Sziasztok!
Trópusi vihar a paradicsomban! Azt hiszem, elég rövid
rész lett, de nézzétek el nekem. A könyv regényen is dolgoznom kell, mellette
pedig beleszerettem egy új sorozatba. A címe Queer as folk magyar fordításban:
Fiúk a klubból. Édes istenem, imádom Brian karakterét! Múlt héten könyvajánló
volt, most sorozat!
Jó szórakozást mind a sorozathoz, mind a részhez.
xoxo
Zsoo
Lebegtem, mintha egy magas sótartalmú tengerben lennék,
melyben képtelenség elmerülni. A víz kellemesen langyos volt, jól éreztem magam
ott. Mintha otthon lennék, biztonságban, Anya ölelő karjaiban, melyeket gyermek
korom óta nem érezhettem. A rossz dolgok kiszivárogtak elmémből, azonban
tudtam, van ott valami, melyre nagyon kéne emlékeznem. És akkor a víz
lerántott, abban a pillanatban, mikor rájöttem, mit is tettem Louis-val. Minden
rosszra fordult, fulladozni kezdtem, akárhogy szívtam magamba levegőt, nem
jutott tüdőmbe. Hallottam, egy ideges hangot, mely azt kiabálta visszhangot
verve:
- Valaki hívjon orvost! - ismerős volt, nagyon is.
Ebben a pillanatban a szemeim kipattantak, mélyen szívtam
magamba a levegőt, miközben előre dőltem az ágyon, majdhogynem ülésbe. Egy
teljesen más közegbe kerültem, magamhoz tértem. Sietősen szívtam magamba a
levegőt, a gép idegesítően gyorsan csipogott mellettem, mely gondolom, a
pulzusomat jelezte. Idegesen pillantottam körben, egy szobában voltam, de nem
tűnt kórháznak, ennek ellenére mindenféle műszer fellelhető volt. Talán a
verseny miatt egy rögtönzött rendelőbe kerültem. Az arcok aggodalmasan meredtek
rám. Zayn és Louis idegesen topogott mellettem, az edző pedig most kivételesen
gondterhelt vonásokkal nézett rám. Ebben a pillanatban a doki lépett be, akiért
az imént hallottam Zayn-t kiabálni.
- Látják, mondtam, hogy nem lesz semmi gond. - mosolygott
rám a doki, mire értetlen fejjel válaszoltam. Hozzám jött, és kedvesen rám
mosolygott őszes bajsza alól. - Hogy érzed magad?
Elgondolkoztam, hogy valóban mit érzek, de semmit. Az
érzelmek persze ott kavarogtak bennem, de amellett nem szédültem, a fejfájásom
is elmúlt, mely a meccsen meg tudott volna őrjíteni. Ekkor ugrott be. A meccs!
- Jól. Megnyertük a meccset? - kérdeztem idegesen.
Tudtam, ennyiért nem állítják le, van csere, de Dux nem biztos, hogy eredményes
lesz. Az edző elnevette magát ezt hallva, majd válaszolt:
- Meg. Kibírtuk 10 percig.
- Pedig, jönni akartunk ide. - bólogatott aggodalmasan
Zayn.
- Jól vagyok. - ültem fel, és fel is akartam állni, de a
doki megállított benne.
Aggodalmasan nézett a szemembe, majd kijelentette, hogy
amíg le nem ellenőrzi, nem megyek sehova. Egy kis lámpával a szemembe
világított, ami kis híján kivakított, de követtem a fényt. Ezután a légzésem is
megnézte, és a pupillám reakciója is rendben volt.
- Rendben, tényleg jól van, de ne erőltesse meg magát. -
fordult az edzőm fele.
- Persze. - mosolygott Mr. Hunter...találó név egy
edzőnek, nemde? De Ő nagyon jó fej. Felkeltem, és bár feleslegesnek éreztem,
Zayn és Louis azonnal támogatni kezdett. Szúrós szemekkel löktem el magamtól
Lou-t, és hagytam, hogy Zayn felsegítsen, majd tőle is eltávolodtam hálás
mosollyal. A kék szempár értetlen meredt rám, látszólag fájt neki az iménti
dolog, de jobb is, ha tisztában van vele, hol vannak a határok. Amint kiértünk
az ajtón, a doki szeme elől, azonnal felém fordult az edző, és iménti ígéretét
megcáfolta. - Ugye tudsz játszani mostantól? - kérdezte, de hallottam hangján,
nemleges választ nem fogad el.
- Persze. - rántotta meg a vállam hanyagul, azonban még
igencsak gyengének éreztem magam. Holnapra ki kell pihennem magam teljesen, nem
engedhetem meg magamnak az ájulást ismét. Kiértünk az épületből, ahol az edző
utasítására a szobánkba mentünk, míg Ő teljesen más fele.
