Sziasztok!
Íme, az újabb történet, amit M. Vivien kért tőlem
Twitter-en, nagyon sajnálom, hogy eddig eltartott, talán 3 hetet kellett várnod
rá? Elnézésedet kérem hahaha, remélem, nem okozok vele csalódást sem neked, sem
bárkinek, aki szereti ezt. Jó olvasást!
xoxo
Zsoo
Zayn dűlöngélve ment felfele a lépcsőn, nehezen tudott
csupán ide jutni, semmi egyébre nem vágyott, mint bedőlni az ágyba. Részegesen,
a korlátot markolászva, és azon húzva fel magát jutott csak el az emeletig. Nem
szokott gyakran Harry-nél aludni, de most ez a ház volt a legközelebb hozzá, és
részegen ez tűnt a legjobb ötletnek. A Göndör úgysem fog megharagudni rá, bár
eléggé meg fog lepődni. Zayn halkan felkuncogott a gondolattól, hogy milyen
fejet fog vágni Harry, mikor reggel meglátja Őt. Így haladt tovább az emelten,
de hirtelen elvesztette az egyensúlyát, és a szőnyeg szélében előre bukott.
Hangos dübbenéssel ért földet, amitől biztosra vette, hogy Harry felkel, ám Ő
éppen az igazak álmát aludta hálójában, párnái közé süppedve. Mikor végre
megmozdult Zayn, fájdalom hasított jobb tenyerébe, amitől felszisszent.
Lenézett a félhomályban az említett helyre, és meglátta Harry repülős
nyakláncát tenyere alatt, mely szépen belenyomódott bőrébe, ahogy éppen
rátenyerelt esése közepette.
- Kurva nyaklánc!
- morogta, és mérgesen elhajította a folyosón az említett tárgyat, így az
valahol Harry ajtajánál ért földet apró csúszással a földön.
Zayn feltápászkodott, és beesve a vendégszobába azonnal
elterült az ágyon. Nem érdekelte, hogy le kéne vetkőznie, akkor csak aludni
akart, és azonnal el is nyomta az édes álom.
*Harry*
Álmosan ébredtem, azt sem tudtam hol vagyok hirtelen.
Mintha átment volna rajtam egy úthenger, minimum olyan érzésem volt. Idegennek
éreztem mindent, nem csupán az ágyat, de saját magamat is. Álmosan toltam fel
magam az ágyról, akkor érzékeltem csupán, hogy ruhában aludtam, mikor
határozottan emlékszem, hogy tegnap nem így feküdtem le. Arra gondoltam, hogy
ismét alva jártam, teenager koromban gyakran esett meg ez velem. Viszont az
aprócska tetoválást a bal kezemen, mely pont olyan madarat ábrázolt, mint
Zayn-nek, valami rosszat jelentett. Lepetten húztam fel a szemöldököm; hol
voltam én az este? Éreztem, hogy itt valami nagyon nincs rendben, így feltoltam
magam ülésbe. Ekkor vettem észre csupán, hogy nem is a saját szobámban vagyok,
hanem a vendégszobában. Semmi egyébre nem tudtam gondolni csak, hogy alva járva
elmentem este egy tetováló szalonba, megcsináltattam ezt, aztán hazajöttem, és
ide buktam be. De a ruháim sem stimmeltek, nem az én ízlésem tükrözték, és
valahogy máshogy is álltak rajtam.
Felálltam, hogy lemegyek a konyhába minimum egy lónak
elegendő fájdalomcsillapítóért, de amint felálltam, megpillantottam magam
mögött a szekrény elején lévő tükröt. Lepetten kaptam oda a fejem, és zavartan
pillantottam Zayn-re, aki ugyanígy méregetett engem. Közelebb mentem hozzá,
mire Ő is így tett, végül mikor köszöntem neki, az Ő ajkai is mozogtak, és az Ő
hangján szólaltam meg. Lepetten túrtam
hajamba, de Ő is utánozta mozdulatom, és ami a legrosszabb, hogy nem göndör
tincseimet tapintottam. Sokkal inkább Zayn zselétől összetapadt haját. Lenéztem
testemre, de semmi újat nem láttam, csupán mintha kicsit véknyabb lettem volna.
Lepetten kaptam le pulcsim, mire kivillant tetoválásoktól tarkított felsőtestem,
de nem az én szokott díszeimtől. Nem! Ezek Zayn emlékei voltak az Ő testén,
vagyis rajtam. Idegesen szívtam magamba a levegőt, nem hittem a saját
szememnek. Félve pillantottam fel a tükörbe, majd homlokom fájdalmas ráncba
szaladt, mikor megláttam, hogy eltűntek izmaim, melyekért annyit dolgoztam.
Csupán Zayn box-ban szerzett izmai díszelegtek vékonyka testén. Nem bírtam
felfogni, mi történik itt, így megcsíptem karomon bőröm...vagyis Zayn bőrét,
hátha felkelek, de semmi. Ez nem egy álom, ahhoz túl valóságos. Mégis, hogy a
picsába lehetséges ez? És akkor hol a pokolba van az én testem?
Idegesen rohantam ki az ajtón, egyenesen a hálószobám
fele, hátha még ott alszok az ágyamban, és igazam lett. Ott aludtam, édesen,
mint aki világáról nem tud. Bevallom, végigmértem saját magam, vajon hogyan
látnak mások, és elégedett voltam. Piszok jó pasi vagyok, de most nem ennek van
itt az ideje. Sietősen rontottam saját magamra, és rázni kezdtem széles vállam.
- Kelj fel, gyerünk? - kiabáltam idegesen, hisz nem
tudtam, ki uralja testem.
- Mi a faszt akarsz? - kérdezte a saját hangom, ami így
teljesen máshogy csengett, mint belülről hallva. Mély, rekedtes volt, nem olyan
kisfiús, mint amilyennek én hittem.
- Ki vagy? - kérdeztem azonnal.
- Zayn, Te barom. Ki más?! - morogta a párnába fúrva
fejét.
Lepetten húztam fel a szemöldököm. Akkor ezek szerint
testet cseréltünk volna, Zayn-nel? Hogy a francba? Mi a fenét műveltünk tegnap?
- Nézz rám! - utasítottam komolyan, mire álmosan morogni
kezdett.
Fájdalmasan emelte rám tekintetét, és kinyitotta zöld
szemeimet melyekkel magamat kezdtem méregetni. Pár pillanatig csupán pislogott,
láttam a szemében a zavart, de még nem fogta fel igazán, mit is lát. Aztán
hirtelen észhez tért, és lepetten ült fel az ágyban, így én kicsit távolabb
hajoltam tőle. Lepetten mért végig engem, majd saját magán, így kiszúrta a
tetoválásaimat, melyek megjegyezném nagyon jól álltak külső szemmel
megfigyelve.
- Harry vagyok, Te pedig Zayn az én testemben. -
próbáltam én is emészteni a helyzetet.
Lepetten pislogott rám, mire megforgattam szemeimet.
Zayn-nek néha nagyon sokáig tart felfogni egy-két dolgot, amitől őszintén néha
a falra mászok. Főleg reggel elég lassú, képtelen azonnal értelmezni bármit is.
- Ez csak egy rossz vicc. Tegnap este részegen tele
rajzoltál filccel. - nevette el magát erőltetetten, látszott, hogy ezt Ő sem
gondolja komolyan, de nagyon szeretné.
- Próbáljunk meg ésszerűen gondolkozni! - mondtam
komolyan, és folytatni is akartam, de félbeszakított.
- Nincs min gondolkozni, Harry! Te vagy én, én pedig Te.
Mi a büdös picsa történt velünk? Egy hónap múlva lesz az esküvőm, cseszd meg! -
akadt ki, és felkelt az ágyból.
Idegesen túrtam a hajamba, erre nem gondoltam. Valóban
mindenki ebben a lázban ég már egy ideje. Perrie mindent részlegesen
eltervezett, és még most is jóformán csak erről tud fecsegni.
- Én nem fogok a csajoddal az oltár elé állni. -
szögeztem le már most.
- Ebben biztos lehetsz, az az én Nagy napom, nem fogod
elvenni tőlem! - akadt ki Zayn, és erősen kalimpált beszéde mellé testemmel.
- Rá kell jönnünk, mi miatt történt ez, és
visszacsinálni! - mondtam komolyan.
- Egyetértek. És senki sem tudhatja meg, még a srácok
sem! - adta hozzá Zayn, mire ezúttal én bólintottam határozottan.
- Mit csináltál tegnap este? - kérdeztem sürgetőn.
Összeráncolta homlokát, hogy könnyebben tudjon visszaemlékezni.
- Elmentem bulizni, táncoltam, ittam csak a szokásosakat,
aztán úgy döntöttem, részegen nem tántorgok haza, hisz egy taxi sem venne fel,
így beestem hozzád, és bedőltem a vendégszobába. - rántotta meg a vállát Zayn.
- Semmi extra. Én sem tettem semmi újat tegnap este.
Twittereztem, aztán tévét néztem, majd bedőltem az ágyba aludni. Még csak nem
is beszéltem senkivel sem. - magyaráztam homlokráncolva. - Mi lesz most velünk?
- kérdeztem teljesen megsemmisülve, ahogy belegondoltam a dolgokba. Zayn is
elgondolkozott, majd határozottan kijelentette.
- Nem tudom, de kell egy kávé. - elhúztam a szám, nagyon
nem tetszett, hogy nem lehetek önmagam, azt sem tudom, mi lesz velünk, ha netán
közbejönne egy váratlan interjú.
- A telefonunk legalább maradhat? - kérdeztem
reménykedve, mire Zayn elgondolkozott.
- És a hangunk hívásnál?! - kérdezett vissza Zayn ezzel
megadva a nemleges választ.
