21. fejezet. ~Nobody knows how can I love you.

Sziasztok!

Vége a Karácsonynak, remélem, mindenkinek jól teltek az ünnepek. Pihenjetek sokat a két ünnep között, hogy aztán legyen energiátok végigbulizni a Szilvesztert. Én már alig várom, minden évbe király bulik szoktak lenni, csak talán a felére nem emlékszem.

Jó olvasást, remélem, elnyeri a tetszéseteket, hálás vagyok az eddig szép szavakért.

                                                                                                                      xoxo    Zsoo

Másnap "hatalmas" kedvvel mentem be a suliba ismét a fehér Aston Martin-ommal. Úgy éreztem, ez a kocsi képes kicsit megnyugtatni. Tegnap beszéltem Louis-val. Ő azt javasolta, hagyjam a francba azt a hülye picsát, pont olyan, mint Jes és Meg, csak rosszabb kiadásban. Szóval hatalmas hangulatban indultam meg a szekrényem fele, és kivettem belőle a történelem cuccom. Még nem voltak olyan sokan a suliban, ma korábban sikerült érkeznem, de lehet csak ezen a részen nem járkáltak nagyon a diákok. Éppen kivettem a füzetem, és elhajoltam, mikor magától becsapódott a szekrényajtóm. Egy nagy kéz pihent rajta, melynek gazdájára kérdőn meredtem. Felvettem a maszkom, nem adtam meg neki azt az örömet, hogy meglássa, mennyire felmérgelt...vagyis felmérgeltek. Ugyanis négyen voltak, csupán én egy srácra meredtem.

- Te vagy Harry Styles? - kérdezte a srác komolyan.

Szőke, félrefésült haja volt, épp mind Louis-nak barnába, ami megcsavarta a szívem, de ezt nem mutattam. Barna szemei méregettek. A másik két gorillát nem mértem végig nagyon, de az egyik jóval alacsonyabb volt nálam.

- Milyen felkapott lettem hirtelen! - forgattam meg a szemem kihívóan.

A srác kicsit összébb húzta a szemeit, majd közelebb állt hozzám. Nem tetszett, hogy belemászott a személyes szférámba, de tűrtem, mert érdekelt, mit akar.

- Csak okosan Styles! Lara nem szépeket mesélt Rólad. Én a helyedben még most visszatolnám a seggem L.A.-be! - fenyegetett meg.

A szemöldököm ismét az égbe szökött, és kérdőn néztem rá. Tipikusan az az izomagy állat volt.

- Igen? És mégis mivel vett rá, hogy most engem próbálj megfenyíteni? Nem tetszett neki, hogy nem mentem el vele randira? - vágtam vissza. Nem tetszett, hogy ennyire nagy lovon hiszi magát. De most a szeme lepetten kerekedett ki, amit hamar korrigált. De nekem épp elég volt. Rájöttem mindenre. - Ja, neked nem is mondta el, hogy miért kell engem befenyítenetek, igaz? Bele vagy zúgva, és ezt kihasználja. Sajnállak, hogy éppen egy ilyen csajt talált meg a szíved.

Elégedett vigyorral az arcomon, megfogtam a szekrényem kulcsát, és visszafordultam feléjük.

- Elnézést Uraim, de most mennem kell órára. - mentem el mellettük egyenesen a termem irányába.

Na, ez a nap is jól indult. Ismét befenyítettek, holnap mit kapok? Meg is próbálnak verni? Király ez a hely, London már nem is lehetne barátságosabb. Ez sem lesz álmaim városa, az is biztos. 

Mikor beléptem a terembe, Lara elégedetten pillantott rám. Leültem egy padba viszonylag hátra, és elővettem a telefonom. Igazából magam sem tudtam, mit akarok rajta csinálni, csupán rossz volt egyedül, társaság nélkül. Bezzeg otthon ott volt nekem Louis, Tommy, Upszi, Csacsi és még sokan mások.

De mikor valaki leült az egyszemélyes padom tetejére, felnéztem a telefonomból. Bár a parfümjéből már tudtam, ki az. Ismét fojtogatni kezdett ez az inkább szagnak mondható valami. Lara elégedetten nézett le rám.

- Jake sikeresen ráébresztett, ezen a helyen nem mondhatsz csak úgy ellent?

Kicsit felnevettem, majd a lehető legjobb választ adtam.

- Jake volt a neve annak a baromnak? Ja, beszélgettünk egy jót arról, mennyire beléd zúgott, és Te ezt mennyire undorító módon kihasználod. De szerintem én nyitottam fel az Ő szemét. - vágtam vissza egy elégedett mosollyal.

A szeme lepetten kerekedett ki, majd mérgesen hajolt közelebb.

