lepetten nézett rám, nem értette, mit keresek idelent.
- Louis, most azonnal menj vissza! - förmedt rám.
Lepetten húztam fel a szemöldököm. Én is felháborodtam, és ennek hangot is adtam.
- Mióta mondja meg maga nekem, hogy mit csináljak? - vetettem oda neki, mire köpni-nyelni nem tudott, de a gondolatai alapján eléggé felzaklattam.  A férfi felé fordultam a pult mögött, és kedvesebben kezdtem hozzá beszélni. - Kapcsold vissza a mikrofont, az enyém volt. Bárki kéri, senkinek ne kapcsold ki a mikrofonját. Hagyatkozz rám, én mondtam! - mosolyogtam rá a végén. Ő csak határozottan bólintott, a gondolatai alapján fairnek tartotta a kérésem, Ő is tisztában volt vele, a Jered Niall-lel akart kicseszni.
Visszasiettem a színpadra, még épp időben, mivel folytatnunk kellett, és nélkülem elég nehéz lett volna. Niall gondolatai a sok boldog rajongó felé kalandozott, fogalma sem volt arról, hogy az imént megmentettem, én mégis büszke voltam magamra miatta. Büszke voltam, mert megvédtem a testvérem, nem ejtettek önzetlen szívén egy újabb mély heget.

7. fejezet.

