Oldalak

2013. október 14., hétfő

Violent life.


Hi Guys!
Ismét egy kisregény, potom 20 oldal, a szokásos. Tudom, mindannyian nagyon vártátok már ezt a bizonyos titkos párost, nem hittem, hogy ilyen hamar készen leszek vele, de a világ is úgy akarta, hogy hamar végezzek a kémiával, és meg tudjam írni nektek a befejezést, valamint átolvasni is legyen időm. Talán kicsit késő van, sajnálom.
Remélem, nem okoztam csalódást ezzel a párossal, akinek mégis, azt arra kérem, hogy csak ezt a történetet ugorja át, utána maradjon velem továbbra is. Egy valaki kitalálta, hogy ez lesz az, de nem adtam neki egyenes választ. Szemfüles volt, kiszúrta, hogyan reagáltam egy kommentre, és kikövetkeztette. Gratula neki, emellett persze más is sejthette. Még nem láttam ezzel kapcsolatba magyar blogot, de ez nem azt jelenti, hogy nincs. Gondoltam, én is gyarapítom a számukat eggyel, vagy elkezdem....fene sem tudja, de nem is lényeges.
WARNING! A történet erőszakot, trágár szavakat, megfélemlítést tartalmaz! Aki nem bírja ezeket, annak nem ajánlom.
Ja, még egy dolog! Az a "Vigyáz rám!" rész nem kitaláció. Ezt anya szokta nekem mondani, mikor elutazok valahova, és távol kerülünk. Végtelenül aranyosnak tartom, és el akartam mondani, hogy tudjátok.
Nagyjából ennyi lenne, jó olvasást kívánok, remélem, elnyeri a tetszéseteket ez a kis "egzotikum", ha fogalmazhatok így.
                                                                                                                      xoxo    Zsoo


1 fejezet. 

