5. fejezet. ~Wrong perfection.

Kedves Olvasóim!

Nagyon, nagyon hálás lennék, ha kapnék ismét pár kommentet. De ahogy elnézem, nagyon nincs kedvetek írni. Pedig igazán jól esne egy kis vélemény. Jöhet hideg-meleg, fejlődök.

5. fejezet.

Már csak két nap van vissza a suli kezdetéig. Utáltam ennyire közel lenni, hisz mégis olyan távol van még. Most meg pláne féltem ebben az új suliban, bár már ismertem 5 embert. Ez megnyugtatott kicsit. Azóta is minden nap kint ültem a tetőn, de nem jöttek. Elszomorított, hogy talán azért, mert nem akarnak többet látni. Ezt nem is csodálom, hisz annyira mások voltunk, én mégis megszerettem Őket. Úgy döntöttem, ma nem ülök kint a sötétben, inkább tanulok a szobámban. Elnyúltam az ágyon, és magam elé vettem a töri füzetem. Szinte mindenre emlékeztem, de azért jól jött az átnézés. Így legalább majd nem kell annyit tanulni az érettségi előtt. Hisz az idén következik. Már most félek tőle, hogy esetleg nem fogok tudni olyan jól teljesíteni, mint ahogy azt elvárják tőlem. Belemerültem a 11.-es törianyagba. Éppen a világháborúk menetét néztem át, és egy fontos csatánál voltam, mikor koppanást hallottam. Zavartan rezzentem össze. Szétnéztem, de semmit nem láttam. Talán csak beképzeltem. Már elvette az eszem a sok tanulás. Visszafordultam a füzetem felé, de ismét egy koppanás jött az ablak felől. Nem lehet, hogy képzelődök, mikor megismétlődik. Az ablakhoz mentem, elhúztam a függönyt, és kinyitottam. Lent a díszes kis 5 tagú társaságot pillantottam meg, ahogy integetnek. Kimásztam a tetőre. Rittig akkor jönnek, mikor nem várom őket.

- Jössz Baglyocskám?

Liz szájából ezt elnéztem. Élveztem, ahogy csilingelő hangja felkúszik hozzám, és a fülembe férkőzik. Ma is azt akarták, hogy tartsak velük, de nem lehetett. Tényleg át kellett néznem a dolgokat, és már amúgy is fél 12 volt.

- Nem lehet.

Rossz volt nekik nemet mondani, hisz Ők annyira függetlenek, én pedig kötve vagyok ehhez a hülye iskolához, bár ezt én választottam magamnak.

- Mert? - kiabált fel nekem Haz is.

 Nem értették, én pedig nem akartam nekik elmondani a valós indokot. Nm értenék meg, és csak elítélnének, így füllentettem.

- Holnap korán kell kelnem. Majd legközelebb.

Nem hazudtam nagyot, hisz amióta ideköltöztünk, próbáltam rávenni magam, hogy elmenjek reggelente futni, mint otthon, de nem ment. Túl idegen volt ez a hely, túl más. De most vágytam rá, hogy megismerjem. Vágytam arra, hogy végre jobban felfedezzem a környéket.

- Te tudod, mit hagysz ki Lou. Pedig most elbúcsúztatjuk a nyarat. - nevetett rám Niall, és megrázta a kezében a zacskót, melyben megcsörrent pár üveg.

Ezek szerint piálni fognak a nyár tiszteletére. Egyel több ok, hogy ne menjek velük. Nem voltam oda az ok nélküli piálásért. Nekik lehet elég nagy indok volt, hogy vége a nyárnak, de nekem nem annyira. Én csak bulikon, szülinapokon szoktam inni, és akkor is ritkán vagyok full részeg.

- Jó szórakozást. - többet nem akartam mondani.

Liz csak felém intett, és már hátat is fordított. Hazza a szokásos két ujjas biccentését mutatta, míg  többiek vagy bólintottak, vagy csak egyszerűen elsétáltak. Rosszul éreztem magam, hogy Liz ennyivel lerendezett. Nem arra vágytam, hogy marasztaljon, vagy ilyenek, csupán azt hittem elhúzza a száját legalább vagy valami. De nem tette. Ebből láttam, nem voltam neki fontosabb, mint egy új arc, akiben látott kicsi lehetőséget, hogy bekerüljön hozzájuk a csapatba. Persze erről még remélem nem mondott le, hisz én szeretnék hozzájuk tartozni. Annyira családiasak és kötetlenek, de nem vagyok oda való. Ezt mindannyi tudjuk, Ők mégsem engednek el. Ez jól esett, és kicsit fájt, hogy vissza kellett utasítanom ezt a csábító ajánlatot, de most inkább a sulira kellett koncentrálnom.

