14. & 15. fejezet. ~Wrong perfection.

Kedves Olvasó!

Én jelen pillanatban nem vagyok éppen gép közelben, London-t járom, de a részt beütemeztem, így felkerül. Sajnálom, de ha nem lesz wifi, hogy telefonról fel tudjak jönni, akkor még a kommentekre se fogok tudni válaszolni, ezt röstellem. De a rész fent lesz, ez biztos. A linket a fejléc alatti oldalba sajnos nem tudom beilleszteni, majd ha hazaérek, bepótolom, ígérem.

Ami a részt illeti...Nos, ez dupla rész lesz! Egy kedves Olvasónak ma van a szülinapja, amit jelzett is nekem, és ezt kérte. Természetesen nem nagy kérés, nem eget rengető, és az olvasóimért bármit. Szóval íme a dupla-rész! És persze NAGYON BOLDOG SZÜLINAPOT NEKI! (tudja, akinek szól)

Ui.: A 15. fejezet +16-OS RÉSZEKET TARTALMAZ, elolvasni csak saját felelősségre!

                                                                                   Lots of kisses from London

                                                                                                                                 Zsoo

14. fejezet.

Niall álmosan ásított. Ezek szerint jóra sikeredett az este nélkülünk is Liz-zel. Unottan ültünk a szokott asztalunknál, ahova már végképp senki nem mert csatlakozni a gyíksrác óta. A lábam Liz-ébe kulcsoltam az asztal alatt. Reggel sietősen öltöztünk fel, és mentünk el, még mielőtt bárki is felkel volna. A reggel további részét náluk töltöttük Pömpivel a kanapén és a tévé előtt. Nagyon korán keltünk ez meg is látszott rajtunk. Használhatatlanok voltunk az órákon is a suliba. Most is csak kotorásztam a villával az ebédet egyszerűen nem voltam éhes.

- Úgy látom, nektek is jóra sikeredett az este. - kuncogott ránk Zayn látva, milyen álmosak vagyunk.

Liz csak elhúzta a száját. Ő szerette volna, ha olyan jóra sikeredik, mind Zayn gondolta. De Zayn tévedett. A reggel sikeredett olyan "jóra", hogy ennyire meglátszódjon rajtunk. Tényleg hullák voltunk a koránkeléstől.

- Srácok, Ti is emlékeztek még arra a Gevin-re? - kérdeztem egyszer halkabban.

Mindenki szeme lepetten kerekedett ki, és Liz-re tévedt. Ő nem szólt semmit, csupán a kajájára figyelt, ahogy minden egyes salátadarabot felszúrt a villára.

- Megint történt valami Lisa? - kérdezte Haz komolyabban a lányt méregetve.

Ő kicsit felnézett, de látszólag nem volt kedve erről beszélni. Pedig a srácok nagyon aggódtak érte, ezt láttam a szemükben.

- Ráhajtott a Húgomra, Ő pedig fülig belezúgott.

Ahogy ezt kimondtam, kicsi mérgesen szorítottam meg a villát. Egy pillanatra ismét megfagyott a levegő, majd nem volt feltűnő, hogy minden srác hátranézet a Húgomra csupán Liam nem. Ő még mindig komolyan méregette a salátát maga előtt. Bár soha nem mutattam be nekik Lottie-t, pontosan tudták, kire kell nézni. Ezen magamba mosolyogtam egy jót. Persze, hogy tudták.

- A Húgod tudja, milyen Gevin? - kérdezte óvatosan Haz.

Megráztam a fejem. Hogy tudná, mikor úgy odavan érte, hogy a világ végére is követné?! Láttam rajta. Lot még soha nem volt ilyen, nagyon nagy hatással lehetett rá az a srác.

- Megvédjük a Húgod. - jelentett ki határozottan Liam, mire mindenki felé fordult.