Az emberek egymást lökdösték, hogy jobban lássanak, hangosan kiabáltak, hátha az Ő szavuk lesz az az egy, mely életet ad annak a szerencsétlennek, akire fogadtak, mégis most vérzik mindene. De az ütések nem maradtak alább, semmi nem dőlt el. Szadista egy dolog zajlik a városi lakók háta mögött, a fiatalság egy része minden péntek este ide jár le egy kis pénzt keresni, vagy éppen hatalmasat bukni, aztán pedig a béna harcost hibáztatni, aki örült, hogy életben maradt. Egy rúgás, és egy hatalmas ütés, majd megindul a visszaszámlálás 10-től. Végül megszólal a két harang, és a tömeg elégedetten felcsendül. Mindig rá fogadnak, senki sem tudja legyőzni Őt. Nincs gyengepontja, senki nem tudja, hol kéne ütni. Örökké éber, az utcán sem mernek hozzá szólni, pedig egyáltalán nem ijesztő a mindennapi életben. Ő nem tehet róla, hogy idáig jutott, már nincs megállás. Csupán egy kis fizetés-kiegészítést akart keresni, de benne ragadt az őrült macskakerékben, és már csak idő kérdése, mikor jön egy jobb, egy erősebb, egy ravaszabb.
- A győztes Liam Payne! - kiált fel a bírónak kinevezett férfi.
Liam bár elégedett mosoly ég arcán, valójában legszívesebben a föld alá süllyedne. Ma ismét jobbik esetben kómába juttatott egy férfit, aki semmi rosszat nem tett, csupán ugyanarra a sorsra jutott, mint Ő, de Liam erősebb volt. Mindenkinél erősebb volt. Furfangos észjárásával, sebességével, erős rúgásaival, ütéseivel senki nem tudott versenyezni. Viszont utálta ezt az egészet. Bármit megadott volna érte, ha kiszállhatna, és szabadon hazamehetne, tudva, többé nem kell otthon leápolnia sérüléseit, de erre nem volt lehetősége. Belecsöppent ebbe az egészbe, és az ár magával ragadta. A víz már teljesen ellepte, de hagytak neki egy szerencsétlen szívószálat, mellyel magába szívhatja a levegőt.
Semmi egyébre nem vágyott, mint hazamenni, de a tömeg őrjöngve rontott hozzá, mindenki akart tőle valamit. Szemöldöke felhasadt, de nem vérzett hála a vazelinnek, mellyel azonnal le is kenték sebét, hogy a testfolyadék ne zavarja a küzdelemben. Utálta ezt az egészet, de nem volt menekvés. A helyiség, melyet öltözőnek rendeztek be, mégis csupán egy lepukkant szoba volt egy lepukkant raktárban, tele volt lányokkal. Mindig beengedték hozzá a jó nőket, akik falatnyi ruhákban próbálták rávenni, hogy Őket is ajándékozza meg valamivel a nagy győztes, de Liam soha nem törődött velük. Nem vonzották a lányok, így kénytelen volt feldolgozni azt a tudatot, hogy valószínűleg meleg, bár még olyan sráccal sem találkozott, aki igazán megfogta volna. Két ember tudta csupán, kikhez is vonzódik igazán, Ők pedig a legjobb barátai voltak, akik éppen ebben a szent pillanatban rontottak be. Az ajtó kivágódása megzavarta a lányokat Liam íves hátának bámulásában, aki éppen nekik háttal öltözött át mindennapi ruhájába nem zavartatva magát az éhes szemek előtt.
- Jól van ribancok, tűnés! - jelentette ki komolyan Zayn kitárva az ajtót.
A lányok mérges sóhajt hallatva indultak meg kifele. Harry alaposan végigmérte mindet, miközben elhaladtak mellette, és nagyon tetszett neki a látvány. Soha nem vetette meg a nőket, szinte minden este megfordult az ágyában valaki, az ellenkező nem igencsak vonzónak találta...és az azonos nem is, de Harry-t egyáltalán nem érdekelték a férfiak, undorítónak találta az azonos neműek közötti kapcsolatot, viszont ezt nem hangoztatta Liam előtt, hisz tudta, kikhez vonzódik. Legjobb barátja miatt próbált magán változtatni ilyen szempontból. Azonban az utolsó kreol bőrű hölgy igencsak felkeltett érdeklődését, lelki szemei előtt már egy ágyban tépték le egymásról a ruhát. Beleharapott alsóajkába, és a lány derekánál fogva magához rántotta azt. Ijedt sóhaj szaladt ki következő áldozatának száján, de azonnal elvigyorodott, mikor meglátta, milyen tökéletes férfi tartotta karjaiban.
- Hazz, hagyd már a picsába! Most más dolgunk van! - forgatta meg szemeit Zayn, mire az egy sóhajt hallatva elengedte a lányt, és az ajtó felé tolta. Az utolsó ellenkező nemű is kilépett a szobából, így hárman maradtak a srácok. Liam inge gombolása közben hátrafordult két legjobb barátja fele, és egy mosolyt eresztett meg feléjük.
- Szép volt, Haver! - veregette vállba Zayn a győztest.
- Ja, kurva jól csináltad, tőlem tanultad! - csatlakozott Harry is, mire Liam elnevette magát.
Valóban Harry-től tanult meg pár dolgot, a göndör még jobban harcol nála, hisz box-edző (nem is akármilyen), de Ő soha nem verekszik, ha nem muszáj. Ennek ellenére, igencsak erőszakos, mind a nőkkel az ágyban, mind másokkal. Mondhatni ez a társaság, ahova Liam miatt kerültek be, mindannyiukat megváltoztatta. Erőszakosabbak lettek, Zayn és Harry legalábbis nagyon. Liam ki akar szállni, és normális életet élni, de a srácok folyton győzködik, hogy ne tegye. Persze, hogy ezt mondják, mikor nem nekik kell minden pénteken a túlélésért verekedniük. De Liam ezt soha nem tette szóvá, csinálta csendben, bár elege volt belőle.
- Menjünk haza! - csóválta meg a fejét Liam, miközben már az arcáról mosta le az alvadt vért.
A vazelinnek hála sebei nagyon gyorsan húzódnak össze, de már lassan annyi ilyen kenőcs van a szervezetében, mint egy gyárba nincs. Nem volt vészes sérülése, rosszabbat is kapott már. Mikor a srácok felé fordult, nem értette elégedett vigyorukat, mely egyben perverz is volt.
- Oké, mi ez a nézés? - kérdezte Liam kitárt karokkal.
- Vár rád egy kis meglepetés otthon. Gondoltuk, jó lesz majd levezetésnek a meccs után. Az utcá... - kezdett bele Hazza, de Zayn oldalba lökte, és elhallgattatta.
- Nem mondjuk meg, mi az, majd meglátod! - szólt, mielőtt Harry lelőhetné a meglepetést.
Liam kérdőn húzta fel a szemöldökét, de csak megrántotta a vállát. Már megszokta, hogy barátai ilyen őrültek, de csupán neki akarnak jót mindig. Beültek a kocsiba, általában mindig Harry autójával jönnek hárman. Ez már megszokás péntek esténként. Az utat végignevetgélték, együtt megállíthatatlanok voltak vicc terén. Ennek hála nagyon hamar megérkeztek Liam lakásához, ahol meglepő módon, most a srácok is bejöttek. Liam nem nagyon értette, de arra a bizonyos meglepetésre gyanakodott. Hazz és Zayn izgatottan vezette fel a bajnokot hálószobája elé. Liam semmit nem értett, fogalma sem volt, miért hozták ide, még csak halovány sejtése sem.
- Szóval...tudjuk, hogy nem vonzódsz a lányokhoz, így arra gondoltunk meglepünk valamivel! Csak, hogy legyen egy jó estéd...még nekem is tetszik a hátsója. - nevetett fel Harry.
- Micsoda? Valami pasit ho... - akart belekezdeni Liam, de Zayn egyszerűen belé fojtotta a szót. Megfogta izmos karját, és belökte hálószobájába.
- Jó szórakozást! - hallotta meg még bentről Liam a srácok kiabálását.
Harry és Zayn elégedettek voltak magukkal, ennél jobban nem lephették volna meg Liam-et. Bár nem akarták hallani a hamarosan kiszűrődő hangokat, mégis lent maradtak a konyhában, hogy ott legyenek, mikor barátjuk megköszöni nekik ezt a csodás estét. Arról nem is beszélve, hogy majd valahogy el kell tüntetni a meglepetését, ha végzett.
Liam hangosan dobogó szívvel nézett szét a sötét szobában, csupán az ablakon szökött be némi világosság az utcáról. Tekintete azonnal az ágyra tévedt, de az üres volt. Nem értett semmit, mit tettek a srácok?! Aztán meglátott egy alakot a sarokban. Felhúzott térdekkel ült egészen kicsire összekuporodva. Szeme és szája be volt kötve, amitől Liam pulzusszáma megugrott, és remegő lábakkal rohant a sráchoz. Barna haja az ég felé meredezett, szépen felzselézve, az utcai lámpák megvilágították arcát. Idegesen kapkodta a levegőt, közben tüdeje sípoló hangot adott ki félelmében. Liam óvatosan lehúzta szeméről a kendőt, mire a srác rászegezte kék íriszeit, melyekben rettegés ült. Könnyek csillogtak arcán, idegesen próbált hátrébb húzódni, de már nem tudott hova. Még kisebbre húzta össze magát, ahogy próbálta kerülni Liam tekintetét. A rettegés hurrá lett rajta, még soha nem félt ennyire.
- Te jó ég! - suttogta Liam aggódva, majd óvatosan megfogta a ragasztószalag szélét, mellyel leragasztották a száját. Gyengéden lefejtette a fiú szájáról, hogy ne fájjon neki annyira, de még így is fájdalmasan húzta össze szemöldökét. Sebesen kezdte kapkodni száján a levegőt, amint szabaddá váltak ajkai.
- K-kérlek, ne bánts! Nem csináltam semmit, én csak haza akarok menni. Kérlek, engedj elmenni. - hebegte remegő, elcsukló hangon félelmében.
Liam szemébe aggodalom ült, de egyben harag is csillogott ott. Nem bírta felfogni, hogyan tehették ezt a srácok egy emberrel?!
- Édes Istenem! Ne félj, nem foglak bántani. - fogta közre Liam a fiú arcát, majd magához húzta, hogy nyugtatón megölelje.
A srác nyakába szipogott, úgy remegett, mint a nyárfalevél. Liam még soha nem látott ilyet, soha nem élt meg hasonlót. Egy srácot elraboltak legjobb barátai, ezt soha nem nézte volna ki belőlük.
- Jól van, sajnálom, hogy ezt tették veled! Senki nem fog bántani, ígérem. - ölelte szorosabban, és megdörzsölte hátát. Ekkor érték el Liam kezei a srác csuklóját, mely meg volt kötözve. - Gyere, álljunk fel! - nyúlt óvatosan hóna alá, és felhúzta állásba a srácot, aki próbált ugyan megállni, de elzsibbadtak lábai, így nem tudta megtartani saját súlyát. Liam sebesen kapta el, majd leültette az ágy szélére. Szemügyre vette a fiú csuklókötését, gyorskötöző vágott puha bőrébe. Liam mellkasába fájdalom nyilallt ezt látva. Nem ismerte ezt a srácot, mégis sajnálta, hogy ezt tették vele csupán, hogy neki jó legyen. A gyorskötözőhöz nyúlt, és egyszerű mozdulattal széttépte. Most nagyon jól jött, hogy ennyire erős. A fiú lepetten nézett rá, és egyből maga elé kapta kezeit, hogy megdörzsölhesse sajgó bőrét. Bízott Liam barna szemeiben, biztonságot sugalltak neki. Halálosan rettegett elrablóitól, de Li mellett nem érzett fenyegetést. Félve nézett fel rá, és megeresztett egy halk köszönömöt. Liam csupán kedves mosollyal bólintott, majd felállt az ágy széléről. Mérges léptekkel szelte át hálószobáját, és kivágta az ajtót. A fiú félt, hogy most magára hagyja, nem akart ismét egyedül maradni, de Liam nem ment sehova, csupán kikiabált az ajtón teli torokból:
- Hazza! Zayn!
Kezei oly' erős ökölbe szorultak, hogy ujjai elfehéredtek. Mély levegőt vett, és visszament a fiúhoz.
- Mi a neved? - kérdezte lágyan.
- L-Louis....Louis Tomlinson. - felelt a srác suttogva.
- Liam Payne, örvendek. - mutatkozott be neki Ő is udvariasan, és kezet nyújtott. Louis félve ugyan, de megrázta, mire Liam elmosolyodott.
- Mi a fenét akarhat? Talán négyesben szeretné csinálni? - csapott be a szobába Zayn zsörtölődő hangja, ahogy haladtak fel a lépcsőn, majd Harry nevetése.
- Fúj, de undorító vagy, baszdki! - nevetett még mindig Hazza.
Louis idegesen pattant fel az ágyról, és a falhoz simult félelmében. Minden lehetséges menekülő útvonalat számításba vett, de egyik sem bizonyult jónak. Hirtelen ismét úrrá lett rajta a félelem Zayn mondatától.
- Nyugalom, nem fog bántani senki, oké? Emlékszel, megígértem?! - mondta Liam nyugtatón, mire Lou bólintott egy aprót, de még mindig a falhoz simult remegve.
Harry és Zayn belépett a szobába, és kérdőn nézett a félő Louis-ra, és a dühös Liam-re. A bajnok úgy rontott nekik, mint holmi bika, aki vöröset lát. Minden érzelmét kimutatta, most teljes szívéből gyűlölte legjobb barátait, hogy ilyet tettek egy szegény sráccal. Eközben Louis halálra rémült Liam kirohanásától.
- Hogy a faszomba jutott eszetekbe elrabolni egy srácot? Mi a fészkes fenét hittetek? Hogy élvezni fogom, ha megerőszakolom? Teljesen megváltoztatok, szálljatok már le a földre, cseszd meg! - kiabált magából kikelve, és közben hevesen hadonászott.
Louis kicsit megnyugodva, hogy ezek szerint senki nem fogja bántani, de még mindig félve simult a falhoz. Zayn pillantása rá tévedt, de Lou azonnal el is kapta tekintetét. Félt tőlük, még Liam-től is, pedig Ő védi és megmenti.
- Megérdemelted volna, ma is nyertél, Li! Miért nem tudod egyszer élvezni az életet? - tárta ki kezeit Harry.
- Ezt nem hiszem el! - túrt idegesen a hajába Liam. - Hatalmas dicsőség mondhatom, hogy minden kibaszott héten félholtra verek embereket! Kurvára elegem van belőle, és nem akarok még a saját hálószobámban is erőszakoskodni. Ti tudhatnátok a legjobban, hogy nem ilyen vagyok! - kiabált mérgesen.
Valóban elege volt az erőszakból, de nem tud kiszállni belőle. Louis halálra váltan pislogott, miszerint a megmentője mennyit verekszik, de egyben az is meglepte, hogy valójában jó ember, és nem akarja ezt csinálni. Liam is elítélte saját magát, azért aki, és amibe keverte saját magát, valamint legjobb barátait is, akik erre így megváltoztak. Louis felé pillantott, aki ettől idegesen kapta el tekintetét, és egyre biztosabb lett benne, hogy innen nem jut ki testi bántalmak nélkül, jobbik esetben csak kórházba kerül, de életben hagyják.
- Egyszer akarunk jót neked, akkor is kibaszol velünk...de igaz. - rántotta meg a vállát nevetve Zayn.
Liam ajkaira is egy mosoly kúszott, de nem felelt semmit sem. Harry csupán végigsimított ajkain, ahogy szokott görnyedt testtartással, majd bólintott egy aprót.
- Honnan hoztátok el Louis-t? - kérdezte Liam komolyan rájuk nézve.
- Az utcán sétált...gondoltuk, bejön neked, szép hátsója van. És úgy látom, szépen összebarátkoztatok, ha már a nevét is tudod. - rántotta meg a vállát Harry.
- Persze, hogy tudom, ahogy Ő is az enyémet, és a tieteket is, szóval reménykedjetek benne, hogy nem jelent fel titeket emberrablásért. Én a helyében biztosan megtenném. - kiabált még mindig mérgesen Liam.
Louis idegesen kapkodta a tekintetét. Dehogy akart Ő feljelentést tenni, semmi egyébre nem vágyott, csupán hazajutni épségben, és kiverni a fejéből ezt az egész rémálmot. Niall már biztosan aggódik érte, hisz csak a boltba akart leugrani egy kis popcorn-ért a filmezéshez, így mobilt sem vitt magával.
- Na, ezért nem is szabad elengednünk! - indult meg komolyan Louis felé Zayn, és határozottan megállt előtte. A fiú idegesen simult még inkább a falhoz, hogy minél távolabb kerüljön elrablójától, miközben félve pillantott szemébe egy pillanatra, de egyből el is kapta tekintetét maga mellé, a padlóra.
- N-ne, ké-kérlek... - hebegte Lou idegesen, de Zayn-nek nem szabhatott gátat.
- Zayn, hagyd Őt békén! Vigyük haza, hadd élje nyugodtan tovább az életét. Így is eléggé gyűlölöm magam, és Ti sem vagytok már ugyanazok, akik a legjobb barátaim voltak. - csóválta meg a fejét Liam. Azokban a percekben úgy érezte, elvesztette azt a két srácot, akik már a gimnázium óta vele vannak, semmi egyébre nem vágyott, csupán védelmezni Louis-t, így Zayn-hez ment, és vállánál fogva hátrébb húzta Őt. Ezúttal Ő állt Lou elé, és lágyabb hangon kérdezgetni kezdte.
- Hol laksz? Hazaviszlek. - mosolygott rá kedvesen Liam.
- Basszus, feleségül nem akarod venni egyből?! - sóhajtott Harry egyet cinikusan. Liam megforgatta a szemeit, de egy szót sem szólt, inkább ösztönző pillantásokkal illette Lou-t.
- Bízz bennem, tényleg hazaviszlek. Gyere! - nyújtotta kezét Liam.
Louis hezitálva bámulta Liam tenyerét, nem merte elfogadni ajánlatát, félt, hogy esetleg tőrbe csalja, becsapja, viszont ez az egyetlen lehetősége, hogy kijusson innen. Még ha nem is viszi haza, legalább ebből a szobából kimehet, utána pedig már csak nagyobb lesz szökésének esélye. Remegő ujjakkal fogadta el Liam ajánlatát, mire az egy barátságos mosolyt villantott, és kézen ragadva Louis-t támogatni kezdte az ajtó felé. Közben szúrós pillantásokkal illette, mindkét barátját.
- Azért igaza volt. Ez tényleg idióta ötlet volt, de a szándék a lényeg, nemde?! - kérdezte Harry reménykedve Zayn-t. Valóban Ő is megbánta ezt az egészet, ahogy fekete hajú batárja is, aki ezt csak egy apró bólintással jelezte.
Liam idő közben már lesétált a lépcsőn Louis-val, majd kocsi kulcsát kezébe véve elindultak ki a langyos éjszakába. Louis szétnézett az utcán, és azonnal azonosította a környéket, de semmi rosszat nem akart Ő, hogy esetleg idecsődíti a rendőröket, csupán felmérte a terepet, merre menekülhetne a leggyorsabban hazafele. Viszont abban a pillanatban úgy érezte, nincs mitől félnie Liam mellett, kedves fiúnak találta, és különösen izmosnak, csinosnak.
- Mutatod az utat? - kérdezte Liam kedves mosollyal az arcán a kocsiban ülve.
Louis csak bólintott válaszul, majd elindultak. Már nem félt annyira, de még mindig nem beszélt, csupán mikor navigálnia kellett. Liam pontosan követte utasításait, és szörnyen haragudott legjobb barátaira, amiért képesek voltak ezt tenni egy emberrel, egy ártatlan, csodaszép szemű fiúval. Végül megérkeztek Louis és Niall közös lakása elé, mire Li kedvesen rámosolygott.
- Meg is jöttünk! Louis, én nagyon sajnálom, ami történt, hidd el, ha tudom, hogy ilyenre készülnek, megakadályozom Őket. Kérlek, nézd el nekik, nem rossz emberek, csupán engem akartak meglepni a maguk érdekes módján. - dörzsölte meg a tarkóját idegesen Liam.
Louis csak bólintott, egy szót sem tudott volna kinyögni erre válaszul. Ha nem olyan rossz emberek, akkor nem rabolták volna el Őt, csak azért, hogy egy jó estét szerezzenek legjobb barátjuknak. Lou-t az is meglepte, hogy ezek szerint Liam meleg, de Louis-tól sem állt távol ez az egész. Voltak már hosszabb kapcsolatai egy-egy lánnyal, de mindig is sejtette, hogy az identitása itt nem szab neki határt. Elmotyogott egy "köszönöm"-öt, majd kiszállt a kocsiból. Nem érezte úgy, hogy mondania kéne valamit, de Liam még utána szólt, így megtorpant, és idegesen fordult vissza, szemeibe ismét félelem gyűlt, de semmi fenyegetővel nem találta szembe magát.
- Tudod, ha...ha... ha van hozzá kedved, megihatnál velem egy italt. - hebegte kicsit pirulva Liam, hisz valóban tetszett neki Louis, de nem akarta úgy megszerezni, ahogy a srácok próbálták. Bár tudta nagyon jól a választ ezek után.
Louis nem mert semmit sem felelni, nem mert ellentmondani, így inkább csak aprón megrázta a fejét, amitől Liam arcára szomorú grimasz ült. Besietett a házba, és amint becsukódott mögötte az ajtó, lerogyott a földre, sírni kezdett. Liam is hasonlóképpen omlott össze a kocsiban. Fejét a kormánynak döntötte ügyelve, hogy ne dudáljon, és mély levegőt próbált venni, hogy lenyugodjon. Annyira sajnálta ezt az egészet, utálta magát, hogy ezt kellett tennie egy fiúval, aki azonnal megtetszett neki, de így nincs nála semmi esélye sem. Ha más körülmények között találkoztak volna...
Louis a földre rogyva sírdogált csendesen, mikor két kezet érzett meg, mely idegesen ölelte magához. Félve ugrott meg, és azonnal eltolta magától védekezőn az alakot, de mikor szembesült barátja aggódó tekintetével, meg is bánta tettét.
- Istenem! Mi történt veled, Lou? Valaki bántott? Halálra aggódtam magam. - idegeskedett Niall kék szemeit barátjáéba fúrva, melyben csak félelmet és idegességet látott. Louis még mindig nem tudott kinyögni egy szót sem, valószínűleg egy darabig nem fogja tudni elmondani senkinek sem, ami vele történt, annyira megviselte ez az egész. Még most sem érezte magát biztonságban, mikor saját otthonába jutott, és ez egy darabig nem is fog változni, de legalább ott van neki Niall.