Nem meglepő, hogy ezek után nem nagyon tudtam a füzetemre figyelni, de már nem volt vissza sok. Négy lecke és végeztem a tavalyi törivel. Így holnapra már csak az irodalom marad, ami mindig is a kedvencem volt. Szerettem a műalkotásokat, imádta a versek csavart megfogalmazását. Szinte átnézés nélkül emlékeztem mindenre, de azért csak belenézek holnap pár óra erejéig. Így aztán átvettem a pizsamám, ami ugye nálam nem volt sok, és bedőltem az ágyba. Beállította az órám fél 7-re, így 7-kor már tudok menni majd futni. Igaz ez csak egy indok volt, de megindított bennem valamit. Hirtelen kedvem volt hozzá.

***

6:50-kor felfrissülve baktattam ki az ajtón. Még mindenki aludt, mivel a család általában 7-kor kel. Nem éreztem magam álmosnak, inkább életerősnek. Dúlt bennem az energia. Egy egyszerű fekete rövidgatya és fehér trikó volt rajtam. Még kellemes volt az idő, nem tűzött a nap, pont jó idő a futáshoz. A fülembe helyeztem a fülhallgatót, és elindítottam a gondosan összeállított lejátszási listát, mely a "Futás" nevet kapta. Az iPod-om, aminek a hátulja hozzám illően kék volt. Imádtam ezt a színt. A zsebembe csúsztattam, és egy mély levegővel leugrottam a lépcsőkről. A járdára már futva kanyarodtam ki. Magam sem tudom, miért, de balra indultam, a Kenyérgyár fele. Elfutottam mellette, és közben alaposan végigmértem. Mintha meglátnám Őket, ahogy jönnek ki, de persze a hely üres volt. Az ablakon, ahol bemásztunk, lehetett látni a plafont. Ebből arra következtettem, hogy már nincsenek itt, hisz akkor ott lenne a fekete karton, amitől nem tudnék belátni. Kikanyarodtam az utca végén balra, így a parkba érkeztem. Ilyenkor még csak futók voltak, ami tetszett. Jól esett kicsit kiüríteni a fejem, és csak élvezni a mellettem elterülő tó mámoros látványát. Körülöttem csodaszép zöld fű, és mindenféle pálma illetve lombhullató fa sorakozott. Meseszép volt ez a hely, eddig még soha nem néztem meg komolyabban. Mindig csak elhaladtam mellette, ha mentem valahova. Mintha a természet velem mozgott volna a zenen lüktető ritmusára. Mintha körülöttem minden velem lélegzett volna. Gyors tempóban futottam, mégsem fáradtam el. Úgy éreztem, az erőm kifogyhatatlan, és ha egy kicsit míg gyorsítok, akár repülni is tudnék. Nem érdekelt, hány pasi bámul meg a tempóm miatt, és hány lány a külsőm miatt. Még most sem éreztem az enyémnek ezt a várost, még most is olyan távoli és megfoghatatlan volt. Nem nekem való, pedig csodaszép.

Nekem perceknek tűnt, de a telefonom szerint egy óra 10 perc telt el, mikor hazaértem, és végre megálltam a házunk verandáján. A lépcső tetején lévő egyik fehér oszlop kőből kirakott részére támaszkodtam, melyre Mark néha lerakta a kávéját, és ott felejtette. Most  nem volt itt bögre, de nekem jól jött ez a kis támasz. Végre kifújtam magam, majd benyitottam. Lerúgtam magamról a cipőm, és izzadtan bementem a konyhába. Egyből kikaptam a hűtőből a vizet. Mit sem törődtem Anyával és Lottie-val, akik ott ültek, én csak ittam.

- Teve lettél, hogy ennyit iszol? - mérte végig Lottie a már szinte félig üres ásványvizes üveget a kezemben.

Én csak szemrehányóan ránéztem miközben még magasabbra emeltem az üveget, hogy több hideg víz jusson a számba. A levegőm is kezdett fogyni, és már kezdtem megtelni így lihegve tettem le az üveget a pultra. Gonoszul néztem Lottie-ra az előbbi beszólásáért, de ekkor olyat tettem, amit még soha azelőtt. Visszaszóltam. Ez nm vall rám, én nem vagyok kötekedős, de az a társaság jóra nevelt.

- Gyere, hadd öleljelek meg Húgocskám, úgy szeretlek!

Kitárt karokkal felé mentem. Először lepetten nézett rám, hogy nem álltam meg szó nélkül csipkelődését, majd gyorsan kihátrált előlem. Az arcára undor telepedett.

- Fuj, Louis menj innen. Tiszta izzadt vagy!

Persze, hogy az voltam, mikor megállás nélkül futottam le, mint utólag kiderült több mint egy órát. Nevetve mentem el előle, és visszatettem a hűtőbe a vizet. Mikor megfordultam, Lottie már sehol nem volt, de Anya aggódva méregetett. Kérdőn néztem rá.

