16. fejezet. ~Wrong perfection.

Sziasztok!

Nos, itt lenne az újabb rész. Sok izgalom lesz benne, és olyan mondatok hangzanak el, melyeknek hatalmas jelentőségük lesz. Két lényeges dolog van még, ami nem a részhez kapcsolódik.

Az első, hogy az ígért közös képeket az 1D-vel, és a többit a sikeres Londoni kirándulásról jobb oldalt találjátok meg. Ha a képre kattintotok, még több jelenik meg, a galériámon.

A második dolog, hogy szintén jobb oldalt megjelent egy kis előzetes a You're my angel III. részéből. Csak, hogy tudjátok, nem felejtettem el, és hamarosan készen leszek vele. Talán már a hétvégére, de nem akarok senkit sem hitegetni.

A részhez pedig még annyit, hogy jó olvasást, és remélem, tetszik. #smile

                                                                                                          xoxo    Zsoo

16. fejezet.

Harry 15 perc múlva a ház előtt állt, így mi is immáron készen kimentünk a kocsimhoz. Még szerencse, hogy az ingemnek nem lett baja, Liz pedig visszavette a pólóját. Kicsit sajnáltam, hogy félbeszakítottak minket, de Lottie-nak szüksége van ránk, nincs vita. De azért jó volt ránézni arra a kis véraláfutásos foltra a bal mellbimbóm fölött, amit Liz okozott. Tetszett, beindított. Harry ment előre, és mutatta nekem az utat, bár Liz is tudta mellettem, hogy merre. Sajnos már volt Gevin-nél. Megérkeztünk, a ház előtt rengeteg kocsi állt, bentről pedig a zene üvöltőse szűrődött ki. A háza ijesztő volt, nem mondanám nagynak, mégis olyan félelmetesnek hatott. Egyedül lakott itt, ezt külsőre meg tudtam állapítani. Tipikus legénylakás. Egyből bementünk az ajtón. Liz irányított minket, hogy merre esedékes Lottie tartózkodási helye. Tudtam, nehéz neki ide bejönni, de nem mutatta. Én azért végig a kezét szorongattam, hogy megnyugtassam. Előrébb mentem, mint Ő, de a keze húzásából tudtam, merre kell haladni. Az egyik ajtóba elénk állt két srác, és nem engedtek minket beljebb.

- Nézd már, a kis Lisa! - nevetett az egyik barátnőmre, aki ezt hallva erősebben megszorította a kezem. Ők valószínűleg Gevin régi barátai voltak, akik még Lisa-t is ismerték. Két idióta parasztnak néztem őket, képzeltem, akkor milyen lehet Gevin.

- A srácok nem kívánatos vendégek, Lisa maradhat. Még jobb csaj lettél Cica. - mérte végig szemérmetlenül az egyikük, mire még jobban felment bennem a pumpa.

Nem elég, hogy a Húgom bántják, még a csajom is kéne nekik?! Hát ezt már én sem tűrhettem, ahogy egy normális srác sem. De ők persze nem voltak normálisak, így fogalmuk sem volt az etikettről vagy az illemről.

- Na jó, kopjatok le! - szóltam rájuk.

 A szemeim villámokat szórtak, reméltem, ők is látják, nem kell sok és robbanok, így jobb lenne nem az utamba állni. Mérgesen arrébb löktem őket, és bementem a szobába. Liz elégedetten jött mellettem, azt hiszem, tetszett neki, hogy ilyen is tudok lenni, ha akarok. Eltanultam tőlük. A nappaliba érkeztünk, ahol emberek táncoltak a hangos zenére. Megláttam az embertömeg között a Húgom, amint éppen egy pasi matat a szájában, és egyre jobban húzza magához a fenekénél fogva.

- Gevin. - hallottam magam mellett Liz-t.

Nem beszélt hangosan, de elég közel volt, hogy meghalljam a zenébe is, amit mond. Ezek szerint Ő Gevin. Éreztem, ahogy Liz keze megremeg. Felé fordultam, és magamhoz húztam, hogy nyugtassam.

- Mindjárt megyünk. - nyugtattam meg.

Aprót bólintott, nem mutatta az érzéseit, de a szemében az az apró folt tökéletesen elárulta, most mennyire fél. Nyomtam egy puszit a homlokára, majd átfordítottam Haz-hoz, aki védelmezőn ölelte át.

Magabiztosan elindultam a táncoló Húgom felé. Megfogtam a karját, és elrántottam onnan, de persze ügyeltem, hogy ne szorítsam meg a bőrét. Magamhoz rántottam, és elhúztam onnan.

- Louis! Mit csinálsz? Engedj el! - kiabált Lottie, és a karját rángatta, de nem engedtem neki.