Még Liz is felnézett. Liam ismét megszólalt, ami azt jelentette, ez komoly helyzet, és ha Ő mondja, tényleg mellettem állnak. Ez jól esett. Kicsit megnyugodtam, de csak egy kicsit. Hiába bírtak nagy hatalommal a srácok, mikor egy náluk idősebb csapattal kellett szembe nézniük. Lehet, már egyszer legyőzték őket, pont ezért lesz ezúttal minden más. Ettől féltem a legjobban.

***

Óvatosan  méregettem Anyát. Ma akartunk elmenni a partra. Péntek volt, de én ugyebár egész héten szobafogságba lettem volna. Viszont ide minden eddiginél jobban el akartam menni, és Anya sem állíthatott meg.

- Anya, ugye emlékszek még, hogy én ma elmegyek a strandra a többiekkel? - kérdeztem nagyon óvatosan.

Egy pillanatra abbahagyta a zöldség felvagdosását a vacsorához, amelyen én már nem terveztem részt venni, és komolyan rám nézett. Én a konyhasziget egyik székén ültem vele szembe.

- És te ugye emlékszel még, hogy ezen a héten szobafogságban vagy? - kérdezte az én hangsúlyommal, az én szavaimmal.

Ez kiakasztott, és felnyomta bennem azt a pumpát.

- Én elmegyek a strandra a többiekkel! - jelentettem ki határozottan, mégis nyugodtan.

Anya letette a kést, és komolyan meredt rám. Nem tetszett neki, hogy a jófiú kezdi végre önmagát adni, és nem azt a maszkot mutatja, amit Ő kíván.

- Esti fürdő...jó terv. Kár, hogy szobafogságban vagy. - jegyezte meg gúnyosan.

Felment bennem a pumpa. Már sötétedett, későn szoktunk vacsorázni, mivel Londonban is mindig megvártuk, míg besötétedik. Felrohantam a szobámba. Gyorsan összekaptam magam, bevágtam a szükséges dolgokat egy sporttáskába. A telefonom és a tárcám is a zsebembe csúsztattam, majd ismét lementem. Közben megrezzent a telefonom, tudtam ez azt jelenti, a srácok bármelyik pillanatban itt lesznek értem.

Az előszobában magamra kaptam a Vans cipőm, bár kicsit gondolkoztam lehet, papucsot kellett volna felvennem, de úgyis homok lesz. Majd leszek mezítláb. Kintről dudálást hallottam, amitől elmosolyodtam, és megragadtam a kulcsom.

- Elmentem! - kiabáltam be minden további nélkül.

Kinyitottam az ajtót, de Anya hangja élesen hatolt belém.

- Louis William Tomlinson!

Sietősen Ő is megjelent az ajtóban, és mérgesen méregetett. A szeme villámokat szórt rám, de én csak elmosolyodtam, és könnyelműen feleltem egy vállrántással.

- Szóltam, hogy elmegyek.

Tudtam, ez még jobban kiakasztja Anyát, de nem érdekelt. Kisétáltam az ajtón, és a srácokhoz rohantam. Bevágtam magam a Haz terepjárójába, mely bár 5 személyes volt, hatan is simán elfértünk benne. Hangos üvöltéssel üdvözöltek, ami persze kihallatszódott a lehúzott ablakokon. Hangosan felnevettem, és egy pillantással illettem a házunkat. Anya az ajtóban állt, és hitetlenül méregetett minket. A szemei villámokat szórtak, ide láttam. Haz elindult, és beindította a zenét, majd hangosan dübörgött a kosiban, és megtörte az utca csendjét.

De engem akkor semmi nem érdekelt. Eleget nyeltem már Anya dolgait. Elégszer fogadtam el minden egyes döntését egy szó nélkül, és elégszer csináltam már meg kérdés nélkül, amit kiosztott nekem. Soha nem éltem igazán, soha nem voltam tini. Én mindig csak beleegyeztem, teljesítettem, elfogadtam. Hát most rajtam a sor, hogy éljek, és itt az idő, hogy Anya fogadjon el. Lehet új neki még az igazi Louis, de jobb, ha megszokja, mert én már képtelen vagyok ismét az a bábu lenni, aki voltam. Már megízleltem az életet, már nem leszek újra Mr. Tökéletesség. Már túl sok minden történt ahhoz.