- Jól vagy Édesem?

Ez meglepett, így a szemöldököm az égbe szökött. Még soha nem voltam ilyen jól. Annyira felszabadultnak érzem magam.

- Persze. Miért?

Anya kicsit gondolkozott, vajon hogy is mondja el, mire gondolt. Kicsit kínos helyzetbe hoztam, hogy téves következtetést vont le.

- Csak olyan más vagy. Visszaszólsz a Húgodnak, és megint elkezdtél futni.

Kicsit elnevettem magam. Ha tudná, hogy milyen társaságba keveredtem ráadásul önszántamból, szerintem igencsak kiakadna. Pont ezért nem mondhatom el neki, mi a helyzet. Nem szeretek hazudni, de most mosolyogva tettem meg Anyának.

- Csupán várom a sulit, és örülök a kocsinak.

Anya ezen elmosolyodott. Részben igaz volt, bár nem ez a főbb oka a kedvemnek, és a hirtelen változásomnak. Kicsit sajnáltam, hogy nem mentem el tegnap este, de ezzel már úgysem tudok mit csinálni. Kimentem a konyhából, egyenesen fel a szobámba. Rám fért egy zuhany. Lemostam magamról az izzadtságot, majd ledőltem az ágyra füzettel a kezemben. Az irodalom hihetetlenül gyorsan ment. Nem hiába ez volt a kedvencem, mindenre emlékeztem. Alig volt, amit át kellett nézni. Elég volt,ha megláttam egy téma címét, és azonnal beugrott minden. Csak reménykedni tudtam benne, hogy tényleg egy szinten vagyunk az osztályommal, de ez majd holnap derül ki. Liz-t és a srácokat hiába kérdeztem volna meg, biztos voltam benne, hogy semmire nem emlékszenek abból, hol tartottak. Ebből is látszik, mekkora egy stréber vagyok. Ez a legnagyobb gondom. Szánalmas vagyok.

Éppen befejeztem, és ki akartam mászni a tetőre kicsit agyalni, mikor kopogtak az ajtómon. Gyorsan visszaugrottam, és kiszóltam.

- Igen?

Lottie feje jelent meg. Bejött, majd elmosolyodott. Tudtam, szeretne valamit.

- Louis, bevinnél a plázába? Nézni szeretnék magamnak valami cuki szandált.

Az első dolog, ami felötlött bennem, hogy most rohanjak végig vele a plázába minden cipőboltot? Aztán arra gondoltam, hogy a Húgom megkért engem egy szívességre, és nem mondhatok neki nemet.

- Legyen. Lent találkozunk.

- Köszi Louis, imádlak.

Pattogva ugrált ki a szobából, és becsukta maga mögött az ajtót. Lottie mindenre rá tud venni. Bá nem nagyon látszik, mivel gyakran csipkelődik, de nagyon szeretjük egymást, és mindkettőnknek fontos a másik. Így aztán elkaptam magamra a farmerom, és egy kék pólót. A zsebembe csúsztattam a telefonom és a tárcám, majd megigazítottam magam kicsit a fürdőben. Ezek után lementem az előszobába. Lent már Lottie várt. Felhúztam a cipőm, és megfogtam a lakás- valamint a slusszkulcsom is. Lottie kiment  a garázsba, de még mielőtt követtem volna, bekiabáltam.

- Anya, elmentünk a plázába.

Nem kaptam választ, de gondolom, Lottie szólt neki, így én is kimentem a garázsba, és beszálltam vadonatúj kocsimba a Húgom mellé. Magam szívtam az újautó illatot, majd beindítottam. A motor felbőgött, amitől öröm kerített a hatalmába, hogy ez tényleg az enyém. A lakáskulcsomon lévő kis kütyün megnyomtam a "nyitás" gombot, így a garázsajtó lassan megindult felfele. Kiálltam, majd becsukódott. Elindultunk Lottie-val a pláza felé. Egy stoptáblánál álltam, és meredtem előre a pirosra, mintha ettől átváltana. Lottie oldalba lökött, mire kérdőn ránéztem.

- Balra téged stírölnek a csajok a kocsiban. Vedd már észre Őket, könyörgöm. - nevetett rám a Húgom.

Zavartan néztem balra, és valóban igaza volt. Mellettünk valamivel alacsonyabban egy nyitott tetejű BMW-ben három lány próbálta meg magára vonni a figyelmem. Mind engem néztek. Két barna és egy szőke. Az egyik barna, amelyik az anyósülésen ült, hozzám legközelebb, rám kacsintott. Kérdőn felvontam a szemöldököm, majd visszafordultam előre. Szerencsére, épp időben, mivel váltott a lámpa. Elindultam, de a szemem sarkából még láttam, hogy a lányok mérgesen méregetnek, amiért nem tulajdonítottam nekik nagyobb jelentőséget.