Egy erős, férfi kéz elkapta a vállam, mire automatikusan megpördültem, és védelmezőn magam  mögé toltam Lottie-t, aki bár ellenkezett, de Niall és Liam nem engedték vissza Gevin-hez. Közbe Zayn kicsit mellém állt, hogy védjen. A zene elhalkult, nem tudom, ki vette le.

- Haver, adod vissza a csajomat! - nézett komolyan a szemembe Gevin.

Lepetten húztam fel a szemöldököm erre. Mi ez az oltári nagy paraszt stílus?

- Ő nem egy tárgy, amit visszaadok! Ő a Húgom! Nem fogod bántani. - mondtam a lehető legkeményebben.

A szemei lepetten kerekedtek ki, és végigmérték a Niall karjaiban tehetetlenül toporgó Lottie-t. Kicsit elmosolyodott, majd végigmért rajtam, Zayn-nen, végül a szeme megakadt mögöttünk a Haz-hoz bújó Lisa-n. Láttam, ahogy a szeme megcsillan a kihívástól, és az emlékektől.

- Hoppá, itt a nagy csapat. Úgy látom meglátogatott a régi kedvenc barátnőm. Szia Liz, már nem is köszönsz? - nevetett rá Gevin.

 A hangjában a játékosság és az arrogáns egoizmus olyan elegyet képzett, mely leginkább az ördög beszédéhez hasonlított. Liz összerezzent, ijedten néztem hátra hozzá. Haz elengedte, mivel látta, a lány nem kér tovább védelméből. Mellém jött, és úgy tűnik, erőt vett magán. Most vissza akart vágni Gevin-nek, de nem tudtam, mi módon tervezi. Minden esetre remélem, nem provokál ki egy verekedést, mert azt nagyon nem akarom. Átkarolta a derekam, én pedig az Ő vállát.

- Bocs Gevin, de Te semmi vagy Lou-hoz képest. Az egód ekkora: - mutatta a mutató- és a hüvelykujjával a nagyságot. - ...de a farkad csak ekkora: - szűkítette ezt a nagyságot össze a lehető legkisebbre, hogy az ujjai éppen nem értek össze.

Még az én szemem is kikerekedett, nem hogy Gevin-é. Tudtam, egy férfit a méretével lehet a leginkább megbántani, de tekintve, hogy még soha nem feküdtünk le, furcsálltam, hogy Liz mert ilyet hazudni. Bár a beszólás kedvéért megértettem és elnéztem neki.

- Te kis ribanc, hogy mersz ilyet mondani! - akadt ki Gevin, és nekirontott Liz-nek, de én visszalöktem. - Azt ajánlom, mostantól csak a kutyáiddal menj ki az utcára, mert félő, hogy a kedves kis pofikád ismét elcsúful. - szűrte a fogai közt mérgesen Gevin, majd felém fordult. - Szerintem vigyázz magadra Kisfiú, mert könnyen bajod eshet. Ez L.A., nem Disney Land! Itt megfizetünk azért, amit mondunk. És nem mindig nekünk fáj fizikailag, de lelkileg biztos. Vigyázz a szeretteidre! - és erre végigmérte Lottie-t, mire a gyomrom görcsbe rándult. Ez volt az utolsó csepp a pohárba.

- Hogy fér el az egódtól ez a sok ember itt? - vetettem oda neki, majd sarkon fordultam, és Liz-zel az oldalamon kimentünk. Láttam, ahogy Niall már óvatosabban fogja Lot-ot mellettünk, a lány már nem ellenkezett annyira. Beültünk a kocsiba, a srácok rendesek voltak, direkt engedték, hogy az én kocsiba csak Lottie és Liz üljön, hogy tudjunk beszélgetni. Beültünk, és elindultunk. A srácok elhúztak, de én direkt lassan mentem. Nem szóltam egy szót sem, de egyszer nyugtatóan megszorítottam Liz kezét a combjain, mire rám mosolygott.

- Bántott Lot? - kérdeztem, és rá néztem a visszapillantó tükörből.

El volt merülve a gondolataiban, a hangomra pedig összerezzent és rám kapta a tekintetét.

- Soha nem bántott volna engem. - mondta komolyan.

A hangjában nem találtam érzelmet, ami elszomorított. Még mindig jó véleménnyel van Gevin-ről mindannak ellenére, amit hallott.

- Most komolyan? Még ezek után is ezt mondod? Megfenyegetett Téged, engem és Liz-t is. - mondtam feldúltan.

- Persze, hisz provokáltátok! - fogta még mindig a srác pártját Húgom.