- Amúgy mi volt a gond? - kérdezte Louis mellettem
aggodalmasan.
- Csak előjöttek az emlékek...a TEGNAPI emlékek. -
hangsúlyoztam ki azt a szót, miközben szúrós tekintettel meredtem kék szemeibe.
Láttam, amint csillogásuk üvegességbe fordul, fájdalom
költözik bele reakcióm látva. Pontosan tudta, miről beszélek, talán azt hitte,
nem fogok rá emlékezni, és aljas módon kihasználhatja részegségem. Ennek
ellenére nem volt bűntudatom, hogy Ő lopta el az első csókom. Louis éppen szólásra
nyitotta volna a száját, talán mentegetőzni akart, azonban Zayn megelőzte.
- Mi történt tegnap este? - kérdezte óvatosabban.
- Semmi. - jelentettem ki komolyan, nem akartam, hogy
faggassanak.
El akartam felejteni ezt az egészet. Rettegtem a
gondolattól, hogy bárki is megtudja, egy pasi csókolt meg, név szerint Louis. Beugrott,
mit mondott előtte, ezek szerint Ő vágyott rám, vágyott a csókomra. Ez azért
kicsit jól esett, tekintve, hogy Ő egy top 10-es pasi. Visszafele indultunk a
koli fele, azonban az épület előtt várakozott a csapat több tagja is. Mind
megöleltek, és különféle szavakkal kifejezték, mennyire örülnek, hogy nem esett
nagy bajom. Zayn és Louis visszakísért a szobánkba, ahol elköszöntek, bár Louis
kicsit félve intett búcsút. Azt hiszem, ezután minden megváltozott köztünk, én
legalábbis biztosan nem fogok tudni tovább olyan lenni vele, mint eddig.
Megcsókolt, és ez örökké az agyamba éget...egy pasi!
- Harry! Jobban vagy? Minden rendben? - hallottam meg egy
óvatos hangot belépve a szobába.
Gondolataimat sietősen rekesztettem el egy titkos szobába
elmémbe, mintha valaki megláthatná, majd ideges tekintettel pillantottam fel az
ágy tetejére. Dux ült ott szokott módon, a falnak dőlve, felhúzott lábakkal.
- Igen. Minden oké. - feleltem, és ekkor esett le, hogy
Őt nem is láttam a csapat többi tagja között korábban. - Hallom, Te védtél
helyettem a végén.
- Ja...igen. - mondta halkabban, és a száját is elhúzta,
miközben oldalra pillantott.
- Mi a gond? - kérdeztem zavartan.
A táskámhoz mentem. Kivettem belőle az üdítőmet, és
beleittam. Szomjasnak éreztem magam, kegyetlenül. Talán ez az ájulás utóhatása,
mint az alkoholnál a másnaposság. Még soha nem ájultam el eddig, nem tudtam,
hogy hajlamos vagyok ilyenre, így fogalmam sem volt, hogyan kezeljem ezt a
helyzetet.
- Semmi, csak...hosszú. - rántotta meg a vállát.
Kérdőn néztem rá, Ő azonban szigorúan a takaróra meredt
mellette. Hozzá mentem, és megtámaszkodtam az ágy szélén. Zavartan pillantott le
rám, kicsit meglepte, hogy érdeklődöm, talán nincs ehhez szokva.
- Van időm, most szabadultam egy ideiglenes kórházból. -
nevettem el magam.
Rám kapta tekintetét, és Ő is elmosolyodott, aminek
őszintén nagyon örültem. Sikerült kicsit kicsalogatnom csigaházából, melyet
védekezésképpen emelt maga köré.
- Csak nem szeretek játszani. - mondta halkan.
- Miért? - lepődtem meg. Akkor miért focizik?
- Igazából nem nagyon vagyok oda a fociért, csak Apám
kötelezővé tette. Nem szeretem, ha sokan figyelnek. Kész szerencse, hogy nem
kaptunk gól, csak álltam volna egy helyben. - hunyta le a szemét kínosan.
Kicsit lepetten húztam fel a szemöldököm. Ez a srác kész
rejtély számomra, még soha nem találkoztam ilyen csendes, visszahúzódó sráccal.
Nem szereti a figyelmet, nem szereti, ha sok szem mered rá, mondjuk ezt eddig
is sejtettem.
- Mivel foglalkozik Apukád, hogy ennyire erőlteti a
focit? - kérdeztem óvatosabban, nem tudtam, el szabad-e mondania.
- Edző. - felelte halkabban.
Arra számítottam, hogy focista, vagy legalábbis próbált
az lenni, ehelyett ismét meglepődtem. Egy edzőnek kemény dolga van, rajta múlik
a csapat sorsa. Szerencsére mi jól jártunk Mr. Hunter-rel, de kíváncsi lettem
volna, Dux Apukája hogyan végzi a munkáját.
