Oldalak

2014. március 1., szombat

Who am I now?

Sziasztok!
Íme, az újabb történet, amit M. Vivien kért tőlem Twitter-en, nagyon sajnálom, hogy eddig eltartott, talán 3 hetet kellett várnod rá? Elnézésedet kérem hahaha, remélem, nem okozok vele csalódást sem neked, sem bárkinek, aki szereti ezt. Jó olvasást!
                                                                                                                      xoxo    Zsoo


Zayn dűlöngélve ment felfele a lépcsőn, nehezen tudott csupán ide jutni, semmi egyébre nem vágyott, mint bedőlni az ágyba. Részegesen, a korlátot markolászva, és azon húzva fel magát jutott csak el az emeletig. Nem szokott gyakran Harry-nél aludni, de most ez a ház volt a legközelebb hozzá, és részegen ez tűnt a legjobb ötletnek. A Göndör úgysem fog megharagudni rá, bár eléggé meg fog lepődni. Zayn halkan felkuncogott a gondolattól, hogy milyen fejet fog vágni Harry, mikor reggel meglátja Őt. Így haladt tovább az emelten, de hirtelen elvesztette az egyensúlyát, és a szőnyeg szélében előre bukott. Hangos dübbenéssel ért földet, amitől biztosra vette, hogy Harry felkel, ám Ő éppen az igazak álmát aludta hálójában, párnái közé süppedve. Mikor végre megmozdult Zayn, fájdalom hasított jobb tenyerébe, amitől felszisszent. Lenézett a félhomályban az említett helyre, és meglátta Harry repülős nyakláncát tenyere alatt, mely szépen belenyomódott bőrébe, ahogy éppen rátenyerelt esése közepette.
- Kurva nyaklánc! - morogta, és mérgesen elhajította a folyosón az említett tárgyat, így az valahol Harry ajtajánál ért földet apró csúszással a földön.
Zayn feltápászkodott, és beesve a vendégszobába azonnal elterült az ágyon. Nem érdekelte, hogy le kéne vetkőznie, akkor csak aludni akart, és azonnal el is nyomta az édes álom.

*Harry*
Álmosan ébredtem, azt sem tudtam hol vagyok hirtelen. Mintha átment volna rajtam egy úthenger, minimum olyan érzésem volt. Idegennek éreztem mindent, nem csupán az ágyat, de saját magamat is. Álmosan toltam fel magam az ágyról, akkor érzékeltem csupán, hogy ruhában aludtam, mikor határozottan emlékszem, hogy tegnap nem így feküdtem le. Arra gondoltam, hogy ismét alva jártam, teenager koromban gyakran esett meg ez velem. Viszont az aprócska tetoválást a bal kezemen, mely pont olyan madarat ábrázolt, mint Zayn-nek, valami rosszat jelentett. Lepetten húztam fel a szemöldököm; hol voltam én az este? Éreztem, hogy itt valami nagyon nincs rendben, így feltoltam magam ülésbe. Ekkor vettem észre csupán, hogy nem is a saját szobámban vagyok, hanem a vendégszobában. Semmi egyébre nem tudtam gondolni csak, hogy alva járva elmentem este egy tetováló szalonba, megcsináltattam ezt, aztán hazajöttem, és ide buktam be. De a ruháim sem stimmeltek, nem az én ízlésem tükrözték, és valahogy máshogy is álltak rajtam.
Felálltam, hogy lemegyek a konyhába minimum egy lónak elegendő fájdalomcsillapítóért, de amint felálltam, megpillantottam magam mögött a szekrény elején lévő tükröt. Lepetten kaptam oda a fejem, és zavartan pillantottam Zayn-re, aki ugyanígy méregetett engem. Közelebb mentem hozzá, mire Ő is így tett, végül mikor köszöntem neki, az Ő ajkai is mozogtak, és az Ő hangján szólaltam meg.  Lepetten túrtam hajamba, de Ő is utánozta mozdulatom, és ami a legrosszabb, hogy nem göndör tincseimet tapintottam. Sokkal inkább Zayn zselétől összetapadt haját. Lenéztem testemre, de semmi újat nem láttam, csupán mintha kicsit véknyabb lettem volna. Lepetten kaptam le pulcsim, mire kivillant tetoválásoktól tarkított felsőtestem, de nem az én szokott díszeimtől. Nem! Ezek Zayn emlékei voltak az Ő testén, vagyis rajtam. Idegesen szívtam magamba a levegőt, nem hittem a saját szememnek. Félve pillantottam fel a tükörbe, majd homlokom fájdalmas ráncba szaladt, mikor megláttam, hogy eltűntek izmaim, melyekért annyit dolgoztam. Csupán Zayn box-ban szerzett izmai díszelegtek vékonyka testén. Nem bírtam felfogni, mi történik itt, így megcsíptem karomon bőröm...vagyis Zayn bőrét, hátha felkelek, de semmi. Ez nem egy álom, ahhoz túl valóságos. Mégis, hogy a picsába lehetséges ez? És akkor hol a pokolba van az én testem?
Idegesen rohantam ki az ajtón, egyenesen a hálószobám fele, hátha még ott alszok az ágyamban, és igazam lett. Ott aludtam, édesen, mint aki világáról nem tud. Bevallom, végigmértem saját magam, vajon hogyan látnak mások, és elégedett voltam. Piszok jó pasi vagyok, de most nem ennek van itt az ideje. Sietősen rontottam saját magamra, és rázni kezdtem széles vállam.
- Kelj fel, gyerünk? - kiabáltam idegesen, hisz nem tudtam, ki uralja testem.
- Mi a faszt akarsz? - kérdezte a saját hangom, ami így teljesen máshogy csengett, mint belülről hallva. Mély, rekedtes volt, nem olyan kisfiús, mint amilyennek én hittem.
- Ki vagy? - kérdeztem azonnal.
- Zayn, Te barom. Ki más?! - morogta a párnába fúrva fejét.
Lepetten húztam fel a szemöldököm. Akkor ezek szerint testet cseréltünk volna, Zayn-nel? Hogy a francba? Mi a fenét műveltünk tegnap?
- Nézz rám! - utasítottam komolyan, mire álmosan morogni kezdett.
Fájdalmasan emelte rám tekintetét, és kinyitotta zöld szemeimet melyekkel magamat kezdtem méregetni. Pár pillanatig csupán pislogott, láttam a szemében a zavart, de még nem fogta fel igazán, mit is lát. Aztán hirtelen észhez tért, és lepetten ült fel az ágyban, így én kicsit távolabb hajoltam tőle. Lepetten mért végig engem, majd saját magán, így kiszúrta a tetoválásaimat, melyek megjegyezném nagyon jól álltak külső szemmel megfigyelve.
- Harry vagyok, Te pedig Zayn az én testemben. - próbáltam én is emészteni a helyzetet.
Lepetten pislogott rám, mire megforgattam szemeimet. Zayn-nek néha nagyon sokáig tart felfogni egy-két dolgot, amitől őszintén néha a falra mászok. Főleg reggel elég lassú, képtelen azonnal értelmezni bármit is.
- Ez csak egy rossz vicc. Tegnap este részegen tele rajzoltál filccel. - nevette el magát erőltetetten, látszott, hogy ezt Ő sem gondolja komolyan, de nagyon szeretné.
- Próbáljunk meg ésszerűen gondolkozni! - mondtam komolyan, és folytatni is akartam, de félbeszakított.
- Nincs min gondolkozni, Harry! Te vagy én, én pedig Te. Mi a büdös picsa történt velünk? Egy hónap múlva lesz az esküvőm, cseszd meg! - akadt ki, és felkelt az ágyból.
Idegesen túrtam a hajamba, erre nem gondoltam. Valóban mindenki ebben a lázban ég már egy ideje. Perrie mindent részlegesen eltervezett, és még most is jóformán csak erről tud fecsegni.