Kérdőn néztem Liz-re, hogy most mégis mit tegyek, de Ő csak meredt maga elé. Sajnos este nincsenek sokan az utcán, így hamar megérkeztünk hozzánk. Arra gondoltam, hogy kiteszem Lottie-t, aztán Liz-nél alszok, bár kétlem, hogy ezek után még lenne kedvem folytatni, amit elkezdtünk. Megálltam, Lottie egyből kipattant, és bevágtatott a házba. Liz kicsit vonakodva ugyan, de jött velem a lány után. Húgom hanyagul lerúgta a cipőjét, majd minden szó nélkül felvágtatott az emeletre. A szobaajtajának csapódása megrázta a házat. Behúztam Liz-t a konyhába ahol Anya ideges tekintetével találkoztunk.

- Louis! Hazahoztad! - ölelt magához Anya megkönnyebbülten.

Az arcán azért még mindig látszódott a sok órányi idegesség csúfító ránca. Kérdőn nézett rám, hogy meséljem el a történeket. Liz-t valamiért igyekezett figyelmen kívül hagyni, amitől Ő kicsit félénken szorította a kezem.

- Egy házibuliba volt, és éppen egy sráccal smárolt, akibe bele van zúgva, szóval, most haragszik rám. - magyaráztam tömören.

- És elrángattad onnan? Miért? Volt már házibuliba, és ha szereti a fiút... - mondta könnyelműen Anya. A szemem kikerekedett. Semmit nem fogott fel?!

- Anya, Ő nem fiú, inkább férfi. 20 éves, és...egy vadállat. - hajtottam le a fejem szomorúan.

- Oh. - lepődött meg Anya, majd megfogta a vállam. - Hát, végtére is csak 4 év, Apáddal még több van köztünk, de miből gondolod, hogy vadállat?

Nem bírtam felfogni. Vele miért ilyen megértő, mikor engem mindenért leolt? Ezt nem tartottam igazságosnak, de most meg kellett értetnem vele, hogy mi a helyzet.

- Mert már bántott nőket. Közeli ismerősömet is. - mondtam óvatosan.

Liz kicsit elmosolyodott, de továbbra is maga elé bambult. Azt hiszem, hálás volt, hogy nem mondtam el, Ő volt az, akit Gevin bántott.

- Ebben az esetben, rendben. Nem fogom engedni, hogy többet találkozzanak, Lottie szobafogságban lesz egy jó ideig. - mondta Anya határozottan.

Elmosolyodtam, és bólintottam, hogy végre megértette. Nyomtam egy puszit az arcára, majd Liz-zel kézen fogva elindultam vissza az előszobába, hogy visszamegyünk hozzá. De Anya megakadályozott.

- Louis William Tomlinson, hova tervezel még menni? - kérdezte Anya komolyan.

Egy sóhajjal megfordultam, Liz csak halkan kuncogott a megszólításomon.

- Vissza, Liz-hez. - mondtam egyszerűen.

Anya szemei kicsit szemrehányóan kerekedtek ki, majd végre végigmérték a mellettem vigyorgó lányt. Láttam a szemébe, nem nyerte el a tetszését választottam.

- Vidd haza Őt, aztán jössz haza! - jelentette ki határozottan.

- Hogyan? - néztem rá lepetten.

Mióta is dönti el Ő, hogy én mit csinálok? Lehet, régen így volt, de ma már ez nem játszik. Ilyen már nincs. Ez már az én életem, és ha én ma a szerelmemnél akarok aludni, hát ott alszok. Már bőven elmúltam 18, nagykorú vagyok. 

- Haza viszed Őt, aztán jössz haza, és itthon alszol. - ismételte meg Anya részletesebben.

- Liz-nek hívják, és ma ott fogok aludni. Ezt már megbeszéltük. Anya nem... - akartam ellenkezni, mert ezt már azért én sem tűrtem, de Liz mellettem félbeszakított.

- Lou, semmi gond. Majd bepótoljuk, rendben? - meglepett, hogy ennyire könnyen feladta, de lehet, csak jó pontot akart szerezni Anyánál. És én hagytam.

- Legyen. - sóhajtottam, majd elindultam az előszobába.

- Örültem Mrs. Tomlinson. - hallottam Liz hangját mellőlem, ahogy hátrafele beszélt.

Anyától nem hallottam választ, ami azért elég bunkóság volt részéről, és láttam, szerelmemnek sem esett jól.

Sietősen léptem ki a házból, amit az otthonomnak kéne hívnom, én mégsem érzem úgy. Túl sok olyan ember volt ott, aki nem ismert, mégis velem élne. Beültünk a kocsiba. Szerintem Liz jól szórakozott, én mégis kicsit morcos voltam. Nem telt sok időbe, megálltam a házuk előtt. Kiszállt, pedig én siettem át a másik oldalra, hogy kiengedjem.

- Kár, de azt hiszem, ma már úgysem lett volna kedved folytatni, amit elkezdtünk. - mondta, és nekidőlt a kocsi oldalának.