- Rossz játékot űzöl Harry. Még csak két napja vagy itt, de már bekavartál a megszokott rendbe. Miért nem akarsz velem eljönni egy randira? - kérdezte a végét már lágyabban.

Akaratos egy lány volt az biztos. Szerintem nem volt hozzászokva, hogy bármit is ne kapjon meg. Én is lehettem volna ilyen, de nekem ott volt Louis, így nem lettünk elkényeztettek. Egymás felügyelőjévé váltunk, és ettől lettünk mi olyan különlegesek egymás számára.

- Nézd Lara! Szép vagy, csinos vagy, okos vagy, talán kicsit akaratosabb, mint kéne, de nem ez az oka. Nekem van valakim, akit hátra kellett hagynom L.A.-ben. Őt szeretem, érted? - álltam fel, hogy ne Ő legyen a magasabb. Ez idegesített.

A szemében megcsillant a megvilágosodás szikrája, majd kicsit mintha elszomorodott volna.

- De nem szeretheted örökké. Előbb-utóbb túl fogsz lépni rajta. - felelte egyszerűen.

Ő nem értette ezt az egészet, nekem pedig nem volt kedvem részletezni.

- De szerethetem örökké. Ő különleges volt, túl sok minden köt össze minket. Szóval kérlek, hagyj békén, és ne zaklass a zsarolásokkal. Így is eléggé el van cseszve az életem. - néztem oldalra.

Kicsit megenyhült az álcám, de nem engedtem el magam. Ez nem az a hely volt, ahol ezt megtehettem. Nem engedhettem, hogy gyengének lássanak, vagy kicsinálnak. Így aztán visszarántottam magam a valóságba, és ismét magamra erőltettem a maszkom, bár már fájt a jelenléte. Csak megrántotta a vállát, és visszament a helyére.

Legalább ezt is letudtam. Lara nem zaklat tovább, bár ehhez nagy áldozatokat kellett hoznom. El kellett mondanom a múltat, amit fél órán belül az egész suli tudni fog. Igazából ez a gimi sem jobb, sőt még rosszabb, mint otthon.

Alig vártam, hogy vége legyen a napnak, és ismét a párnáim közé borulhassak, miközben telefonálok Lou-val, de még csak ebédszünet volt. Már egy nap alatt megtanultam, hogy ez a legrosszabb idő, ami létezik. Ilyenkor az ember kiszolgáltatott, és bárki elkaphatja egy-egy szóra. Én meg pláne jó prédának tűntem, mivel egyedül kényszerültem ülni. De úgy döntöttem, ma nem így lesz. Tegnap még eljátszottam az új, magába húzódó fiút, de ma nem fogom kitenni magam annak, hogy bárki leülhessen mellém.

Tálcával a kezemben körbenéztem az ebédlőben. Semmi olyan külsejű alakot nem láttam, aki mellé érdemes lenne leülni, így aztán megint elindultam az asztalom fele a sarokba. Mentem a padok között, de a tekintetem megakadt Lara-n és díszes bandáján. Jake, aki reggel megpróbált megfenyegetni szorosan mellette ült, és egyik kezével a derekát fogta, míg a másikkal a combját simogatta egyre veszélyesebb területekhez érve, de a lányt ez egyáltalán nem zavarta. Itt kezdett leesni, hogy nem szerelmes belé, csak le akarja fektetni, de már lényegtelen. Ahogy elnéztem Lara még bele is menne. Tipikus Jes és Meg csak mellé még agya is van. Nagyon jó. (cinizmus)

Ők is kiszúrtak engem, és ahogy Lara rám nézett, láttam, még tervez velem valamit. Remek! Ez a csaj kész agyrém. Nem adja fel. De a fülem hangos susmogás csapta meg magam mellett.

- Köszönj neki, gyerünk! Max nem csinál semmit!

- Nem! Hagyj békén, hallod állj le! - hallottam meg az ingerültebb választ, de persze suttogva.

Kicsit elmosolyodtam. Rémlett a hangja, így megtorpantam. Hallottam, ahogy egy pillanatra idegesen magába szívja a levegőt. Lassan megfordultam, és láttam, ahogy Kim szégyenlősen lehajtja a fejét. Még el is pirult kicsit, míg a barátnője vele szembe, aki bíztatta az előbb, csak kuncogott magában. Szép lány volt, igazán okos, kedves és szégyenlős. Tökéletes lett volna számomra, és valószínűleg különlegesen bántam volna vele, nem úgy, mint az eddigi barátnőimmel, DE nekem ott volt Louis. Más nem is kellett nekem.

- Szia Kim. - mosolyogtam rá kedvesen.

- H-harry. - motyogta halkan.