20 perc kocsikázás után megálltunk a tengerparton. Még józanul, tiszta fejjel felállítottuk a három kétszemélyes sátrat, melyet Liz és Niall hozott. Egyértelmű volt, hogy én Lisa-val leszek, Niall - Liam, Hazza pedig Zayn-nel osztozik. Miután mindennel készen voltunk, elszabadult a pokol. Piáltunk, tábortüzet raktunk, nevetgéltünk. Igazuk volt, ezen a partszakaszon a kutya sem járt ilyenkor, pedig olyan szép volt este. Belementünk a vízbe, úsztunk, locsoltuk egymást. Nevettünk, bolondoztunk. Soha nem bántam meg egy pillanatra sem, hogy eljöttem Anya ellenére a srácokkal.

- Hátha látjuk Moby Dick-et. - nevetett Niall és egyre inkább a tengert leste.

Persze, már nagyon nem voltunk jónak nevezhető állapotba. Ha most megszondáztatnának minket, szerintem csupán egy embertől kiakadna a szonda. A vérünkben biztos volt már 7 ezrelék alkohol is, ami tanulmányaim szerint, melyek most kezdtek kicsit cserben hagyni, halálos. Jó, azért annyi biztosan nem, mert már régen a túlvilágon lennénk, de nagyon sokat ittunk ez tény. Így alakult, hogy semmire nem emlékszem tovább. Minden kiesett, mintha ollóval vágták volna el, de kegyetlen buli lehetett, mert mikor reggel felébredtem semmi nem volt a helyén. Szó szerint semmi.

Egy álmos test simult hozzám, a vállamra hajtotta egy alak a fejét. Mélyen szuszogott, és átkarolta a hasam. Haja csiklandozta a mellkasom. Liz! Mélyen magamba szívtam a levegőt, ahogy kezdtem felébredni. Még mindig csukott szemmel a hátához emeltem az egyik kezem, mely eddig a fejem alatt pihent. Megsimítottam, de a különbség azonnal szembe tűnt. A kezeim egy izmos, széles hátról feljebb vándoroltak a fej felé. De a haját még csak nem találtam. Végül a göndör, rövid fürtök végigcsúsztak az ujjaim között. A felismerés fejbe vágott, és a szemem gyorsan pattant ki. Felültem, így a feje lecsúszott mögém, amitől fájdalmasan felnyögött.

- Harry! - kiabáltam ijedten.

Álmosan nyöszörgött kicsit, majd átkarolta a párnát és aludt tovább. Az ajkaimhoz kaptam, és ijedten néztem le az alsómra. Azt sem tudtam, hogy kerültem én egyáltalán csak egy száll boxerbe. Minden izmom végig mozgattam, de semmi változást nem éreztem. Annyira megijedtem, hogy netán valami baromi nagy idiótaságot tettünk az éjjel. Én még soha nem ébredtem pasi mellett reggel. Oké, Tommy mellett már igen, de akkor emlékeztem az estére, és tudtam, semmi nem történt. Végigmértem magam. Se karmolás, se harapás, se szívás. Ez jó jel. De hol van Liz? Ezt egyáltalán nem értettem. Hogy került mellém Hazza és hol van a szerelmem? Ijedten mértem fel a helyzetet, majd kimásztam a sátorból. A homokban mindenfele cigicsikkek hevertek, amikről egyből Zayn ugrott. Üres piás és sörös üvegek szétdobálva, a tűz még parázslott. Tőlünk nem messze pár srác szörfözött a reggeli nagyobb hullámokon. Álmosan nyújtózkodtam megmozgatva az összes izmom, majd a hajamba túrtam.

