6. fejezet. ~Wrong perfection.

Kedves Olvasóim!

Szívesen fogadom a véleményeiteket. Csütörtökönként lesz új rész, de lehet, néha hamarabb hozom, attól függ, hogy lesz időm délután feltenni. Késve soha nem lesz, amiatt ne aggódjatok. Szóval jó olvasást, várom a véleményetek. #smile

6. fejezet.

Kezdődik az iskola. El sem tudom mondani, mennyire ideges voltam reggel, de most, hogy megálltunk Lottie-val a suli előtt kicsit kezdtem megnyugodni. Lottie-ra várt kint egy csapat, amin a 9.B. tábla lógott, mivel Ő most kezdi az elsőt a gimiben. Neki egyszerű, hisz az osztályban mindenki új mindenkinek, könnyebb neki beilleszkedni. Nekem viszont már nehezebb a dolgom, hisz egy megszokott társaságba csöppentem bele, ráadásul már csak egy év van vissza. Legalább ha nem sikerül beilleszkednem, nem kell Velük sok időt lehúznom. Lottie azonnal kipattant a kocsiból, és a csapatához sietett. Nem is értem, hogy képes ennyire lazán felfogni mindent. Én lassan szálltam ki, majd zártam be az autót. Elindultam a lépcső fele, mely a főbejárathoz vezetett. Előkaptam a térképet, amit kaptam, és megnéztem, hol van az osztálytermem. Elindultam fel az emeletre, és követtem a térkép fordulóit. A terem pontosan ott volt, ahol a nyomtatványon. Örültem, hogy nem tévedtem el, és egyből megtaláltam a termünk. Bementem a nyitott ajtón, mire mindenki felém nézett. Feltűnően mértek végig, így kicsit kínosan éreztem magam. Elől már szinte mindenhol ültek, ami nem tetszett, mivel oda akartam ülni, de így kénytelen voltam megelégedni egy hátsó paddal. Leültem az utolsó padba az ablak felöli padsorban. Otthon kétszemélyes padok voltak, furcsa, hogy itt csak egy. Letettem magam mellé a táskám, majd előkotortam a telefonom, hogy lenémítsam. Mikor lezártam, és felnéztem, egy lány állt előttem. Kedvesen mosolygott, bár nem volt az esetem. Az a tipikus "fel akarom hívni magamra a figyelmet" csaj volt. Mélyen ki volt vágva a blúza, és a száján vastagon csillogott a szájfény, míg a szemfestéke kiemelte jelentéktelennek tűnő szemét.

- Szia. Kate vagyok. Új osztálytársunk leszel? - kérdezte mézes-mázos hangon.

A vak is láthatta, hogy nem véletlen ültem le ide, szóval valószínűleg az osztálytársuk leszek. De nem akartam vele bunkó lenni, még ha szerintem semmi agya sincs. Így hát erőltettem egy mosolyt, és feleltem neki.

- Igen. Louis vagyok.

Elmosolyodott, és kicsit halkabban kezdett beszélni.

- Nos, örülök Louis, de én ide nem ülnék a helyedben.

Lepetten húztam fel a szemöldököm. Nem értettem, miben olyan különleges ez a hely.

- Miért nem?

Még halkabb lett, amit nem csodálok, hisz körülöttünk, mindenki lopott felém egy-egy pillantást, ami már kezdett kicsit idegesíteni.

- Mert ez... - akart belekezdeni Kate, de hirtelen hátrakapta a fejét.

Én is az ajtó irányába néztem, és megláttam Liz-t, Haz-t, és Zayn-t bejönni. Kicsit elmosolyodtam, majd vissza akartam nézni Kate-re, hogy befejezze a mondatot, de Ő ekkor már elment. Nem értettem ezt. Lisa-éktól ijedt meg ennyire?  Mikor a kis csapat észrevett, elmosolyodott, és felém vették az irányt. Az osztály többi tagja féltőn nézett rám, mintha csak óvni akartak volna, de nem mertek mellém állni. Ezt nem értettem. Síri csend lett a teremben, ami szintén kicsit zavaró volt. Csak Zayn és Liz Doc Martens csízmájának kopogását lehetett hallani, ahogy jönnek felém.

- Hali Baglyocskám. Mi a pálya? - kérdezte tőlem Liz, majd levágta magát a mellettem lévő székbe. Hazza a lány mellé, míg Zayn Haz mellé tette le a cuccát, majd Haz Liz, míg Zayn az én asztalomra ült fel.

- Nem sok. Sikerült már rájönni, hogyan működik a kávégép?

Liz Harry-re nézve felnevetett, majd megrázta a fejét ezzel jelezve, fogalma sincs. A terembe még mindig csend volt, és mindenki hitetlenkedve nézett rám és a kis társaságra. Nem bírtam ki, halkan megkérdeztem:

- Miért néznek ennyire ide?