Lepetten léptem ki a színpadra az arénában, ahol már nagyban ment a nyüzsi, mindenfele székek, és emberek. Ismét egy koncert, ismét egy fárasztó este. De ma meglátogat minket Danielle, amitől Liam az égben érzi magát. A gondolatai olyan vidámak s izgatottak, hogy rám is kihatottak. Végül megpillantottam a lányt Liam-mel közeledni felém. Liam gondolatai az egekben szárnyaltak, nem bírta elengedni Danielle derekát. Nagyon boldog volt, hogy újra láthatta szerelemét. De Danielle gondolatai már koránt sem villanyoztak fel ennyire. Ő ideges volt és tartott valamiért Liam-től. Ezt nem nagyon értettem.
- Hogy mondjam el neki? Szakítani fog velem. Nem is csodálom. Nincs mentségem, megcsaltam. Talán meg sem tudja...akkor hagyom.
Ledöbbentem, és a busz oldalába kapaszkodtam, hogy ne essek el lepettségemben. Dani megcsalta volna Liam-et? Ezt nem hiszem el? És nem akarja neki elmondani? Ez kiakasztó! A kis ribanc! Ezt nem hiszem el! Liam össze fog törni, hogy tehette ezt? Nem bírtam felfogni.
Hozzám értek, Liam még mindig végtelen boldog volt, Danielle mosolyogva akart megölelni, de én kibújtam karjai közül. Undorodva megcsóváltam a fejem, és egy hátraarccal gyorsan elsiettem.
- Lou! - hallottam meg Harry hangját, de nem fordultam meg.
Ha megfordulok, elgyengülök zöld íriszei láttán, és elkotyogom, hogy Dani megcsalta Liam-et. De erről nem szabad tudnia, hisz én honnan is tudom? Ja persze. Beleláttam a fejébe, és meghallottam a gondolatát. Teljesen hihető, miért is ne tudná Harry kellő képpen kezelni?! (cinizmus) Ha elmondom, őrültnek hisz, talán még el is veszthetem. A mosdóba rohantam, és bezárkóztam az egyik fülkébe. Nem állt szándékomban kijönni még egy fél óráig. De utána muszáj lesz, mivel kezdődik a koncert. Nem bírtam felfogni, hogyan történhetett ez. Danielle olyan okos, szép, kedves lány, miért tette ezt Liam-mel? Szegény teljesen össze fog törni, de akkor nem állok jót magamért. Megvédem a szeretteimet minden áron.
De mint minden, amit nem várunk, ez is eljött. Egy bemondó hang felkért, hogy fáradjak a színpad mellé, mivel kezdődik a koncert. Sietős léptekkel indultam meg arra fele, a srácokhoz. Danielle is ott volt, aki kicsit félve méregetett, míg én csak egy lenéző pillantásra méltattam, ami a gondolataiból ítélve, nem esett jól neki, de maximálisan megérdemli.
- Merre voltál? - kérdezte halkabban Harry.
A gondolataiban aggódott értem, és nem értette ezt a reakciót. Kicsit Őt is megbántottam, hogy nem reagáltam rá, de jobban aggódott értem.
- Sajnálom, nekem csak szükségem volt egy kis magányra. Majd elmondom. - hadartam neki, majd követtem Zayn-t a színpadra.
A koncert egész jól ment, jól éreztem magam, a srácok gondolatai is csodásak voltak, és kis ideig sikerült kivernem a fejemből Danielle-t is. Szóval minden nagyszerűen ment, mindaddig míg: 
- A következő kérdés @LorellDirectioner-től jött: Voltatok már igazán szerelmesek?
Nagyot sóhajtottam erre. Persze, hogy voltam már igazán szerelmes, sőt az is vagyok, de ezt senki nem tudhatja. Tudtuk előre a kérdéseket, mindig megkapjuk papíron, hogy legyen időnk gondolkodni rajta, és én már ki is gondoltam a tökéletes választ. Eddig Harry fejében is hasonló sablon válasz keringett, miszerint: "egyszer majd megtaláljuk az a lányt, akibe igazán szerelmesek leszünk", de ebből egy szó nem lett volna igaz. A gond már ott elkezdődik, hogy "lány". Arról pedig nem is beszélve, hogy én már szerelmes vagyok. De Harry gondolatai most megváltoztak. Ijesztően fenyegetővé váltak a kettőnk kapcsolatát tekintve.
- Itt a remek alkalom, amire vártam. Én most elmondom, mi van köztünk. Louis úgysem fog haragudni, és nem akarok titkolózásban élni.
Harry elszánt hangja visszhangzott a fejemben, és a frászt hozta rám. A gondolattól, hogy most minden kiderül, végigfutott a hátamon a hideg. Én még erre nem voltam kész, de Ő már eldöntötte. Hogyan lehet ennyire önző és önfejű? Arra nem gondol, hogy előtte engem is meg kéne kérdezni, akarom-e?
Őt bámultam, és mikor magabiztosan rám nézett, én határozottan megráztam a fejem, és eltátogtam neki:
- Ne!
Lepetten húzta fel a szemöldökét. A gondolatai nem értették, ezt miért tettem. Arra nem is gondolt, hogy tudom, mire készült, hisz honnan is tudnám?! Mellé siettem, és a fülébe suttogtam.
- Ne mondd el!
Már tovább is mentem, hogy ne legyen feltűnő, ennél a kérdésnél hirtelen lett nagy sugdolózásunk. A gondolatai össze-vissza száguldottak, egy értelmes mondat nem volt köztük. Nem tudta, honnan tudom, nem értette, miért nem akarom. De kétség kívül az taglózta le a legjobban, hogy rájöttem, mire készült.
A koncert ezek után már gond nélkül telt, sok idiótasággal és bolondozással. Alig vártam, hogy vége legyen, beszédem volt Danielle-lel. Le akartam üvölteni, hogy mégis hogy gondolta, megcsalja Liam-et. Liam mindent megadott neki, végtelenül szerette. Egy cseppnyi rosszindulat sincs a srácban, de ezek után össze fog törni.
Lementünk a színpadról, és én ismét csak odaadtam a mikrofonom a srácnak oldalt, majd már indultam is a VIP rész fele Danielle-hez, hogy oldalra rángatom. Sietősen, nagy léptekkel haladtam a backstage-ben, mérgesen fújtattam. Most megkapja a magáét az a kis kurva!
De egy erős kéz rántott be egy ajtón. Ellenkezni sem volt időm. Bent egy erős férfi mellkashoz simultam, illata egyből elvette az eszem. Megismertem, persze, hogy megismertem, már az alkatáról és bódító illatáról, de most inkább haladtam volna tovább.
- Hazz, bocsi, de most... - topogtam idegesen, és már nyúltam volna a kilincs fele.
Legalábbis arra, amerre véltem, hogy van az ajtó, mivel idebent korom sötét volt. Poros szag terjengett, valamiféle raktárban lehettünk. Harry egy jól irányzott mozdulattal ajkaimra tapadt. Ezt most nem tudtam előre, mikor vele vagyok kettesben, kikapcsolom a gondolatolvasást. Nem érzem fairnek, hogy belelátok a fejébe, és hallom azokat, amiket nyilván azért nem mond ki, mert nem akar. Elmélyítette a csókunk, elég jó módszert alkalmazott, hogy belém fojtsa a szót. Örömmel csókoltam vissza, pár másodpercre tényleg elfelejtettem Danielle-t. De hamar visszakúszott elmémbe, így eltávolodtam.
- Hazz, tényleg mennem kell. - hebegtem halkan, és hátrálni kezdtem.
- Nem! Louis! - kapta el a karom, és az ajtónak nyomott.
Legalább tudom, hogy merre kell majd kimenni. Nem volt erőszakos, sokkal inkább ideges és aggódó, ahogy egész testével nekem feszült. Ez azért elég imponáló volt. Zavartan néztem rá, de még mindig nem akartam alkalmazni a gondolatolvasást. Tudtam, el fogja mondani.
- Lou, tudni akarom, mi folyik itt! Miért rohansz ki a koncertekről, miért tudsz olyanokat, amiket ki sem mondtam? Miért utáltad meg hirtelen Dani-t, miért haragszik rád a menedzsment? És miért néz rád félve Zayn? - mondta aggodalmasan, és ha nem lettünk volna itt titokban, tuti egyre hangosabban beszélt volna.
Harry sem volt hülye, remekül olvassa és értelmezi a jeleket. Mindig is irigykedtem rá, hogy Ő gondolatolvasás nélkül képes kiismerni az embereket a puszta jelbeszédükből. Nem akartam neki tovább hazudni. Lehet, most óriási hibát követek el, lehet, ezért még kapni fogok, ahogy Tymo megmondta, de úgy éreztem, Hazz-nak elmondhatom. Eddig jók voltak a megérzéseim, remélem, most sem lesz máshogy...remélem, nem vakít el a szerelem.
- Hazz...én...nem mondhatom el. Hülyének fogsz nézni, azt hiszed, megbolondultam, és elhagysz. - hebegtem halkan.
Az iménti bátorságom ellenére, mégsem volt merszem elárulni neki az igazat. Féltem, most vesztem el, ezzel. Féltem, hogy meghátrál, hogy kinevet, hogy hülyének néz.
- Nem! Lou, soha nem foglak elhagyni. Itt vagyok melletted, mindig is itt leszek. Szeretlek. - lehelte egészen halkan ajkaimra, homlokát enyémnek döntve az arcom simítva.
Hirtelen kaptam fel rá a tekintetem, még a sötétségben is láttam szemében a lágy csillogás, mely a végtelen szeretettel keveredett. Csodás volt. Kimondta. Eddig ezt még nem mondtuk ki egymásnak. Szeret engem! Soha nem hagy el! Hogy érdemelhettem ki Őt?
-  T-te....Én is szeretlek Hazz. - nyögtem ki végül hebegve, mire a száján kiszaladt a levegő mosoly közben. Egy nagyot sóhajtottam, most kell elmondanom neki. Ha nem teszem, azt hiszi, nem bízom benne, és ezzel vesztem el. - Én...én hallom az emberek gondolatát. Nem kértem ezt, én ezt nem akartam. Neked is hallottam a gondolataidat, mikor meg akartalak csókolni a fürdőben. Arra gondoltál, hogy ez nem helyes, és nemet kiabáltál magadba, ezért fordultam el. Pedig akartad, hallottam. - hebegtem halkan. Elmondtam! Végre elmondtam neki! Már nincs titkom előtte!
- Te..t...te végig hallottad, amit gondoltam? Hogy tehetted? Louis! - akadt ki először meglepő módon ezen, nem is azon, hogy gondolatolvasó vagyok. Kicsit megfeszült a teste, éreztem, majd egy mély levegő után nyugodtabban folytatta. - Mióta? Hogyan?
- A nyaraláson részegen bementem egy tetováló szalonba, és egy "H"-t akartam a szívemhez. - hallottam, ahogy ezen elmosolyodik, hisz rájött, akkor még nem is csókolóztunk. - De a csávó lebeszélt róla, és megcsinálta ezt a hülye gondolatbuborékot a nyakamra. - fújtam ki a levegőt mérgesen.
- De hát azt mondtad, henna! - szólt közbe zavartan.
- El fog tűnni, de valójában egy tetoválás. Én erre nem emlékeztem, az egész este kiesett, de reggel már hallottam az emberek gondolatait. Aztán visszamentem reggel a szalonba, mikor megláttam a tetoválást, és rájöttem ez összefügg. Tymo volt a férfi neve, Ő is gondolatolvasó. Hallotta, mit érzek, mennyi kérdés van bennem, és megcsinálta nekem ezt a szart. Az emberek többségének állítólag nem marad meg, mert nem úgy van megírva, de nekem megmaradt. Ha minden rendbe jön körülöttem, eltűnik. De még mindig nem tűnt el. - hadartam el tömören.
- Azt a kurva... - nyögte ki végül Hazz, mikor összeszedte magát. - Nem hiszem el! Szívatsz Lou!
Nem is csodálom, hogy nem hisz nekem, hisz egyfolytában húzom az agyukat. Miért éppen most lennék komoly?! De most én halál komolyan beszéltem. Ez volt az igazság.
- Nem! Ez az igazság! Akkor mondj el magadban egy mondatot, visszamondom! De nehéz legyen.
- Rendben. - mondta egyből.
Erősen koncentráltam, azért izgultam. Mi van, ha most cseszem el? Az nagyon nagy égés lenne. De nem így alakult, meghallottam Harry gondolatát.
- Egyszer kipróbálom a pezsgőfürdőt egy vaníliás Magnum fagyival.
Elnevettem magam. Ezt nem hiszem el, ennél normálisabb nem jutott eszébe, de végtére is lényegtelen. Erre tényleg nem gondoltam. De én kértem, hogy nehéz legyen, legalább biztosra tudni fogja, nem hazudok.
- Örülnék, ha velem próbálnád ki azt a pezsgőfürdőt, de én csokis Magnumot kérek, nem vagyok oda a vaníliásért. - feleltem halkan.
- Basszameg Lou! - lehelte ajkaimra.
Elhitte, hallottam, hogy elhitte, és most jött el az a pillanat, mikor újra ideje volt kikapcsolni a gondolatolvasásom.
- Rajtad utálom használni, mindig leállítom, mikor kettesben vagyunk. - mosolyogtam el.
Ő kicsit hallgatott, majd halkan szólalt meg. Homlokunk még mindig egymásnak volt döntve.
- És mi ez a sok furcsaság mostanában? Mit hallottál? - kérdezte óvatosan.
Nagyot sóhajtottam, tudtam, hogy erre rá fog kérdezni. Féltem, ha elmondom, máshogy néz a srácokra, de ha nem mondom el, rám néz máshogy.
- Ezt nem mondhatod el senkinek, nem mutathatod, hogy tudod, vagy nekem lesz gondom belőle. Ígérd meg Hazz! - mondtam halkabban, és átkaroltam a derekát.
- Ígérem. - felelte halkabban, lehelete csiklandozta ajkam. Meg akartam csókolni, de még nem lehetett. 
- Utál a menedzsment, mert keresztbe tettem neki, mikor ki akarta kapcsoltatni Niall mikrofonját. Hallottam, és tudtam előre, így cseréltem Niall-lel. Az enyémet kapcsolta ki a beszéde közben. Azért mentem ki a múltkor. Zayn drogozott, de beszéltem vele, mintha véletlen találnám meg a matraca alatt, és megígérte, hogy abbahagyja. Tényleg úgy lett, gondol rá, de csak vágyakozva. Nem nyúlt hozzá egy tablettához sem. Nem szerzett újabb adagokat.
- Zayn drogozott? - akadt ki Harry.
- Cssst! - nyugtattam le, féltem, ha valaki elmegy az ajtó előtt, meghall minket.
Falon keresztül nem hallom a gondolatokat, nem tudom, ha áll itt valaki. Féltem, hogy lebukok. Kicsit fújtatott, majd lenyugodott, és megszorította a derekam, hogy folytassam.
- Aztán Niall azt hiszi, felesleges, mivel egyfolytában basztatja a menedzsment. - mondtam szomorkásan. Azt hiszem, ezt Harry is tudta, látszott a szőkén. - Ja, és Danielle megcsalta Liam-et, és nem igen akarja elárulni neki. - mondtam mérgesen.
- Micsoda? Megcsalta! Az nem lehet! Szegény Liam! - hebegte halkabban.
- Hozzá indultam, mikor elkaptál. Be akartam oltani, hogy ezt hogyan gondolta. De...jó, hogy megállítottál. Lebuktattam volna magam. - sóhajtottam egyet halkabban.
- Lou...ez...katasztrófa.
És maximálisan igaza volt.