- Én nem fogok a csajoddal az oltár elé állni. - szögeztem le már most.
- Ebben biztos lehetsz, az az én Nagy napom, nem fogod elvenni tőlem! - akadt ki Zayn, és erősen kalimpált beszéde mellé testemmel.
- Rá kell jönnünk, mi miatt történt ez, és visszacsinálni! - mondtam komolyan.
- Egyetértek. És senki sem tudhatja meg, még a srácok sem! - adta hozzá Zayn, mire ezúttal én bólintottam határozottan.
- Mit csináltál tegnap este? - kérdeztem sürgetőn. Összeráncolta homlokát, hogy könnyebben tudjon visszaemlékezni.
- Elmentem bulizni, táncoltam, ittam csak a szokásosakat, aztán úgy döntöttem, részegen nem tántorgok haza, hisz egy taxi sem venne fel, így beestem hozzád, és bedőltem a vendégszobába. - rántotta meg a vállát Zayn.
- Semmi extra. Én sem tettem semmi újat tegnap este. Twittereztem, aztán tévét néztem, majd bedőltem az ágyba aludni. Még csak nem is beszéltem senkivel sem. - magyaráztam homlokráncolva. - Mi lesz most velünk? - kérdeztem teljesen megsemmisülve, ahogy belegondoltam a dolgokba. Zayn is elgondolkozott, majd határozottan kijelentette.
- Nem tudom, de kell egy kávé. - elhúztam a szám, nagyon nem tetszett, hogy nem lehetek önmagam, azt sem tudom, mi lesz velünk, ha netán közbejönne egy váratlan interjú.
- A telefonunk legalább maradhat? - kérdeztem reménykedve, mire Zayn elgondolkozott.
- És a hangunk hívásnál?! - kérdezett vissza Zayn ezzel megadva a nemleges választ.
Sóhajtva túrtam a hajába, amit éppen most én birtokoltam. Fájdalmas sóhaj hagyta el az Ő ajkait is...vagyis az enyémet. Csalódottan néztem rá, kilátástalannak tűnt a helyzetünk, és olyan hihetetlennek, mintha csak egy rossz szappanoperát néznénk, de nem volt ekkora szerencsénk.
Elindultunk le a konyhába, miután felvette az egyik melegítőalsóm. Kinyitva az ajtót, a tekintetem egy csillogó kis tárgyra terelődött a földön. Leguggoltam, és felkaptam, így eszméltem, hogy az én nyakláncom lenne. Biztosan elejtettem, mikor tegnap fürdésből jöttem vissza. Kezembe szorítottam, miközben lefelé haladtunk a lépcsőn. A konyhában azonnal kávét csináltam, miközben tovább agyaltunk ezen az egészen. Zayn a konyhaszigetnél ült, és maga elé meredve figyelte a mosogatógépet. Mindkettőnknek nehéz volt felfogni, mi is történt velünk, mindenképpen vissza kell csinálni ezt az egészet.
- Most hogyan tovább? - ültem le Zayn-nel szembe, a kávéját neki nyújtva, és én is belekortyoltam sajátomba.
- Nem tudom. Perrie már... - kezdett bele, majd tekintete hirtelen ideges lett, amint rám pillantott. - Basszus! Te nem élhetsz vele, Ő az én mennyasszonyom!  - akadt ki, mire védekezés képpen magam elé tettem kezeimet. Engem sem hajtott a vágy, hogy a bandatársam menyasszonyával keljek és feküdjek.
- Hidd el, nekem sem áll szándékomban. Majd azt hazudjuk, hogy az esküvő miatt nálam kell maradnod. - rántottam meg a vállam. 
- Nem! Nem hazudhatok, pláne nem ilyen butaságot, ami átlátszó. Pont az esküvő miatt van a legnagyobb szüksége rám. - sóhajtott fájdalmasan.
- Oké akkor állj elé, hogy; "Szia Cica, képzeld, ma Harry testében ébredtem, de semmi gond, maximum göndör fejjel állok majd az oltár előtt." - nevettem el magam a végére.
Végtére is idegesített ez a helyzet, amibe csöppentünk, de valahogy inkább találtam viccesnek, mint félelmetesnek. Azt hiszem, még mindig nem fogtam fel teljesen ezt az egészet, de addig jó, míg azt hiszem, hogy álmodom, és nem kezdek el pánikolni, nemde?
- Mekkora barom vagy! Oké, elfogadom; nincs más választásunk. De ha egy ujjal is hozzá mersz érni a feleségemhez... - fenyegetőzött, de nem hatott meg.
- Még nem a feleséged. - nevettem el magam, mire szeme megvillant, így inkább abbahagytam. Jobb, nem felhergelni Zayn-t. - Nyugalom, tiszteletben tartom, hogy szereted, amúgy sem kezdenék vele. Becsszó. - mosolyogtam rá, mire hálás pillantással illetett.
- Van pár dolog, amit tudnod kell! Először is, soha ne hívd Perrie-t Cicának, Baby-nek, Szívemnek, Drágámnak és így tovább. Perrie, Pezz vagy Hercegnőm. Ennyi, oké? - magyarázta komolyan, mire kibukott belőlem a fulladozó nevetés.
- Hercegnőm? Most komolyan? Ne emeljem trónra véletlen az édes, fehér popsiját? - kérdeztem gúnyolódva, mire Zayn mérgesen forgatta meg szemeit gyerekességem hallatán, viszont hamar leesett neki, mit is mondtam, így az asztalra támaszkodva előrébb dőlt.
- Szállj le a popsijáról, oké? - fenyegetett halálos pillantásokkal miknek hatására nagy nehezen végre sikerült visszanyernem eredeti komolyságom.
- Bocs. Mit kell még tudnom? - kérdeztem kihúzva magam, mire megkönnyebbülten sóhajtott fel.
- Reggel mindig a homlokára adj puszit, meg ne csókold, csak ha fogat mostál. Vagyis, nem! Azután se! Meg ne merd csókolni! A tiéd a lila fogkefe, el ne felejtsd, az övé a fekete! A te feladatod reggel Hatchi-t megetetni, adj neki egy adag kutyakaját, egy olyan kistasakkal elég lesz, a legutolsó konyhaszekrényben találod. Miután megette, mindig engedd ki! Ha kávét kell csinálnod reggel Perrie-nek, akkor három cukorral issza. Utána mentek dolgotokra, adj egy puszit homlokára! Este általában vacsorával vár, ha mégsem akkor, majd rendeltek valamit. Ez nem lényeg. Hatchi 6-kor vacsorázik, ismét egy tasak kutyakaját kap, és ismét engedd majd ki az udvarra a konyhaajtón! Perrie alszik az ágy bal oldalán, Te a jobbon. Hátulról öleld át, a fejét a kezedre szereti hajtani, szóval azt nyújtsd ki!  Ennyi lenne tömören, de bármikor felhívhatsz. Ja, és ne csókold meg semmilyen körülmények között sem! Kérlek, Harry ígérd meg, hogy nem csókolod meg. - nézett rám nagy barna szemeivel esdeklőn.
Az első gondolatom az volt ezeket hallva, hogy elég érdekes szokásaik vannak, de melyik párnak nem?! Belegondoltam, hogy tulajdonképpen nagyon aranyosak együtt, de már most nem emlékszem ezeknek a dolgoknak a felére. Az egyértelművé vált, hogy Perrie viseli a nadrágot a háztartásban. Zayn nagyon szerette, mindent tudott róla, ez egyértelmű volt. Biztosan fel fogom még hívni, kelleni fog a segítség. Csak ezt éljem túl!
- Megígérem, oké? Becsszó! De ha meg is tenné, akkor is téged csókolna, nem engem. - rántottam meg a vállam.
- Nem! Nem akarom, hogy megtapasztald a csókját, oké? Ő az én menyasszonyom, és átvernénk, ha megtennéd. - magyarázta komolyan.
- Rendben. Nem fogom megcsókolni, esküszöm. - tettem szívemre kezem, amitől elmosolyodott, és hálásan bólintott.