Zayn először mélyen felnevetett, majd komolyan a többiek felé fordult.

- Mi van? - kihívón kérdezte.

Mindenki elkapta a tekintetét, és kínosan érezték magukat. Szerintem nem ez lett volna a legjobb módja a kíváncsiskodó szemek eltakarításának, de tény, hogy bevált.

- Azt hitték, be foglak oltani, mert a helyemen ülsz. - felelte nekem Liz egyszerűen.

- Juj, bocsánat. Nem tudtam, hogy a Te helyed. Én csak leültem egy üres padhoz.

Már éppen fel akartam állni, de Liz a vállamra tette a kezét, és kedvesen rám mosolygott.

- Maradj csak Lou. Rád nem haragszom érte.

Ez jól esett. Melegség öntött el, hogy nekem nem üvölti le a fejem. A maga módján ez hízelgő volt. Levettem, hogy Ők az osztály "urai". Mindenki tart tőlük, és soha nem vegyülnek. 

Egy 30 év körüli férfi lépett be az osztályba, mindenki felpattant, így én is követtem a példáját. Haz is felállt és visszaállt az asztala mellé. Liz és Zayn kelletlenül egyenesedtek fel, de Zayn maradt előttem. A tanár hátranézett Rá, majd viccesen megszólalt.

- Ha Mr. Malik is hajlandó visszaállni az asztala elé, köszönhetünk.

Zayn kelletlenül indult el. Szándékosan lassan sétált, majd megállt az asztala mellett. Legalább megtudtam, hogy a teljes neve Zayn Malik. Furcsa név, de a gyerek is furcsa. A tanár köszönt, hogy "Jó reggelt!", mire ugyanez volt a válasz az osztály részérről egységesen. Ez még új volt nekem, otthon ilyen nem volt.

- Oké, akkor kezdjünk bele az osztály teendőibe. Először is van egy új osztálytársatok. - rám mutatott tenyérrel felfelé.

Megkért, hogy mutatkozzak be, mire én belekezdtem.

- Louis Tomlinson vagyok, most költöztünk ide... - elmondtam pár dolgot és sok sikert kívánt az új osztályban. Az ofö véleménye szerint majd mindenkivel megismerkedem, nem kell egyesével végigmenni az osztályon. Ezt teljesen megértettem, hisz már nem vagyunk alsósok. Megtudtam, hogy a tanár neve: William Davis.

- Még annyit mondj el Louis, hogy milyen jegyeid voltak Angliában? Hozzám még nem jutott el az infó.

- Színötös voltam mindig mindenből.

Halkabban feleltem, nem akartam, hogy ezért sokan elítéljenek. A kitűnőség néha lehet olyan, mint a bukás. Kínos és sokatmondó. Zayn köhögni kezdett Tőlem nem messze, és a fulladozásába, belecsempészett egy "stréber" jelzőt. Ezt hallva Liz és Haz felnevetett, én pedig szúrósan méregettem a srácot, mire Ő csak kuncogott. Ezután, a gyors ismerkedés után kiosztotta az ellenőrzőket. Furcsa volt, hogy itt mindenkinek rá van nyomtatva a neve. Otthon, Doncaster-ben nekünk kellett ráírni, mikor megkaptuk az üres kis füzetet. Nagyon figyeltem a neveket, amiket az ofö felolvasott. Próbáltam megjegyezni a névhez kapcsolódó arcot. Azt hiszem, szándékosan osztotta lassan, hogy én tudjak figyelni. Pár nevet különösen megjegyeztem, hisz a kis csapat teljes nevét nem tudtam.

- ...Zayn Jawadd Malik...Niall James Horan...Liam James Payne...Elisabeth Mae Green...Harold Edward Styles. - a Tanár Úr végigsorolta az összes nevet az osztályban, majd felém fordult. -  És végül Louis William Tomlinson.

Letette elém is a kis füzetet. A srácok mellettem nevettek egymáson a neveik miatt. Tipikus. A Tanár Úr lediktálta az órarendünket, majd először megszólalt két csengő. Ez jelezte, hogy 5 perc van vissza. Ez is furcsa volt, ugyanis nálunk három csengő volt. Majd 5 perc múlva már csak egy csengő volt, ami végleg a végét jelentette az órának. Ezután minden úgy ment, mint a normális hétfőn csupán tanulás nélkül. A Tanár Úr elmagyarázta, melyik az én szekrényem, és adott hozzá egy kis papírt, melyen a számkombinációm volt a lakat kinyitásához. Ez otthon is így volt. Szünetbe megnéztem a szekrényem, és belepakoltam, majd elkóvályogtam a matekteremig. Ismét be kellett mutatkoznom. Szerintem az óra végére mindenki kívülről fújta a nevem, mivel a matektanárnak annyira borzasztó volt a névmemóriája, hogy minimum 4-szer elismételtem. Mikor már sokadszorra mondtam ki a nevem, Liz-ék már kuncogtak mellettem. Nem is értem, egy ennyire rossz memóriájú ember, hogyan lehet matektanár. Bár attól lehet másban nagyon eredményes. Ezután még jött egy latin, majd egy lyukasóra, ami egybefolyt az ebédszünettel számunkra. Ezért tetszett a mai órarend. Akár haza is tudtam volna menni.