2. fejezet.

Louis-nak teste-lelke nem kívánta ezt a "kis kiruccanást" Niall-lel, és még pár ismerőssel, de legjobb barátja szerint jót fog tenni neki, és megígérte, hogy egy pillanatra sem hagyja magára, így végül belement. Valamint nem akarta megbántani ismerőseit. Nem tudta, hova mennek, ahogy Niall sem. Az egyik ismerősüknek, Robin-nak volt a születésnapja, így Ő dönthette el a programot. A srác régóta áradozott egy helyről, ahol minden péntek este meccsek vannak, így most úgy döntöttek, az Ő tiszteletére oda mennek el. Louis utálta az erőszakot, nem csupán azóta, az este óta, hanem úgy általánosságban. Nem szerette a durva filmeket vagy műsorokat sem, inkább marad a vígjátékoknál, de Robin szülinapja alkalmából belement, aki viszont aerobic edző volt, így érdekelték az ilyenek. Olyan 10 fele egy elhagyatottnak tűnő raktárhoz értek, ahol most emberek nyüzsögtek, kocsik parkoltak. Bementek, és a nyüzsgés még nagyobbra nőt, mindenki kiabált valamit, a szavak egybe folytak. Fülledt levegő terjengett bent, Louis idegesen pillantott szét, míg Niall közelebb húzódott hozzá, hogy védje, hisz még nem telt el sok idő Azóta a szöszi számára titokzatos este óta, csupán 2 hónap. Lou még mindig nem mondott róla egy szót sem, és úgy tűnik, nem is áll szándékában, de Niall tiszteletben tartotta ezt. Közelebb tolakodtak az izgatott Robin-nal az élen, így szemük elé tárult a mézkőzés, mely éppen javában zajlott, de úgy tűnt, a meccs már most eldőlt. Egy vékonyka srác küzdött egy izmos, szépen kidolgozott testű ellen, aki eddig még csak háttal állt, de Louis-nak felettébb tetszett íves háta. Aztán mozdult oldalra, így Louis felismerte, és idegesen szívta magába a levegőt. Nem hitt a saját szemének, azt gondolta, ez is csak egy rémálom, melyből annyi kijutott mostanában számára. De ez nagyon is valóságos volt, így remegő kezét szája elé kapta ijedtségében. Térdei hihetetlen módon remegni kezdtek, úgy érezte, ha megmozdul, egyszerűen eldől oldalra. Képtelen volt megmozdulni, menekülni.
Liam nem akart ártani ennek a szegény srácnak, így kíméletesen próbálta legyőzni. Lent kellet tartania a földön, míg le nem telik a 10 másodperc. Elkapta karját, és háta mögé húzta, majd bokáját kihúzva a srác alól ledöntötte a földre. Rá nehezedett súlyával, hogy ne tudjon felkelni, míg a bíró elkezdett visszaszámolni. Nem akarta kiütni, megsebesíteni, túl fiatal volt ahhoz. Számolás közben tekintete a tömegre tévedt, és egy arcon azonnal megakadtak szemei. Oly' sokszor várta, hogy újra láthassa, ábrándozott róla, de ennek az esélye minimális volt, ennek ellenére mégis ott állt előtte Louis. Még mindig félelem csillogott szemében, így nem is értette Liam, miért jött ide. Ennek ellenére örült, hogy újra látta, és reménykedett benne, hogy miatta. Louis végre erőt vett magán, és ösztönösen rohanni kezdett a kijárt felé az embereken keresztül. Niall idegesen kiabált utána, majd követte, hisz nem hagyhatta magára, mikor valami így megrémítette. Liam szíve látva, amint az oly' nagyon áhított srác elmenekül látványától, megfacsarodott, és alig várta, hogy leteljen az a pár másodperc. Amint ez megtörtént semmivel sem törődve rohant Louis után a tömegen átvergődve, akik mind akartak tőle valamit, legfőképp gratulálni.
Niall nagy nehezen utol érte az ijedt Louis-t az utcán, és karját elkapva megállította. Louis idegesen pillantott szét a környéken, halál félelme volt, hogy ismét rátalálnak elrablói, de ezúttal már nem lesz ilyen szerencsés.
- Lou, mi a gond? Minden rendben? Mit láttál bent? - kérdezte zavartan Niall.
Louis szólásra nyitott száját, hogy kinyög valami értelmetlennek tűnő választ, de tekintete Niall mögött akadt meg, ahol éppen megállt egy srác...Ő. Liam volt az, végre utolérte Őket, és halovány mosoly játszott jakian. Lihegett mind a futástól, mind a meccstől, amit sikeresen megnyert, mégsem vágyott egyébre, mint letisztázni ezt az egészet Louis-val.
- N-ne! Kérlek, ne bántsatok! - hebegte hátrálva Louis, mikor Liam mellé ért Zayn és Harry is. Niall zavartan kapkodta a fejét, semmit sem értett, de védelmezni akarta barátját.
- Louis, nem foglak bántani, emlékszel? Örülök, hogy újra láthatlak. - mosolygott rá kedvesen Liam, és tett egy lépést előre.
- Ké-kérlek, hagyjatok békén. - hebegte idegesen Lou félelemmel telt szemekkel.
- Mi ez az egész? Valaki árulja már el! - akadt ki Niall, de senki sem felel kérdésére, ami még idegesebbé tette Őt. Liam lassú, óvatos léptekkel indult meg Louis felé, aki ezúttal szemébe nézett. Maga sem tudta, miért, de megbabonázták azok a barna íriszek. Liam éppen tisztes távolságban megállt előtte, és biztatón nézett szemébe továbbra is.
- Louis, nem kezdhetnénk elölről? Szeretnék meginni veled valamit, megismerkedni. Mintha eddig nem is találkoztunk volna, és az a sok szörnyűség nem is történt volna meg. - kérte Liam lágyan.
- De megtörtént, és minden átkozott este eszembe jut egy-egy rémálomban. - felelte halkabban Louis mérgesen, mégis tartózkodón.
- Liam, vissza kell menned, kezdődök a következő menet! - mondta Harry komolyan hátuk mögül, de a bajnok csupán leintette. Akkor legkevésbé sem érdekelte a verekedés, csupán Louis számított számára.
- Annyira sajnálom. Jóvá szeretném tenni, hidd el! - felelte leszegett fejjel Liam.
Louis fejében vadul szállingóztak a gondolatok. Eszébe jutott az a hátborzongató este, de Liam valóban csak védte mindentől, míg a két "barátja" tette ezt vele. Aztán eszébe jutott, mennyire tetszett neki a háta, mikor még nem ismerte fel, és Ő valóban kedves volt. Volt Liam-ben valami megmagyarázhatatlan, ami vonzotta magához Louis-t, és ez ellen semmit sem tehetett. Úgy érezte belepusztul, ha nem tudhat meg többet erről a srácról, egyáltalán nem érzett fenyegetést.
- Egy ital jól esne. - erőltetett egy félő mosolyt arcára Louis.
Liam lepetten kapta fel tekintetét, soha nem hitte volna, hogy Louis ebbe belemegy a történtek után, de úgy tűnik, vannak még csodák, melyektől most hihetetlenül boldog lett.
- Hát ez fantasztikus. Átöltözök, és mehetünk. 5 perc. - mosolygott szélesen Liam.
Lou csupán bólintott, majd félve pillantott az értetlen Niall felé, aki egy szót sem értett ebből az egészből, csupán annyit, hogy a legjobb barátja el fog menni valami randi-szerűségre 5 perc múlva egy olyan sráccal, aki verekszik, és fél is tőle valamilyen szinten. De Louis-nak esze ágában sem volt elmagyaráznia, mi ez az egész, így meghagyta barátját a tudatlanságban. Valószínűleg csak aggódna, de Lou tudta, Liam mellett nem eshet baja. Ő meg fogja védeni, történjen bármi, hisz már egyszer megtette. Valójában jó ember.
- Még van egy meccsed, Li! - tájékoztatta Zayn komolyan, mikor visszamentek.
- Nem érdekel, majd legközelebb lejátszom. Mondjátok, hogy rosszul érzem magam, bármi, de most elmegyek Louis-val. - rántotta meg a vállát, majd öltözködni kezdett.
A srácok lepetten figyelték, amint Liam arcán könnyed mosoly játszik, mikor lenyugtázta a tükörben, hogy készen van. Még soha nem látták ilyennek. Mindkettejük fejében megfordult, hogy talán valóban elérték a céljukat, csupán kicsit másképpen, és Liam-nek tetszik Lou. Nos, ez volt az igazság. Liam-nek nagyon is tetszett Lou, jóvá akarta tenni azt a hibát, hogy legyen nála esélye, és kölcsönös legyen  a szimpátia, csupán arra nem gondolt, hogy az már most is kölcsönös, ugyanis Louis tudta, hogy megmentette Őt Li, így nem félt tőle, sokkal inkább úgy érezte, hálával tartozik.
- Biztosan elmész vele? Eddig ki sem mertél mozdulni nélkülem... - csóválta meg a fejét Niall várakozva Liam-re.
- Biztos. Róla tudom, hogy jó ember, nem félek tőle. Mondd meg Robin-nak, hogy sajnálom. - mondta Louis határozottan, miközben idegesen billegett sarkáról lábujjaira, majd vissza. Várakozva tekintett az este elé, Liam vonzotta magához, mintha csak újra látna egy régi barátot, de első találkozásukhoz nagyon rossz emlékek fűzték annak ellenére, hogy semmi sem történt. Ez mégis csak egy démon marad a fejében, mely talán néha napján továbbra is üldözni fogja.
Az ajtó kinyílt, és egy izgatott Liam nézett szét, hogy megtalálja Őt, de nem kellett sokat keresgélnie. Lou ott várt rá nem messze Niall-lel. Liam mosolyogva sietett oda, félt, hogy valamit elcseszne az este, hisz az Ő szemében ez volt az első randijuk.
- Mehetünk? - kérdezte kedves mosollyal Liam, mikor Louis mellé ért.
- Igen. - felelte az halkan, és egy mosolyt eresztett meg Niall felé, aki csupán aggodalmasan pillantott rá.
Lou Liam mellett elindult az utcán, nem tudta, hova viszi Őt a srác, de nem érzett félelmet, vele tartott. Próbált kutatni a fejében valamilyen szál után, ami beszélgetést kezdeményezhet, de semmi sem jutott az eszébe. Liam is hasonlóképpen tett, de Ő már több sikerrel járt.
- Szóval...mit dolgozol? - kérdezte óvatosabban Liam.
- Egyetemista vagyok. - felelte halkabban Louis. - És Te? - pillantott fel félve Liam-re, hogy talán nem kellet volna megkérdeznie, de az Ő arcán csupán egy könnyed mosoly játszott, miközben lépteit figyelte a betonon.
- Rendőr szeretnék lenni. - nevette el magát halkabban.
Louis szeme lepetten kerekedett ki ezt halva, és egy pillanatra meg is torpant, de hamar folytatta a sétát Liam mellett, aki csak nevetett reakcióján.
- A-akkor m-mi...? - akart belekezdeni Louis, de mint mindent ezt is félbe hagyta, hisz nem mert nagyon kérdezősködni soha.
- Miért vagyok itt? - kérdezte sóhajtva Liam. - Régebben elkezdtem csak a plusz pénz miatt, de ebből nem lehet csak úgy kiszállni. Nem tudtam, hogy benne ragadok, pedig már nagyon elegem van ebből. Nem vagyok szörnyeteg... - csóválta meg lehajtott fejét.
Louis felelni akart valami biztatót, ami segíthet Liam-nek, de semmi sem jutott az eszébe, így csendesen sétáltak tovább egymás mellett, míg el nem érkeztek egy kis pubhoz. Li szerette ezt a helyet, gyakran járt le ide, mikor egyedül akart lenni. Hangulatos, és nem idézi azokat a piaszagtól bűzlő kocsmákat, mint minden hely a városukban. Ez kulturált kis pub volt. Louis még soha nem járt itt, pedig nincs is olyan messze lakásuktól. Sokszor látta már, ment el előtte, de soha nem akart bejönni ide. Ritkán ment el esténként valahova, ma is csak azért, mert Robin születésnapja volt többek között meg, mivel Niall szerint jót tenne neki egy kis szórakozás. És tessék, mi lett belőle...
Bent halkabban szólt a zene, úgy, hogy kényelmesen lehessen beszélgetni még mellette. Leültek a pulthoz, és egy-egy sör mellett próbáltak mindketten valamiféle beszédtémát találni, hogy ne maradjon ez a kínos csend. És mint eddig is, szintén Liam-nek sikerült valami használhatót kisütnie.
- És minek tanulsz az egyetemen? - kérdezte Louis felé fordulva.
- Testnevelés tanár szeretnék lenni. - rántotta meg a vállát egyszerűen.
Liam elmosolyodott ezt hallva, és megszemlélte a már oly' sokszor végigmért felsőtestet, melyen bár nem látszott ebben a pulcsiban, de biztosan szépen ki volt dolgozva. Louis-ból remek tesitanár válna mindenki szerint, csupán azóta, az este óta teljesen megváltozott. Elvesztette vicces, szociális énjét. Régen folyton nevetett, szeretett a középpontba kerülni, de 2 hónapja alig sütött el egy-egy viccet. Teljesen megváltozott, hatalmas hatást gyakorolt rá az a félelem, amit akkor átélt. Liam-nek nem kellett sok, hogy be ne nyögjön valami olyasmit; "Látszik.", hisz nagyon tetszett neki Louis testalkata, de nem akarta halálra rémíteni ismét.
Nem találták a következő közös témát, így a kínos csend közéjük telepedett ismét. Liam tudta, hogy Louis nem fog olyan könnyen megnyílni neki, így vadul kutatott kérdések után fejében, és akadt is bőven, de nem tudta, hogyan kéne feltennie. Míg Louis fejében csupán egy kérdés szült sokkal többet. Liam kora...kisfiús arcformája, lehet 18 is, de a hangja, a komolysága, a szemei idősebbnek tűnnek, így talán 26 is megvan már. Louis nem tudott eligazodni rajta, így inkább halkan feltette a kérdést:
- Hány éves vagy?
Liam elmosolyodott, és miután belekortyolt italába válaszolt:
- 22. És Te? - kérdezett vissza, hisz valójában Ő is nagyon kíváncsi volt Lou korára.
- 21. - kapta meg a választ, amitől elmosolyodott. Pont ide tippelte Louis-t.
Egész este beszélgettek jelentéktelen dolgokról ezután. Nagyon ritkán állt be kínos csend, de az már nem is volt olya kínos. Louis feloldódott Liam mellett, és meglepő módon kezdett visszatérni régi egyénisége, mely viccelődött, bár Li nem tudta, hogy ez az alkoholtól van, vagy valóban ilyen lenne a srác. Amúgy nem ittak sokat, éppen csak pár pohár sört, de az pont elegendő volt a jókedvhez, mely körbelebegte kettejüket. Liam egyre inkább kezdte megkedvelni Louis-t, és ez fordítva is igaz volt.
Louis felpillantott a falon lógó órára, és kikerekedett szemekkel tapasztalta, hogy a szerint már fél 3 van. Haza kell mennie, Niall már bizonyára aggódik érte, bár nem hívta egész este.
- Liam, késő van, haza kéne mennem. - mosolygott Louis rá, mikor megitta az utolsó kortyát italából.
- Hazakísérlek! - állt fel azonnal Liam is, mikor Lou.
Liam egyre jobban oda volt a srácért, nem akarta elengedni, de úgy tűnik, minden esélye megvolt nála még egy randiért. Tovább beszélgetve sétáltak végig az utcán, nevettek egymás butaságain, bár egyikkőjük sem megáról mesélt. Csupán beszélgettek, mintha most találkoznának először. Megálltak a kapuban, és Louis várt. Ő maga sem tudja, mire, de várta, hátha Liam tenne valamit, akármit, de még csak most találkoztak másodszorra, így letett a dologról. Jó éjszakát kívántak a másiknak, majd Louis egy kedves mosollyal otthagyta Liam-et, és bement a házba. Figyelte az ajtó apró ablakából, amint elsétál, majd egy szeretetteljes sóhajt hallatott cipője levétele közben. Nem tudta, mi zajlik le benne, de Liam-mel újra akart találkozni, ami valószínűleg be fog következni, ugyanis az este folyamán számot is cseréltek.