2. fejezet.

Eljött az a vérfagyasztó pillanat, amikor Zayn az én testemben, az én autómmal leparkolt a megfelelő ház előtt, ahol már rengetegszer jártam, így szerencsére ismertem. Azt kívántam, bár minden a régi lenne, akkor nem kéne most Perrie-vel lennem, de szerencsére csupán két órám volt vele, utána mennem kellett a stúdióba fotózásra, ahol pedig a srácok előtt kezdhetjük elölről a színészkedést, de az egyszerűbbnek tűnt nekem. Zayn bíztató szavakkal engedett el, és megbeszéltük, hogy értem jön két óra múlva, majd együtt megyünk a srácokhoz, így el tudom mesélni, mi volt. A szívem...vagyis Zayn szíve hevesen vert mellkasomban, miközben lépkedtem felfelé a lépcsőn, majd benyitottam a ház ajtaján, mely nem volt az otthonom, mégis meg kellet játszanom, hogy az.
- Hercegnőm, megjöttem! - kiabáltam el magam, ahogy Zayn utasított a kocsiban, miközben levettem a cipőm.
Sietősen jött ki az előszobába, széles mosolya arcán égett, mely aranyos pofit kölcsönzött neki. Hatchi is farok csóválva trappolt mellette, körme kopogott a parkettán. Perrie érdekes járással jött hozzám, amitől kuncogni kezdtem. Lábujjai között valamiféle szivacs elválasztók éktelenkedtek, és csupán sarkon járkált, kezét is érdekesen tartotta el magától.
- Zayn, már kezdtem aggódni. Hol töltötted ezúttal az éjszakát? - kérdezte még az ajtóban.
- Harry-nel voltam. - furcsa volt magamról E/3-ban beszélni, de nem bukhattunk le. - Mi történt veled?  - öleltem át derekát, és egy üdvözlő puszit nyomtam homlokára.
Még soha nem éltem komolyabb párkapcsolatban, de ahogy Zayn mesélt az Ő viszonyukról, édes heppjeikről, rájöttem, vágyom egy társra, akivel olyan magas szintet érhetek el, mint Zayn és Perrie. 
- Körmöt festek, már csupán száradnia kell. - magyarázta, és megmozgatta lábujjait, amitől felnevettem. Valóban fekete illetve ezüst színekben pompáztak körmei aprócska mintákkal. Igazán aranyosnak találtam ezt az egészet, szerettem Perrie-t, nagyon kedves lány volt. Kiköpött Zayn, csupán nőben, ezért is passzoltak össze Ők nagyon. Az emberek általában azt mondják; az ellentétek vonzzák egymást", de az Ő esetükből kiderül, hogy a hasonlóak is.
- Zayn, ne felejtsd el kérlek, kiválasztani az öltönyt hétfőn, várnak rád a szalonban. Sajnálom, hogy nem mehetek veled, de bízom benned. És különben is, Te sem láttad az én ruhámat. - nevette el magát, miközben bementünk a nappaliba. Kérdőn pillantottam rá.
- Miért nem jössz velem? - kérdeztem zavartan, mire fájdalmasan nézett rám.
- Elutazunk ma este, hisz mondtam. Két hétig nem leszek itt, az esküvő részletei is rád maradnak, de ne aggódj, a Húgom majd intézi, csak majd a véleményed kell egy-két dologban. - biggyesztette le ajkait, de nem tűnt szomorúnak, inkább csak aranyosnak. Hatalmas megkönnyebbülést éreztem, mikor ezt mondta. Nem lesz itthon két hétig, de hisz ez csodás! Akkor ezek szerint nem kell addig sem attól félnem, mit rontok el Zayn-ként.
- Persze, már emlékszem, hogy említetted. Nagyon fogsz hiányozni. - ültünk le kanapéra.
Azt hiszem, remek színész lennék, teljesen őszintén tudtam kimondani ezeket a szavakat, bár a kamerák előtt megtanul az ember egyet s mást.
- Te is nekem, Z. 8-kor indulunk ki a reptérre, addigra érj haza! - mosolygott szélesen.
- Mindenképpen. - ígértem meg neki, amitől kaptam egy puszit arcomra.
Mellkasomhoz bújt a tévé előtt ügyelve, hogy ne érjen hozzá körme semmihez sem. Kezem hátára helyeztem, így nyomott egy puszit póló fedte mellkasomra. Kellemetlenül éreztem magam ennyire közel Perrie-hez, mikor nem nekem kéne itt lennem, hanem Zayn-nek, de ha úgy vesszük, Zayn van vele. Így aztán hatalmas kő esett le a szívemről, mikor dudálást hallottam meg, ami azt jelezte, hogy ideje mennem, mert Zayn az én testemben vár rám a ház előtt. Elköszöntem Perrie-től, és a homlokán egy csókkal hagytam ott.
Bevágtam magam a megváltást jelentő autóba, és megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt. Úgy festhettem, mint egy áldozat, akit üldöznek a vérengző kutyák, és végre elérkezett a biztonságos helyre, ahova már nem tudják követni. Zayn elindult, miközben kérdezgetett:
- Na, minden rendben ment? - könnyelműen tette fel kérdését, én mégis éreztem rajta, hogy ez a két óra kénszenvedés volt számára attól rettegve, mikor csókolom meg Perrie-t.
- Persze. Haver, igazán figyelhettél volna a csajodra! Ma este elutazik két hétre! Fel tudod fogni, mekkora szerencsénk van?! - örültem meg a kocsiban. Egy pillanatra rám nézett, majd széles vigyorral vissza az útra.
- Basszus tényleg. Mondta is, megy Japánba a bandával. - csóválta meg a fejét Zayn, hogy elfelejtette ezt az "apróságot".
Megforgattam a szemem, de akkor boldog voltam, hogy nem kell még egy igen fontos személy előtt megjátszanom magam. Legalább Zayn otthonában, vagyis az enyémben nyugodtan lehetek két hétig.
- A fotózáson hozzuk a másik formáját, a felvételeken pedig még úgysem tudjuk az új számokat, így nem lesz feltűnő, de majd figyelnünk kell a másik részénél, hisz meg kell tanulnunk a sajátunkat is, ha visszacserélődik ez az egész. - magyarázta komoly tekintettel az úton, melyen bekanyarodtunk a parkolóba.
Én csak egy "oké" választ adtam erre, nem tudtam belekötni. Nem tetszett ez a helyzet, de el kellett fogadnom, hogy Zayn vagyok, és Ő én. Megálltunk a parkolóban, és megláttam a számomra oly' kedves autót, mely a nagy izgalomban ki is ment a fejemből. Aranyos autó volt, bézs színű, a hátsó ablak tele volt ragasztgatva mindenféle matricával, és plüssállatok is bőven hevertek ott. Mintha egy kislányé lenne. A valóságtól nem állt messze, nekem mégis ez a kislány lopta el a szívem már egy ideje. Úgy terveztem, most elhívom randira, de így kitudja.
- Zayn. Vivienne itt van. - torpantam meg a kocsi mellett elkapva Zayn karját.
- Igen, mint minden alkalommal. - rántotta meg a vállát, mire szemrehányóan néztem rá.
- Hívd el randira a nevemben! - szóltam rá hangosabban.
- Micsoda? Nekem menyasszonyom van! - akadt ki.
- Nem! Nekem van menyasszonyom, Te szingli vagy! - mondtam határozottan rámutatva a jelenlegi álláspontunkra, amitől szaggatott sóhaj hagyta el ajkait. - Nézd, ha már nekem a menyasszonyoddal kell foglalkoznom, akkor Te hívd el nekem randira V-t. - mondtam határozottan, mire csak megcsóválta a fejét.
- De akkor nem téged fog szeretni, hanem engem. - csóválta meg a fejem Zayn.
- Majd ha cserélünk, akkor már engem fog. Csak próbálj meg Én lenni, ahogy én Te vagyok Perrie előtt. - fogtam meg a vállát, mire zavartan ráncolta össze homlokát.
Megadóan bólintott, azt hiszem, nem rajongott az ötletért, de ez így a legjobb. Nekem amúgy sincs bátorságom egy olyan szép lánynál, mint Ő, de Zayn majd kihúz a pácból. Befele haladtunk, miközben idegesen néztem szét a már jól ismert folyosón, hisz nem most vagyunk itt először fotózáson. A srácok már bent vártak ránk, éppen csinosították őket, majd hamar minket is kezelésbe vettek a stylist-ok. Elkövetkezett az a rész, ami egyben imádtam és utáltam is a legjobban. Az a csodaszép angyal belibbent a szobába, és felém vette az irányt. Keze tele volt mindenféle cuccal, amik halk csattanással értek le az asztalra, mikor végre elengedte Őket. Felém fordult széles mosolyával, és megfogta az egyik kis tégelyt valamint egy ecsetet. Barna haját ezúttal összefonta, így arcának szép alakja megmutatkozott. Pár tincs pofija körül ugrált, zöldes-barnás szeme csillogott a fények mellett, és Zayn arca is tükröződött benne. Arcán kevés pirosító pihent, épp annyi, amennyi természetessé tette Őt, így tekintetem pisze orrán át levándorolt dús ajkaira, melyek hívogattak magukhoz.
- Szia Zayn. - mondták mosolyogva azok az ajkak, így eszméltem, és felkaptam tekintetem szemére.
- V! Szia! - mosolyogtam, ahogy Zayn szokta köszöntésnél.
- Mi a helyzet? Hogy álltok az esküvővel? - kérdezte érdeklődve, miközben elkezdett sminkelni.
Imádtam, amikor ezt csinálja, ilyenkor ugyanis nyugodtan elmémbe véshetem arcának minden egyes lágy vonását, Ő túlságosan el van foglalva a precíz sminkeléssel, hogy feltűnjön neki. Ezúttal egy fekete-fehér pöttyös inget viselt, piros nyaklánccal és cipővel, valamint fehér farmerral. Tisztára, mint egy kislány. V lemaradt kicsit a gyermekkoránál, de nekem így volt tökéletes. Tudott igazán érett is lenni, de a stílusa valamiért egy kislányéra emlékeztetett. Viszont nekem ez tetszett benne a legjobban. Emlékszem, egyszer azt is mondta, hogy reggelente kávé helyett mindig kakaót iszik. Az én szememben ezek az apróságok tették Őt elbűvölővé, ellenállhatatlanná.
- Zayn? Itt vagy? - nevetett rám szemembe nézve, megállva a sminkelésben.
Megráztam a fejem pislogás közben, nagyon elkalandoztam. Ezt látva nevetni kezdett, én pedig azt hiszem, talán elpirultam.
- Bocsi, mit kérdeztél? - kérdeztem kínosan, miközben Ő csupán nevetett.
- Azt kérdeztem, hogy áll az esküvő. - mondta játékos vigyorral, és folytatta csinosításom.
- Remekül, nagyon jól halad. - mosolyogtam rá, mire Ő csupán bólintott.
- Öhm...most Te döntesz! Kérsz egy kis láthatatlan szemceruzát, hogy erőteljesebb legyen a szemed, vagy hagyjalak így? - kérdezte, és elállt előlem, hogy meg tudjam nézni Zayn-t a tükörben.
- Azt hiszem, így jó lesz. - mosolyogtam rá, majd felálltam a székből. - Köszi V, király vagy. - mosolyogtam rá, mire Ő csupán széles mosolyt villantott, és átsétált Zayn-hez, vagyis hozzám. Ott maradtam, mintha csak a telefonom bújnám, pedig valójában hallgattam beszélgetésük.
- Harry, hogy vagy? - kérdezte tőle V széles mosollyal.
- Most már remekül. - vetette be Zayn a szívdöglesztő gödröcskés mosolyom, ami így, külső szemmel elnézve valóban ellenállhatatlan volt. V meglepő módon kicsit elpirult, amitől elégedett vigyor kúszott ajkaimra. Nem vagyok ilyen beszari a nőkkel, de V egyszerűen ezt váltja ki belőlem, Ő túl fontos számomra.
- V, igazából már régen meg akarom kérdezni, szóval....megihatnánk egyszer egy kávét, vagy ilyesmi. - magyarázta Zayn kicsit kínosan. Tudtam, valójában nem lenne ennyire zavarban, de mivel engem játszott, és valószínűleg én abban lennék, így színészkedett. V elnevette magát, és széles mosollyal nézett rám, vagyis Zayn-re.
- Harry, Te randira szeretnél hívni? - kérdezte játékosan kuncogva.
- Igen. Szóval? - kérdezte Zayn mosolyogva.
- Szívesen elmennék veled valahova. - mosolygott kedvesen V miközben tovább igazgatta a maszkom. Zöld szemeim rám meredtek a tükörből, tudtam, most elégedett magával Zayn, én pedig csupán örülni tudtam, hogy így történt. Arra gondoltam, hogy valami olyan helyre kéne lemenni, ahol én is jelen lehetek. A gond csupán annyi, hogy így Zayn-t fogja megismerni, és nem engem.
- Remek, akkor majd felhívlak. Ennek a rohanásnak hamar vége lesz, azt hiszem. - mosolygott rá Zayn kedvesen, mire V csupán bólintott, és óvatosan kiemelte zöld szemeimet.
Szerencsém volt, hogy Zayn nem mondott azonnal valami időpontot, így van időm átgondolni, mihez is kéne kezdenem most. Azonnal letámadtam bandatársam, amint végre csupán kettesben voltunk. Kérdőn nézett saját szemébe, amint idegesen szorongattam vállát.
- Elhívtam. Most mit szeretnél, mit csináljak? - kérdezte szemrehányón, tudtam, nem lesz ínyére, hogy randiznia kell a nevemben annak ellenére, hogy menyasszonya van.
 - Még nem tudom! De eljött velem randira! Érted ezt? Egy ilyen csaj! Ez hihetetlen! - szorítottam erősebben vállát, miközben vigyorogtam, mint holmi őrült.
- Pontosabban velem jött el! Amúgy meg nem értem, mi bajod van! Könyörgöm, nézz már magadra, míg megteheted külső szemmel! Ünnepelt sztár vagy, a külsőd a csajoknak lett kifejlesztve. Mit vársz? Hogy visszautasítja a Nagy Harry Styles-t? Ugyan már! Én inkább vigyáznék vele, nehogy csak a neved miatt legyen veled! - rántotta meg a vállát, és komolyan meredt tekintetembe, mely ezektől a mondatoktól üvegessé vált.
- Miért rontod el az örömöm? V nem olyan! Ő miattam lesz velem, azért, aki vagyok. - csóváltam meg a fejem.
- Vagyis, aki én vagyok, ugyanis engem fog megismerni. - csóválta meg a fejét fancsali mosollyal.
- Pár nap alatt helyrehozzuk, addig majd a munkára hagyatkozol. - rántottam meg a vállam a lehető legpozitívabban.
Azonban mindketten tudtuk, hogy talán nem lesz ilyen egyszerű ez az egész, de szerencsére Zayn is letett a további negativitásról.