- Lou, most megmutatjuk a suli legjobb helyeit. - állt elém gonosz vigyorral Haz

Vonakodva ugyan, de belemente, hisz nekünk szerintem mást jelentenek a "jó" helyek. Engem az érdekelt volna, hol a könyvtár, de Ők az udvarra húztak. Elmentünk egy csoport fa mellett, ahova ugyan nem mentünk be, mégis elmagyarázták, bent van egy kis domb, ahol remekül lehet néha egyedül lenni kicsit. Csupán egyenesen kell menni úgy 3 percig. Ők egyedüllétre használták, én majd tanulásra fogom, ebben biztos vagyok. Ezután elmentünk a nagy focipályához, ahol volt lelátó is. Én szerettem focizni, de a rendes footballt, nem az amerikai változatot. Az valahogy nem nyerte el a tetszésem soha. Pedig otthon én voltam a football csapat kapitánya.

- A lelátó alatt szeretek csövezni. Minden oldalról zárt, mégis nyitott. - magyarázta Liz.

Elmosolyodtam ezen. Liz olyan más volt, mint a többi lány, akivel eddig találkoztam. Oké, eddig csak kettő darab kapcsolatom volt, melyek kb. fél évig tartottak. És ugye elég rossz tapasztalatokat hoztak. Azt hiszem, nem is voltam szerelmes abba a két lányba, hisz nem viselt meg a szakítás fél év után. Igazából, még soha nem voltam szerelmes úgy igazán...és ez ijesztő.

Továbbmentünk egyenesen be a tesiterembe, ami mint utólag bent kiderült egy kosárpálya, ahol éppen óra volt. Leültünk itt is a kilátókra. Haz és Zayn jókat nevetett a 10.-esek bénázásán a kosárba. Hát elég muris volt az biztos. Aztán kihúztak az öltözőkhöz, ami egy nagyon hosszú folyosó volt. Több ajtó is nyílott belőle. Bementünk az egyiken, mely egy szertárba vezetett. Zavartan néztem szét, nem értettem, miért hoztak ide. Ez a hely tele volt labdával, súlyzókkal, szekrényekkel. És ráadásul a porszag keveredett a gumi szagával, ami  hihetetlenül irritálta az orrom.

 - Lou, nem a szertár a lényeg, hanem az az ajtó. - világosított fel Haz.

Zavartan néztem a szertárból nyíló ajtóra, és bevallom, nagyon féltem, hogy esetlen valaki benyit. Doncaster-be bármikor bemehettünk a szertárba labdáért, akár lyukasórában is, ha szórakozni akartunk. Csak reméltem, hogy itt nem így van.

- Bent matracok vannak, és ha bejön egy lány, nyugodtan hozhatod ide...ugye Zayn? - nevet a srácra Liz.

Zayn válaszul kicsit elpirult. Még soha nem láttam elpirulni, de egész jól állt neki, ahogy az arcán apró rózsák jelennek meg.

- Jól van már, csak hatszor fordult elő. - mentegetőzött a srác.

- Mármint tavaly. - javította ki Haz.

Innenstől kezdve valahogy nem hajtott a vágy, hogy bemenjek oda bármikor is. Kitudja mit látok még ott...arról nem is beszélve, hogy nem éppen az a fajta srác vagyok, aki csak úgy felszed egy csajt, és lefekteti egy szertárban, hol dohos, büdös matracok vannak. Juj.

Megmutatták, hogy az ajtó kulcsa az egyik szekrényből kiálló szegre van felakasztva, ami eléggé szem-előtt volt, és mégse. Ez a szag már nagyon irritált, így nagy küszködések árán végül tüsszentettem egyet. Liz csak felnevetett, majd kimentünk a szertárból. Sétáltunk végig a hosszú, komor folyosón, ahol az öltözők ajtaja is nyílt, mikor meghallottunk egy hangot magunk mögül. Nem nekünk szólt a srácokkal, mégis mi is megálltunk.

- Elisabeth. - egy magasabb női hang volt, de már idősebb.

Haz és Zayn kuncogni kezdett, míg Liz csak morgott valamit, hogy mennyire utálja ezt a nevet. Mézes-mázos vigyorral megfordult, és a tanárnőre nézett. Ilyennek sem láttam még Őt tanárral, bár még nem régóta vagyok itt. Egészen konkrétan fél napja. Egy magas, szőke, sportos nő jött felénk melegítőben. 40 körül lehetett.