3. fejezet.

Louis idegesen tűrt a hajába, a tükör előtt, majd azonnal vissza is igazította tincseit. Rosszabbnak érezte magát, mint egy lány, de ezt soha nem akarta, hogy más is megtudja. Liam vonzotta magához, miatta még így is képes volt kicsípnie magát. Niall benyitott szobájába, és kérdőn mérte végig barátját.
- Mehetünk? - kérdezte a Szöszi mosolyogva.
Lou csak bólintott, majd elindult az előszoba fele, ahol felkapta kedvenc, szürke cipőjét, mely tökéletesen illett fekete pólójához. Niall mosolyogva figyelte a komoly előkészületeit, aranyosnak találta, hogy ennyire izgatott csupán Liam miatt. Sejtette, hogy lesz köztük valami, de nem zavarta. Örült, hogy legjobb barátja végre talált valakit maga mellé, még ha az egy srác is. Liam kedvesnek tűnt annak ellenére, ami a munkája volt.
Elindultak a megbeszélt helyre, hisz ezúttal Liam egy házibuliba hívta meg Őket, mégpedig Zayn-ébe. Már sokszor találkoztak, két hete randizgatnak, és Louis úgy érezte, kezd beleszeretni Liam-be, a személyiségébe, kedvességébe, izmaiba, az egész emberbe. Megérkeztek a megadott címre, ahol valóban buli zajlott, látszott a sok autóból, és ablakokon kiszökő villódzó színek miatt. Ahogy kinyitották az ajtót, kiszökött az éjszakába a zene, majd ismét a falak között reked, amikor becsukták. Bent rengeteg ember sürgött forgott, táncoltak, ittak, beszélgettek, jól érezték magukat. Louis észrevette Harry-t, aki egy lánnyal táncolt éppen elég felszabadult módon, pedig még nem látszott részegnek. Lou egyből sejtette, mi Hazz célja a hölggyel. Zayn került útjukba, ahogy haladtak előre Liam-mel egyetemben, akik azonnal megmutatták a konyhát, és töltöttek is nekik italt.
- Niall, elrabolhatom kicsit Louis-t? - kérdezte Liam, miután megittak egy kört.
- Részemről... - rántotta meg a vállát Niall közömbösen, amitől Liam arcára széles mosoly kúszott.
Louis hálásan pillantott legjobb barátjára, aki csak intett, hogy menjenek. Liam húzni kezdte a srácot valamerre, mígnem megérkeztek egy nyugodtabb szobába. A tárgyakból ítélve Zayn szobájában lehettek, valahogy rá vallott ez a stílus, amit Louis nem tudott szavakba foglalni. Olyan rosszfiús, sötét, kemény, menő. Liam maga felé fordította a bámészkodó Lou-t, és komolyan szemébe nézett. Louis idegesen szívta magába a levegőt, pontosan tudta, mi következik, és nem ellenkezett, sokkal inkább várta már ezt a percet. Liam lassan közeledett a srác ajkai felé, kicsit oldalra döntött fejjel, és egyik kezét társa arcára vezette, hogy lágyan érinthesse puha bőrét. Óvatosan csókolta meg Louis-t, amitől mindkettejük pulzusa megugrott, a vér dübörgött ereikben. Liam párját derekánál fogva húzta közelebb és közelebb magához miközben egyre tovább csókolta édes ajkait, majd szépen nyelvüket is bevonták a keringőbe. Eltávolodtak egymástól, és lágyan összedöntötték homlokukat. Louis kicsit alacsonyabb volt, de nem sokkal. Alig két centivel.
- Amikor először megláttam azt a félő srácot, bele szerettem. - motyogta halkabban Liam lehunyt szemekkel, mire Louis-nak felpattantak szemhéjai. Jól estek neki Liam szavai, és Ő is hasonlóképpen érzett, hisz Li nem olyan, amilyennek hitte Azon az estén.
- Én is abba a kemény bunyósba, mikor rájöttem, nem olyan vagy, mint hittem. - mosolygott Louis lágyan.
Ezen a ponton Liam is kinyitotta szemeit, és mosolya közben egy lágy puszit lehet párja ajkaira, ugyanis ez egy szerelmi vallomás volt mindkét részről. A maguk módján elmondták érzelmeiket, és összekötötték magukat a másikkal. Nem akartak külön kényszerülni, szerették a másikat, de a világ már koránt sem állt ennyire az Ő pártjukra.
Eközben a fölszinten, a hangos zene kereszttüzében Niall-hez csatlakozott Zayn és Harry is, aki fene tudja, hova tűntette azt a lányt, akit eddig próbált becserkészni.
- Hova lett Liam? - kérdezte zavart pillantással szétnézve Zayn.
- Lou-vel lépett le úgy 15 perce. - rántotta meg a vállát Niall, mire Harry és Zayn mindent tudón egymásra pillantottak. 
- Ki hitte volna, hogy a tervünk sikeres volt, csak kicsit máshogy. - nevette el magát Harry, mire Zayn szúrós pillantásokkal díjazta, hogy elszólta magát, és most Niall kérdezősködni fog.
- Miféle terv? - kérdezte azonnal a Szöszi, ahogy Zayn gondolta.
- Csak egy régi faszság, a lényeg, hogy most már összejönnek. - próbálta elsimítani a dolgot Zayn, de Niall ennél okosabb volt, ezt Ők is tudták.
A Szöszinek azonnal kattogni kezdett az agya, és gondolkodott, hogy vajon, mikor találkozhattak Ők korábban, mint akkor a meccs. Louis akkor félt Liam-től, és tőlük, ami Arra a bizonyos estére utalt. Niall fejében kezdett összeállni valami, de nem tudta pontosan, mi, csupán körvonalazódtak a dolgok.
- Ti tettetek valamit Lou-val három hónapja? - kérdezte ingerültebben Niall.
Harry Zayn-re nézett, és látszott, amint néma párbeszéd bontakozik ki köztük, de nem szólt egyikük egy szót sem.
- Ha megtudom, hogy bántottátok... - fenyegetőzött Niall.
Harry erre azonnal felé fordult egész testével. Ez volt az egyetlen dolog, amit nem bírt, ha valaki keménykedni próbál. Vészjóslón magasodott Niall felé, és valljuk be volt némi különbség testi erőnlétükben is, de nem látta Niall szemébe a félelmet, ugyanis az nem félt, sokkal inkább védeni akarta barátját.
- Mi lesz akkor, Szöszi?! Szerintem nem kéne fenyegetőznöd, még ha tettünk is valamit, akkor sem rád tartozik. - mondta Harry fojtott hangon.
- De igenis rám tartozik. - vágott vissza ingerülten Niall.
- Ha ennyire tudni akarod, szerezni akartunk egy jó estét Liam-nek a kis barátoddal, de szerencséje volt, Li megsajnálta és védte. - rántotta meg a vállát Harry.
Niall szeme lepetten kerekedett ki, értelmeznie kellett pontosan, mire is célzott ezzel Harry.
- Semmi gond, a lényeg, hogy most boldogok együtt. - nyugtatta őket Zayn, és közéjük furakodott, nehogy baj történjen. De Harry már csak ilyen volt, ezt megtanulta. Hirtelenharagú, aki nem tudja tartani a száját. Niall nem felelt semmit, inkább eltervezte, hogy csendesen vigyáz Louis-ra, de faggatni biztosan nem fogja. Nyilván azért nem mesélt neki erről, ugyanis szégyellte, vagy fájt neki még az emléke is. Ennek ellenére, mégis azzal a sráccal van, aki oly' veszélyes, de Niall is láthatta, hogy Liam teljesen más, és a srácok is mondták, hogy nem bántotta, inkább védelmezte. Szóval úgy döntött, inkább csupán Zayn-től és Harry-től óvja majd Louis-t, de arra pedig ott van Liam is. Segíteni akart valahogy, de neki most ebbe a körbe nem osztottak lapot, feleslegesnek érezte magát jelen pillanatban, és féltette legjobb barátját a két ördög karmaitól.
Viszont a gondolatai, miszerint nem fog kérdezősködni megdőltek, amikor másnap reggel Louis mosolyogva jött le a konyhába, és úgy csinálta meg a szokott reggeli kávéját. Szinte kicsattanó formában volt, aminek Niall pontosan sejtette az okát, de azért rákérdezett.
- Csak nem Liam ennek a jókedvnek az okozója? - kérdezte halovány mosollyal.
- De. - szólt hátra Louis a válla fölött, ugyanis tevékenykedett a pultnál. - Tegnap összejöttünk. - újságolta izgalommal, amitől Niall fájdalmas mosolyt villantott.
- Szóval akkor, amit három hónapja tett, az már nem is számít? - kérdezte Niall óvatosan.
Louis kezéből kicsúszott a bögre, de még nem emelte olyan magasra, hogy eltörjön, csupán koppant a pulton. Lassan fordult Niall felé, szólásra nyitotta száját, de egy átkozott hang nem jött ki rajta, így vissza is csukta. Nem akart erről beszélni Niall-lel, és senkivel sem. Már nagyjából sikerült kiűznie elméjéből, és boldog lehet Liam-mel, nem akarta ismét feleleveníteni a dolgokat.
- Tegnap beszélgettem Zayn-nel és Harry-vel. Véletlen elszólták magukat, de nem mondtak sokat. Mi történt veled, Lou? Bántottak, és Liam segített? - kérdezte aggódva Niall.
Louis a pultnak dőlt, és leszegett fejjel próbált megnyugodni, hogy végre ki tudjon nyögni akár egy szót is. Niall-nek joga volt tudni a dolgokat, de nehezére esett erről beszélnie. Mély levegőt vett, hogy erőt gyűjtsön, és belekezdett.
- Zayn és Harry elrabolt, hogy Liam...- hebegte, de itt elcsuklott a hangja.
Kínos volt erről beszélnie, és még mindig remegett, ha arra az estére gondolt. Talán majd idővel jobb lesz, hisz már minden rendben van, és Liam-be is beleszeretett, aki nem mellesleg meg is mentette Őt. Niall-nek ennyi kellett, összerakta a képet az alapján, amit most hallott, és amit Harry mondott. Fájdalommal tekintett legjobb barátjára, és hozzá sietett, hogy megölelje.
- Sajnálom. Értem, sajnálom. - dörzsölgette a hátát Niall, miközben Louis nyakába fúrta fejét.
- L-liam megvédett, nem bántott. - tette hozzá Louis, úgy érezte, ezt még kötelessége elmondania.
Niall csak bólintott, és kezdte megérteni, ami legjobb barátjában zajlik. Szerelem, félelem, távolság tartás, védelmet talál Liam-ben, ezért szeretett bele. Ni nem akarta tovább faggatni, így inkább csak várt, hogy legjobb barátja megnyugodjon, és jobb híján mostantól mindenben mellette fog állni, támogatni fogja, hisz szüksége lesz rá Louis-nak, ez egészen biztos.

4. fejezet.

