Sziasztok,
Olvasóim!
Mint
látjátok, íme egy újabb történet. Ez most éppenséggel 34 oldal lett Word-be,
nem olyan sok. Próbáltam benne megfogalmazni, hogyan képes egy szerelem
átalakítani egy ember életét. Az önteltekből, jó ember lesz, a félénkek, szépen
lassan megnyílnak. Remélem, ezt Ti is észre fogjátok venni benne.
Szeretném
elmondani, hogy ez most úgy született, mint még egy történetem sem. Talán
emlékeztek páran, hogy múlt héten nem volt ihletem, de tényleg semmihez sem.
Egyszerűen nem volt kedven az íráshoz. De erőt vettem magamon, mert úgy
döntöttem, nem hagyhatlak titeket történet nélkül, és én is éreztem a hiányérzetet, hogy nem tudtam űzni kedvenc elfoglaltságom, így megnyitottam egy
Word-öt, és szépen lassan elkezdtem. Fogalmam sem volt, mi fog kisülni belőle,
csupán haladtam meglepően lassan. Egy oldal általában 10-15 perc szokott lenni,
de az elején ebből most eltartott biztosan fél óráig is egy. Aztán szépen
lassan kezdtem rájönni, mi is lesz ebből, és az ihletem is visszajött. Így
aztán megszületett ma reggelre ez a történet, és ellenőrzés után fel is töltöm
nektek most.
A
TÖRTÉNET +16-OS RÉSZEKET TARTALMAZ (inkább így mondanám).
Szóval
jó olvasást hozzá, remélem, elnyeri a tetszésetek. Várom a véleményeteket a
történetről.
xoxo
Zsoo
1.
fejezet.
Izgalommal
léptem be a Madame Tussauds-ba. Mindenfele emberek nyüzsögtek, de egyáltalán
nem zavart a tömeg. Soha nem éreztem maga feszélyezve, ha sokan vesznek körül.
Élveztem, ha nagyvárosban lehetek, ha a metrón sokan vannak.
- Te
jó ég, Johnny Depp-pel csináljatok rólam egy képet, Lou! - sipított a fülembe
Niall, mire elnevettem magam, és kézbe vettem a telefonom.
Lekaptam,
Niall-t, ahogy büszkén áll a híresség mellett. Nevetve jött vissza mellénk, de
ekkor pedig Zayn kezdett el bezsongani.
-
Istenem, kérek képet Angelina Jolie-val és Brad Pitt-tel! - jelentette ki, majd
felállt melléjük.
Megfogta
a színésznő mellét, férje arcába pedig szolidan belenyomta középső ujját,
jelezve, elvette feleségét. Nevetve fotóztam le őket, pár lány felénk is
fordult Niall ízes kacagásán.
- Na,
most engem is Jim Carrey-vel! - jelentettem ki, és Niall kezébe nyomtam a
telefonom.
Beálltam
a híresség mellé az egyik oszlop előtt, akit úgy formáztak meg, hogy éppen rám
mutatott. Nem bírtam ki, így kitátottam a szám, mintha éppen készülnék
megharapni ujját. Zayn nevetve nyugtázta, én sem vagyok normálisabb náluk.
-
Lou, Te barom! - nevetett Niall, mikor visszaadta a kezembe a telefont.
Taylor
Lautner-hez érkeztünk, akit tudtam, hogy a srácok ki nem állhatnak, de én
láttam az összes Alkonyatot. És egyszer részegen még meg is ijesztettem a
srácokat otthon, és eljátszottam, hogy én vagyok Edward Cullen. Szóval beálltam
mellé, és ezúttal Zayn kapott le vele, de nem akárhogy. Én ugyanis kicsit sem
szégyenlősen markolta rá a viaszbaba gatyájára, és lepetten nyugtáztam, hogy
még szeme-fényét is megformálták, ugyanis tapintani lehetett ott egy dudort.
Nevetve jöttem el mellőle, majd haladtunk tovább a bábuk között. Nos, a srácok
már nem is néztek rám furcsán emiatt, tudták, hogy bi vagyok. Soha nem
tagadtam, bár tény, hogy inkább a lányokhoz vonzódtam, de egy-egy csinos fiú
után én is megfordultam.
- Oh,
imádom a focistákat! - jelentettem ki határozottan, és odaugráltam Ronaldo és
Pele közé. Pele ült a labdán egy kis emelvényen, míg Ronaldo férfiasan állt. A
lábam a labdára helyeztem, mintha éppen kirúgnám Pele alól, míg Ronaldo polóját
felhúztam a hasán. Nevetve nyugtáztam, hogy még viaszként is ott vannak a
kockák, ahol kell lenniük. Zayn csinált rólam egy képet, de remélem, nem lett
nagyon homályos ugyanis eléggé nevetett, míg Niall már szinte a földön
fetrengett. E.T. mögé is beülhettünk a biciklin és Shrek-kel is lefotózkodtam
többek között. Nos, tudni kell rólam, hogy imádom a Disney meséket, minden mennyiségben,
meg persze az átlagos meséket is. És még én mondom magam 21 évesnek?
Lényegtelen, soha nem voltam annyi lélekben, de Zayn és Niall pont így
szerettek. Azért is döntöttünk úgy, hogy együtt megyünk nyaralni Londonba. Itt
fogjuk tölteni az egész nyarat, majd Niall és Zayn az életüket is, ugyanis Zayn
itt fog dolgozni ősztől, mint gyermekorvos, Niall pedig suliba fog járni az
egyetemre. Hogy én miért megyek haza? A családom miatt. Muszáj róluk
gondoskodnom, Anya egyedül neveli a lányokat, nem hagyhatom magára őket. És ezt
a srácok is megértették, de azt hiszem, gyakran fogom meglátogatni őket.
Haladtunk
végig a termeken, kétség kívül, amit a legjobban vártam, az a horror rész volt,
és a 4D-s mozi. Ismét egy új szobába léptünk be, talán ez volt az utolsó
előtti, nem tudom. Végigvezettem tekintetem, hogy kivel lenne érdemes
fotózkodni. Megláttam egy babát, csodásan nézett ki. A szám kipattant, egyből
hozzá siettem, de nem tudtam megérinteni. Lányok milliói lepték el bábuját a
magaslaton, és álltak sorba profi készítésű képekért, amit majd a kijáratnál
tudnak megvenni. Életemben nem láttam még ezt a srácot, emlékeznék rá, ha
mégis. Soha nem fogott meg így még egy pasi sem, de belé belészerettem azonnal,
a babája láttán. Göndör haja édesen meredezett minden fele, mégis rendezetten
állt. Mosolya két oldalán kivillantak gödröcskéi, míg szeme zölden csillogott
arca közepén. Orra kicsit piszén meredezett, vonásai lágyak voltak, mégis
férfiasak, felnőttesek. Elegánsan öltözött fel, fekete zakót adtak rá, alatta sötétbarna
pöttyös inggel, mely merészen ki volt gombolva mellkasa közepéig. Nyakában egy
kis kereszt lógott, fekete farmerja lelógott formás fenekéről, combjain pedig
feszült. Sötétbarna öve, amibe az ing volt tűrve, ágyékára vezette tekintetem,
amitől egyből el is pirultam, és rendbe tettem magamba, hogy ez csak egy
viaszbábú! Egy nagyon szexi viaszbábú!
Beharapott
ajkakkal néztem el oldalra, de tekintetem visszatévedt rá, nem bírtam levenni
róla a szemem. Niall és Zayn megálltak a két oldalamon, mire feléjük
fordítottam a fejem, de Őt figyeltem.
- Ki
ez a pasi? - kérdeztem halkabban.
Mindketten
kérdőn húzták fel a szemöldökük, majd Zayn válaszolt.
-
Harry Sytles, énekes. - rántotta meg a vállát egyszerűen.
Kérdőn
fordultam felé, ábrázatom zavart volt. Ezt meg honnan tudja? Szerintem ez a
kérdés egyértelműen kiült arcomra is, amitől elnevette magát.
- Ki
van írva. Életembe nem hallottam még róla, de nagy sztár lehet. - rántotta meg
a vállát, és a fejével a fal felé bökött.
Oda
néztem, és valóban ki volt írva a neve és a foglalkozása. Harry Styles. Szép
név...nagyon szép. Kellemes a csengése, hogy nem hallottam róla eddig, hisz én
is brit lennék, és a lányok elégé oda vannak érte. Lottie soha nem említette,
pedig Fizzy-vel gyakran szokták kitárgyalni a sztárvilágot a vacsoránál.
-
Csak nem bejön, Lou? - nevetett a fülembe Niall a vállamra támaszkodva.
Elpirultam,
és lehajtottam a fejem. Ezen meglepődtek, hisz Niall csak viccnek szánta, de én
nem annak vettem. Komolyan túlságosan is vonzónak találtam ezt a Harry
Styles-t. Úgy éreztem magam, mint egy tinilány, aki csak ábrándokat kerget,
hisz soha nem lehet az övé híres szerelme. Semmi esélyem sem lenne egy ekkora
sztárnál, pláne mert pasi vagyok.
- Ó!
Bocs. - csóválta meg a fejét Niall, mikor felfogta, hogy beletrafált.
-
Haver, nehogy már! Ez biztosan egy elkényeztetett, öntelt, újgazdag
énekes-páva. Örülj neki, hogy nincs közöd hozzá. - nevetett a fülembe Zayn,
majd oldalra rántott, és csináltunk egy-egy képet a Beatles-szel.
A
napunk mesésen telt, de képtelen voltam kiverni a fejemből Harry Styles arcát.
Vajon miért ragadt meg ennyire? Miért látom azt a babát magam előtt, ha
lehunyom akár csak egy pillanatra is a szemem?
Ezen
kérdések kavarogtak fejemben egész álló nap, és még akkor is, mikor berontottunk
a lakásba a mai nap izgalmai után. Levágtuk magunkat a kanapéra, és míg Zayn
benyomta a Tv-t, én a kezembe vettem az asztalon lévő laptopot, ami szerintem
nem az enyém volt. Ez akkor bizonyosodott be, mikor bekapcsolt, és rá kellett
jönnöm, hogy Niall-é, de nem izgatott. Felmentem az internetre, és azonnal
beírtam a keresőbe Harry Styles nevét. Ha azt mondom, kismillió találatot
kiadott, hazudnék, ugyanis 5x annyi is kevés lett volna szerintem. Elsőnek a
képekre kattintottam, és milliószor jobban nézett ki, mint azon a bábun. A
profi képek csodásak voltak, de kétség kívül azok nyerték el legjobban a
tetszésem, melyeken csupán véletlen kapták le az utcán, a kocsijában, a
kávézóban...stb. Vicces srácnak tűnt a képek alapján, de ahogy lejjebb
görgettem a millió képtalálat között, egyre több kép jelent meg egy-egy
csajjal. Ezeknél mind görcsbe rándult a gyomrom, és kicsit tudatosult bennem,
hogy semmi esélyem sincs nála. Azután átkattintottam a web-re, és elolvastam az
életrajzát is. Végképp meg kellett róla győződnöm, hogy az álmom soha nem fog
beteljesülni, hisz minden második mondat a nőügyeiről szólt. Az X-Factorban
fedezték fel ezt már tudtam, és még ott is kavart a nála több mint 10 évvel
idősebb műsorvezetővel...a további ügyekről nem is beszélve. Arra gondoltam,
hogy esélytelen vele foglalkozni, de úgy döntöttem, ha ennyien oda vannak érte,
csak meghallgatom már egy számát is. Így aztán beírtam youtube-ba is a nevét.
Az első címre, amit kiadott, rákattintottam, és meghallgattam a számot. Csodás
hangja volt, ezzel nem tudtam vitatkozni, de alig pár sor után Zayn leüvöltött,
hogy nézné a tévét, mire leintettem, és még hangosabbra vettem. Nevetve jöttek
hozzám mindketten, és megnézték, mit hallgatok. Mikor meglátták a szám
előadóját, leesett az álluk, amin jót kuncogtam. Végighallgattuk, és nem
tudtunk vitatkozni vele, hogy csodás szám volt, és nagyon jó hangja van. Te jó
ég, kit talált meg magának a szívem?!
2.
fejezet.
-
Zayn, kész vagy már? - kiabált be az előszobából Niall türelmetlenül.
Mindig
Zayn-re vártunk, de ezt már megszokhattuk volna... Mi már készenlétben álltunk,
de Ő még javában ügyködött a fürdőszobában. Soha nem tudtam felfogni, mit kell
eddig csinosítania magán, mint a lányok...nem is, annál sokkal rosszabb.
- Jól
van, itt vagyok! - rohant be az előszobába Zayn tökéletes külsővel, bár én
semmi újat nem láttam benne, pedig ha Niall-nek nem is, nekem igazán feltűnhet,
tekintve, hogy bi vagyok. De ez nem azt jelenti, hogy rózsaszínben járok, és
nyávogva beszélek.
Bevágtuk
magunkat egy taxiba, és elindultunk az esti programunk színterére. Már majdnem
a nyár fele eltelt, és vészesen közeledik az ősz, amikor el kell hagynom
Londont és a srácokat is. Azzal az elhatározással ültem be ma a taxiba,
hogy felszedek este egy csajt...vagy éppen pasit, és lesz egy jó estém. Meg is
álltunk egy népszerű szórakozóhely előtt. Azt hallottuk, hogy ide az elitek
szoktak járni, amiben mi nem tartozunk bele, de úgy döntöttük egy este
megnézzük, milyen is ez a nevezetes klub. Biztos tele lesz jó csajokkal és pasikkal,
a személyiségük már más téma, de az ágyban nem beszélgetni kell, nemde?
Kiálltuk
a hosszú sort, vettünk belépőt, és pár perc múlva már bent is voltunk a
klubban. Azt hittem, ide nehezebb bejutni, bár tény, hogy elég sokan voltak
bent, de akkor nem érdekelt. Bent már nagyban folyt a buli, amihez mi is
azonnal csatlakoztunk egy welcome drink után. Zayn és Niall azonnal lekapott
egy-egy csajt, és én sem tétlenkedtem. Egy csinos vöröskét húztam magamhoz a
táncparketten, és táncolni kezdtem vele. A számnak vége lett, és Ő is
visszament a barátaihoz, valamint én is ittam a srácokkal még pár kört. És ez
így ment egész este. Aztán olyan 1 fele, mikor már kezdtem szédülni, és kellett
egy kis pihenés, levágtam magam az egyik kanapéra. Tőlem nem messze két lány
beszélgetett falatnyi ruhácskájukban.
-
Édes Istenem, nem hiszem el, hogy itt van! Szerinted jó így a ruhám? - kérdezte
aggódva az egyik, mire a másik felnevetett.
- Ja,
de még azt a két felsőgombot gombold ki! Akkor tuti, leveszed a lábáról.
Annyira kíváncsi vagyok, milyen lehet az ágyban. Biztosan fantasztikus, ha
ennyi nőt meghódított. - felelte a másik, mire a lány kigombolta a két felső
gombot, amitől szinte teljesen kibukkantak mellei.
- Ne
feledd, Ő az enyém! - emlékeztette a lány, mire elnevették magukat.
Nagyot
nyeltem, ezek sem hivatásosak...remélem, érezhető volt a cinizmus. Megcsóváltam
a fejem, és próbáltam nem a hányingeremre gondolni, plusz a fojtogatóan fülledt
levegőre. Nagyon bele lehetnek zúgva valami menő pasiba, ha egy éjszakára is
képesek lennének odaadni magukat neki. Bár én is ilyen áldozatot kerestem mára,
de én biztosan nem hagynám, hogy így kihasználjanak, ha nem kívánom igazán.
Úgy
döntöttem, hogy kimegyek a mosdóba, és megmosom az arcom hideg vízzel. Az most
nagyon jól fog jönni. Homályosan láttam, de ezt nem igazán mutattam.
Szerencsére jól tudtam leplezni, ha részeg vagyok, csupán a szemem csillogott
hetykén, de azt ilyen fényben senki nem láthatja. A folyosón sötét volt, éppen
csak egy pillanatra lett fény, mikor valaki bement a férfi mosdóba, így a
nyitott ajtón kiszökött a lámpa. De az illető megtorpant, és felém nézett, de
távolról nem láttam pontosan, mit talál olyan érdekesnek. Aztán elismerően
fütyült egyet, és eltűnt a mosdóban. Lepetten húztam fel a szemöldököm, és
magam mögé néztem, hisz ez biztosan egy csinos lánynak szólt. De senki nem jött
mögöttem, egyedül voltam. Talán ez tényleg nekem szólt volna. Ebben az esetben,
vagy van egy lehetséges férfi kiszemeltem, vagy már olyan részeg a srác, hogy
nőnek nézett, ami azért fájt kicsit.
Bementem
a mosdóba, és reménykedtem benne, hogy nem fogok találkozni azzal az alakkal.
Bent üres volt minden, csupán az egyik fülke előtt ácsorgott egy srác, és úgy
tűnt, beszélgetett, azzal, aki bent volt.
-
Nem, Liam ezt nem hiszem el, én... - akarta folytatni, de a kívül álló srác
tekintete rám tévedt, majd félbeszakította.
-
Hazz, nem vagyunk egyedül. - jelezte neki, hogy van egy nemkívánatos személy
is, aki én lettem volna, mire sóhajtottam egyet, és megmostam az arcom az
eredeti tervem szerint. Nagyon rendes, mondhatom.
- Nem
érdekel! Elegem van ebből az egészből! Nem akarok kimenni azok közé az olcsó
ribancok közé! Nem akarom ezt továbbcsinálni, Li! Ha tudom, hogy ez ilyen szar,
soha nem vágyom erre az életre! - sóhajtott fel a bent lévő srác gondterhelten.
-
Ilyet ne mondj! Csak az alkohol és a csajok miatt gondolod így. Menjünk haza
inkább! - javasolta neki a kint lévő srác, mire csak mérgesen dobbantott egyet.
Megtöröltem
az arcom, és elindultam ki, mikor kinyílt a fülke ajtaja. Akaratom ellenére is
vetettem még egy pillantást a tükörbe, hogy megnézzem, ki ez a srác. A
szemem lepetten kerekedett ki, és megtorpantam. Felé fordultam, hogy valóban
végig tudjam mérni. Ő állt előttem. Ő, akibe már viaszbabaként beleszerettem,
és már teljesen ki is vertem a fejemből, hisz esélyem sem lenne nála. Az arca
meggyötört volt, szemei gondterhelten csillogtak. Annyira jól nézett ki, sokkal
jobban, mint a képeken. Magával ragadott, nem tudtam levenni róla a szemem.
Kérdőn fordult felém.
- Mi
van? - kérdezte kicsit sem udvariasan, mire oldalra kaptam a tekintetem.
-
S-semmi, én...én csak...sajnálom. - hebegtem idiótán, majd jobbnak láttam
sietősen sarkon fordulni, és eltűnni az ajtóban.