3. fejezet.

A napok csak teltek, már 5 éjszaka aludtam Zayn bőrében, Ő pedig az enyémben. Nagyon ügyesen palástoljuk ezt az egészet azt hiszem, ugyanis a srácoknak még nem tűnt föl, Zayn pedig mindig elmondja, mit mondjak egy-egy telefonbeszélgetésnél Perrie-vel. Az öltönyért is elmentünk, azt hiszem, Zayn-nek tetszett, hogy kívülről láthatta magát benne, így könnyebb volt döntenie. V-vel azóta nem találkozunk, de a számát már kívülről tudom annyit agyaltam ezen az egészen. Jó, hogy elhívta nekem egy randira Zayn, de fogalmam sincs, ezek után hogyan tovább. Igaz, nem randizhat vele Zayn, hisz akkor Őt ismeri meg, de ez annyival könnyebbnek tűnik, mivel én a közelében teljesen lebénulok. Olyan csodás lány, egyszerűen hihetetlenül gyönyörű, csinos, aranyos, mókás. Tökéletes. Mellette még soha nem láttam egy pasit sem, aminek mindig örültem, de egyben furcsának is tartottam, hisz minden srác álma egy ilyen nő, akkor meg miért nem környékezik folyton Őt?!
Interjú után voltunk éppen, így a srácokkal, és a csapat többi tagjával elmentünk közösen egy gyorsétterembe vacsorázni. Bent pár aláírással indítottunk, hisz a csapatunk sokfélesége és mérete azonnal feltűnt mindenkinek, de hamar letudtuk ezeket az apróságokat, így csupán élveztük a társaságot. Nekem azonnal leesett, hogy ez azt jelenti; V is ott lesz, és még ha csak többen is, de vacsorázhatunk együtt. Zayn az én testemben leült a lány mellett lévő székre, míg én halovány mosollyal a másik oldalára telepedtem. Ő csupán kedvesen mosolygott mindkettőnkre. Tökéletes volt, mint mindig, ezúttal egy Mickey Egeres haloványrózsaszín felsőt viselt, szürke farmerrel, és fehér tornacipővel. Falatozás közben bolondozni kezdtünk, de ez nem volt újdonság, mondhatni, Tőlünk zengett az egész étterem, de az akkor lényegtelen volt. Ilyenkor már nincs bátorságuk a rajongóknak megzavarni minket, így nyugodtan élvezhetjük a vacsorát azokkal az emberekkel, akiket kedvelünk. Én hoztam a saját formám, mintha a saját testemben lennék, de azért ügyeltem, hogy semmi se csússzon ki a számon. V jókat nevetett mellettem egy-két megszólalásomon, amitől büszkeség töltött el, de hamar rájöttem, ez így nem jó, hisz neki Zayn-t kéne kedvelnie az én testemben, márpedig Ő az én humorom tartja mókásnak, ami persze nagyszerű lenne, ha a saját testemben lehetnék.
Megkönnyebbülve estem be Zayn házának ajtaján, meg kellett tartani a másik szokásait a média és a srácok miatt, szóval nem cserélhettünk otthont. Mosolyogva hunytam le szemeimet, ma ismét V-vel tölthettem ki időt, és ez még azt is feledtette velem pár percig, kinek a bőrében is kényszerültem élni.
Azonban a napok nem teltek lassabban, vagy éppen gyorsabban, mikor hogy, és holnap jön haza Perrie, arra pedig 4 napra esküvő, ugyanis akkor van a lány születésnapja is egyben. Vagyis 5 kemény napom van helyrehozni ezt az egészet, vagy állhatok én az oltár elé Zayn nagy napján.
V-vel semmi sincs rendben, ugyanis úgy tűnik, az én vicceimet sokkal mókásabbnak találja közös beszélgetésekkor, mint Zayn-ét az én testemben. Ebből nagyon nem lesz jó dolog, így próbálom visszafogni magam, de nem olyan egyszerű ez, mint azt bárki is gondolná. Fájdalommal telik minden nap, mikor látom, hogy Zayn az én testemben próbálja magára terelni a lány tekintetét, azonban ez nehezebb, mint azt szeretnénk.
Koncert után az öltözőből mentem ki éppen immáron a saját cuccomban, mikor V jött velem szembe tekintetét szigorúan a padlóra szegezve.
- Jó éjt, V! - mondtam neki mosolyogva, mikor mellém ért.
Azonban nem kaptam választ, teljesen máshol járt, látszólag ideges, és zavart volt. Aggodalmasan torpantam meg, és néztem utána. Figyeltem, ahogy mély levegővel benyit az öltözőnkbe, ahol már csak Zayn tartózkodott az én testemben. Ez nagyon nem jelent jót, a szemem azonnal aggódással telt meg, tudtam, valami gond lesz. Még soha nem láttam V-t ilyen komolynak, ennyire terhesnek, remélem, nem miattam...vagyis Zayn miatt van ez. Ezúttal virágos, combközépig érő, spagetti-pántos ruhácskát viselt, valamint farmerdzsekit, és mindezt egy aranyos, világosbarna topánkával toldotta meg. Haját ezúttal lófarokba fogta, csodaszép volt a szemembe, ha nem lett volna az arcán az az idegesítően vészjósló tekintetet.
Tudnom kellett, miről lesz szó, így aztán visszasiettem az öltöző elé, és résnyire nyitva az ajtót figyeltem az eseményeket. Belesve megláttam, hogy V háttal áll nekem, vele szembe pedig Zayn áll fel éppen az egyik fotelből, és megy oda a lányhoz. A srác azonnal kiszúrt, de nem foglalkoztatta a dolog különösen, inkább kérdőn nézett le V-re, mikor megállt előtte.
- Harry, beszélünk kell!
Komolyan ejtette ki a szavakat, a szívembe egy láthatatlan kéz markolt. Sejtettem, mi lesz ebből, pontosan tudtam, így aztán félve szívtam magamba a levegőt hangtalanul. Nem akartam elcseszni ezt az egészet, talán, ha nem hívatom el randira Zayn-nel, ez az egész most nem lenne, de már nincs mit tenni. Akkor jó ötletnek tűnt.
- Igen? - kérdezte egy pillanatra félve felém pillantva a srác.
Láttam, amint V idegesen pillant oldalra, így kicsit meglapultam, majd ismét felpillant Zayn-re...legalábbis a feje mozgásából ezt szűrtem le. Hosszú barna haja egyenesen lengedezett háta közepéig, mikor fejét mozdította. Annyira csinos volt, olyan tökéletes.
- Nézd, Harry! Te egy nagyszerű srác vagy, és...a fenébe is, még soha nem mondtam ilyet senkinek sem. - ejtette le tehetetlenül kezeit, majd megdörzsölte egyik kezével másik felkarját. Még így is olyan aranyosnak tűnt. - Szóval azt szeretném mondani, hogy bár még nem alakult ki köztünk semmi sem igazán, nem akarlak azzal áltatni, hogy elmegyek veled randira. Az az igazság, hogy mindig is a személyiséged tetszett a legjobban, de hirtelen most ezt Zayn-ben találom meg. Nem értem, mi van velem, annyira sajnálom, de Zayn...mindegy is. Remélem, azért ugyanolyan jóban leszünk. - magyarázta halkan.
Láttam, amint Zayn teljesen ledöbben, de nem volt időm tovább vele foglalkozni, sokkal jobban lekötöttek a bennem dúló érzelmek. Millió kérdés merült fel bennem, és el akartam kezdeni ezek kielemezgetését, de hirtelen Zayn hangja hasított elmémbe.
- Mi? De hát nekem... - kezdett bele hangosan, mire hevesen tiltakozni kezdtem, és a fejem ráztam V mögött. - ...akarom mondani; neki mindjárt esküvője lesz. - akadt ki, mire szerintem V összeráncolta a homlokát, eléggé ismertem már ahhoz, hogy ezt tudjam.
- Igen, és nem fogok bekavarni pont ezért. Sajnálom Harry, ez...egyszerűen csak túl zavaros nekem. - rázta meg hevesen a fejét, így haja lengedezett kicsit válláig felemelkedve. - Sajnálom. - ejtette halkabban.
Zayn semmit nem mondott a nevemben, én pedig jobbnak láttam lelépni gyorsan, így berohantam a szemben lévő ajtón, ami a hang-technikus szobája volt. Éppen az asztalnál ült, és nagy szemekkel nézett rám műszerei fölül. Én csupán hebegni tudtam a történtek után, egy ép gondolatom nem volt. Hebegtem valami sajnálom félét, majd Zayn hajába túrva kisiettem onnan. V már elment, hallottam az üvegajtó nyitódását, majd csukódását, így bementem Zayn-hez az öltözőbe, aki azonnal aggódva pillantott rám. Üveges tekintettel meredtem zöld íriszeimbe, nem bírtam felfogni, miért kell ennek ilyen átkozott nehéznek lennie, miért nem lehet minden egyszerű? Oké, hogy én is elcsesztem, mikor megkértem Őt, hogy hívja el randira V-t, de ha nem lennénk felcserélve, akkor minden normális lenne.
- Sajnálom, Harry! Ennek ellenére melegen ajánlom, hogy amíg az én testemben vagy, tarts távol magad tőle. Engem szeret a Te személyiséged miatt, de nekem menyasszonyom van, ezt Te is tudod. - mondta egyből komolyan.
Kicsit haragudtam rá, hogy rögtön így letámad, de Ő csak azt védte, ami számára fontos volt, ahogy én is, csupán az volt a gond, hogy ez két külön nőszemély volt, nem egy és ugyanaz....bár talán abból még nagyobb kavarodás lett volna.
- Bazd meg! - csak ennyit tudtam kinyögni neki.
Magam elé meredtem, nem néztem rá, csupán bámultam a földet. Én valóban szerettem V-t, nem csupán játszani akartam vele, de ez egyszerűen nem működik így. Én Zayn vagyok, az Ő életét kell élnem, ha nem akarom összetörni két ember szívét is. Azonban ha ez sokáig nem változik, akkor el kell mondanunk mindenkinek, mi történt. Ebben az esetben viszont félő, hogy idiótának, őrültnek fognak minket tartani, és diliházba csuknak minket, pedig velünk csupán valami felsőbbrendű erő űz csúnya játékot, csak azt tudnám, hogy micsoda és miért. Az elején még hittem, hogy ez csupán egy álom, és hamarosan felébredek a saját testemben, azonban ez még mindig nem történt meg, így ezt a reményt is elvesztettem.