Sóhajtva túrtam a hajába, amit éppen most én birtokoltam.
Fájdalmas sóhaj hagyta el az Ő ajkait is...vagyis az enyémet. Csalódottan
néztem rá, kilátástalannak tűnt a helyzetünk, és olyan hihetetlennek, mintha
csak egy rossz szappanoperát néznénk, de nem volt ekkora szerencsénk.
Elindultunk le a konyhába, miután felvette az egyik
melegítőalsóm. Kinyitva az ajtót, a tekintetem egy csillogó kis tárgyra
terelődött a földön. Leguggoltam, és felkaptam, így eszméltem, hogy az én
nyakláncom lenne. Biztosan elejtettem, mikor tegnap fürdésből jöttem vissza.
Kezembe szorítottam, miközben lefelé haladtunk a lépcsőn. A konyhában azonnal
kávét csináltam, miközben tovább agyaltunk ezen az egészen. Zayn a
konyhaszigetnél ült, és maga elé meredve figyelte a mosogatógépet.
Mindkettőnknek nehéz volt felfogni, mi is történt velünk, mindenképpen vissza
kell csinálni ezt az egészet.
- Most hogyan tovább? - ültem le Zayn-nel szembe, a
kávéját neki nyújtva, és én is belekortyoltam sajátomba.
- Nem tudom. Perrie már... - kezdett bele, majd tekintete
hirtelen ideges lett, amint rám pillantott. - Basszus! Te nem élhetsz vele, Ő
az én mennyasszonyom! - akadt ki, mire
védekezés képpen magam elé tettem kezeimet. Engem sem hajtott a vágy, hogy a
bandatársam menyasszonyával keljek és feküdjek.
- Hidd el, nekem sem áll szándékomban. Majd azt hazudjuk,
hogy az esküvő miatt nálam kell maradnod. - rántottam meg a vállam.
- Nem! Nem hazudhatok, pláne nem ilyen butaságot, ami
átlátszó. Pont az esküvő miatt van a legnagyobb szüksége rám. - sóhajtott
fájdalmasan.
- Oké akkor állj elé, hogy; "Szia Cica, képzeld, ma
Harry testében ébredtem, de semmi gond, maximum göndör fejjel állok majd az
oltár előtt." - nevettem el magam a végére.
Végtére is idegesített ez a helyzet, amibe csöppentünk,
de valahogy inkább találtam viccesnek, mint félelmetesnek. Azt hiszem, még
mindig nem fogtam fel teljesen ezt az egészet, de addig jó, míg azt hiszem,
hogy álmodom, és nem kezdek el pánikolni, nemde?
- Mekkora barom vagy! Oké, elfogadom; nincs más
választásunk. De ha egy ujjal is hozzá mersz érni a feleségemhez... -
fenyegetőzött, de nem hatott meg.
- Még nem a feleséged. - nevettem el magam, mire szeme
megvillant, így inkább abbahagytam. Jobb, nem felhergelni Zayn-t. - Nyugalom,
tiszteletben tartom, hogy szereted, amúgy sem kezdenék vele. Becsszó. -
mosolyogtam rá, mire hálás pillantással illetett.
- Van pár dolog, amit tudnod kell! Először is, soha ne
hívd Perrie-t Cicának, Baby-nek, Szívemnek, Drágámnak és így tovább. Perrie,
Pezz vagy Hercegnőm. Ennyi, oké? - magyarázta komolyan, mire kibukott belőlem a
fulladozó nevetés.
- Hercegnőm? Most komolyan? Ne emeljem trónra véletlen az
édes, fehér popsiját? - kérdeztem gúnyolódva, mire Zayn mérgesen forgatta meg
szemeit gyerekességem hallatán, viszont hamar leesett neki, mit is mondtam, így
az asztalra támaszkodva előrébb dőlt.
- Szállj le a popsijáról, oké? - fenyegetett halálos
pillantásokkal miknek hatására nagy nehezen végre sikerült visszanyernem
eredeti komolyságom.
- Bocs. Mit kell még tudnom? - kérdeztem kihúzva magam,
mire megkönnyebbülten sóhajtott fel.
- Reggel mindig a homlokára adj puszit, meg ne csókold,
csak ha fogat mostál. Vagyis, nem! Azután se! Meg ne merd csókolni! A tiéd a
lila fogkefe, el ne felejtsd, az övé a fekete! A te feladatod reggel Hatchi-t
megetetni, adj neki egy adag kutyakaját, egy olyan kistasakkal elég lesz, a
legutolsó konyhaszekrényben találod. Miután megette, mindig engedd ki! Ha kávét
kell csinálnod reggel Perrie-nek, akkor három cukorral issza. Utána mentek
dolgotokra, adj egy puszit homlokára! Este általában vacsorával vár, ha mégsem
akkor, majd rendeltek valamit. Ez nem lényeg. Hatchi 6-kor vacsorázik, ismét
egy tasak kutyakaját kap, és ismét engedd majd ki az udvarra a konyhaajtón!
Perrie alszik az ágy bal oldalán, Te a jobbon. Hátulról öleld át, a fejét a
kezedre szereti hajtani, szóval azt nyújtsd ki!
Ennyi lenne tömören, de bármikor felhívhatsz. Ja, és ne csókold meg
semmilyen körülmények között sem! Kérlek, Harry ígérd meg, hogy nem csókolod
meg. - nézett rám nagy barna szemeivel esdeklőn.
Az első gondolatom az volt ezeket hallva, hogy elég
érdekes szokásaik vannak, de melyik párnak nem?! Belegondoltam, hogy
tulajdonképpen nagyon aranyosak együtt, de már most nem emlékszem ezeknek a
dolgoknak a felére. Az egyértelművé vált, hogy Perrie viseli a nadrágot a
háztartásban. Zayn nagyon szerette, mindent tudott róla, ez egyértelmű volt.
Biztosan fel fogom még hívni, kelleni fog a segítség. Csak ezt éljem túl!
- Megígérem, oké? Becsszó! De ha meg is tenné, akkor is
téged csókolna, nem engem. - rántottam meg a vállam.
- Nem! Nem akarom, hogy megtapasztald a csókját, oké? Ő az
én menyasszonyom, és átvernénk, ha megtennéd. - magyarázta komolyan.
- Rendben. Nem fogom megcsókolni, esküszöm. - tettem
szívemre kezem, amitől elmosolyodott, és hálásan bólintott.
2. fejezet.
Eljött az a vérfagyasztó pillanat, amikor Zayn az én
testemben, az én autómmal leparkolt a megfelelő ház előtt, ahol már
rengetegszer jártam, így szerencsére ismertem. Azt kívántam, bár minden a régi
lenne, akkor nem kéne most Perrie-vel lennem, de szerencsére csupán két órám
volt vele, utána mennem kellett a stúdióba fotózásra, ahol pedig a srácok előtt
kezdhetjük elölről a színészkedést, de az egyszerűbbnek tűnt nekem. Zayn
bíztató szavakkal engedett el, és megbeszéltük, hogy értem jön két óra múlva,
majd együtt megyünk a srácokhoz, így el tudom mesélni, mi volt. A
szívem...vagyis Zayn szíve hevesen vert mellkasomban, miközben lépkedtem
felfelé a lépcsőn, majd benyitottam a ház ajtaján, mely nem volt az otthonom,
mégis meg kellet játszanom, hogy az.
- Hercegnőm, megjöttem! - kiabáltam el magam, ahogy Zayn
utasított a kocsiban, miközben levettem a cipőm.
Sietősen jött ki az előszobába, széles mosolya arcán
égett, mely aranyos pofit kölcsönzött neki. Hatchi is farok csóválva trappolt
mellette, körme kopogott a parkettán. Perrie érdekes járással jött hozzám,
amitől kuncogni kezdtem. Lábujjai között valamiféle szivacs elválasztók
éktelenkedtek, és csupán sarkon járkált, kezét is érdekesen tartotta el
magától.
- Zayn, már kezdtem aggódni. Hol töltötted ezúttal az
éjszakát? - kérdezte még az ajtóban.
- Harry-nel voltam. - furcsa volt magamról E/3-ban
beszélni, de nem bukhattunk le. - Mi történt veled? - öleltem át derekát, és egy üdvözlő puszit
nyomtam homlokára.
Még soha nem éltem komolyabb párkapcsolatban, de ahogy
Zayn mesélt az Ő viszonyukról, édes heppjeikről, rájöttem, vágyom egy társra,
akivel olyan magas szintet érhetek el, mint Zayn és Perrie.
- Körmöt festek, már csupán száradnia kell. - magyarázta,
és megmozgatta lábujjait, amitől felnevettem. Valóban fekete illetve ezüst
színekben pompáztak körmei aprócska mintákkal. Igazán aranyosnak találtam ezt
az egészet, szerettem Perrie-t, nagyon kedves lány volt. Kiköpött Zayn, csupán
nőben, ezért is passzoltak össze Ők nagyon. Az emberek általában azt mondják;
az ellentétek vonzzák egymást", de az Ő esetükből kiderül, hogy a
hasonlóak is.
- Zayn, ne felejtsd el kérlek, kiválasztani az öltönyt
hétfőn, várnak rád a szalonban. Sajnálom, hogy nem mehetek veled, de bízom
benned. És különben is, Te sem láttad az én ruhámat. - nevette el magát,
miközben bementünk a nappaliba. Kérdőn pillantottam rá.
- Miért nem jössz velem? - kérdeztem zavartan, mire
fájdalmasan nézett rám.
- Elutazunk ma este, hisz mondtam. Két hétig nem leszek
itt, az esküvő részletei is rád maradnak, de ne aggódj, a Húgom majd intézi,
csak majd a véleményed kell egy-két dologban. - biggyesztette le ajkait, de nem
tűnt szomorúnak, inkább csak aranyosnak. Hatalmas megkönnyebbülést éreztem,
mikor ezt mondta. Nem lesz itthon két hétig, de hisz ez csodás! Akkor ezek
szerint nem kell addig sem attól félnem, mit rontok el Zayn-ként.