Egyáltalán
nem olyan, amilyennek hittem. Igaza volt Zayn-nek. Tényleg egy elkényeztetett,
öntelt, újgazdag énekes-páva. Soha nem akartam többé látni, megértem, ki volt
borulva, ahogy hallottam nem is kicsit, de ez akkor sem jogosítja fel arra,
hogy úgy kezeljen, mint a kutyát. Ahogy hallgattam bent, teljesen összetört,
összeroppant a világának súlya alatt, amiért megsajnáltam, és segíteni akartam
neki, de akkor is haragudtam rá kicsit.
Egy
pillanatra fényt érzékeltem hátam mögött, biztosan nyílt a mosdó ajtaja, de én
már régen kijöttem. Biztosan Ő/Ők azok. Egyszer egy erős kar rántott vissza, és
fordított maga felé. Lepetten néztem rá, de elvesztettem az egyensúlyom, így
sikeresen a mellkasának estem, viszont azonnal korrigálta magam, és egy lépést
távolabb álltam. Ő állt előttem, teljes életnagyságba, így láthattam, hogy úgy
5 centivel nagyobb nálam, ami azért fájt. Miért kell mindenkinek nagyobbnak
lennie nálam? Kerültem a szemkontaktust, nem mertem rá nézni.
-
Nézd, sajnálom, hogy úgy szóltam hozzád bent, csak kicsit besokalltam. Hálás
lennék, ha erről senkinek nem szólnál. - mosolygott rám oly' módon, hogy
kivillant két édes gödröcskéje.
Arcomra
pír szökött, de ebben a fénybe nem volt észrevehető...remélem. Miért néz ki
ilyen jól?
-
Oké. - feleltem halkan, amit azonnal el is nyomott a zene.
Először
összeráncolta a homlokát, majd huncutul elmosolyodott. A fülemhez hajolt,
amitől idegesen szívtam magamba a levegőt. Mit csinál?
- Nem
hallottam. Ha ilyen halkan beszélsz, akkor súgd inkább a fülembe. Az mindig
beindít. - motyogta lágyan.
Lehelete
csiklandozta fülem, amitől megremegtem, és kirázott a hideg. Mi ez az egész? Ez
egy rossz vicc? Vagy egy álom? Miért csinálja ezt velem? Hisz Ő egy híres
nőfaló? Miért éppen egy pasival?
Távolabb
hajolt, és huncut vigyorral várta reakcióm, de nem tudtam mit felelni. Fülig
pirultam, és leszegtem fejem. Arra gondoltam, hogy talán sarkon kéne fordulnom,
és eltűnnöm innen, de talán soha többé nem lesz alkalmam látni Őt.
-
Megijedtél, Édes? - kérdezte kuncogva, mire hirtelen felemeltem a fejem, és egy
pillanatra elkövettem azt a hibát, hogy a szemébe néztem. Zöld íriszei édesen
csillogtak rám, lassan vesztem el csodás tónusában. Ő is megkomolyodott, és a
szemem kezdte pásztázni. Éreztem, ahogy Őt is kezdi magával ragadni az én
tekintetem, aminek nagyon örültem, hisz Ő egy ünnepelt sztár, míg én egy senki
vagyok.
Lassan
közelebb állt hozzám, így alig volt köztünk pár centi. Levegővételem rohamosan
felgyorsult, és félve néztem fel rá. Édesen elmosolyodott és hátam aljára
vezette kezeit, amitől idegesen pillantottam oldalra. Éreztem, hogy élvezi a
helyzetet, és egy hirtelen mozdulattal kikapta farzsebemből mobilom. Lepetten
figyeltem, ahogy kicsit oldalra fordul, és bepötyög egy számot, majd
megcsörgeti, így zsebében megcsörrent feltételezem, hogy saját telefonja, majd
elmentette a számot "Hazz" néven. Megérintette a kis kép ikont, így a
telefonomba automatikusan bekapcsolt a kamerája, hogy készítsen egy képet az új
kontaktról. Átállította első kamerára, és vakuval csinált egy nem éppen
szalonképes képet magáról. Mindez pillanatok műve volt, majd ismét felém
fordult. Döbbenten figyeltem, hogy ismét közelebb áll hozzám, és
visszacsúsztatja farzsebembe telefonom, majd megcsípi fenekem, amitől ijedten
szaladt ki a számon a levegő, és meg is ugrottam kicsit. Elmosolyodott ezen,
majd lágy csókot lehelt homlokomra. Teljesen lefagytam, és szapora lélegzettel
tűrtem, ahogy ajkai nyomát hagyja bőrömön. Lágy volt szája, csókolni akartam,
ahogy csak tudtam, de nem engedelmeskedett nekem testem. Távolabb állt tőlem,
majd elindult visszafele, a mosdók fele. Lepetten néztem utána, de hirtelen
megtorpant. Amint megfordult, oldalra vezettem a tekintetem, a mellettem lévő földre.
Hallottam nevetését, bár a zene majdnem elnyomta, majd hangja is felcsendült.
- Hé,
Édes!
Rákaptam
a szemem, mire egy hirtelen jött vakuval találtam szembe magam. Ettől semmit
nem láttam a sötétben, szinte megvakultam.
-
Kösz. - nevetett édesen.
Már
kezdtem visszanyerni látásom, így nagyjából ki tudtam venni körvonalait a
homályban. Nem a mosdóhoz ment, sokkal inkább tűnt a hátsókijáratnak. Még
utoljára felém fordult, majd végképp eltűnt előlem az ajtó mögött. Ledermedve
álltam ott, meg sem bírtam mozdulni. Hátam a falnak vetettem, és mélyen magamba
szívtam a levegőt.
Ez.
Meg. Mi. A. Szar. Volt?
Komolyan
Harry Styles tette ezt velem? Vagy csupán egy idióta utánzat volt, akit én
képzeltem Harry Styles-nak? De Hazz-nak szólították, és így is írta be magát,
ami lehet akár a Harry becézése is. És most, hogy jobban belegondolok, olvastam
is valahol, hogy legjobb barátja és dalíró társa nélkül egy tapodtat sem tesz,
Liam nélkül. Márpedig azt a srácot is Liam-nek hívták, aki vele volt a
mosdóban. Minden egybe vág, mégsem passzol össze semmi. Miért tetszenék neki
éppen én? Akkor ezek szerint Ő fütyült nekem az ajtóból, mikor a mosdóba
tartottam? Más nagyon nem lehetett. Bent nagyon ki volt bukva. Szegény...
De én
miért is blokkoltam le így? Soha nem voltam ilyen félénk, de az Ő egyénisége
olyan domináns, hogy még én is behódolok neki. Képtelen voltam önmagam lenni
előtte.
Mérgesen
sóhajtottam, és elindultam az ajtó felé, ahol egyből Zayn-be és Niall-be
botlottam. Megkönnyebbülten néztek rám, majd karon ragadtak.
-
Indulni készültünk haza, már azt hittük, leléptél minden szó nélkül valakivel.
- mondta nevetve Zayn, mire haloványan elmosolyodtam.
Igen,
ha úgy alakul, leléptem volna Harry Styles-szal, de úgy tűnik, tervei vannak
velem, ha megadta a számát. Tényleg, a telefonom! Jutott eszembe, mikor már az
utcán ültünk be egy taxiba. A srácok is elég jó állapotba voltak, amin
meglepődtem tekintve, hogy általában kiütjük magukat esténként, hisz nyár van
Londonban. Előkotortam a farzsebemből a telefonom, és megnyitottam a
kontaktokat. Ahogy legörgettem a "H"-hoz, valóban ott volt az Ő
beceneve. Rámentem, megnyitottam a képet, amit magáról készített.
Elmosolyodtam. A nyelve ki volt nyújtva, meglehetősen idióta kép volt, de nekem
nagyon tetszett. Hisz nem olyan tömeggyártmány, amivel tele van a net róla,
hanem egyedi csak nekem. Az igazi Harry Styles.
A
srácok persze azonnal felfigyeltek a képre, amit nézegettem, és a telefonomra
tapadtak.
- Ez
ki? Olyan ismerős. - kérdezte zavartan Niall.
Hirtelen
azt sem tudta, mit felelje, hisz elég hihetetlenül hangzott a valóság.
Szerencsére a taxi megállt a lakás előtt, így kiszálltunk, fizettünk, és
bementünk.
-
Nos? - kérdezte Zayn is, miközben levettük a cipőnk az előszobába.
Elpirultam,
amit már nem tudott elrejteni a sötétség, hisz itt már éget a villany.
- Nem
fogjátok elhinni, ha elmesélem. - nevettem el magam. Ők csak kérdőn néztek rám,
miközben bementünk a nappaliba. - Ő Harry Styles volt. - mondtam pirulva, és a
lábam kezdtem nézni lépés közben.
A
srácok hirtelen megtorpantak, és engem is megállított valamelyikőjük keze, de
csak akkor tudtam meg, hogy Zayn volt az, mikor felnéztem. Szemük
teljesen kikerekedett, majdhogynem kiesett a helyéről.
- Az
a Harry Styles? - kérdezte sokkolva Niall, mire csak bólintottam válaszul.
- Nem
hiszem el! Megint szívatsz minket, Lou. - nevette el magát Zayn, és
megveregette a vállam.
-
Nem! Tényleg találkoztunk a klubban. - feleltem zavartan, hogy nem hisznek
nekem.
Láttam
rajtuk, hogy tényleg Ők sem hiszik el, hogy ez vicc lenne, de azért
próbálkoztak.
-
H-hogyan? - kérdeztem ledöbbenve Niall.
- A
mosdóban kiakadt az egyik fülkében a haverjának, aztán kijött. Lefagytam, mire
beszólt nem éppen udvariasan. Elszomorodtam, és kimentem, aztán utánam jött.
Elnézést kért, és megadta a számát, majd lelépett a hátsó kijáraton. Istenem,
ha tudnátok, milyen szép szeme van, és mikor alig volt köztünk pár centi... -
áradoztam teljesen kikelve önmagamból.
-
Állj, állj, állj! Akkor Ő most meleg? - kérdezte zavartan Zayn.
Elgondolkoztam,
hisz erre még én sem találtam választ. Hosszas gondolkodás után, amit látszólag
nem tűrtek jól a srácok feleltem:
-
N-nem tudom. Úgy viselkedett, de a neten azt írják róla, nagy nőcsábász. -
hebegtem zavartan.
-
Talán nem is csupán NŐcsábász. - nevette el magát Niall, majd hátba veregetett.
- Haver, felfogtad, hogy felszedtél egy világsztárt, aki megadta a számát?
Beharaptam
az alsóajkam, még nem igazán fogtam fel. Igazából egyfolytában arra gondolok,
hogy ezt csak álmodtam. De valóban megadta a számát, és mit kezdjek vele?
-
Szerintetek fel kéne hívnom? Vagy majd Ő hív? - kérdeztem zavartan.
-
Mert neki is megvan a Te számod? - kérdezte Zayn ledöbbenve.
-
Igen, beírta a telefonomba a számát, csinált magáról egy képet, elmentette,
aztán megcsörgette magát, és mikor azt hittem, elmegy, még visszafordult, hogy
sunyiba csináljon egy képet rólam. Szóval én is megvagyok neki...bár a nevem
nem tudja. - hebegtem zavartan.
Valóban,
vajon milyen néven mentett el? Erre azért kíváncsi lennék. Hogyan írt be? Talán
Édes, mivel úgy szólított, bár kétlem. Biztosan rengeteg Kicsim, Édesem,
Aranyom és egyéb ilyen van a telefonjába, már azt sem tudja, melyik kicsoda.
Engem is el fog felejteni. Pedig én nem fogom felhívni, az biztos. Nem leszek
nyomulós, akármennyire is vágyom rá. Majd hív Ő, ha akar tőlem valamit.
- Te
jó ég! És smárolni nem smároltatok véletlen, ha már ennyi minden történt? -
húzta az agyam Niall, amin Zayn nevetni kezdett.
Én
csak morcosan megráztam a fejem, majd elindultam lefeküdni. Ők még kiabáltak
utánam dolgokat, amik a ma este törtétekre vonatkoztak, de inkább nem
részletezném. Úgy éreztem magam, mintha egy rossz tündérmesébe csöppentem
volna. A híresség rátalál a szégyenlős kissrácra, és szerelmes lesz belé. De ez
nem ilyen egyszerű, igaz? Vajon hány éjszakára kellek neki? Egyre vagy esetleg
kettőt is kibírna ugyanazzal az emberrel?
3.
fejezet.
Miért
nem hív már? Talán nekem kéne felhívnom? Talán arra vár, hogy én
kezdeményezzek? Kétlem, mikor olyan domináns. Egyszerűen csak részeg volt, és már
el is feletette, hogy kinek is adta meg a számát tegnap este. Viszont engem ez
az egész tudatlanság kikészít. Akkor inkább hívjon fel, hogy ki is vagyok én,
de ne hagyjon kétségek között. Ezt utáltam a legjobban. Pedig vonzódtam hozzá,
nagyon is, de tudtam, hogy nem lenne helyes, amit tennénk. Ő egy ünnepelt
világsztár, rengeteg rajongóval, nem jelentheti be hirtelen, hogy bepasizott.
És én amúgy sem vagyok való az Ő világába. Talán jobb is, ha nem hív fel.
De a
telefonom csörögni kezdett az ágyon, mire lepetten kaptam oda, és kézbe vettem.
A kijelzőn az Ő neve villogott, amin meglepődtem. Félve vettem fel, szívem a
torkomba dobogott. Talán még soha nem féltem ennyire egy telefontól sem.
-
H-haló? - szóltam bele óvatosan.
- De
imádom ezt a félénk hangot. - nevette el magát egyből, mire lepetten húztam fel
a szemöldököm. Hangja lágy, mégis kemény volt, de ez a keverék teljesen
megsemmisített. - Tegnap este úgy kellett lelépnem, hogy még a neved sem tudom.
Nem gondolod, hogy ez nem fair, Édes? - kérdezte játékosan, mire félve
elmosolyodtam.
-
L-Louis... Louis Tomlinson. - válaszoltam óvatosan.
-
Nos, Louis Tomlinson - nevette el magát. - mit szólnál, ha 8-ra érted mennék?
Megszöknél előlem? - kérdezte játékosan.
Nagyot
nyeltem, nem tudtam, erre mit feleljek. Tartottam tőle, a hangja huncutsága
vészjóslóan csengett, de egyben vonzott is magához.
-
8-ra? - kérdeztem vissza óvatosan.
-
Igen. Akkor 8-kor. Csók, Édes. - jelentette ki egyszerűen, és le is rakta.
Zavartan
pislogtam a telefonom képernyőjére, ami idő közben visszaállt a kontaktokra,
hisz befejeződött a beszélgetés. Meg sem kérdezte, én el akarok-e menni. Aztán
arra gondoltam, hogy azt sem tudja hol lakok. Kizárt, hogy értem jöjjön,
biztosan elfelejtette megkérdezni, és nem lesz elég bátorsága visszahívni. Bár
neki ne lenne bátorsága?! Kíváncsi voltam, mi fog kisülni ebből, így idegesen
rohantam le a srácokhoz, hogy segítséget kérjek. Zayn a nappaliban nézett egy
filmet, míg Niall a konyhában készített szendvicset.
-
Srácok, gond van! - akadtam ki, mire mindketten felém fordultak, és kérdőn
méregettek. - Harry Styles értem akar jönni este 8-kor, de azt sem kérdezte
meg, hol lakok. Szerintetek? - kérdeztem idegesen.
-
Mekkora barom. - nevette el magát Zayn a kanapén terpeszkedve.
- Nem
ezt kérdeztem. - húztam el a szám, bár tény, hogy igaza volt.
-
Szerintem, nézzük meg, mit csinál a sztárocskánk. Készülj össze, maximum nem
jön. - rántotta meg a vállát Niall, majd beleharapott a kajába.
Nekem
ez nem volt ennyire egyszerű, ahogy Ő kijelentette, de tényleg ez volt a
leglogikusabb dolog, amit tehettem jelen pillanatban. Sóhajtva mentem vissza a
szobámba, és elkezdtem agyalni ezen az egészen. Vajon hova akar vinni? Hogyan
öltözzek fel? Tényleg eljön értem? Honnan tudná meg, hol lakunk?
De
kíváncsi voltam erre az egészre, így aztán összekészültem, és 8 előtt 10
perccel idegesen járkáltam az előszobában és a nappaliban oda-vissza.
-
Kilométer-hiányod van, Lou? - kérdezte nevetve Zayn.
Mérgesen
pillantottam rá. Nekem ez nem volt ilyen mulatságos. Niall az ablakban
szobrozott, és kifelé lesett, hogy valóban jön-e, vagy jól beég, hogy elcseszte
a randit. De csak hívott volna, ha nem tudja a házszámot, nem? Aggódtam az este
miatt. Ha nem jön meg, akkor a csalódottság fog hatalmába keríteni, ha viszont megjön,
akkor pedig a kétségek, még több kérdések és zavar fog a fejemben uralkodni.
Sehogy nem jövök ki ebből jól. Ő teljesen más, mint én.
De
pontban 8-kor megállt egy fekete Range Rover a házunk előtt, amitől Niall
lepetten hátrált el az ablaktól.
- Ezt
nem hiszem el! Ez kajak idetalált. - nevette el magát, mire Zayn lepetten
pattant fel, hogy az ablakhoz menjen, én pedig idegesen túrtam hajamba.
-
Komolyan? Basszus, ez durva srác! Vigyázz vele, Haver. - szorította meg a
vállam, miután lenyugtázta, hogy valóba vár rám kint egy világsztár. Idegesen
kaptam fel a cipőm, ki kimentem az ajtón, de persze, hogy nem tudták megállni,
hogy ne égessenek be. Harry lazán támaszkodott a kocsija oldalának, és rám
várt. Elindultam felé, de a srácok tettek arcom pirosságáról. Lesétáltam a kis
lépcsőkön, és Ők utánam kiabáltak az ajtóból, hogy az egész utca jól hallja:
-
Aztán védekezzetek! - harsogta Niall.
- Ja,
de a prücsök majd jöhet hozzám, ha ez megnyugtat. - tett rá még egy lapáttal
Zayn, hisz gyermekorvos.
Erre
már én is elnevettem magam, és diszkréten felmutattam nekik a középső ujjam,
amitől nevetésben törtek ki. Harry-hez mentem, aki édesen mosolygott rám, majd
a srácokra is, akik ekkor már becsuktak az ajtót, de nem volt feltűnő a
konyhaablakban a két szempár.
-
Szép estét, Édes! - mosolygott rám, majd kinyitotta a kocsija ajtaját, én pedig
beszálltam.