Már másfél hónap. Ennyi idő telt el, amióta Liam és Louis először megcsókolták egymást. Tökéletesen összeillenek, Louis kezd megbarátkozni Zayn-nel és Harry-vel, ahogy Niall is, de továbbra is védelmezi legjobb barátját.
- Nem szeretném, ha így látnál, Louis. Kérlek, maradj távol a raktártól péntek esténként. - fogta közre Liam párja arcát a kanapéján.
- De Liam, ott szeretnék lenni ma este. - erősködött Louis.
- Nem akarom, hogy ilyennek láss, az nem én vagyok, ezt Te is tudod. Kiszállok ma, ígérem. - mondta Liam fájdalmas hangon.
- Féltelek. - hebegte Louis lesütött szemmel.
- Tudom, de én is téged, épp ezért maradj itthon. Ha gondold, várj meg itt, míg hazaérek. Sietek, ígérem. - mosolygott rá Liam biztatón.
- Nem érdekel, a gyorsaság, csak ne essen bajod. Ne magadra vigyázz, Liam! Rám! Nem tudom, mi lenne velem, ha Te nem lennél! Vigyázz rám, azzal, hogy magadra vigyázol! - magyarázta Louis aggodalmas tekintettel.
Louis szemébe szeretet csillant, ilyet még soha senki nem mondott neki, ennyire szép, szeretettel teli sorokat. Louis teljes szívéből szereti, ha így vélekedik.
- Megígérem, hogy vigyázok. Nem lesz gond, hidd el! - lehelt lágy csókot párja ajkaira, ám ebben a pillanatban nyílt a bejárati ajtó.
Liam egy halovány mosollyal indult meg az előszoba felé, ahol Zayn és Harry várta. Arcukról egyértelműen leolvasható volt az aggodalom, ami nem jelentett jót, és Liam-et is megrémítette kicsit. Kérdőn meredt a srácokra, mire azok halkan kezdték magyarázni a helyzetet.
- Új tag van. Nagyon erős, de nem taktikázik. Le tudod győzni, de talán nem olyan könnyen, mint a többit. - magyarázta komolyan Zayn.
Liam semmit nem felelt, csupán bólintott. Nem magára fog vigyázni, hanem Louis-ra. Nem eshet baja, mert akkor párjának okozna fájdalmat. Tartott ettől az újonctól, de nem érzett félelmet, csupán a győzelem járt a fejében. Ám az ajtó másik oldalán Louis idegesen kapta szája elé kezét, szemébe könnyek gyűltek. Erős új tag, Liam-nek baja fog esni, segíteni akart valahogy, de semmi sem jutott az eszébe. Ő nem tud verekedni, vagyis tud, hisz testnevelés tanárnak készül, de az ellen a férfi ellen esélye sem lenne, ha Liam-nek is gondot fog okozni.
Féltette párját, meg akarta gátolni abban, hogy elmenjen, de ennek semmi esélye sem volt. Liam-nek kötelessége elmenni. Louis hallotta a lépteket, melyek felé közeledtek, így gyorsan visszasietett a kanapéhoz, mintha épp akkor állt volna fel. Liam halovány mosollyal az arcán ment hozzá, és hosszas csókot váltottak. Mindkettejüknek jól jött most biztatás gyanánt érezni a másik szeretetét, közelségét, de Liam félt, hogy csalódást okoz Louis-nak, Lou pedig féltette párját, hogy netán baja esik.
- Mennem kell, nem lesz gond, ígérem. Vigyázok rád! - simította végig lágyan arcát Liam.
Mindig is gyönyörködött Louis csodás, férfias vonásain, gyakran elmerengett, vajon, hogyan tudott megszerezni egy ilyen hibátlan embert, mint Ő, éppen ezért volt minden erejével azon, hogy megvédje, és maga mellett tartsa.
Louis figyelte, amint párja tökéletes alakja távozik a szobából, és pontosan tudta, hova megy péntek este. Ma pedig különösen aggódott érte, hisz ott van az a titokzatos idegen. Esze ágában sem volt otthon ülni, mikor szerelmét lehet, hogy éppen ma este győzik le, és szüksége lenne a támogatásra. Bár nem akarta látni, amint verekszik, és azt sem tudta, mit tehetne Ő azért, hogy a dolgok ne úgy alakuljanak, ahogy meg van írva, mégis kötelességének érezte elmenni.
Sietős léptekkel indult meg az utcán, ugyanis kénytelen volt gyalog megközelíteni a raktárt. Rossz kinézetű kisutcák, kocsmák előtt kényszerült elmenni, de nem figyelt oda a neki beszólogató részegekre. Csupán célja lebegett szeme előtt, ami nem más volt, mint Liam védelme. Rá akarta venni, hogy ne álljon ki az ellen az új tag ellen, és szálljon ki valahogy ebből az egészből.
Zsebre dugott kézzel, leszegett fejjel lépteit figyelte a sötét utcán, ahol még lámpa is alig volt, így semmi sem világította meg a szürke betont, ezért az feketének hatott. Minden olyan sötét volt Louis szemében, még Liam azon élete is, melyet péntek esténként élt, mégis szerelmes volt belé, ez ellen nem tehetett semmit sem, bár nagyon ellenkezni akart ezen érzelme ellen. Még soha nem volt igazán szerelmes, annyira nem, mint Liam-be.
Látta, amint egy fekete autó befordul az utca végén, és megörült, hogy legalább most kap némi világítást, és már mindjárt vége ennek a szakasznak, utána pedig hamar odaér. Ám öröme hamar félelembe fordult, mikor a kocsi fékezni kezdett, és megállt mellette. Próbált nem odafigyelni rá, ugyanis abból senki sem szállt ki, így haladt tovább előre. A szíve a torkában dobogott, amint lépteket hallott meg maga mögül, majd valaki befogva száját, derekánál fogva felemelte, és hurcolni kezdte hátrafele. Próbált kiszabadulni, segítséget kérni, rugdalózni, de a férfi túl erős volt hozzá képest. Az adrenalin szintje hirtelen ugrott meg, mikor eszébe jutott Az a bizonyos este pár hónapja, mikor Zayn és Harry tette ugyanezt vele. De ez most más volt, sokkal fenyegetőbb, hisz tudta, ezúttal nem lehetnek a srácok.
A férfi belökte Louis-t a kocsiba, ahol azonnal lefogták, és megkötözték kezét, majd szájára is ragasztószalag került. Félelmetesen hasonlított ez az egész arra az éjszakára, ám most szemeit legalább nem kötötték be. Tekintetét a férfira szegezte, aki elégedett vigyorral nyugtázta, ügyesen elkapták a srácot. Mozgolódni kezdett, ki akart szabadulni, ám ezúttal nem fog gyengénk tűnni. Tudta, Liam eljön érte, bárhol is legyen most. Nem fogja hagyni, hogy bántsák, így nem fog ismét sírva könyörögni, mint azon az estén. Alaposan végigmért minden férfit, hogy később fel tudja majd eleveníteni, de egyiket sem látta még korábban. Mind erős, kigyúrt volt, boxolók, mi mások?!
- A főnök örülni fog, ma este mindenki elveszti a pénzét. - nevetett az egyik srác, mire Louis lepetten kapta oda a tekintetét. Egy fekete bőrű férfi, haja rövidre volt nyírva, ajkain könnyed mosoly játszott. Nem értette, hogy jön Ő a képbe, de nagyon sejtette, hogy Liam-nek is köze lesz ehhez az egészhez. Louis is okos volt, hamar rájött, mi folyhat itt, amihez Ő is szükséges, és nagyon nem tetszett neki az ötlet. A párja meg fog sérülni, kénytelen lesz, és ez az Ő lelkén fog száradni. Miért kellett neki kimenni az utcára, és Liam után indulni?! Akkor ez az egész nem történik meg. Mérgesen fújta ki a levegőt, és hátát a kocsi ajtajának vetette, amitől az egyik elrablója összehúzott szemekkel nézett végig rajta, majd ismét előre fordult.
- Nem, nem, és nem! Ez az utolsó meccsem, megnyerem, aztán kiszállok! - kiabált Liam mérgesen a telefonba, mikor még csak Harry lakásán voltak, ahol összeszedtek pát szükséges dolgot. 
- Azt majd meglátjuk, Payne. - felelte a magabiztos hang a telefon túloldalán, amitől Liam hátán egy különös bizsergés futott végig.
- Ezt meg hogy érti? - kérdezte feldúltan.
A férfi csupán a telefonba nevetett, majd kinyomta azt.  Liam zavartan pislogott a sötét képernyőre, mely azt jelentette, hogy lezárult a hívás.
- Minden rendben? - kérdezte óvatosan Zayn.
- Hmm? Ja, azt hiszem. - hebegte halkabban.
Mondata ellenére koránt sem volt ebben olyan biztos. Volt valami különös elégedettség főnökének hangjában, amit nem tudott értelmezni, akárhogy is próbálta, de abban biztos volt, hogy ez csak rosszat jelenthet. Sejtette, hogy ma este olyan fog történni, amibe képes lenne beleroppanni, ha rosszul sülnek el a dolgok, de koránt sem volt biztos ebben.
Csatt! Csattant a fekete férfi ökle Louis arccsontján, amitől feje oldalra csuklott, és alatta a szék is megbillent, de éppen nem dőlt el.
- Legalább vedd le róla a tapaszt, ha már ütöd, Te faszkalap! - csóválta meg mögötte a fejét egy másik srác, aki unottan támasztotta könyökét az asztalon. 
A fekete férfi, csupán megrántotta a vállát, majd végre levette a ragasztószalagot Louis szájáról, aki így azonnal köhögni kezdett, és egy adag vért oldalra köpött. Végre fellélegezhetett, de tudta, itt még nem ér véget kínzása. Ki tudja, mit akarnak tőle, talán sokat kell még tűrnie, míg bárki is segítéségre sietne. A bomladozó, szürke falak, a fém ajtó túlságosan is ismerős volt számára, sejtette, hova hozták Őt, bár még csak egyszer járt itt. Sejtését a kintről beszűrődő moraj is alátámasztotta, mely emberek sokaságától származhat. Érezte, amint arcán bőre felrepedt, eléggé sajgott, de nem tehetett semmit. A székhez volt kötözve minden végtagja, innen nincs menekvés.
- Mit akar tőlem? Mondtam, hogy nyerek, aztán kiszállok! - kérdezte lenézőn a nála alacsonyabb főnököt Liam, de az csak elégedetten vigyorgott.
- Felőlem aztán mehetsz, de veszteni fogsz, és hagyod, hogy Jared, az új tag megverjen.  - rántotta meg a vállát az idős, őszes férfi.
- Ugyan már! Mi okom lenne erre? - rántotta meg vállát Liam.
- Pusztán azért, mert sokan fogadnak rád, így erősen kezd fogyni a pénzem. Ha elveszted a meccset, milliókat nyerek. - magyarázta a férfi, tekintete körmeire szegeződött.
- Engem ugyan többé nem érdekel a maga pénze. Ez az utolsó péntekem itt, leléptem. - felelte komolyan Liam.
- Rendben, akkor mutatok olyan dolgot, ami már érdekel! Erre, kérlek. - mutatott udvariasan tenyerével egyik irányba.
Liam összeszűkült tekintettel nézett volt főnökére, majd elindult a megadott irányba. Valamiért sejtette, hogy nem fog tetszeni neki a következő dolog, mégis tette, amit mondanak neki. Nem tudta a férfi nevét, mindenki csupán Főnöknek hívta. Ellenben nagyon udvarias, egyben mégis aljas kisöregről volt szó, úgy 50-es éveiben járhatott, de gorillái körbevették, így sebezhetetlennek bizonyult.
Egy ajtóhoz vezette Liam-et, aki remegő ujjakkal nyomta le a kilincset. Érezte, hogy most össze fog törni a szíve, maga sem tudta, miért. Mély levegő közepette nyitotta ki az ajtót, és igaza lett sajnos. Szívébe fájdalom nyilallt, mikor meglátta a rá szegeződő kék szempárt, mely most fájdalommal csillogott. Arca vérzett egy ütés erejétől, pólóján is vércseppek éktelenkedtek, ahogy szája sarkában is. Arca meggyötörtnek tűnt, aggódónak, félőnek. Liam egyből hozzá sietett volna, de a fekete férfi elé állt, így nem engedte szerelméhez.
- Louis, ne! Engedje el Őt, Ő semmiről sem tehet! - kiabálta mérgesen Főnökére Liam, miközben tekintetét le sem vette párjáról.
- Dehogy engedem el! Végre találtam rajtad igazi fogást! Szánalmas buzi vagy, de nem érdekel, mikor érte megteszed, amit akarok. Már csupán egy ígéretes újonc kellett. Szóval ma este hagyod, hogy szétverjenek. Ha mégsem így alakulna, akkor még most nézd meg jól a kis szerelmed, ugyanis ennyi végtaggal már nem látod viszont. - felelte elégedetten az öreg.
- Maga szemét fasz! - túrt idegesen hajába Liam. - Lou, ne félj, nem fognak bántani, ígérem, oké? - nyugtatta a fekete férfin keresztül Liam párját, aki csupán félve bólintott.
Louis nem akarta, hogy Liam-et miatta megverjék, de félt ezektől az emberektől, és halálosan komolyan vette fenyegetőzésüket, ahogy Liam is, hisz tudta, hogy Főnökétől bár a gyilkolás távol áll, a csonkítás nem éppen.