- Persze, már emlékszem, hogy említetted. Nagyon fogsz
hiányozni. - ültünk le kanapéra.
Azt hiszem, remek színész lennék, teljesen őszintén
tudtam kimondani ezeket a szavakat, bár a kamerák előtt megtanul az ember egyet
s mást.
- Te is nekem, Z. 8-kor indulunk ki a reptérre, addigra
érj haza! - mosolygott szélesen.
- Mindenképpen. - ígértem meg neki, amitől kaptam egy
puszit arcomra.
Mellkasomhoz bújt a tévé előtt ügyelve, hogy ne érjen
hozzá körme semmihez sem. Kezem hátára helyeztem, így nyomott egy puszit póló
fedte mellkasomra. Kellemetlenül éreztem magam ennyire közel Perrie-hez, mikor
nem nekem kéne itt lennem, hanem Zayn-nek, de ha úgy vesszük, Zayn van vele.
Így aztán hatalmas kő esett le a szívemről, mikor dudálást hallottam meg, ami
azt jelezte, hogy ideje mennem, mert Zayn az én testemben vár rám a ház előtt.
Elköszöntem Perrie-től, és a homlokán egy csókkal hagytam ott.
Bevágtam magam a megváltást jelentő autóba, és
megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt. Úgy festhettem, mint egy áldozat, akit
üldöznek a vérengző kutyák, és végre elérkezett a biztonságos helyre, ahova már
nem tudják követni. Zayn elindult, miközben kérdezgetett:
- Na, minden rendben ment? - könnyelműen tette fel
kérdését, én mégis éreztem rajta, hogy ez a két óra kénszenvedés volt számára
attól rettegve, mikor csókolom meg Perrie-t.
- Persze. Haver, igazán figyelhettél volna a csajodra! Ma
este elutazik két hétre! Fel tudod fogni, mekkora szerencsénk van?! - örültem
meg a kocsiban. Egy pillanatra rám nézett, majd széles vigyorral vissza az
útra.
- Basszus tényleg. Mondta is, megy Japánba a bandával. -
csóválta meg a fejét Zayn, hogy elfelejtette ezt az "apróságot".
Megforgattam a szemem, de akkor boldog voltam, hogy nem
kell még egy igen fontos személy előtt megjátszanom magam. Legalább Zayn
otthonában, vagyis az enyémben nyugodtan lehetek két hétig.
- A fotózáson hozzuk a másik formáját, a felvételeken
pedig még úgysem tudjuk az új számokat, így nem lesz feltűnő, de majd
figyelnünk kell a másik részénél, hisz meg kell tanulnunk a sajátunkat is, ha
visszacserélődik ez az egész. - magyarázta komoly tekintettel az úton, melyen
bekanyarodtunk a parkolóba.
Én csak egy "oké" választ adtam erre, nem
tudtam belekötni. Nem tetszett ez a helyzet, de el kellett fogadnom, hogy Zayn
vagyok, és Ő én. Megálltunk a parkolóban, és megláttam a számomra oly' kedves
autót, mely a nagy izgalomban ki is ment a fejemből. Aranyos autó volt, bézs
színű, a hátsó ablak tele volt ragasztgatva mindenféle matricával, és
plüssállatok is bőven hevertek ott. Mintha egy kislányé lenne. A valóságtól nem
állt messze, nekem mégis ez a kislány lopta el a szívem már egy ideje. Úgy
terveztem, most elhívom randira, de így kitudja.
- Zayn. Vivienne itt van. - torpantam meg a kocsi mellett
elkapva Zayn karját.
- Igen, mint minden alkalommal. - rántotta meg a vállát,
mire szemrehányóan néztem rá.
- Hívd el randira a nevemben! - szóltam rá hangosabban.
- Micsoda? Nekem menyasszonyom van! - akadt ki.
- Nem! Nekem van menyasszonyom, Te szingli vagy! -
mondtam határozottan rámutatva a jelenlegi álláspontunkra, amitől szaggatott
sóhaj hagyta el ajkait. - Nézd, ha már nekem a menyasszonyoddal kell
foglalkoznom, akkor Te hívd el nekem randira V-t. - mondtam határozottan, mire
csak megcsóválta a fejét.
- De akkor nem téged fog szeretni, hanem engem. -
csóválta meg a fejem Zayn.
- Majd ha cserélünk, akkor már engem fog. Csak próbálj
meg Én lenni, ahogy én Te vagyok Perrie előtt. - fogtam meg a vállát, mire zavartan
ráncolta össze homlokát.
Megadóan bólintott, azt hiszem, nem rajongott az
ötletért, de ez így a legjobb. Nekem amúgy sincs bátorságom egy olyan szép
lánynál, mint Ő, de Zayn majd kihúz a pácból. Befele haladtunk, miközben
idegesen néztem szét a már jól ismert folyosón, hisz nem most vagyunk itt
először fotózáson. A srácok már bent vártak ránk, éppen csinosították őket,
majd hamar minket is kezelésbe vettek a stylist-ok. Elkövetkezett az a rész,
ami egyben imádtam és utáltam is a legjobban. Az a csodaszép angyal belibbent a
szobába, és felém vette az irányt. Keze tele volt mindenféle cuccal, amik halk
csattanással értek le az asztalra, mikor végre elengedte Őket. Felém fordult
széles mosolyával, és megfogta az egyik kis tégelyt valamint egy ecsetet. Barna
haját ezúttal összefonta, így arcának szép alakja megmutatkozott. Pár tincs
pofija körül ugrált, zöldes-barnás szeme csillogott a fények mellett, és Zayn
arca is tükröződött benne. Arcán kevés pirosító pihent, épp annyi, amennyi
természetessé tette Őt, így tekintetem pisze orrán át levándorolt dús ajkaira,
melyek hívogattak magukhoz.
- Szia Zayn. - mondták mosolyogva azok az ajkak, így
eszméltem, és felkaptam tekintetem szemére.
- V! Szia! - mosolyogtam, ahogy Zayn szokta köszöntésnél.
- Mi a helyzet? Hogy álltok az esküvővel? - kérdezte
érdeklődve, miközben elkezdett sminkelni.
Imádtam, amikor ezt csinálja, ilyenkor ugyanis nyugodtan
elmémbe véshetem arcának minden egyes lágy vonását, Ő túlságosan el van
foglalva a precíz sminkeléssel, hogy feltűnjön neki. Ezúttal egy fekete-fehér
pöttyös inget viselt, piros nyaklánccal és cipővel, valamint fehér farmerral.
Tisztára, mint egy kislány. V lemaradt kicsit a gyermekkoránál, de nekem így
volt tökéletes. Tudott igazán érett is lenni, de a stílusa valamiért egy
kislányéra emlékeztetett. Viszont nekem ez tetszett benne a legjobban.
Emlékszem, egyszer azt is mondta, hogy reggelente kávé helyett mindig kakaót
iszik. Az én szememben ezek az apróságok tették Őt elbűvölővé,
ellenállhatatlanná.
- Zayn? Itt vagy? - nevetett rám szemembe nézve, megállva
a sminkelésben.
Megráztam a fejem pislogás közben, nagyon elkalandoztam.
Ezt látva nevetni kezdett, én pedig azt hiszem, talán elpirultam.
- Bocsi, mit kérdeztél? - kérdeztem kínosan, miközben Ő
csupán nevetett.
- Azt kérdeztem, hogy áll az esküvő. - mondta játékos
vigyorral, és folytatta csinosításom.
- Remekül, nagyon jól halad. - mosolyogtam rá, mire Ő
csupán bólintott.
- Öhm...most Te döntesz! Kérsz egy kis láthatatlan
szemceruzát, hogy erőteljesebb legyen a szemed, vagy hagyjalak így? - kérdezte,
és elállt előlem, hogy meg tudjam nézni Zayn-t a tükörben.
- Azt hiszem, így jó lesz. - mosolyogtam rá, majd
felálltam a székből. - Köszi V, király vagy. - mosolyogtam rá, mire Ő csupán
széles mosolyt villantott, és átsétált Zayn-hez, vagyis hozzám. Ott maradtam,
mintha csak a telefonom bújnám, pedig valójában hallgattam beszélgetésük.
- Harry, hogy vagy? - kérdezte tőle V széles mosollyal.
- Most már remekül. - vetette be Zayn a szívdöglesztő
gödröcskés mosolyom, ami így, külső szemmel elnézve valóban ellenállhatatlan
volt. V meglepő módon kicsit elpirult, amitől elégedett vigyor kúszott
ajkaimra. Nem vagyok ilyen beszari a nőkkel, de V egyszerűen ezt váltja ki
belőlem, Ő túl fontos számomra.
- V, igazából már régen meg akarom kérdezni,
szóval....megihatnánk egyszer egy kávét, vagy ilyesmi. - magyarázta Zayn kicsit
kínosan. Tudtam, valójában nem lenne ennyire zavarban, de mivel engem játszott,
és valószínűleg én abban lennék, így színészkedett. V elnevette magát, és széles
mosollyal nézett rám, vagyis Zayn-re.
- Harry, Te randira szeretnél hívni? - kérdezte játékosan
kuncogva.
- Igen. Szóval? - kérdezte Zayn mosolyogva.
- Szívesen elmennék veled valahova. - mosolygott kedvesen
V miközben tovább igazgatta a maszkom. Zöld szemeim rám meredtek a tükörből,
tudtam, most elégedett magával Zayn, én pedig csupán örülni tudtam, hogy így
történt. Arra gondoltam, hogy valami olyan helyre kéne lemenni, ahol én is
jelen lehetek. A gond csupán annyi, hogy így Zayn-t fogja megismerni, és nem
engem.