Bent
tipikus pasi illat fogadott, ami nagyon tetszett, mivel nem volt se sok, se
kevés. Éppen megfelelt a mennyisége a levegőben. Arról nem is beszélve, hogy az
Ő illata volt. A kocsi meglehetősen tiszta volt belül, amin elmosolyodtam, majd
beült mellém. Bekötöttem az övem, ahogy Ő is, majd elindult.
- A
haverjaid? - kérdezte az utat figyelve.
- Ja.
- feleltem morcosan, mivel jól beégettek.
-
Csak a haverjaid? Honnan ismered őket? - kérdezte kihangsúlyozva a
"csak" szócskát.
Lepetten
fordultam felé. Ez féltékenység lenne? A nagy Harry Nőcsábász Styles féltékeny
lenne két srácra? Haloványan elmosolyodtam ezen.
-
Igen. Együtt nőttünk fel. Felköltöztek Londonba, de én nem csak nyáron vagyok
náluk. - feleltem egyszerűen.
-
Nevük, munkájuk? - kérdezte, mint a filmekben.
Normál
esetben kibukott volna belőlem a nevetés, de mellette nem mertem tekintve
parancsoló komolyságát, mely megfélemlített nem is kicsit.
- A-a
szöszi, Niall, a fekete Zayn. Niall tanuló lesz az egyetemen, Zayn pedig
gyermekorvos. - feleltem zavartan. - Miért?
-
Csak tudni akartam. - rántotta meg a vállát komolyan, de hirtelen barátságos
mosollyal fordul felém, ami meglepett. - Amúgy jó fejek.
Haloványan
elmosolyodtam, és bólintottam. Feszélyezve éreztem magam mellette, tenyerem
izzadt, szívem a torkomban dobogott. Nem tudtam, mivel váltja ki ezt belőlem,
még soha nem éreztem ezt senki közelében sem.
-
Hova megyünk? - kérdeztem semlegesen, mintha ez lényegtelen lenne, de nagyon is
érdekelt.
Huncut
módon elmosolyodott, de az utat figyelte. Legalább karambolozni nem fogunk, de
akkor is idegesített ez a fene nagy játékossága.
- Ha
nem haragszol az első randink nem étteremben lesz. Félek, túl nagy lenne a
felhajtás. Máshogy oldottam meg, jó lesz, hidd el. Remélem, szereted a gyrost.
- nevetett, mire ajkaimba haraptam.
Megértettem,
hogy nem visz nyilvános helyre, én is szégyellném magam a helyében, de egy
szónál leragadtam.
- Ez
akkor egy randi? - kérdeztem halkan, mire felnevetett.
-
Persze, mért, minek hitted, Édes? Azt gondoltad, hogy sörözni viszlek egy
kocsmába azok után, hogy tegnap megmutattad, milyen csinos hátsód van? -
kérdezte játékosan.
Ledöbbentem.
Komolyan tetszik neki a hátsóm? Akkor ezért kellek neki? Talán csak a testemre
vágyik, nem rám, a személyiségemre? Ebben az esetben nagyon megbántana, és az a
legrosszabb, hogy ki is nézem belőle ezt. Eldöntöttem magamba, hogy nem fogom
nagyon közel engedni magamhoz, így nem fog majd annyira fájni, ha átver.
Csendesen
haladtunk előre, kifele bámultam az ablakon, ahogy egyre kevesebb lesz a lámba,
és szépen lassan teljesen kiérünk a városból. Végem van, most fog elrabolni,
megerőszakolni, aztán megölni. Ennél nagyobb marhaságok eszembe sem
juthatnának, igaz? De tényleg kezdtem megrémülni, mikor teljesen kiértünk
Londonból, de a Temze partján haladtunk továbbra is. Aztán egyszer megállt egy
elhagyatott kis parkolóban. A kutya sem járt még ezen az úton sem, nemhogy
ebben a parkolóban. Aranyos kis hely volt. A Hold tükröződött a víz felszínén,
mely erősen hullámzott a tenger fele. Volt egy aprócska stég is, de mi nem
szálltunk ki. Helyette inkább Harry ledöntötte mindkét ülés támláját, így olyan
lett a kocsi belseje, mint egy nagy kanapé. Hátra nyúlt, és elvett az ülésekről
egy nagyobb zacskót. Kivett belőle két dobozt, az egyiket nekem adta, míg a
másikat maga mellé tette, majd egy-egy üveg Cola is hasonló sorsra jutott.
Elmosolyodtam. Ilyen randin még soha nem voltam, de nagyon tetszett. Olyan
természetes.
- Nem
hittem, hogy így fogod megoldani. Hangulatos. - mosolyodtam el.
Csak
a lábunknál világított pár gyenge lámpa, ami nem tükröződött vissza az
ablaküvegről, így ki láthattam a folyóra, mégis volt elég fény a vacsorához is.
Kinyitottam a dobozt, és valóban gyros volt benne, mégpedig igencsak jól nézett
ki. Megfogtam a benne lévő villát, de inkább Harry-re néztem fel.
-
Honnan tudtad, hol lakunk? - kérdeztem tekintetét keresve, amit hamar el is
csíptem.
- A
telefonodba be van kapcsolva a helyfelismerés. Innen már egyszerű dolgom volt.
Csak egy laptop kellett. - nevette el magát, és bekapott egy falatot.
Én
csak bólintottam, és enni kezdtem. Még mindig feszélyezve éreztem magam, bár
már nem annyira. Kényelmes volt ez a helyzet. A lábam törökülésbe felhúztam,
hátam az ajtónak vetettem, ahogy Ő is velem szembe, és előttünk a Temze folyt.
-
Azért vagy ilyen félénk, mert rajongó vagy? - kérdezte meg egyszer komolyan a
szemembe nézve.
- Nem
igazán. A Madame Tussauds-ba láttalak először egy hónapja. - nevettem el magam
kínosan.
- Hát
akkor? - kérdezte homlokráncolva.
Leszegtem
a fejem, nem bírtam volna a szemébe nézni. Miért hoz mindig olyan helyzetbe,
hogy elpiruljak? Biztos vagyok benne, hogy élvezi, ha így lát, és azért teszi.
- Nem
tudom, egyszerűen csak megrémít, a belőled áradó irányítás és határozottság. -
feleltem félénken.
Felnevetett,
mire kérdőn kaptam fel tekintetem rá. Fájt, hogy kinevet, de bevallom, én is
ezt tettem volna. Poénos egyéniségem van, szerettem mókázni, de mellette
képtelen vagyok erre. Úgy érzem, lenézne, kinevetne, gyerekesnek tartana.
-
Tényleg csak nyáron maradsz Londonban? - kérdezte halkan, és most az egyszer
nem akart rám nézni, mikor kérdezett. Ebből rájöttem, hogy nem örülne, ha így
lenne.
-
Igen. - feleltem halkan, és én is a vacsorámra koncentráltam.
Féltem
a reakciójától, magam sem tudom, mi okból kifolyólag.
-
Miért? Hova valósi vagy? - kérdezte tőlem sorba.
-
Doncaster-be. Haza kell mennem a családomhoz. Anyának szüksége van rám, és a
Húgaimnak is. - feleltem halkabban.
Ő egy
híresség volt, nem érthette meg, miért fontos segítenem Anyának. Egyedül neveli
a lányokat, nem bírná ezt sem testileg, sem lelkileg, sem anyagilag. Teljesen
kimerülne, ha nem lennék, és segítenék neki. Kell valaki, ki főz, ha nincs
otthon, és gondoskodik a lányokról. Ezt Lottie is meg tuja oldani nyáron, de
suli-időben csak én vagyok, aki ezeket megcsinálja, mikor Anya alig van otthon.
Óvatosan
felnéztem Harry-re, aki elgondolkozott kicsit maga elé bambulva. Nem tudtam, mi
járhat a fejében, de nagyon is érdekelt.
- És
ha azt mondom, hogy van egy alkum a számodra? - kérdezte halovány mosollyal az
arcán, mire kérdőn húztam fel a szemöldököm.
- Mi
lenne az? - kérdeztem halkabban.
-
Elrendezem, hogy a családodnak semmire ne legyen gondja soha többé, és boldogan
éljenek, ha cserébe enyém leszel. - magyarázta egyszerűen.
Lepetten
kerekedett ki a szemem. Hogyhogy az övé leszek? Egy éjszaka erejéig? Ennyire
fontos lenne neki velem egy éjszaka, egy szex? A gondolatok kavarogtak a
fejemben, és mind zavart volt kivétel nélkül.
-
E-ezt hogy érted? T-tiéd leszek? - hebegtem sokkoltan, nem értettem, hogyan
gondolta ezt a részét az alkunak. Ha kíméletes dologra gondolt, lehet bele kéne
mennem, bár így is boldogok vagyunk a családommal. Felnevetett zavaromon, majd
felelt:
-
Tudod Te azt. Elintézem a Húgaid továbbtanulását, a gondtalan életet, de
cserében enyém leszel...örökké. És semmit nem kéne tenned, csupán, teljesíteni,
amit kérek tőled. - fejezte be kis szünet után, amire lepetten kerekedett ki a
szemem.
Ez
most komoly? A rabszolgájává akar tenni? Ennyi? Mégis mit kéne tennem? Mire
utasítana? Vajon hány ilyen ember van még mellette, mint Én? Kinek ajánlotta még
fel ezt?
-
D-de hát, mit kéne tennem neked? Én-én ne-nem tudom... - hebegtem halkan,
kerülve a tekintetét, mire felnevetett.
Oldalra
tette a kajáját, majd egy határozott mozdulattal ellökte magát az ajtótól, és
előttem térdelt az ülésen. Kivette a kezemből a gyros-t, és egyre közelebb
férkőzött hozzám, amitől idegesen szívtam magamba a levegőt.
-
Egyszerűen csak engedni bármit. - mondta kérdésemre válaszolva.
Lefagytam,
azt sem tudtam, ez mit takar, de persze a legrosszabb gondolatok cikáztak a
fejemben. Hagynom kéne neki, hogy azt tegyen velem, ami akar? Akkor a
családomnak gondtalan élete lehetne. Erőszakosan csókolt meg, és húzott
magához. Képtelen voltam ellenkezni, erősen tartott tarkómnál fogva. Nem
hagyta, hogy elhúzzam fejem. Arra gondoltam, hogy teljesen félreismertem....bár
még nem is ismertem. Harry is ugyanolyan öntelt sztár, aki azt hiszi, bármit
megszerezhet pénzzel, semmi mást nem kell tennie, csupán a zsebébe nyúlni.
Akaratosan
döntött el az ülésen, és lefogta erőtlen kezeimet, melyekkel azért próbáltam
eltolni magamtól. Egyre durvábban csókolt, addig harapta alsó ajkam, míg ki nem
nyitottam a szám, mivel már lassan a vérem is kiserkent. Ekkor csúsztatta át a
nyelvét, és hevesen térképezte fel szám belsejét. Képtelen voltam viszonozni csókját,
nem tetszett, hogy ilyen vad. Erősebben próbáltam eltolni magamtól, homlokom
ráncba szaladt.
- Ne!
- nyögtem szájába, de nem nagyon hagyott beszélni.
Kezei
közben úgy döntöttek, leszarják gyenge próbálkozásom, miszerint eltolom
magamtól, hisz erősebb volt nálam, és pólóm alá férkőztek. Érintése után
felforrt bőröm, nem tudtam, mi történik velem. Még soha nem féltem ennyire, de
egyszerre kívántam is Őt, de ez csak nem akart megmutatkoznia nadrágomon, amit
azért jó előjelnek vettem.
Lábaim
erősen rántottam fel, így sikerült leborítani magamról. A két ülés közé esett
félig a földre, félig a hátsó ülésre, és fájdalmasan felnyögött. Dühös
tekintettel nézett rám emiatt. Ijedten karoltam át felhúzott térdeim, és
egészen az ajtóhoz simultam, minél távolabb tőle.
-
Ké-kérlek, vigyél haza! - kértem remegő, elcsukló hangon.
-
Utálom, ha valaki nehezen adja meg magát, de egyben kihívást is látok benne. -
sóhajtott fel mérgesen.
Félve
pillantottam rá fél szemmel, nem mertem teljesen ránézni. Féltem tőle, még soha
nem találkoztam ennyire akaratos, domináns egyéniséggel. Teljesen kifordított
önmagamból, félelemmel tekintettem rá, de oly' annyira, mint még soha senkire
sem.
Megkönnyebbülten
fújtam ki a levegőt, mikor felállította az ülések támláját, és a motor felbőgött
alattunk. Rendesen fordultam az ülés felé, és immáron normálisan ültem rajta.
Bekapcsoltam az övem, és ekkor vettem észre, hogy a kezeim remegnek. Alig
tudtam bekapcsolni a biztonsági övet. Térdeim sem voltak jobbak. Olyan távol
húzódtam Harry-től, ahogy csak tudtam, féltem, hogy ismét tenne valami olyat,
amit én nem akarok.
Az út
némán telt, Ő az utat figyelte komolysággal, míg én kifele bámultam az ablakon.
Homlokom a hideg üvegnek döntöttem, és próbáltam megnyugodni, de nem nagyon
ment. A szívem még mindig hevesen vert, levegőt is egyeletlenül vettem. Térdeim
még mindig remegtek, ami szerintem neki is feltűnt, de nem tette szóvá.
Mért
ilyen csábító a gonosz? Miért néz ki olyan lehetetlenül jól, hogy mindenki
bedől neki? Ha nem lenne olyan egyszerű dolga, hála eszméletlen külsejének, nem
szállt volna el ennyire magától, és nem gondolja azt, hogy bárkit meg tud
szerezni. De sajnos jogosan gondolja ezt, hisz tényleg bárkit meg tud szerezni
magának...még engem is majdnem, de inkább robotolok egész életemben a
családomért, mint ilyen áron teremtsek nekik gondtalan életet.
-
Megjöttünk, Édes. - jelentette ki Harry határozottan, mire eszméltem, és
elkaptam a homlokom az üvegtől.
Aprót
bólintottam, és ki akartam szállni, de az ajtó nem nyílt. Idegesen néztem ki a
kocsi ablakán, hogy ugyan hol is vagyunk, de valóban haza hozott, szóval miért
is nem enged ki? Félve pillantottam fel rá, de kerültem tekintetét, amit
szórakoztatónak talált.
- Ne
félj már ennyire, csak el akartam mondani, hogy én mindig megkapom, amit
akarok, és most éppen téged akarlak, Édes. - hajolt közelebb hozzám, és egyre
halkabban beszélt, de én olyan távol húzódtam tőle, hogy teljesen az ajtóhoz
simultam az oldalammal.
Felnevetett
ezt látva, majd kinyitotta az ajtót. Egyből kipattantam, és a bejárat felé
indultam. Hallottam, ahogy az ajtó kinyílik, amint Ő is kiszáll, majd csengő
nevetése hangzik fel, gyors menekülésem láttán. Semmi másra nem vágytam, csak
örökké elkerülni Őt, de Ő megmondta, hogy ez nem fog sikerülni.
Sietősen
nyitottam ki az ajtót, és szó szerint beestem rajta, majd gyorsan csuktam be,
mintha csak követne, de ott állt a kocsi oldalának támaszkodva, elégedett
vigyorral arcán. Hátam az ajtónak vetettem belülről, és megkönnyebbülten
felsóhajtottam. Ez volt életem legrosszabb randija.
-
Louis, jól vagy? - hallottam meg egy aggódó hangot magam mellől.
Ijedten
ugrottam meg, ismét remegni kezdtem, pedig csak Zayn volt az. Idegesen néztem
rá, mint vad a puskára. Zavartan, fájdalmasan méregetett, észrevette, hogy
valami nem stimmel.
-
Lou, mi történt? Mi a gond? - kérdezte aggódva, de én lerúgtam a cipőm, és
felrohantam a szobámba.
Nem
akartam beszélni velük erről, féltem, hogy akkor ismét remegni kezdenék. De így
is eléggé féltem, hogy Harry-vel ismét találkozni fogok. Egy beteges
macska-egér játék vette kezdetét az Ő szemében, amiben én voltam az egérke, aki
menekülőre fogja egyfolytában. Miért féltem tőle ennyire? Miért nem voltam
képes én is a normális, férfi egyéniségem mutatni? Miért félemlít meg egyetlen
pillantásával? Pontosan tudja magáról, milyen és miket képes elérni másoknál,
és ezt profi módon ki is használja. Élvezte, hogy félek, hogy ellenkezek, és ez
halálra rémített. De ha hagyom magam, csak még rosszabb lenne minden.
-
Louis, nyisd ki az ajtót! Mi történt? Megbántott? - dörömbölt az ajtón Zayn.
Legalábbis
a hang az övé volt, de az ütések gyakoriságából ítélve, Niall is vele volt.
Aggódva néztem az ajtó irányába, majd felkeltem az ágyról, és lassan nyitottam
ki nekik. A legjobb barátaim, ha Ők nem segítenek, akkor ki?
-
Lou, mit tett veled? - kérdezte aggódva Zayn, és a vállamnál fogva tartott maga
előtt.
Idegesen
néztem mindenfele, de a pillantását kerültem, miközben megráztam a fejem. Eszem
ágában sem volt elmondani nekik, féltem...Harry-től. Féltettem a srácokat, hisz
tudtam, ha megtudják, biztosan meg akarják majd keresni Harry-t, és helyre
tenni, de félek, hogy Ők jönnének ki belőle rosszul, már csak azt nézve,
kicsoda is ez a srác.
- Nem
hiszem el, hogy semmit! Bántott? - kérdezte aggódva, de képtelen voltam
felelni.
Helyette
inkább erősen magamhoz öleltem, és csak szorítottam, míg ki nem tártam egyik
karom, így Niall-t is bevontam az ölelésbe.
-
Lou, Te remegsz. - jegyezte meg halkan Niall a nyakamba, de nem mondtam rá
semmit, ahogy Zayn sem.
Akkor
csak élveztem a pillanatot, melyet azzal a két emberrel tölthettem, akikre
mindig számíthattam, és számíthatok a jövőben is.
4.
fejezet.
Az
elkövetkező napokban ki sem mozdultam a házból, csupán egyszer mentem el
vásárolni, de akkor velem volt Zayn és Niall is, így nem volt mitől tartanom.
Az idő csupán telt, és bár Harry keresett párszor, nem vettem fel. Meglepődtem,
hogy ennyi lenne a nagy próbálkozása, mikor olyan elszánt tekintettel nézett
rám, de örültem, hogy nem kerget az őrületbe.
Levánszorogtam
a konyhába enni egy kicsit. A hajamba túrtam, mint általában, rossz szokás.
Arra gondoltam, hogy megkérdezem a srácokat nem éhesek-e, és esetleg csinálok
valami vacsorát magunknak gyorsan. Aztán arra jutottam, hogy ezért nem járom
körbe a házat, biztosan örülni fognak neki...pláne Niall. Imádja a főztöm, és
ez jól esik. Benéztem a hűtőbe, hogy mit találok itthon, és eldöntöttem, hogy
egy kis lasagne-t sikerül összehoznom. A húgaim imádták, mikor ezt csinálok
otthon, Lottie mondta is reggel, hogy hiányzik nekik a főztöm, mikor beszéltem
vele telefonon, de Ő is remekül elboldogul a konyhában.