- Lisa, csak azt akartam mondani, hogy itt a beosztása az edzéseknek, már oda is adom. Minden rajta van, direkt úgy csináltuk, hogy neked ne essen egybe semmi másik sporttal.

- Köszönöm. - mosolyodott el a lány, és elvette a papírt, amin egy táblázat volt.

A nő Mrs. Thomson volt, az szertorna edző, tesitanár és fizikatanár. Megtudtam a nyakában lógó tábláról. Furcsa párosítása a tantárgyaknak. A karján még pihent, pár színes ruhadarab.

- És még annyit, hogy új ruhákat kaptunk. Választhatsz, melyiket kéred. 

Felmutatott egyet a kezében lévő falatnyi kis ruhából. Úgy nézett ki, mint egy egybe részes fürdőruha, melynek az alja nagyon rövid short szerű, pántjai a nyaka felé futnak, és a háta közepén ereszkednek le egy csíkban. Szerintem igazán csinos volt, és igényes. Haz és Zayn kuncogni kezdett, és kicsit el is fordultak, hogy ne kelljen annyira visszatartaniuk a nevetést. Tudtam, a Tanár nő észrevette, de nem tette szóvá. Liz lefagyva meredt a kis ruhára.

- Ugye mos csak viccel velem, Tanár nő?

A tanárnak ideje sem volt válaszolni, Haz és Zayn átkarolták Liz vállát, és fulladozva győzködték.

- Most miért? Nézd mennyire cuki, hogy alig takar valamit. - nevetett Zayn.

- Szerintem a rózsaszín válaszd, akkor úgy fogsz kinézni, mint egy hercegnő. - csatlakozott Hazza is.

- Srácok elég, különben Ti lesztek az első felelők fizikából. - szólt rájuk a Tanár nő, mire a srácok csak nevetve hátrébb álltak. - Szóval Lisa, választhatsz, melyik színt kéred.

- De Tanár nő, én ebbe nem fogok kiállni senki elé. Ez tiszta égés. Miért nem volt jó, a régi fekete nadrágunk? - méltatlankodott Liz, és ezt nem is csodálom.

- Pont azért, mert régi. Szóval válassz!

Liz mérgesen meredt a ruhákra. A Tanár nő kedves volt, és megtudtam, hogy ezek szerint Ő lesz a fizikatanárunk.

- Akkor inkább kilépek a szertornáról.

Láttam Lisa-n, ezt most tényleg komolyan gondolja. A Tanár egy pillanatra sem inogott meg, sőt szerintem még keményebbre kapcsolt.

- Akkor buktad a hármast vagy netán a kettest fizikából. Tanulnod kell majd, hogy átmenj.

Lisa elhúzta a száját, és szomorúan lehajtotta a fejét. Nagyon megsajnáltam. Annyira segíteni akartam neki, rossz, hogy ilyen helyzetbe került. Felnézett a ruhákra, és halkabban felelt.

- A kék jó lesz.

A Tanár nő arca felderült, és vidáman nyomta a kezébe a ruhát.

- Jó választás. Illeni fog a szemedhez.

A Tanár nő elsietett, mi pedig ott maradtunk. Lisa szomorkásan fogta a ruhát. Nekem nagyon tetszett a színe, olyan igazi türkizkék pont, mint a szeme. A kedvenc színem, és abból ítélve, hogy ezt választotta a fekete vagy fehér helyett neki is. Mert őszintén szólva azt hittem, majd a feketét fogja kérni. A srácok még mindig nevettek, de mikor meglátták, mennyire el van kenődve Liz, abbahagyták.

- Nyugi, jól fogsz kinézni benne. Cuki lesz. - próbálta nyugtatni Haz, és átkarolta a vállát, hogy magához húzza séta közben.

- De basszus, én nem cuki akarok lenni. Ez tiszta égő. Alig takar valamit, kint lesz az egész seggem.

Liz mérgesen oldalra akarta dobni a ruhát, de mivel az éppen előttem repült el, kinyúltam és elkaptam. Nem tudom, ezt hogy gondolta. Itt akarta hagyni a ruháját a földön, amit most adott neki a Tanár nő. Ez furcsa, és érthetetlen volt számomra. Még ha nem is tetszik neki, legalább dobja le otthon vagy mit tudom én. Kicsit elmosolyodott, és rám nézett kezemben a kékséggel.

- Jó fogás Baglyocskám.

Elmosolyodtam, hisz jó volt látni, hogy már nincs úgy elkenődve, de Hazza még mindig szorongatta. Éreztem, jó helyre kerültem. Velük minden olyan egyszerű, és soha nem komplikált. Ha valaki próbál velem kikezdeni, ŐK megvédenek. Érzem, közéjük tartozom.