4. fejezet.

Pocsék napra ébredtem, az ébresztő sípolása pedig mit sem segített ezen. Jelezte, hogy fel kell kelnem, és ki kell mennem a reptérre Perrie-ért, ahogy megígértem neki telefonon. Már csak 4 napom volt az esküvőig, és tegnap elvesztettem a számomra egyik legfontosabb embert. V nem óhajt nekem többé esélyt adni, pedig vissza fogom szerezni a testem, és próbálkozni fogok nála, nem fogom annyiban hagyni. Bár eddig félénk voltam mellette, lebénultam, eldöntöttem, hogy ha ismét önmagam leszek, mindent bevetek, visszaszerzésének érdekében.
Ezzel a gondolattal kicsit boldogabban mentem ki a reptérre, ahol vártam Zayn menyasszonyának megérkezését. Úgy 10 percig várhattam a kocsiban, nem akartam bemenni, hisz így is tele volt Little Mix rajongókkal minden, és most igazán nem tenne jót a testi épségemnek, ha besétálnék, és mindenki meglátná Zayn Malik-ot.
A hirtelen felerősödő sikításból rájöttem, hogy valószínűleg megérkeztek a lányok, és mindenki szeretne egy darabot belőlük. Tudtam, hisz velünk is mindig ezt csinálják a rajongók, ami persze nincs ellenemre, azonban azt nem tudom, meddig bírom még Zayn testében, Zayn életével. Valószínűleg sokáig, talán életem végéig is, de az biztos, hogy nagyon várnám a halált.
Az biztos, hogy Ő lényegesen jobban járt, mint én. Neki nem kell Perrie-vel szenvednie (bár biztosan akarna), és a szerelme sem hagyta el...még. A nagy hangzavar után még vagy fél óráig ültem a kocsiban, és vártam, hogy végre kijöjjön az a bizonyos szőke lány. Végül megjelent csomagot húzva maga után, testőrök kíséretében, és tekintetével az autót kereste megállva egy pillanatra. Mikor meglátta, szélesen elmosolyodott, és megindult felém. Megértettem, miért szereti ennyire Zayn, igazán csinos, szép, kedves, okos, tehetséges lány, azonban nekem V volt a tökéletes. Sajnos (vagy talán nem annyira) Ő a személyiségem követi, így Zayn testéhez vezették érzékei. Valamilyen szinten jól esett, hogy ezek szerint Őt én magam érdeklem, és nem a külsőm vagy a nevem, azonban ez így elég komplikálttá tette a dolgokat.
Kiszálltam a kocsiból, így Perrie mosolyogva ölelt magához, mikor hozzám ért. Tudtam, hogy kamerák előtt nem akar majd megcsókolni, azonban féltem, mi lesz, ha hazaérünk. Nem akarom megszegni az ígéretem Zayn-nek, miszerint nem csókolom meg, és őszintén, nem is vágytam más nő csókjára, csak V-jére.
A rajongók sikítottak, mikor megláttak engem is, majd sietősen beültünk Perrie-vel az autóba, és távoztunk.
- Nagyon hiányoztál Z, alig várom, hogy végre hazaérjünk, és csak kettesben legyünk. - mosolygott rám édesen, amitől Zayn biztosan elolvadt volna.
Nekem sokkal inkább gombóc nőtt a torkomba a gondolattól, hogy bármit is tennem kell Perrie-vel, és összetöröm Zayn szívét. Nem akartam ettől a lánytól semmit, és akármilyen vonzó is volt, nem vágytam rá, tudtam, hogy tilos.
- Te is nekem Hercegnőm. - mosolyogtam rá féloldalasan, miközben továbbra is az utat figyeltem.
Próbáltam nem mutatni, mennyire izgulok és félek, hogy esetleg valami olyat akar tenni Perrie, amit nem velem kéne, hanem Zayn-nel. Márpedig ez nagyon valószínű volt, és nem tudtam, hogyan mászok ki belőle. Egész úton mély levegőkkel nyugtattam magam, párszor talán feltűnt a lánynak is, de nem tette szóvá szerencsére. Az agyamban vadul kutattam valamiféle megoldásért, hogy elkerülhessem ezt az egészet. Mindenre gondoltam, még arra is, mi lesz, ha az esküvő után sem lesz máshogy ez az egész, és nem tudjuk visszacsinálni ezt Zayn-nel. A nászéjszaka jutott eszembe, azt nem tölthetem el én Zayn feleségével!
Akármennyire is lassan akartam hajtani, megérkeztünk a házhoz, ahol segítettem becipekedni Perrie-nek, majd bent felvittem a hálószobába csomagját. Mikor letettem a súlyosabb bőröndöt, egyből hozzám jött, és széles mosollyal, lágyan akart megcsókolni. Ekkor ugrott be, hogy az esküvő király indíték lenne számomra, az adrenalin csodákra képes az emberek elméjében.
- Majd az esküvőn Hercegnőm. - mosolyogtam rá, és a homlokára nyomtam egy lágy puszit.
Ő csak szélesen elmosolyodott, és megcsóválva a fejét, megcsípte az oldalam, így furcsamód Zayn teste összerándult. Tudtam, hogy csikis, de különös volt, ugyanis én nem vagyok az...vagyis az én testem nem az.
Megmenekültem ezúttal, és valószínűleg az esküvőig biztonságban leszek, de ez mégsem mehet így tovább. Éjszaka az ágyban fekve agyaltam, vajon mit tehetnénk, hogy helyrejöjjön ez az egész, fogalmam sem volt, de már csak 3 napom lesz holnaptól az esküvőig. Aztán beugrott, hogy mivel ez nem természetes dolog, ezért egy nem természetes emberhez kéne fordulnunk, bár soha nem hittem az ilyenekben, de egy próbát megér.
Másnap elköszönve Perrie-től leléptem Zayn-hez, vagyis hozzám, bár a lány nem igazán örült neki, hogy magára hagyom a szervezésben, mikor hamarosan itt a nagy nap. A lakásomhoz érve, rutinos mozdulatokkal mentem be. Ahogy elnéztem Zayn mindent úgy hagyott, ahogy volt, amiért hálás voltam, elég régen jártam saját magamnál, úgy egy hete. A konyhában akadtam össze göndör tincseimmel, miközben éppen kávét iszogattam.
- Harry! - lepődött meg, majd azonnal rosszra gondolt. - Mi történt?  Csak nem valami baj van Perrie-vel?
- Nem, azonban tudom, ki segíthetne nekünk. - mondtam széles vigyorral, ami mostanában őszintén egyáltalán nem volt jellemző egyikünkre sem.
Azonnal felhúzta egyik szemöldökét, és érdeklődve várta magyarázatom illetve kifejtésem. Szemében remény csillant, bár még nem is tudta, mire gondoltam, ami valljuk be elég abszurd.
- Kicsoda? Mondd már! - sürgetett előrébb lépve, miután bögréjét letette a pultra.
- Egy jósnő vagy médium, vagy fene tudja, hogy hívják magukat. - mondtam komolyan.
Lepetten húzta fel szemöldökét, láttam a szemében kihunyni az eddigi remény csillogását, majd kibukott belőle a cinikus nevetés, amitől mérgesen fontam össze magam előtt karjaimat.
- Egy jósnőhöz akarsz menni? Hát ez jó, azok csalók, Hazz. - nevetett még mindig Zayn, de lassan már kezdett csitulni.
- Én is ezt hittem, ahogy azt is kizártnak tartottam, hogy ilyen előfordulhat bárkivel is, ami velünk. - feleltem cinikusan, még mindig kicsit sértetten, hogy ennyire kinevetett.
Látszólag ezen elgondolkozott, hisz igazam volt. Soha nem hittem a természetfeletti dolgok létezésében, és a java részében még most sem hiszek, de az biztos, hogy mostantól kétszer meg fogom fontolni, hogy amit látok, az valóban csupán annyi lenne-e. Kitudja, mi vesz körül minket valójában, talán minden, amit a filmekben látok részben valóság, persze nem a vámpírokra meg sárkányokra gondolok, ez egyértelmű. Sokkal inkább a szellemekre, végzetre, sorsra, karmára.
- Oké, tegyük fel, hogy elmegyünk egy ilyen emberhez. Mit tud velünk csinálni? - kérdezte vállrántással Zayn.
- Talán semmit, de egy próbát megér. Vagy Te már nem is akarsz ismét a menyasszonyoddal lenni, mert ebben az esetben egy az akaratunk, szóval le is mondhatom az esküvőt. - feleltem én is ugyanolyan hanyag módon, ahogy Ő.