-
Takarodj innen, ne mondjam még egyszer! - hallottam meg Zayn kiabálását, amitől
zavart ráncba szaladt a homlokom.
Nem
tudtam, hogy ennyire közel van hozzám, de mégis távolabbról szólt a hangja. Az
előszoba felé siettem, követve a zajokat, de ott senki nem volt. Egy hatalmas
dübbenés rázta meg az ajtót, amitől idegesen rohantam oda, és kinyitottam.
Ettől Zayn hátraesett, mivel eddig neki dőlt ülésbe, és a hasát fogta. Lepetten
guggoltam le hozzá, aggodalmasan néztem fájdalmas ábrázatába. Az ajtó előtt
Harry állt elszánt ábrázattal. Ijedten pillantottam fel rá, de egyben haragot
is éreztem.
- Mit
tettél? - akadtam ki, és feljebb emeltem a hangom.
-
Csak, amit kell. Már negyedszerre akadályozott meg ez a köcsög. - rántotta meg
a vállát.
-
Persze, azok után, amit tettél vele. Remegve jött haza! - állt fel fájdalmas
ábrázattal Zayn, de még így is védelmezőn magasodott előttem.
- Ha
hamarabb Louis-hoz engedtél volna, nem tettem volna ezt. - szólt vissza nyersen
Harry keresztbe font karokkal.
-
Egoista fasz! Csak mert sztár vagy, nem engedhetsz meg magadnak mindent!-
kiabált mérgesen Zayn.
Láttam
Harry szemében, hogy betelt a pohár, és már lendült is a keze Zayn felé, de
sietősen álltam a srác elé, így az utolsó pillanatban megállította öklét. Engem
nem ütött meg, ami azért meglepett, de meg is könnyebbültem.
-
Elég legyen! Harry menj innen, soha többé nem akarlak látni! - szóltam rá
határozottan és igencsak mérgesen, mire kicsit meglepődött. - Gyere, Zayn! -
fordultam felé, de Ő nem akart mozdulni, így a hasánál fogva lágyan tolni
kezdtem befele, szóval hátrálni kényszerült.
Becsuktam
az ajtót, de még szembe találtam magam Harry mérges, lepett, bánó, szerető
tekintetéve. Hogy lehet egyszerre ennyi érzelem valaki szemében? Ennyire fontos
lennék neki, vagy ez csupán egy beteges játék a részéről.
Betuszkoltam
Zayn-t a konyhába, és óvatosan felhúztam a felsőjét a hasán. Még mindig
mérgesen fújtatott, így mellkasa vadul emelkedett és süllyedt. Szemügyre vettem
a hasán éktelenkedő zöldes foltot, amit Harry ökle okozott. Harag gerjedt
bennem is iránta, hogy volt képe ilyet tenni?! Megütötte a legjobb barátomat,
soha többé nem akarom látni.
Zayn
csak mérgesen rántotta le a fölsőjét, nem akarta, hogy segítsek. Féltem, hogy
megharagudott rám, amiért ilyen helyzetbe kerültem, és rántottam magammal Őt
is.
- Úgy
sajnálom. - csóváltam meg a fejem.
Ő
csak magához ölelt, tudatva velem, minden rendbe lesz, semmi baj nem érhet
minket. Meglepett, hogy Harry már többször is járt itt, de Zayn nem engedte
hozzám. És én ebből semmit nem vettem észre. Még szerencse, hogy most itt
voltam. Ha nem állítom meg őket, egymásnak estek volna...pontosabban Harry
Zayn-nek, de Zayn sem hagyta volna magát. Te jó ég, ebbe bele sem merek
gondolni.
Elengedett,
és a hűtő felé fordult. Elmosolyodtam, biztosan éhes volt, bár én ez után a
nagy ijedelem után nem tudtam volna enni.
- Öm,
most készültem vacsorát csinálni. Lasagne megfelel? - kérdeztem nevetve, mire
hirtelen fordult felém, és hevesen kezdett bólogatni.
-
Segítek. - jelentette ki, amin hangosan felnevettem.
Zayn
köztudottan borzalmas szakács volt, de mellettem csak nem tudja elrontani az
ételt, nemde? Majd figyelek rá. Úgy éreztem, minden rendben van, Harry
felfogta, hogy nem akarom többé látni, legalábbis az ábrázata erről árulkodott.
Talán most már békén fog hagyni...nagyon remélem.
***
Három
nap telt el, de semmit nem hallottam Harry-ről. Zayn-t is faggattam, hogy nem
volt-e itt véletlen, csupán megint nem szólt róla, de tényleg nem volt. Ennek
örültem, és meg is könnyebbültem a tudattól, hogy végre ismét normális lesz az
életem.
De a
dolgok ismét lefelé indultak meg a lejtőn, mikor Niall átnézte a postát egyik
reggel, és elém tolt egy borítékot a konyhaszigetnél. Zayn-nel a reggeli
kávénkat iszogattuk, és Niall is csatlakozott a papírokkal a kezében. Lepetten
húztam fel a szemöldököm. A borítékon a nevem díszelgett, de semmi egyéb. Ezt
nem a postás hozta, ezt valaki személyesen dobta be. És ez megrémített, egyből
Harry jutott az eszembe.
Félve
bontottam ki, de ahogy felhajtottam a hátulját, egy kis felirat szúrta ki a
szemem a belső oldalán: "Sorry! Can
we start it all over again?". Haloványan elmosolyodtam ezen,
belenéztem a borítékba. Lepetten vettem ki tartalmát, és alaposan végigmértem.
Három jegy volt benne ma estére az O2 arénába egy Harry Styles koncertre a VIP
szektorba.
-
Louis, minden rendben? - kérdezte óvatosan Zayn, mire Niall is felém kapta a
fejét a levelek közül.
Haloványan
megráztam a fejem, és félve néztem a nagy barna íriszekbe, amik egyből
értették, hogy Harry-vel kapcsolatos.
- Ő
küldte? - kérdezte sietősen, és előrébb dőlt a konyhasziget kis székén szembe
velem.
- Azt
akarja, hogy mindent kezdjünk újra, és küldött három jegyet a ma esti
koncertjére. - feleltem habozva.
Zayn
lepetten húzta fel egyik szemöldökét, amit normál esetben nagyon viccesnek
találtam volna, de most nem volt nevethetnékem. Niall idegesen nézett
pillantott rám, majd Zayn-re, és ez így ment sokáig.
-
Ugye nem akarsz elmenni? - kérdezte Niall óvatosan.
Sóhajtottam
egyet, és leszegtem a fejem. Nem tudom, mit akartam. Vonzott magához, hisz Ő
egy világsztár, akinek tényleg én kellek, és ha elölről akarja kezdeni, akkor
nyilván sokkal kedvesebb lesz velem. De lehet ez volt az igazi arca, amit eddig
mutatott nekem, és mostantól tettetni fogja kedvességét, hogy bevágódjon nála,
aztán darabokra törjön erőszakosságával. Valamiért mégis úgy éreztem, megérné
elmenni, megérné látnom, milyen is lenne velem.
-
Lou, komolyan megfontolod ezt az ajánlatot? Hasba baszott, cseszd meg! - akadt
ki Zayn, de a végére kicsit elnevette magát.
A
srácok nem tudták, mivel bántott meg az első randinkon, azóta sem mondtam el
nekik. Én viszont azon gondolkoztam, hogy talán ez a verekedős eset kicsit
helyre tette Harry fejét, és rájött, hogy nem vezet sehova, ha mindent pénzzel
akar megszerezni. Talán azért hívott el, hogy tényleg úgy kezdjük elölről, mint
átlag ember az átlag emberrel.
-
N-nem tudom...talán tényleg megbánta, és felnyílt a szeme. Azt írta, sajnálja.
- hebegtem zavartan, mire mindketten kikerekedett szemekkel, döbbent ábrázattal
meredtek rám.
-
Bolond vagy, ha elmész. - jegyezte meg Zayn, majd még hozzá tette. - ...de
természetesen akkor veled megyek. - mosolyodott el haloványan.
-
Tedd, amit a szívet akar...semmiképpen sem azt, amit az agyad. - mondta széles
mosollyal az arcán Niall.
Végre
valaki megmondta, mit tegyek! A szívemre kell hallgatnom? Rendben! Akkor most
azonnal elkezdek készülődni, és indulhatunk is. Viszont Zayn meg azt mondta,
bolond vagyok, ha elmegyek. De utána Ő is megjegyezte, hogy elkísér, ha mégis
elmennék.
-
Rendben! Lehet orbitális baromság, de én elmegyek! - jelentettem ki
határozottan, és belekortyoltam a kávémba.
Zayn
és Niall jelentőségteljesen egymásra néztek. Niall széles vigyort villantott,
míg Zayn csak sóhajtott egyet, és megcsóválta a fejét, mégis haloványan elmosolyodott.
-
Akkor mi is megyünk. - ejtette le tehetetlenül a kezeit Zayn, de nem láttam a
szemében haragot, csupán féltést. Féltett Harry-től, amit azért nem nagyon
csodálok. Nekem is lenne okom félni tőle, de valahogy ezt akkor nem éreztem.
Szavai miszerint elölről szeretné kezdeni, tiszta lappal, megnyugtattak.
Biztosan teljesen máshogy fog viselkedni...remélem.
5.
fejezet.
Idegesen
szálltunk ki a kocsiból, és szembe találtuk magunkat a millió rajongóval. Mind
egy emberként énekelték Harry egyik számát ezzel kifejezve, nem tetszik nekik,
hogy még nem juthatnak be az arénába. A parkoló tele volt, féltettem is a
kocsimat, de elég távol álltunk meg. Elindultunk a lányok között, és vadul
kerestük tekintetünkkel a VIP jegyeseknek kijelölt bejáratot. Zayn és Niall
szorosan két oldalamon jött, és zavartan méregették a rajongókat a rengeteg
színes táblával, melyeken idiótábbnál idiótább szövegek voltak találhatók.
Páran végigmértek minket, de nem törődtem vele. Idegesen figyeltem a kapukat,
de nem tudtam, hova kell mennünk.
- Meg
kéne kérdeznünk elől az őröket. - kiabálta Niall a fülembe, hisz máshogy nem
nagyon hallottam volna meg szavait az énekléstől.
- Nem
tudunk előre menni ebben a tömegben. - kiabáltam vissza, mire Zayn helyeslőn
bólogatni kezdett.
-
Menjünk innen! Majd, ha bementek, mi is bemegyünk. - kiabált Zayn, és
megragadta a karom, míg én Niall-t fogtam, és kivergődtünk a tömegből.
Megkönnyebbülten sóhajtottunk fel, mikor végre kaptunk friss levegőt, és nem
vettek körül mindenfelől őrült rajongók.
-
Talán nem kellett volna eljönni. - hebegtem fejcsóválva, mikor kifújtam magam.
- Ha
már itt vagyunk, lényegtelen. - rántotta meg a vállát Niall, mire Zayn
felnevetett.
Nem
értettem fene nagy kedvük, én féltem kicsit a találkozótól Harry-vel, de persze
az is lehet, hogy nem is fogjuk látni egymást.
-
Hölgyeim, erre tessék, óvatosan! Gyerünk! A kordon mögé, kérem! Mozgás! -
kiabálta egy határozott férfi hang, mire oda kaptuk a fejünket.
Egy
biztonsági őr terelte a lányokat egy ködön mögé. Niall sietősen pattant fel, és
hozzá sietett. Kicsit beszélt az őrrel, aki ránk nézett, majd felelt valamit.
Niall felénk mutatott, mire az Őr intett, hogy menjünk oda. Oda sétáltunk
Zayn-nel.
-
Erre, kérem! - mondta udvariasan, és végigvezetett minket a kordon között.
Kínosan
éreztem magam, hogy annyira megbámulnak, és párszor le is fotóztak, de hogy
minek azt nem tudom. Azt kiabálták, hogy biztosan közelről ismerjük Harry-t, ha
ennyire kiváltságos helyzetbe vezetnek minket előre! Ha tudnák...
Előre
kerültünk az egyik kapuhoz, amin a lányokat még nem engedték be, de minket oda
vezettek, és kérték a jegyünket. Elővettem a borítékból, mivel abban hoztam el,
amiben kaptam, és a férfi kezébe adtam, aki figyelmesen végigmérte őket, majd
letépte a végüket, és beengedett minket. A lányok sikítottak mögöttünk, de nem
értettem, mit mondanak.
Egy
őr elmondta merre kell mennünk, így követve az utasításokat, majd később már a
táblákat, eljutottunk a színpad mellé...bár így is eltévedtünk egyszer, de az
csak Niall miatt volt. Ő váltig állította, hogy ott balra kell fordulni, így a
mosdókhoz jutottunk. Zavartan néztem szét, mire idekeveredtünk kis kitérőnk
után, már a lányokat is engedték befele. A hatalmas stadion szépen lassan
megtelt, én pedig csodálkozva néztem végig a rengeteg emberen, de ezen a részen
még senki nem volt. Néha-néha benézett hozzánk egy-egy őr, de újabb meghívott
nem jött. A rajongók már mind bent voltak, és be is kezdett sötétedni, mikor
két srác jött be az ajtón. Az egyiket megismertem, Liam volt az, aki még a
klubban próbálta megnyugtatni Harry-t. A srác, akivel beszélgetett igazán jól
nézett ki, és jó fejnek is tűnt. Liam tekintete egy pillanatra ránk terelődött,
és meg is akadt rajtunk, de én egyből félre néztem. Tudtam, megismert. Valamit
szólt a srácnak, majd elsietett. Éreztem, hogy Harry-hez megy elmondani, itt
vagyunk, amitől a gyomrom görcsbe rándult, viszont ezt nem mutathattam.
A
srác hozzák jött, és kedvesen bemutatkozott.
-
Helló. Andy vagyok. Ti is Harry és Liam barátai vagytok? - kérdezte mosolyogva.
-
Igen. - feleltem, mivel jobb, ha a teljes igazat nem tudja meg. Zayn ezt hallva
megforgatta a szemét mellettem, amin Niall nevetni kezdett. - Louis. -
nyújtottam felé a kezem, hogy tereljem a figyelmét, amit meg is rázott
mosolyogva. A srácok is bemutatkoztak mellettem, és láttam, hogy beszélgetést
akart kezdeményezni köztünk, de ekkor két nő jött a VIP szektorba egy testőr
kíséretében. Az egyikük idősebb volt, barna hajú, míg a másik fiatal 20-25
között lehetett, szőkés haja volt, de nagyon hasonlítottak egymásra...és nem
csak egymásra, hanem Harry-re is. Talán a családja. Ahogy fél szemmel lopva
jobban szemügyre vettem őket, egyre biztosabbá váltam a felől, hogy tényleg a
családja áll mellettünk. Hol az Apukája? Talán neki sincs, mint nekem? Kicsit
megsajnáltam Harry-t ettől a gondolattól, és fel véltem fedezni a hasonlóságot
kettőnk között. Talán Ő is azért tesz mindent, hogy a családjának a lehető
legjobb környezetet teremtse.
Zayn,
Niall már csevejbe elegyedett Andy-vel, mire eszméltem, és én is figyelemmel
kezdtem kísérni az eseményeket. Valami műsorról beszélgettek, és jókat nevettek
rajta, de nem igazán értettem a lényegét. Bár akárhogy is próbáltam, nem is
nagyon tudtam rájuk figyelni.
A
gyomrom görcsbe rándult, mikor a folyosón Harry és Liam feje jelent meg. Liam
ugyan magyarázott neki valamit, de Harry nagy léptekkel szelte a távolságot, és
látszólag nem figyelt rá. Szeme azonnal megakadt rajtam, és egy pillanatig nem
hezitált, azonnal felém vette az irányt. Lefagyva figyeltem elégedett vigyorát
arcán égni. Minden egyes lépésébe beleremegtem, melyek csökkentették a kötünk
lévő távolságot. Féltem, hogy esetleg valami olyat tesz, amit nem szeretnék,
bár ennyi ember előtt biztosan nem.
-
Harry, Édesem! Észre sem veszel minket! - hallottam meg egy női hangot, mire
Harry is megtorpant.
Mindketten
abba az irányba fordítottuk a fejünket, és megláttuk a két hölgyet, akik
Harry-t várták kitárt karokkal, szélesen vigyorogva. A srác felsóhajtott, majd
szeretetteljesen elmosolyodott, és hozzájuk sétált. Azonnal magához szorította
az idősebb hölgyet. Őket figyeltem, nem érdekel, milyen feltűnő volt. Hegyeztem
a fülem, így pár részletet sikerült elcsípnem.
- Hol
jársz Öcsi? Mintha nem is itt lennél. - nevetett fel a fiatalabb nő, aki ezek
szerint a nővére volt, majd megölelte Harry-t.
Ahogy
magához szorította a lányt, úgy tűnt, mintha egy átlagos srác lenne, akinek a
családja az első. Tényleg látszott, mennyire szerette őket, és ettől a szívem
melegség töltötte el. Rám vezette tekintetét, miközben a nővérét ölelte, de
semmit nem tudtam belőle kiolvasni. Sietősen fordultam el, és igyekeztem
elcsípni a srácok beszélgetésének egy szálát, és én is bekapcsolódtam, mikor
sikerült.
Próbáltam
nem Harry-re figyelni, de a gondolataim egyre inkább visszaterelődtek rá, és
fél szemmel vissza-visszalestem, amint éppen szeretetteljes mosollyal arcán
beszélget családjával. De egyszer azt hiszem, elnézést kért tőlük, aztán ismét
rám nézett. Felém indult, és sietős léptekkel szelte át a távolságot köztünk,
de fél úton Liam elkapta a karját, így morcosan fordult a srác felé.
-
Harry, kezdés van. Menned kell. - mondta neki.
-
De... - akart ellenkezni, miközben felém mutatott, amitől összerándult gyomrom,
és szívem a torkomba ugrott.
-
Harry, várnak rád a rajongók. - felelte lágyan Liam, mire Harry megadóan
bólintott, és egy utolsó pillantást vetve rám eltűnt a folyosón.
Megkönnyebbülten
sóhajtottam fel. Tudom, hogy azért jöttem el ide, hogy találkozzunk, mégis úgy
éreztem, képtelen vagyok vele beszélni. Féltem tőle még mindig.
De a
koncert elkezdődött, és alighogy eltűnt a folyosón, már ki is emelkedett a
színpadon, egy állványon, mire hatalmas sikítás lett. A családja mellettem
szintén kiabálva felnevetett, és ugráltak, míg Andy hangosan csapta össze
tenyereit. Zayn fél szemöldökét felhúzva, zavartan nézett rám. Ábrázata vicces
volt, amolyan "Ez most komoly?" fej. Niall csak hangosan nevetett
ezen az egészen.