Bár tudtam, lehet olyat látok, amit nem akarok, benéztem az első sátorba, ami előttem volt. Bent Liam aludt, Liz pedig a mellkasán. A srác kezei a feje alatt voltak, nem ölelte át szerelmem hátát. Liz is csak a fejét nyugtatta Liam izmos mellkasán, a kezei maga alatt illetve mellett voltak. Ez megnyugtatott kicsit. Liam komoly volt, soha nem menne bele egy közös éjszakába Liz-zel, mikor tudja, ott vagyok neki. Viszonylag megkönnyebbültem, hogy nem mondjuk Zayn mellett találtam meg reggel a lányt. Akkor ezek szerint Zayn Niall-lel aludt. Hát mit ne mondjak, senki nem azzal aludt, akivel el volt tervezve. De azért féltékeny is voltam kicsit, hisz Liz csak Liam mellkasán nyugtatta csodás buksiját, aminek amúgy az én vállam kéne, hogy helyet adjon.

- Ti meg mit csináltok? - kérdeztem ijedten kicsit.

Azért nem bíztam annyira Liam-ben. Tudtam, hogy Liz már nagyon kíván Engem, és bár szeret, lehet, részegen másnál keres levezetést a frusztrációjára. És nem voltam biztos benne, hogy Liam képes neki ellenállni részegen is annak ellenére, mennyire komoly, okos srác.

Álmosan nyitották ki a szemüket. Elsőnek Liz nézett rám. Zavartan pislogott párat rám és Liam-re, majd gyorsan felült, és ijedten mért végig rajtam. Az arcomra nem engedtem kiszökni az érzelmeket.

- L-louis. Ez nem az, amire gondolsz. Csak így sikerült elaludni. - hebegett kínosan.

Liam álmosan ásított egyet, és figyelt minket még mindig fekve.

- Liam? - néztem rá kérdőn az Ő reakcióját várva.

Tudtam, nem hazudik. Soha nem hazudik. Ha történt valami, inkább kibújik a válasz alól valami rafinált mondattal, de nem hazudik. Komolyan felült, és a szemembe nézett.

- Nem történt semmi.

A hangja átlagosan csengett, a szeme nem rebbent meg. Nem hazudott, különben nem nézett volna ennyire rám. Megnyugodtam, és kicsit elmosolyodtam. Ezt látva Liz is elmosolyodott, és hozzám jött. Kimásztam a sátorból, Ő pedig követett bár láttam, még tudott volna aludni. Kint megálltunk. Visszahúzta a sátor cipzárját, de ez nem is volt gond, mert ahogy elnéztem, Liam már aludt is tovább bent. Egymás mellett sétáltunk a víz fele. Nem fogtuk meg a másik kezét, kicsit még sokkos állapotban voltam a reggeli remek ébresztőmtől, a másnaposságról nem is beszélve.

- Megijesztettetek. - motyogtam halkan.

- Pedig semmi nem történt. Liam a tesóm. Még ha meg is akarnálak csalni, nem a bátyámmal tenném. - nevetett halkan.

Én ezt nem tartottam nagyon viccesnek, de azért egy halovány mosolyt eleresztettem, hisz Ő már csak ilyen. Megállt előttem, és nyomott egy puszit a számra. Még soha nem volt ennyire gyengéd, de tudtam, ez nekem szólt, és annak, hogy nincs vetélytársam. Belemosolyogta a csókunkba, majd eltávolodtam, és megfogtam a kezét. A szeme most is elvarázsolt, és rabul ejtett. Nem tudtam rá haragudni tartósan, pláne nem egy ilyen butaság miatt. Részegek voltuk, és bíztam benne és Liam-ben.

 

15. fejezet.

A srácokkal még elmentünk a legközelebbi Starbucks-ba kávéért, majd mikor megittuk Haz mindenki hazafuvarozott. Ahogy én voltam az utolsó, most úgy az első. Mindenkitől elköszöntem, Liz-től egy csókkal. Sok sikert kívántak Anyához. Hát, szükségem lesz rá. Nagyot sóhajtottam, és bementem. Testem-lelkem nem kívánta ezt a beszélgetést, mely esedékes lesz Anyával. Minél inkább húzni akartam, így sietősen indultam el fel a szobámba. Olyan halkan voltam, ahogy csak tudtam, de úgy tűnik, ez nem volt éppen elég.