- Remek, akkor majd felhívlak. Ennek a rohanásnak hamar
vége lesz, azt hiszem. - mosolygott rá Zayn kedvesen, mire V csupán bólintott,
és óvatosan kiemelte zöld szemeimet.
Szerencsém volt, hogy Zayn nem mondott azonnal valami
időpontot, így van időm átgondolni, mihez is kéne kezdenem most. Azonnal
letámadtam bandatársam, amint végre csupán kettesben voltunk. Kérdőn nézett
saját szemébe, amint idegesen szorongattam vállát.
- Elhívtam. Most mit szeretnél, mit csináljak? - kérdezte
szemrehányón, tudtam, nem lesz ínyére, hogy randiznia kell a nevemben annak
ellenére, hogy menyasszonya van.
- Még nem tudom!
De eljött velem randira! Érted ezt? Egy ilyen csaj! Ez hihetetlen! -
szorítottam erősebben vállát, miközben vigyorogtam, mint holmi őrült.
- Pontosabban velem jött el! Amúgy meg nem értem, mi
bajod van! Könyörgöm, nézz már magadra, míg megteheted külső szemmel! Ünnepelt
sztár vagy, a külsőd a csajoknak lett kifejlesztve. Mit vársz? Hogy
visszautasítja a Nagy Harry Styles-t? Ugyan már! Én inkább vigyáznék vele,
nehogy csak a neved miatt legyen veled! - rántotta meg a vállát, és komolyan
meredt tekintetembe, mely ezektől a mondatoktól üvegessé vált.
- Miért rontod el az örömöm? V nem olyan! Ő miattam lesz
velem, azért, aki vagyok. - csóváltam meg a fejem.
- Vagyis, aki én vagyok, ugyanis engem fog megismerni. -
csóválta meg a fejét fancsali mosollyal.
- Pár nap alatt helyrehozzuk, addig majd a munkára
hagyatkozol. - rántottam meg a vállam a lehető legpozitívabban.
Azonban mindketten tudtuk, hogy talán nem lesz ilyen
egyszerű ez az egész, de szerencsére Zayn is letett a további negativitásról.
3. fejezet.
A napok csak teltek, már 5 éjszaka aludtam Zayn bőrében,
Ő pedig az enyémben. Nagyon ügyesen palástoljuk ezt az egészet azt hiszem,
ugyanis a srácoknak még nem tűnt föl, Zayn pedig mindig elmondja, mit mondjak
egy-egy telefonbeszélgetésnél Perrie-vel. Az öltönyért is elmentünk, azt
hiszem, Zayn-nek tetszett, hogy kívülről láthatta magát benne, így könnyebb
volt döntenie. V-vel azóta nem találkozunk, de a számát már kívülről tudom
annyit agyaltam ezen az egészen. Jó, hogy elhívta nekem egy randira Zayn, de
fogalmam sincs, ezek után hogyan tovább. Igaz, nem randizhat vele Zayn, hisz
akkor Őt ismeri meg, de ez annyival könnyebbnek tűnik, mivel én a közelében
teljesen lebénulok. Olyan csodás lány, egyszerűen hihetetlenül gyönyörű,
csinos, aranyos, mókás. Tökéletes. Mellette még soha nem láttam egy pasit sem,
aminek mindig örültem, de egyben furcsának is tartottam, hisz minden srác álma
egy ilyen nő, akkor meg miért nem környékezik folyton Őt?!
Interjú után voltunk éppen, így a srácokkal, és a csapat
többi tagjával elmentünk közösen egy gyorsétterembe vacsorázni. Bent pár
aláírással indítottunk, hisz a csapatunk sokfélesége és mérete azonnal feltűnt
mindenkinek, de hamar letudtuk ezeket az apróságokat, így csupán élveztük a
társaságot. Nekem azonnal leesett, hogy ez azt jelenti; V is ott lesz, és még
ha csak többen is, de vacsorázhatunk együtt. Zayn az én testemben leült a lány
mellett lévő székre, míg én halovány mosollyal a másik oldalára telepedtem. Ő
csupán kedvesen mosolygott mindkettőnkre. Tökéletes volt, mint mindig, ezúttal
egy Mickey Egeres haloványrózsaszín felsőt viselt, szürke farmerrel, és fehér
tornacipővel. Falatozás közben bolondozni kezdtünk, de ez nem volt újdonság,
mondhatni, Tőlünk zengett az egész étterem, de az akkor lényegtelen volt.
Ilyenkor már nincs bátorságuk a rajongóknak megzavarni minket, így nyugodtan
élvezhetjük a vacsorát azokkal az emberekkel, akiket kedvelünk. Én hoztam a
saját formám, mintha a saját testemben lennék, de azért ügyeltem, hogy semmi se
csússzon ki a számon. V jókat nevetett mellettem egy-két megszólalásomon,
amitől büszkeség töltött el, de hamar rájöttem, ez így nem jó, hisz neki Zayn-t
kéne kedvelnie az én testemben, márpedig Ő az én humorom tartja mókásnak, ami
persze nagyszerű lenne, ha a saját testemben lehetnék.
Megkönnyebbülve estem be Zayn házának ajtaján, meg
kellett tartani a másik szokásait a média és a srácok miatt, szóval nem cserélhettünk
otthont. Mosolyogva hunytam le szemeimet, ma ismét V-vel tölthettem ki időt, és
ez még azt is feledtette velem pár percig, kinek a bőrében is kényszerültem
élni.
Azonban a napok nem teltek lassabban, vagy éppen gyorsabban,
mikor hogy, és holnap jön haza Perrie, arra pedig 4 napra esküvő, ugyanis akkor
van a lány születésnapja is egyben. Vagyis 5 kemény napom van helyrehozni ezt
az egészet, vagy állhatok én az oltár elé Zayn nagy napján.
V-vel semmi sincs rendben, ugyanis úgy tűnik, az én
vicceimet sokkal mókásabbnak találja közös beszélgetésekkor, mint Zayn-ét az én
testemben. Ebből nagyon nem lesz jó dolog, így próbálom visszafogni magam, de
nem olyan egyszerű ez, mint azt bárki is gondolná. Fájdalommal telik minden
nap, mikor látom, hogy Zayn az én testemben próbálja magára terelni a lány
tekintetét, azonban ez nehezebb, mint azt szeretnénk.
Koncert után az öltözőből mentem ki éppen immáron a saját
cuccomban, mikor V jött velem szembe tekintetét szigorúan a padlóra szegezve.
- Jó éjt, V! - mondtam neki mosolyogva, mikor mellém ért.
Azonban nem kaptam választ, teljesen máshol járt,
látszólag ideges, és zavart volt. Aggodalmasan torpantam meg, és néztem utána.
Figyeltem, ahogy mély levegővel benyit az öltözőnkbe, ahol már csak Zayn
tartózkodott az én testemben. Ez nagyon nem jelent jót, a szemem azonnal
aggódással telt meg, tudtam, valami gond lesz. Még soha nem láttam V-t ilyen
komolynak, ennyire terhesnek, remélem, nem miattam...vagyis Zayn miatt van ez.
Ezúttal virágos, combközépig érő, spagetti-pántos ruhácskát viselt, valamint
farmerdzsekit, és mindezt egy aranyos, világosbarna topánkával toldotta meg.
Haját ezúttal lófarokba fogta, csodaszép volt a szemembe, ha nem lett volna az
arcán az az idegesítően vészjósló tekintetet.
Tudnom kellett, miről lesz szó, így aztán visszasiettem
az öltöző elé, és résnyire nyitva az ajtót figyeltem az eseményeket. Belesve
megláttam, hogy V háttal áll nekem, vele szembe pedig Zayn áll fel éppen az
egyik fotelből, és megy oda a lányhoz. A srác azonnal kiszúrt, de nem
foglalkoztatta a dolog különösen, inkább kérdőn nézett le V-re, mikor megállt
előtte.
- Harry, beszélünk kell!
Komolyan ejtette ki a szavakat, a szívembe egy
láthatatlan kéz markolt. Sejtettem, mi lesz ebből, pontosan tudtam, így aztán
félve szívtam magamba a levegőt hangtalanul. Nem akartam elcseszni ezt az
egészet, talán, ha nem hívatom el randira Zayn-nel, ez az egész most nem lenne,
de már nincs mit tenni. Akkor jó ötletnek tűnt.
- Igen? - kérdezte egy pillanatra félve felém pillantva a
srác.
Láttam, amint V idegesen pillant oldalra, így kicsit
meglapultam, majd ismét felpillant Zayn-re...legalábbis a feje mozgásából ezt
szűrtem le. Hosszú barna haja egyenesen lengedezett háta közepéig, mikor fejét
mozdította. Annyira csinos volt, olyan tökéletes.
- Nézd, Harry! Te egy nagyszerű srác vagy, és...a fenébe
is, még soha nem mondtam ilyet senkinek sem. - ejtette le tehetetlenül kezeit,
majd megdörzsölte egyik kezével másik felkarját. Még így is olyan aranyosnak
tűnt. - Szóval azt szeretném mondani, hogy bár még nem alakult ki köztünk semmi
sem igazán, nem akarlak azzal áltatni, hogy elmegyek veled randira. Az az
igazság, hogy mindig is a személyiséged tetszett a legjobban, de hirtelen most
ezt Zayn-ben találom meg. Nem értem, mi van velem, annyira sajnálom, de
Zayn...mindegy is. Remélem, azért ugyanolyan jóban leszünk. - magyarázta
halkan.
Láttam, amint Zayn teljesen ledöbben, de nem volt időm
tovább vele foglalkozni, sokkal jobban lekötöttek a bennem dúló érzelmek.