A
koncert igazán jó hangulatban lett, Harry rengeteget mókázott még egymagába is,
de a zenészekkel is, akikkel látszólag nagyon jóban volt. Szünetekben Liam is
felsétált hozzá, és együtt ökörködtek. Annyira más embert láttam benne, mikor
csillogó szemekkel lenézett a tömegre, és nevetett. Teljesen más volt, mint az,
akivel volt szerencsém eddig megismerkedni. Olyan volt, mint egy kisfiú a
karácsonyfa előtt, nem, mint egy öntelt popsztár. Ezt a Harry-t akartam
megismerni, aki a családjára szeretettel tekint, és csillog a szeme a
színpadon, és nem azt, aki erőszakos csókba von egy kocsiban, és magáévá akar
tenni.
De ez
az emlék ismét felelevenedett lelki szemeim előtt, és nem hagyott nyugodni.
Ismét remegtem, hogy látnom kell Harry-t. Mivel nem vártam a koncert végét,
hisz akkor le kell jönnie, és biztosan hozzám fog vezetni az első útja, így
hamar repült az idő, és azon kaptam magam, hogy Harry elbúcsúzik, majd lemegy a
színpadról. Félve néztem Zayn-re, aki nevetve tapsolt Niall-lel és Andy-vel, de
ahogy rám terelődött a tekintete, megkomolyodott. Látta rajtam, hogy aggódok.
Az viszont meglepett, hogy sikerült felszabadultan élveznie Harry koncertjét,
és még meg is tapsolta, de neki is el kellett ismernie, hogy egy teljesen más
embert láttunk az imént. Csupán az a kérdés, hogy melyik az igazi Harry. Az,
aki erőszakkal szerez meg magának mindent, ha pénzzel nem megy, vagy az, aki
szeretettel tekint le lányok millióra, és felszabadultan bolondozik a
színpadon. Nagyon reméltem, hogy az utóbbi.
Zayn
meleg tekintetére megnyugodtam, és beszélgetésbe fogtam a srácokkal. Andy
humora nagyon tetszett, szívesen buliznék vele, biztosan nagyon jól
szórakoznánk. De sajnos nem élvezhettem sokáig a gondtalan csevejt, ugyanis
valaki megragadta a karom. Nem volt erőszakos, mégis megugrottam a váratlan, de
egyben ismerős érintésre. Felé fordultam, és félve tekintettem szemébe. Haloványan
mosolygott rám, szemében sok érzelem kavargott, épp ezért nem tudtam egyet sem
kivenni.
-
Beszélhetnénk? - kérdezte halkabban csak nekem szegezve.
Aprót
bólintottam, és elnézést kérve a srácoktól elindultam Harry előtt a folyosó
fele, amerre terelt. Egy ajtó fele irányított, amit kinyitva nekem udvariasan
előre engedett. Bent mindenfele vagy sminkcuccok, vagy ruhák, vagy kaja illetve
ásványvizes palackok hevertek. Azt hiszem, az öltözőjébe hozott. Felé
fordultam, Ő pedig komolyan megállt előttem, de túl közel, ami zavart, így két
lépést hátráltam. Ezen elmosolyodott, majd komolyan a szemembe nézve
belekezdett.
-
Nézd, Lou! Tisztában vagyok vele, hogy bunkó voltam, de ez csak azért van, mert
ezt várják tőlem. Nem indíthatnánk tiszta lappal? - kérdezte reménykedve.
-
Senki nem várja ezt el tőled, elszaladt veled a ló, mert híres vagy. - feleltem
halkabban, és a cipőm kezdtem kémlelni. Nem mertem ez után a mondatom után a
szemébe nézni, pedig igazam volt...
-
Nincs igazad! Ezt váltják ki belőlem. Fogalmad sincs, milyen, mikor minden
áldott nap arra mész ki az utcára, hogy egy kamera az arcodba mászik. Nem
lehetsz egyedül soha, valaki mindig ki akar használni. Nem engedhetem meg
magamnak ezt, kénytelen vagyok így védekezni. Azt mondták, ha meg akarom védeni
magam, bunkóvá kell válnom. - mondta komolysággal a hangjában.
Lepetten
néztem fel rá, de ezúttal Ő szegte le a fejét. Így még soha nem láttam. Mint
egy kisfiú, aki keresi a helyét a világban, de folyton elesik. Nem bírtam így
látni, hozzá mentem, és bizonytalanul ugyan, de magamhoz öleltem. Erősen
megszorított, és pólómba markolt a hátamon. Arcát nyakamba temette, mélyeket
lélegzett. Hátát simogattam, próbáltam megnyugtatni. Hajába hajoltam, és
magamba szívtam illatát. Csodás érzés volt, ahogy selymes fürtjei simogatták
arcom. Lágy csókot lehelt nyakam bőrére, amibe bele remegtem, és kirázott a
hideg. Majd még egyet, és még egyet, így kipattantak ajkaim, aztán eltávolodott,
és a szemembe nézett.
-
Tudod, ezt csak Liam-nek mutatnám, de bízok benned, hogy nem rohansz a sajtóhoz
egyből. - mosolyodott el haloványan.
Én is
csatlakoztam hozzá, bár nem feleltem, de ez is épp elég válasz volt. Nem
akartam kimondani, hogy "bízhatsz bennem". Annak valahogy túl nagy
jelentősége lett volna. De Harry ennyivel tökéletesen megelégedett.
-
Akkor ez azt jelenti, hogy újra kezdhetjük? - kérdezte reménykedve, mire aprót
bólintottam hezitálás nélkül.
Ha
Zayn ezt megtudja, nekem végem. Arra gondoltam, talán Harry majd velük is
megszeretteti magát, hisz nem rossz ember Ő, csupán ezt várják el tőle.
Hamarosan mindenki meg fogja ismerni az igazi énjét, és mindent meg fogok
tenni, hogy segítsek ebben neki.
6.
fejezet.
- Még
mindig úgy gondolom, hogy nem vagy normális. - jegyezte meg Zayn a konyhából
kijövet, mikor végignézett rajtam. Izgalommal járkáltam fel-alá ismét az
előszobától a nappaliig, és vártam a fekete autó érkezését. Nem is törődtem
vele, de Ő se várt választ, ment tovább a nappali fele enni.
-
Megjött! - jött felém Niall is a konyhából szintén egy szendviccsel a kezében.
Gondolom, látta az ablakból.
Felkaptam
a cipőm, és elköszöntem tőlük. Kiléptem az ajtón, és megláttam magam előtt Őt,
amint ismét a kocsinak támaszkodva vár rám. Elmosolyodott, mikor elindultam
felé, és mint mindig most is udvariasan kinyitotta nekem az ajtót köszönés
után. Beültem, és bekötöttem magam, míg Ő is helyet foglalt mellettem.
Elindultunk, de most nem arra, mint legutóbb, ahol olyan rossz emlékeim
születtek.
-
Hova megyünk? - kérdeztem felé fordulva.
- Hát
megint nem nyilvános hely, de meglepetés. - felelte mosolyogva, tekintetét az
úton tartva.
Akkor
ismét kettesben leszünk, amitől részben tartottam, de örültem is neki. Hogy
miért? Én magam sem tudom. Abban viszont biztos voltam, hogy jobban meg
szeretném ismerni ezt a Harry-t, sokkal szimpatikusabb, mint az erőszakos, és
nem is olyan félelmetes, bár a dominancia még mindig áradt belőle.
Úgy
egy óra kocsikázás után London zsúfolt belvárosában megálltunk egy nagy ház
előtt, de itt mindegyik hasonlóan fényűző volt. Lepetten néztem fel rá, mire
elégedett mosolyt villantott, ahogy leállította a motort a bejárón.
-
Hozzád jöttünk? - kérdeztem, és a hangom egyszer megremegett.
-
Igen. Gondoltam, filmezhetnénk, ehetnénk pizzát, és annyi popcornt tömhetnénk
magunkba, amennyit csak akarunk. - nevette el magát, mire én is szélesen
elmosolyodtam, és bólintottam.
Kiszálltunk
a kocsiból, és bár sietett az én oldalamra, de gyorsabb voltam, így kiszálltam a
segítsége nélkül. Viszont a bejárati ajtót már Ő tárta ki előttem. Levettem a
cipőm az előszobában, ahogy Ő is, és egy cuki mamuszt tolt elém, aminek
Garfield volt az elején. Elnevettem magam, mikor belebújtam, amitől Ő is
mosolygott.
- Nem
gondoltam, hogy szereted a meséket. - mosolyogtam rá, mire csak megrántotta a
vállát, és bevezetett. Bent meleg volt, ahhoz képes, hogy nyáron általában
inkább a légkondi szokott menni, mintsem a fűtés. Így nem is értettem, minek a
mamusz, de nem szóltam érte. Az igazi Harry igencsak furcsa volt, de meg
akartam ismerni minden apró furcsaságát. Ezek tették Őt különlegessé a
szememben. Körbevezetett hatalmas házában, majd az utolsó szobában az emeleten
megálltunk. Ez egy kész mozi volt, és már ide is készítette a pizzát, a sok
üdítőt és popcornt. Elmosolyodtam, és így néztem fel rá. Emellett a Harry
mellett nem éreztem félelmet, bár azért még nem feszegettem volna a határaimat.
Leültünk
a hatalmas, kényelmes kanapéra, mely külön a filmnézésre volt kialakítva, és
Harry felém fordult.
- Mit
szeretnél megnézni? - kérdezte játékos mosollyal arcán.
-
Öm...miből választhatok? - hebegtem zavartan, mire felnevetett.
-
Bármit választhatsz. - rántotta meg a vállam, amire kikerekedett a szemem.
Elgondolkoztam,
ez meg hogyan lehetséges. Biztosan tudok olyat, mondani, ami nincs meg neki,
hisz a szobában egyetlen egy DVD-t sem láttam. Csak népszerű filmek jutottak
eszembe, pedig meg akartam szívatni, de végül arra jutottam, hogy a kedvencem
mondom.
- Pán
Péter? - kérdeztem óvatosan, félve reakciójától.
-
Remek, a kedvencem. Remélem, a 2003-asra gondoltál. - nevetett rám, mire a
szemem lepetten kerekedett ki. Tényleg Ő is szereti a meséket? Ezt végképp nem
néztem volna ki belőle. Azt hittem, a mamusz csak poénból Garfield-os.
- Igen,
az a legjobb. - mosolyogtam rá, mire bólintott, majd a távirányítót vette
kézbe.
Az
óriási kivetítő rengeteg filmet mutatott nekünk, amik közül lehetett válogatni,
és hirtelen megértettem, miért mondta, hogy bármit mondhatok. Kikereste a Pán
Pétert, majd elindította. Megnyomott egy másik gombot, amitől lekacsolódott a
villany. Lepetten néztem fel a világítás hiánya miatt, majd a példáját követve
kényelmesen elhelyezkedtem.
- Nem
tudtam, milyen pizzát szeretsz, így úgy kértem, hogy a fele Hawaii, a fele
pedig sima legyen. - mondta, mikor az ölembe tette a dobozt.
-
Tökéletes. A Hawaii a kedvencem. - nyitottam ki a dobozt, amitől elégedetten
felnevetett.
Elkezdtük
falatozni, aztán kényelmesen elhelyezkedtünk a kanapén. Kukoricát ettünk,
nevettünk, mosolyogtunk, élveztük a filmet. Aztán vége lett, így egyből váltott
a következőre, ami a Shrek 3 volt.
-
Bocsi. - nyúlt előre Harry a távirányítóért, de megállítottam.
-
Felőlem maradhat. - mosolyogtam rá, mire visszadőlt, és felém fordult.
Kérdőn
néztem én is rá. Láttam a szemében, kitalált valamit, de nem éreztem félelmet.
Azt is ki tudtam olvasni, hogy nem jelent veszélyt.
-
Játszunk kérdezz-felelek-et! Egyet Te, egyet én! - mosolygott rám.
Válaszul
csak bólintottam, jobban meg akartam ismerni, és erre ez jó játéknak bizonyult.
Biccentett a fejével jelezve, kezdjem. Megtámaszkodtam a könyökömön, mivel
eddig feküdtem, ahogy Ő is még mindig.
- A
koncert előtt a családod ölelt meg? - kérdeztem óvatosan, ami először eszembe
jutott.
-
Igen. Az Édesanyám és a Nővérem. - felelte egyszerűen. - Kikből áll a Te
családod?
-
Anyából és a négy húgomból. - feleltem, mire kikerekedett szemmel nézett rám.
Én csak elnevettem magam ezt látva, kezdtem teljesen felszabadulni. - Hol
születtél? - kérdeztem.
-
Homles Chapel-ben. És Te?
-
Doncaster-ben. - feleltem egyszerűen, és a következő kérdésen gondolkoztam. -
Miért akartál híres lenni?
-
Mert imádok énekelni, de hírnév nélkül nem lehet megélni belőle. Viszont ha
tudom, hogy képes teljesen össze is roppantani, nem vágok bele...most pedig már
nincs megállás. - nézet oldalra egy sóhajjal. Egyik kezét kivette a feje alól,
kisimította haját arcából, majd visszahelyezte, és újra rám nézett.
-
Sajnálom. - hebegtem halkabban.
- Nem
lényeg. - rántotta meg a vállát, de tudtam, ez csak azért van, mert erről nem
akar beszélni. - Mit dolgozol?
- Egy
szállodában vagyok gyakornok. Kell a diplomámhoz. - feleltem. - Mi a helyzet
Liam-mel? - kérdeztem óvatosabban, hátha érzékeny témát tapintok, de Ő
elmosolyodott.
- Már
az óvoda óta a legjobb barátom. Ő az egyetlen ember, aki tényleg mindent tud
rólam, mert együtt éltük át a dolgokat. Még a családom sem tud egy-két dolgot.
- magyarázta szeretetteljes mosollyal, ahogy Liam-re gondolt. - És mi az álmod?
Elgondolkoztam.
Igazából nincs nagyon álmom, csupán céljaim, de az majdnem ugyanaz, nemde?
-
Szeretnék egyszer sikeres lenni, és mindent megadni a családomnak, amit lehet.
Csupán boldog akarok lenni minden téren. - mosolyodtam el haloványan, ahogy
belegondoltam. - És neked? Vagy már elérted?
Eszembe
jutott, hogy Ő már elérte, amire vágyott, még ha most nem is így gondolja, mert
belefáradt ebbe az egészbe. Pedig annyi szeretet kap a rajongóktól, amire
minden ember vágyik.
-
Régen az volt az álmom, amit most elértem, de az ember mohó, és mindig új álmok
születnek meg a fejében, mikor egyet elért. Most már nem vágyok egyébre, mint
nyugodtan megöregedni egy olyan ember mellett, akit tényleg szeretek, és biztos
pontként tudhatok magam mellett. - magyarázta a kanapét pásztázva.
A
film közben futott halkabban, de egyáltalán nem törődtünk vele. Elgondolkoztam;
igaza van. Ha egy álmot elérünk, akkor újabbra és újabbra fogunk vágyni. Ebbe
még soha nem gondoltam bele, és rá kellett jönnöm, hogy Harry remekül látja a
körülette zajló világot.
Leszegtem
a fejem, és a hátamra dőltem. Bámultam a plafont, és elgondolkoztam a
hallottakon. Ő egy nagyon szerethető srác, de rengeteg dolgot cipel, és ez nap,
mint nap egyre nehezebb csomag lesz. Segíteni akartam neki vinni, vagy netán le
is emelni róla. Úgy éreztem, képes vagyok rá.
Hirtelen
fölöttem termet, izmai kidagadtak karján, ahogy tartotta magát fejem mellett.
Közel volt hozzám, de ezúttal nem zavart.
- Én
jövök. A kérdésem pedig, hogy megcsókolhatlak? - kérdezte huncut mosollyal
arcán.
Nyeltem
egy nagyot, szívem sebesen kezdett száguldani, amit talán még Ő is hallott.
Bólintottam, de egyből meg is szólaltam:
- De
ne úgy, mint a kocsiban! - kértem alig hallgatóan, de Ő mégis értette, és
édesen elmosolyodott.
Lassan
hajolt közelebb, a szívem pedig a torkomban dobogott. Már alig volt köztünk pár
centi, Ő pedig édesen fordította kicsit oldalra fejét. Lágy puszit lehelt
ajkaimra, nem forrtunk össze csókban. Aztán ezt megismételte, végül
harmadszorra már megcsókolt. Édesen simultak össze ajkaink, arcához kaptam,
majd magamtól nyitottam szét számat, nem kellett erőszakoskodnia, mint
legutóbb. Lágyan vezette át nyelvét számba, és csatába fogott enyémmel az
irányításért. Esélyem sem volt, megszerezte a vezetést, és egyre gyorsabb
tempót diktált, ami sikeresen fel is vettem. Hajába vezettem ujjaimat, míg Ő
fél kézzel pólóm tűrte fel a mellkasomig, és hasam kezdte cirógatni. Szájába
sóhajtottam, nem tudtam visszafogni magam, de egyből ismét csókolt. Minden
egyes érintésnél egyre jobban vágytam rá. Csodásan csinált mindent, levett a
lábamról, nem úgy, mint a kocsiban.
Lassan
távolodott el, de éppen csak pár centire, én pedig képtelen voltam visszafogni
lihegésem, mely éppen ajkaira csapódott ki. Szélesen elmosolyodott.
- Még
soha nem csókoltam így senkit sem. - suttogta ajkaimra, amire azok elnyíltak.
Elpirultam,
tetszett, hogy ezt váltom ki belőle.
- Ha
így indítasz, nem tartanék tőled. - feleltem halkan.
Lehunyta
a szemét pár pillanatra, és mélyen magába szívta a levegőt. A kezét, mely még
mindig hasamon pihent, végigvezette felsőtestemen felfele, majd lágyan
megcirógatta arcom. Kirázott a hideg, de egyben fel is forrt bőröm érintése
nyomán. Ekkor észleltem, hogy még mindig kint van a hasam, így lehúztam a
fölsőm, és elpirultam.
-
Sajnálom. - nyögte ki végül egészen halkan.
Úgy
hatott, mintha még soha nem mondta volna ezt a szót...legalábbis őszintén nem.
Lepetten kerekedett ki a szemem, erre a gondolatra, de egyben melegséggel is
töltött el. Harry egy óriási könyv, mely bár nyitva van, senki nem tudta még kiolvasni...talán
csak Liam, és én örömmel fogok neki, hogy megfejtsem titkait.
-
Semmi baj. Csak csillogjon a szemed rám is úgy, mint mikor a családodra néztél,
vagy mikor a rajongókra a színpadról. - kértem halkabban.