- Akkor ezt vehetem nyert...akarom mondani vesztett ügynek! Remek! Kezdődjön a meccs! - csapta össze elégedetten tenyerét az öreg, mire Liam mély sóhajt vett.
- Odamehetnék legalább hozzá?- kérdezte ingerülten Liam, mikor már ketten próbálták megakadályozni kísérleteiben.
- Természetesen nem. Még az kéne, hogy két buzi előttünk lelkizzen. Amikor én voltam ennyi idős, ezért megöltek volna titeket - felelte keményen, undorral hangjában.
Liam-et megragadta  a két férfi, és kicsit sem udvariasan kirakta  szobából, míg Ő idegesen próbált még üzenni Louis-nak, amiből csupán egy kiáltás lett, melyet hamar elnyelt a kinti zaj.
Zaklatottan túrt hajába, nem volt más választása, meg kellett veretnie magát, hogy Louis épségben haza jusson. Még ha ezek után nem is akar majd vele lenni, azt nem élte volna túl, ha miatta esik bármi baja párjának. Utálta kiszolgáltatott helyzetét, miért kellett neki beleszeretnie valakibe?! Így sebezhető, és szerelmét is bajba sodorta. Bármit megtett volna Louis-ért az a pár ütés igazán semminek tűnt.
Visszament az öltözőbe, és idegesen fordult két barátja felé, akik ezt látva azonnal rájöttek, hogy valami nincs rendben, és az nem az újonc ereje. Liam szemében egyértelműen látható volt a rettegés, a félelem.
- Mi a gond haver? - kérdezte azonnal Harry.
- Fogadtatok már rám? - kérdezte Liam halkabban, megsemmisülten.
- Nem, még nem. - felelte zavartan Zayn. Semmit nem értett, ahogy Harry sem. 
- Akkor ne is tegyétek. Ma veszteni fogok, és úgy távozok innen örökre. - csóválta meg a fejét Liam fájdalmasan. Nem érdekelte, hogy vesztesnek fogják gondolni, sokkal jobban aggódott Louis miatt. Érte képes volt veszteni.
- Micsoda? Mi történt, Li? - kérdezte aggodalmasan Zayn.
Liam csupán megcsóválta a fejét, és elindult a cuccához, hogy tovább készülődjön. Nem akarta elmondani Zayn-nek, és Harry-nek ezt az egészet, ugyanis tudta, hogy akkor hősködni akarnának, amit vagy Louis, vagy Ők szívnak meg. Viszont a srácok sem voltak idióták, levágták, hogy valamivel megzsarolták legjobb barátjukat, és feltett szándékuk lett kideríteni, mivel.
Liam remény vesztve készült a meccsre, és már előre felkészítette magát az ütések fájdalmára. Nem volt hozzászokva, hogy Ő is megsérüljön, ha ez megtörtént, akkor nagyon jó ellenfele volt, de még így is kevésnek bizonyult. Gondolt már rá, hogy egyszerűen csak magától lefekszik, vagy feladja, de az még annyira sem volt méltó, mint veszteni. Legalább egy kis becsületet meg akart őrizni magából.
Fájdalmas arccal vonult végig az emberek között, és még utoljára elmosolyodott, amint meglátta, mennyire tisztelik, és neki szurkolnak, de mától mindenki utálni fogja, hisz miatta buknak majd sok-sok pénzt. Győztesen akart távozni, de ez nem adatott meg neki. Zayn és Harry komoly arccal jöttek mögötte, majd a ring szélén megálltak, és a lehetséges összes módon próbálták nyugtatni barátjukat, de ez persze nem ment. Egy srác jött velük szembe, eléggé kigyúrtnak tűnt, hogy győzzön amúgy is, de Zayn szerint nem tud taktikázni. Viszont ez nem fog számítani, Liam ígyis-úgyis kifekszik tőle Louis megmentéséért.
 A kong megszólalt, ami azt jelentette, ideje középre vonulniuk, és kezet fogni, azonban látta a srác, Jared ábrázatán, hogy ez számára koránt sem lesz olyan baráti, nyerni akart, amit meg is fog kapni, talán Ő maga sem tud róla, milyen áron. Liam belegondolt, hogy Őt régen vajon ugyanilyen áron juttatták csúcsra a háta mögött utána már csak annyi dolga volt, hogy megtartja címét? De ez akkor nem számított, csupán az ellenfélre koncentrált, és ha már nyerni nem tud, a legjobbat hozza ki magából, hogy méltósággal távozzon.
A tömeg egy emberként kántálta Liam nevét, aki ezt hallva még a ringben is fájdalmas mosolyt öltött.  Védekezett, és támadni is próbált, de nem üthette ki ellenfelét, pedig nem lesz méltó helyére, ugyanis kismillió alkalma lett volna régen padlóra küldeni, csupán azt nem tehette meg jelen pillanatban. Így aztán tűrte az erős ütéseket, melyeket eddig sikeresen kikerült. Lendítette lábát egy rúgáshoz, de Jared elkapta bokáját. Liam ki tudta volna szabadítani végtagját, ám hagyta, hogy ellenfele hasába térdeljen, majd állon vágja. Ha nincs a fogvédő fájdalmas lett volna ez az ütés, így viszont csupán a földre került, majd megszólalt a gong, mely kis időt nyert neki.
Hasát fogva támolygott a sarokba, ahol a székére lehuppanva Zayn-t és Harry-t várta. Helyettük azonban egy lány nyújtotta neki a vizet kedves mosollyal. Lepetten nézett rá, de nem szólt semmit, először inkább ivott.
- A srácok? - kérdezte pöszítve a fogvédőtől.
- Nem tudom. - rántotta meg a lány vállát, és biztatóan megnyomkodta Liam vállát.
Li érezte, hogy ebből nem fog semmi jó kisülni, a srácok valami baromságra készülnek, amiből mindig csak baj van. A hasa sajgott, nehézkesen vette a levegőt az iménti ütéstől, és állkapcsa is fájt. Van ereje a srácnak, de semmire sem megy vele, ha nem tudja kellő képpen alkalmazni. Egy ilyen béna fogja átvenni a helyét, ez a tudat fájt szívének, ám a gondolat, hogy talán Louis ebben a pillanatban is szenved, még több kínnal járt, mint holmi ütés, vagy becsületének hanyatlása.
Nyögve állt fel, görnyedt lett testtartása, de erőt vett magán, és kiegyenesedett, így fájdalommal ugyan, de méltósággal folytatta a meccset. Jared elégedetten vigyorgott rá, és Liam-nek kedve lett volna a képébe vágni, milyen aljas módon nyer, de nem veszélyeztethette Louis épségét ilyen butasággal. Inkább tűrt, amíg csak tudott.
Méltósággal viselte az ütéseket, melyek fájdalmas nyomokat hagytak testén. A közönség egyre jobban kezdett kétségbeesni és kételkedni. Minden lehetséges módon próbálták biztatni bajnokukat, de ez semmit sem ért, mikor a számára legfontosabb ember élete éppen veszélyben forog, és csupán Ő tudja megmenteni.
Szemöldökén felrepedt egy régebbi heg, ajka is felhasadt, arca vörös volt az ütésektől, ahogy hasa is. Már alig állt a lábán, teljesen kába volt, feladta a mérkőzést azon a ponton. Louis kék szempárja jelent meg szeme előtt szeretetteljes pillantással, így halovány mosoly jelent meg arcán, miközben Jared megadta neki a kegyelemdöfést, és egy erős ütéssel állon vágta. Liam feje hátracsuklott, az arcok elmosódtak körülötte, miközben lábai elzsibbadtak, így képtelenek voltak tovább megtartani súlyát. Térde csuklott, majd egész testével előre kezdett dőlni, így hason kiterült a földön. A levegőt kapkodta, de soha nem kapott elegendő oxigént tüdeje. Látott minden csalódott arcot, hallott minden kétségbeesett kiabálást, mely arra bíztatta, álljon fel, és küzdjön, de nem jutottak el tudatáig. Üveges tekintettel meredt maga elé a földön hasalva, arca felén már csíkokban folyt vörös vére.
Tudatlanul bámult a világ legcsodásabb szempárjába, mely kétségbeesetten nézett rá. Idegesen kulcsolta össze kezeit, melyeket állának döntött. Szemében szeretet, fájdalom, féltés lakozott, arcán csillogott vére, de nem érdekelte. Liam miatt jobban aggódott, aki kezdte felfogni, kire is bámul. Arcárán érzelmek sokasága futott végig, mikor rájött, hogy Louis valóban tőle nem messze áll Zayn-nel és Harry-vel az oldalán. Lou egy szeretetteljes mosolyt eresztett meg felé, és kicsit oldalra döntötte fejét, mire Liam szívéről hatalmas kő esett le. Rájött, hogy minden rendbe jött, két legjobb barátja megoldotta a gondot.
- .....3....2.... - hallotta a visszaszámlálást.
Pillanatok alatt tért vissza sajgó testébe az élet, a bosszúvágy nem Jared, sokkal inkább Főnöke ellen. Feltolta magát, amitől a bíró lepetten akadt meg a számolásban. Térdre támaszkodott, és még egy utolsó biztató mosollyal illette szerelmét, aki ezt látva szélesen elvigyorodott, és aprót ugrott a földön.
Liam felkelt, és ismét nyögve egyenesedett ki az ütésektől. Jared szeme lepetten kerekedett ki, míg Liam arcán elégedett vigyor játszott. Erőt merített szerelméből, aki immáron biztonságban van. Nincs mitől félnie, méltósággal fog távozni erről a pokoli helyről, mely évekig megkeserítette életét. Mérgesen lendítette öklét, de a srác kitért előle, így elkapta vállnál fogva, és elhúzva Őt hasába térdelt kétszer, majd halálosan pontos ütést mért Jared arcára, aki ettől elterült a földön. Liam alig állt a lábán, így a kötélhez támolygott, míg a bíró visszaszámolt. Megkapaszkodott benne, hogy ne dőljön el oldalra. Kivette szájából a fogvédőt, és a földre ejtette, úgysem lesz már rá szüksége többé. Amint a visszaszámlálásnak vége lett erőtlenül csuklott Ő is a földre. Louis idegesen kapott szája elé, és azonnal a ring széléhez rohant. Nem tudta, hogy megy itt, de nem is érdekelte, mit szabad és mit nem. Felmászott a ringbe a kötelek között, és azonnal szerelméhez sietett.
Liam csak a lámpa idegesítően vakító fényét látta maga előtt, miközben próbált mélyeket lélegezni, nehogy eszméletét veszítse. Halovány mosoly játszott ajkain, hisz minden összejött. Louis is biztonságban van, és méltósággal fog távozni ebből a pokolból, ahol péntek este embereken gázolt át, aztán élhetett együtt ezzel a tudattal. Semmi egyébre nem vágyott, csak a most következő nyugodt életre. Beiratkozik a rendőr akadémiára, és első dolog az lesz, hogy elkapta ocsmány Főnökét, hogy aztán élete utolsó éveit a börtönben töltse.
Louis arca takarta el Liam elől a lámpát, amiért nagyon hálás volt. Szemében azonnal szeretet csillant, míg Lou aggodalmasan méregette párját. Haloványan elmosolyodott, mikor látta, hogy jól van, bár eléggé megviselték a történtek.
- Sajnálom. Nem vigyáztam eléggé rád. - hebegte fáradt mosollyal Liam.
- Nem érdekel! Vége van, érted? Nyugodt életünk lesz. - mosolygott rá Louis, és kezét Liam izzadt, véres arcára simította. Liam fáradtan felnevetett, amely fájdalmas nyögésbe fordult hasát ért ütések miatt. Louis szeretetteljesen, aggodalmasan méregette, halovány mosollyal arcán, majd közelebb hajolt párjához.
- Lou, tiszta izzadt vagyok. - tájékoztatta játékosan Liam párját.
- És vér, de nem érdekel.  - egészítette ki Louis széles vigyorral, és megcsókolt párját.
Nem volt hosszú életű vagy intenzív csók, mégis sokat jelentett mindkettejüknek. Szerették egymást, és bebizonyosodott, hogy bármire képesek a másikért, ami adott egy biztos alapot kapcsolatuknak.
Louis feltámogatta Liam-et a földről, majd az öltözőnek berendezett helyiségbe vezette, ahol Zayn azonnal leápolgatta, sajnos már volt benne része, de ennyire még soha nem volt rossz állapotban Liam. Alsó ajka felduzzadt és vérzett, ahogy szemöldöke is, arca vörös, míg hasa véraláfutásos lett az ütésektől, de Ő csak mosolygott, és Louis kezét szorongatta szüntelen az "ápolás" közben.
- Tudtam, hogy baromságot fogtok csinálni ismét, de...köszönöm. - mosolygott fáradtan két barátjára Liam, és erősebben szorította Louis kezét. Soha többé nem akarta elengedni párját, félt, hogy ismét bajba kerül miatta.
- Gyerekjáték volt. - rántotta meg a vállát Harry, mire mind elmosolyodtak.