8. fejezet.

Harry-vel sietős, nagy léptekkel szeltük át a Backstage folyosóit. Tudtuk, hova tartunk, tudtuk, kihez. Egyenesen a színpad mellé mentünk, a VIP részleghez. Pár lány még volt ott, ők sikítozva rohantak hozzánk, de mi gyorsan lerendeztük őket. Tekintetünkkel egy bizonyos arcot kerestünk. Minden áron beszélnünk kellett vele, immáron ketten. De Harry pontosan tudta, itt főként én fogok beszélni, mivel Danielle gondolatait is meghallom. Az alapján is tudom manipulálni. És végül meglett az arc, amit eddig kutattunk. Sietősen mentünk hozzá, zavartan kapta ránk a tekintetét.
- Gyere egy kicsit! - fogta meg a karját Harry, és el kezdte tolni egy ajtó fele.
- Harry, ez fáj! - nyafogott a lány.
Lenéztem a karjára, és valóban elég erősen szorította Hazz, keze elfehéredett, felkarján kidagadtak az izmok. Normál esetben elájultam volna ettől a látványtól, hisz annyira szexin nézett ki mérgesen. Haja az arcába bukott, vonásai megkeményedtek, álla megfeszült, izmai kidagadtak.
Harry nem lazított szorításán, legalábbis a gondolatokból ezt vettem le. Most kénytelen voltam Hazz-t is hallani, hisz anélkül nem hallom Dani-t. Szerelmem erősen tépte fel az ajtót, és berántotta rajta a lányt. Dani kicsit előre bukott, de nem esett el. Megdörzsölte sajgó karját, fejében ijedt gondolatok kavarogtak. Nem értett semmit. Egy sötét folyosó voltunk, a kutya se járt itt. Jó hely volt.
- Mi van veletek srácok? - kérdezte ingerültebben a lány.
- Még Ő van felháborodva?! - gondolta Harry, és én is pont ugyanezen a véleményen voltam.
- Csak beszélgetni akarunk veled? - mondta Harry fülbemászóan mézes-mázos hangsúllyal.
Danielle még mindig nem értett semmit, fel sem merült benne, hogy mi tudjuk, megcsalta Liam-et.
- Az jó, mert én is meg akartam kérdezni, hogy mi bajod volt délután, Louis? - fonta össze maga előtt karjait.
Lepetten húztam fel a szemöldököm, most komolyan még ez a gondja? Hihetetlen ez a lány!
- Még kérded? Egy szánalmas ribanc vagy! Hogy voltál képes megcsalni Liam-et? - akadtam ki.
Teljesen letaglóztam, gondolatai össze-vissza száguldottak, de pontosan ki tudtam venni a bűntudatot. Ezek szerint Ő is bánja, amit tett.
- Ho-honnan tudjátok? - hebegte halkabban.
Karjait immáron úgy fonta össze maga előtt, mintha fázna, vállát felhúzta kicsit. Oldalra nézett, mellettünk a falat vizslatta. A gondolatai is igazolták, bánta, amit tett, de már nem volt mit tenni.
- Sok mindent tudunk. - rántottam meg a vállam. Hazz csak bólintott mellettem.
- Én...szeretem Liam-et. Véletlen történt. Én...nem akartam. - hebegte halkan.
- Ha nem akarod, nem teszed meg. - felelte egyhangúan Hazz, és maximálisan igaza volt.
- Ha nem mondod el neki Te, akkor elmondjuk Mi. - mondtam egyből, mikor azon kezdett imádkozni magában, hogy ne szóljunk Liam-nek.
Persze tudtam, hogy erre megjön az esze, és el fogja neki mondani. Bár fenyegetőztünk, mi sem mondtuk volna el Liam-nek, de neki erről nem kellett tudnia. Magában mérlegelt, és jobbnak látta, ha Ő mondja el, amit nem is csodálok.
- Rendben...elmondom neki. - mondta halkabban, és úgy láttam még egy könnycseppje is kicsordult.
Lehet, most gonoszak vagyunk, de nem nézhettük tétlenül, ahogy a legjobb barátunk hamis ábrándokat kerget. Hisz a lány, akit szeretett, megcsalta, és ha egyszer képes rá, akkor többször is. Ha ez kiderül, mi leszünk a hibásak, hogy tudtuk, és nem szóltunk. Így inkább elintéztük Harry-vel, bár Liam-nek most fájni fog kicsit a szakítás.
***
Niall és Zayn játszottak, míg mi Harry-vel néztük őket. Nagyon úgy tűnt, Zayn áll nyerésre, de még semmi sincs veszve. De sokkal inkább lefoglalt Harry ujjai az enyémekbe a pulcsim zsebében. Senki nem látta, senkinek nem tűnt fel. Kicsit rossz volt, hogy még itthon is takargatni kell a kapcsolatunkat, de még tűrtük. Bár egyszer úgyis megtudják. Tudtuk, Harry-vel, mi készül. Kiszámítható volt, hogy Dani ma este mondja el Liam-nek, mivel a srác most is éppen nála van a szállodában. És a megérzésünk bevált, kivágódott az ajtó, és egy zaklatott Liam száguldott be rajta. Oly' nagy erővel csapta be maga után, hogy szinte beleremegett a busz. Mérgesen fújtatott, de szeméből kiszökött egy könnycsepp.
- Te jó ég! Liam mi történt? Jól vagy? - pattan fel egyből Niall, és hozzá sietett.
Meg akarta ölelni Liam-et, de Ő ellökte magától. Ellenségesen visszautasított mindenféle közeledésünket, így csak álltunk előtte négyen, mint a szerencsétlenek. Persze, mi tudtuk Harry-vel, honnan fúj a szél, de ezt nem mutattuk. Inkább csak szorítottuk egymás kezét a hátunk mögött.
- Megcsalt! - mondta hitetlenkedve a szavakat Liam.
Még Ő maga sem hitte el, hogy ez tényleg megtörtént. Azt gondolta, mindjárt felébred, és minden rendben lesz. A fejében gondolatok száza kavargott, miszerint elvesztette a párját, Danielle átverte Őt, és mi lesz most vele. Azt hitte, egyedül maradt. Pedig egyáltalán nem.
- Liam, mi itt vagyunk neked, soha nem maradsz magadra. Danielle nem érdemelt meg, ne törődj vele! - mentem hozzá, és óvatosan kitártam a karom ölelésre.
Magában hosszan mérlegelt, hogy ugyan honnan tudom ennyire pontosan, mi játszódik le benne. De végül belevetette magát karjaimba, én pedig erősen szorítottam. Harry szomorkásan mosolygott mellettem, Ő tudta, hogy használtam gondolatolvasásom.
- Én mindig is mondtam, hogy egy ribanc. - jegyezte meg Zayn, majd Ők is odajöttek egy nagy ölelésre.
Egymásra vagyunk utalva, ha mindenki magunkra is hagy minket, mi akkor is ott leszünk egymásnak. És ez a tudat belülről villanyozott fel. Van három testvérem, és egy szerelemem. Rendbe jött az életem, hamarosan el fog tűnni a tetoválás.