- Louis! - hallottam Anya komoly, ellentmondást nem tűrő hangját a konyhából.

Lehajtottam a fejem, és egy mély sóhajjal elindultam a halálba. Nem tudtam, mit szeretne mondani, de a hanglejtéséből ítélve nem éppen dicsérni akar az új hármasom miatt, amiről amúgy remélem, még nem tud. Beléptem a konyhába, és kérdőn néztem rá. Ő a konyhaszigetnek támaszkodott, és a szeme nem éppen volt vidám.

- Elárulnád nekem, kik voltak ezek, akikkel faképnél hagytál tegnap este a szobafogság ellenére?

- A haverjaim. - rántottam meg a vállam lazán.

Nem értettem, miért ez a lényeg. Azt hittem, azért fogok kapni, amiért elmentem a büntetés alatt, de nem ez lett a vége.

- Én azt hittem, Tommy a "haverod", nem holmi huligánok, akik állat módjára bömböltetik a zenét a kocsiban. - mondta Anya érzéketlen hanggal.

A szemembe nézett, és szerintem pontosan látta, mennyire hitetlenkedve nézek most rá, de nem zavarta különösebben. Felment bennem a pumpa. Valamiért azt nem tudtam elviselni, ha a barátaimat ócsárolják. Ők mindig mellettem állnak, én is megvédem Őket. A banda összetart, ezt megtanultam már Haz-tól.

- Ők nem huligánok, oké? Nem ismered Őket, ne ítélkezz! - feleltem, és a hangomban érezhető volt a düh.

Anya szeme kicsit meglepődött a reakciómtól, de hamar korrigálta vonásait.

- Miért véded Őket ennyire? Bántottak téged?

A szemeim lepetten kerekedtek ki, és egy védekező lépést hátráltam. Nem bírtam felfogni, Anya hogy lehet ilyen. Könyörgöm, egy cseppet sem bízik bennem?! Semmit nem tud, semmit! 

- Dehogyis.

Anya komoly, érzelemmentes hangja merő ellentéte volt az én immáron kétségbeesett és kicsit félő hanghordozásomnak. Pedig én nem akartam ismét elgyengülni, ismét behódolni. A srácok már megmutatták, milyen élni, nem akarok újra tökéletes lenni.

- Hát akkor?

Összefonta maga előtt a karjait, ami még komolyabbá tette Őt a szememben. Sok mindent akartam mondani neki, sok mindent tudtam volna fejéhez vágni, de nem lehetett. Én nem akarom bántani Őt. Ha kimondok mindent, túl nagy szakadékot képzek közénk, amit nem biztos, hogy később át tudnék ugrani. Visszafogtam magam, és szomorkásan lehajtottam a fejem.

- Fe-felmegyek a szobámba. - motyogtam halkan.

Még mindig lehajtott fejjel elindultam az emeltre. Nem akartam Anya szemébe nézni, tudtam sok mindent elárulna egy pillantás. Becsuktam magam mögött az ajtót, ledobtam a cuccom a földre, majd lehuppantam az ágyra. Megdörzsöltem az arcom.

Miért ilyen nehéz az őszinteség? Miért hisszük azt, hogy majd most képesek leszünk ellenállni, szembeszegülni, elmondani az igazat, és mégsem? Az emberek túl naivak. Túlságosan tisztában vannak az akaratukkal, de kiállni már nem mernek érte. Egy rossz szó, egy kemény pillantás, és máris megtántorodnak. Pedig nem ahhoz kell bátorság, hogy kiálljunk egy személy elé, hanem ahhoz, hogy ki is merjük mondani, amit terveztünk. De az emberek gyávák, és a bukás, a csalódottság keserűs íze megmarad a szájukban, amiért ismét nem voltak képesek őszinteségre. Én is ilyen voltam. Pont ilyen, és ez idegesített a legjobban. Én is elbuktam annak ellenére, amit megtanultam L.A.-ben töltött időm alatt. Nem az a tökéletes, aki mindenből a maximumot nyújtja, és soha nem téved. Ő nem tökéletes, csupán egy báb a világ színpadján. Az az igazán makulátlan, aki önmagát meri adni, és nem fél, hogy ennek következménye lesz. Aki, bár gondol társaira, kiáll a szeretteiért, mégis képes őszinte és bátor lenni. Aki nem csak kiállni mer, hanem meg is mondja, mit akart. Én nem ilyen vagyok. Semmivel nem vagyok jobb, mint bárki. A srácok és Liz tökéletes. Ők meg merik mondani, bátrak és kiállnak a családjukért, barátaikért.