*visszaemlékezés*
Csatt! Egy ütés Louis hasába. Csatt! Még egy ütés bal arccsontjára. Lou fájdalmasan nyögött fel, és dőlt előre a széken, amennyire megkötözött kezei engedték háta mögött, hogy köhögve köpje ki szájába került vért. Már nem lehet sok vissza a meccsből, a vége pedig vagy megkönnyebbülést, vagy további rettegést tartogat. De ismerte Laim-et, nem jelentett neki annyit ez az idióta munka, hogy feláldozza érte Őt.
- Mennyit kínzod még szegény srácot? - kérdezte az öreg a sarokban ücsörögve unottan. A férfi megállt, és kérdőn felé fordult. - Nem mintha zavarna, folytasd csak. - rántotta meg a vállát a Főnök. Lou minden reménye szertefoszlott, amit eddig magába gyűjtött azzal a pár mondattal, és felkészült a további bántalmazásra.
A fekete férfi Louis álla alá nyúlt, és felfelé fordította fejét, így egyenesen szemébe tudott nézni. Lou látta a barna szempárban, nagyon is élvezi, amit tehet vele, hogy bántalmazhatja, ez pedig megrémítette. Próbálta visszafogni rettegését, de nem ment olyan könnyen, mint hangzik. Teljesen nem tudta magába fojtani, így a férfi elégedett vigyort villantott.
Lendült a keze újabb erőteljes ütéshez, mely talán fogát is törte volna, de az ajtó kinyílt, és két személy jelent meg benne. Louis megkönnyebbülten felsóhajtott, ennél jobbkor nem is jöhettek volna. Harry határozott mozdulattal elkapta az fekete férfi karjait, és a háta mögött kicsavarta Őket, amitől az fájdalmasan nyögött fel, majd előre kényszerült dőlni. Zayn eközben egy erős ütéssel kiterítette a másik srácot, aki a szobában tartózkodott az öreg védelme miatt. Harry a falnak lökte a néger srácot, így az szintén kiterült a fejét ért ütéstől. Harry igazán elegánsan harcolt, nem mocskolta be a kezét szívesen, ez látszott. Ő inkább csak edzősködött.
- Ha egy darabban szeretné leélni azt a pár évet, ami még maradt, akkor szerintem sürgősen szálljon le mindannyiunkról. - köpte a szavakat az öregnek Harry.
Zayn eközben Louis-hoz sietett, és sebesen oldozta el először két kezét, majd előtte guggolva lábait vette kezelésbe. Lou fájdalmas grimasszal dörzsölte meg csuklóit, ahol biztosan szép nyomot fog hagyni az átkozott kötél még jó darabig. Az öreg remegett, mint a nyárfalevél, kétségbeesetten próbált segítséget találni, de mindkét gorillája kiterült. Louis kicsit kábán ugyan, de felállt, majd Zayn-nel és Harry-vel együtt kitámolygott a szobából. Hálás volt a srácoknak, ezzel jóvátették, a pár hónapja történt rablást.