- Nem változtál semmit L.A.-ben. Ugyanúgy leszarod magad körül azt a figyelmet, amit kapsz.

Lottie az ablaknak támasztotta a könyökét, és komolyan rám nézett.

- Igen, mert ez semmit nem jelent. Nézd meg azokat a lányokat. Semmit nem érnek. Egy kocsiból flörtölnek velem. Az igazi nők ilyet nem tesznek, adnak magukra.

Lottie csak megcsóválta a fejét, majd előkapta a telefonját. Azt hiszem, netezni kezdett rajta. Nemsoká megérkeztünk a plázához. A parkolóban leraktam a utót a bejárathoz közel, majd bementünk. Lottie egyből leakadt az első cipőboltnál. Berángatott magával, de úgy 20 percnyi szenvedés után elkönyvelte, hogy semmi érdekes nincs. Nem értettem, ehhez miért kellett 20 perc. Na mindegy. Aztán mentünk a következőre, de nekem ide már nem volt kedvem bemenni. A bolttal szemben volt egy Starbucks.

- Lottie, én bemegyek, iszok valamit. Figyellek az ablakból, ha végeztél gyere át!

Egy "oké" után, már el is húzott. Bementem, kértem magamnak egy jeges teát, majd elindultam a pláza belsejében lévő asztalok fele, hogy ott leülök, és kényelmes rálátást kapok Lottie-ra is. Éppen egy szandált próbált az üveg mögött a széken. Elindultam egy asztal fele, de ekkor meghallottam egy hangot, mely bár nem a nevem mondta, mégis egyértelműen hozzám szólt.

- Bagoly!

Zavartan néztem hátra. Kicsit meginogtam hátha nem nekem szólnak, csupán egy beszélgetés szavát csíptem el, de ez a hang olyan közel állt a szívemhez, hogy képtelen voltam összekeverni. Liz és Haz jött felé egy-egy kávéval a kezükben.

- Hát te mit csinálsz itt Baglyocskám?

Liz még mindig így hívott, de nem zavart. Neki elnéztem. A szeme csillogott a fényben ezzel kiemelve a kis barnát benne. Annyira csodás volt. Haz vállba veregetett, majd beleivott a kávéjába.

- A Húgom cipőt akart venni, én meg elhoztam...Hát Ti?

Liz és Hazza kínosan egymásra néztek, majd nevetve elkezdték mesélni reggeli ciki történetüket.

- Hát Haz átugrott hozzánk reggel, de Anya beszerzett valami új kávégépet, és nem tudtuk, hogy kell használni. Egy órát vacakoltunk vele full másnaposan, aztán feladtuk. Jó bénák vagyunk.

Immáron én is csatlakoztam hozzájuk a nevetésben, mivel elképzeltem, ahogy ez a két boldog ott forgatja a gépet, és nézegetik, hogyan kéne kezelni. Vicces lehetett.

- És amúgy hol a Húgod? - nézett szét kérdőn Haz a plázában.

A cipőbolt felé biccentettem, mire mindketten odanéztek. Lisa lenézett a kezemben lévő kis üvegre, majd halkan kuncogni kezdett. Persze, hogy nem bírta magában tartani, mi olyan nevetséges, így hamarosan mi is megtudtuk.

- Baglyocskám Te teázol? De tipikus.

Haz, de még én is lenéztem a kezemben lévő jeges teára, ami amúgy nagyon jól esett most a melegben. Nem is értettem, Ők hogyan voltak képesek meleg kávét inni. Bár lehet az is jegeskávé, kitudja?! De Liz-nek teljesen igaza volt, ez rám vall, szóval én is elmosolyodtam. Ekkor Lottie jelent meg mellettem, és kérdőn nézett ránk. Egy szatyor pihent a kezében, ebből arra következtettem, hogy talált magának szandált.

- Srácok Ő a Húgom, Lottie. Lottie Ő Liz és Haz.

- Hali. - köszönt a húgom, mire egy egységes "Szia" volt a válasz.

Én már le akartam lépni, hisz kicsit furcsa volt, hogy a Húgom is itt van. De Liz még rátett egy lapáttal, mielőtt elmentünk.

- Gondolom, várod már a sulit, de holnap ki fogsz készülni Baglyocskám.

Jóízű nevetéssel hagytuk ott Őket. Nem vettem sértésnek, ismertem már Őket de látszólag Lottie-t komolyan gondolta Lisa szavait.

- Ők a barátiad? - kérdezte a kocsiban ülve, miközben kikanyarodtam a parkolóból.

- Igen. Jóba lettünk.

Lottie csendbe maradt. Gondolom, neki is feltűnt, mennyire mások, mint Én. De engem nem érdekelt. Hisz jól érzem magam Velük, más nem számít. Lottie halkan kuncogni kezdett, ami szerintem a becenevemnek szólt.