A hangja ideges volt, és feljebb emelte a fejét, de nem nézett a szemembe, amitől magamba megveregettem a vállam. Sikerült zavarba ejtenem egy csajt itt is. A barátnője, vele szembe csak megforgatta a szemét, majd hozzám fordult.

- Kim azt akarta kérdezni, hogy leülsz-e hozzánk? - magyarázta.

Kérdőn felhúztam a szemöldököm, és végigmértem a Kimberli mellett lévő üres széket.

- Hát leülnék, de kicsit zavaró így, hogy nem néz a szemembe. - gonoszkodtam kicsit.

Kim összerezzent, majd lassan nézett a szemembe. Elmosolyodtam, amitől elpirult, és láttam rajta, hogy rabul ejtette a szemem. Ez kicsit ápolta az egóm, de nem hatott meg különösebben. Csak Louis járt az eszembe, és hogy tegnap végigbeszéltük az estét. Vagyis Ő Candy-vel beszélt, de ez kit érdekel?! Az új telefonom, ilyen néven van elmentve neki. Mi csak nevettünk rajta.

Így, hogy Kim a szemembe nézett, leültem mellé a székre. A barátnője egyből bemutatkozott, így megtudtam, hogy a neve Andy vagyis Andrea. Kim nagyon szótlan volt, inkább csak a füzete fölé meredt, ami meglepett. Osztálytársam volt, így tudtam, már nincs mit átnézni a nap további részére.

- Láttuk, összetűzésbe keveredtél a VIP csapattal. Várj, kitalálom! Rád mászott, de neked nem kellett, ezért bekeményített, és rád küldte a kutyákat. - nézett rám komolyan Andy.

- Ja, de kicsit visszaütött. - rántottam meg a vállam, és bekaptam egy falatot.

Kim lepetten nézett fel rám, de még mindig nem szólt egy szót sem. Valami nagyon nagy dolgot tehettem, hogy ennyire meglepődtek.

- Oké, miért, ki Ő? - tettem le a villám, és kérdőn néztem fel rájuk.

- Nem tudod? - kérdezte halkan, lepettséggel Kim.

Válaszul csak megráztam a fejem, és ránéztem, de ahogy összeakadt a tekintetünk, elkapta a fejét. Ezen kicsit elmosolyodtam. Azért élveztem, hogy ilyen hatással vagyok rá.

- Lara Apja, Mr. Artmenson politikus. És Apuci pici lányaként el tudja érni, hogy az igazgató a kívánságait teljesítse. - magyarázta halkabban.

A szemem lepetten kerekedett ki, de nem attól, hogy mekkora hatalma van Lara-nak. Az valahogy nem tudott meglepni. Engem sokkal inkább az döbbentett meg, ahogy az Apját hívják. Ő hívta ide Apáékat még régebben tárgyalni, mert be akarta vezetni Angliába is a Costa Coffee-t. Ezek szerint akkor az Apja engem nem tud befenyíteni, mivel a családom tulajdonképpen megmentette London gazdaságát azzal, hogy odaajándékoztak négy üzletet. Elégedetten elmosolyodtam, és Lara-ra néztem, aki szintén engem méregetett. Magamba nyugtáztam, hogy nem tud rajtam fogást találni, és erre hamarosan Ő is rá fog jönni. Legalábbis ilyen módon nem.

- Ez nem olyan vicces Harry. - mondta komolyan Kim. - Kiskirálynak képzeli magát, mindenki bábként ugrál. Csak Te mondtál neki nemet már nagyon régóta először.

Én csak rámosolyodtam, és megrántottam a vállam.

- Azért én is tudok egy-két dolgot. - kacsintottam a lányra.

Kikörvonalazódott a fejemben egy ötlet, ami sok mindent megoldhat itt. Lehet, csak egy évem van rendet tenni, de addig is nem fogom ezt tűrni.

- Nem gondoljátok, hogy ez így nincs jól? Én nem leszek a bábja! - mondtam egyszerű mosollyal.

Nem akartam felhasználtam a családom nevét, de kénytelen leszek, ha Lara engem is a kutyájává akar tenni. Tulajdonképpen Apa megmentette a családját, szóval csendbe maradhat. De erről itt senki nem tud. Legalábbis arról nem, én ki is vagyok.

- Ez nem ilyen egyszerű. Ha ellenkezel, kicsinál a suliban. - magyarázta Kim. 

Egyre felszabadultabb lett a jelenlétemben, aminek örültem. Már mert rám nézni, és nem zavarta, ha kicsit összeakad a tekintetünk.

- Megnézem én azt! - nevettem fel.

Lara felé néztem, ki komolyan méregetett. Elégedetten elmosolyodtam, mire kicsit összébb húzta a szemeit. Engem nem fog befolyásolni, az biztos. Engem csak három ember befolyásol, ebből kettőt utálok érte, azért az egyért pedig epedezem.