9. fejezet.

Liam nem tűnt nagyon meggyötörtnek külsőre, de belül azon rágódott, vajon, miért tette ez vele Danielle? Viszont én ilyenkor mindig eltereltem a figyelmét, amiért magába hálát adott, bár nem értette, honnan tudom, mikor kell lefoglalni. De ez így volt helyén. Végeztünk egy koncerttel Detroit-ban, és éppen felszálltunk a buszra hogy készülünk a továbbindulásra, hisz egy óra, és folytatjuk körutunk Amerikában. Harry-vel a kanapén voltunk, éppen magához akart húzni egy csókra, mikor az ajtó nyílt, és a srácok jöttek be rajta. Nem lehet nyugtunk?! Ezt nem hiszem el! Nagyot sóhajtottam, amit Harry egy láthatatlan simítással jutalmazott. A srácok levágták magukat hozzánk a kanapéra. Elkezdtek beszélgetni, de nem nagyon figyeltem, de ahogy elnéztem Harry sem.
- Lou! Mondjuk el nekik! Megengeded? Kérlek! - hallottam meg Harry gondolatait.
Lepetten néztem fel rá. Így még soha nem kommunikáltunk, de tök jó volt. Eddig erre még nem is gondoltam, de valóban így is beszélgethetünk, csak kár, hogy ez egyirányú. Harry kérőn nézett rám, én pedig hosszan mérlegeltem magamban. Végtére is a testvéreink, miért ne mondhatnánk el nekik?! Aprót bólintottam válaszul, mire széles mosolyt villantott.
- Köszönöm, szeretlek. Bízz bennem, már kitaláltam, hogy lesz. - gondolta magában.
Elmosolyodtam, és vártam a folytatást. Én is feldobódtam Harry boldog gondolataitól, de valahogy mégis tartottam ettől az egésztől.
- Srácok! - mondta mellettem Hazz kicsit előrébb dőlve, az asztalra támaszkodva. Mindenki kérdőn fordult felé, míg én szégyenlősen lehajtottam a fejem. Hallottam a gondolataikat, miszerint furcsának tartják az én reakcióm. - Louis-val szeretnénk mutatni nektek valamit. Előre kérlek titeket, hogy próbáljátok meg elfogadni, mert ezek vagyunk mi. - mondta komolyan Harry.
A srácok megzavarodtak, és mindenre gondoltak az újabb idióta viccünktől elkezdve a barátnőig. Csupán az nem merült fel bennük, ami valójában zajlik az orruk előtt.
Harry hozzám hajolt, és megcsókolt. Egyből elmélyítette, én pedig éhesen kaptam ajkai után. Hajába túrtam, mint oly' sokszor, hisz imádtam göndör fürtöcskéit, Ő pedig az arcom és a derekam szorította, úgy húzott még közelebb magához. Nem figyeltem a gondolatokra, túlságosan lefoglalt ez. Egy pillanatra igazából még a srácokról is elfelejtkeztem körülöttünk. Mikor eltávolodtunk, megcsaptak a gondolatok, hangosan hatoltak elmémbe.
- Édes istenem, ez csodás volt. - gondolta Harry, és ahogy ránéztem vágyakozva megnyalta alsó ajkát. Többet akart, de én sem tudtam betelni vele. Ez számunkra még nem volt igazi csók, ez még nem volt elég. Elpirultam, és lehajtottam a fejem.
- Basszameg, ez most komoly? - Zayn hangja idegesen csapott meg belülről.
- Éreztem, hogy lesz itt valami! Sejtettem! - Niall vidámnak hangzott, mintha csak örülne, hogy két jó barátja végre megtalálta a szerelmet. Ezt nagyon jó jelnek vettem.
- Azt a kurva...Larry él! Én eddig azt hittem, ez egy képzelgés a rajongóktól. Végtére is aranyosak együtt. - Liam gondolatai is meglehetősen bíztatóak voltak, csupán Zayn-t nem tudtam hova tenni, de külsőre nem tűnt nagyon zaklatottnak vagy megtörtnek. Egy apó mosoly bujkált a szája sarkába.
- Na? Hogy fogadták? - szegezte ismét nekem a gondolatát tudatosan Harry.
Én csak bíztatóan egybekulcsoltam ujjainkat, és megeresztettem felé egy mosolyt. Innen rájött, minden rendben. De azért csak megleptük őket, hisz a srácok teljesen lefagytak, bár már kezdtek ébredezni.
- Úristen! Mindent tudni akarok! - hajolt előre izgatottan Niall, mint valami tinilány.
Hazz felnevetett mellettem, én is szélesen elmosolyodtam, mikor szerelmem elmondott nekik minden történést.