Féloldalas
mosolyra húzta a száját, melytől kivillantak gödröcskéi, és szeretetteljesen
nézett rám pont úgy, ahogy az imént elmondtam. Lágyan érintette össze
ajkainkat, ujjai gyengéden cirógatták arcom bőrét. Apró puszikat lehelt számra,
de egyfolytában összeértek még emellett is.
7.
fejezet.
Harry-vel
csodásan alakulnak a dolgok, egyre jobban élvezem az együttlétet vele. Még soha
nem vonzódtam ennyire senkihez sem, mint hozzá alig másfél hónap alatt. Viszont
ezzel csak nehezebbé teszem az életet saját magamnak tekintve, hogy nem
mondhatjuk el senkinek Liam-en, Zayn-en és Niall-en kívül. Arról nem is
beszélve, hogy már csak egy hetem van itt, és tisztában vagyok vele, hogyha
elmegyek, újra kicsapongó életét fogja folytatni. Ez a gondolat kettétépte
szívem, és el is döntöttem, hogy beszélni fogok vele erről.
Talán
már ma este a koncerten, ahova ismét VIP jegyet kaptunk, de már megtudtuk, hogy
van egy hátsóbejárat, ahol be tudunk osonni, és Harry is szólni fog, hogy
várjanak ott minket. Így aztán ismét a VIP szektorban álltam este ugyanott, ahol
másfél hónapja, és figyeltem Őt a színpadon. Örökké el tudtam volna nézni,
ahogy csillogó szemmel, felszabadultan nevet. Ez volt az igazi Harry, aki engem
szeretett..bár ezt még nem mondta ki nyíltan. Sokszor nézett le rám, mikor a mi
oldalunkon ugrált, és egyszer még kacsintott is, ami természetesen az
óriáskivetőn is látszott, így sikítás lett. Gondolom, azt hitték, itt van az új
barátnője, de nem tudhatták biztosra. Elpirultam, és leszegtem a fejem, amire
hallottam csengő nevetését hála a mikrofonnak. Biztos vagyok benne, hogy most
rajongók száza őrül meg, hogy kedvencük talált valakit. Ha tudnák, hogy ez egy
pasi...
Nem
értettem, miért csinálja ezt, mikor nem lenne szabad megtudnia a világnak, hogy
kedvencük valójában meleg. De nekem már elmondta, hogy eddig minden barátnője
csak alibi volt, és mind azért szakított vele, mert bevallotta nekik kikhez is
vonzódik, valamint, hogy sokszor megcsalta őket pasikkal. És esténként sem
csajokat szedett fel mindig...de persze azokat is a látszat miatt.
Nagyon
jól elvoltunk a srácokkal, és Liam is sokszor meglátogatott minket. Nagyon
jóban lettünk vele is, igazán rendes srác volt, amolyan csupa szív. Aranyosan
tudott nevetni, és kiderült, hogy nagyon jó hangja van, de inkább marad a
dalírásnál. Elmondása szerint buli egy dal megírása, közben rengeteget
baromkodnak Harry-vel. Zayn is tapsolt a koncert végén. Már kezdte megkedvelni
Harry-t, miután a srác bocsánatot kért tőle, bár ez igazán nehezére esett, de
végül kinyögte.
Végül
Harry lejött hozzánk a koncert után, és egy gyors puszit nyomott az arcomra.
Nem mert megcsókolni ennyi lehetséges kamera előtt. Niall és Liam mosolygott
ránk ezt látva, de Zayn azért még kicsit féltett engem, láttam a szemében.
-
Lesz egy buli nálam a koncert után. Ma jött az ötlet. Remélem, tudjátok, hogy
ti is meg vagytok hívva. - mosolygott a srácokra Harry, miközben átkarolta a
derekam.
Ahogy
összeért oldalunk egyből egy köhögés hangzott fel pár méterre tőlünk.
Hátranéztem, ahogy Harry is, és egy férfi állt ott mérgesen méregetve párom
mozdulatát felém. Hazz csak felsóhajtott, és szem forgatva elengedett.
-
Most jó? - kérdezte élesen a férfit.
-
Tökéletes, Mr. Styles. - felelte elégedett vigyorral arcán, hogy még jobban
idegelje szerelmem.
-
Kicsit sem félti az állását? - kérdezte keresztbe font karokkal Harry, de Liam
megfogta a vállát, és visszafordította felénk.
-
Nyugi, Hazz. Csak a munkáját végzi. - nyugtatgatta, én pedig leszegtem a fejem.
Fél szemmel lestem fel a srácokra, így láttam, ahogy Zayn és Niall feszülten
figyelik az eseményeket.
- Ha
így folytatja, nem sokáig. - jegyezte meg, és egy szúrós pillantással illette a
férfit a válla fölött. - De én leszek az erősebb. - rántotta meg a vállát, majd
felém fordult.
Határozott
mozdulattal rántott magához a derekamnál, és megcsókolt. Fél kezét a hátamra
vezette derekamról, úgy kényszerített egyre jobban magához. Egy pillanatra el
is felejtettem, hol vagyunk. Élveztem édes, lágy csókját, melytől fellángolt
testem. Meghallottam a srácok nevetését mellettünk, így sietősen távolodtam el.
Még soha nem csókolóztunk előttük...vagy bárki előtt. Soha!
- Mr.
Styles, ha ez megismétlődik, kötelességem jelezni a menedzsment felé. - fogta
meg a vállát a férfi határozottan.
Harry
felvont szemöldökkel fordult felé, míg én pirulva leszegtem a fejem. Egy
magasak voltak, féltettem párom ettől a pasastól. Láttam Harry-n, hogy kezdett
betelni nála a pohár, és minden áron nyerni akart. Liam ösztönösen mozdult, de
tudtuk mind, hogy Ő is kevés lesz. Úgy éreztem, tennem kell valamit. Harry és a
férfi közé préseltem magam, mivel elég közel álltak egymáshoz, és szerelemem
mellkasára helyeztem kezem, mely gyorsan emelkedett és süllyedt. Mérges
tekintettel pásztázta a férfit, cselekedetem meg sem kottyant neki, rám sem
pillantott.
-
Hazz, nézz rám! Elég lesz! Csak menjünk innen! Emlékszel még? Ma egy jó kis
parti, táncolunk, iszunk. - emlékeztettem lágy hangon.
Lenézett
rám, és elmosolyodott, miközben megölelt, de tudtam, még mindig szúrós szemmel
méregette a pasast, aki ismét visszaállt az eredeti helyére. Harry vett egy
mély levegőt, mikor elengedtem, és úgy fordult vissza a többiek felé, mintha mi
sem történt volna.
-
Akkor mehetünk bulizni? - kérdezte boldogan, mire egy egységes bólintás volt a
válasz, ugyanis még mindannyian kicsit az események hatása alatt álltunk.
Meglepett,
hogy Harry ennyire hamar képes volt hangulatot váltani...vagy inkább
tökéletesen palástolni.
***
Idegesen
néztem szét a hatalmas házban, mikor beléptünk az ajtón a srácokkal. Bár már
sokszor jártam itt, de most teljesen máshogy festett. Most tele volt élettel,
mindenfele emberek nyüzsögtek, bár tény, hogy kicsit késtünk. Senkit nem
ismertem, és ez aggasztott, de úgy döntöttem, most majd megismerkedem velük.
Nyitottan álltam az este elébe.
Bent
Liam sietett hozzánk, és egyesével lepacsizott velünk, majd megölelt minket.
-
Sziasztok! Mit kértek inni? A konyhába van minden önkiszolgálásra. - nevetett
ránk. - Ja, és Lou a helyedben vigyáznék Harry-vel. Teljesen elázott. -
nevetett rám Liam.
-
Máris teljesen részeg lenne? - kérdeztem ledöbbenve Liam kijelentésén, mire
lepetten húzta fel a szemöldökét, majd nevetni kezdett.
-
Nem, dehogyis. Úgy értve elázott, hogy csurom víz. Beleugrott a medencébe. Bár
már tényleg van benne alkohol. - nevetett rám.
Nagyot
nyeltem, majd én is elvigyorodtam. Vicces látvány lehetett, mikor belevetődött
a vízbe, de arra gondoltam, hogy egy részeg Harry, idióta Harry-t jelent. Pedig
én meg akartam beszélni vele egy fontos dolgot, hisz mindjárt vége a nyárnak,
és jövő héten hazautazok.
A
buli telt, és én nem láttam Harry-t. Pedig már fél órája biztosan beszélgettem
egy csapattal oldalt, míg Zayn táncolt egy csajjal, Niall pedig fogalmam sincs,
hol lehetett. Arra gondoltam, talán Harry most éppen egy csajt dönget a
szobájában. Talán már olyan részeg. Ezt a gondolatot nem bírtam kiűzni
elmémből, így aztán elnézést kérve a kis csapattól elindultam megkeresni
Harry-t. Mivel lent nem találtam, így az emelet felé vettem az irányt.
Egyenesen a hálója felé mentem, ahol már igen sokszor jártam, de ÚGY még soha. Csodálkozom
is, hogy így is bírta még mellettem... vagy talán nem is bírta.
Mély
levegőt vettem mielőtt benyitottam, hátha tényleg egy lánnyal találom bent.
Kinyitottam az ajtót halkan, és tekintetem egyből az ágyra terelődött, de az
üres volt. Harry a szekrény előtt állt, és éppen az ingek között válogatott.
-
Gemma, segíts már! Melyik ing áll jobban? A fekete vagy a fehér? - kiabálta
Harry még mindi az ingeket figyelve.
- A
fekete sokkal jobban áll! - hallottam meg egy magasabb női hangot, mely
visszhangot vert a fürdőszobában.
A
szívem apróbb darabokra hullott, miközben egyensúlyom vesztve dőltem az ajtó
fele, így azt becsaptam a hátammal. Harry ijedten ugrott meg, majd felém
fordult. Széles vigyor ült ki arcára, mikor meglátott, de én csak csalódottan,
fájdalmasan méregettem. Olyan tökéletes volt, ördögien érinthetetlen, ahogy
félmeztelenül állt előttem.
- Itt
vagy még Hazz, vagy már le is léptél? - hallottam meg a női hangot kiabálni az
ajtócsapódásra. Fájt a tudat, hogy megcsalt, és ráadásul még vigyorog is rám.
-
Nem! Gemma kijönnél, kérlek? - kiabált be.
Zavartan
húztam fel a szemöldököm. Még be is akar mutatni a lánynak, akivel megcsalt? A
lány kilépett, én pedig ledöbbentem, amikor megismertem. Ő a nővére volt, akivel
még a legelső koncert előtt láttam beszélgetni. Teljesen félreértettem mindent,
a tonnás súlyok lánca elszakadt, így lehullottak szívemről. Elmondhatatlan az a
megkönnyebbülés, ami akkor hatalmába kerített.
-
Louis, Ő itt a nővérem, Gemma. Gem, Ő Lou. - mutatott be minket egymásnak.
A
lány egyből hozzám sietett tökéletes külsővel, és megölelt. Annyira hasonlított
Harry-re, ezt ismét lenyugtáztam, mikor közelebbről is megfigyelhettem.
- Már
sokat hallottam rólad, Lou. - nevetett a fülembe, amin felkuncogtam.
Harry
csak megforgatta a szemét, majd szeretetteljesen megcsóválta a fejét, mikor
ránk pillantott. Gemma elengedett, majd huncut vigyorral az arcán kiment a
szobából azzal az indokkal, hogy nem akar zavarni.
Harry
jött hozzám, és lágy csókot lehelt ajkaimra, amitől megremegtem, majd
mellkasára simítottam kezem. Akármennyire is vágytam csókjára, most sokkal
fontosabb dolgot kellett megbeszélnünk.
-
Harry, beszélnünk kell. - mondtam halkabban, mire kérdőn húzta fel a
szemöldökét.
-
Mondd csak! - vigyorodott el játékosan, és a szekrényhez ment, hogy kivegye
belőle a fekete ingjét.
Haja
még kicsit nyirkos volt, gondolom a medencébe ugrálás miatt jött fel átöltözni.
Leültem az ágyára, míg Ő megállt előttem. Igencsak tetszett a látvány, ahogy
előttem öltözik.
- Én
elutazok jövő héten. - sóhajtottam lehajtott fejjel, és nem mertem felnézni rá.
- Csak annyit szeretnék tudni, hogy érdemes reménykednem, vagy elfelejthetek?
Nos? - kérdeztem leszegett fejjel.
Éreztem,
hogy megakad mindenben, láttam lábai megfeszüléséből előttem. Féltem válaszától,
de tényleg csak ennyit akartam tudni. Nem akartam ráerőltetni magam, de azt sem
akartam, hogy megcsaljon a hátam mögött. Ha tisztában van vele, hogy megtenné,
akkor még most mondja el, és akkor nyugodtan válok el tőle, de ha bízhatok
szerelmében irántam, akkor várok rá. Mélyen magába szívta a levegőt, a
következő pillanatban pedig leült mellém az ágyra, így ránéztem. Az ingje még
nem volt begombolva, így látni engedte izmos felsőtestét. Szeme szeretettel
csillogott.
-
Nézd, Lou! Ha most azt mondanám, hogy kibírom, hazudnék. Nem fogom
kibírni...nélküled. Régen valóban máshoz menekültem volna, egyéjszakás
kalandokba, de veled más. Talán mert végre egy igazi párt találtam, de soha nem
csalnálak meg. Inkább a lehető leggyakrabban foglak meglátogatni, de az én
munkám is sok különlétet igényel, sok utazást. - felelte komolyan, majd
egybefűzte ujjainkat.
-
Bízhatok benned? - kérdeztem óvatosan.
Kicsit
olyan érzésem volt, mintha rébuszokban beszélt volna, még nem éreztem rajta a
teljes hitelességet.
- Bízhatsz
bennem! Ezt még soha, senkinek nem mondtam ki, de...szeretlek. - csóválta meg a
fejét szeretetteljesen, mire kipattant a szám.
Soha
nem hittem, hogy ezt egyszer tőle fogom hallani. Ő olyan más volt, mármint
domináns, önfejű, makacs, mindig azt hittem, ezt a szót nekem kell majd elsőnek
kimondani, neki túl nagy a büszkesége. De nem így alakult, és ettől a szívem
kivirágzott.
- Én
is szeretlek. - vigyorogtam, és ajkaira vetettem magam.
Semmi
másra nem vágytam ezen szavak után, csupán csókolni Őt, és minden lehetséges
módon érezni. Átkarolta a derekam, és hátradőlt az ágyon engem is húzva
magával. Meglepődtem, amikor eszméltem, hagyta, hogy felül legyek. A nagy Harry
Styles komolyan alulra került az ágyban? Értem még ezt is bevállalta.
Belevigyorogtam csókunkba, majd úgy döntöttem, ha már én vagyok felül, akkor
megadom a módját, és nyakát kezdtem kényeztetni. Egy halk sóhajt szakadt fel
belőle, ami többre ösztönzött, mígnem már tőlünk zengett az egész szoba.
Féltem, hogy meghallják kéjes nyögéseinket, megalázó könyörgésem, hogy soha ne
hagyja abba, amit éppen velem művelt, de akkor még a hangerőm sem tudott
érdekelni. Harry minden lehetséges módon tökéletes volt, és képtelen voltam
elhinni, hogy ez a csoda csak az enyém. A bulival nem törődve töltöttük fent az
egész estét, egymás érintésétől függővé válva, másik csókjaitól kábultan. Ha
most jött volna el a világ vége, boldogan vigyorogtam volna a halál arcába egy
egetrengető este után, védelmező karjaiba burkolózva.
8.
fejezet.
Nagyon
nem akaródzott beszállni autómba, de nem volt mit tenni. Ideje volt hazamennem
a családomhoz, és újra visszarázódni a normális élet komor hétköznapjaiba, de
ez képtelenségnek tűnt Harry után. A csomagom már a csomagtartóban hevert, a
srácok pedig szomorúsággal szegezték rám tekintetüket.
-
Annyira hiányozni fogsz, Lou! - borult a nyakamba Niall, és erősen
megszorongatott.
- Te
is nekem, Ni. - feleltem halkan, és összeszorítottam szemem.
Elszakadtunk
egymástól, de megkönnyebbülten tapasztaltam, Niall mosolyát, mely bár most
haloványabb volt, mint szokott, mégis arcán égett.
-
Vigyázz magadra, Haver! - ölelt meg Zayn is, és kicsit megpaskolta a hátam.
- Te
is! Vigyázz a gyerekekkel! - mosolyogtam a nyakába, mire felnevetett, és
bólintva engedett el.
Liam
is elköszönt tőlem, mivel elég jóban lettünk a nyár alatt. Volt egy olyan
érzésem, hogy Harry szándékosan maradt utolsónak, így hozzá fordultam. Egyből
megölelt, és magához húzott.
-
Hiányozni fogsz. - motyogtam a nyakába, hogy csak Ő hallja.
- Te
is nekem, Lou! Szeretlek. - felelte halkan, és egy lágy csókot lehelt fülem
mögötti részre, amitől kirázott a hideg.
- Én
is Téged. - öleltem erősebben.
Nem
akartam Őt elengedni. Itt akartam maradni a srácokkal, de ezt nem lehetett.
Zayn és Niall is eszméletlenül fog hiányozni, és már Liam is. De kétség kívül
Harry hiánya lesz a legleviselhetetlenebb, és nem tudom, hogy fogok ezekkel
megbirkózni.
Harry
eltávolodott legnagyobb bánatomra, de az sokkal inkább meglepett, mikor
megcsókolt. Azt hittem, az utcán ez ki van csukva, hiszen bárki felismerheti
Őt, és lefotózhatják, ahogy engem csókol. Ennek ellenére mégsem bántam, örömmel
viszonoztam gesztusát, és nyelveink táncba fogtak. Soha nem akartam nélkülözni
ezt az érzést, felbecsülhetetlen.
De
kénytelen voltam elszakadni tőle, és egy puszival orrán otthagyni, majd
beszállni a kocsimba. Megbíztam benne, hogy nem fog a hátam mögött átverni, de
azt hiszem, az újságokból úgyis megtudnám, ha mégis megtenné. Elhajtottam, de a
visszapillantó tükörből figyeltem őket, ahogy Zayn és Niall görnyedt
testtartással bevánszorog a lakásba, míg Harry csak néz a kocsim után, amitől a
szívem szakadt meg. Majd Liam ment hozzá, és tolni kezdte az Ő autójuk fele, de
tovább nem tudtam figyelni, ugyanis le kellett kanyarodnom.
A
szemembe nedvesség szökött, de nem hagytam elhatalmasodni, ugyanis akkor nem
látnék rendesen. A mellkasomban egy lyuk tátongott. Szívem egyik fele vissza
akart fordulni, és itt maradni, míg a másik vágyott haza a családomhoz. Bár
ketté tudnék szakadni!
***
Az út
borzalmasan lassan telt és unalmasan, bár szólt legalább a rádió. Néha
énekelgettem a kedvenc számaimat, ha éppen az szólt, de ez nem ment így sokáig.