De persze Anya ezt nem érti. Ő továbbra is elvárja, hogy én úgy ugráljak, ahogy Ő kívánja, hogy véletlen se élvezzem az életet. De rossz hírem van neki, élvezni fogom! Igenis el fogom érni, hogy egyszer én is olyan bátor legyek, mint a többiek. És Anya nem tehet ellene semmit, mert az leszek Én, az lesz az igazi énem.

***

- Utállak! - nevetett a nyakamba Liz, mikor hibátlanul elmondtam neki egy fogalmat, amiből Ő persze egy szót sem tudott. Tanultunk...jó, inkább próbáltunk. Próbáltam rávenni, hogy javítson kicsit, hogy idén, ne kelljen a jegyeivel szenvedni, hogy végre kicsit összekapja magát, de persze hiába. Pömpi hirtelen úgy döntött, betelepszik közénk, hogy véletlen se tudjunk egymáshoz jobban közelíteni. Hihetetlen erőszakos egy kutya, de olyan imádnivaló. Liz mérlegelte az újonnan kialakult helyzetet, majd felnevetett. Egy egyszerű, hajlékony mozdulattal már az ölemben is ült, Pömpi másik oldalán. Lepetten pislogtam párat a hirtelen jött érintkezésre, majd mikor lenéztem Liz elég nagy terpeszére, ahogy térdelt a combjaim fölött, nyeltem egyet. Elmosolyodott, és hátradöntött az ágyon egy határozott mozdulattal. Kacér vigyorral lehajolt, és a nyakam kezdte csókolgatni. Mindenem beleremegett. Liz tökéletes volt minden szempontból.

Közeledett a félév, és Ő nem akart megbukni semmiből, én pedig 5-ös akartam lenni mindenből. Remélem, összejön, mivel azért elég ramaty jegyeim voltak mostanában. Olyanok, mint még soha. De a végére rákapcsolok, és Liz-t is próbálom ösztönözni, hogy haladjon kicsit, de persze, Ő hozta a szokott formáját.

Ahogy haladt lefele, én próbáltam önmagam maradni, hogy ne csábítson el. "Nem akarom Őt! Nem akarom Őt! Nem akarom Őt!" hajtogattam magamba, és szorosan lehunytam a szemem. De a csókjai édesen égtek a nyakamon, és egy pontnál önkénytelenül is sóhajtottam egyet. Rájött, hogy az egy gyengepontom, és elkezdte szívni. Gyorsabban kezdtem venni a levegőt, már nem tudtam másra figyelni, csupán rá. A "Nem akarom Őt!" végképp megdőlt, csak reménykedtem benne, hogy nem veszi észre a lassacskán növekedő férfiasságom gatyán keresztül.