10. fejezet.

Úgy éreztem, minden tökéletes. Harry az enyém, ezt végre a srácok is megtudták, és nincs ellenvetésük. Elfogadták. Lassan el kell tűnnie a tetoválásnak. Bár Zayn valamelyik nap beszólt nekem, hogy egy henna, hogyan képes még mindig látszódni. Hisz már majdnem egy hónap telt el. De én annyit feleltem; "ez egy új fajta henna. Szupertartós." Zayn elfogadta, nem kérdezett többet. Azóta sem nyúlt hozzá a droghoz, azóta sem történt semmit. Már egyre kevesebbet gondol rá, ami nagyon jó. Mikor eszébe jut, hogy hiányzik neki, általában ránk, Perrie-re és a családjára gondol. Mi tartjuk Őt tisztán, a mi kedvünkért nem nyúlt még az anyaghoz. Bár soha nem mutatja, de hatalmas akaratereje van. Irigyelem érte Zayn-t.
Harry átkarolta a vállam, én pedig hozzá bújtam. Fejem a mellkasára döntöttem, és elnyúltam a kanapén. A lábaim felhúztam, hogy Liam is le tudjon ülni, karjaim is összefontam a mellkasom előtt. Harry édesen tartott, igazán kényelmes volt így. Arról nem is beszélve, hogy alulról nézve még tökéletesebbnek tűnt csodás arca. Naphosszat tudtam volna nézni, de lassan kezdett elnehezedni a szemhéjam. Én pedig engedtem a csábításnak. Zayn szemben ült a másik kanapén, nézte a filmet, ahogy mindannyian...bár én már majdnem aludtam.
Az édes határ, mely álom és valóság között húzódik lassan kezdett elmosódni. A gondolatok összefolytak körülöttem, bár a srácok nagyon nem agyaltak, inkább nézték a filmet. Nyugalom szállta meg elmém, nagyokat lélegeztem egyenletesen. Nyílt az ajtó, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Biztos Niall jött vissza. Valahova el kellett mennie.
- Nem! Én ezt nem csinálom tovább, kilépek! - hallottam a szöszi gondolatait.
Idegesen pattant ki a szemem, és ezzel egy időben én is felálltam, és ránéztem. Senki nem értette ezt a reakciót, még Niall sem. Zavartan néztek rám, de én csak hitetlenkedve méregettem Őt. Nem akartam elhinni, amit hallottam. Hogyan gondolhatja, hogy kilép?! Ez nem fair! Ezt nem teheti! Agyam elöntötte a káosz, a bánat, a zavarodottság és a testvéri szeretet és védelmezés Niall iránt.
- Nem! Niall ezt nem teheted! Miért? Nem mehetsz el! Szükségünk van rád! - akadtam ki, és elé mentem.
- Mi a szart csinálsz Lou? Lebuktatod magad! - kiabálta nekem gondolatban Harry.
Gyakran szoktunk így kommunikálni, de most csak felé fordultam, és leintettem:
- Nem érdekel, Hazz! - Ő erre csak szomorkásan lehajtotta a fejét. Mindenki kérdőn nézett rám, a gondolatok zavartak voltak, hisz se Harry, se Niall nem szólt egy szót sem, én mégis nekik rontottam. Visszafordultam Niall felé, aki még mindig értetlen nézett rám. - Nem léphetsz ki! Miért? - akadtam ki.
Ennél  a pontnál, mikor ezt kimondtam, Liam is felállt, míg Zayn és Harry csak méregetett minket. A gondolatok alapján mindenki reménykedett benne, hogy valamit félreértettem, vagy csak viccelek, de Hazz már tudta, ez lehetetlen. Niall szomorkásan lehajtotta a fejét.
- Louis...én... - hebegte halkabban. Sóhajtott egyet, és mikor felnézett, könnyek csillogtak a szemében. Ennél a pontnál mindenki hozzánk jött, és aggódva mérték végig Niall-t, aki ezt észlelve ismét lehajtotta a fejét. Nem volt képes a szemünkbe nézni most. - Nem akartam, hogy így derüljön ki, lassan akartam beadagolni nektek...én...tényleg kilépek. Beszéltem a menedzsmenttel, elmondták, hogy én vagyok a legkevésbé szeretett tag. Csak visszatartalak titeket, nélkülem már a Holdon lennétek. Kilépek. Már elmondtam a menedzsmentnek. Rábólintottak. A turné végén kilépek. - magyarázta halkabban.
Hallottam a szavait, a gondolatait, mégsem értelmeztem őket. Képtelen voltam. Mindenki leblokkolt. Niall nem hagyhat itt minket! Az nem lehet! Egyszerűen nem lehet!
- Niall, nem léphetsz ki! Nem fogjuk engedni! Kit érdekel a hülye teszt, sokan szeretnek téged...köztük mi is. Ha kilépsz már nem lesz többé One Direction. Nélküled én nem csinálom tovább. Ha nem 5-en, sehogy. - mondta komolyan Liam, és megfogta a srác vállát.
- Szerintem az a teszt kamu. Én egy csomó Niall fant látok. Mondd el neki a mikrofonos dolgot! - hallottam Harry gondolatait.
Félve néztem rá, Ő csak bíztatóan megszorította a kezem. Aprót bólintottam, tudtam, itt az alkalom, hogy megtudják, hátha akkor Niall is hisz nekem. Harry meglehetősen tisztán látja a világot, és igaza volt. Én is kétlem, hogy kevesen szeretnék Niall-t...sőt. Szerintem több rajongója van, mint nekem. Szerintem is történt itt egy kis megtévesztés. Nagyot sóhajtottam. Igaza volt Harry-nek, el kellett mondanom. Niall érdekében. Egybefontam ujjainkat, hogy ezzel is több bátorságot merítsek, majd belekezdtem.
- Niall...a menedzsment szerintem hazudott neked. Emlékszel, amikor kinyafogtam, hogy mikrofont cseréljünk, aztán pedig lerohantam a beszéded alatt? - kérdeztem óvatosabban. Niall bólintott, és ezzel egyetemben minden szem rám szegeződött. - Hallottam, hogy ki akarják kapcsolni a beszéded alatt, hogy megutáljanak a rajongók, és ki tudjanak tenni. Ezért cseréltem veled, majd mikor a beszéded alatt kikapcsolták az én mikrofonomat, nem értette a menedzsment, mi történt. Beoltottam, azért mentem ki.
- Lou... - hebegte Niall még mindig könnyben úszó szemekkel. - Kö-köszönöm. - szipogta, és megölelt.
Mindenki szomorkásan mosolygott. Niall hálás volt nekem, örült, hogy ilyen barátai vannak. Soha nem hitte volna, hogy valaki ilyet tenne érte, és ellágyult, mikor megtudta, hogy képesek vagyunk érte ilyenre. Fájt neki, hogy itt kellett hagynia minket, de ezzel mi is így voltunk. Niall-lel alkottunk egy családot, ha Ő már nem lesz köztünk, nem leszünk a régiek.
Mérgesen fújtattam, mikor eltávolodtunk, és elengedtem a szöszit. Könnyes szemekkel nézett rám, fájdalmát átéreztem, mivel nekem is kiakasztó volt belegondolni, nem lesz mellettem. Kirohantam az ajtón, amit olyan erővel téptem fel, hogy szinte a kezemben maradt.
- Louis, hova mész? - hallottam meg magam mögött Harry aggódó hangját.
- Beszélek a menedzsmenttel! - szóltam vissza mérgesen.
Sietős lépteket hallottam, és egyre közeledő gondolatokat. Tudták, meg kéne állítani, de mégsem tették. Inkább hagytak cselekedni. Soha nem voltam erőszakos, forrófejű ember, de most úgy éreztem képes lennék a puszta kezemmel megfojtani azt a három férfit. A szeretteimmel kezdtek ki, ezt nem nézem jó szemmel, nem tétlenkedhetek.
Berontottam az aréna megfelelő irodájába, és valóban ott ültek mind egy asztalnál. Pezsgőztek éppen. Még ünnepelnek?! Ez hihetetlen. Mind felénk kapták a fejüket. Gondolatuk arra utalt, tudták, hamarosan jönni fogunk, de azt remélték, Niall még nem mondja el, csupán a turné végén. Mérgesen rontottam oda, és az asztalra támaszkodtam.