Azt hiszem, azt várta, hogy álljak elé, mivel elégedetten mosolygott, mikor megtettem. A csípőmre csúsztatta a kezét, és még közelebb húzott magához, hogy ágyékunk összesimuljon, de most tényleg nem volt kedvem ehhez, így hátrébb álltam egyből. A szokott huncut vigyora köszönt rám a szájáról, mikor ránéztem. Megcsóváltam a fejem válaszul. 

- Holnap kérezkedj el, lógj meg, szökj el, nem lényeg. Csak töltsd velem az éjszakát, oké? - pislogott rám nagy szemekkel, miközben az ingem gallérjánál fogva húzott lágyan közelebb magához.

- Majd meglátjuk. - mosolyogtam rá.

Felnevetett, és hozzám hajolt, majd megcsókoltam. Éreztem, hogy pipiskedik, ezért inkább én hajoltam lejjebb. Tisztességes búcsúcsók után beültem a kocsiba, és vonakodva ugyan, de visszamentem Anyához. Ő már nem volt sehol, szerintem már aludt, de az ajtómon egy cetli várt. Letéptem, de a folyosó gyér fényébe aligha tudtam volna elolvasni, így bevittem magammal a szobámba. Kiültem a tetőre, és az ablakon kiszökő fényben végigolvastam, mi van ráírva.

"Majd holnap reggel beszélgetünk! Köszönöm, amit ma tettél. Aludj jól, szeretlek."

Anya betűi szépen kerekedtek. Holnap tuti, fel fogja hozni Lottie után azt is, hogy ma este Liz-nél akartam aludni, de ha mégsem lenne hozzá elég bátorsága, hát én kérdezek rá; ugyan miért nem engedett el?! Kicsit még néztem a csillagokat, majd előhúztam a zsebemből a telefont. Gyors fejszámolás után kikövetkeztettem, hogy otthon most kezd esteledni. Rájöttem, rég beszéltem már Tommy-val, vagy két napot kihagytam, így felhívtam. Meg amúgy is tanácsot akartam kérni. Szinte egyből felvette.

- Louis! Szia. Mi a helyzet? - nevetett a telefonba, mire nekem is mosolyognom kellett.

- Tommy. Segítened kell! 

- Mi történt? Baj van? - kérdezte ijedtebben.

Sóhajtottam egyet, nem tudom, hol kezdjem. El akartam mondani neki Lottie-ot, és a szexuális életemet is. Talán nem a tetőn kéne ezt megtárgyalni, de itt már hajnali 1 volt, a kutya nem figyel rám. Úgy döntöttem, először Lot-tal kezdem.

- Lottie haragszik rám, mert beleszeretett egy 20 éves srácba, aki Liz legelső pasija volt és megverte, így én elrángattam ma tőle Lottie-t. Anya ki van akadva, és engem sem engedett el ma Liz-hez, ami nagyon megbántotta a lányt. Ja, és mivel Liz már nagyon szeretné, belementem, hogy feküdjünk le, de félek tőle. Ő nem az a türelmes típus, falta a pasikat. Az is csoda, hogy nálam képes volt leragadni. Félek, hogy megint szar lesz. Vágod Tommy? - hadartam el neki egybe a gondokat, amik szinte egy nap alatt keletkeztek. Még mindig nehéz volt felfogni, hogy tulajdonképpen, engem most üldöz Gevin. Ja, ezt nem is mondtam.

- És nem mellesleg Lot pasija, Gevin megfenyegetett engem és Liz-t.

- Hűh. - hirtelen csak ennyit tudott kinyögni. - Kellett neked elmenni, látod? - nevetett a telefonba, de amint hallotta, én ezt nem találom olyan szórakoztatónak, elhallgatott. - Bocs. Szóval, ha a pasi tényleg olyan vészes, Lottie majd megbékél és megérti. Egyszer úgyis le kell feküdnöd Liz-zel, és csak neki lesz rosszabb, ha tovább húzod. Anyuddal, meg beszélj! Ja, a fenyegetést, pedig szerintem felesleges komolyan venned. Legalábbis itthon felesleges lenne. - válaszolt nekem egybe Ő is.

Okos dolgokat mondott, azt hiszem, ezekkel én is tisztában voltam. De Tommy bátorítása mindig jól jön. Hiába csak együtt nőttünk fel, kellett a véleménye. Eldöntöttem, hogy mindent úgy fogok csinálni, ahogy én ésszerűnek és tisztességesek tartom. Ami azt jelenti, hogy hagyom Lottie-t magába forrongani, és rájönni, megmentettem. Anyával reggel részletesen megbeszélek mindent, Liz-zel pedig holnap este lefekszem. Ja, és Gevin-t pedig leszarom.