A szemébe harag telepedett, pár pillanatig komolyan megrémültem a villámoktól, melyek zöld tekintetemből záporoztak rám. Nem is tudtam, hogy képes vagyok ilyen gyilkos módon nézni. Megállva előttem komolyan meredt tekintetem. Úgy tűnik, bevált a módszerem, már ismertem Zayn-t, tudtam, hogy érthetek szót makacs egyéniségével, ugyanis amit Ő nem lát, azt soha nem hiszi el.
- Oké, egy próbát megér, de emlékezz, majd, hogy én előre megmondtam. Felöltözök. - mondta komolyan, majd a kávét kiöntve a mosogatóba, és a bögrét is oda téve felsietett az én hálószobámba, és felkapkodta az én ízlésemnek megfelelő ruhákat. Annyira vágytam már a saját testemre, a saját stílusomra, a göndör hajamra, a nyugalomra, V-re.
Alig telt neki 10 percbe, már készen is állt előttem, az egyszer biztos, hogy a hajamat sokkal jobban be tudja állítani, mint én magamnak, ezt lenyugtáztam. Azonban azt nem értettem, a sajátjával miért tököl mindig annyit, nekem nagyon gyorsan megy fekete hajának felzselézése, és ugyanolyan lesz, mintha fél óráig igazgatná a tükör előtt. Lényegtelen, inkább arra koncentráltam, hogy sikeresen eljussunk a GPS alapján az interneten talált címre London legjobbnak vélt jósnőjéhez. Igaz, hogy nem volt időpontunk, pedig ha olyan híres valaki, biztosan kellene, de gondoltuk, vészhelyzetben mindenki tesz kivételt.
Bőven túlléptem a sebességkorlátozást, így elég hamar megérkeztünk, de sürgetett minket az idő. Hamarabb is eszünkbe juthatott volna ez. Egy eléggé érdekes részében Londonnak, egy lakás alatt helyezkedett el az aprócska üzlet, ajtaja pirosra volt mázolva, ablaki tipikusan Londoni külsőt kölcsönöztek neki fakeretességükkel, melyek szintén vörösben pompáztak. Azonban befele semmit sem láttunk az üvegen át, ugyanis lila, rózsaszín, piros és narancssárga függönyök csillogtak a napfényben belülről.
Zayn-nel egymásra néztünk, eléggé elbizonytalanodtunk, jó helyen járunk-e, mikor olyan híres emberről volt szó, hogy az Ő neve szerepelt elsőnek a Google találatai között, de talán ez semmit nem jelent. Megrántottam a vállam, és elindultam az épület fele, Zayn pedig mellettem jött zsebre dugott kézzel. Az ajtó fölött cifra, alig kiolvasható betűkkel az Angela Jekatyerina név díszelgett. Ezek szerint jó helyen járunk, egy ilyen zavaros, különleges nevet nem éppen felejtünk el, ezt láttuk a neten. Mély levegőt véve benyitottam az ajtón, és beléptünk az üzletbe.
Kellemes melegség fogadott, a kinti nyári langyosság ellenére is jól esett. Az ajtó mozdításával egy kellemes trilla szólalt meg jelezve, vendégek érkeztek. A helyiségben kellemes félhomály uralkodott, rengeteg polccal a vörös falon, melyeken különböző érdekes tárgyak hevertek. Üveggömbök, színes gyertyák, füstölők, aprócska üvegcsék, és még egy macska preparátumot is láttam oldalt, amitől megborzongtam. Bent is folytatódott a függönyök felesleges felhalmozása, nem kellett ablak ennek az Angela-nak, Ő anélkül is használta ezeket az textileket. Bolyhos szőnyegek hevertek meleg színekben elszórtan a parkettán, a fal mellett szintén hasonló élénkséggel puffok, babzsákok, és egy kanapé. Érdekesen festett a helyiség, tipikusan, ahogy a képzeletemben él egy ilyen asszony kuckója.
Lépteket hallottam a velünk szemben lévő ajtó mögül, mely nyitva volt, csupán a földig lelógó csicsás, csillogó "kristály-függöny" díszítette, melyen a fény megtörve igazán szép táncot járt. Hirtelen két kar húzta ketté a békésen lengedező, hosszú láncokat, majd kilépett egy nő az ajtón. Haja vörös színben pompázott, rövid volt, feltupírozta. Szeme barnán csillogott, hatalmas igéző íriszei megragadták tekintetem. A helyiség színvilágához illő, bő ruhát viselt pár gyönggyel, és elég sok színes ékszerrel, valamint nagy, karika fülbevalókkal. Alacsony teremte törékennyé tette vékony alakját, 40-es éveiben járhatott éppen.
- Nocsak. Azt hiszem, a maguk érkezését éreztem én tegnap este. Jöjjenek csak, úgy látom, nagy gond van. - mosolygott ránk kedvesen.
Intett, hogy kövessük, majd visszaindult a kristályok mögé, mi pedig egymásra néztünk Zayn-nel. Ő csak megrántotta a vállát, majd elindult a nő után, én pedig követtem. Érdekes asszony volt, ahogy ez a hely is, tipikus jósnő.
A függöny mögött egy kis szobácska várt minket. A plafonról baldachinok buktak alá, színük pont, mint kint. Itt is félhomály uralkodott, míg a szoba közepén egy asztalka foglalt helyett körülötte három székkel. Így képzeltem el egy ilyen helyet én is, csupán egy dolog hiányzott; a kristálygömb az asztal közepéről, melyben füst gomolyog. Na, az már tényleg elé abszurd lenne.
- Foglaljanak helyet, kérem! Angela vagyok, miben segíthetek? - kérdezte kedvesen, miközben leült az egyik székre.
Mi vele szembe helyezkedtünk a másik kettőre. A szék annak ellenére, milyen érdekes, nagy, színes párnákkal volt bélelve, meglepően kényelmes volt, el tudtam volna aludni benne ülve. 
- Én Harry Styles vagyok, Ő pedig a barátom Zayn Malik. - magyarázta komolyan Zayn az én testemben, mire kelletlenül oldalra pillantottam, majd vissza a nőre, aki mindent tudóan mosolygott hol rám, hol barátomra.
- Vagy mondhatta volna az izgat is, nemde? Harry... - nézett rám, vagyis Zayn-ra rám, majd az én testem felé fordult. - ...és Zayn.
Lepetten kerekedett ki mindkettőnk szeme, ahogy néztünk a hölgyre, hisz tulajdonképpen rájött, hogy a másik testében vagyunk. Világossá vált számunkra, hogy ez a nő nem csaló, nem lehet az ezek után, és talán segíthet is nekünk valahogy...nagyon remélem, nem akarok életem végéig Zayn maradni. Meg akartam szólalni, hogy mégis hogyan jött rá, de egy sóhajon kívül semmi egyéb nem jött ki ajkaim közül. Ezt láva a nő csupán felnevetett, és kedvesen méregetett minket.
- Kérem, ez a munkám, találkoztam már ennél cifrább esettel is. Ne döbbenjenek meg ennyire, elvégre ezért jöttek, nemde? Szóval, tudom, hogy segítséget várnak, de én nem tudom visszaadni a saját testüket. Ezt csak maguk tudják elérni, azzal, ha rájönnek, miért jártak így, és jóváteszik, vagy elvégzik a feladatukat. - magyarázta összekulcsolva ujjait álla alatt, úgy nézett komolyan ránk.
Zayn-re, vagyis saját magamra pillantottam kétségbeesetten, de Ő csupán maga elé meredt az asztal lilás terítőjére, mely a homályban enyhe narancs árnyalatot is felvett. Próbáltam értelmezni, amit Angela mondott, és minden erőmmel azon voltam, hogy rájöjjek, hogyan is tudnánk ezt visszacsinálni.
- Sz-szóval akkor valaki vagy valami bosszúból tette ezt velünk? - kérdeztem halkan.
- Lehetséges. Valamit nagyon nem tartottak tiszteletben, és az a dolog visszavág. Rá kell jönniük, mi volt az, és jóvátenni, így minden a régi lehet. - magyarázta a nő halovány mosollyal.
- Ezt nem hiszem el! Egy ilyen faszság miatt nem lehetek én a vőlegény a saját esküvőmön. - csóválta meg a fejét morcosan Zayn, majd hátra vágta magát a székben.
Én is felsóhajtottam, Angela pedig együtt érzőn megrázta a fejét. Helyre kell ezt hoznunk, három napunk van rá, de ez túl kevésnek tűnik.