Nem akartam vele pont ma lefeküdni, nem ez volt a megfelelő alkalom. Nem azért, mert nem akartam, tényleg tökéletes lett volna a helyszín, de mégis féltem, hogy megint elrontok valamit. Péntek este volt, holnap nem lesz iskola, nincs, amiért ne tehetnénk meg. Az agyam kikapcsolt, a férfiasságom vette át felelte az irányítást. Akaratosan markoltam Liz derekába, és közelebb húztam magamhoz, mire elégedetten felnézett rám. Végre elérte a kívánt hatást, le fogok vele feküdni. Kezem a tarkójára csúsztattam, és akaratosan húztam közelebb magamhoz. Csókunk heves volt, és szenvedélyes. Talán még soha nem csókoltam így senkit. Fordítottam a helyzeten, és magam alá gyűrtem a lányt. Pömpi közben leugrott szerencsére, talán érezte, most ki kell mennie. Miénk volt az egész ágy. Liz édesen mosolygott, mikor rájött, már nem fogok ellenkezni. Megcsókoltam, de ez nem volt hosszú életű. Hamar eltávolodtam, és én is rátértem a nyakára. Óvatosan meghúztam a fülcimpáját, amire felnyögött, majd a füle mögé csókoltam. Itt is sóhajtott egyet, így azt a pontot én is elkezdtem szívni. De Liz sem tétlenkedett közben. Óvatosan kezdte kigombolni az ingem, majd az alsó pár gombot egyszerűen szétfeszítette. Még szerencse, hogy nem szakadt el az egyik kedvenc fölsőm. Végigsimított felsőtestemen, ezzel le is tolta kicsit a fölsőmet a vállamról. Egy határozott mozdulattal lelöktem magamról a fölösleges ruhadarabot, mire Ő beharapott ajkakkal végigmért. Ezen muszáj volt elmosolyodnom, de ezúttal úgy döntött, Ő jön. Lelökött magáról, és fölém mászott a csípőmre ült, éreztem, ahogy hozzáért férfiasságomhoz, ami elég kiakasztó volt. Lekapta a pólóját, így melltartóban volt. Alaposan végigmértem telt idomait, amik édesen hívogatták magukhoz a kezem, de még nem engedtem a csábításuknak. Liz lehajolt hozzám ezzel mégjobban imponálva, és végigcsókolta a felsőtestem. A bal mellbimbómnál megállt, és fölötte elkezdte szívni a bőröm. Ez egy nyögésre késztetett, amit tőlem ritkán lehet hallani. Ilyet még soha senki nem csinált velem, de nagyon tetszett. Liz olyan érzékeny pontomra talált, aminek létezéséről még én sem tudtam. Közben kezeit a hasam kockáin járatta ide-oda. A levegővétel egyre nehezebb feladatnak bizonyult. De az végképp keresztbe tett, mikor a kulcscsontom puszilgatása közben hirtelen dörzsölni kezdte a csípőjét hozzám. Halkan felnyögtem, a fejem hátraszegve egy pillanatra, és az alsóajkamba haraptam, amit Liz végignézett. Láttam, hogy ez a mozdulatsorom beindította. De ekkor megcsörrent a telefonom a zsebemben. Liz homlokráncolva lehunyta a szemét, és megállt egy pillanatra. Mérgesen fújtam ki a levegőt, és a zsebembe nyúltam. Kivettem a telefont, de még mielőtt megnézhettem volna, ki az, Lisa ismét a nyakamhoz hajolt, és kacéran a fülembe suttogta.

- Kérlek, ne vedd fel!

Nagyot nyeltem, és a kijelzőre néztem, reménykedve, hogy egy hanyagolható nevet látok ott. Anya villogott a kijelzőn. Sóhajtottam egyet, és a hangerő gombbal, lenémítottam a telefont, majd oldalra tettem csörögni hagyni. Liz elégedetten nézett rám, majd megfogta a kezem, és először a hasára vezette, hisz még mindig a csípőmön ült, majd a felirányított az oldalán. Egészen hátra vezérelt a melltartókapcsolójáig. Elmosolyodtam, mikor elvette onnan a kezét. Hozzányúltam a kis kapocshoz, és éppen összenyomtam volna, hogy kipattanjon, mikor ismét megszólalt a telefonom.

- Ezt már nem hiszem el. Rázd le! - sóhajtott egyet Liz, és a kezembe nyomta a telefonom.

Most nekem sem volt hangulatom Anyához. Remek érzéke van a zavaráshoz, pontosan tudja, mikor kell a legrosszabbkor felhívni.

- Igen Anya? - szóltam bele kelletlenül.

- Louis! Végre, hogy felvetted! A húgod elment minden szó nélkül. Egyszer csak eltűnt a kulcsával és a cipőjével. Veled van?