Millió kérdés merült fel bennem, és el akartam kezdeni ezek kielemezgetését, de
hirtelen Zayn hangja hasított elmémbe.
- Mi? De hát nekem... - kezdett bele hangosan, mire
hevesen tiltakozni kezdtem, és a fejem ráztam V mögött. - ...akarom mondani;
neki mindjárt esküvője lesz. - akadt ki, mire szerintem V összeráncolta a
homlokát, eléggé ismertem már ahhoz, hogy ezt tudjam.
- Igen, és nem fogok bekavarni pont ezért. Sajnálom
Harry, ez...egyszerűen csak túl zavaros nekem. - rázta meg hevesen a fejét, így
haja lengedezett kicsit válláig felemelkedve. - Sajnálom. - ejtette halkabban.
Zayn semmit nem mondott a nevemben, én pedig jobbnak
láttam lelépni gyorsan, így berohantam a szemben lévő ajtón, ami a
hang-technikus szobája volt. Éppen az asztalnál ült, és nagy szemekkel nézett
rám műszerei fölül. Én csupán hebegni tudtam a történtek után, egy ép
gondolatom nem volt. Hebegtem valami sajnálom félét, majd Zayn hajába túrva
kisiettem onnan. V már elment, hallottam az üvegajtó nyitódását, majd
csukódását, így bementem Zayn-hez az öltözőbe, aki azonnal aggódva pillantott
rám. Üveges tekintettel meredtem zöld íriszeimbe, nem bírtam felfogni, miért
kell ennek ilyen átkozott nehéznek lennie, miért nem lehet minden egyszerű?
Oké, hogy én is elcsesztem, mikor megkértem Őt, hogy hívja el randira V-t, de
ha nem lennénk felcserélve, akkor minden normális lenne.
- Sajnálom, Harry! Ennek ellenére melegen ajánlom, hogy
amíg az én testemben vagy, tarts távol magad tőle. Engem szeret a Te
személyiséged miatt, de nekem menyasszonyom van, ezt Te is tudod. - mondta
egyből komolyan.
Kicsit haragudtam rá, hogy rögtön így letámad, de Ő csak
azt védte, ami számára fontos volt, ahogy én is, csupán az volt a gond, hogy ez
két külön nőszemély volt, nem egy és ugyanaz....bár talán abból még nagyobb
kavarodás lett volna.
- Bazd meg! - csak ennyit tudtam kinyögni neki.
Magam elé meredtem, nem néztem rá, csupán bámultam a
földet. Én valóban szerettem V-t, nem csupán játszani akartam vele, de ez
egyszerűen nem működik így. Én Zayn vagyok, az Ő életét kell élnem, ha nem
akarom összetörni két ember szívét is. Azonban ha ez sokáig nem változik, akkor
el kell mondanunk mindenkinek, mi történt. Ebben az esetben viszont félő, hogy
idiótának, őrültnek fognak minket tartani, és diliházba csuknak minket, pedig
velünk csupán valami felsőbbrendű erő űz csúnya játékot, csak azt tudnám, hogy
micsoda és miért. Az elején még hittem, hogy ez csupán egy álom, és hamarosan
felébredek a saját testemben, azonban ez még mindig nem történt meg, így ezt a
reményt is elvesztettem.
4. fejezet.
Pocsék napra ébredtem, az ébresztő sípolása pedig mit sem
segített ezen. Jelezte, hogy fel kell kelnem, és ki kell mennem a reptérre
Perrie-ért, ahogy megígértem neki telefonon. Már csak 4 napom volt az esküvőig,
és tegnap elvesztettem a számomra egyik legfontosabb embert. V nem óhajt nekem
többé esélyt adni, pedig vissza fogom szerezni a testem, és próbálkozni fogok
nála, nem fogom annyiban hagyni. Bár eddig félénk voltam mellette, lebénultam,
eldöntöttem, hogy ha ismét önmagam leszek, mindent bevetek, visszaszerzésének
érdekében.
Ezzel a gondolattal kicsit boldogabban mentem ki a
reptérre, ahol vártam Zayn menyasszonyának megérkezését. Úgy 10 percig
várhattam a kocsiban, nem akartam bemenni, hisz így is tele volt Little Mix
rajongókkal minden, és most igazán nem tenne jót a testi épségemnek, ha
besétálnék, és mindenki meglátná Zayn Malik-ot.
A hirtelen felerősödő sikításból rájöttem, hogy
valószínűleg megérkeztek a lányok, és mindenki szeretne egy darabot belőlük.
Tudtam, hisz velünk is mindig ezt csinálják a rajongók, ami persze nincs
ellenemre, azonban azt nem tudom, meddig bírom még Zayn testében, Zayn
életével. Valószínűleg sokáig, talán életem végéig is, de az biztos, hogy
nagyon várnám a halált.
Az biztos, hogy Ő lényegesen jobban járt, mint én. Neki
nem kell Perrie-vel szenvednie (bár biztosan akarna), és a szerelme sem hagyta
el...még. A nagy hangzavar után még vagy fél óráig ültem a kocsiban, és vártam,
hogy végre kijöjjön az a bizonyos szőke lány. Végül megjelent csomagot húzva
maga után, testőrök kíséretében, és tekintetével az autót kereste megállva egy
pillanatra. Mikor meglátta, szélesen elmosolyodott, és megindult felém.
Megértettem, miért szereti ennyire Zayn, igazán csinos, szép, kedves, okos,
tehetséges lány, azonban nekem V volt a tökéletes. Sajnos (vagy talán nem
annyira) Ő a személyiségem követi, így Zayn testéhez vezették érzékei.
Valamilyen szinten jól esett, hogy ezek szerint Őt én magam érdeklem, és nem a
külsőm vagy a nevem, azonban ez így elég komplikálttá tette a dolgokat.
Kiszálltam a kocsiból, így Perrie mosolyogva ölelt
magához, mikor hozzám ért. Tudtam, hogy kamerák előtt nem akar majd
megcsókolni, azonban féltem, mi lesz, ha hazaérünk. Nem akarom megszegni az
ígéretem Zayn-nek, miszerint nem csókolom meg, és őszintén, nem is vágytam más
nő csókjára, csak V-jére.
A rajongók sikítottak, mikor megláttak engem is, majd
sietősen beültünk Perrie-vel az autóba, és távoztunk.
- Nagyon hiányoztál Z, alig várom, hogy végre hazaérjünk,
és csak kettesben legyünk. - mosolygott rám édesen, amitől Zayn biztosan
elolvadt volna.
Nekem sokkal inkább gombóc nőtt a torkomba a gondolattól,
hogy bármit is tennem kell Perrie-vel, és összetöröm Zayn szívét. Nem akartam
ettől a lánytól semmit, és akármilyen vonzó is volt, nem vágytam rá, tudtam,
hogy tilos.
- Te is nekem Hercegnőm. - mosolyogtam rá féloldalasan,
miközben továbbra is az utat figyeltem.
Próbáltam nem mutatni, mennyire izgulok és félek, hogy
esetleg valami olyat akar tenni Perrie, amit nem velem kéne, hanem Zayn-nel.
Márpedig ez nagyon valószínű volt, és nem tudtam, hogyan mászok ki belőle.
Egész úton mély levegőkkel nyugtattam magam, párszor talán feltűnt a lánynak
is, de nem tette szóvá szerencsére. Az agyamban vadul kutattam valamiféle
megoldásért, hogy elkerülhessem ezt az egészet. Mindenre gondoltam, még arra
is, mi lesz, ha az esküvő után sem lesz máshogy ez az egész, és nem tudjuk
visszacsinálni ezt Zayn-nel. A nászéjszaka jutott eszembe, azt nem tölthetem el
én Zayn feleségével!
Akármennyire is lassan akartam hajtani, megérkeztünk a
házhoz, ahol segítettem becipekedni Perrie-nek, majd bent felvittem a
hálószobába csomagját. Mikor letettem a súlyosabb bőröndöt, egyből hozzám jött,
és széles mosollyal, lágyan akart megcsókolni. Ekkor ugrott be, hogy az esküvő
király indíték lenne számomra, az adrenalin csodákra képes az emberek
elméjében.
- Majd az esküvőn Hercegnőm. - mosolyogtam rá, és a
homlokára nyomtam egy lágy puszit.
Ő csak szélesen elmosolyodott, és megcsóválva a fejét,
megcsípte az oldalam, így furcsamód Zayn teste összerándult. Tudtam, hogy
csikis, de különös volt, ugyanis én nem vagyok az...vagyis az én testem nem az.
Megmenekültem ezúttal, és valószínűleg az esküvőig biztonságban
leszek, de ez mégsem mehet így tovább. Éjszaka az ágyban fekve agyaltam, vajon
mit tehetnénk, hogy helyrejöjjön ez az egész, fogalmam sem volt, de már csak 3
napom lesz holnaptól az esküvőig. Aztán beugrott, hogy mivel ez nem természetes
dolog, ezért egy nem természetes emberhez kéne fordulnunk, bár soha nem hittem
az ilyenekben, de egy próbát megér.
Másnap elköszönve Perrie-től leléptem Zayn-hez, vagyis
hozzám, bár a lány nem igazán örült neki, hogy magára hagyom a szervezésben,
mikor hamarosan itt a nagy nap. A lakásomhoz érve, rutinos mozdulatokkal mentem
be. Ahogy elnéztem Zayn mindent úgy hagyott, ahogy volt, amiért hálás voltam,
elég régen jártam saját magamnál, úgy egy hete. A konyhában akadtam össze
göndör tincseimmel, miközben éppen kávét iszogattam.
- Harry! - lepődött meg, majd azonnal rosszra gondolt. -
Mi történt? Csak nem valami baj van
Perrie-vel?
- Nem, azonban tudom, ki segíthetne nekünk. - mondtam
széles vigyorral, ami mostanában őszintén egyáltalán nem volt jellemző
egyikünkre sem.