- Hogy képzelik, hogy elűzik Niall-t?! Ha Ő kilép, mi sem folytatjuk. Vagy öten, vagy sehogy! - kiabáltam rájuk. Harry nyugtatóan karolta át a derekam, de a gondolatai alapján Ő is őrjöngött, ahogy mindannyian.
- Nyugodj meg Louis! Nektek is az lesz a legjobb, ha Niall kilép. Visszatart titeket, és ezt nem engedhetitek meg magatoknak. - mondta Jered, a velem szemben ülő.
- Mi az, hogy nem engedhetjük meg magunknak? Inkább éneklek a négy testvéremmel az utcán, minthogy Niall nélkül egy óriási stadionban. - felelte zaklatottan Liam.
- Ezt Te sem gondolod komolyan! - mondta keresztbe font karokkal Thomas, tőlem balra.
- De halál komolyan mondjuk! Szeretnénk látni azt a közvélemény kutatást, ami szerint Niall-t nem szeretik. Elég érdekes, hogy Ő a legnépszerűtlenebb tag, mikor hozzám kevesebben jönnek oda a dedikáláson, míg nála kígyózik a sor. Szóval inkább engem kéne kitenni, nemde? - kérdeztem mérgesen.
A szemeim villámokat szórtak rájuk, de nem nagyon hatotta meg őket. Hazz szomorúan bújt hozzám, mikor azt mondtam, engem kevésbé szeretnek. Persze, nem panaszkodom, soha nem voltam irigy a többiekre, nekem így volt tökéletes. Szerelmem próbált megvigasztalni gondolatban. A menedzsment a hátsójukat féltette. Harry állítása beigazolódott, miszerint hamis a teszt. Megtudtam a gondolatukból. Mind a hárman pénzéhes hiénák semmi nem számít nekik csupán a pénz, és Niall túl nagy veszélyt jelentett, csupán azt nem tudom, mivel. Nem vártam meg, míg előállnak azzal a lappal, talán nincs is ilyen.
- Hamisítvány igaz? Miért Niall? Miért jelent Ő akkora fenyegetést? - kérdeztem nyugodt hangsúllyal, de nagyon jól látta mindenki, bármelyik pillanatban robbanok.
Egyik férfi sem felelt, kelletlenül elfordították a fejüket, de a gondolatuk elárulta, hogy Niall egyszer véletlen elejtett egy megjegyzést, miszerint le kéne cserélni a menedzsmentet. Tudtam, mikor volt ez, hisz én is ott voltam. De ezt csak viccből mondta, utána el is nevettük magunkat, de Ők ezt már nem hallották az ajtó mögül, ahol hallgatóztak. És ezt fenyegetésnek vették. Veszélyben érezték a hátsójukat, így meg akartak szabadulni a zavaró tényezőtől, hogy továbbra is szabadon élvezhessék azt a pénzt, amit titokban elsikkasztottak tőlünk. Mik ki nem derülnek?!
A srácok elég csendben voltak, Harry aggódva bújt hozzám, amit a menedzsment zavart szemmel figyelt, de nem érdekelt. Láttam, ez az én harcom lesz, nekem kell megvédeni a szeretteimet. Harry csatlakozni akart, hallottam a gondolatait, de jobbnak látta nem beleszólni, tudta, én olyanokat hallok, amit Ő nem.
- Azt hiszem, Niall vicces megjegyzése, amit maguk komolyan vettek, most tényleg meg fog valósulni. Emberek száza tolong maguk mögött, akik ráadásul nem is sikkasztanak el több millió fontot, minden egyes koncert után. - vágtam nekik oda mérgesen.
Erre mindenki ledöbbent, a srácok, mert nem tudtak erről, és nem értették, én honnan tudom, a menedzsment pedig, mert egyáltalán én ezzel tisztában voltam. Azt hitték, csendben el tudják ezt hallgatni, de a gondolataikkal nem számoltak.
- Tönkre tudunk tenni titeket fél perc alatt. - állt fel Jered velem szemben, és Ő is az asztalra támaszkodott, mint én. Harry bíztatóan megsimította a derekam, amitől kirázott a hideg, majd hátrébb állt.
- Most komolyan azt hiszed, ez meghat? A rajongótáborunk Justin Bieber-ével vetekszik, mindenre elszántak, nem fogják hagyni, hogy három pénzéhes senki tönkretegyen minket. Mindenhogy Ti jöttök ki belőle rosszul, szóval szerintem jobb, ha még most eltűntök innen. A turnét eddig is Paul intézte, és Ő mindig mellettünk áll. Nincs szükségünk három semmirekellőre. Utazzatok szépen haza Londonba, és legyetek boldogok az elsikkasztott pénzzel egy életre. Ki vagytok rúgva. - mondtam nekik nyugodtságot színlelve.
Ezt hallva felálltak mind hárman, mire a srácok egyetértően mellém álltak. A gondolataik hálásak, elismerőek és legfőképpen boldogok voltak. A három férfinak már koránt sem volt ennyire bíztató az észjárása, de ez a legkevésbé sem érdekelt. Mérgesen voltak, csalódottak és teljesen letaglóztak. Thomas fejében még az is megfordult, hogy visszakönyörgi magát. Mekkora egy álszent seggnyaló. Látni sem akarom őket többé.
Kivonultunk az irodából egyenesen a busz vezetőfülkéje felé, ahol a sofőr és Paul lakott a turné alatt. Nekik is volt berendezve minden, csak kicsit kisebb kiadásban, mint hátul. Bekopogtam, de csak a sofőr volt bent, aki szerint Paul elugrott valahova, mindjárt jön vissza. Liam gondolatai, akár csak a többieké zavartak voltak, de Ő már azt fontolgatta, mindjárt rákérdez, honnan tudtam annyi mindent. De szerencsére, erre egyenlőre még nem került sor, ugyanis Paul feje jelent meg a busz  eleje mellett. Kedvesen mosolygott ránk, és megállt. - Sziasztok, srácok. Mi a helyzet? Azt hittem, már régen alszotok ezután, a koncert után.  - mosolygott ránk.
A jó öreg Paul. Imádom, mintha már a pótapánk lenne. Mindig nevet, mindig lehet vele viccelni, és vissza is adja. Egy áldott jó ember, aki szintén fiaiként szeret minket, csak rá számíthatunk általában.
- Paul, kirúgtuk a menedzsmentet, mert ki akarták tenni Niall-t. Csak Te maradtál nekünk. -  mosolygott szomorkásan Harry a férfire.
Paul először ledöbbent, majd szemei elérzékenyültek, és megölelt minket. Egy hatalmas ölelésben forrtunk össze. Most éreztem azt, hogy csupa olyan ember vesz körül, aki feltétel nélkül szeret, és elfogad olyannak, amilyen valójában vagyok.
***
Beszálltunk a buszba, elindultunk a következő megállóhelyre. Bár fáradtak voltunk, még nem aludtunk, csupán ültünk a kanapéknál.
- Srácok én...köszönöm, hogy mellettem álltatok. Van három bátyám és egy kisöcsém. - mosolygott ránk szeretetteljesen Niall, mire lehajtottam a fejem. Harry egybefonta ujjainkat, ennél többre nem is volt szükségem.
- Louis, honnan tudtad? Pontosan tudtad Niall-t, mikor még egy szót sem szólt, és mit kell nekik mondani, hogy nyerj? Hogyan? - kérdezte Zayn zavartan.
Oldalra néztem, és sóhajtottam egyet. Nem tudtam, mit kéne felelnem. Úgy éreztem, most minden rendbe jött, hamarosan el fog tűnni a tetoválás, de az elmúlt időszakban ezt sokat éreztem, így már nem voltam biztos magamban. Harry bíztatóan megszorította a kezem, de Tymo jutott az eszembe. Ha elmondom, lehet, minden tönkre megy. Leleplezem magam. De Harry is tudja, és nem történt semmi olyan, amit ne tudtam volna megoldani. Mégis csak annyit tudtam kinyögni:
- Megérzés.
Harry kicsit elmosolyodott mellettem, majd nyomott egy lágy csókot ajkaimra. A srácok ezt már megszokták, semmi ellenvetésük nem volt. Ez is rendbe jött. Igazából nem is olyan vészes ez a gondolatolvasás így, hogy ki tudom kapcsolni. Egész tűrhető...