5. fejezet.

Két nap eseménytelenül telt, egyfolytában azon agyaltunk, vajon mi tette ezt velünk, mi akart ennyire bosszút állni, de sehogy sem jöttünk rá. Eljött a nagy nap, amikor is nagyon úgy tűnik, nekem kell kiállnom az oltár elé Zayn helyett, és jó pofát kell vágnom ehhez az egészhez. Rettegtem, mikor belegondoltam, hogy ezután jönnek a mézeshetek, amikor is el kell mennem 2 hétre Perrie-vel Hawaii-ra, és fogalmam sincs, hogy fogom kikerülni a nászéjszakát. Saját zöld íriszeimben is láttam a félelmet, az aggódást, a féltékenységet Zayn elméjében, melytől csak még rosszabbul éreztem magam.
Az esküvő csodásra lett megszervezve, a Hampton Court kastély meseszép kertjében került megrendezésre. Perrie imádta ezt a helyet, de engem is elvarázsolt szépsége. A távolban őzikék legelésztek, egyáltalán nem zavartatták magukat, a mellettünk lévő egyik tavacskában a sok közül kacsák fürödtek élvezve a napot, míg pár hattyú éppen a fák alatt vonult át jobb kilátást keresve az esküvőre. A kastély egyik szobájában folyt az én előkészületem, amit Zayn természetesen felügyelt az én testemben. Perrie valamint a csajok egy másik szobában öltözködtek, mellettünk, és ha nagyon halkan voltunk, hallottuk édes kacajukat.
A srácok bejöttek hozzám, és sok sikert kívántak, majd mentek is ki a vendégekhez. Itt volt minden fontos ember, köztük V is, bár vele még nem találkoztam szerencsére személyesen, talán jobb is így, hisz nekem ma van Zayn nagy napja.
- Így jó leszel? - kérdeztem felé fordulva.
Zayn fájdalmas mosollyal mért végig, majd elégedetten bólintott. Én is végigmértem rajta, és felháborodva vettem tudomásul, hogy az ingje nyakig be van gombolva.
- Nem, ez így nem Harry-s! - csóváltam meg a fejem.
Hozzá menve a felső két gombot kibontottam, a gallért pedig lejjebb húztam, így már sokkal inkább tükrözte az én stílusom, mégis elegáns maradt. Azonban egy érdekes dolog feltűnt, ami minden eddiginél sokkal jobban megsértett.
- Hol a nyakláncom! - kérdeztem élesen.
Fontos volt nekem az a lánc, még Louis adta nekem az X-Factor ideje alatt, hogy szerencsét hozzon, szükségem volt rá, nélküle elcsesztem mindent, a koncerteket, az interjúkat, mindent. Még ha nem is én hordhatom, de legalább a testem birtokolja mindig. Zayn tartozik nekem ennyivel, ha már nekem kell helyette összeházasodnom.
- Levettem, nem illet az öltönyhöz. Itt van. - rántotta meg a vállát, és kihúzta zakója belső zsebéből az ezüstláncot, én pedig azonnal kezembe kaptam azt, mintha az életem múlna rajta. Ez volt az én kis kabalám, nem bírtam, ha nem tudom, hol van.
- Leszarom, hogy illik vagy nem, ez a lánc nagyon fontos nekem, szeretem, érted? Szóval vedd fel! - mondtam ellentmondást nem tűrően.
Megforgatta a szemét, és kivéve a kezemből a láncot, nyaka hátuljánál összepattintotta a kapcsát, elégedetten figyeltem, ahogy a kis papírrepülő ismét elfoglalja méltó helyét a madárkák között, még ha azok nem is látszottak az ingben.
A tükör felé fordultam, és végigmértem magam a hatalmas, aranyozott szélű, régimódi tárgyban. Egész alakom láttam benne, és elégedett voltam Zayn külsejével, igazán jól állt neki ez az öltöny. Mellém lépett Ő is az én testemben, és végigmértük egymást is. Annyira vissza akartam kapni a régi testem, de nem volt mit tenni, nem jöttünk rá a megoldásra. Fájdalmasan pillantott végig saját magán, majd megigazította zsebemben a fehér rózsát. Fájdalmas mosoly kúszott ajkaimra, ezt látva, majd az én nyakamban is megsimította a kis láncot. Neki is kicsit felfelé görbült a szája, majd a tükörben szemembe nézve megjegyezte, még mindig a kis tárgyat tapintva:
- Tényleg jó ez a lánc, tetszik.
Haloványan elmosolyodtam, de csak egy pillanatig tartott az egész. Hirtelen hatalmas fájdalom nyilallt halántékomban, és még éppen láttam a tükörből, hogy Zayn is fájdalmasan kap ahhoz a ponthoz. Hirtelen forogni kezdett velem a szoba, szédültem, torkom fájdalmas nyögés hagyta el, amikor megéreztem hátam alatt a padlót, mely erőtlen zuhanásomtól nagyon megütötte lapockám. Az én testemben Zayn előre dőlt, így a tükörnek esett, majd annak mentén csúszott le erőtlen teste a földig. Nem érzékeltem semmilyen hangot, üvölteni akartam a fájdalomtól, de nem jött ki hang a torkomon. Hideget éreztem, de nem fáztam. Ez sokkal inkább a lelkemig hatoló hidegség volt, mely ki akarta tépni mellkasom. Pár pillanat múlva sikerült is, így a fájdalom elérte tetőfokát, de barátom száját is fájdalmas nyögés hagyta el, még éppen hallottam. Hamarosan elsötétedett körülöttem minden, mintha pislogtam volna egyet, csupán pár perc hosszan.
A fájdalom szépen lassan szűnt, majd teljesen elmúlt, mintha az iménti dolgok csak egy rossz álom képei lettek volna. Kinyitottam a szemem, ettől kis szúrást éreztem halántékomban. Kicsit még erőtlen kezemmel kerestem valamit, aminek segítségével fel tudom húzni magam a földről, tenyerem azonban a hideg tükröt tapintotta, aminek éppen nekidőltem. Fájdalmasan húztam fel magam a tükör oldalsó, cicomázott keretébe kapaszkodva, és fejemet fogva próbáltam erőt és emlékeket gyűjteni.
Fájdalmas sóhaj ütötte meg fülem, így oda kaptam tekintetem, azonban ettől kicsit megszédültem. Mikor kitisztult látásom, megpillantottam egy földön fekvő alakot, akitől a hangok származnak. Kicsit kezdtem emlékezni, ez csakis az én testem lehet Zayn-nel benne, így hozzá botorkáltam, de mikor fölé hajoltam, és a csoki-barna íriszekbe meredtem, hirtelen minden világossá vált. Az Ő homloka zavart ráncba szaladt először, majd mikor meglátta széles vigyorom, Ő is hasonlót villantott.
Felpillantottam a tükörbe, és valóban saját testemben voltam, saját ruháimmal, göndör hajammal, zöld szememmel, gödröcskéimmel. Láttam, amint Zayn is felül, és alaposan végigmér minket a tükörben. Feltápászkodott, és felém fordult. Mindkettőnk arcán széles vigyor égett, majd szorosan megöleltük egymást. Minden helyrejött még épp időben.
- Ezt nem hiszem el, sikerült! - mondta vidáman Zayn, mire hevesen bólogattam.
Ismét a tükör felé fordultam, és végigmértem végre saját magam, saját szemmel, tekintetem pedig megakadt a kikandikáló láncon. Akkor lett világos, hogy az a kis dolog tette ezt velünk, csak azt tudnám, mi oka volt erre, mikor én úgy szerettem azt a láncot.
- Zayn, a repülőm tette ezt velünk. Mindketten kimondtuk, hogy szeretjük, de miért volt ez fontos? - kérdeztem óvatosan félve, hogy ettől ismét egymás testébe kerülünk.
Zayn gondolkozni kezdett, miközben homlokát ráncolta. Végre elkezdtem értékelni, milyen jó Őt külső szemmel nézni, még ha néha idegesített is, mindennek ellenére szerettem, ahogy a srácok mindegyikét.
- Én voltam! Amikor részegen mentem hozzád éjszaka, elestem, és a lánc a kezembe nyomódott. Elhajítottam, és szidtam. Biztosan azért cserélődtünk meg másnap. - csóválta meg a fejét, mire én csupán bólintottam.
Nem mondom, hogy nem haragudtam rá, de már nem volt lényeg, hisz újra a régi vagyok, Ő pedig hozzámehet Perri-hez nyugodtan. Arról nem is beszélve, hogy mostantól mindent meg fogok tenni V-ért, ugyanis rájöttem, hogy Ő nem a külsőmet szereti, hanem a személyiségem, ugyanis követte, mikor Zayn testébe kerültem.
Boldogan igazítottam meg magam a tükörben, ahogy Zayn is, majd kopogásra lettünk figyelmesek. A szobába Zayn Anyukája jött be barackvirág színű ruhában, begöndörített hajjal, így én jobbnak láttam kimenni, és kettesben hagyni Őket. Tudtam, hogy az esküvő előtt nagyon fontos egy ilyen beszélgetés, és egyben nagyon érzelgő is. Kimentem a többiekhez, és a srácokkal beszélgetésbe elegyedtem.