Anya hangja aggódó és ideges volt. Ijedten ültem fel, ezzel a combomra tolva Liz-t, aki éretlen nézett rám újonnan lett nagy idegességemre.

- Nincs velem. Csak lelépett? - kérdeztem.

- Igen. Azt hiszem, hívom a rendőrséget! - aggódott Anya.

- Mi? Anya, ne! Lehet, csak elfelejtett szólni. Ez még nem jelenti azt, hogy elrabolták, és hívni kell a zsarukat. - forgattam meg a szemem.

Liz lepetten kapott a csípőcsontomhoz, és zavartan nézett rám. Persze, hogy a rendőrökre felfigyel.

- Lehet, bajban van valahol! A telefont sem veszi fel. - pánikolt Anya.

- Oké, nyugodj meg, rendben? Majd én előkerítem, bízz bennem, meglesz. Majd hívlak, ne aggódj. Ígérem, megtalálom, és hazaviszem. - mondtam neki komolyan.

- Köszönöm. - motyogta halkan.

Nem vártam tovább, letettem a telefont. Akármennyire is akartam már Liz-t, most képtelen lettem volna lefeküdni vele. Ő kérdőn méregetett várva, hogy elmondjam az eseményeket.

- Lot eltűnt. Csak úgy lelépett. Anya tiszta ideg. Nem tudod, hol lehet? - kérdeztem aggódóan.

Liz nagyot sóhajtott, és lemászott rólam. Rájött, hogy ebből már nem lesz semmit, kénytelen lesz várni még egy kicsit.

- Nem tudom, de tudom, ki tudhatja. - vette el a telefonom, és elkezdett hívni valakit. Hamar felvették. - Haz, Liz vagyok....az most nem lényeg...majdnem, de most nem ez a fontos. - hallottam, ahogy Haz nevet a másik oldalt. Valami perverz, tőle szokott dolgot mondhatott mivel Liz kicsit mérgesen mégis kínosan válaszolgatott. Ahogy ismerem, arra tett megjegyzést, hogy az én telefonomról hívta, és enne okára. - Figyelj, Louis Húga eltűnt. Nem tudod, hol lehet? - kérdezte. A füléhez hajoltam, hogy én is halljam a válaszát.

- De! - mondta egyszerűen Harry - Van egy tippem, de nem akarta szólni nektek, mi van a mai napon. Gondoltam, ha megtudjátok, el akartok majd menni rombolni. - lepetten kerekedett ki a szemem. - Ma van Gevin születésnapi házi-babazsúrja. Lottie tuti ott van. - mondta komolyan.

- Micsoda?  - akadtam ki.

A húgom komolyan lelépett egy házibuliba azzal a pasival?! Ezt nem hiszem el?! Hogy nem fogja fel, Ő veszélyes? Ez már sok!

- Oda kell mennünk! Ki tudja, mit művel vele! - akadtam ki.

Liz megőrizte lélekjelenlétét, és komolyan mondta Harry-nek.

- Haz, szólj a srácoknak, hogy 10 perc múlva bulira készen értük mész, és gyertek elénk. Innen már két kocsival megyünk tovább, és kihozzuk onnan Lottie-t. - mondta határozottan.

- Oké. - jelentette ki Harry, és le is tette a telefont.

Aggódva figyeltem Liz-t, aki egyből megkomolyodott. Azt hiszem, átérezte a fájdalmam, és szívügyeként kezelte ezt, hisz vele is azt tette régen Gevin, mint most Lottie-val. Láttam a szemében, Ő is aggódik, de mégis engem próbált nyugtatni. A szemöldököm belseje az égbe csúszott, ezzel ideges tekintetet idézett elő.

- Nyugalom Lou! Nem lesz gond! Megvédjük, oké? Ígérem. - mondta komolyan.

Megszorította a kezem, mire kicsit elmosolyodtam, és bólintottam. Hittem neki, Ők mellettem állnak, és segítenek majd. Már én is a családjuk része lettem, összetartunk. Nem lesz gond. Nagyon remélem, hogy nem lesz gond.