11. fejezet.

Másnap már Chicago-ba tartottunk hivatalosan koncertre. Elég nagy rohanás az egész, de végtére is élveztük. Délelőtt keltem fel, már mindenki fent volt. Köztudottan sokáig alszok, de szerencsére még nem érkeztünk meg. Álmosan elsétáltam a konyhába, ami tulajdonképpen három lépes volt. A srácok mind ott várakoztak, mivel Liam teát csinált. Gondolom, azt várták. Állj! Hogyhogy gondolom?! Erősen koncentráltam, de sehogy nem hallottam, mi zajlik a srácok fejében. Talán nem gondolnak semmire? Vagy megint csak kikapcsoltam, és még fáradt vagyok visszakapcsolni? Idegesen kaptam el Harry karját.
- Gondolj valamire! - utasítottam.
Először lepetten nézett rám, majd a homloka ráncba szaladt, ahogy koncentrált gondolatára. Én is erősen összpontosítottam, hogy meghalljam, mire gondol. De semmi. Nem hallottam semmit.
- Harry. Mire gondoltál? - kérdeztem idegesen.
Nem érdekelt, hogy már mindenki minket néz.
- Anyára és Gemma-ra gondoltam. Nem hallottad? - kérdezte óvatosan. Megráztam a fejem, de hirtelen elkapta az állam, mielőtt értelmezni tudtam, mit is jelent ez. Megvizsgálta a nyakam. Először nem tudtam, mit néz annyira, majd leesett, hogy ott van a tetoválásom. - Lou, eltűnt! Nincs itt a buborék! - mosolygott rám.
Lefagytam. Elmúlt, vége van. Eddig tartott. Tymo megmondta, hogy el fog tűnni, épp ideje volt már. Széles vigyor kúszott az arcomra, és Harry nyakába ugrottam. Hangosan felnevetett, mikor erősen megszított, míg én egyre inkább azt hajtogattam:
- Eltűnt! Vége! Minden rendbe jött! Vége van Harry! Csend van a fejemben, fel tudod fogni?!
Harry boldogan szorított, még meg is pörgetett egyszer, így majdnem megsebesítettem a srácokat. Nem tudom, hirtelen honnan lett ennyi ereje, de nem is érdekelt jelen pillanatban. Ez azt jelenti, minden rendbe van az életemben, már nem lesznek komolyabb gondok. Mikor elengedtük egymást, erősen nyomtam ajkaim övére, de nem mélyítettük el csókunk. Ez most így volt tökéletes. Boldog voltam, végtelenül boldog. Vége van. A srácok csak zavartan néztek ránk, de nem szóltak egy szót sem.
***
Este a koncerten most sokkal felszabadultabb voltam, mint eddig bármikor. Azt hiszem, ez látható is volt. Nem bírtam felfogni, vége van, végre szabad vagyok, nem keserítik meg a hangok az életem. Elérkezett az én beszédem része. Elmondtam a szokott szöveget, csak kicsit máshogy, hogy ne nagyon tűnjön fel, mindenhol majdnem ugyanazt mondom csupán más szavakkal. Harry vágyakozva nézett rám, én pedig egy kacsintást intéztem felé. Lepetten húzta fel a szemöldökét, nem tudta, hogy ez most minek szól. Nem kell gondolaolvasónak lenni, hogy erre rájöjjek.
- Ne haragudjatok, de tényleg nem tudom továbbtürtőztetni magam. - mondtam vigyorogva, és Harry-hez mentem. Ő csak széles mosollyal húzott magához a derekamnál fogva, mikor a mikrofont a farzsebembe csúsztattam. Ő letette maga mellé. Az arcához nyúltam, és lágyan megcsókoltam. A sikítás felerősödött, talán még soha nem volt ilyen hangos. Ezt jó előjelnek vettem. Harry elmélyítette a csókunk, és egyre inkább közelebb húzott magához a derekamnál fogva. Én egyik kezemmel a hajába túrtam ezzel is közelebb kényszerítve magamhoz tökéletességét. Látványos, intenzív csókot adtunk elő, éreztem, ahogy a kamera az arcunkba mászik, és minden szem ránk szegeződik. De végtére is ez volt a cél. A testem hideg bizsergés rázta ki, de végül eltávolodtunk, majd még kaptam egy lágy puszit az orromra.
Ahogy lenéztem a tömegre, kihagyott a szívem. Mindenki sikított, ugrált. Csak az első pár sor arcát láttam tisztán, ott sokan sírtak, de közben sikítottak. Ez egyértelműen az örömtől volt. A szívem hatalmasnak éreztem, mintha az egész mellkasomban dobogna. Mintha hirtelen a triplájára nőtt volna. És ezt az érzést csak növelte egybefonódó ujjaink életem szerelmével.
 