Ugyanis, amint meghallottam egy oly' ismerős hangot felcsendülni, melyet millió
közül is felismernék, kikapcsoltam. Képtelen lettem volna most hallgatni Harry
egyik számát, mikor így is eléggé fájt hiánya. De tudtam, minden nap beszélni
fogunk, és hallhatom a hangját, vagy láthatom Őt Skype-on.
Végül
megálltam az ismerős bejárón, és kiszálltam az őszies estébe. Kivettem a
csomagtartóból a cuccom, de mire az ajtóhoz értem, az magától kivágódott, és
benne két legkisebb húgom fogadott. Azonnal a nyakamba ugrottak, éppen csak
annyi időm volt, hogy letegyem a bőröndöm. Nevetve köszöntöttek, melyet én
viszonoztam is. Bár hiányzott London, mégis örültem, hogy hazaérem a
családomhoz. Aztán sorban feltűnt másik két húgom is, és Anya feje is megjelent
az ajtóban. Mind kedvesen fogadtak, már hiányoztam nekik. Vacsorával vártak,
így egyből asztalhoz is ültünk. Bár gyakran beszéltünk telefonon a nyáron,
mégis kíváncsian várták történeteimet. Nem tudtam, be merjem-e avatni Őket a
Harry-s dologba, bár tudták rólam, hogy a másik nemhez is vonzódom. Lottie
mondta is, hogy biztosan miattuk van, mivel ennyi nő között élek, de nem
bántam. Szóval inkább kértem, hogy előbb Ők meséljenek, hogy telt itthon a
szünet. Lottie és Fizzy rengeteget fecsegtek, mennyit bolondoztak a haverokkal,
és Lottie új barátjáról is többet megtudtam. Említette telefonba, de most végre
jobban megismerhettem. Majd szeretném személyesen is látni, csak hogy tudja,
kivel van dolga. Ha megbántja a húgom, nem állok jót magamért.
- De
most már Te is mesélj Louis! - mosolygott rám Anya.
Sóhajtottam
egyet, és bekaptam egy falatot. Úgy döntöttem, elmondom nekik, de előtte szépen
bevezetem az egészet.
-
Lányok, Ti ismeritek Harry Styles-t? - kérdeztem homlok ráncolva, mintha én is
most hallanám először a nevét.
Fizzy
olyan hirtelen kapta rám a tekintetét, hogy villájáról leesett az étel, amin
jót kuncogtam. Lottie zavartan kezdett méregetni, de a szemében egy szikra
csillant.
-
Persze, minden száma le van töltve. - sóhajtott fel Fizzy.
-
Állj! Te találkoztál Harry Styles-szal? - kérdezte Lottie ledöbbenve, mire a
másik rajongó is idegesen kapta szája elé a kezét.
Onnan
jöttem rá, hogy pirulásom kiszökött arcomra, mivel Anya kuncogni kezdett
mellettem. Kicsit kínosan éreztem magam, nem tudtam, hogy mondjam el
nekik.
-
Hát...találkoztam vele, és elég jóba lettünk. - hebegtem halkan, mire minden
szem kikerekedve szegeződött rám, csupán az ikreké nem, de Ők ezt még nem
értették.
-
Mennyire jóba? - kérdezte Anya arcom méregetve.
-
Elég jóba...- hebegtem zavartan, és leszegtem a fejem, majd kinyögtem. -
Mondjuk úgy, hogy csókkal köszöntünk el. - kínomban már felnevetettem, ez nehezebb,
mint hittem.
Bezzeg,
mikor egy lánnyal jöttem össze minden egyszerűbb volt, de most még egy
világsztárról is van szó, aki a húgaim példaképe.
- Ezt
nem hiszem el! Lou, nem versz át! Harry Styles-szal? Hagyjuk már! - nevetett
fel Lottie velem szembe, mire lepetten kaptam rá a tekintetem. Fizzy is nevetni
kezdett, csupán Anya nézett rám féltőn, de azért Ő is kételkedett, ha jól
láttam a szemében. Felsóhajtottam, hogy ez ilyen nehéz.
- Nem
viccelek. Komolyan azt várjátok, hogy mutassa meg a híváslistám? Harry meleg,
de nem engedik neki, hogy nyilvánosságra hozza. Egy buliban ismerkedtünk meg,
és a többi jött magától. - rántottam meg a vállam, mire a három női szem
lepetten méregetett.
Még
mindig láttam bennük a hitetlenkedést, így megrántottam a vállam, és annyiba
hagytam az ügyet. Inkább másról kezdtem beszélni. Meséltem nekik a többi
bolondozásunkról a srácokkal, de szerintem félig még mindig azon agyaltak, hogy
vajon igazat mondtam-e vagy nem.
De
vacsora után egyértelmű választ kaptak, mikor elkezdtünk Anyával bepakolni a
mosogatógépbe. Négy húgom még mindig az asztalnál bolondozott, amin jókat
mosolyogtam, és néha én is közbeszóltam, amin szintén nevettünk.
Aztán
meghallottam a telefonom csörgését, és egyből keresni kezdtem a készüléket.
Hova is tehettem le? A pulton láttam meg világítani, így egyből oda siettem,
miután megtöröltem a kezem. A lányok is rám figyeltek ettől. Elmosolyodtam a
hívón, ugyanis nagyba kezdett villogni az a kép, amit még Harry csinált magáról
azon az estén. Elpirultam, és elindultam kifele a konyhából, miközben
felvettem. A nappaliba mentem, és a kanapé szélére támaszkodva beleszóltam.
-
Szia. - mondtam halkabban.
-
Szia. Azt hittem, hívsz, mikor hazaérsz. Aggódtam, hogy baj történt. - kezdte
idegesebben, mire csak elmosolyodtam. Aranyos volt, hogy így aggódott értem.
-
Bocsi, a húgaim letámadtak. - mentegetőztem.
-
Értem. Majd egyszer bemutathatnál nekik. - jegyezte meg játékos hangsúllyal
ehhez pedig automatikusan elképzeltem a szokott gödröcskés vigyorát.
-
Bemutatnálak én, de most is kiröhögtek, mikor próbáltam elmondani. Nem hiszik
el, hogy összejönne velem egy világsztár. - nevettem a telefonba halkabban, és
megdörzsöltem a tarkóm.
-
Pedig ki ne dőlne be ilyen szemeknek, pofinak és persze fenéknek?! - nevetett Ő
is velem együtt. Erre nem tudtam mit felelni, és őszintén nem is akartam.
Hamarosan abbahagyta a nevetést, ahogy én is, és egy sóhajt hallatott. - Máris
hiányzol, ez normális? - kérdezte halkabban. Elmosolyodtam ezt hallva.
- Te
is hiányzol nekem, úgyhogy gondolom, hogy normális. - feleltem
szeretetteljesen.
Tekintetem
magam elé szegeztem egy pontra, de egyáltalán nem azt figyeltem. Csupán jól
esett bambulni, és figyelmem teljesen Harry-nek szentelni.
-
Most hívtak fel, hogy holnap után el kell utaznom Görögországba. - sóhajtott
ismét gondterhelten.
- Ne
panaszkodj, Görögország szép hely, és meleg. Majd napozol, meg fürdesz a
tengerben. - próbáltam jobb kedvre deríteni, de Ő csupán cinikusan felnevetett.
- Te
is jól tudod, hogy erre semmi esély. Olyan sűrű programom lesz, hogy örülök, ha
este beesek az ágyba. Utálom ezt. - hallottam a hangján, hogy nem viccel.
- Hé,
bárki megveszne, ha annyi ember szeretné, mint Téged. Tudom, hogy élvezed, az
már más dolog, hogy fárasztó. És különben is, Te vágytál erre. Amúgy a Húgaim
is oda vannak érted, mint kiderült, szóval eggyel több ok, hogy ne így állj
hozzá. - bíztattam még mindig kitartóan.
-
Tudom, és szeretem is, de néha kiakasztó, hisz most is egyre messzebb kerülök
tőled. - felelte halkabban, és szerintem most biztosan elpirult, bár még soha
nem láttam úgy...pedig biztosan nagyon aranyos vörös rózsákkal az arcán.
- De
majd jössz vissza, és találkozunk. - feleltem optimistán.
-
Ígérem, hogy egyszer elviszlek valahova, ahol csak ketten lehetünk minimum egy
hétig.
Hallottam
a hangján, hogy sokkal jobb kedve van ettől, de ez a gondolat nekem is
felcsigázta a fantáziám.
-
Alig várom. - mosolyogtam szélesen.
- Le
kell tennem, vár rám Liam. Szeretlek, Lou. - hallottam beszédén, hogy mosolyog.
- Én
is szeretlek, Hazz. - feleltem, és minden egyes szót komolyan gondoltam.
Letettük
a telefont, de még kicsit jól esett magam elé mosolyogni, csupán azon, amiket
mondott nekem. A nappaliban igazán sötét volt, nem égett a villany, de egy kis
fény beszökött a konyhából. Azonban halk kuncogás hallatszott magam mögül, majd
egy csitítás is. Kérdőn fordultam meg, és két idősebb húgommal valamint Anyával
találtam szembe magam, akik hallgatóztak az ajtóból. Azonnal fülig vörösödtem,
és kínosan felnevettem. Ők csak mindenttudóan vigyorogtak rám, de legalább már
láttam a szemükben, hogy hisznek nekem.
-
Khm...hallgatózni nem illik. - nevettem kínomban.
- Egy
világsztár a bátyám pasija! - kiabálta örömmel Fizzy, majd Lottie-val együtt a
nyakamba borultak.
Ez
elég hülyén hangzott, de végtére is igazuk volt. Nevetve öleltem vissza őket,
örültem, hogy már nem kételkednek szavaimban. Elengedtek, de Anya azonnal
átvette helyüket.
-
Remélem, legalább szeret. - ölelt szorosan Anya.
-
Igen, nagyon szeret. - mosolyodtam el szégyenlősen, és el is pirultam, amin
mindhárman jót kuncogtak.
Soha
nem állítottam, hogy a családom komplett, de hát én sem vagyok jobb. Hisz
ízlésficamom van, de ezzel legalább megszereztem magamnak a világ
legtökéletesebb pasiját, akiért csajok milliói vannak oda, Ő mégis engem
választott helyettük, egy vidéki srácot.
9.
fejezet.
Már
majdnem másfél hónap telt el, így kezdtem visszarázódni a megszokott életembe.
Tudom, hogy Harry szeret, mivel majdnem minden nap beszélünk telefonon, de ha
mégsem így lenne, akkor is tudom, hogy hív, csupán majd másnap reggel, ugyanis
biztosan ismét hullafáradtan engedték haza, hogy bedőlhessen az ágyába. A nyár
még viszonylag nyugisan telt neki, de most, ősszel meghajtják szegényt.
Sajnáltam ezért, de nagyon büszke voltam rá, hisz minden okom megvolt erre. A
srácokkal is rendszeresen beszélek, és sok mindent mesélünk egymásnak. Annyira
hiányoznak mind, olyan egyedül érzem magam Doncaster-ben.
Ma is
éppen hazafele tartottam a munkából, és el is tervezem magamba, hogy mit fogok
ma este vacsorára készíteni a lányoknak és Anyának. Beugrottam még a boltba
alapanyagokért, így mikor hazaértem az üres házba, már hozzá is fogtam. Ennek a
húsnak sok idő kell, így amíg bent pihent a sütőben, elvégeztem a ház körüli
dolgokat, amit az ikrek szívesen tettek tönkre azonnal. Végül már nem volt több
dolgom, csupán várni a kaját és családom többi tagját. Leültem a nappaliba az
ikrekkel játszani a kedvenc társasjátékukkal. Már kívülről tudtam a kártyákat,
de Ők nagyon élvezték, ami melengette szívemet.
Nyílt
a bejárati ajtó, és a lányok köszönését hallottam meg. Lottie és Fizzy együtt
jött haza. Visszakiabáltunk nekik az ikrekkel, majd játszottunk tovább.
Hallottam, ahogy nyílik az ajtó, és a lányok kuncogása ütötte meg a fülem.
-
Milyen volt a napotok? - kérdeztem nekik háttal, miközben húztam egy kártyát a
társasból.
- Jó,
de most jön a java. - hallottam meg egy rekedtes, mély hangos közvetlen a fülem
mellől, amitől a hátamon végigfutott a hideg. Lehelete lecsapódott fülemen,
szívem hevesebben kezdett verni. Minden mozdulatomban hirtelen megakadtam, és
próbáltam felfogni, mi is zajlik most velem. Végül eszméltem, és sietősen
pattantam fel, és megperdültem. A kártya kiesett a kezemből, nem is érdekelt.
És valóban ott állt előttem Harry teljes életnagyságban, édes vigyorral az
arcán.
-
Hazz! - örültem meg, és a nyakába ugrottam.
Felnevetett,
és erősen szorított, majd elhajolt, hogy egy csókot nyomhasson ajkaimra, de
többet nem engedtem neki tekintve, hogy kiskorúak is vannak a szobában. Ismét
öleltük egymást. Erősen kapaszkodtam felsőjébe, mélyen magamba szívtam ismerős
illatát. Lottie és Fizzy kuncogását hallottam meg mellettünk, amitől
odafordítottam a fejem, de nem engedtem el Harry-t.
- Ti
beengedtétek ezt az önelégült világsztárt a házunkba?! - nevettem rájuk, mire
Harry játékosan harapta meg fülcimpám. Feljajdultam, de persze csak viccesen,
és azonnal eltoltam magamtól, hisz ez már eléggé kapcsolódott a felnőtt
tartalom elé, amit nem lenne szabad látniuk húgaimnak. De továbbra is derekam
szorongatta.
-
Elmondta a kapuban, mire készül, és segítettünk neki. - mosolygott Lottie
elégedetten.
Szeretetteljesen
néztem Harry-re, már annyira hiányzott. Legszívesebben megcsókoltam volna most
azonnal rendesen, de nem akartam a lányok előtt ezt. Ezután Harry leguggolt, és
bemutatkozott az ikreknek is, akiknek tetszését azonnal elnyerte. Nem tudom,
hogyan csinálta, hogy pillanatok alatt meg tudta szerettetni magát
mindenkivel...talán a zöld szemei tették, vagy a gödröcskés mosolya, vagy a
göndör haja, nem tudom.
-
Francba, elfelejtettem a vacsorát! - pattantam fel, és a konyhába siettem.
Harry
érkezése váratlanul ért, teljesen kiment a fejemből a hús. Idegesen rohantam
oda, és egy ruhát felkapta kinyitottam a sütő ajtaját, majd kivettem belőle a
vacsorát. Szerencsére még éppen időben voltam, így nem égett le. Az órára
pillantottam, és mosolyogva tapasztaltam, hogy Anya bármelyik pillanatban
megérkezhet, így nem fog elhűlni. Elkezdtem teríteni, de Harry lépett be a
konyhába, és innen már tudtam, hogy sietnem kell, ha be akarom fejezni az
előkészületeket, mert hamarosan vele kell foglalkoznom, ezt persze egyáltalán
nem bántam. Karjai körül ölelték derekam, de még éppen volt annyi időm, hogy
elhelyezzem a maradék két villát, mielőtt maga felé fordított. Édes mosolyával
találtam szembe magam.
-
Milyen kis házias valaki. Isteni illata van. - mosolygott rám játékosan, mire
csak megrántottam a vállam.
Valakinek
a házzal is kell törődni, már évek óta én főzök, mosok, takarítok...stb. De ezt
nem akartam Harry-vel tudatni. Soha nem panaszkodtam még senkinek, pedig
majdnem annyi dolgom van, mint Hazz-nak egy nap, csupán kicsit más jellegű.
Lágyan
csókolt meg, nyelveink pedig azonnal táncba fogtak. Ha tudná, mióta vágyom
erre! Nyelve cirógatta enyémet, tempója egyre gyorsult. Hajába túrtam, Ő pedig
derekamnál fogva húzott közelebb magához. Ez az egész odáig fajult, hogy
akaratosan indított meg hátra, így az asztalnak ütköztem, amin megcsörrentek a
tányérok, de ez akkor nem tudott foglalkoztatni. Egyre vadabbul faltuk egymás
ajkát, minden lehetséges módon közelebb akartam érezni magamhoz ilyen sok külön
töltött idő után. Beleharapott alsóajkamba, mire szájába sóhajtottam, de ettől
hirtelen eszméltem, hol is vagyunk.
- A
lányok. - nyögtem csókjába, mire zavartan nézett a szemembe. - A lányok
megláthatnak minket. - lihegtem halkan.
Minden
erőmmel azon voltam, hogy rendezzem a légzésem, majd megfordultam karjaiban, és
előre dőlve megigazítottam az asztalt. Ennek csupán az volt a hátránya, hogy
így a fenekem Harry ágyékának simult, míg ki nem bújtam előle. Felkuncogott, de
én csupán pirultam. Eszembe jutott az együtt töltött esténk, soha nem akartam
elfelejteni, milyen csodás volt. Beszívtam alsóajkam, és próbáltam ezt kiverni
a fejemből.
-
Sziasztok, megjöttem! - hallottam meg anya mindig vidám hangját az előszobából.
Harry
egy pillanatra lefagyott, ez egyértelműen kiült arcára. Félt, hogy rossz első
benyomást kelt Anyában.
- Te
kérted, hogy mutassam be Őket...már csupán Anya van hátra. - mosolyogtam rá
elégedetten, mire felsóhajtott, és bólintott.
Széles
vigyor égett arcomon, miközben kézen ragadtam, és az előszoba felé húztam. Anya
éppen a kabátját vette le, mikor betoppantunk az ajtón. Felnézet, így
észrevette Harry-t. Azonnal széles vigyor kúszott ajkaira, és hozzánk sietett.
-
Nahát, Harry! - lepődött meg teljesen, mitől nekem is mosolyognom kellett.
A
családom simán elfogadta szerelemem, amitől a szívemről tonnás kő esett a
földre, és hangos csattanással tört darabokra.
***
Szemhéjam
nehezen próbált le-le csukódni, de még nem engedtem neki. Jól esett figyelni az
előttem elterülő bőrfelületet, mely néhány naptól barnított részét tetoválások
fedték. Apró köröket rajzolgattam pár négyzetcentijére, melytől éreztem, hogy
kirázza a hideg. Az elmúlt óra csodásan telt. Hamarabb elmentünk lefeküdni
Harry-vel...szó szerint. A lányok még lent játszottak Anyával, de mi
elvonultunk, és igencsak jó programot találtunk magunknak végre ismét. Olyan
nyugodtnak és teljesnek éreztem magam, mint régen nem. Úgy éreztem, most ismét
nincs gondom semmire. Ha Harry mellettem van, mindig ezt érzem.
- 5
nap múlva 3 hónapot kell nélküled töltenem. - sóhajtott fel halkan.