- Nagyon vidám vagy, Hazz! Történt valami? - kérdezte Louis szórakozottan, hisz ezen a napon ki nem volt az?!
- Úgy érzem, újra a régi vagyok, és mindent meg fogok tenni, hogy V-t megszerezzem. - jelentettem ki széles vigyorral, mire Niall elnevette magát, Liam pedig hátba veregetett.
- Ez a mi Harry-nk! - nevetett rám.
Mindannyian elfoglaltuk a helyünket, ugyanis perceken belül kezdődött az esküvő. Én és Niall voltunk Zayn tanúja, de a többiek persze nem haragudtak emiatt. Perrie Jade-et és a húgát választotta, ami nem meglepő. Zayn az oltárhoz állt, majd a lány apukája bekísérte zene mellett a gyönyörű menyasszonyt. Ahogy haladt a sorok között, a napon az emberek összesúgtak mögötte. Igazán csodásan nézett ki, Zayn kishúga pedig örömmel díszítette útját rózsaszirmokkal, melyek megtisztelve érezték magukat, mikor a lány rájuk lépett magas-sarkújával. Haja csodás kontyba fogva, úgy festett, mint egy angyal azzal a boldog mosollyal arcán, mikor Zayn-re nézett, szeme megcsillant, ez is azt bizonyítja, mennyire szerették egymást. És végre nyugalomban lehetnek együtt egy kalandos kavarodás után, amit senkinek sem szabad megtudnia soha rajtunk kívül.
Zayn csillogó szemekkel figyelte Perrie minden egyes mozdulatát, nem csupán az esküvő alatt, de még a nekik járó külön tánc alatt is, amin végig egymásnak döntött homlokkal ringtak lágyan a zene ritmusára. Minden olyan csodásnak tűnt, amikor is a tekintetem megakadt egy lányon, aki oldalt állt, kedves mosollyal méregetve a tömeget és az ifjú párt.
Haját ezúttal feje búbján kontyba fogta, de pár tincset hagyott, hogy kicsit begöndörítve ugrálja körbe arcát. Igazán aranyos pofit kölcsönzött neki, nagyon jól állt. Combközépig érő halovány rózsaszín ruhát viselt, melynek alja és válla csipke volt, hozzá pedig most először láttam Őt magas-sarkúban, ami nagyon csinosan kiemelte tökéletes, fehér lábait.
Zöld tekintete rajtam akadt meg, mikor felé indultam. Ajkai kicsit elnyíltak, majd sietősen oldalra pillantott, miközben halovány pír jelent meg arcán. Próbált úgy tenni, mintha észre sem vett volna, de tudtam nagyon jól, pontosan érzi, hozzá tartok. Megálltam előtte, alig hagyva távolságot, mire lassan pillantott fel rám.
- Szia Harry! - köszönt halovány mosollyal arcán, mintha mi sem történt volna köztünk.
- Csodásan nézel ki V! Én a menyasszony helyében féltékeny lennék. - mosolyogtam rá féloldalasan, amiért a rajongók ezrei vesznek meg, gondoltam, hátha nála is beválik, de V közel sem volt olyan, mint bárki más.
- K-köszönöm. - hebegte kínosan, és ismét pír jelent meg amúgy is pirosítós arcán.
Elmosolyodtam, és egy pillanatra hátra pillantottam, így megláttam, hogy már lehet csatlakozni táncban az ifjú párhoz. Széles mosollyal fordultam vissza V felé, aki próbálta rendezni arca édes vonásait.
- Megtisztelne az esküvő legszebb lánya egy tánccal? - nyújtottam felé a kezem udvariasan.
Lenézett tenyeremre, majd fel az arcomra. Kicsit hezitált, láttam a szemében, amitől a félelem hatalmába kerített, hisz mi van, ha visszautasítást kapok? Ettől féltem a legjobban, de úgyis meg fogom hódítani, szerelmes vagyok belé.
Óvatosan fogadta el felkérésem, melyet kezem megfogásával jelzett. Széles mosolyt villantottam, és feltartva puha kezét a táncparkettre húztam, mely az egyik szökőkút melletti kavicsos járdarészen volt kialakítva, szépen díszített oszlopok között. Beálltunk mi is a többiekhez, a zenekar lágy ritmust játszott a fák árnyékában, minden tökéletesnek tűnt, ahogy V törékeny testét lágyan tartottam karjaimban, miközben táncoltunk.
Oldalra pillantva láttam, amint Perrie-t lekéri táncolni Édesapja, így Zayn feleségének húgát hívta a parkettre, aki mosolyogva követte a fiút. Mind Zayn, mind Perrie nagyon boldognak tűnt, még mikor mással táncoltak, akkor is egymás felé pillantgattak. Z többször feleségére kacsintott. Érdekes kimondani; "felesége", "férje", de ez az igazság, és szerintem fantasztikus, hogy megtalálták egymást, teljesen összeillenek, tudtam, Zayn az egész életét eltöltené Perrie mellett, és szerintem ezzel a lány sem volt másképp.
Visszapillantottam a magam előtt biztosan tartott lányra, aki kedvesen mosolygott rám. Bátorságot merítettem, hisz én vagyok Harry Styles, a nagy nőcsábász, aki képtelen megszólalni egy ilyen tökéletesség mellett, mint V. Felfoghatatlan, nemde?!
- Tudod, eldöntöttem, hogy vissza foglak szerezni. Nem fogom hagyni, hogy eltávolodj tőlem, mikor tisztában vagyok vele, hogy lenne nálad esélyem. Fontos vagy nekem, V. - mondtam halovány mosollyal ajkaimon.
Kicsit lepetten nézett szemembe, és valami érdekeset találhatott ott, amitől lepett, de egyben zavart lett arckifejezése, és ez megrémített, aggodalommal töltött el.
- A szemed...ismét csillog, mikor rám nézel. - mosolyodott el haloványan, amitől vettem a bátorságot, és alig észrevehetően közelebb kényszerítettem magamhoz egy mozdulat közben, valamint lejjebb is hajoltam hozzá. Akkor ez volt a gond, mikor még Zayn volt az én testemben!
- Mindig csillogni fog. Ezt még egy lánynak sem mondtam ennyire komolyan, de már nagyon régóta szeretlek V. - mosolyogtam rá szeretetteljesen.
Ajkai kicsit elnyíltak döbbenetében, miközben szemében megcsillant valami különleges szikra, melyben egyben megláttam a zöld utat is, így lassan hajoltam közelebb ajkaihoz. Lágyan érintettem össze ajkainkat, Ő pedig nem ellenkezett, hagyta, hogy megcsókoljam. Puhák voltak ajkai, barack íze volt szájfényétől, mely az én számra is átragadt ennek hála, de nem érdekelt. A szívem hirtelen ugrott meg, és kicsit megszorítottam derekát közelebb húzva magamhoz. Vállamon pihenő kezét kicsit feljebb csúsztattam, így keze gallérom alatt pihent.
Eltávolodtam tőle, de nem nagyon, csupán 5 centire. Széles volt mosolyom, Ő pedig látszólag elpirult. Ajkait beharapta, amitől felettébb aranyosnak találtam. Hirtelen egy kezet éreztem meg vállamon, mire én is és V is oda kaptuk fejünk. Zayn mosolygott ránk, majd jelentőségteljesen rám kacsintott, amitől csupán elnevettem magam. V ismét elpirult, imádtam, hogy képes vagyok ezt kiváltani belőle. Felnézett rám zöld íriszeivel, melyeknek kicsit talán barnább árnyalata volt, mint enyémnek, nekem mégis nagyon tetszett. Szeme csillogott, ajkaira széles mosoly kúszott, én pedig örömmel húztam közelebb magamhoz. Védelmezőn tartottam törékeny testét, Ő volt a legfontosabb az életemben, és végre megszereztem magamnak még, ha eléggé kalandos úton is, de ez akkor már jelentéktelenné vált.

7 megjegyzés:

  1. Szia, nem tudom, hogy lehet-e, de én visszaküldöm :) http://larryoneshotok.blogspot.hu/2014/03/1-dij.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem lehet, de ez egyáltalán nem lényeg, nagyon hálás vagyok, köszönöm szépen :)

      Törlés
  2. Szia. Hát én először is szeretnem elmondani, hogy a Larry-seket szeretem jobban, bár nem vagyok Larry shipper. Ez a történet nagyon fantasztikus lett, többször is újraolvastam, egyszerűen annyira megfogott. Nagyon tehetséges vagy, csak így tovább! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is jobban szeretem, hidd el! Boldog vagyok, hogy ennyire tetszett, ez fantasztikus. Köszönöm szépen :)

      Törlés
  3. ÚRisten! egyszerűen imádtam. Tökéletes volt :) Köszönöm szépen <33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szívesen, örülök, hogy tetszett :)

      Törlés
  4. Nagyon tetszett!!Én imádom az ilyen paranormális sztorikat! ��De folytasd az irást mert nagyon jól megy!��

    VálaszTörlés

Music Note 4