14 megjegyzés:

  1. uhh, nagyon jó lett ez is, akárcsak a többi..pár hete kezdtem el olvasni a That one thing-et, aztán ezeket, de sajnos néhány napja mindnek a végére értem..:( szal most naponta többször is feljövök, és azt nézem, h raktál-e fel vmelyikbe új részt, mert rengeteg blogot olvastam már, de a dark-on, és ezeken kívül egyik se tetszett ennyire..://
    Nagyon tehetséges vagy, tök ötletesek a történeteid, ráadásul jól is fogalmazod meg!! Gratulálok, és csak így tovább!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. te aztán jó gyorsan olvasol. nagyon örülök, hogy így gondolod, és persze attól meg az égbe érzem magam, hogy volt kitartásod elolvasni az összes történetem. köszönöm szépen, remélem, velem maradsz még jó sokáig. :)

      Törlés
  2. Hihetetlen, hogy mikre vagy képes! Egyszerűen lenyűgöznek az írásaid! Annyira élethűen írsz, hogy az valami elbűvölő. Bevallom, sírtam, mikor Niall ki akart lépni és egyszerűen nem bírtam levakarni a mosolyt a képemről mikor Larry végre egymásra talált. :) Nagyon tehetséges író vagy és csak gratulálni tudok az összes munkádhoz! Csak így tovább!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. oh, nagyon szépen köszönöm. ez egy írónak (még ha csak kezdő is), nagyon nagy elismerés. mindig arra törekszem, hogy ne legyenek sablon történeteim, és jó hallani, hogy ezt sikerül elérnem. az meg egy külön elismerés, hogy ennyire bele tudod élni magad. :)

      Törlés
  3. uramistem!!!!!!!!!!!!ez kibaszott jó lett!esküszöm ennél jobbat még nem olvastam!!!édes istenem komolyan mindjárt sírok az örömtől és a boldogságtól annyira jó volt!!!!!IMÁDTAM EGYSZERŰEN!!!!!NAGYON TEHETSÉGES VAGY!!!! CSAK ÍGY TOVÁBB!!! <3333 Dóri voltam :DDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. most én is úgy érzem, mint Louis a végén, hogy a szívem a triplájára dagadt, és lassan kitölti az egész mellkasom, de itt még nem áll meg, mindjárt kirobban. annyira jól esnek a szavaid. nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad a történetem. boldog vagyok, hogy ennyire tetszett. :)

      Törlés
  4. Ez a történet leírhatatlanul aranyos volt. A végén komolyan a sírás fojtogatott a meghatódottságtól.
    A másik dolog, ami miatt a könnyeimmel küszködök, hogy szerintem ugyanez történne ha valóban felvállalnák a szerelmüket. Mármint, hogy egy két idióta, kamu "directioneren" kívül minden rajongó örülne nekik, nem? :') ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát...én biztosan ugrálnék örömömben, bár úgysem történne meg ez. Örülök, hogy ennyire tetszett, és át tudtad élni :)

      Törlés
  5. Eszméletlen vagy,ez tökéletes lett*-* Az,hogy ilyen ötleteid vannak és ilyen jól leírod és megfogalmazod hihetetlen:) Ennél jobban már nem is írhatnál*-* Még csak most kezdtem el olvasni az írásaidat,de máris a rajongóddá váltam<3 Csak így tovább,gratulálok!
    U.I.Lécci soha ne hagyd abba az írást;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt nagyon jó hallani, köszönöm szépen. Örülök, hogy ennyire elnyerte tetszésed a történetem. Nem tervezem abbahagyni az írást. :)

      Törlés
  6. Most találtam csak rá erre a történetedre, még jó hogy körülnéztem! :D Imádtam!! Ez fenomenális volt, mint mindegyik írásod! :D Imádom, hogy mindig fantasztikusabbnál fantasztikusabb történetekkel lepsz meg! :D Csak így tovább! :D
    Én mindig hű olvasód leszek!! :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, nagyon szépen köszönöm. Annyira jó olvasni, hogy ennyire tetszenek az írásaim. Ennél nagyobb dicséret nem is kell :')

      Törlés
  7. Azt a kurva! Wááááááááááááááoooooooooo!!!!!!!!
    Imásom! Nagyon jó! Sok volt benne a komplikáció és ezt imádom! :3 Lou, a kis gondolat olvasó. Én tök kínosan érezném magam, ha tudnám, hogy a környezetemben valaki minden egyes gondolatomat hallja és nem titkolhatok előtte semmi olyan, ami rohadtul nem rá tartozik! :D
    Hogyaaaaaaaaaaaaaaaaaaan? Hogyan vagy képes ilyen kibebaszottul jól írni? Elképesztő, szédületes, káprázatos, megdöbbentő, csodálatos, döbbenetes, hihetetlen, meghökkentő, bámulatos, lenyűgöző, csodás, szenzációs, félelmetes, mesés, irreális, képtelenség, fenomenális, rendkívüli, ámulatba ejtő, észveszejtő, megrendítő, frenetikus, őrületes, varázslatos, szédítő, megkapó. Ezek azok a szavak amikkel lehet jellemezni a blogodat. :) De talán még ez is kevés. Várj. Keresek neked még a szinoníma szótárból néhányat:
    Példátlan, nem mindennapi, lenyűgöző, egyedülálló, utánozhatatlan, páratlan, megismételhetetlen, felülmúlhatatlan, zseniális, kiváló, lehengerlő, kiemelkedő, elsőrangú, csúcs, isteni, szuper, király, klassz, oltári, frankó, cool, zsír, sirály, tuti, tök jó, kafa, állat, pöpec, príma, baró, klafa, istencsászár, baromi jó, eszméletlen, haláli, brutál, faja, menő, ütős, fenomenális, pompás, nagyszerű, állati, fain, csúcsszuper, szupcsi, zsírkirály, kiváló, pazar, fantörpikus, kircsi, űberkirály, karaj, szupi, vagány, istenkirály, frenetikus, raj, csodás, remek, tökéletes, parádés, fergeteges, ász.
    Remélem, hogy ezzel tudatni tudtam veled, hogy fantasztikus vagy (és még ennek a sok fajta szinonímája, amiket már egyszer felsoroltam) és Imádom azt amit csinálsz! :3
    Millió puszi és ölelés!! :3 XOXOXOXOXOXOXOXOXOXOXOXOXOXOXOXOXOXOX
    Reni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hahaha, én is sokszor gondolok bele, mekkora égés lenne, ha más is hallaná a nem éppen szalonképes gondolataimat :D
      Köszönöm szépen ezt a sok jelzőt, bár azt hiszem, a negyedét sem érdemlem meg, viszont azért jó hallani/olvasni, hogy ennyire elnyerte a tetszésed a történet. Boldog vagyok, hogy ennyire bele tudtad élni magad. :')

      Törlés

Music Note 4