Azonnal felhúzta egyik szemöldökét, és érdeklődve várta
magyarázatom illetve kifejtésem. Szemében remény csillant, bár még nem is tudta,
mire gondoltam, ami valljuk be elég abszurd.
- Kicsoda? Mondd már! - sürgetett előrébb lépve, miután
bögréjét letette a pultra.
- Egy jósnő vagy médium, vagy fene tudja, hogy hívják
magukat. - mondtam komolyan.
Lepetten húzta fel szemöldökét, láttam a szemében
kihunyni az eddigi remény csillogását, majd kibukott belőle a cinikus nevetés,
amitől mérgesen fontam össze magam előtt karjaimat.
- Egy jósnőhöz akarsz menni? Hát ez jó, azok csalók,
Hazz. - nevetett még mindig Zayn, de lassan már kezdett csitulni.
- Én is ezt hittem, ahogy azt is kizártnak tartottam,
hogy ilyen előfordulhat bárkivel is, ami velünk. - feleltem cinikusan, még
mindig kicsit sértetten, hogy ennyire kinevetett.
Látszólag ezen elgondolkozott, hisz igazam volt. Soha nem
hittem a természetfeletti dolgok létezésében, és a java részében még most sem
hiszek, de az biztos, hogy mostantól kétszer meg fogom fontolni, hogy amit
látok, az valóban csupán annyi lenne-e. Kitudja, mi vesz körül minket
valójában, talán minden, amit a filmekben látok részben valóság, persze nem a
vámpírokra meg sárkányokra gondolok, ez egyértelmű. Sokkal inkább a
szellemekre, végzetre, sorsra, karmára.
- Oké, tegyük fel, hogy elmegyünk egy ilyen emberhez. Mit
tud velünk csinálni? - kérdezte vállrántással Zayn.
- Talán semmit, de egy próbát megér. Vagy Te már nem is
akarsz ismét a menyasszonyoddal lenni, mert ebben az esetben egy az akaratunk,
szóval le is mondhatom az esküvőt. - feleltem én is ugyanolyan hanyag módon,
ahogy Ő.
A szemébe harag telepedett, pár pillanatig komolyan megrémültem
a villámoktól, melyek zöld tekintetemből záporoztak rám. Nem is tudtam, hogy
képes vagyok ilyen gyilkos módon nézni. Megállva előttem komolyan meredt
tekintetem. Úgy tűnik, bevált a módszerem, már ismertem Zayn-t, tudtam, hogy
érthetek szót makacs egyéniségével, ugyanis amit Ő nem lát, azt soha nem hiszi
el.
- Oké, egy próbát megér, de emlékezz, majd, hogy én előre
megmondtam. Felöltözök. - mondta komolyan, majd a kávét kiöntve a mosogatóba,
és a bögrét is oda téve felsietett az én hálószobámba, és felkapkodta az én
ízlésemnek megfelelő ruhákat. Annyira vágytam már a saját testemre, a saját
stílusomra, a göndör hajamra, a nyugalomra, V-re.
Alig telt neki 10 percbe, már készen is állt előttem, az
egyszer biztos, hogy a hajamat sokkal jobban be tudja állítani, mint én
magamnak, ezt lenyugtáztam. Azonban azt nem értettem, a sajátjával miért tököl
mindig annyit, nekem nagyon gyorsan megy fekete hajának felzselézése, és
ugyanolyan lesz, mintha fél óráig igazgatná a tükör előtt. Lényegtelen, inkább
arra koncentráltam, hogy sikeresen eljussunk a GPS alapján az interneten talált
címre London legjobbnak vélt jósnőjéhez. Igaz, hogy nem volt időpontunk, pedig
ha olyan híres valaki, biztosan kellene, de gondoltuk, vészhelyzetben mindenki
tesz kivételt.
Bőven túlléptem a sebességkorlátozást, így elég hamar
megérkeztünk, de sürgetett minket az idő. Hamarabb is eszünkbe juthatott volna
ez. Egy eléggé érdekes részében Londonnak, egy lakás alatt helyezkedett el az
aprócska üzlet, ajtaja pirosra volt mázolva, ablaki tipikusan Londoni külsőt
kölcsönöztek neki fakeretességükkel, melyek szintén vörösben pompáztak. Azonban
befele semmit sem láttunk az üvegen át, ugyanis lila, rózsaszín, piros és
narancssárga függönyök csillogtak a napfényben belülről.
Zayn-nel egymásra néztünk, eléggé elbizonytalanodtunk, jó
helyen járunk-e, mikor olyan híres emberről volt szó, hogy az Ő neve szerepelt
elsőnek a Google találatai között, de talán ez semmit nem jelent. Megrántottam
a vállam, és elindultam az épület fele, Zayn pedig mellettem jött zsebre dugott
kézzel. Az ajtó fölött cifra, alig kiolvasható betűkkel az Angela Jekatyerina
név díszelgett. Ezek szerint jó helyen járunk, egy ilyen zavaros, különleges
nevet nem éppen felejtünk el, ezt láttuk a neten. Mély levegőt véve benyitottam
az ajtón, és beléptünk az üzletbe.
Kellemes melegség fogadott, a kinti nyári langyosság
ellenére is jól esett. Az ajtó mozdításával egy kellemes trilla szólalt meg
jelezve, vendégek érkeztek. A helyiségben kellemes félhomály uralkodott,
rengeteg polccal a vörös falon, melyeken különböző érdekes tárgyak hevertek.
Üveggömbök, színes gyertyák, füstölők, aprócska üvegcsék, és még egy macska
preparátumot is láttam oldalt, amitől megborzongtam. Bent is folytatódott a
függönyök felesleges felhalmozása, nem kellett ablak ennek az Angela-nak, Ő anélkül
is használta ezeket az textileket. Bolyhos szőnyegek hevertek meleg színekben
elszórtan a parkettán, a fal mellett szintén hasonló élénkséggel puffok,
babzsákok, és egy kanapé. Érdekesen festett a helyiség, tipikusan, ahogy a
képzeletemben él egy ilyen asszony kuckója.
Lépteket hallottam a velünk szemben lévő ajtó mögül, mely
nyitva volt, csupán a földig lelógó csicsás, csillogó
"kristály-függöny" díszítette, melyen a fény megtörve igazán szép
táncot járt. Hirtelen két kar húzta ketté a békésen lengedező, hosszú láncokat,
majd kilépett egy nő az ajtón. Haja vörös színben pompázott, rövid volt,
feltupírozta. Szeme barnán csillogott, hatalmas igéző íriszei megragadták
tekintetem. A helyiség színvilágához illő, bő ruhát viselt pár gyönggyel, és
elég sok színes ékszerrel, valamint nagy, karika fülbevalókkal. Alacsony
teremte törékennyé tette vékony alakját, 40-es éveiben járhatott éppen.
- Nocsak. Azt hiszem, a maguk érkezését éreztem én tegnap
este. Jöjjenek csak, úgy látom, nagy gond van. - mosolygott ránk kedvesen.
Intett, hogy kövessük, majd visszaindult a kristályok
mögé, mi pedig egymásra néztünk Zayn-nel. Ő csak megrántotta a vállát, majd
elindult a nő után, én pedig követtem. Érdekes asszony volt, ahogy ez a hely
is, tipikus jósnő.
A függöny mögött egy kis szobácska várt minket. A
plafonról baldachinok buktak alá, színük pont, mint kint. Itt is félhomály
uralkodott, míg a szoba közepén egy asztalka foglalt helyett körülötte három
székkel. Így képzeltem el egy ilyen helyet én is, csupán egy dolog hiányzott; a
kristálygömb az asztal közepéről, melyben füst gomolyog. Na, az már tényleg elé
abszurd lenne.
- Foglaljanak helyet, kérem! Angela vagyok, miben
segíthetek? - kérdezte kedvesen, miközben leült az egyik székre.
Mi vele szembe helyezkedtünk a másik kettőre. A szék
annak ellenére, milyen érdekes, nagy, színes párnákkal volt bélelve, meglepően
kényelmes volt, el tudtam volna aludni benne ülve.
- Én Harry Styles vagyok, Ő pedig a barátom Zayn Malik. -
magyarázta komolyan Zayn az én testemben, mire kelletlenül oldalra
pillantottam, majd vissza a nőre, aki mindent tudóan mosolygott hol rám, hol
barátomra.
- Vagy mondhatta volna az izgat is, nemde? Harry... -
nézett rám, vagyis Zayn-ra rám, majd az én testem felé fordult. - ...és Zayn.
Lepetten kerekedett ki mindkettőnk szeme, ahogy néztünk a
hölgyre, hisz tulajdonképpen rájött, hogy a másik testében vagyunk. Világossá
vált számunkra, hogy ez a nő nem csaló, nem lehet az ezek után, és talán
segíthet is nekünk valahogy...nagyon remélem, nem akarok életem végéig Zayn
maradni. Meg akartam szólalni, hogy mégis hogyan jött rá, de egy sóhajon kívül
semmi egyéb nem jött ki ajkaim közül. Ezt láva a nő csupán felnevetett, és
kedvesen méregetett minket.
- Kérem, ez a munkám, találkoztam már ennél cifrább
esettel is. Ne döbbenjenek meg ennyire, elvégre ezért jöttek, nemde? Szóval,
tudom, hogy segítséget várnak, de én nem tudom visszaadni a saját testüket. Ezt
csak maguk tudják elérni, azzal, ha rájönnek, miért jártak így, és jóváteszik,
vagy elvégzik a feladatukat. - magyarázta összekulcsolva ujjait álla alatt, úgy
nézett komolyan ránk.