- Hol? - kérdeztem meg puhatolózva.
- Argentínában. Elhívták, én pedig nem akartam költözni.
- motyogta halkan.
Hirtelen minden világos lett számomra. Dux egy
visszahúzódó srác, nyilván nem akarta Apját követni, és focizni vagy éppen
edzősködni, még soha nem hallottam hangosan beszélni. Nem akart a családjával
elutazni Angliából, hát ide küldték mondván, hogy maradhat. Én inkább elutaztam
volna, ha csak ennyi lett volna az oka idekerülésemnek, bár lehet, neki is több
minden áll a háttérben. Minden esetre nem akartam faggatózni, biztosan, nem
véletlen ilyen csendes.
- Pedig ügyes kapus lennél. - mosolyogtam rá kedvesen.
Kicsit meglepődött ezen, majd ismét elpillantott oldalra.
Mélyet sóhajtottam, de közben mosolyogtam, és eldőltem az ágyamon. Még mindig
kicsit kábának éreztem magam, álmos voltam. Volt elég időm vacsoráig egy kis
alvásra, jól fog esni.
Nagyon tetszett, mint mindig. Nem örülök, hogy Louis-val így alakult, de kell bele dráma. Az mindenbe kell :) Dux pedig nagyon szimpatikus nekem, jó fejnek tűnik. De az edző a kedvenc :)
VálaszTörlésHahaha akkor ezek szerint jól formáltam meg a karaktereket. Köszönöm szépen :)
TörlésImádtam, bár nem tetszik, hogy így viselkedik Louisval, de ez érthető, elég béna lenne, ha rögtön a nyakába ugrana és minden happy lenne! ;) Várom a kövit :D
VálaszTörlésA sorozatot én is imádom, már legalább 3x végig néztem és megmondom őszintén volt, hogy megsirattam... Egy gyönyörű és igazán szívmelengető rész van benne, amitől folytak könnyeim, szerintem, ha végig nézed rá fogsz jönni melyik az :3 Brian nekem is a kedvencem, irtó jó karaktere van! :D
Nagyon örülök, hogy tetszett, én is így gondolom.
TörlésHát én egyszer már sírtam, bár az nem a "szívmelengetőség" miatt. Szegény Brian ahogy hordta azt a kibaszott, véres sálat. Majd meghaltam a könnyektől, érzékeny napon kapott el. De ha lesz még egy boldog siratós rész, akkor alig várom. :)
Nagyon nagyon jó! :) Imádom, egyszerűen nem lehet betelni a sztorijaiddal. Dux nagyon szimpatikus, kis félénk srác. :) Louis lopta el Harry első csókját... szegény Lou, még mennyit fog szívni emiatt. :D
VálaszTörlésSok sikert az íráshoz, van még egy vásárlód. ;)
Kriszti xx
Ui. : A gif nagyon aranyos xdd (de találó :P)
Köszönöm szépen mind a támogatást a könyvvel, mind a szép szavakat. Sokat jelentenek. :)
TörlésImádom! Bár ez azt hiszem már nem meglepetés neked.:D
VálaszTörlésEgyre jobban kezdem megkedvelni Dux-ot,kíváncsi vagyok milyen szerepet tölt majd be.
Ennek nagyon örülök, majd meglátod. Kiderül a maga idejében, de az is lehet, hogy azt a szerepet másra hagyom, még nem tudom. Két jelöltem van :D
TörlésSzia, jó volt, szokáshoz híven! - és most őrjöngeni fogok...
VálaszTörlésA QUEER AS FOLK-OT NÉZED -VAGY OLVASOD?!?!?!?! OMG ÉN MOST NÉZEM A NETEN AZ ELSŐ ÉVADOT ÉS TELJESEN BELÉJÜK SZERETTEM! JUSTIN <3 !
Ez után még jobban várom a sztorit!!!!!!!!!!
Ennek nagyon örülök, köszönöm. És nézem, miért olvasni is lehet hahaha? Ennek utána fogok járni! Szerintem is halál jó, kicsit siratós, de az évadzárók ilyenek, nem? :D
Törlésa QAF az egyik abszolút kedvenc sorozatom, örülök, hogy rátaláltál.:D
VálaszTörlésa részmeg juj juj juj.:3 nem tudom jól kifejezni. egyre izgalmasabb. várom a következőt:D
Most már nekem is a második helyre tornázta magát :D Nagyon örülök, hogy tetszett :)
TörlésTudod, amennyit én FB-n töltök...sajnálom, de nem vagyok rajongója ezeknek a közösségi oldalaknak, már csupán a barátaimmal szoktam beszélni rajta. :)
VálaszTörlés