Lepetten
toltam fel magam. Erről eddig szó sem volt, az több mint kétszer annyi, mint a
mostani külön töltött időszak. Teljesen ledöbbentem, nem értettem az okát.
-
Miért? Hogyan? - kérdeztem fájdalmasan.
-
Amerikába megyek turnéra. Gyere velem! - javasolta széles vigyorral.
- Te
is tudod, hogy azt nem lehet. - sóhajtottam, és visszafektettem mellkasára
fejem.
Folytattam
a körök lágy rajzolgatását, az elmémbe akartam vésni, teste minden egyes
szegletét, hogy legyen valami emlékem arra a három hónapra. Az nagyon sok idő!
-
Dehogynem! Gyere el velem, mint az asszisztensem Liam mellett. Akkor dolgozol
is, és együtt is lehetünk, hisz csak úgy úgysem fogadsz el tőlem pénzt. - állt
elő a remek ötletével, amitől tényleg feltoltam magam.
Hogy
mondhat ilyet? Még hogy dolgozzak neki, vele? Felmérgelt, hogy Harry-nek minden
olyan egyszerű, soha nem fogja megérteni az én helyzetem. Nem mehetek el csak
úgy, nem hagyhatom itt a családom. A pénz lenne a legkevesebb, de a lányoknak
szükségük van háziasságomra, mikor egész nap az iskolában vannak. Muszáj várnom
őket vacsorával, és a házat is rendben kell tartanom.
- Nem
leszek az alkalmazottad! A családom nem boldogul nélkülem, nem hagyhatom itt
őket. - feleltem határozottan, és kicsit talán ingerültebben is, hogy ilyet
képes kitalálni.
-
Rendben, akkor gyere el velem úgy, mint a barátom! Felfogadok egy bejárónőt,
aki itt lesz, és vigyáz a húgaidra. Nem lesz gond. - mosolygott rám elégedetten
ötletével.
Ez
volt az a pont, ahol felment bennem a pumpa. Harry értetlensége, és szűk
nézetei teljesen kiakasztottak. Tudtam nagyon jól, hogy ilyen, de ez akkor
nagyon rosszul esett. Talán csupán érzékeny napon voltam, vagy pont úgy
találtak el szavai, nem tudom, de akkor kikeltem magamból.
-
Micsoda? Nem! Harry fogd már fel, hogy nem vehetsz meg mindent pénzen! Nem
mehetek veled! Akármennyire is szeretlek, nem hagyhatom magára a családom. Oké,
hogy Te ezt megengedheted magadnak, de én képtelen vagyok. - emeltem feljebb a
hangom ingerülten.
Felültem
a nagy kiabálásban. Lepetten húzta fel szemöldökét, majd Ő is felült velem
együtt az ágyon.
- Nem
is akarsz velem jönni! Minden lehetséges módon próbálom kitalálni, hogy együtt
lehessünk, de neked semmi nem jó, amit én kigondolok! Szólhattál volna, hogy
nem akarsz velem lenni! - vágott vissza szintén kiabálva.
- Ezt
senki nem mondta! Igenis veled akarok lenni a lehető legtöbbet, de néha
előbújik az elkényeztetett sztár éned, és akkor azt hiszed, pénzen bármit meg
lehet venni. Tévedsz, engem nem lehet! - fontam össze magam előtt a karjaim
mérgesen.
-
Tudod, mit?! Elegem van abból, hogy Te lennél az egyetlen, akit szeretni
tudnék, de úgy tűnik, képtelen vagy elfogadni, hogy sikeres vagyok! - állt fel,
és a táskája felé indult.
Felkapta
magára ruháit, majd táskáját a vállára, és megállt előttem. Én is felkeltem,
nagyon felmérgelt azokkal, amiket jogtalanul a fejemhez vágott. Semmi
valóságalapja nem volt, csak mert híres már mindent megengedhet magának?
-
Egyáltalán nem zavar, hogy sikeres vagy, de attól nem kéne elszállni magadtól.
Ha kapcsolatot akarsz, akkor tartsd szem előtt a másik érdekeit is, és ne a
neved vagy a pénzed használd fel, hogy megold a problémákat. - kiabáltam rá
mérgesen.
- Ha
így gondolod, akkor szépen félreismertél, de én is téged, Lou. Nem is értem,
miért szenvedek veled. - vágta a fejemhez mérgesen, és kiviharzott a szobámból.
Hallottam
Anya és a lányok aggódó hangját, mikor sietősen távozott feldúlva. Nem bírtam
elhinni, hogy tényleg faképnél hagyott egy idióta veszekedés miatt. Bár soha ne
szólaltam volna meg! De jogosnak éreztem mindent, amit mondtam, mégis fájt
szívem. Arcomon egy könnycsepp gördült le, ahogy lerogytam az ágy szélére egy száll
boxerben. Tényleg szerettem, fájt a tudat, hogy ezek után mindennek vége
köztünk. Az ajtóban családom aggódó feje jelent meg, de nem érdekelt. Én csupán
sírtam ott egymagam. Hoogyan lehettem ekkora barom, hogy egy ilyen butaság
miatt hagytam elmenni?! De valóban kicsit elszállt magától, és bár eddig
próbáltam a földön tartani, nem nagyon ment, mint látszik. Pedig Harry-be
tényleg belefektettem, minden érzelmet, amit ember képes nyújtani...hát, ennyit
ért.
10.
fejezet.
Magamba
roskadtam, használhatatlan voltam bármiféle dologra, amely gondolkodást
igényel. A munkába temetkeztem, ha egy pillanatra is megálltam, akkor ismét
Harry-n agyaltam. Így aztán mindig ragyogott a ház, mindig melós vacsorákat
készítettem, és a maximumot nyújtottam a szállodában is, de a húgaimmal szinte
soha nem játszottam. Sem kedvem, sem életerőm nem volt hozzá. Bezzeg Harry már
egy hete Amerikába van, és boldogan éli ismét az agglegény életet. Talán még
jobb is, hogy így alakult, talán nekünk soha nem jött volna össze ez az egész,
és jobb, hogy még most vetettünk véget neki, mint később. Arra jutottam, hogy
jobb lesz, ha tovább lépek, és erre Zayn és Niall is bíztatnak. Szívesen látnak
egy hosszúhétvégére London-ba, de talán most nem jó ötlet oda mennem. Ott sok
minden Harry-re emlékeztetne.
Éppen
a vacsorával bíbelődtem, mikor csengettek. A lányok már itthon voltak, Anyának
van kulcsa, és tudtommal vendégeket sem vártunk, így lepetten nyitottam ki az
ajtót. Egy futár állt benne, és a kezembe nyomott egy dobozt, majd az aláírások
után elment. Vajon ki küldött nekem és mit? Zavartan méregettem a dobozt,
miután letettem a konyhapultra. Nem volt rajta feladó, csupán az én nevem, és
további adataim. Nekem jött, ez egyértelmű. Izgatottan bontottam ki, de azért a
félelem is ott bennem valamennyire. Egy apró CD pihent benne, mindenféle
további nélkül. Se levél, se üzenet, se szöveg...semmi. Félelem járta át
testem, talán valami elmebeteg játszadozik velem, de a kíváncsiság túl nagy
volt. A nappaliba mentem, ahol is a laptopom pihent a dohányzóasztalon. Leültem
elé, és behelyeztem a CD-t.
- Mi
ez? - kérdezte izgatottan Lottie mellőlem.
- Még
én sem tudom. - rántottam meg a vállam, és megnéztem a CD tartalmát.
Egy
videót tartalmazott, amit el is kezdtem lejátszani rögtön.
A
szám tátva maradt, szemeim lepette kerekedtek ki, mikor megláttam, ki van a
filmen. Harry ült egy kanapén, ha jól sejtettem egy hotelszobában, és félénken
mosolygott rám.
-
Szia, Lou! Tudom, hogy idióta módját választottam ennek az egésznek, de a
telefont úgysem vennéd fel, elmenni pedig nem tudok hozzád, így kénytelen
vagyok így elmondani érzéseimet. Amiket a fejemhez vágtál...végtére is
javarészt igazak voltak, de azért az én szavaim között is sok valós akadt. Én
tényleg próbáltam rájönni, hogyan oldhatnánk meg a kapcsolatunk, de nem jött
össze. Talán tényleg öntelt sztár vagyok, mint sokan mások. Sőt, biztosan, hisz
annak kell lennem, de nem vágyom erre többé. Arra szeretnélek megkérni, hogy
légy velem toleránsabb, mert én próbálok változni, de nem olyan egyszerű. Viszont
érted megérné. - mosolyodott el szeretetteljesen. - És azt is tudnod kell, hogy
még soha nem volt ilyen hosszú kapcsolatom, mint veled, és nem akarom, hogy
vége szakadjon. Én tényleg szeretlek, és tudom, hogy ezt viszonzod, csupán most
kicsit összekaptunk. Ha megkapod ezt a csomagot, hívj fel! Tudnom kell, képes
vagy-e megbocsájtani nekem, és bevállalni, hogy talán tényleg nem látjuk
egymást 3 hónapig, mégis minden nap beszélhetünk telefonon, vagy láthatjuk
egymást Skype-on. Nem akarlak elveszteni...szerelek. - mosolygott szélesen a
végén, majd a képernyő feketévé változott, ahogy véget ért a film.
Nem
tudtam mit kéne felelnem, csupán néztem a sötét képernyőt. Azon agyaltam, hogy
vajon hogyan kéne most reagálnom. Teljesen meghatódtam erre a videóra, képes
volt ilyet tenni értem?
- Te
jó ég! Min is vesztél Te össze egy ilyen csodás pasival? - kérdezte korholóm,
mégis játékosan Lottie mellőlem.
Valóban
soha nem mondtam el nekik, mi volt az elindítója veszekedésünknek, bár
szerintem részletek leszűrődtek kiabálásunkból a földszintre is.
-
Azon, hogy azt hitte pénzzel még engem is megvehet magának. A pénzével akarta
elérni, hogy hagyjalak itt titeket 3 hónapra, és menjek el vele. De nem
boldogulnátok nélkülem, nem mentem bele. Arrogáns popsztár lett belőle. -
csóváltam meg a fejem.
-
Hát...úgy tűnik, érted képes lenne megváltozni. - csóválta meg a fejét
szeretettel.
Haloványan
elmosolyodtam, és ismét a képernyőre meredtem. Azon gondolkoztam, hogyha
megbocsájtok neki, akkor végképp belekeveredek az Ő világába, ráadásul titokban
is, mivel nem szabad tudniuk a kapcsolatunkról. De, ha nem bocsájtok meg, abba
viszont bele tudnék halni, és talán életem végéig olyan zombi lennék, mint
most. Ezt nem tehetem. Szeretem, és vele kell lennem, még ha távolságot is
kíván tőlünk a világ.
-
Mire is vársz még? - kérdezte Lottie elém tartva telefonom.
Kicsit
méregettem a készüléket, majd határozott mozdulattal elvettem tőle, és hívni
kezdtem Harry számát. Lottie elégedetten mosolygott mellettem, és várta a
beszélgetésünk részleteit. Úgy döntöttem, nem vonulok el, nem is volt kedvem
felállni sem. Bár talán a vacsorát illő lenne befejezni, de akkor sem ezen a
pár percen fog múlni. Végül Harry felvetette a telefont, és azonnal beleszólt.
-
Lou! Megkaptad? Azt hittem, már soha nem érkezik meg! - örvendezett, de alig
hallottam ki az Ő hangját, akkora zsongás volt körülötte. Egy éles sikítás
süketített meg, amitől eltartottam magamtól a telefont, és így vártam, míg
ismét helyre kerül minden körülötte. Talán rosszkor hívtam. Lottie szemöldöke
is ráncba szaladt, ezt még Ő is hallotta. Végül lassan csend lett a vonal másik
végén. - Sajnálom, megtámadtak. Már nyugi van. Hogyan döntöttél? - kérdezte
izgatottan egyből.
Mély
levegőt vettem, és félretettem azt a büszkeségem, melyet már akkor
elvesztettem, mikor meghunyászkodtam Harry-nek a szórakozóhely mosdójában
határozott szavai hallatán.
- Nem
haragszom rád, csak többé ne próbálj meg pénzzel megvásárolni, rendben? Veled
maradok anélkül is, mert szeretlek. - feleltem halovány mosollyal, és egészen
biztosan el is pirultam.
-
Édes Istenem, most úgy megölelnélek. Sajnálom, hogy olyan voltam, meg fogok
változni, de segítened kell majd benne. - hallottam, ahogy mosolyog.
-
Segítek! - feleltem azonnal, amin kuncogni kezdett, de én is.
-
Tudod, nélküled szar ez az ország, pedig olyan csodás lenne. Ha vége ennek a
felhatásnak, el kell utaznod hozzám, még ha csak egy hosszúhétvégére is. Aztán
majd egyszer elmegyünk együtt egy nyugis hétre nyaralni, rendben? - áradozott
terveiről boldogan.
-
Alig várom. Ilyenek beleférnek, de három hónapot nem tudok veled tölteni,
sajnálom. - feleltem óvatosan.
-
Persze, értem én. Tényleg baromságokat találtam ki, de a szándék a lényeg. -
nevette el magát, mihez én is csatlakoztam.
-
Harry, hol a francba vagy már?! Kidöntik az ajtót, ha nem mész ki hozzájuk! -
hallottam meg egy mély férfi hangot, melyet egyáltalán nem ismertem. Mérgesen
kiabált, mely a telefonba is egészen belehallatszódott.
-
Annyira sajnálom, mennem kell. Óriása felfordulás van, már azt sem tudom, hol
áll a fejem. De egy biztos, mindennél jobban szeretlek, Lou. - mondta vidáman.
- Én
nagyon szeretlek Harry. Vigyázz magadra, nehogy szétcincáljanak nekem! -
mosolyogtam szeretetteljesen.
-
Vigyázok, szia Édes. - hallottam meg egy cuppanó hangot, amint puszit küld.
-
Szia. - nevettem el magam, majd letettük.
Lottie
elégedetten mosolygott mellettem. Láttam a szemében a csillogást, majd viccesen
megcsípte az arcom.
- Te
szerelmes tinilány. - nevetett fel hangosan, majd nyomott egy puszit is az
iménti csípése nyomára.
Én is
csatakoztam hozzá. Lehet, olyan vagyok, mint egy tinilány, de nem érdekel. Csak
Harry érdekelt, és feltétel nélküli szeretete irántam. Én is hasonló érzelmeket
tápláltam, és felkészültem minden lehetséges dolgokra, ami érheti
kapcsolatunkat. Ki fogok tartani mellette még, ha ez nehéz is, mert tudtam,
szüksége van rám, hogy átvészelje az ilyen napokat, melyeken szét akarják
szedni Őt. Lassan ráébredtem, hogy nem feltétlen kell egy boldog élethez más,
mint egy család, aki szeret, barátok, akik támogatnak és egy férfi, akit biztos
pontként tudhatok magam mellett örökké. És ez a pont Harry volt, én pedig soha
nm fogom elengedni, mivel tisztában vagyok vele, képtelen vagyok nélküle élni.
Mik várnak ránk? Fogalmam sincs. Hogy mi lesz ezután? Nem tudom. Bevállalom-e
ezt ennek ellenére? Igen. Kitartok mellette? Természetesen. És miért is teszem
mindezt egy olyan emberért, akit alig láthatok havonta jobbik esetben? Mert az
életemnél is jobban szeretem.
Ohh, te jó ég! Ez valami fenomenális volt, imádtam, ahogy Harry megváltozott Louis miatt! Egyszerűen zseniális lett! :DD Amikor belekezdtem, úgy voltam vele, hogy majd később folytatom, de ez nem jött össze, ugyanis amikor a részekhez értem, mindig azt mondtam magamban:csak még ezt az egyet! és aztán a végére értem :D
VálaszTörlésBoldog vagyok, hogy nem tudtad letenni a történetem. Olyan jó ezt hallani, köszönöm :)
TörlésKkurvajoo :3 ♥ gratuu
VálaszTörlésEnnek örülök, köszönöm :)
Törlésjaaaj hát ez nagyon aranyos volt.:D imádtam.:3 kicsit bepörgetett így hajnali negyed 4kor.:Dxd
VálaszTörlésTudod, hatalmas dicséret hallani, hogy eddig fent maradtál csupán, mert érdekelt a vége a történetemnek. Köszönöm. :)
TörlésSzóval én most megyek és meghalok....negyed 5 van de leszarom mert ritkajó.*-* És kurvaálmos vagyok de ha kell csipesszel ,de végig olvasom ujra az összes one-shotodat.még kettő van vissza *-*
VálaszTörlésHa esetleg meghalok(álmosság,fangirling,vagy esetleg elolvadok az irásodon)
Akkor várlak szeretettel a temetésemen˘-˘
Hahaha, én is este imádok olvasni. Éjszakai baglyok, pacsi! :D
TörlésDe komolyra fordítva a szót, boldog vagyok, hogy ennyire tetszik. Jól esik ezeket a szép szavakat elolvasni. :)
Inkább ne is mondj ilyeneket, nem bírok szomorúságot látni magam körül!
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésTe jóságos gatyamadzag!!!!!!
VálaszTörlésFaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaantasztikuuuuuuuuus!!!!!!!!!! Annyira, de annyira Imádom! Olyan állatira cuki!
Azt imádom a legeslegjobban az írásaidban, hogy olyan rohadtul jól le tudod írni az érzelmeket, hogy az valami hihetetlen! Átérzem minden fájdalmukat! Néha még az én hasam is görcse rándul mikor olvasom! Bele élem magam és teljesen olyan érzés, mintha ezt én most átélném. Mintha én lennék az a személy akinek a szemszögéből írod. Hihetetlen!
Felfoghatatlan számomra, hogy hogyan tudsz te ilyen jól írni, de mostmár nem is próbálok rájönni. Fantasztikus író vagy. Ennyi. Nem tudok mást mondani. Csak annyit, hogy Imádlak és soha ne hagyd abba az írást! Könyörgöm! Nem akarok megválni ettől az álomvilágtól!! Olyan csodálatos!
Imádlak! Kurvára Imádlak!
Puszi és hatalmas ölelés!!! XoXoXoXoXo
Reni
Oh, nagyon örülök, hogy ennyire bele tudod élni magad, ez csodás. Köszönöm szépen ezeket a szép szavakat ismét, hálás vagyok értük. Nem tervezem abbahagyni az írást soha, már nem is tudnám. :)
TörlésCsak egyéni kölcsönt és egy Pedro Jerome úr és az ő hitelszervezetének jogosult kölcsönét kértem 3% -os kamatlábbal. A jövő hónapban megkezdem a kölcsön -visszafizetést Pedro Jerome a pedroloanss@gmail.com címen az egyéni vagy jogosult hitelekhez, amelyek egyszerű kölcsön -visszafizetéssel rendelkeznek, mint az enyém.
VálaszTörlés