Zayn-re, vagyis saját magamra pillantottam
kétségbeesetten, de Ő csupán maga elé meredt az asztal lilás terítőjére, mely a
homályban enyhe narancs árnyalatot is felvett. Próbáltam értelmezni, amit
Angela mondott, és minden erőmmel azon voltam, hogy rájöjjek, hogyan is tudnánk
ezt visszacsinálni.
- Sz-szóval akkor valaki vagy valami bosszúból tette ezt
velünk? - kérdeztem halkan.
- Lehetséges. Valamit nagyon nem tartottak tiszteletben,
és az a dolog visszavág. Rá kell jönniük, mi volt az, és jóvátenni, így minden
a régi lehet. - magyarázta a nő halovány mosollyal.
- Ezt nem hiszem el! Egy ilyen faszság miatt nem lehetek
én a vőlegény a saját esküvőmön. - csóválta meg a fejét morcosan Zayn, majd
hátra vágta magát a székben.
Én is felsóhajtottam, Angela pedig együtt érzőn megrázta
a fejét. Helyre kell ezt hoznunk, három napunk van rá, de ez túl kevésnek
tűnik.
5. fejezet.
Két nap eseménytelenül telt, egyfolytában azon agyaltunk,
vajon mi tette ezt velünk, mi akart ennyire bosszút állni, de sehogy sem
jöttünk rá. Eljött a nagy nap, amikor is nagyon úgy tűnik, nekem kell kiállnom
az oltár elé Zayn helyett, és jó pofát kell vágnom ehhez az egészhez. Rettegtem,
mikor belegondoltam, hogy ezután jönnek a mézeshetek, amikor is el kell mennem
2 hétre Perrie-vel Hawaii-ra, és fogalmam sincs, hogy fogom kikerülni a
nászéjszakát. Saját zöld íriszeimben is láttam a félelmet, az aggódást, a
féltékenységet Zayn elméjében, melytől csak még rosszabbul éreztem magam.
Az esküvő csodásra lett megszervezve, a Hampton Court
kastély meseszép kertjében került megrendezésre. Perrie imádta ezt a helyet, de
engem is elvarázsolt szépsége. A távolban őzikék legelésztek, egyáltalán nem zavartatták
magukat, a mellettünk lévő egyik tavacskában a sok közül kacsák fürödtek
élvezve a napot, míg pár hattyú éppen a fák alatt vonult át jobb kilátást
keresve az esküvőre. A kastély egyik szobájában folyt az én előkészületem, amit
Zayn természetesen felügyelt az én testemben. Perrie valamint a csajok egy
másik szobában öltözködtek, mellettünk, és ha nagyon halkan voltunk, hallottuk
édes kacajukat.
A srácok bejöttek hozzám, és sok sikert kívántak, majd
mentek is ki a vendégekhez. Itt volt minden fontos ember, köztük V is, bár vele
még nem találkoztam szerencsére személyesen, talán jobb is így, hisz nekem ma
van Zayn nagy napja.
- Így jó leszel? - kérdeztem felé fordulva.
Zayn fájdalmas mosollyal mért végig, majd elégedetten
bólintott. Én is végigmértem rajta, és felháborodva vettem tudomásul, hogy az
ingje nyakig be van gombolva.
- Nem, ez így nem Harry-s! - csóváltam meg a fejem.
Hozzá menve a felső két gombot kibontottam, a gallért
pedig lejjebb húztam, így már sokkal inkább tükrözte az én stílusom, mégis
elegáns maradt. Azonban egy érdekes dolog feltűnt, ami minden eddiginél sokkal
jobban megsértett.
- Hol a nyakláncom! - kérdeztem élesen.
Fontos volt nekem az a lánc, még Louis adta nekem az
X-Factor ideje alatt, hogy szerencsét hozzon, szükségem volt rá, nélküle
elcsesztem mindent, a koncerteket, az interjúkat, mindent. Még ha nem is én
hordhatom, de legalább a testem birtokolja mindig. Zayn tartozik nekem
ennyivel, ha már nekem kell helyette összeházasodnom.
- Levettem, nem illet az öltönyhöz. Itt van. - rántotta
meg a vállát, és kihúzta zakója belső zsebéből az ezüstláncot, én pedig azonnal
kezembe kaptam azt, mintha az életem múlna rajta. Ez volt az én kis kabalám,
nem bírtam, ha nem tudom, hol van.
- Leszarom, hogy illik vagy nem, ez a lánc nagyon fontos nekem, szeretem, érted? Szóval vedd fel! -
mondtam ellentmondást nem tűrően.
Megforgatta a szemét, és kivéve a kezemből a láncot,
nyaka hátuljánál összepattintotta a kapcsát, elégedetten figyeltem, ahogy a kis
papírrepülő ismét elfoglalja méltó helyét a madárkák között, még ha azok nem is
látszottak az ingben.
A tükör felé fordultam, és végigmértem magam a hatalmas,
aranyozott szélű, régimódi tárgyban. Egész alakom láttam benne, és elégedett
voltam Zayn külsejével, igazán jól állt neki ez az öltöny. Mellém lépett Ő is
az én testemben, és végigmértük egymást is. Annyira vissza akartam kapni a régi
testem, de nem volt mit tenni, nem jöttünk rá a megoldásra. Fájdalmasan
pillantott végig saját magán, majd megigazította zsebemben a fehér rózsát.
Fájdalmas mosoly kúszott ajkaimra, ezt látva, majd az én nyakamban is
megsimította a kis láncot. Neki is kicsit felfelé görbült a szája, majd a
tükörben szemembe nézve megjegyezte, még mindig a kis tárgyat tapintva:
- Tényleg jó ez a
lánc, tetszik.
Haloványan elmosolyodtam, de csak egy pillanatig tartott
az egész. Hirtelen hatalmas fájdalom nyilallt halántékomban, és még éppen
láttam a tükörből, hogy Zayn is fájdalmasan kap ahhoz a ponthoz. Hirtelen
forogni kezdett velem a szoba, szédültem, torkom fájdalmas nyögés hagyta el,
amikor megéreztem hátam alatt a padlót, mely erőtlen zuhanásomtól nagyon
megütötte lapockám. Az én testemben Zayn előre dőlt, így a tükörnek esett, majd
annak mentén csúszott le erőtlen teste a földig. Nem érzékeltem semmilyen
hangot, üvölteni akartam a fájdalomtól, de nem jött ki hang a torkomon. Hideget
éreztem, de nem fáztam. Ez sokkal inkább a lelkemig hatoló hidegség volt, mely
ki akarta tépni mellkasom. Pár pillanat múlva sikerült is, így a fájdalom
elérte tetőfokát, de barátom száját is fájdalmas nyögés hagyta el, még éppen
hallottam. Hamarosan elsötétedett körülöttem minden, mintha pislogtam volna
egyet, csupán pár perc hosszan.
A fájdalom szépen lassan szűnt, majd teljesen elmúlt,
mintha az iménti dolgok csak egy rossz álom képei lettek volna. Kinyitottam a
szemem, ettől kis szúrást éreztem halántékomban. Kicsit még erőtlen kezemmel
kerestem valamit, aminek segítségével fel tudom húzni magam a földről, tenyerem
azonban a hideg tükröt tapintotta, aminek éppen nekidőltem. Fájdalmasan húztam
fel magam a tükör oldalsó, cicomázott keretébe kapaszkodva, és fejemet fogva
próbáltam erőt és emlékeket gyűjteni.
Fájdalmas sóhaj ütötte meg fülem, így oda kaptam
tekintetem, azonban ettől kicsit megszédültem. Mikor kitisztult látásom, megpillantottam
egy földön fekvő alakot, akitől a hangok származnak. Kicsit kezdtem emlékezni,
ez csakis az én testem lehet Zayn-nel benne, így hozzá botorkáltam, de mikor
fölé hajoltam, és a csoki-barna íriszekbe meredtem, hirtelen minden világossá
vált. Az Ő homloka zavart ráncba szaladt először, majd mikor meglátta széles
vigyorom, Ő is hasonlót villantott.
Felpillantottam a tükörbe, és valóban saját testemben
voltam, saját ruháimmal, göndör hajammal, zöld szememmel, gödröcskéimmel.
Láttam, amint Zayn is felül, és alaposan végigmér minket a tükörben.
Feltápászkodott, és felém fordult. Mindkettőnk arcán széles vigyor égett, majd
szorosan megöleltük egymást. Minden helyrejött még épp időben.
- Ezt nem hiszem el, sikerült! - mondta vidáman Zayn,
mire hevesen bólogattam.
Ismét a tükör felé fordultam, és végigmértem végre saját
magam, saját szemmel, tekintetem pedig megakadt a kikandikáló láncon. Akkor
lett világos, hogy az a kis dolog tette ezt velünk, csak azt tudnám, mi oka
volt erre, mikor én úgy szerettem azt a láncot.
- Zayn, a repülőm tette ezt velünk. Mindketten kimondtuk,
hogy szeretjük, de miért volt ez fontos? - kérdeztem óvatosan félve, hogy ettől
ismét egymás testébe kerülünk.
Zayn gondolkozni kezdett, miközben homlokát ráncolta.
Végre elkezdtem értékelni, milyen jó Őt külső szemmel nézni, még ha néha
idegesített is, mindennek ellenére szerettem, ahogy a srácok mindegyikét.
- Én voltam! Amikor részegen mentem hozzád éjszaka,
elestem, és a lánc a kezembe nyomódott. Elhajítottam, és szidtam. Biztosan
azért cserélődtünk meg másnap. - csóválta meg a fejét, mire én csupán
bólintottam.
Nem mondom, hogy nem haragudtam rá, de már nem volt
lényeg, hisz újra a régi vagyok, Ő pedig hozzámehet Perri-hez nyugodtan. Arról
nem is beszélve, hogy mostantól mindent meg fogok tenni V-ért, ugyanis
rájöttem, hogy Ő nem a külsőmet szereti, hanem a személyiségem, ugyanis
követte, mikor Zayn testébe kerültem.