5. fejezet.

*1 év múlva*
- Édes, megjöttem! - sóhajtott Liam nagyot az előszobában.
Elégedett mosoly égett az arcán, miközben levette kabátját és cipőjét, majd elindult a nappali fele. Louis ott ült a kanpapén, és mosolyogva figyelte párja mozdulatait, amint letelepszik mellé.
- Na, hogy ment a gyakorlat? - kérdezte kedvesen Lou.
- Fantasztikusan, megmutatom, mit tanultunk! - villantott huncut vigyort Liam, amitől Louis-nak is hasonlóan kellett reagálnia.
Liam felállt, majd felhúzta párját is. Egy lágy csókot lehet ajkaira, majd levette róla felsőjét. Louis némán bámult szerelme szemébe, rabul ejtették a csoki-barna íriszek. Liam határozott mozdulattal kigáncsolta, így Lou a földre esett, de Liam nagyon ügyelt, hogy ne üsse meg magát. Hasra fordította párját, majd csípőjére ült, viszont nem nehezedett rá, amint ahogy hivatalosan kéne a kiképzés szerint. Hátrafogta Louis csuklóit, és határozottan tartotta Őket. Mindent gyengébben csinált, mint azt tanították, hisz nem akart fájdalmat okozni párjának a világ összes pénzéért sem.
Már 9 hónapja tanulója Liam a rendőr akadémiának, és már nincs vissza sok. A tanárai elégedettek vele, erőlétében semmi kifogásolnivalót nem talál senki, esze is megvan hozzá. Arról pedig senkinek nem kell tudnia, hova járt péntek esténként korábban, de ha kiderül, az sem érdekelte. Ezért nem rúghatják ki, lezárta a múltját, és teljesen megváltozott hála egy bizonyos embernek.
Louis mozogni kezdett Liam alatt, aki ettől szélesen elmosolyodott. Előre dőlve hajolt Louis füléhez, és játékosan belecsókolt nyakába. Louis felsóhajtott, és lazítva élvezte a kényeztetést, mely egy idő után hátára is átterjedt. Liam kivételesen jól csinálta dolgát, Lou-nak ezt már jó párszor volt szerencséje megtapasztalni. Liam az ágyban kicsit visszaalakul a ringben lévő énjévé, de Louis-t ez soha nem zavarta. Mindig az Ő érdekeit tartotta maga előtt, így soha nem okozott neki fájdalmat, csupán pont annyi durvasággal ajándékozta meg párját, amennyi feltüzelte mindkettejüket.
Liam visszakanyarodott Louis nyakához, majd fülébe suttogva lehelte lágyan a szavakat, melyeket már akkor kitervelt, mikor felruházták azzal a bizonyos tárggyal ma.
- És ma megkaptam a bilincsem is.
Lehelete csiklandozta Louis nyakát. Ettől és Liam szavainak jelentésétől egy nyögés hagyta el a száját, és alig várta az este további részét. Li mindig vigyázott rá annak ellenére, hogy néha visszaváltott régi egyéniségére.
Mindketten lezárták múltjukat, de pár bizonyos démon örökké ott fog élni elméjükben, rémálmok, sebhelyek, emlékek képében. Ezektől nem szabadulhatnak, de együtt figyelmen kívül hagyhatják Őket, és csak a boldog életre koncentrálhatnak, mely nyitott kapukkal várja Őket.

16 megjegyzés:

  1. Úristen! Úgy tudtam, hogy Lilo lesz, te jó ég! És nagyon élveztem, mégha nem is Larry volt, nagyon egyedi és ötletes, csak gratulálni tudok :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett :)

      Törlés
  2. Te jó ég! Ez valami szuper lett! :) Tetszett, hogy különleges párosítás volt benne! :) Nagyon ötletes volt a történet, csak gratulálni tudok hozzá! :) Ügyes vagy, csak így tovább! :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Boldog vagyok, hogy elnyerte a tetszésed. Köszönöm szépen :)

      Törlés
  3. Waaa *-* ennel jobb szulinapom mar nem is lehetne :3 annyira jol irsz :3 imadom az osszes torteneted :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Boldog szülinapot utólag is, akkor sikerült meglepnem téged. Örülök, hogy bejött :)

      Törlés
  4. Woooow :DD Immmádom a Lilot;)) mi is találgattunk bnőmmel hogy kik lesznek és ez is felmerült :D nagyon szuper lett még mindig imádom az írásaidat, nagyon szépen fogalmazol és kreatív vagy :)) csak így tovább :* ;D *K

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor Ti is sejtettétek ketten. Én nem tudom, kitaláltam volna-e, de ezek szerint Ti ügyesebbek vagytok nálam. Köszönöm szépen ezt a sok szép szót, nagyon jól esnek. :)

      Törlés
  5. Imádom...Ahogy tèged is...Ès az összes törtèneted <3
    Azt hiszem a te írásaidat olvasni,olyan èrzès,mint a szerelem...
    Amikor meglátod,hogy lett új izgatottság tölt el ès mikor elkezded olvasni hevesen dobog a szíved,elönt a boldogság ès valami idióta vigyor terül szèt az arcodon...
    Evvel csak azt szeretnèm mondani,hogy köszönöm,hogy mindig boldoggá teszel avval,hogy írsz!Van,hogy egy nap többször is felnèzek ide,hogy van e új törtènet ès sosem kell csalódnom,mert mind szuper ès a Capturedet is remekül fordítod,amièrt külön köszönet jár! :) Nem tudsz,olyat írni,ami ne lenne jó :) Lilo annyira aranyos volt.Megleptèl vele,mert èn csak abban voltam biztos,hogy a páros egyik tagja Liam lesz :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh, komolyan így gondolod?! A szerelem egy olyan tökéletes, felemelő érzés, hogy szerinted komolyan méltó az én blogomhoz hasonlítani. Nagyon szépen köszönöm, ez hihetetlen. Te jó ég! Annyira...most kivételesen nem tudok mit írni ezekre a szavakra, pedig általában nem szoktam kifogyni a szavakból. Nagyon boldog lettem dicséreteidtől, és örülök, hogy így vélekedsz, na, meg persze, hogy tetszett a történet :')

      Törlés
  6. Úristen!!! Imádtam :D Tudtam, h Lilo lesz :D am vannak ilyen blogok, legalábbis én találtam már :) hamar kövit, mert idegroncs leszek, ha nem olvashatom a fantasztikus történeteidet :D imádlak :D <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hahaha, igyekszem, ha van egy kis szabadidőm azonnal írok, csak, hogy minél hamarabb kapjatok újdonságokat. Örülök, hogy elnyerte tetszésed. Linkelnél nekem ilyen blogokat, kérlek? Mármint magyarban. Előre is köszönöm :)

      Törlés
  7. háhá kitaláltaaam.:D bár nemtudtam milyen 2 névből lett összerakva,szóval elnézést a "Nino" miatt.xd omfg.xd felejtsük is el.xd:D
    nekem tetszeeett.:DD bár nemtudtam úgy viszonyulni hozzá mint egy Larryhez mert ugye Larry shipper vagyok de ahhoz képest meglepően tetszeeeeettt. nemtudom elmagyarázni.:D láttam magam előtt Liam hátát és izmait..ah.
    szeretem az írásaidat.:3
    mivel sokat kommentelek(azthiszem) és eleinte úgy írtam alá, hogy egy Larry shipper azthiszem ideje az értelmes nevem használni ha már bejelentkezni nemtudok.
    szóval: Réka. x
    :DD mégegyszer elmondom, hogy nem tudok betelni az írásaiddal a blogoddal mindeneddel egyszerűen imádoom.:D a kedvenc magyar oldalam vagy.:D vagyis hát a tied a kedvencem. na. :D
    várom a következőket.:33
    Réka.x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hahaha, semmi baj, ügyi vagy, nagyon figyelmes. Örülök, hogy úgy is sikerült beleélned magad a leírás miatt, hogy nem hiszel bennük. Ez nagy elismerés. Hálás vagyok a kommentekért, köszönöm, hogy mindig számíthatok véleményedre. És hihetetlen, hogy ez a blog a kedvenced, mikor elindítottam tavaly nyár végén, nem hittem, hogy ekkora sikere lesz. Nagyon köszönöm. :')

      Törlés
  8. Aztajokurvaélet.
    Hoooooooooooogy? HOGY?!
    Tudod mit? Ne is válaszolj. Annyit tudok, hogy egy hihetetlen írónő vagy, akit mindenkinél jobban imádok!!! :3 Annnnnnnnnnyira eszeveszettül Jóóóóóóó!!! *oooooo*
    Nem értettem, nem értem, és nem is fogom érteni, hogy, hogy az isten faszába tudsz így írni. De már nem próbálok kutakodni ez ügyben. Csak élvezem a fantasztikus sztoriaidat, amikkel sikerül elzárnom magamat a külvilágtől egy kis időre és csak is a sztorira figyelek. Mintha átlépnék egy másik világba. Hihetetlen.
    Kurvára Szeretlek! :3
    Millió puszi és hatalmas ölelés! xoxoxoxoxoxo
    Reni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, annyira örülök, hogy tetszett, és sikerült beleélned magad annak ellenére, hogy nem Larry volt, ugyanis köztudott, hogy más párosok írása soha nem sikerül olyan jóra, mint az örök Larry. Boldog vagyok, hogy tetszett, nagyon hálás vagyok ezért a sok szép szóért, jól esnek, Tőled mindig olyan szépeket kapok, nem győzöm megköszönni :')

      Törlés

Music Note 4