Boldogan igazítottam meg magam a tükörben, ahogy Zayn is,
majd kopogásra lettünk figyelmesek. A szobába Zayn Anyukája jött be barackvirág
színű ruhában, begöndörített hajjal, így én jobbnak láttam kimenni, és
kettesben hagyni Őket. Tudtam, hogy az esküvő előtt nagyon fontos egy ilyen
beszélgetés, és egyben nagyon érzelgő is. Kimentem a többiekhez, és a srácokkal
beszélgetésbe elegyedtem.
- Nagyon vidám vagy, Hazz! Történt valami? - kérdezte
Louis szórakozottan, hisz ezen a napon ki nem volt az?!
- Úgy érzem, újra a régi vagyok, és mindent meg fogok
tenni, hogy V-t megszerezzem. - jelentettem ki széles vigyorral, mire Niall
elnevette magát, Liam pedig hátba veregetett.
- Ez a mi Harry-nk! - nevetett rám.
Mindannyian elfoglaltuk a helyünket, ugyanis perceken
belül kezdődött az esküvő. Én és Niall voltunk Zayn tanúja, de a többiek persze
nem haragudtak emiatt. Perrie Jade-et és a húgát választotta, ami nem meglepő.
Zayn az oltárhoz állt, majd a lány apukája bekísérte zene mellett a gyönyörű
menyasszonyt. Ahogy haladt a sorok között, a napon az emberek összesúgtak
mögötte. Igazán csodásan nézett ki, Zayn kishúga pedig örömmel díszítette útját
rózsaszirmokkal, melyek megtisztelve érezték magukat, mikor a lány rájuk lépett
magas-sarkújával. Haja csodás kontyba fogva, úgy festett, mint egy angyal azzal
a boldog mosollyal arcán, mikor Zayn-re nézett, szeme megcsillant, ez is azt
bizonyítja, mennyire szerették egymást. És végre nyugalomban lehetnek együtt
egy kalandos kavarodás után, amit senkinek sem szabad megtudnia soha rajtunk
kívül.
Zayn csillogó szemekkel figyelte Perrie minden egyes
mozdulatát, nem csupán az esküvő alatt, de még a nekik járó külön tánc alatt
is, amin végig egymásnak döntött homlokkal ringtak lágyan a zene ritmusára.
Minden olyan csodásnak tűnt, amikor is a tekintetem megakadt egy lányon, aki
oldalt állt, kedves mosollyal méregetve a tömeget és az ifjú párt.
Haját ezúttal feje búbján kontyba fogta, de pár tincset hagyott,
hogy kicsit begöndörítve ugrálja körbe arcát. Igazán aranyos pofit kölcsönzött
neki, nagyon jól állt. Combközépig érő halovány rózsaszín ruhát viselt, melynek
alja és válla csipke volt, hozzá pedig most először láttam Őt magas-sarkúban,
ami nagyon csinosan kiemelte tökéletes, fehér lábait.
Zöld tekintete rajtam akadt meg, mikor felé indultam.
Ajkai kicsit elnyíltak, majd sietősen oldalra pillantott, miközben halovány pír
jelent meg arcán. Próbált úgy tenni, mintha észre sem vett volna, de tudtam
nagyon jól, pontosan érzi, hozzá tartok. Megálltam előtte, alig hagyva
távolságot, mire lassan pillantott fel rám.
- Szia Harry! - köszönt halovány mosollyal arcán, mintha
mi sem történt volna köztünk.
- Csodásan nézel ki V! Én a menyasszony helyében
féltékeny lennék. - mosolyogtam rá féloldalasan, amiért a rajongók ezrei
vesznek meg, gondoltam, hátha nála is beválik, de V közel sem volt olyan, mint
bárki más.
- K-köszönöm. - hebegte kínosan, és ismét pír jelent meg
amúgy is pirosítós arcán.
Elmosolyodtam, és egy pillanatra hátra pillantottam, így
megláttam, hogy már lehet csatlakozni táncban az ifjú párhoz. Széles mosollyal
fordultam vissza V felé, aki próbálta rendezni arca édes vonásait.
- Megtisztelne az esküvő legszebb lánya egy tánccal? - nyújtottam
felé a kezem udvariasan.
Lenézett tenyeremre, majd fel az arcomra. Kicsit hezitált,
láttam a szemében, amitől a félelem hatalmába kerített, hisz mi van, ha
visszautasítást kapok? Ettől féltem a legjobban, de úgyis meg fogom hódítani, szerelmes
vagyok belé.
Óvatosan fogadta el felkérésem, melyet kezem megfogásával
jelzett. Széles mosolyt villantottam, és feltartva puha kezét a táncparkettre
húztam, mely az egyik szökőkút melletti kavicsos járdarészen volt kialakítva,
szépen díszített oszlopok között. Beálltunk mi is a többiekhez, a zenekar lágy
ritmust játszott a fák árnyékában, minden tökéletesnek tűnt, ahogy V törékeny
testét lágyan tartottam karjaimban, miközben táncoltunk.
Oldalra pillantva láttam, amint Perrie-t lekéri táncolni
Édesapja, így Zayn feleségének húgát hívta a parkettre, aki mosolyogva követte
a fiút. Mind Zayn, mind Perrie nagyon boldognak tűnt, még mikor mással
táncoltak, akkor is egymás felé pillantgattak. Z többször feleségére
kacsintott. Érdekes kimondani; "felesége", "férje", de ez
az igazság, és szerintem fantasztikus, hogy megtalálták egymást, teljesen
összeillenek, tudtam, Zayn az egész életét eltöltené Perrie mellett, és
szerintem ezzel a lány sem volt másképp.
Visszapillantottam a magam előtt biztosan tartott lányra,
aki kedvesen mosolygott rám. Bátorságot merítettem, hisz én vagyok Harry
Styles, a nagy nőcsábász, aki képtelen megszólalni egy ilyen tökéletesség mellett,
mint V. Felfoghatatlan, nemde?!
- Tudod, eldöntöttem, hogy vissza foglak szerezni. Nem
fogom hagyni, hogy eltávolodj tőlem, mikor tisztában vagyok vele, hogy lenne
nálad esélyem. Fontos vagy nekem, V. - mondtam halovány mosollyal ajkaimon.
Kicsit lepetten nézett szemembe, és valami érdekeset
találhatott ott, amitől lepett, de egyben zavart lett arckifejezése, és ez
megrémített, aggodalommal töltött el.
- A szemed...ismét csillog, mikor rám nézel. -
mosolyodott el haloványan, amitől vettem a bátorságot, és alig észrevehetően
közelebb kényszerítettem magamhoz egy mozdulat közben, valamint lejjebb is
hajoltam hozzá. Akkor ez volt a gond, mikor még Zayn volt az én testemben!
- Mindig csillogni fog. Ezt még egy lánynak sem mondtam
ennyire komolyan, de már nagyon régóta szeretlek V. - mosolyogtam rá
szeretetteljesen.
Ajkai kicsit elnyíltak döbbenetében, miközben szemében
megcsillant valami különleges szikra, melyben egyben megláttam a zöld utat is,
így lassan hajoltam közelebb ajkaihoz. Lágyan érintettem össze ajkainkat, Ő
pedig nem ellenkezett, hagyta, hogy megcsókoljam. Puhák voltak ajkai, barack íze
volt szájfényétől, mely az én számra is átragadt ennek hála, de nem érdekelt. A
szívem hirtelen ugrott meg, és kicsit megszorítottam derekát közelebb húzva
magamhoz. Vállamon pihenő kezét kicsit feljebb csúsztattam, így keze gallérom
alatt pihent.
Eltávolodtam tőle, de nem nagyon, csupán 5 centire. Széles
volt mosolyom, Ő pedig látszólag elpirult. Ajkait beharapta, amitől felettébb
aranyosnak találtam. Hirtelen egy kezet éreztem meg vállamon, mire én is és V
is oda kaptuk fejünk. Zayn mosolygott ránk, majd jelentőségteljesen rám
kacsintott, amitől csupán elnevettem magam. V ismét elpirult, imádtam, hogy
képes vagyok ezt kiváltani belőle. Felnézett rám zöld íriszeivel, melyeknek
kicsit talán barnább árnyalata volt, mint enyémnek, nekem mégis nagyon
tetszett. Szeme csillogott, ajkaira széles mosoly kúszott, én pedig örömmel
húztam közelebb magamhoz. Védelmezőn tartottam törékeny testét, Ő volt a
legfontosabb az életemben, és végre megszereztem magamnak még, ha eléggé
kalandos úton is, de ez akkor már jelentéktelenné vált.
Szia, nem tudom, hogy lehet-e, de én visszaküldöm :) http://larryoneshotok.blogspot.hu/2014/03/1-dij.html
VálaszTörlésNem lehet, de ez egyáltalán nem lényeg, nagyon hálás vagyok, köszönöm szépen :)
TörlésSzia. Hát én először is szeretnem elmondani, hogy a Larry-seket szeretem jobban, bár nem vagyok Larry shipper. Ez a történet nagyon fantasztikus lett, többször is újraolvastam, egyszerűen annyira megfogott. Nagyon tehetséges vagy, csak így tovább! :)
VálaszTörlésÉn is jobban szeretem, hidd el! Boldog vagyok, hogy ennyire tetszett, ez fantasztikus. Köszönöm szépen :)
TörlésÚRisten! egyszerűen imádtam. Tökéletes volt :) Köszönöm szépen <33
VálaszTörlésNagyon szívesen, örülök, hogy tetszett :)
TörlésNagyon tetszett!!Én imádom az ilyen paranormális sztorikat! ��De folytasd az irást mert nagyon jól megy!��
VálaszTörlés